Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1984. DECEMBER 8., SZOMBAT Az építek vállalása Azonosultak az iskola céljaival Közadakozással járultak házzá Az elmúlt években Albert- sp'; ír.-iat sem kerülték el az isko- I lagondok. A nagyközség mun­kahelyei és lakói társadalmi összefogással, kétkezi munká­val és közadakozással járullak hozzá az iskolaépítéshez. A nagyszerű emeletes épület di- 5$ szere válik a településnek, ám ez még mindig kevésnek bizo­nyult, mert több a diák, mint amennyit a tantermek befo­gadhatnak. Arról nem beszél­ve, hogy a testnevelés órákat sem könnyű megtartani ősztől tavaszig, arra alkalmas hely hiányában. íj szárny A vezető testületek úgy dön­töttek, hogy — központi tá­mogatással — folytatják az .építkezést. A meglevő épület­hez kapcsolnak egy új szár­nyat, amelynek földszintjén a tornaterem kap helyet a csat­lakozó kiszolgáló helyiségek­nél,-továbbá elhelyeznek ben­ne három osztálytermet is. ‘ A tervek kivitelezésével a ceglédi Lenin Termelőszövetr kezet építőbrigádját bízták meg, amelynek jó híre van a településen eddigi sikeres munkálkodása alapján. Az épület átadási határidejét ere­detileg 1985. december. 31-ben .mábtaft" még. Az' építők ■— né- ,mi tégiahiányból eredő kése­delem tői eltekintve — tették a dolgukat, s még a napokban is a helyszínen serénykedtek. Megbízható cégről lévén szó, eleve b;zteásak lehettek a meg­rendelők az ígért időpont be­tartásában. Most azonban még ennél is több történt. A ceglédi Lenin Tsz építőrészlegének munkatársai dolgoznak az új albertirsai iskolaépületen. Apáti-Tóth Sándor felvétele Rlár szepíembarre A munkakollektíva a közel­múltban ülést tartott, amelyre meghívták Fazekas Zászlót, a nagyközségi tanács elnökét is. Akkor hangzott el az építő- munkások részéről az a felve­tés. hogy a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásokhoz, í felajánlásokhoz csatlakozva, i előbbre hozzák az új iskola- ] épület befejezésének határide- j'jét. Az egyhangúlag elfogadott j dátum augusztus 31. A kollek- | tíva határozatát ismertették a közgyűlésen is, mint amelyet a szövetkezet vezetése is tá­mogat, megteremtve a teljesí- j téshez szükséges feltételeket. | A tsz irányítói még célpré- I mlumot is kitűztek a sikeres i megvalósítás érdekében. Az albertirsai tanácselnök — el­ismerve a Lenin Tsz építő szakembereinek községükben kifejtett jó munkáját — négy személynek elismerő oklevelet adott át a közgyűlés kereté­ben. Létszámrekord * Dicséretes dolog, hogy a kő­művesek, ácsok, villanyszere­lők és segítőtársaik azonosul­tak az albertirsaiak gondjai­val, s módot találtak a gyors megoldásra. Tudták,, hogy az Iskolának két műszakban kel­lene tanítani, ha tanévkezdés­ére nem készülnének el ez új tantermek. ősztől ugyanis ezerötszázra emelkedik a diá­kok száma. Ezek több mint fele felső tagozatos lesz, s el­helyezésükre másképpen alig­ha lenne mód. A Lenin Tsz kivitelező gárdája jóvoltából sikerül elkerülni a kényszer- helyzetet T. T. Fogadóórák Dr. Horváth Géza, a városi tanács vb-tiSkára december 12-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a vá­rosházán, hivatali szobájában. Korpa, rizsliszt, búzacsíra Az egészséges életmód része Művész vendégünk, mi ta­gadás, kicsit szokatlan jelenség volt családunk körében. Nem foglalkozása, külleme, élet­szemlélete, hanem étekszemlé­lete miatt. Ö, aki az embert ábrázolni „a saját formájában” szerette, így kívánta az ele­mózsiákat is. Kalács? — Nem, inkább kemencében sült le­pény. Zsúrkenyér, pihe-puha rozsiángcs, vagy burgonyás? Hogyisne! Barna legyen, teljes búzából, legfeljebb, ha nap- rafoi-gómagos, köleses, szezá- mos, esetleg graham-cipócska jöhet számításba. De a legiga­zibb az, amit ö maga készít otthon, ügyes fortéllyal „plat- nin sütve”, mint az indiaiak a csapatit és más keleti népek az ízletes íepénykenyerüket. Lisztes-szemesről szólva há­za táján szóba jöhet még a ku­koricaliszt és dara bármely formája, a borsóliszt, szójaliszt és így tovább. Gyümölcsből természetesen a kukacos, mi­vel feltételezhetően az keve­sebb vegyi permetet kapott, mint a többi. Vidéki vevők Cegléden barangolva, város­nézve épp ezért fogadta kitörő örömmel a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat szakboltját, amelyet a távolsági buszok végállomásától macskaugrás- nyira talált meg. Zacskókkal és szóróanyag ismeretterjesztő sillabuszként elhozható füze­tekkel felmálházva tért meg. Lelkesedése, mint a kincskere­sőé, amikor aranyra lel. Aznap este a kedves vendég­gel juhtúrós puliszkát ettünk, az addig falidíszként használt valamikori vászontálból, faka­nalakkal. A'szójaliszt a fasíro- zottat vadította meg, a korpát kefirbe keverve, picit sózva i ízlelgettük és nyeltük, almás- lepényünkben a darált diót a búzacsíra helyettesítette, főze­lékünk habarása és palacsin­tánk, amíg a vendégség tartott, rizslisztből készült. A boltot azóta is számon tart­ják az ismerős körből sokan. Ki az egészséges, teljes búzá­ból sült szögletes „oroszos ke­nyér” előjegyzett rendszeres Amatőr al'ioták a tsz-ben iegszelídi a spárga is N?*y irtván csavart Vízparti eszmecsere Idén a dömsödi tanács ünne­pi- üresen foglalkozott a Dél­pest megyei Nagy István kép­zőművészeti csoporttal. — Milyen alkalomból? — kérdeztük a csoport titkárá­tól, Barnóth Zoltántól, alti a ceglédi művelődési központ munkatársa. — A dolog még tavaly kez­dődött, amikor a csoport né­hány tagja tábori körülmé­nyek között Rozsnyón vendé­geskedett, szlovák kollégák meghívására. Vendéglátóink kérése volt. hogy ha majd a következő esztendőkben ők lá­togatnak el hozzánk, lehetőleg vízparti helyet keressünk szá­mukra. Így jutottunk el Döm- sodre, a vízi úttörők táborába. Tíz szlovákiai magyar, -egy NDK-beü amatőr alkotó talál­kozott itt tizenöt Nagy István- ossal. A külhoniak között akadt szakoktató, párttjtkár, szakmunkás, tisztviselő, mű- vel ődási ház-i ga zga tó. — Hogyan teltek a tábori- napok? — Bár elég nagy különbsé­gek mutatkoztak a helybeliek és külhoni barátaink munkái között, főlég témaválasztásban és 'a feldolgozás elvontságában. ennek ellenére számottevő szakmai elmélyülésre ennyi Idő alatt természetesen nem is lehetett mód. Helyette a sza­bad alkotó tevékenységet szor­galmaztuk. Napközben min­denki dolgozhatott, esteiente pedig kritikai beszélgetések során eiemezitü'k az elkészült 1 vagy készülő munkákat. A tá- ! bor tehát elsősorban az ismer- | kedés, a szellemi feltöltődés terepe volt, ahol alkalom nyí­lott a szakmabeliekkel való eszmecserére. Az pedig magá­tól értetődik, hogy a közvet­len körnVeaet. a táj művészi feldolgozását valamennyien vállaltuk. — Gondolom, másféle prog­ramokat is szerveztek. — Jártunk többek között a Nemzeti Galériában, ahol Kondor Béla tárlatát és a hu­szadik századi magyar képző­művészet közszemlére tett tár­gyait néztük