Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. DECEMBER 8., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A cél: megalapozni a sikeres piaci szereplést A kezdet biztató jelei Egy esztendővel ezelőtt cikksorozatban foglalkoz­tunk az akkor még Egyesült Izzó, ma már hivatalo­san Tungsram néven jegyzett cég váci fényforrás­gyárának sorsával. Megírtuk, az elmúlt negyedszá­zad alatt alig volt olyan esztendő, amikor az üzem nyereségesen zárta az évet. A fellendülést a hetve­nes években elkezdett nagyszabású beruházásoktól várta a vállalat. A 990 milliós fejlesztés eredménye­ként új üveggyár, több kiszolgálóüzem, s egy japán —magyar fejlesztésű, nagy teljesítményű fénysor készült el. Ide telepítettek közben több. hagyomá­nyos rendszerű féaycsögyártó berendezést is. A tervezettnél lényegesen drágább beruházás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A költségek messze meghaladták az előzőleg kalku­láltakat, a tervezett darabszámnak 1980-ban például csak a felét tudták legyártani. A sorozatos kudarc — eredménytelenül zárt év — rossz hangulatot, túl­fűtött légkört, bizalmatlanságot szült, sok tehetséges mérnök és szakmunkás hagyta el a gyárat. A ma­gas önköltség miatt a tőkés piacokon értékesített fénycsövekre milliókat fizetett rá az ország. A talpra állítás programja Tavaly a veszteség jóval megha­ladta a százmillió forintot, a helyzet tarthatatlanná vált. A gyár élére ve­zérigazgatói biztost neveztek ki. Hi­szen 1982—83-ban a nagyvállalat összességében sem volt nyereséges, nem tudta elviselni, hogy Vácott jó­részt korszerű, drága berendezéseken veszteségesen dolgozzanak. Az újon­nan megbízott vezetőnek azonnal eredményt hozó intézkedéseket kel­lett tennie. s néhány hónap alatt ki­dolgoznia azt a koncepciót, amelyet végrehajtva gazdaságos üzem lesz a váci fényforrásgyár. A rövid távú program szerint néhány hónap alatt el kellett érni a gyártósorokon az előírás szerinti termelési ütemet, megállítani a kedvezőtlen folyamato­kat. Ami a hosszú távú feladatot il­leti, nem lehet más, mint nyeresé­gessé tenni a váci gyárat. Elkezdődött a talpra állítás prog­ramjának teljesítése. A hogyanról Kiss László igazgató közreműködé­sével adunk számot, aki korábbi el­képzelése ellenére már nemcsak mint vezérigazgatói biztos, egy pesti és egy váci gyár között ingázó, rendte­remtő. hanem mint a váci gyár min­den eddigi terhét felvállaló vezető áll elébe a kérdéseknek. Ebből a sze­repváltásból sok mindenre lehet kö­vetkeztetni. A gyár a váciaké marad Már az őrségváltás idején kimon­datott az elv: a váci gyár a váciaké, csak ők tehetik rendbe szénáját, hi­szen jövőjük, talán nem túlzás ki­mondani, önbecsülésük múlik rajta. Ennek jegyében szervezték újjá az < irányító apparátust. A volt fő- technológust, Jánossy Árpádot ne­velték ki főmérnökké. A fénycső- és alkatrészgyártást főmérnökhelyette- sek irányítják. Egyikük a meó volt vezetője, a másik pedig korábban főmérnöki teendőket látott el. Meg­szűnt a két üveggyár közös vezfetése. Az egyik, étére külföldi kiküldetésből hívtak vissza szakembert. Szintén szervezési, irányítási kérdés, hogy az export- és szállítási osztály már nem a főkönyvelő, hanem a termelésért felelős főmérnök hatáskörébe tarto­zik. Az átszervezés nálunk gyakorta a kabarétréfák, gúnyrajzok főszereplő­je, Pedig, ha az ötlet ésszerű, nem bonyolítja, hanem egyszerűsíti az információ áramlását, a termelés közben törvényszerűen felvetődő nehézségek megoldását, viszonylag gyorsan hoz hathatós eredményt. Ügy látszik, valami hasonló történt Vácott is. Egyszerűbb, áttekinthetőbb lett a ki. miért felelős, s ez meg­gyorsította a döntéseket. Az előrelépés személyi feltételeit azonban nemcsak a vezetői poszto­kon kellett megteremteni. Az igaz­gató szerint talán ennél is fontosabb volt a műszaki gárda megerősítése. Ugyanaz a gárda - másként Az élet kényszerű alkalmat is te­remtett a megméretésre. Át kellett építeni a magnázia üveggyár kemen­céjét, s e munka során a helyi szak­emberek is — nem túlzás ezt állíta­ni — nagy lelkesedéssel, szakérte­lemmel kiválót alkottak. Minden re­mény megvan arra. hogy a követ­kező négy évben folyamatosan, a ko­rábbiaknál Lényegesen jobb üvegcsö­vet állítson elő az üzem. Magáért beszél a következő tény: egy év alatt több mint 20 százalék­kal javult a fénycsőgyártó sorok tel­jesítménye. Ez egyrészt azzal magya­rázható, hogy kiegyensúlyozottabb és minőségében jobb az alkatrészellá­tás. S nemcsak a házon belül készü­lőké, hanem azoké is. amelyeket ko­rábban importból kellett, vagy kel­lett volna beszerezni. A beható vizs­gálat ugyanis megállapította, hogv a berendezések, például a nagy telje­sítményű fénycsősor működéséhez •ziikséges részegységeit közül néhá­nyat idehaza is elő lehet állítani. Bebizonyosodott — s ez már gazdál­kodási kérdés is! —, hogy a koráb­bi pótalkatrész-rendelés szakszerűt­len volt. Néhány fajtából annyit tar­talékoltak, amennyire nem volt semmi szükség, másféléket elfelejtet­tek időben megrendelni, s az utolsó pillanatban kapkodtak fűhöz-fához. Kishitűség helyett tenni akarás Mindez persze sokkal inkább volt magyarázható a hozzá nem értéssel, mint a hanyagsággal. S mert a gyá­riak egy kiváló szakember, Bócz Jó­zsef technológus segítségével most már alaposan megismerték gépeiket, sokkal kevesebb az állásidő, jobb a minőség. Érdemes itt megállni egy pillanat­ra, hiszen a jelenlegi sikereket elérő gárda összetételében alig különbözik a régitől. Ami megváltozott, az a hangulat, a légkör. A kishitűséget felváltotta a bizalom, a tenni aka­rás, a jóízű vetélkedés. Azok akik ezelőtt szomorúan álltak a . béna gé­pek fölött, most ontják az ötleteket. Mindehhez persze az is hozzájárul, hogy egyetlen döntés sem születik úgy, hogy előtte ne ütköztetnék a vé­leményeket Az eredményeikhez néhány direkt termelésjavító intézkedés is hozzá­járult, például a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezése. Éz ugyan elterjedt gyakorlat, de egyál­talán nem kisebbíti a váciak érde­meit. Mert érdemekről annak ellenére is beszélhetünk, hogy a váci gyár idén sem lesz. nyereséges. Teljesítményük azonban a termelés minden fonto­sabb területén 20—25 százalékkal ja­vult. Stabilizálódott a létszám. Jobb a termékek minősége, kevesebb a selejt, A reális képhez azonban to­vábbra is hozzá tartozik, hogy a ter­melékenység még mindig alatta ma­rad a váci üzemek állagának. S ez az, amit a kezdeti, valóban látványos sikerek ellenére sem lehet feledni. Továbbra is csak az lehet a fő cél. hogy a fénycső nyereséges terméke legyen a Tungsramnak. Ezzel a .meg­állapítással Kiss László igazgató is egyetért, bár szerinte ez túlságosan statikus értelmezése egy olyan nagy­vállalat tevékenységének, mint ami­lyen a Tungsram. Szerinte ugyanis alig akad a világon olyan mammut- cég, amelynek minden gyártmánya nyereséges lenne. Függ ez a termék­életgörbe időpontjától, de azzal is kapcsolatos, hogy üzleti érdek fűző­dik a teljes termékválasztékhoz. A vevőkhöz kell igazodni A normál fénycsövek p'iaca nyo­mott, sok konkurrens csak állami támogatással tud piacon maradni. Ilyesmire a váci gyár nem számít­hat. Jó néhány olyan megoldáson munkálkodnak azonban, ami hosszú távon megalapozhatja termékeik si­kerét a piacon. Jövőre az ólomüveg­gyárban hajtanak végre rekonstruk­ciót, ettől további minőségjavulást, költségcsökkenést remélnek. Létre­hoztak egy helyi fejlesztő-kutató szervezetet, melynek a holnap újdon­ságainak kimunkálása, gyártásba ál­lítása a feladata. Az úgynevezett kompakt, például a lámpafoglalatba csavarható, a különösen hosszú élet­tartamú 3 sávos világítótesteknek jobb ára van a piacon, tehát ezek előállítását Vácott is meg kell pró­bálni. Egyelőre hagyományos és energiatakarékos fénycső egyaránt készül Vácott. Arra törekednek, hogy minél nagyobb arányban az utóbbit, a korszerűbbet gyártsák. A verseny arra is rákényszeríti a vállalatot, hogy szakítson a hagyo­mányos tervezési módszerekkel Elő­re csak egy általános programot ké­szítenek, a konkrét fajtát és darab­számot ezentúl csak negyedévenként határozzák meg. A bőséges piaci kí­nálat miatt ugyanis a vevők közül csak nagyon kevesen hajlandók elő­re szerződést kötni. Hasonló ok miatt kell csökkenteni a rendelés és a szál­lítás közötti időt, egészen addig, amíg csak raktárról nem tudják ki­elégíteni az igényeket. Igaz, az ilyen vevöcentrikus programok végrehaj­tásuk során nem csupán gyáron be­lüli nehézségekbe ütköznek, időnként a szabályozók is ellenük hatnak. Közbeszólhat, kedvezőtlenül hatva, váratlan technikai akadály is talpra állásukba,, mint például a legutób­bi több milliós kárral fenyegető gáz­kimaradás. Ilyen, s. hasonló okok miatt ma még nincs olyan szakember, aki fe­lelősséggel állíthatná: rövid időn be­lül nyereséges üzem lesz a váci fényforrásgyár. Azt azonban igen. hogy az út, amelyiken most járnak, abba az irányba vezet. CSULÄK ANDRÁS Háztáji Tapodl Ilona tucrajza Család cs hivatás Az emberi melegség forrása Pest környékéről igyekeztem vissza kék busszal a minap a fővárosba. A leszálló utas helyére egy gimnazista korú. fiatal srác huppant mellém. Tör­ténhetett valami a lábával, mert sántikált. Oda- álít' az anyja és vegei nem ért a szidalomáradat: mindennek a ielelolierséged az oka, tudom, arról nem tehetsz, hogy lelöktek a lépcsőn, de ... — és itt egy újabb monológ következett. A gyerek le­hajtott fejjel szégyenkezett, részben önmaga, rész­ben az anyja miatt. Kínos helyzet volt, hiába bá­multam ki az so.okón, kénytelen-kelletlen hall­gathattam a felhangos panaszáradatot;-az újabb és újabb szemlehányásokat. Hirtelen furcsa mon­dat ütötte meg a fülemet: és ha már éz történt, miért nem az osztály főnököddel mentél a tárház­ba? Nagyon jól tudod hogy ma be kellett volna fejeznem azt a munkát, de ez neked persze szá­zadrangú szempont. " '. V; ösztönösen végigmeiíem az asszonyt: viszonylag jól öltözött nő volt, tekintetében harag és ideges­ség keveréke Vibrált. Nehezemre esett elhinni, amit hallottam: egy 0r.ya azon dohog, hogy bajba jutott gyereke hozzá sietett, azt szeretné, ő kísérje a kór­házba, vele legyen. Miért dühítette fel ennyire ez a természetes reakció? Mi kivetnivalót talált ben­ne? Tényleg itt tartanánk, hogy egy mai asszony­nak ez már nem is o'yan természetes, magától ér­tetődő? Vajon mi lehet az a befejezésre váró munka, ami fol tosabb? Lehet-e bármiféle köteles­ség, hivatás, ami az anyaság elébe tolakodhat? És egyáltalán: miféle eltorzult értékrend ez, amely­ben a dolgok előbbre valóak az embernél? Nem azért vetem papírra gondolataimat, hogy pálcát törjek e'gy kétes értékrendű asszony felett. Magam is tudom, hogy sok munkahelyen kimondva vagy kimondatlanul, de világosan a nők értésére adják, hogy első a munka, utána jöhet csak a csa­lád. Nem lehet nitatkozási alap a mulasztásra, ha az embernek gyereke van. A munkahelyi feladato­kat minden körülmények között el kell látni. Eb­ből a perspektívából szemlélve az esetet, azt is felvethetjük: ez egy lelkiismeretes asszony, aki ideges, mert tudja, ha munkáját nem fejezi be időre, elmarasztalják. Nagyon valószínű, hogy így áll' a dolog. Bizonyos fokig tipikus eset, sokakkal együtt már úgy gondolkodik, ahogy elvárják tőle. Egész ellentmondássorozat húzódik meg itt: népgazdasá­gi szempontból a nő elsősorban munkaerő — ugyanúgy, mint a férfiak —, akitől mellesleg el­várják, hogy gyereken anyához illő gondossággal nevelje, tehát törődjön velük. Gyakorlati tapaszta­latok halmaza igazolja, hogy a munkahelyeken másodrendű szempont az anyaság, ugyanakkor ne­ki, hu nem akar lelkiismereti konfliktusba kerülni önmagával, nap mint nap meg kell teremtenie a kényes egyensúlyt hivatás és anyaság között. Va­lahogy megosztani az elsőséget —, nem sima ügy; hol az egyiK, hol a másik rovására kell engedmé­nyeket tennie. Mert ha hivatását tekinti elsőnek, ugyanúgy megbotránkozást kelt sorstársaiban, mint az aposztroiált hölgy. Elvárják, azt is, hogy gyereket szüljön, ha lehet többet is, ugyanakkor ha szóba jön, hogy szülni fog, fanyalognak; szóval nem lehet rá számítani egy-két évig. Varnak munkahelyek, ahol csak jobb híján veszik fel a fiatal, szülőképes korban ylok lévő nőket, mondván, előbb-utóbb | úgyis elmennek szülnb És mindezt olyan hangsúllyal, mintha ez valami hiba volná Ugyanez a kelletlenség tapasz­talható, ha a kisgyerekes anyák gondjairól esik szó. Persze, már megint a gyerekf Es ebben benne van: hiszem is, hőm is: Kí; törődik azzal, hogy sér­tő a kétkedés, és ami enriél is rosszabb, a nőkben furcsa értékrend, hovatovább efféle alakul ki. A hivatalos abasfoglalás és a mindennapi gya­korlat e tekintetben megint aggasztóan távol áll egymástól. A törvények körültekintően védik és tárriogaíják az anyákat. Elvileg elismerjük, mél­tányoljuk és fontosnak tartjpk az anyaságot. Csak­hogy az anyák tanúsíthatnák; ha hosszabb-rövi- debb ideig otthon maradnak, .számíthatnak1 a visz- szaiérést kísérő megjegyzésekre. A fizetési beso­rolásnál — még a törvény .dacára is — megesik, hogy megfeledkeznek róiuk; jutalmat , nem kapnak, azzal az indoklással, folyton hiányoznak. Kicsit úgy kezelik őket,- mintha szándékosan lógnának. Hogy ez mennyire igazságtalan, azt csak az tudja igazán, aki éveken át kénytelen e kettős kötött­ségben vergődni. • Megfigyelhető, hogy elsősorban a lelkiismerete- sebbje hajlamos idomulni a külső igényekhez. Ho­vatovább kicsit bűnösnek érzik magukat, ha kény­telenek mulasztani, otthon maradni. Mert mit szól majd mondjuk az igazgatónő, és főleg kit küld be helyettesíteni, amikor amúgy is kevés a tanár? Las­san belsővé válnak a külső elvárások, háttérbe szorul az anyaszerep. Azt hiszem, itt az ideje be­ismernünk: hibát követtünk el azzal, hogy kiala- .kítottuk ezt a rossz reflexet. He kell vonnunk a konzekvenciát és tennünk kell valamit azért, hogy a folyamatot — mielőtt nemzedékek sora kezdene így gondolkodni — megállítsuk. De hogyan? A közhelyszámba menő igazság sze­rint, bármelyik ujjamat harapom meg, mindegyik fáj. Kicsinek, nagynak egyaránt szüksége van az anyjára, ám jó lenne, ha az apák intenzívebben él­nének szüiői kötelezettségeikkel. S a munkahely is abból él, amit megtermel — ha van kivel! Ördögi kör ez... Az elmúlt évtizedekben kiépült — oktatási, egészségügyi — intézmények sok gondot levesznek a ,nők válláról, és akadnak családok, amelyek szí­vesen áthárítanák problémáik egy részét a társada­lomra. Neveljen Ez iskola, s ha gond van a gye­rekkel, a megoldást mondja meg a pszichológus. Közben a veszélyeztetett gyerekek száma növek­szik. A problémák egy része — milyen különös szerzet az ember — újabban betegségben mani­fesztálódik, testi vagy lelki kórban. Az elhagyatot­tak úgy érzik, ha más nem, majd törődik velük az orvos, a pszichiáter és így tovább. Kevesebb volna a leijei és fizikai bajokkal küszködő ember, ha a családi kapcsolatok nem sivárulnának el. Sok eset­ben hathatósabb [enne az Andaxinnál egy-két em­berséges, megértő szó. Az orvosság mindössze pót­szer az igazi bajokra, az orvosok csak tűzoltó munkára vállalkozhatnak. Az ókok a betegséggel együtt újratermelődnek. A fokozott törődést elsősorban és legintenzíveb­ben a gyerekek igénylik, és szomorú lenne, ha ezt nem az anyától várnák. Nem lehet tehát sem a társadalomnak, sem a szülőknek másodlagos szempont, hogy az anya. amióta ember az ember, a biztonság, az emberi melegség forrása, akihez elsőként lehet a bajban odabújni. NAGT EMŐKE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom