Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
1984. DECEMBER 8., SZOMBAT Köszönföffák a megyei sajtó dolgozóit Felelősséggel és elkötelezetten Vác, 1944. december 8. Adalékok egy nap történetéhez Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Hancsovszki János felvételei Dr. Kocsis Péter, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese üdvözli az ünnepség résztvevőit. Mellette balról jobbra Sándor József, Szántó Jenő, Kapalyag Imre, Sági Agnes, Rónai Árpád, Nagy Sándorné, Horváth Béla, Balázs Gézáné és Villás! László, Az MSZMP Pest megyei és Dunakeszi városi Bizottsága valamint a Pest megyei Tanács és a Dunakeszi városi Tanács tegnap — a magyar sajtó napja alkalmából — ünnepséget rendezett Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban. Az eseményen részt vett Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Horváth Béla, az MSZMP K3 munkatársa, Kapalyag Imre, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkárhelyettese, Balázs Gézáné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Fodor László, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára, Szántó Jenő, a Hírlapkiadó Vállalat főosztályvezetője, Sándor József, a Szikra Lapnyomda vezérigazgató-helyettese és Villási László, Dunakeszi város Tanácsának elnökhelyettese. Ott voltak az ünnepségen a megye városainak, városi jogú nagyközségeinek pártvezetői, a megye több üzemi, termelőszövetkezeti lapjának szerkesztője^ munkatársak, nyomdászok, kiadóvállalati dolgozók, a lapterjesztéssel hivatásból foglalkozó postások, s a terjesztésben, közreműködő társadalmi munkások. Először Löte Attila,. .lászal- dújas színművész, a Madách Színház társulatának tagja szavalta Petőfi Sándor A XIX. század költői és Váci Mihály Ezt, itt, most című versét. ünnepi beszédet mondott Rónai Árpád, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, a dunakeszi városi pártbizottság első titkára, aki megemlékezett hazánk első kommunista lapjának, a Vörös Újságnak 6i3 esztendő előtti első megjelenéséről, s az évfordulón méltatta az ország és a megye gazdag saj.tóhagyományait. Köszöntötte a tömegeshez. szóló, tudatot ; formáló sajtómunkásókaf, akik 'számára — mint mondotta — olyán marxista szerzők jelölték meg az utat, mint Rudas László, Szamuely Tibor, Kun Béla, Vágó Béla, László Jenő. A szónok hangsúlyozta: Mindig is nagy volt az újságírók, az írástudók felelőssége, de talán soha nem volt olyan nagy, mint napjainkban. Kétségtelenül nehéz feladat a jelenkor valóságában eligazodni, arról legjobb meggyőződése szerint, tudatosan, az ország érdekében cselekedett". Kiss János azt hangoztatta, azért csatlakozott a mozgalomhoz „mert ezzel hazájának tesz szolgálatot". Tartsay szerint „abban a hiszemben és tudatosan cselekedett, hogy' ezzel a hazának használ”. Vállalta a tetteit Nagy Jenő ezredes is, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hasonlóan helytálltak a többi vádlottak is. Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő Védője, Kelemen Kornél, az első napon elérte, hogy a mentelmi jogra való tekintettel Bajcsy ügyét kivoniák a katonai bíráskodás alól. <3 december 2í-én Sopronkőhidán állt bitóin alá. A bíróság december 8-án hirdetett ítéletet. Jellemző a fasiszták félelmére, hogy az ablakokba és a kaoukba golyószórós őröket állítottak. Dominies unott egykedvűséggel o'vasta az ítéletet. Az épület ablakai megremegtek, a város fölött éopen légitámadás folyt. Ez adta a kísérőzenét egy pusztulásra ítélt rendszer elvetemült gaztettéhez. A tizenegy vádlottból hat ellenállóra mondták ki a halált, közülük később háromnak büntetését 10—15 évben szabták meg. Kiss Jánost, Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost^ kötél általi kivégzésre ítélték. Az idős tábornok nyugodtan, megbékélt lélekkel fogadta a sorscsapást. Igv szólt feleségéhez: ..Meggyaláztak, megszégyenítettek, villanyoztak, de én mindent türelemmel viseltem. Most, ezután vigyél engem Kőszegre!” Ha’ó oorai tényleg odakerültek. Tartsay az eliá- rás alatt teljesen megőszült. Nagy Jenő is bátran viselte a mártíromságot, s szembenézett a halállal. E sorok írója évekkel azelőtt beszélgetett dr. Németh József tábori esperessel, akit Hindy Iván, Budapest városparancsnoka rendelt ki a szomorú eseményhez. Az elítélteket ő vezette fel az egzekucióhoz. Kiss Jánost szólították utoljára, azzal is tetézve büntetését, hogy látni kellett a bitófán bajtársait. „Férfias határozottsággal vállalta a halált. Azt mondta, hogy mindazt, amit tettek, a magyar nép érdekében és jövőjéért tették” — emlékezett a tisztelendő úr. A kivégzés végét jelző kürtszó, a „lefúvás”, három magyar honvédtiszt, igaz hazafi halálát jelentette. A börtön foglyai, az életben maradt harcostársak, megrendültén hallgatták a trombitaszót. Bizonyára eszükbe jutott, hogy mivel búcsúzott tőlük Tartsay: „A megkezdett munkát folytassátok!” A kommunisita párt lapja, a Szabad Nép, Üj vértanúk címmel vezércikkben búcsúztatta az ellenállási mozgalom három katonai vezetőjét. Szá- lasiék tettét Haynau hóhérmunkájához hasonlította. A lao az egész nemzet nevében búcsúzott tőlük: „Kiss János és hős társainak nevét a magvar dolgozók milliói örökre szívükbe zárták." A Margit körúti börtönből mi már semmi sincs. Ahol a bitó állt, ott ma gyermekjátszótér van. A vörös márvány emlékkőnél ma újra megjelennek a kpszorúk, az emlékezés virágai, hirdetve, hogy a felszabadult magyar nép soha nem felejti el hőseit és mártírjait. Gazsi Józset valóságos képet formálni, akkor, amikor még nem állnak mögöttünk cselekedetet igazoló történelmi évtizedek. Ma és itt kell valóságos képet alkotni életünkről, segíteni az olvasók eligazodását az információk halmazában. Mindez elkötelezettséget, állandó felkészülést kíván, s helytállást azoktól is, j akiknek révén mindennap eljutnak az olvasóikhoz a lapok. Ezután Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője és Szántó Jenő jutalmazta meg a pártmunkásokat, postai dolgozókat és levelezőket; akik közreműködtek a tájékoztatásban és a lap eredményes terjesztésében. A magyar sajtó napja alkalmából a Hírlapkiadó Válla’at nívódíjában részesült a Pest megyei Hírlap munkatársai közül Kör Pál, Mészáros Ottó, Máza Katalin. A szerkesztőség nívódíját vehette át Gól Judit és Ve- reszki János. A Pest megyei Hírlap plakettjét Kövess László, Pethő Lászlóné, Ruttkai Mátyás és Szekeres Zoltán kapta. A Pest megyei Hírlap terjesztéséért elismerő oklevélben részesült Bognár József, az MSZMP Jászkarajenő községi titkára, Cserepkai Lászlóné, a dunakeszi konzervgyári pártbizottság titkára, Kispál Mihály, a hernádi Március 15. Tsz pártti.t&ára, Pogonyi Tibor, az MSZMP Solymár községi Bizottságának titkára, Pribék Rozália, az MSZMP Érd városi Bizottságának titkára, Rónai Árpád, az MSZMP Dunakeszi városi Bizottságának első titkára, Tarsoly Lajos, a gyömrői nagyközségi pártbizottság titkára, a sziget- szentmiklósi postahivatal Május 1. kézbesítő brigádja, Farkas József, az isaszegi posta- hivatal vezetője. Hegedűs Istvánná, a nagykátai postahivatal vezetője, Kádas Lajos, a ceglédi postahivatal kézbesítője, Szőcs Jánosné, a gödi 1. sz. postahivatal vezetője, Vö- rösné Gressz Mária, a váci postahivatal hírlapfelelőse. Az ünnepi műsorban közreműködött Rácz Csilla, a Zene- művészeti Főiskola rendkívüli tehetségek tagozatának növendéke, aki két Chopin-polonézt játszott zongorán, a Dunakeszi MÁV Férfikar Szakáll Lászlóné vezényletével Pito- ni-, Palestrina-, Bárdos-, Liszt- és Schumann-műveket énekelt, Fedics Ibolya és Fin- ta Enikő, a dunakeszi körzeti állami zeneiskola két növendéke pedig Chooin Rondóját játszotta zongorán. A sajtónapi ünnepséget követő fogadáson Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára mondott pohárköszöntőt. ( A most következők nem 2 szerepelnek a történelcm- í könyvekben. Emberi mér- ^ fékkel mérve is csak apró, ^ pici tettek voltak. Adalé- ' ’’ egy nap történeté£ kok 4 hez... Aki meg akart Kelni Csatári Endréné — vagy ahogyan akkoriban hívták: Zsemberi Teréz — ma a váci Városi Tanács anyakönyvi hivatalának anyakönyvvezetője. 1944-ben .tizennégy éves volt. — Apám vasutas volt, s mert a szolgálatot mindenek felett fontosnak tartotta, az utolsó pillanatig dolgozott Az őr bódé ott állt a mostani Híradó úti kereszteződésnél, a házunk, ahol már esztendők óta laktunk, néhány száz méterrel arrébb. A mi világunk: ott élt a család, ha nem is jómódban, de a biztos ái- lás nyújtotta jövedelem birtokában szerény háztartást vezetve. November végén már hallottuk, hogy a szovjet csapatok támadását a németek nem tudják feltartóztatni. Apám nem politizált, de a szüleim hangulatából észrevettem, hogy valami nagyon aggasztja őket. Most már tudom, a közeledő harcoktól féltek. A front december elején ért el minket. Az egyik nap hajnalban — a dátumra nem emlékszem pontosan — erős dörömbölésre ébredtünk. Apám nyitott ajtót: német katonák voltak. Azt mondták, szedjük össze a holminkat, s menjünk gyorsan valami biztos helyre. Mi gyorsan összepakoltunk, s alig hogy elmentünk, találat érte az őrbódét. A család az egyik ismerősünkhöz, Oszaczki bácsiékhoz ment Deákvárra, az ő pincéjükben húzódtunk meg. Ók előrelátóan kutat is ástak oda, hogy ha több napig lent kell maradniuk, legyen honnan vizet venni. Sokan voltunk, aludni szinte alig lehetett. Ennivalónk volt, a kazalba rejtett levágott disznóból jutott mindenkinek. Emlékszem, a felnőttek szinte egész nap imádkoztak, mi gyerekek meg inkább anyánk mellett kucorogtunk. Én nagyon féltem, annyi rémtörténetet hallottam az oroszokról. Nem felejtem el soha: meg akartam halni! Ott, a félhományban állandóan az járt az eszemben, hogy nem találhatnak élve... De jó, hogy mégis megéltem a szabadságot! December 8-án két kozáksapkás orosz jött le a pincébe, ők mondták, most már felmehetünk. Hazaindultunk. Anyám este szekrényekkel torlaszolta el az ajtót és az ablakokat. Félt... Akkor még nem tudtuk, hogy a város felszabadulásának első napját éljük át, s félelemre többé nincs okunk. A szabadságba született Az 1944-es anyakönyveket lapozgatva, a december 8-i dátumnál mindössze egyetlen bejegyzés. Született: Várszegi Mária. Édesapja, Várszegi Ferenc ma már nyugdíjas, s emellett az Erdei Termék Vállalat váci telepének portása. — Harmincegy éves voltam akkor. Negyvennégy elején én is behívót kaptam. Szerencsére nem a frontra vittek: alakulatomat a kéleti országrészből fokozatosan Győr környékéig vonták vissza... Ha másból nem, ebből már megérthettük, hogy a szovjet előrenyomulást nem lehet megállítani. Ezért december elején szabadságot kértem, mert tudtam, hogy a feleségem ezekben a napokban fog szülni. Elengedtek. Hatodikén én úgy köszöntem el a többiektől, hogy már nem meg»w4 A «M W-O* kV^wI HONVÉD! Clérkciatt a végórAd. TSOHA1 •a*w*41étl4ra fa»JI««rtnli »I baj tár «at**. MA VAOY HOLNAA ta ta elaaaL ANYÁD ÉS APÁD *-«£4 MMtA *má FELESÉGED ’"gyermpxld TE ||*- aU- -AU» Áé»aá *m* Uftnéi. +r<H — mCMK ktj; a— WM I M —Ili *!w»í*rtaü V-» • frmm m***4 —ÄöteftS» ta—A, * YMOfUMAJI A&Mtk» ♦Li®U«tua ■WTtSI *fl paArt —«. «-»' —1 -Mm. «— a— Mt Ne *—£. A* tie—Mrtte kthtawkl Tt»— M«.k a oisuMfe. te —ft* ■—/ • fr— —V*. te m Un!*) »—a, ee —W«. Mjte« t— Nt. h—F e mCFer-u o— •*—l T— A*. —cr • «*mr n»b eM*1 Ser—, —* « te«— f—erwa-Jt. — Vio# «T»* »» ««■ *<—U*- 0» — Értsd meg: • Um»Jlt » V« i ’- 1 **l*xj*H M *w VU-*. j % i .«,«»- »— S ahol még magyar honvéd harcolt, ott Ilyen röplapokon biztatták: Gyere át hozzánk — orosz fogságba. De — ne késlekedj! Erdőst Agnes reprodukciója gyek vissza, de azt senkinek nem mondtam... Vonat csak Budapestig volt, Vácra egy teherautóval jutottam él, amely Újpestnél veit fel. Hazaértem. A viszontlátás öröme határtalan volt, hiszen annyian esteik el az esztelen harcokban. Hetedikén este a rádióban hallgattam a felhívást, hogy aki szabadságon otthon tartózkodik, haladéktalanul vonuljon be csapatához. Én természetesen nem mentem, mert akkor már nagyon közel dörögtek a fegyverek. A feleségem bármely percben szülhetett, ezért fent maradtunk a lakásban. Nyol- cadikán éjjel indultaik meg a fájások. Édesanyám szaladt el a bábaasszonyért Minden simán ’mént... Ám alighogy megszületett a pici, én már kaptam is fel, s gyorsan le a pincébe. Azután jött a feleségem, meg az egész család. Féltünk, mert már erős volt az ágyúzás. Néhány napig lent maradtunk, csak édesanyám járt fel a lakásba főzni. Később, amikor láttuk, hogy nincs mitől tartanunk, mi is visszaköltöztünk. Emlékszem, többször is jöttek orosz katonák később, de amikor megtudták, hogy a szobában feleségem pihen a néhány napos Marikával, mindig csendben elköszöntek... Zuhanás 2000 méterről Poréi Luknyickijj&l, a Vörös Hadsereg haditudósítójával sohasem beszéltem személyesen. Csak rendkívül izgalmas könyvét, a hazánk felszabadítását megörökítő Magyar napló-1 olvastam el többször is. Hadd idézzek fel egy történetet, amely kapcsolódik a december 8-i eseményekhez: „Kétezer méter — ejtőernyő nélkül. (...) Három nappal később (december 11-én — a szerk.) egy Vác fölötti légicsatában rendkívüli (sőt a repülés történetében egyedülálló) eset történt: a pilóta a sérült gépből kiugorva ejtőernyő nélkül esett a kemény földre, két kilométeres magasságból, s ép, egészséges maradt. Ma, amikor találkoztam pilótákkal, akik ezt a fantasztikus históriát elmondták nekem, őszintén szólva kételkedtem szavaik Igazában, s haladéktalanul elszáguldottam a 132. harcirepülő-ezredhez, amelynél ez a hihetetlen eset történt. Messzire kellett utaznom, az ezred aznap Szolnokon tartózkodott, amelyet a 7. gárdahadsereg és a 46. hadsereg már november 4-én felszabadított. Kevés időnk volt, s rögtön hozzáláttam a dolog tisztázásához. Az ezred Komszomod- titkára, egy főhadnagy, egyszerű, naiv, vendégszerető legény, elvitt a szállására, s most itt ülök a szobájában az asztalnál, petróleumlámpa fénye mellett, és olyan hatással volt rám mindaz, amit elmondott, hogy hirtelenjében le sem tudom írni. Rendezem futólag írt jegyzeteimet, nehogy egy szó is elvesszen abból az elbeszélésből, amelyet itt hallottam Germogen Georgije- vics Volosznyikov gárdaőrmes- tértől, aki alig egy perce ment ki a szobából; kissé bicegő, szőke hajú, húszéves legény. — Most ötvenkét sikeres bevetésem van, Iljusinon, és mintegy tíz sikertelen (vissza kellett térnem az időjárás miatt, egy ízben pedig Iasinál nem tudtam lefényképezni a kijelölt objektumot). (...) — December 11-én az ezred ugyanitt állomásozott, vagyis Szolnokon. Reggel szálltunk fel. A feladat: páros felderítők lefényképezik Budapest peremvárosait, s végigpásztázzák a Budapesttől északra és nyugatra vezető utakat. (...) Rajparancsnokunk ekkor közölte, hogy a németek bombákat dobtak Vácra, majd visszatértek Budapest felé. De már támadott is a másik ellenséges páros. Az első Focke-Wulf három 20 milliméteres Oerlikon-gép- ágyúja okádta a tüzet, 'szét is zúzta gépünk vezérsíkját és a lábam előtt a páncéllemezt Két lövedék a kabinunk belsejében robbant; a szilánkok cafatokra tépték repülőruhám vastag bömadrágját, átlyug- gatták a zubbonyomat is,. de jómagam sértetlen maradtam... A németek tovább tüzeltek gépágyúval és géppuskával. A gépnek szinte leborotváiták a hátsó harmadát, de Volosznyikov gárdaörmester még akkor sem adta föl, amikor találat érte a hajtóművet is, s a gép nyomban füstölni kezdett, majd Tyelenkov pilóta hirtelen fölemelkedett az ülésből, és kiugrott egy árva szó nélkül. Máris újabb támadás. Volosznyikov három sorozatót adott le az ellenséges vadászgépre. Saját gépe a jobb szárnyán állt, megpróbált kiugra- ni, de a légáramlat visszalökte. Kabintető már nem volt, másodszor a fülke oldalába fogódzva, fejjel lefelé csüngve kísérelte meg az ugrást. Kiesett. A? ejtőernyő hevederje megakadt a gépben. Mintegy hétszáz métert zuhantak együtt, majd olyan ezerméie- res magasságban egy újabb légáramlat lerántotta a hevedert, a fiú néhánykor megfordult a levegőben, szín e súlytalanul bukfencezett, megrántotta a kioldózsinórt, de az ernyő nem nyílt, mert a huzalok összstekeredtek, ráfonódtak a lábára esés közben. Ekkor — éppen abban a pillanatban, amikor az ejtőernyőt nyitni akarta, s arra gondolt, hogy életben marad — megpillantotta ott lent a Dunát, aztán a gépet, ami dugóhúzóban ért földet, s felrobbant. Akkor már fölötte volt, közvetlenül. Utolérte volna, ha a légnyomás egy pillanatra nem löki vissza, azaz nem tartja meg estében. Úgy érezte, ke- ze-lába darabokra tört, ám ennek fejében épségben földet ért — ejtőernyő nélkül. „ ... Kivezettek az erdőből az útra ... karonfogva támogattak. Az országúton automobilba ültettek, és elvittek Vácra. Ott nyomban kirúgtam a hámból, jót ittam, rumot, likőrt, francia pezsgőt. Kozákok, tüzérek sereglettek kö- rénk, a városparancsnok is eljött, és elhelyezett bennünket egy urasági házban .. Volosznyikovnak kificamodott a lába, a bal arca megsérült, kiugrott a bal állkapcsa, azon az oldalon a halántéka is erős ütést kapott. Vác lakói ekkor már három napja ízlelgették a békét. S nem is tudhatták, hogy fölöttük még mindig értük forog veszélyben egy-egy szürke szemű, húszéves fiatalember élete. Furucz Zoltán
