Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

Lapátos teckolcgia

A pékségben keresik kenyerüket

Igencsak meglepődtek a múlt hét végén azok a vásárlók, akiknek még jutott kenyér a gyömrői boltokban. A címkén — amely a kenyeret „díszíti” — ugyanis ez volt olvashatóÉszak-Pest m. Sütőipari V. 208. üzem, Dunakeszi. Természetesen a kedves vevő egyből és joggal arra gondolt, hogy aznap Dunakesziről szállították Gyömrőre a kenyeret. Ám a héten is a dunakesziek címkéje virított a gyömrői vekniken, s mivel egyéb gondokról is hallottunk, utánajártunk a dolognak.

Reggel fél hat. Az Észak- Pest megyei Sütőipari Vállalat 407. sz. gyömrői üzeméből világosság szűrődik ki. Nyitva az utcai kapu, így akadálytalanul juthatok el a portáig meg az irodáig, amelyek az épület közepén helyezkednek el. Mindkét helyiség sötét, így utam a pékek birodalmába, a munkaterembe vezetne, de egy fehér, meglehetősen nagy testű kutya az ajtóban az utamat állja. Ahogy teszek felé egykét lépést, még közelebb jön hozzám, s mivel szándékát ■nem ismerhetem, inkább várok. Szerencsém van, mert Fejes József üzemvezető máris megérkezik, s az irodájába invitál.

Tartják a tempát

Megemlítjük neki a címke- ügyet, de egy kézlegyintéssel elintézi a dolgot:

— Az az igazság, hogy egyszerűen elfogyott a gyömrői feliratú címkék, így kénytelenek vagyunk valamilyet — amilyen van — felragasztani- a kenyerekre, mert ez előírás. A napokban már a dunakeszi címkénk is elfogy, amíg nem jutunk hozzá saját feliratúhoz, addig gödöllői és gödi címkék virítanak majd a különböző Gyömrőn készült vekniken.

— Néhány boltban hiányzott a kenyér a múlt szombaton.

— Ez igaz, kár lenne tagadnunk a dolgot. De most tény- lsg minden összejött. A nyolc termelő munkásból hárman betegállományban vannak jelenleg is, s hát ennyi munkáskezet nem tudunk pótolni. Igyekszünk azért az igényeket kielégíteni, hiszen nemcsak Gyömrőt, hanem É csert és Maglódot is mi látjuk el kenyérrel., $gpontu 50 mázsa

kenyeret sütünk,'a süteményeket továbbra is Monorról, szállítják az ellátási területünkre.

— A sülysávi térség már nem tartozik Gyomrához.

— Június 30-án bezárt az ottani üzem, november 10-től Mende, Sülysáp és Űri lakossága a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat tápiószecsői pékségéből kapja a kenyeret.

— Mostanában a kenyér minőségére is több a panasz a korábbiaknál. Mi erről a véleménye?

— Tíz hónapja kerültem Gyömrőre. Akkor leültünk az emberekkel. megbeszéltük, hogy nem tűrjük el a lazaságot. Gondolok itt a gyakori italozásokra, munkafegyelemsértésekre. s egyebekre, amelyek kárát a vásárló érzi a legjobban. Elmondhatom, hogy javult a fegyelmi helyzet, persze van még mit tennünk ezen a téren. Azóta három dolgozónk kilépett, de sikerült helyettük újakat felvenni.

— Ha néha kevés' a kenvér a három községnek, akkor miért szállítanak a fővárosba is?

— Egy hete napi 10 mázsa

kenyeret viszünk Rákoskeresztúrra a Kőbányai Közért Vállalat ottani ABC-áruházá- ba. Piackutatást végeztünk, s ennek nyomán sikerült betörnünk a fővárosi ellátásba. Persze szeretnénk megtartani ezt a piacot is, sőt, ha mód lesz rá, növelni is a mennyiséget.

— Hogyan bírják ezt a a tempót az emberek, hiszen most kevesebben vannak?

— Kell, hogy bírják, hiszen érdekeltek a termelésben. Egyébként valóban nehéz a helyzetük, mivel a legelavul- tabb üzemek közé tartozunk. Már csak Pilisen, Vámosmiko- lán és nálunk van szénfűtéses kemence és „lapátos technológia”. Itt szükség van a testi erőre a hagyományos értelemben, a kitartás is nélkülözhetetlen.

Már fél hét van, de még javában tart a nagyüzem a kemencék mellett. Borgulya János betanított munkás Sülysápról jár át naponta, májusban kezdett Gyömrőn dolgozni, amikor bezárt az ottani pékség.

— Itt még rosszabbak a körülmények, mint Sülysápon voltak. Igaz, ott is lapátos technológiával dolgoztunk, de a fűtés jobban ment. Nézze, ma éjjel is volt legalább két- három óra üresjáratunk, mert a kemencéket nem fűtötték rendesen. Hiába vetjük be időben a vekniket, ha nincs meg a megfelelő hőmérséklet, akkor csak szikkadnak s a minőség romlik. Bizony szinte minden harmadik nap van ilyen gondunk.

Magyarázat nélkül

— Mennyit keres havonta?

— Általában hat-hétezer forintot, _de ezért kétszáznál, is tqbb órát.kell itt a melegben lenyornpi,, s ugye.,, állandóan éjszaka dolgozunk.

— Miért nem működnek a kemencehőmérők?

— Ezt én nem tudom, kérdezze meg az üzemvezetőtől.. .•

Vecseriic Istvánná 16 éve dolgozik a gvömrői sütőüzemben árukiadóként.

— Három évig megpróbálkoztam a bejárással, de aztán visszajöttem ide. Szeretem ezt a munkát, pedig elképzelheti, milyen nehéz. Minden kenyér átmegy a kezemen, kénzelje el, reggel háromtól délelőtt 11-ig 50 mázsa kenyeret kell egyszer vagy többször megemelni. Háromezer 800—négyezer 300 forint körül keresek, keményen meg kell dolgozni a fizetésért...

Bujáki Sándor igazgató:

— Tíz évet a vecsési kenyérgyárban húztam le, az idén jöttem ide. Közben dolgoztam maszeknál is, de senkinek se kívánom az ottani tempót. Igaz, hogy kétszer- háromszor annyit kerestem, mint itt, de legalább ötször (!) nehezebb volt a munka. Azt nem lehet sokáig bírni, sem fizikailag, sem idegileg.

Visszatérünk az irodába, Fejes József a fizetési borítékokat .rendezgeti. Szóba hozzuk a minőségi pénzt is, amit ma (szerdán) nem kapnak kézhez a dolgozók.

— Hogyan fordulhat elő ilyesmi?

— Ezt én is szeretném tudni. Amikor tegnap átvettem a fizetéseket, észrevettem, hogy a hatos rubrika üresen van, senki sem kap (ott) minőségi prémiumot. Pedig úgy tudom, nem volt panasz a kenyérre az elmúlt hetekben. Azt hiszem, annyit azért megérdemelnénk, hogy tájékoztassanak bennünket a központból. Mindenesetre utánanézek a dolognak.. i

Felemás helyzet

A gyömrői sütőüzemben tett látogatásunk során tehát felemás helyzetekre találtunk. Ügy tűnik, a vásárlói panaszok részben jogosak, de az üzemvezető hangsúlyozta, mindent elkövetnek a minőség további javításáért, a közelgő ünnepekre zavartalan ellátást ígérnek.

Mi ehhez csak annyit teszünk hozzá, a kerepestarcsai központtól joggal várhatnának el még több támogatást problémáik megoldásához.

Gér József

Pafackmosók

Új könyvtárban, új olvasók

V.VV.V.V • _ •vy--^v*v.-v

Az augusztus 23-i ünnepség, keretében adták át Monoron — a régi edénybolt helyén — az új gyermekkönyvtárat. Azóta dinamikusan növekszik a kis olvasók száma. Fotóriporterünk ott- j áriakor Szimcsákné Vecsörek Ibolya épp egy új könyvtári tag — Misek Miklós 6. osztályos diák — adatait vette fel

Hancsovszki János felvételei

Nagy sorozatban készülnek a palackmosó kefék a Monori Kefe- és Játékgyárban. Az idén a vállalatnál körülbelül 124 millió forint értékű különféle terméket állítottak elő. Batorás Jánosné a kész kefék minőségét ellenőrzi.

ŐRI

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXVI. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM

1984. DECEMBER 14., PÉNTEK

Cserege a gyilkos !é?

A félreérthető felfordulásban

£ November 25-1 számunk- ^ ban írtunk a monori kör- ^ nyezetvédelmi bizottság üléséről, s több hozzászó- ^ last is idéztünk. Ezek közül ^ egyre érkezett reagálás, sőt: £ helyreigazítás kérése a Mi- ^ nöség Vegyipari Szövetke- í zettől.

A monori-erdeiek sűrűn panaszolják a „vegyi üzemben” tapasztalhatókat. A HNF monori bizottságának titkára, aki ■gyébként monori-erdei lakos és ottani tanácstag is, a környezetvédelmi operatív bizottság tanácskozásán ismét felvetette: úgy látják, tarthatatlan az a veszélyhelyzet, amit az üzem teremt. Szabadban tárolja a vegyi anyagokat, amelyek beáznak a talajba, s ki tudja, mikor bukkannak elő nyomai a környékbeli kutakban.

Rendszeres ellenőrzés

A hozzászólást nem részleteztük ugyan, a Minőség Vegyipari Szövetkezet vezetői mégis úgy gondolták, ami a lapba került, az sem állja meg a helyét. Levelük így szól: „Szövetkezetünk monori-erdei telephelyét 1972-jben létesítette a helyi munkaerő foglalkoztatására. A technológiák telepítésénél messzemenően fi, gyélemfcé vettük a környezet- védelmi előírásokat. Kétségtelen, hogy a nagy volumenű vegyipari termelés elkerülhetetlenül szükségessé teszi bizonyos vegyi és csomagolóanyagok szabadban történő tárolását. de ezek az anyagok jellegüknél és tárolási módjuknál fogva semmiféle környezetvédelmi veszélyt nam jelentenek. Szabadban tárolt vegyi anyag csak zárt edényben, hordókban, tartályokban, ballonokban van. Az az állítás, hogy szabad ég alatt, egymás he- gyén-hátán áznak a zsákok, csorog a gyilkos lé a talajba, teljességgel valótlan.”

Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy mindkét fél a saját

igaza mellett ránt kardot — a kívülálló pedig nem tudja eldönteni, kinek az oldalán is van az igazság. Mit mond vajon a monori KÖJÁL?

Azt. hogy rendszeresen ellenőrzi a monori-erdei üzemet is, legutóbb júliusiban járt kint, s a jegyzőkönyv tanúsága szerint mindössze a keletkező göngyöleg pontosan ismétlődő elszállítására kellett felhívni a figyelmet. Veszélyhelyzetet nem talált, nem tesz erről említést a toxikológus gyógyszerész kétszeri látogatása után született jegyzőkönyv sem,

Muüadékhalmok

A KÖJÁL munkatársa egyébként ismét a helyszínre látogatott velünk. Ekkor vált érthetővé, miért is félnek a monori-erdeiek. Ha ugyanis laikus látja az üzem területén belül az irdatlan felfordulást,, csakis arra gondolhat, hogy semmire nem ügyelnek. A laposabb területen például a most létesítendő új vízvezeték árkaiból kihordott törmelékhegyek magasodnak, de szerteszét lóg ki belőlük a használt fólia, s az elegyengetet- len halmok lábánál is ott éktelenkedik mindenféle szétron- gyolt göngyöleg. Aki ezt észreveszi — márpedig a 4-es műútról :iégyéües a rálátás — megint csak arra következtet: itt temetik a szennyezett hulladékot!

A kihelyezett üzem vezetőjének állítása szerint szó sincs erről, Megindokolja a rendetlenséget is: a vízvezeték építése miatt nem tudnak rendesen közlekedni a kocsikkal — még gyalogszerrel sem nagyon —, azért van szerteszét, szétszórt halmokban hordó, zsák, fólia. Egyet-egyet a markoló is felhabzsol, úgy viszi a fel- töltögetás helyére. Meg azután nincs göngyölegtárolójuk sem, a szél csak meglódítja az egymásra rakott műanyag hordókat, s máris szétterül az egész.

Ez igaz is. Az is igaz viszont.

hogy már tavasszal — tanácstagi bejelentés, köztisztasági bejárás, lakossági panasz nyomán — levelet írt a monori nagyközségi tanács a Minőség Vegyipari Szövetkezet vezetőihez, amelyben kérte: tartsanak rendet a portájukon, hiszen az üzem egész területe a

4-es műútról vagy akár a vonatablakból is igen csúnya látvány. Akkor rövid időn beiül a válasz is megérkezett: a szövetkezet mindig fontosnak tartotta a rendet, a jelenlegi állapot rajtuk kívülálló okok miatt, keletkezett, a százhalombattai égető ugyanis nem fogadta a hulladékot. Viszont felvették a kapcsolatot a fűzfői Nitrokémiával, s tetemes többletköltséggel bár, de oda szállítják a göngyöleget.

Nincs veszély

Nos, Százhalombatta azóta fogad. A szállítólevelek szerint viszik is Monori-erdőről a hulladékot minden hónapban, környezetvédelmi veszély tehát valóban nem fenyeget. De a félreértés lehetősége bizony mindaddig élni fog, amíg az üzemben a felfordulás uralkodik.

Koblencz Zsuzsa

Kulturális program

Ecseren pénteken 18 órától:

a népi tánccsoport főpróbája.

Gyömrőn: DetzkyJúlia festőművész kiállítása, az autóvezetői tanfolyam vizsgája, 18- tól: karate és ifjúsági klub- foglalkozás.

Moncron, 17-től: szabás-varrás; 17.30-tól: német nyelvtanfolyam.

MoZjlHHE

Monoron, pénteken 18 és 20 órától: Twist Olivér.

Üllőn, 17.30-tól: Casablanca cirkusz.

Télapéka zavarban

A csodásnál szebb ajándékot

ÉLESEN MEGSZÓLAL a telefon csengője. A teremben viszonylagos csend támad. A gyerekek feszülten figyelnek. Tündérke felveszi a telefont, s néhány pillanat múlva mindenki hallhatja Télapóka jóságos mennydörgő hangját. A kisebbek közül van, aki félelmében sírni kezd. A függöny mögött Télapóka meghallja a disszonáns hangokat, s legszelídebb hangján dörmögi: „Ne féljetek, gyerekek!”. \

Kezdődik a játék. „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” Indul a mesevonat — valódi kalauzzal, utasokkal, s a megállók mind-mind lehetőség arra, hogy újra lehessen énekelni, játszani. közösen örülni annak, hogy közeledik Télapóka, s hátán a nagy zsák talán valóban tele lesz. Illetékes közben néhányszor még kiszalad, szervez, korrigál, intézkedik. A gyerekek egyre inkább belemelegednek a játékba, szükség is van erre, hiszen a terem meglehetősen hűvös, mióta kikapcsolták a zajos fűtőberendezést, hogy valamit hallani is lehessen az előadásból.

A szép, közös énekért jutalom jár: Tündérke és társai szaloncukrokat dobálnak a gyerekseregnek. Közben fürkészem a felnőttek arcát. A legtöbb fáradt, feszült, ideges, vagy egyszerűen unja az egészet. Vagy mégsem? Hiszen az előbb itt énekelte mellettem egy apuka a kislányaival együtt a Vuk-indulót. Róla elhiszem: akar játszótárs lenni. Várjuk a Télapókát. Aki a háromnegyed órás játék végére meg is érkezik. Hangját meghatottam hallgatják a gyerekek, s mindegyik alig várja, hogy vajon az ő nevére is emlékszik-e ez a jóságos, mindent tudó Télapóka?

Télapóka azonban egyelőre még zavartan magyarázkodni kényszerül. Valahol elakad a lista a gyerekek neveivel. Illetékes és Illetékesebb összevesznek azon, ki olvassa a pak- samétát. Télapóka már krákog. „Gyerekek! Most szépen kijön hozzám majd az, akinek olvasom a ..., akinek olvassa a ..., akinek ez a néni felolvassa a nevét.” (Koncentráljunk az alsó tagozatos anyanyelv oktatására, s ne mulasszunk el egyetlen alkalmat sem, hogy gyermekeink nyelvünk változatosságával minél alaposabban megismerkedjenek!)

VÉGTELEN HOSSZÚ és közömbös lista következik. Csak néha emelkedik fel egy-egy név tulajdonosa. Feltűnően sokan hiányoznak. Télapóka sajnálja, hogy ennyien nem

tudtak eljönni, pedig hát ő olyan szívesen jött hozzájuk. Próbál tréfálkozni: talán betegek, influenzajárvány van — a nevek azonban gépiesen következnek; nincs idő itt ilyen hidegben mókázásra. És különben is: kinek van kedve? Télapóka realista, belátja: felesleges, hogy beszéljen. Csomagkiosztó automatává alakul. Tündérke némán adogatja kezébe a csomagokat. Az előbb még a gyerekekkel lelkesen játszó csoport felesleges kellék lesz a háttérben. Otthagyja Télapókét. Tündérkét. minek hallgassa végig a még hátralevő 250 nevet? (Megjegyzem: Illetékes mindenre kiterjedő figyelme nem tudom, miért nem akadt meg már a jelenlevők vártnál jóval csekélyebb létszámán? Vagy mondjuk a szülők, gyerekek érkezésekor valahogy meg lehetett volna jelölni azon az ominózus listán, ki az. aki eljött, s ki az, akit nem fontos az egész cég hallatára felolvasni: lám. még annyira sem volt képes a gyerekekért, hogy a vállalati Mikulás-ünnepségre eljöjjön vele.)

Az utolsó anyuka távozása elég látványossá sikeredik, bármennyire is próbál észrevétlenül kisurranni az ajtón, maga előtt tessékelve tíz év

körüli kisfiát. Valami furcsa véletlen folytán nem kerültek be Télapóka piros könyvébe. Illetékes észreveszi, s csomagot erőszakol a megszeppent kisfiú markába. Anyuka nem engedi, hogy elfogadja. Végül a sértett öntudaton győz a nemes erőszak.

A kiürült teremben Télapóka, Tündérke és a csoport ösz- szepakol. Az idei Mikulás-szezonban ez volt a 19. előadásuk. A siker mindenütt hasonló volt. Csak nézőpont kérdése, hogy a gyerekek vagy a felnőttek szemével nézzük-e a dolgokat.

„Közönyös a világ...” — írta 133 évvel ezelőtt Arany János. Míg hazafelé bandukolok, keserű szájízzel gondolkodom azon, egy ilyen üres terem, egy ilyen közönyös fogadtatású üzemi ünnepség után a csoport vezetője vajon mégis hogyan hiteti el, hogyan lelkesíti gimnazistáit, hogy érdemes, mert szüksége van mindenkinek arra a sokat emlegetett és éhezett kultúrára — megkérdőjelezem magamban; tényleg jó, hogy mindenben ilyen óriásit fejlődtünk?

TÉLAPÖKA PÉLDÁJÁN OKULVA, érdemes lenne elgondolkodnunk: vajon tudunk-e gyermekeinknek a technikai játékcsodákon kívül valami mást. maradandóbbat, biztosabbat odatermi a karácsonyfa alá?

B. T.

(ISSN G1S3—2551 (Monori Hlriap)

4