Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
iff« A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1984. DECEMBER 5., SZERDA Újszilvást számvetés Amire önerőből már nem futja „Az elbeszélgetések során a párttagok annak a véleményüknek adtak hangot, hogy á község fejlődési üteme nem migfelelő. A tervezett feiada- tck csak részben valósultak meg. Probléma van a megyei rangsorolással. Minden fórumón jobban kell hangsúlyozni a lemaradást”. Rokonszenvet és érdeklődést keltett ez a velős összefoglalás, ami Újszilváson, a községi pártalap- szarvezet beszámoló gyűlésén hangzott el Jármai Miklós titkár szájából. Igaz ugyan, hogy a hátrányos helyzet hangoztatása sohasem tartozott az ajánlott vezetői módszerek közé, ám ha tudnának csak égy kicsivel is jobbat a helybeliek, nyilván már rég előálltak volna vele. Éppen napjainkban válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy aki a kisközségek saját erőből való fejlesztésének sikerére fogad, az szinte esélytelen. Mert korántsem arról van szó, hogy Újszilvás mozdulatlan, tehetetlen. Dehogy. A pénzszűke azonban egészen pontosan kijelöli a falugyarapító szándék és gondolkodás határait. Is-ioía épül Mint ahogy csupán a pénz hiányzott ahhoz, hogy a VI. ötéves tervi feladatként számon tartott iskolaépítés meg* kezdődhessen. A községi tanács fejlesztési alapját két esztendőn keresztül az előkészítő munkálatokra fordította. A tervek elkészültek, és megvan az építési terület, valamint a beruházáshoz nélkülözhetetlen villanyvezeték is. Úgyszintén hiába szerepelt az elgondolások sorában a lakossági vízellátás javítása, mert nem lett belőle semmi. A gond természetesen megmaradt a VII. ötéves terv időszakára. Kezdő lépésként egy mélyfúrású artézi kút létesítéséhez kértek másfél millió forintos megyei támogatást a helybeliek. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a járdaépítés is az anyagiak hiánya miatt maradt meg szándéknak, bebiáonyosodik, hogy a falu önereje pontosan a legfontosabb kérdések megoldásakor mutatkozik elégtelennek. El kell kezdeni Ennek ellenére az elmúlt néhány évet nem zárták eredménytelenül az újszilvásiak. Terven felül épült meg négy darab célcsoportos lakás, melyhez a megyei tanács 2 millió forinttal járult hozzá, megérkezett a tűzoltókocsi, buszforduló létesült és lakossági segítséggel jött létre a temetökút. Később, a hozzászólások során merül föl, hogy a Közlekedési Minisztérium kezelésében lévő, és általa állítólag jónak nyilvánított bekötő betonút állapota rettentően rossz, enyhén szólva baleset- veszélyes. Főleg a szülők aggódnak,' mikor a téti ‘délutánok sötétjében csemetéik ezen az úton indulnak haza az iskolából. Vajon mit tudnánk mi tenni? — töprengett az egyik felszólaló. Mert van úgy, hogy ölbe tett kézzel ülünk, hivatkozva az ország gazdasági Kártékony kísérletek TV yugtalanítőan növek- *■” szik az olyan városlakók száma, akik az emberi együttélés elemi szabályait sem képesek betartani. Nedves az aszfalt, esernyők járkálnak árudától árudáig a ceglédi piacon. De még milyen serényen! A másik ember szeme, kalapja, kabátja nem akadály, tolakodni, sietni kell. És a vétkes még ráadásul szemérmetlenül eljátssza a sértődöttet is. Mert az, hogy valaki bal lábbal kel fel, magánügy, de ha ugyanezzel a lábbal letapos másokat, az már nem. A piacon van egy kedvencem, középkorú nő, folyton törtet, tülekszik, amikor aztán célját elérte, órányi időt elpletykál hasonló típusú barátnőjével. Kedvelem a kerékpáros szlalomot is. Sajnos, ebben főleg a korosabb emberek járnak az élen. Képtelenek megválni a járműtől, mert az a kilónyi alma és három marék sóska nagy fáradságot. okpzna... A kerekek gyakran palántákon törnek keresztül, de nyomaikból jut a szoknyáknak, nadrágoknak is. Azt hiszem, míg az ilyen kerékpáros kami- kázékat nem lehet kizárni a piacról, sok-sok ruha bánja. Messzi földön híres a városközpontban működő, illatos cipókat kínáló bolt, ahol a csendesebb vásárlók igencsak kivárják a sort, és van okük bosszankodni, mert a ki tudja, honnan becsapódó dámák egy szemvillanás alatt teli kosárral távoznak. A kivagyiság ott ül az arcukpn. S ami a leginkább furcsa, hogy mindezt a bolti eladók (kereskedők!) is természetesnek veszik. Le kellene már hűteni a tapintatlan, dulakodó vásárlókat. De kevés a bátor ember, túlontúl könnyen törődünk bele abba, hogy elénk állnak, egyre többen. Ha átadnak egy emeletes házat, a lakásokban sok a javítanivaló. Ehhez fúró meg kalapács szükséges. Természetes, hogy a munkálatok zajjal járnak. Egynémely tulajdonos azonban sportot űz belőle. Unois- untalan veri a falat, fúr, farag, mert éppen nincs kedve aludni, csendben lenni, vagy pontban éjféltájt kezd bele a negyedik műszakba. Kicsi, de annál hatásosabb aljasságok ezek a szomszédok ellen, a többiek ellen, leplezetlenül erőszakos kísérletek arra, hogy minden úgy lesz, ahogyan ő akarja. A legtöbb ceglédi emeletes „háznak vannak notórius zajongói, fakopácsai, akik nem tudják elviselni, hogy csend van, ami a napi futkosás után az agyat is pihentetné. De csak dobolás, ordí- tozás, Hi-Fi-bömbölés hallatszik. Kell-e egymást ennyire elkoptatnunk? A mai napig nem tud- tam egyetlen boldog őrjöngőtői sem magyarázatot kapni, miért teszik. Üres, bamba tekintettel vagy éppen sziszegve hallgatták intelmeimet. Surányi Dezső Eszterga, fúró, görgőző Gépgyári asszonybrigád Továbbjutók A Cegléd környéki települé- sek általános iskoláiból 42 diáksportoló adott egymásnak találkát a ceglédberceli torna teremben, hogy eldöntsék, asz taliteniszben vajon kik lesznek az úttörő-olimpia körzeti fordulójának legjobbjai. Az izgalmas, színvonalas mérkőzéssorozat zárultával Tóth Tímea (Albertirsa), Csizmadia Erika (Abony, Somogyi Ált. Iskola), Berényi Gábor (Tápiószőlős) és Csekő Csaba (Ceglédbercel) jutott a megyei döntőbe, ami december 9-én tíz órakor kezdődik Abonyban. A kisgépgyári kismotorüzem zsúfolt a gépektől. Bakos Ferencné betanított munkáshoz, a November 7. brigád vezetőjéhez is résnyi, kacskaringós út vezet a zajos berendezések között. Az ötven év körüli asszony egy dobogón sürög-forog, időnként megáll egy pillanatra, hogy megigazítsa kendőjét, feljebb tolja szemüvegét. — Ez a „birodalmam" — mutat körbe. — Két eszterga, egy fúró és egy görgőző gépet kezelek. — Bírja energiával? — Muszáj — mondja nevetve. — Á többiek sem sokkal maradnak el tőlem, ki három, ki két gépet kezel a brigádtagok közül. Pedig a gépbeállítónkat, Tóth Jánost kivéve, valamennyien nők vagyunk. — Mióta dolgozik az EVIG- ben? « — Közel tíz éve. Előtte, mivel csemői vagyok, a helyi termelőszövetkezetben dolgoztam. De az ipari munka nem volt újdonság, amikor a Kis- gepgyárba jöttem. Otthon egy évig a melléküzemágban ismerkedtem, ugyancsak mint betanított munkás a gépekkel. A brigádból egyébként többen járunk be Csemőből. — Mikor alakították meg a November 7. brigádot? — 1983-ban, de már előtte is brigádtagok voltunk. A Gábor Áron brigádnak azonban nagyon nagy volt a létszáma — 24-en tartoztunk oda —, s ezért úgy döntöttünk, mi külön közösséget hozunk létre. Kevesebben jobban össze tudjuk hangolni a munkát. Idén egyébként a szocialista címet pályáztuk meg. — Milyen vállalásokat tettek? — Havi négy óra többlet- munkát vállaltunk az exportkiszállítások biztosítására, .s ugyancsak a tőkésexport-ren- delések pontos kielégítése céljából elvégezzük — amikor kéri a gazdasági vezetés — a sorjázást is. Emellett patronáljuk például a csemői általános iskolát. Nemrégiben egy asztalitenisz-asztalt készítettünk nekik. Persze segítünk egymásnak is, amiben tudunk. Nemrégiben például Kiss Antalné brigádtagunknál voltunk almát szüretelni. — Ügy tudom, a brigád tagjainak 40 százaléka vgmk- tag. — Igen, havi 60 órára szerződtünk. Hiába, kell a pénz. Ki házat épít, ki tataroztatni szeretne, s ahol már nagyok a gyerekek, őket segítik a szülők. De nemcsak mi, a gyár is jól jár a munkánkkal. — Marad idejük még társadalmi munkára, vagy otthon pihenésre, egy kis kikapcsolódásra? — Jó beosztással igen. Es a sok munka nem megy a minőség rovására. A brigád tagjainak 80 százaléka kiváló dolgozó, sőt ketten kétszer is megkaptuk ezt a kitüntetést. Mi kilencen: Molnár Andrásáé, Kiss Antalné, Hoffer Lászióné, Lányai Attiláné, Dobi Ferencné, Katona Julianna, Határ Lászióné, Tóth János és jómagam mindent megteszünk a közös ügy előbbre jutásáért: H. D. Báb Télapó Két előadás egy házban: Két Télapó egy erdőben címmel Cs. Szabó István és Kovács Klára bábjátékát láthatják a dánszentmiklósi gyerekek december 10-én a művelődési és sportházban. 10 órára az óvodásokat, 14 órára pedig a kisiskolásokat várják. üfiatyi Kőrösön A plakátokról szerzett értesüléseink szerint nett ludakat láthat az, aki december 5-én a nagykőrösi művelődési ház Ludas Matyi című disco-musi- caljére jegyet vált. Visszapillantó A Reggel utca panelházának egyik ablakára valaki visszapillantó tükröt szerelt föl. Úgy véljük, helyesen tette, mert ha netán a hátrébb álló tízemeletes alkalomadtán előzésbe fogna, akkor ez az alacsonyabbik nyugodtan félre tud húzódni. Orvosság is lehet Gomba módra a gomba A szabadon termő gombafajok már az ókorban is ízletes, különleges fogásként szerepeltek az ember táplálkozásában. Japánban és Kínában mintegy 2000 éve termesztik az úgynevezett siita- kegombát, amelyet orvosságként is használnak. A gombák mesterséges termesztése Európában jóval később terjedt el, az első adatok a XVII. századból valók. A csiperketermesztés őshazája Franciaország. A csiperke — feltehetően — a trágyakazlakon, a melegágyakban való gyakori megjelenésének köszönheti felfedezését, a mesterséges termesztés megkezdését. A kezdeti, jelentősebb méretű csiperketermesztés a Párizs környéki kőbányákban folyt. A XIX. század közepén jutott el a gombatermesztés Angliába, ahol először a szabadban, majd üvegházakban folytatták. Később — speciálisan erre a célra — ter- mesztőiházakat építettek. A csiperketermesztés az 1900-as évek elején Európában is meghon osod ott. Hazánkban a gombatermesztést először melegágyakban, földbevájt kunyhókban végezték. Hamarosan a Budapest környéki kőbányák tárnáit foglalták el a gombatermesztők: 1900-ban már körülbelül 20 ezer négyzetméteren termesztettek gombát. Igazán nagy lendületet a magyar gombacsíra megjelenésekor vett a hazai termesztés, mert a csíra minősége felvette a versenyt a franciával, és csakhamar világhírre tett szert. A felszabadulás előtt hazánkban három gombacsíra- készítő laboratórium működött, ekkor mintegy 200 ezer négyzetméteren végeztek termesztést, aminek 600 ezer kilogramm gomba volt az eredménye. A hazai módszer nagyjából a klasszikus francia Öltöző a medencéhez Nagyszabású vállalkozásba kezdtek az albertirsalak: a feltörő termálvizet hasznosítva fürdőt, köré üdülőtelepet terveznek és építenek. Az első medence befejezéséhez már csak apróbb munkák vannak hátra, s készül az öltözőknek, zuhanyozóknak s egyéb létesítményeknek helyet adó épület is. Joggal remélik a községiek, hogy messzi vidékekről is érkeznek majd ide pihenni, gyógyulni vágyók Apátí-Tóth Sándor felvétele gombatermesztést követte. Táptalajként kizárólag zabbal és szénával etetett, szalmával almozott lovak trágyáját használták, amelyet 28 napig komposztáltak. Minden munkát kézi erővel végeztek. A termésidő általában 3 hónapig tartott,- a termésátlag 3—4 kilogramm volt négyzetméterenként. Az államosítást követően 1954-ben indult fejlődésnek a hazai gombatermesztés. 1984- ben többszintes, hőkezelésre alkalmas sziklapincében próbálkoztak a modern termesztéssel, de ez a kísérlet megbukott. Három évvel később — 1967-ben — a csepeli Duna Termelőszövetkezet építette fel az első korszerű termesztőüzemet, an ely bevan hozzáfűzött reményeket. A szövetkezet — az állami Gombatermelési Vállalat átvételével — egyesítette a szakmai és anyagi- erőket, s biztosította a gombatermesztés fejlődését. Az elért eredmények alapján a MÉM 1975-ben a gombatermesztési rendszer gesztorságával bízta meg a csepeli közös gazdaságot. A termelés rendszerszerű megszervezése eleinte nehezén ment, mert kezdetben a partnergazdaságok nem tudtak hőkezelt, becsírázott kom- poszthoz jutni. Ám ahogy ezt az akadályt elhárították a gesztorgazdaság szakemberei, a hazai gombatermesztés nagy lendületet vett. Számos szocialista ország szakemberei nálunk tanulták meg a gombatermesztés fortélyait. Kétségtelen, a gombafogyasztásban még nem tartozunk az elsők közé. A hazai 40 dekagrammal szemben az NSZK-ban például 2,5 kilogrammot esznek meg a sok fehérjét és vitamint tartalmazó gombákból. Cs. J. Egyre feljebb kerültek Versenyfutás az élen Kezdeti bizonytalankodás után egyre jobban belelendültek a Ceglédi VSE ifjúsági labdarúgói. A megyei bajnokságban egyre feljebb kerültek a táblázaton, egészen a vezető D. Kőolaj mellé. A ceglédiek bizakodhatnak abban, hogy tavasszal is ott leszhek a bajnoki címért folyó versenyen. Eredmények: Ceglédi VSE—Szigetújfalu 5-3 (0-1) CVSE: Szőke — Halmi, Hegedűs, Varga, Török (Vigh) — Karai, Dervaderics (Szaktér), Fodor — Nagy, 'Nyári, Keresztúri. Védelmi és kapushibák miatt alakult szorosan az eredmény. A vendégek vezettek, s már győztesnek látszottak. A CVSE viszont nem adta fel, nagy erővel hajrázott: a fergeteges támadások az utolsó húsz percben meg is hozták az eredményt, nemcsak egyenlíteni, hanem fordítani is sikerült. Góllövők: Nyári (2), Szakter, Nagy, Hegedűs. Jók: Keresztúri, Halmi, Szakter. Karai. Ceglédi VSE—Sülysáp 1-1 U-D CVSE: Szőke — Vigh, Hegedűs, Varga, Török — Halmi, Karai, Keresztúri — Nagy, Nyári, Fodor. A rossz talajon nagy küzdelem alakult ki. A helyzetek alapján a vendég CVSE győzelmet érdemelt volna. < Góllövő: Nyári. Jók: Vigh, Hegedűs, Nyári, Karai, Halmi. Ceglédi VSE—Bag 2-1 (1-1) CVSE: Szőke — Vigh (Éder), Hegedűs, Varga, Halmi — Dervaderics, Karai, Balogh — Szakter (Török), Fodor (Nagy), Keresztúri. Gyengén ment a játék, de a győzelmet — szerencsével — sikerült megszerezni. Góllövők: Balogh, Keresztúri. Jók: Vigh, Balogh, Karai. ü. L. Alföldi tervek. A Dél-Pest megyei Áfész a ceglédi Alföldi Étterem újszerű működtetésére készül. A fűtéskorszerűsítés során bevezetik a földgázt, továbbá meghonosítják az-önkiszolgáló rendszert. Így próbálják kibővíteni a törzsvendégek táborát és növelni az ételforgalmat. ISSN 6133—2680 (Ceglédi ÍTbiap) helyzetére. Persze nem értünk mindnyájan az útépítéshez, de azért jó lenne hozzákezdeni a magunk módján. Hiba lenne csupán a.központi támogatásra várni. Ha felmutatunk valami kézzelfoghatót, ahhoz mindjárt köny- nyebb támogatót találni. ■ Érdekes és tanulságos volt a beszámolónak az a része, amely az alapszervezet köz- szelleméről adott jellemzést. Esetenként egy-egy taggyűlésen 3—4-en mondják el véleményüket, máskor pedig 10— 12-nek is álcád közlendője. Néhányan azonban nagyon ritkán tárják a közösség elé gondolataikat. Vajon miért? Okként említhető, hogy a tagság igen heterogén összetételű. De vannak, akik arra az álláspontra helyezkednek: ne szólj szám, nem fáj fejem. Végül volt, akit éppen a hozzászólása nyomán kaoott barátságtalan hangvételű (rosz- szalló) válasz kedvetlenített el. Alighanem haszonnal járna, ha az alapszervezet mindhárom ok tüzetes elemzésére sort kerítene. Minősítés Az újszilvásiak munkájáról szóló minősítés legfőbb pontjait Sós János, a ceglédi városi pártbizottság politikai munkatársa ismertette. Eszerint az alapszervezet felkér szülten, tervszerűen dolgozik. Tagjai jól ismerik a településfejlesztés kitűzött céljait, s ezek megoldására a község- belieket eredményesen mozgósítják. V. S.