meg. Találkoztunk Vecsési Sándor festőművésszel és Losonci Miklós művészet- történésszel. Egy ízben meglá­togattuk a Nagy István cso­port szigetszentmiklósi regio­nális műhelyét. — Táborzáráskor pedig ... — ... néhány alkotást aján­dékoztunk a helybelieknek. Közülük öt festmény a dömsö­di közintézmények falára, Eőry Emil Petőfi című faszob­ra pedig (díszes adományle- véílel együtt) az általános is­kolába került V. s. A ceglédi Lenin Termelő- szövetkezet kultúrtermében a minap tartott közgyűlés alkal­mából kiállítás nyílt az ott dolgozó amatőr alkotók mun­káiból. Űj, sokunk számára eddig ismeretlen oldalukról mutat­koztak be munkatársaink. Olyan alkotóként, akik külön­böző művészeti ágakban tevé­kenykednek, kedvtelésből. Egész napos, fárasztó mun­kájuk után alkotnak, saját gyönyörűségükre. Ölükkel ta­lálkoztunk ez alkalommal. Csernus Lajos a tsz építő­részlegében dolgozik. Szoba­festő és mázoló. A Nógrád megyei amatőr képző- és iparművészeti csoport tagja. Első önálló kiállítását ez év májusában rendezték Buda­pesten. Politikus festő. Meg- döbbenten álltunk képei előtt, hiszen a XX. század borzal­maival, kegyetlenségeket hor­dozó világunkkal kellett szem­ben, áznünk. Nemcsak a tények puszta feltárására vállalkozik. El­mondja azt is, hogy félel­meink ellenére sem szabad félreállnunk, kilépve szemlé­lődnünk. Saját eszközeinkkel meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy növeljük az emberiség élet­ben maradásának esélyeit. Hörömpő Ferenc esztergá­lyos olajkénekkel, valamint fafaragásokkal mutatkozott be. Mint fafaragó rendszeresen részt Vesz a velemi alkotótá­bor munkájában. Lakást dí­szítő domborműveket, apró szobrokat farag. Festményei a tájban, a természetben gyö­nyörködtetnek. Nem szereti az elvont művészetet. Vallja, hogy egy műalkotás akkor igazán értékes, ha sok ember, számára érthető. Imre Jánasné adminisztrá­tor makramé munkált hozta el. Gyermekkora óta kézi­munkázik, kipróbálva szinte minden technikát a csomózás­tól a hímzésig. Mesterien bá­nik bármilyen minőségű fo­nallal. Még a legdurvább spárga is megszelídül a kezé­ben, és könnyedén formáló­dik faliszőnyeggé vagy akár mellénnyé. ízlésesen használ­ja a különböző pasztellszí­neket, a természetes anyago­kat kedveli. A tsz-ben mak­ramészakkört vezetett, most szeretne egy újabb kézimun­kaszakkört indítani. Bottka Kálmán nyugdíjas, a pénzügyi osztályon dolgozott, j ö és felesége varázslatos vi- ! lágba invitálta a látogatókat. 1 Az ország szinte valamennyi ! tájegységének népi motívu­mait felvonultatták, térítőkre, párnákra hímezve azokat. Ök maguk írják elő a mintákat is, de ezek nem az eredeti szolgai másolásai. Egyéni öt­leteikkel gazdagítják minden egyes darabjukat. Ez teszi igazán egyénivé alkotásaikat. Szívesen vesznek részt kiállí­tásokon. Legutóbb a tsz nyug- díjasiklubjáhan tették köz­szemlére kézimunkáikat. Péter Aladár főál Latten vész­tő-helyettes. A díszítőműves- ség legősibb formáját műveli, öt év óta farag különböző használati tárgyakat. Rendkí­vül plasztikusan vési fába díszítő motívumait. Széket, asztalt, ágyat, különböző dísz­tárgyakat munkál meg. ö is a népművészet továbbörökf- ! tésére vállalkozott. Az erede­ti motívumokat saját egyéni­sége szerint ötvözi, esetenként a minta telis« egészében az ő elgondolása. Formavilága igen gazdag. A kiállítás megtekintése után megfogalmazódott az iaÄnv. teremtsünk, minél több lehetőséget, hogy megismer­kedjünk amatőr művészeink­kel Szeretnénk teret adni a találkozáshoz. Kiss Györgyi vevője, ki a székesfehérvári gyártmányú, tojásmentes du- rumtésztából készült száraz- tésztákért jár oda, vagy épp a kukoricalisztért. Mindkét faj­ta több formában kapható, cérna- és íodrosmetélfiként, egyszerű szélesmetéltnek haso­gatva, vagy kiskockának, kagy­lónak, szarvacska tésztának. (Ezek a tojástalan tészták fő­zés után rugalmasak, melegít- hetők, kellemes ízűek, készül­jenek bár paprikás szelethez, túrós csuszának, vagy máskép­pen.) Újszerű eledelek Szakorvos mondta: a gyógyí­tók sok gondja megoldódna, ha a megye minden városában — hogy országos elterjedésről ne is szóljunk — legalább egy-egy ilyen szaküzlet volna. Cukorbetegeknek, lisztre érzé­kenyeknek, rossz gyomrúaknak és nehezen ‘emésztőknek, fel­erősítésre szorulóknak és fo­gyókúrázóknak egyaránt meg­annyi' eledelhez valót kínálnak itt—, ha nem is készen, tálcán, de beszerzési lehetőségként. — Az érdeklődők száma hullámzó — említi a bolt ve­zetője, Dósa Viktorné. — Ha valamelyik újságban olyan ételreceptre lelnek az asszo­nyok, aminek az alapanyaga más élelmiszerboltban nem, csak nálunk kapható, hogy kipróbálhassák, hát szép szám­ban jönnek. Ha a rádióból sze­reznek információt valamelyik műsor kapcsán, seregével be­térnek. Ha valamelyik munka­helyen ismeretterjesztésként a korszerű és célszerű étkezésről esik szó, kóstolóval egybeköt­ve, tudunk arról is, mert egy­szerre sokan keresik a kuko- ricapisikótához való lisztet gyümölcslepény tészta alap­anyagához szükséges malom­ipari termékeket. Kik? Általában a fiatalok és a középkorúak. Érdekes mó­don, ‘ az idősebb korosztály, bármily egészséges is, a múlt sanyarúságát emlegetve viszo- lyog a kukoricás dolgoktól, a burízstól, hasonlóktól. Hasz­nálja ezeket az alapanyagokat viszont a ceglédi kórház kony­hája, a betegélelmezést válasz­tékossá és ízletessé téve, az egészséges táplálkozást segítve. A vevők sorra jönnek. Piaci nap van, délelőtt. Borsos Pál- né — Dósáné kolléganője — térül-fordul, mér, ajánl, szá­mol. Néhány napja egyik or-v szagos lapunk a búzakorpa nagyszerűségét említette. Gaz­dára lelt a raktárkészlet utol­só pakkja is, várhatják a kö­vetkező, már megrendelt szál­lítmányt. Az egyik asszony Pá- kozdi Sándor pékmester szép fehér kenyere miatt tért be a malomipari szaküzletbe. A pék kisiparos, ám. a boltnak lehe­tősége van, hogy tőle értékesí­teni átvegyen. Ügyszintén beszerezhetnek számos más árut, ami a profil­ba tartozik, különböző keres­kedelmi vállalatoktól. Csong- rád megyéből, Dócról, a lisz­tesfeldolgozóból így jut ide a grízgaluskapor, a krumpli- pürépor, a bécsi panírpor, a székesfehérvári és a békéscsa­bai tésztagyár száraztésztái. Malmot, hogy hány szállít, il­letve szállíttat ide, lehetne so­rolni. A szaküzlet két alkalmazott- í ja szíves szóval tájékoztatja a ! betérőket, Számon tartják a ! törzsvevőket, figyelemmel hall- j gatják a régi és az új vásár­lók véleményét, észrevételeit, javaslatait. Segítségükkel fel­figyelnek esetleg olyan ma­lomipari vagy tésztaipari ter­mékre, ami a boltba még el nem jutott, 'ám meg kéne pró­bálni. Említik: nagyjából vé­gigfőzték már a kínálatot. A család sokszor úgy fogadta el az újat, hogy szinte észre 6em vette, csak azt állapították meg, hogy ami az asztalra ke­rült, az finom. Ismeretlen ízek — Pedig csak magunk ké­szítettük, beépítve a megszo­kott konyhai módszerünkbe — említi Dósáné. — Ám, az itt található receptek sem rosszak | — ad a kezembe néhány s-illa- ! buszt, s javasolja, próbáljam ki magam is. Táskámban kisebb-nagyobb pakkok. A boltot felfedező vendég jut eszembe. A külön­féle lisztek, tészták mellett ott lapul néhány receptgyűjte­mény. Nemeskövi Dénesnek, a Duna Intercontinental mester­szakácsának ajánlata, a szója, sárgaborsó és rizsliszt felhasz­nálásához. Sebestyén Lajos Oscar-díjas mesterszakács ételreceptjei az árpagyörtsy- hpz. Kis szakácskönyv diétás ételekhez, Dózsa György mes- terszakács átdolgozásában, dr. Rigó János professzornak, az Országos Diabetikai Intézet igazgatójának és Lontai Egon­nak, a Magyar Szakácsok ős Cukrászok Szövetsége elnöké­nek szaklektorálásával, a ga­bonatröszt igazgatói ajánlásá­val. Mindannyian jó étvágyat és jó egészséget kívánnak az étitek készítőinek és elfogyasz­tóinak egyaránt. Eszes Katalin Cr.msózó brigád le] tett gombolássá! A ceglédi szövetkezetek kö­zött az igen jól gazdálkodók közé soroljuk a Munka- és Védőruházati Ipari Szövetke­zetei. A korszerű elvek alap­ján létesített tetszetős terme- lőegyseg a Horváth József ut­cában található. Dolgozóink többsége nő, férfiak itt csak mutatóban dolgoznak. — Üzemünk létszáma 57 fő — mondja Halmi Imréné, a ceglédi részleg vezetője. — Permstezőoverallt, hosszú, gu­mírozott esőkabátot gyártunk. Haladunk a divattal, most kaptuk meg az új fazonokat. Célszerűbb az eddiginél, mert rejtett gombolása van. Készül nálunk saválló védőruha és kétrészes férfi munkaruha. Az első félévben 21 879 darab munka- és védőruhát gyártot­tak Cegléden. Minőség szerint is mérik, vizsgálják munkánkat. Ennek alapján a szövetkezeti átlag­ban az I. osztályú termékek aránya 92,6 százalék, Cegléden ez az arány 94,08 százalék. A dolgozok keresete erősen függ a minőségtől. Szocialista mun­kaversenyben 41-en vesznék részt és szép eredményeket ér­tek el. Hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére brigádjaink három kommunista műszakot dolgoz­tak végig. Az ebből befolyt összeget a Nemzeti Színház, az OKlSZ-üdülö építésére, és a szövetkezet} bizottság jóléti alapjára fizettük be. A szövet­kezeti részlegek munkáját ne­gyedévenként kiértékelik és vándorserleggel díjazzák. Az első féévben nálunk volt a díj. Brigádjaink közül az Április 4-röl részletesebben is érde­mes szólni — folytatja Halmi Imréné. — Ez már aranyko­szorús brigád. A munkaidőt pontosan kezdik, állami okta­tásban vesznek részt. Faliúj­ságot szerkesztenek, olvasnak, mert mindenki könyvszerető köztük. Ápolnak egy nyugdí­jast. Tüzelőt hordanak, fát vágnak, mosnak rá. Édességet visznek neki. Leülnek és be­szélgetnek vele. A szállítás­nál megsérült zsákokat meg­varrják, megmentik a teljes pusztulástól. A November 7. brigád már négyszer lett aranykoszorús. Bevezették és jól működtetik az önmeózást. Az első osztályú áruk aránya náluk kimagas­lóan jó. Az oktatásban teljes létszámmal vesznek részt. Ha­vonta látogatják a szociális otthont. Tagjai a Vöröske­resztnek, önként adnak vért. Színház és mozi, kulturális rendezvény sokszor szerepel programjaik között. A brigá­dot Negyedi Já%osné vezeti. Tudom, szigorodnak a gaz­dasági szabályzók a jövőben, de ilyen jó kollektívával biz­tosan megtesszük azt, amit várnak tőlünk — mondta be­fejezésül Halmi Imréné. Kiss Sándor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom