Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. JANUÁR 12., SZOMBAT 3 Sok segítséggel, de újra kezdődött az élet A papírgyár termelt áramét mW! MAGYAROK I BSSS2ÚT BtiapaAmii BOSSZÚT • raetétea l«t«rC feiáaJt «assa- rtniMl a euaCH la rikonvH sa^ar taaltlrak ailliaMtt Fegyverrel kezünkben kell - rfazt- vennünk az új. »zahad. riomokraíikii* M agy a ro r>xág mrgieremlé^lMMil Hí'« • d'«»kr»i,iuN mirif NEMZETI HADSEREG! SU&ir KeutnlBU Párt A még föl nem szabadult országrészeken Ilyen röpcéduláit szólítottál? harcba az emberedet Erdősl Agnes reprodukciója A felszabadító szovjet csa­patok szétlőtt, lebombázott házakat, kifosztott, romokban heverő gyárakat, megfélemlí­tett, bizalmatlan embereket találtak a városokban és a fal­vakban. Megsemmisült Pest megye nagy gyárainak többsé­ge is. A váci Forte-gyárat fél­száz bomba változtatta rom­halmazzá, a Dunakeszi Kon­zervgyár készáruraktára telje­sen megsemmisült, a váci Úé- lésárugyárat egész sor bomba- találat érte, a Kötöttárugyár teljes árukészletét Nyugatra hurcolták a németek. Ceglé­den leégett a nagy malom, a Toriéi Pezsgőgyár, hogy csak néhányat említsünk a szomo­rú sorból. A Dunai Repülőgépgyár (a mai Pestvideiii Gépgyár) bom­bázása már 1944. április har­madikén megkezdődött. Az 1941—42-ben, a Weisz Manf- réd család pénzén felépült szupermodern gyárkomple- xumban ezen az áprilisi na­pon csaknem kétezer ember életét követelte a bombázás. Mint Vöő Imre, Szigetszent- miklós krónikájának írója el­mondja, az építők vétkes mu­lasztása, hogy az elkészült óvóhelyeken a gyárban dolgo­zó munkások felét sem tudták elhelyezni, és sok százan a repülőtér melletti kis erdőben kerestek menedéket. Április 13-án éjszaka Ismét légitáma­dás érte a gyárat, s ekkor már az épületek és berendezé­sek csaknem 80 százaléka el­pusztult. Nem sokkal ezután a németek a megmaradt felsze­relést Kőbányára, majd' — amikor a szovjet csapatok már a fővárost szorongatták — Becsbe szállították. A Dunai Repülőgépgyár csak egy a sok veszteség kö­zül. Voltak üzemek, amelyek hadászati szempontból nem voltak ennyire jelentősek, s némelyik csak részben pusz­tult el. A felszabadulás első napjaiban a szovjet csapatok egyik legfontosabb feladatuk­nak tartották, hogv segítsék a termelés beindítását, p normá­lis, hétköznapi élet helyreállí­tását. Szentendrén például Somá­kon városparancsnok és a helyben állomásozó szovjet katonai alakulat segítséget nyúitott a közellátás megszer­vezéséhez. Erről számol be G. Sin Edit: Szentendre 30 éve című könyvében. A városi ve­zetőséggel együttműködve si­került villanyvilágítást adni a város egv részének. A papír- {P’ár felszerelése viszonylag jó állapotban vészelte át az ostromot, ám a termelés ölen- anyaohiánu miatt nem indul­hatott meg. Ezért Samakov városnaramcsnak kezdemé­nyezte, hogy a me"rm-adt ne- nerátor és a menlevő szén­készlet felhasználásával ára­mot termeljenek. Ebből jutott Pomáz egv részének is. 1945 Januáriénak első nrrnaihan kezdődött az áramszolgáltatás Szentendrén, és mint a kora­beli visszaemlékezésekből ki­derül. a városba érkező buda­pestiek igencsak elcsodálkoz­tak, amikor látták, hogy itt van villanyvilágítás, működik a telefonhálózat és minden este kinyit a mozi. Ez utóbbi­nak működése kifejezetten szovjet kérésre kezdődött. Természetesen igénybe vették a papírgyár más részlegeit is, így például a javítóműhelyben a szovjet csapatok katonai járműveit szerelték. Ugyancsak szovjet segítség­gel és támogatással kezdte meg a termelést a felszabadu­lás után az 1920-ban alakított Andrea Cementgyár, a Beton- és Vasbetonipari Művek szent­endrei gyárának elődje. A K3SZa2i"3r Szentendrén a háború alatt katonai parancs­nokság alatt álló hadiüzem­ként működött, ahol munka­szolgálatosokat is dolgoztatva lőszerhüvelyeket gyártottak. A felszabadulás első napjaiban itt is megindult a termelés, természetesen merőben más alapokon. Azt kellett gyártani, amire akkoriban a legnagyobb szükség volt, ezért különféle kocsikat készítettek. Érdekes megjegyezni, milyen, erőfeszí­téseket tettek annak érdeké­ben, hogy az anyag- és alkat­részhiány os időkben termelni tudjanak. Nem kis leleményre vallott, hogy gépszíj hiányá­ban tűzoltótömlőket vágtak szét. A gyár krónikája meg­őrizte, hogy első termékük egy hintó volt, amely a helyben állomásozó szovjet csapatok őrnagyának lett a járműve. A Pest megyei Fémipari Vállalatnak — Szentendre leg­régibb ipari létesítményének — a felszabadulás utáni első megrendelője a szovjet hadse­reg volt. Ezt a gyárat sem ér­te jelentősebb kár a harcok alatt, és 1945 februárjában megkezdődhetett a termelés. Először a szovjet hadsereg számára készítettek patkókat és fejszéket, maid a tahitót- falui ideiglenes hadihíd szer­kezetéhez gyártottak különfé­le kapcsokat és vasalkatrésze­ket. Mindezekhez a hadsereg adta a nyersanyagot is. Akár­csak a lakosság számára ké­szített termékeikhez. Április­ban kezdődött a különféle ké­ziszerszámok gyártása, ezek­kel járult hozzá a szentendrei gyár az újjáépítéshez. Leírtak, elmondták már so­kan és sok helyen, hogy a szovjet csaoatok előrenyomu­lásuk során igyekeztek meg­kímélni a különféle ipari léte­sítményeket. így volt ez a Du­nakeszi körül folyó harcok idején is. Vlagyimir Oldner, a Vörös Hadsereg főhadnagya visszaemlékezéseiben említést tesz arról, hogyan foglalták el a Dunakeszi határában levő vízműtelepet. Kuszkokin tü­zérparancsnok felderítőt kül­dött az átemelőtelephez, hogy meggyőződjenek róla, nincs-e ellenség a telepen. Vajda Sán­dor, a felderítő, magyar kato­nákat talált a bázison, akik közül mindössze egy őrmester akart harcolni a szovjet csa­patok ellen. Végül is hosszas rábeszéléssel sikerült meg­győzni, és harc nélkül felad­ták a II. átemelőtelepet. Ez­zel minden valószínűség sze­rint sok tíz ezer budapestit mentettek meg, hiszen a ku­tak és az átemelőtelep Észak- Pestet látta el ivóvízzel. Sok helyen a közlekedés be­indításának, normalizálásának is a szovjet csapatok voltak a kezdeményezői. Thurzai La- josné a Szigethalom felszaba­dításáról készült krónikájában például leírja, hogy a Buda­pest—Ráckeve vonalon mind­össze egyetlen gőzmozdony és négy teherkocsi maradt épen. 1945 tavaszán ezekkel indult meg a forgalom Ráckevétól egészen a lebombázott Duna- hídig. Később a szovjet csa­patok segítségével vittek át a szigetre egy dízelmozdonyt és három újabb kocsit. A régi krónikákat és meg­maradt levéltári anyagokat böngészve sok-sok hasonló ok­iratot, visszaemlékezést lehet találni. A segítség hol kisebb, hol nagyobb volt, de a lényeg nem is ebben, hanem jelentő­ségében van. Segített rendet teremteni a fejekben és hozzá­járult ahhoz, hogy a meg­szállókból a szó igazi értelmé­ben felszabadítók legyenek. Nem rögzített áron Szerződéskötések olajos magvakra A Növényipari és Mosószer- gyártó Vállalat már köti az idei termeltetési szerződéseket a mezőgazdasági nagyüzemek­kel. Az eddi© partnerek mel­lett újabb jelentkezők is van­nak, akik vállalkoznak az ola­jos növények termesztésére. Kilátásaik annál is inkább jók. mivel a növényi olaj pia­ca tavaly túljutott a mély­ponton. Az idén az elmúlt év há­romszázezer hektáros napra­forgó-termelőterületét a válla­lat mintegy 10 százalékkal igyekszik növelni. A szerződé­sek eddigi állása szerint erre megvan a lehetőség. A terv szerint a tavalyinál nagyobb lesz a szója termőterülete is. Az idén a napraforgó ára a korábbi rögzített hatósági ka­tegóriából az úgynevezett tá­jékoztató árak közé kerül, ami azt jelenti, hogy a termelők és a felvásárlók — közös meg­egyezéssel — felfelé és lefelé egyaránt 5 százalékkal eltér­hetnek az alapártól. Az ipar illetékesei szerint a felfelé ke­rekítés lehetőségével kívánnak élni. hogy ösztönözzék a ma­gasabb olajtartalmú magok termelését, az ilyen hibridek felhasználását. A hevertetőben Teljessé lett a Tungsram RT fényforrásgyárában a lámpa­gyártó automata gépsor, az ellenőrzést szolgáló, úgyneve­zett hevertető torony és a csomagolólánc munkába állí­tásával. Az óránként 2600 égőit készítő gépsort mindösz- sze hat ember kezeli. l?ányváBs!alként síaríofeak A szerszámgyártás piacán Móza Katalin Kármán az MTESZ-díjasok közül TUDÁS A KÖZ SZOLGÁLATÁBAN A múlt év végén az MTESZ Kossuth téri székhazában Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MTESZ el­nöke harmincöt szakembernek adta át a Műszaki Tudományos Értelmiségiek Szövetsége nevében az MTESZ Díjat. Az elisme­réssel többek között dr. Jeszenszky Zoltánnak, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem dékánhelyettesének, dr. Nagypataki Gyulának, a Dunai Kőolajipari Vállalat főosztályvezetőjének és Tóth B. Zoltánnak, a Váci Kötöttárugyár igazgatójának társa­dalmi és tudományos munkásságát is elismerték. A Dsnuvia eddigi budapesti szerszám- és készülékgyártó ■ üzemét szerszámgyártó leány- vállalattá alakította át. Az új kisvállalat rugalmasabban a’.- kamazkodhat a piaci igények­hez. Rövidebb határidők vállalá­sával elégítheti ki a feldolgo­zóipar egyre nagyobb rendelé­sét a különféle hideg- és me­legalakító, valamint fröccs- szerszámokból és kiskészülé- Ikekből. A leányvállalati for­mában a szerszámkészítő vál­lalat közvetlen kapcsolatba kerül a piaccal, amire eddig nem volt módja, s így vevő­körére, értékesítési lehetősé­geire építve alakíthat ki ön­álló, ösztönző bérezési rend­szert is, a termelés fokozása és a minőség javítása érdeké­ben. A feldolgozóipari üzemek évek óta szerszámbeszerzési nehézségekkel küzdenek, rész­ben a szűk választék, részben a korlátozott importlehetősér gek miatt. Az új leányvállalat az idén 8—9 százalékkal állít majd elő több szerszámot, mint. tavaly, amikor még nem önálló vállalatként dolgozott. Ez a termelésnövekedés mint­egy háromszorosa az ipari át­lagnak. A kínálatot pedig olyan cikkekkel bővítik majd, amelyek jelenleg nehezen szerezhetők be külföldön. így mintegy 200 millió dollárnyi behozataltól mentesítik a gép­ipari felhasználókat. DR. JESZENSZKY ZOLTÁN harminc esztendeje tagja a Magyar Agrártudományi Egye­sületnek. A MAE egyik legte­vékenyebb csoportjának, a Gé­pesítési Társaságnak 1968 óta a titkára. Sokat tett a társaság és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem közötti tartalmas együttműködés kialakításáért, és az ő javaslatára alakították meg például az Ifjúsági Gépe­sítési Szakosztályt. Mint egye­temi tanár is ösztönzi diákjait, hogy kapcsolódjanak be a MAE munkájába. Dr. Jeszenszky Zoltán, aki okleveles mezőgazdasági gé­pészmérnök, szakmájának el­ismert tekintélye. Tudományos tevékenysége nélkül jóval sze­gényebbek lennénik. Ám amel­lett, hogy jelentős eredménye­ket ért el kutatásaival, aktí­van részt vesz az MTESZ, és elsősorban a Gepes.tesi 'tár­saság programjának kialakítá­sában es a renuezv-nyeK leoo- nyolüásában. DR. NAGYPATAKI GYULA vegyész 1958-ban lepett be a Magyar Kémikusok Egyesüle­tébe. Komáromban dolgozott 1966 előtt, onnan kerül Száz­halombattára. A Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál kamatoztatta az MTESZ-ben szerzett tapasz­talatait, és nevéhez fűződik a DKV üzemi csoportjának meg­alakítása. Pályatársai gyakran csodálják, miként győzi ener­giával, hiszen csak az elmúlt években egy nemzetközi és nyolc, hazai szakembernek — A HÉT HÍRE — légjárás ® A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége az érc- és ásványbányászat hosszú távú szo­ciálpolitikai stratégiáját tekintette át 9 Kétnapos országos munkaügyi konferenciának adott otthont Pécs. @ A Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ságban vitaülésen elemezték az új keresetszabályozási rendszert. 0 A hét híre az is, hogy születése századik évfordulóján Székely Mihályra, a magyar repülés út­törőjére emlékeztek szülőhelyén, Szarvason. LégipOStás volt, ha kellett, ő az első — történt 1911-ben —, aki repülőgépen napilapo­kat és más újságokat szállít Budapestről vidékre, így kí­vánván igazolni, mi minden­re kínálnak lehetőséget a fel­hők után iramodó favázas szöcskék. Száz éve, 1885. ja­nuár 11-én született. Gépész- mérnök, pilóta, repülőszer­kesztő, a repülést népszerűsí­tő színes írások szerzője — a Pesti Hírlapban, a Budapesti Hírlapban —, az Újság című napilap repülési rovatának vezetője — igen, akkor ilyen rovatot is igényelt a nagykö­zönség —, s mi minden még...! Már 1910-ben, mindössze huszonöt évesen, a saját szer­kesztésű gépén alkalmazott megoldással — az ún. oldal­egyensúlyozó berendezéssel — a budapesti nemzetközi repülő­versenyen díjat nyert. Az 1913-as, hasonló versenyen is­mét díjak kiérdemlője. Köz­ben — 1911. július 19-én — az első magyar távrepülés végrehajtója. Tevékenysége egyesíti az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatot, példája lehet ma is annak a szakembertípusnak, amely az általa kidolgozott eljárások, megoldások, eszközök valósá­gos próbájakor magára osztja ki a próbamester szerepét. Ami manapság a konstruktő­rök körében egyre ritkább magatartás, holott Székely tisztában volt vele, légjárás közben megbotolva, bizony csúnyán le eshet...! Ma negyven légi útvonalon járnak menetrend szerint a Malév gépei. Ezeknek az út­vonalaknak a hossza 54,5 ezer kilométer. Egy-egy utas — ez persze pusztán számtani át­lag — 1100 kilométer távolsá­got tesz meg a HA-val kezdő­dő betűjelű gépeken. Ami ma egy ugrásnak látszik, az Szé­kelynek napról napra ismétlő­dő veszedelem, kockázat volt; felemelkedni, repülni, leszáll- ni sikeresen, baj, az ember és a gép sérülése nélkül. Vissza­emlékezések Rákosra című művéből megtudhatjuk, gya­kori látogatója volt az aszódi repülőgépgyárnak az első vi­lágháború idején — pilótá­kén:: 5 tanfolyamot vezetett —, a Magyar Repülőgépgyár Rt. mérnökeként pedig végképp Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme­gyéhez kötötte magát. A má­sodik világháború után ki­emelkedő szerepe volt — konstruktőreként — a Csepel Autógyár járműveinek meg­tervezésében és termelésük megkezdésében. Űjabb példát adva arra, hogy a minden porcikájában műszaki ember akkor sem yeszti kedvét, ak­kor sem fogja vissza tehetsé­ge szárnyalását, ha az égről a földre vezet éppen ennek a szárnyalásnak az iránya. Tö­retlen kedvvel, tehetséggel dolgozott, holott már hosszú ideje nem számított akárki­nek a szűkebb és tágabb ér­telmű repülőszakmában, hi­szen Tamás Ernő a Pesti Hírlap 1936. május 2-i szá­mában teljes joggal adomá­nyozza neki „a magyar légjá­rás úttörője” címet, rangot. Ö azonban tudta, a különben megérdemelt címeknél, ran­goknál is többet számít a tett, a megoldott feladat, a legyűrt műszaki akadály, s ha ezek adott helyzetben a járműter­vezésben kínálkoznak fel, ak­kor ott kell keresni a sikert. Csodák igézetében telnek el mindenki számára élete első repülésének percei, órái. Azután? Számítások szerint a megye felnőtt lakosságából minden ötödik személy már túljutott a légjárás tűzke­resztségén. Ami nekünk, laikusoknak csoda vagy leg­alábbis élmény, az másoknak munkakör, szakma, gazdálko­dás. A Malév legnagyobb partnere a szovjet Aeroflot, majd az NDK légitársasága, az Interflug a következő, a magyar légiközlekedés utál ezek járatják a legtöbb gépet, szállítják a legtöbb utast Fe­rihegyre, Ferihegyről. A hazai felségjellel repülő gépek ki­használtsága ötvenszázalékos, ami nemzetközi összehasonlí­tásban a jobb gazdaságossági eredmények közé tartozik. A légjárás költészetéből íme, ígv lett, lesz próza s ez a termé­szetes. Az úttörőket minde­nütt és mindenkor a szakmai rutinnal cselekvők követik. Mégis, nagyot hibáznánk, ha akár egy pillanatra is elfeled­nénk, úttörőknek lenniük kell... Mészáros Ottó szánt rendezvényt irányított, valamennyin több, mint szá­zan vettek részt. Továbbá ve­zetésével a DKV szakemberei eljutottak Csehszlovákiába, az NDK-ba, Lengyelországba és Bulgáriába, valamint több ha­zai nagyüzembe szervezett lá­togatást. önmaga is gyakran tart előadást, kerekasztal-meg- beszáléseket, vitadélutánokat a csoport tagjai számára a vál­lalatot érintő aktuális műsza­ki kérdésekről. Közös rendez­vényeket szervez a többi tudo­mányos csoporttal. Az MTESZ százhalombattai intéző bizottságát — dr. Nagy­pataki Gyula, az elnökség tag­ja — gyakran emlegetik köve­tendő példaképpen, csakúgy, mint a DKV üzemi csoportját. Ebben neki is nagy szerepe van. TÓTH B. ZOLTÁN, az MTESZ Pest megyei Szerveze­tének titkára. A szervezet 1978-ban a megyék között utol­sóként jött létre. Megalakulá­sakor többi városj és üzemi szervezet már hagyományok­kal rendelkezett. Ami egyrész­ről jó is, mert így az MTESZ tevékenységének voltak bizo­nyos nyomai a megyében, de kétségtelen hátránnyal járt, hogy különböző munkastílus ú csoportok céljait, eszközeit keh lett egymáshoz igazitani — vallja a titkár. Részvétele a tu­dományos életben már jóval korábban, 1950-ben kezdődött, amikor is a Textilipari Egyesü­let tagja lett. Tóth B. Zoltán kezdeményezésére alakultak meg a váci textilgyárakban az üzemi csoportok, és ő képvise­li, továbbítja a megye textil­ipari szakembereinek vélemé­nyét, a központhoz. Az a tény, hogy az MTESZ Pest megyei Szervezetének év. ről évre javul az együttműkö­dése más társadalmi szerveze­tekkel — mint például a KISZ- szel, a TIT-tel, a NEB-bel, a szakszervezetekkel —, a tit­kárnak köszönhető. Bár Tóth B. Zoltán cseppet sem elége­dett, úgy látja, az eddigieknél szélesebb körben van még le­hetőség a közös társadalmi és tudományos munkára. Az egyesület keretében rend­szeresen tart szakmai előadá­sokat, ezzel is hozzájárulva a műszaki tájékoztatás színvo­nalának emeléséhez, az isme­retek széles körű — tehát nemcsak a szűk szakmai kör számára fontos — terjesztésé­hez. El« E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom