Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

MU I E/] IP85. JANUAR 12., SZOMBAT Segíts magadon! Akkor mások is segítenek rajtad Érdekes körlevelet adott ki a Mozgássérültek Pest megyei Egyesülete. A tagokhoz idő­szakonként elküldött informá­ciócsokor jól tükrözd a sors­társak érdekébein tett intézke­dések sorát, A Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat azzal sietett a szervezet segítségére, hogy egy mozgássérült személy- és egész­séges kísérője üdültetését vál­lalja ebben az esztendőben 10 napig cserkésző lőj üdülőjében. Af vendégekért természetesen autót is küldenek, amivel vissza is utazhat lakására az üdülés után. Jó, ha tudjálk a mozgássé­rültek azt is, hogy az idén üdülésre van lehetőség napi 40 forintért, természetesen önel­látással, a monorj erdei kem­pingben. A nem túl súlyos mozgássé­rült fiataloknak csoportonként díjtalanul két helyet biztosí­tanak az egyik Tolna megyei tó) partján fekvő KlSZ-tábor- bán is. A nyári üdülés ideje alatt megtanítják őket a stú- ddóberendezések kezelésére. A Volántourist háromnapos bé­csi irtat szervez a mozgássé­rülteknek, ami a szállással, napi étkezéssel együtt 3900 fo­rintba kerül. Évente 32 váci és Vác kör­nyéki súlyos mozgássérült üdültetését vállalja a Szőnyi Tibor Kórház is, zebegényi szanatóriumában. Munkaalkalom is kínálkozik az' arra vállalkozóknak. Ezt a Vakok Szövetsége ajánlja, hangos könyvtárának bővíté­séhez térítés ellenében mag­nószalagokra kellene felolvas­ni, otthon, karosszékben. Megofdédó vízgondok Kisorosziban Egy lépéssel előbbre jutnak Kisoroszi nevének hallatán elsősorban kiszáradt kutakra, víz­gondokra asszociál az ember, s csak ezután a Szentendrei-szi­get szépséges csücskében elhelyezkedő településre, mely fekvé­sénél fogva a vízi sportok szerelmeseinek végállomása vagy kiindulópontja, a kempingezők, golfbarátok paradicsoma. Kimerülő kutak Épülnek a fürdőszobás házak — víz nélkül. Jogosan dohog­tak, berzenkedtek a kisoro­sziak is, de ott most felcsillant a remény, hogy egy lépéssel előbbre juthat a község — víz­ügyben. Köztudott, hogy a Fővárosi Vízművek Budapest ellátásá­nak megoldása érdekében. 1973-ban kutakat fúrt Kisoro­szi térségében, s cserébe ki­építette a gerincvezetéket a fa­luban. Százötven méterenkint van az utcákon a nyomóskút, az ingatlanok udvarán pedig fúrt kutak szolgálják a lakos­ságot. Gyakran jár a tahitót- falubéli kútfúró Kisorosziba, de remélhetőleg már nem so­káig. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a fővárost ellátó kutak akkora kapacitással dolgoztak, hogy a házak fúrt kútjaiban apadni kezdett a víz, és sokszor el is tűnt. S bi­zony, ha nincsenek az utcai be­rendezések, nem tudtak vql- na honnan vizet szerezni a szi­getcsúcson lakók. Ezen az áldatlan állapoton már régóta változtatni akar­tak a falubéliek, ám nem tud­tak ötről a hatra jutni. A Fő­városi Vízművek nem egye­zett bele abba, hogy a község lakói rákapcsolják ingatlanuk Csőhálózatát a gerincvezeték­Hűséges partnerekkel dolgoznak Nyomtatók műhelyében 1 «‘bsK-íGU -03»; j— Az ügyvolt -I— meséli Za- kar Tibor, a ceglédi Lenin Tsz nyomdaüzemének vezetője —, hőgy. tavalyelőtt tornyosultak nálunk a feladatok, s egy cso­mó munka ’84-re csúszott át. Pérsze gyarapodtunk is az el­múlt esztendőben, hiszen mun­kához, látott a gyors járású, gömbfejű írógép és egy újabb (immár az ötödik) Romayor nyomó masina, így aztán utol­értük önmagunkat. Kötvénykészítők Aggodalomra azonban nincs ok, mert a régi hűséges part- nérek rendelései megérkeztek már a Malom, utcába. Többek között a Pest megyei Pince­gazdaság megbízása egyedi nyomtatványok, bizonylatok, kereskedelmi kártyák nagyobb mennyiségben való sokszorosí­tására. A pincészet listáját né­zegetve könnyűszerrel megjó­solható, hogy hamarosan for­galomba kerül a Márka ma- rocuja nevű üdítő ital kisüve- gés változata, ugyanis a maj­dani göngyölegbe kerülő kar- toncsíkjait Cegléden látják el felirattal. Egyébként papírra rótt rendelések jelzik, hogy például a Chinoin nagytétényi gyárábán, az Állattenyésztési Közös Vállalatnál és a Herceg­halmi Állami Gazdaságban is várják a nyomtatványokat. De nem csupán ügyviteli táb­lázatokat képes megsokszoroz­ni a nyomda. Tavaly egyebek között a tőrteli Dózsa Tsz f’tal szerkesztett és kibocsátott köt­vény kellékeit vetették- papír­ra,: többszínnyomással, grafiká­val, szöveggel. Sőt, a speciá­lis szűrővel ellátott fotógép le­hetőségeit kis híján sikerült kihasználni, amikor színes ké­pekkel teli reklámkiadvány el­készítéséről szólt a megbízás. A rendesen kidolgozott pró­banyomatok már az asztalon hevertek, ám, kiderült, hfre- hamva sincs a megfelelő kar­tonpapírnak, így hát odalett az üzlet. Film és hívó-- Még az a szerencse — mondja Zakar Tibor —, hogy 1983 legvégén anyagbeszer­zőnk beállított egy rakás fran­cia matériával, ezzel húztuk ki a múlt esztendőt. Igaz, megle­hetősen szeszélyes az ellátás. Még novemberben, hogy Pes­ten jártunk, mondták, hogy nagy darabon ne is számítsunk NDK-s filmre és hívóra. Alig telt bélé1' két hét, á véletlen folytán ugyanarra a helyre té­vedve tapasztaltuk, hogy bőven kínálnak a keresett cikkekből. — No és a papír. Elég baj az, hogy pontosan az igényesebb fajtából nem lehetett kapni. Jó néhány megrendeléstől estünk így el. Hogy mást ne mond­jak. a nemrég átadott Vasutas Sportcsarnok nyomtatványai­nak elkészítése is ránk várt volna, de hiányzott a jó minő­ségű papír. Mindannyian azt várjuk, hogy a Szolnoki Papír­gyár újjáalakítása után válto­zás lesz ezen a területen. Jobb a több Ügy vélhetnénk, a nyomtat­ványok nyomtató műhelyében figyelemmel kísérhetik, miként burjánzik a bürokrácia. — Nem egészen, ugyanis mi leginkább csak alapbizonylato­kat, az ügyvitelhez elengedhe­tetlen papírokat készítünk. De föl-fölbukkan néhány kis pél­dányszámú, egyéni tervezésű nyomtatvány. Az ilyesmi még csak nem is gazdaságos. Mond­juk egy A/4-es formátumú, egyszerű űrlapból legalább két­ezernek kell kikerülnie a g&n alól ahhoz, hogy nyereségről beszéljünk. V. S. re, mert attól tartottak, hogy ezáltal megnő a fogyasztás, s ezzel együtt a szennyvíz meny- nyisége is. Félő volt, hogy a talajrétegek nem képesek kel­lőképpen megszűrni a vizet, s ezért szennyezett folyadék kerülne a kutakba, és a veze­téken a fővárosba. Betonozott tároló Az elképzelés az volt, hogy társulásos formában csator­názzák a települést, s így meg­oldják a vízproblémát. Azon­ban a hét szűk esztendő miatt csak tolódott a vezetékrend­szer kiépítése, s kiderült, hogy két esztendőn belül nem Is ke­rülhet arra sor. Azonban a jo­gos elégedetlenség hulláma már oly magasra csapott, hogy kellett valami áthidaló meg­oldást keresni. Hogy mi is lett ez, arról Mészáros Lajosné vb-titkár beszél: — A Fővárost Vízművek szakemberei úgy döntöttek, hogy akiknek zárt rendszerű szennyvíztárolójuk van, tehát betonozott falú aknájuk, azok azonnal ráköthetik hálózatukat a gerincvezetékre. Az ülepítő, szikkasztó rendszer ebben az esetben nem elég, mert a mé­lyebben fekvő vízrétegek be­szennyeződhetnek. A Dunaka­nyarban volt már ilyen eset, s abban a percben leállították a vízszolgáltatást. Ezért ra­gaszkodnak a zárt aknához. — Hány családot, pontosab­ban ingatlantulajdonost érint ez, s hánynak oldódik meg ez­zel a vízgondja? — A faluban jelenleg körül­belül kétszázötven ingatlan yan, ebből negyvenben, ötven- ben zárt akna. Sokan közülük már az első fogadónapon fel­keresték a tanács műszaki ügy­intézőjét, Tromposch Lászlót a bekötéssel kapcsolatban. — Miként állapítják meg, hogy valóban zárt-e a szenny­víztároló, s nem szivárog-e belőle az alsóbb rétegekbe a szennyvíz? HyomásMozóvEl — Természetesen a bekötés előtt a műszaki előadó ellen­őrzi az aknákat, hogy megfe­lel-e a követelményeknek. Nagy a kockázat. Elég egy szi­várgó tároló, s akár az egész rendszert lezárhatják. A szennyvizet egyébként elszál­lítják majd. A lakosságot er­ről a tanácstagok tájékoztat­ták, akiket előtte tanácsülé­sen informáltunk. — S mi lesz azokkal, akik nem rendelkeznek ilyen szennyvízaknával. — A Fővárosi Vízművek be­szerelt egy nyomásfokozót, ami akkor is megfelelően adagolja a vizet, ha valamiért az igé­nyek megnőnek. Csakis örömmel lehet üdvö­zölni a nyomásfokozó beszere­lését, de csak akkor, ha való­ban nem lesznek többé üres kutak a faluban. Mert külön­ben intézkedhet a tanács, en­gedékeny lehet a vízmű, a la­kosságot meggyőzni másképp nem lehet, csak vízzel. Vízzel, ami a csapból folyik, amiért a kutat ásták, amiért a szivaty- tyút beszerelték. Társulást szerveznek — Természetesen a csaknem félszáz család gondjának meg­oldása nem jelent végleges lé­pést. Mikor jut minden kis­oroszi lakos vezetékes ivóvíz­hez? — Ígéretet kaptunk a me­gyei tanácstól, hogy két év múlva megkezdődhet társulá­sos formában a csatornarend­szer építése. Ehhez anyagi segítséget nyújt szinte minden intézmény, amely érdekelt az ügyben, a megyei tanácson kí­vül az Országos Vízügyi Hiva­tal, a Fővárosi Tanács és a Fő­városi Vízművek. Természete­sen a lakosságnak is hozzá kell járulnia a megvalósítás­hoz. Családonkint körülbelül huszonöt-, harmincezer fo­rinttal, amit tizenöt év alatt kell kifizetni az OTP-nek. Úgy tűnik, végre, zárt szennyvízrendszerrel, vagy anélkül, kutakkal és nyomás­fokozóval, megoldódik Kisoro­szi vízellátása.' Csupán az szo­morú, hogy ennyi esztendeig kellett erre várni! Fiedler Anna Mária Jegyzet Maglódi egyszeregy 'Fessék elképzelni: kérek öntől egy forintot, s visszaadok helyette tizet, örülne neki? Na persze. Ráadásul állítom, mindket­ten jól jártunk. Tudom, szinte hihetetlen helyzet, legalábbis hétköz­napi kentek közolt. Ám ve gondoljon senki mégse rosszra. Becsületes — sőt követendő — üzlet az, amelyről a mintát vettem. Lehet, hogy nem igazán hivatalosak a számítások, de rangos fórumon is el­hangzott, Maglódon tavaly minden egyes, az államtól kapott forintot megtízsze­reztek. Hogy hogyan? Többször is megírtuk, akár­csak a nem titkolt recep­tet. Társadalmi munkával. Építettek járdát, utat, par­kosították, földet 'egyen­gettek, árkot tisztítottak, szóval sok olyasmit csinál­tak, amit másutt is szeret­nének, tudnának. Sajnos, itl-ott még hiányoznak az , aranycsinálók". A maglodi mai alkimis­ták nem boszorkányos em­berek: tanácstagok, nép- f-ontaktívák, párttagok, akad köztük orvos, peda­gógus, tsz-tag, kisiparos, vagy ahogy legegyszerűb­ben mondjuk, az utca em­berei. Utcájuk — falujuk — emberei. S nekik sem ment minden simán, zök­kenők nélkül. Az átlépett buktatókat azonban nem érdemes emlegetni, hiszen a számok magukért beszél­nek. Fodor Sándortól, a helyi nagyközségi pártbizottság titkárától tudom, hogy lS80-ban körülbelül l mil­lió forint értékű társadal­mi munkát végeztek a maglódiak. Ezzel szemben tavaly egészen pontosan 14 millió 259 ezer forinttal ért fel a lakosság község- gyarapító sok-sok segítsége. ,(Tizszeres átlagot említet­tem. Volt azonban olyan akciójuk a maglódialcnak, amikor az „állami tőkét" megszázszorozták!) Mond­hatja bárki, nem önzetle­nül tették. Nem hát. Azért, mert szeretnek szép kör­nyezetben élni, világos, sár- és pormentes utcákon járni. Dizony, furcsa ez a mag­■*-* lódi egyszeregy. (Ami valójában tízszeregy.) Isko­lában tanítani sajnos’, nem lehet, sem számítógépbe táplálni. Nem sorolható az emberrel születő ismeretek közé sem. S mégis igazsá­ga — összefogásban az erő —, annyira egyszerű, köz­helyszerű, mint a legalap­vetőbb számtani müvele:. Vereszki János futasd az írásod, megmondom, ki vagy Egyéniségünk lenyomata papíron Országszerte rangos orvosprofesszorok foglalkoznak a grafológiával, biológiai, élettani, ideggyógyászati ku­tatásokban, sőt, a gyógyító munka segédleteként is tá­maszkodnak az emberi kézírásra. Mégis — a többségük elzárkózik a nyilatkozat elöl. Pedig valamennyien tu­dománynak ismerik el: tapasztalati tudománynak. Rá­adásul e tapasztalatok nélkülözhetetlenek egyes tudo­mányok működéséhez, és a köznapi életben az ember megismeréséhez. Mondhatnánk talán, hogy a mai em­ber természettudományos műveltségétől idegen az ilyen okkult kutatás. Csakhogy valahány grafológiával fog­lalkozó szakember — mind éppen orvos. Vagyis éppen a természettudomány világában cl és dolgozik. Árulkodó mozgás Mi is a grafológia? — Azt már közhely volna leírni, hogy nem jóslat. Jóslattal ugyanis csak nagyon primitív emberi kapcsolatban lehet valakit becsapná. A grafológia viszont az ember egyéniségé­nek, gondolkodás-rendszeré­nek megnyilatkozása, kézírás formájában. A nyelv, a be­széd is az emberi egyéniség jelentkezése a külvilág in­gereire, ugyanúgy az ember egyénisége taglejtésében, arc­játékában, mozgásában is megmutatkozik. Az írás is ilyen árulkodó mozgás. Eelső világunk jelentkezése a kéz mozgása révén. A személyiség pedig nem­csak a külvilágból érkező — tudományosan: exogén —, ha­nem a belső világunkból ere­il is az a dlvatszövet ? A divatszövet az, amiből a (valószí­nűleg) divatos ru­hák, blúzok, ingek készülnek majd. Hogy ezekből az árucikkekből mi­nél több kerüljön a kereskedelmi forgalomba, ahhoz sok alapanyag szükséges. A ké­pen látható Boriz Ilona nemcsak a közelmúltban le­zajlott magyar— bolgár szövőver­senyt nyerte meg, hanem a budaka­lászi szövőgyárban is sokat dolgozik a fenti cél érdeké­ben. dó — ugyancsak tudományos kifejezéssel: endogén — hatá sokra is válaszol. A mélyen bennünk élő — a tudomány nye /én: endo-pszichikus — világ pedig nem mindig tu­datos. Mindez kifejeződik a kézírásban is. Igaz, gyermek korban még nagyon szabá­lyozott, iskolás ez a tevékeny­ségünk. Később azonban fizi­kailag rutinná vált, és pszichi kailag egyre kevésbé ellen­őrizhetően válik belső vilá­gunk lenyomatává. Minden korszak minden írásrendszere más-más azo­nosságokat hordoz. Mégsem létezik egyetlen korban, egyet­len írásrendszerben sem két azonos kézírás. Például a kö­zépkor gótikájának megfelel a gótikus ember, akinek gótikus az írása, de a lényeg az írás­nak nem a korszakot, hanem az író ember egyéniségét ki­mutató szerkezete. Nincsen azonos A grafológia fontosságát el­sősorban két dolog adja. Egyik: hogy az írás — mint az emberi egyéniség megnyil­vánulása — rögzített, nem száll el, mint a szó, később is vizsgálható. Másik: vi­szonylag igen távol állnak tő­le a törvényszerűségek, vagy­is az általánosítás veszélye alig fenyegeti. Éppen mert nincsen két azonos kézírás. Igaz, minden ember dialekti­kusán változó történelmi, gaz­daság', élettani, pszichológiai folyamatok gyújtópontjában él; maga is dialektikusán vál­tozik. Mégis — mindig van megkülönböztethető egyéni­sége. Az már a grafológus vizs álati taktikája, hogy többféle hangulatban készült írásokat szerez ugyanattól az embertől, s ezenkívül máso­lást is kér. Sőt, például olyas­mire is ügyel, hogy a páciens­sel széles, üres papírlapra írasson, nehogy valakit -r- gátlásossága miatt — korlá- tozzan az írásban a papír szé­lének közelsége. A grafológia végül is — tu­domány. WundttM, a pszicho­lógia égj ik ága, a szociál­pszichológia megalapítójától, a Völkerpsichologie című ha­talmas alapvető mű szerzőjé­től kezdve olyan neves ha­zai ideggyógyászokig, mint Nyirö vagy Ranschburg — so­kan alkalmazták. Az elmúlt évtizedek egyoldalú termé­szettudományos szemlélete idején azonban sokan nem merték, s úgy látszik, még ma sem merik vállalni az igen hasznos és gyakorlatias gra­fológiát Tisztább kép Pedig még ezek alatt az év­tizedek alatt is fejlődött. Egyebek között tisztább a kép abban a tekintetben, hogy mennyi a genotípus és meny­nyi az endotípus szerepe az ember kézírásában. Vagyis mennyi az öröklött szellemi vonás és annak vetülete, s mennyi alakult ki az élet so­rán. Az egypetéjű ikrek ese­tében például — az örök­léstan szerint — a kézírásban csupán 10-15 százalékos arátvban fedezhető fel örök­lött azonos tulajdonság. A többi az élet során szerzett mozgásforma. Szemben más vonások, tulajdonságok meg­oszlási arányával. Például hajszín tekintetében minden pár egypetéjű ikerből 70 azo­nos és csak 30 eltérő. A grafológia azonban na­gyon bonyolult, mint az em­beri személyiség általában. Lehet valakinek ötéves korá­ban egyéni írása és lehet 60 évesen is iskolás. Ami persze már sok mindent elárul. Min­denesetre az ember megis­meréséhez, az emberi szemé­lyiség vizsgálatához — az empátia, vagyis a beleélés és sok ef>yéb hasznos, de nehe­zebben megfogható módszer mellett — a mindig rögzített kézírás is elengedhetetlen eszköz. Kár, hogy a tudomá­nyos közéletben még mindig tartózkodnak az elismeréstől. Földessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom