Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
\ 1984. DECEMBER 4., KEDD Nemzetközi szeminárium A békére nevelés A békére nevelésről, a nemzetek-közötti. megértésről és együttműködésről, a népek jogairól és az emberi jogokról Gárdonyban tanácskozó nemzetközi szeminárium hétfőn befejezte munkáját. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, az ISMUN (a Nemzetközi Ifjúsági és Diákmozgalom az ENSZ-ért elnevezésű • szervezet), az Unesco, valamint több nemzetközi és regionális szervezet által rendezett négynapos eszmecserén harmincnégy ország fiataljainak küldöttei és a rendező szervezetek képviselői vettek részt. A különböző társadalmi berendezkedésű országokból érkezett. különböző módon gondolkodó fiatalok megegyeztek abban, hogy a béke védelme az egész emberiség érdeke és közös ügye. Politikatudományi társaság Beszámoló a közgyűlésen A Magyar Politikatudományi Társaság hétfőn tartotta idei közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. A tanácskozás bevezetőjében Péter János, a társaság elnöke utalt arra: a társadalomtudományokkal foglalkozó szakembereket napjainkban az foglalkoztatja, hogy felmérjék a 40 évvel ezelőtti események indítékait, elemezzék a tanulságokat, s megvizsgálják, milyen hatással vannak ezek mai viszonyainkra. A szakosztályok egy része elméleti kérdéseket tanulmányoz, alapkutatásokat folytat, más részük konkrét javaslatokat készít az illetékes testületek számára. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az alapkutatások nemcsak a természettudományokban, hanem a társadalomtudományokban is igen fontosak, annak ellenére, hogy társadalmi hasznosságuk nem mindig érzékelhető rövid távon. A szakosztályok munkája két fontos témát érint: a demokráciát és a szocializmust. A szakemberek arra keresik a választ, hogy a jelenlegi nemzeti és nemzetközi viszonyok között a demokrácia milyen foka és típusa valósítható meg. Az elnöki megnyitót követően a szakosztályok vezetőinek beszámolóira került sor. A továbbiakban a Nemzetközi Politikatudományi Társaság 1985 júliusában, Párizsban megrendezendő világkongresszusáról adott tájékoztatást Szoboszlai György titkár. Kőrúton a kereskedelmi felügyelők Amikor a vendéglős is fizet p Panaszkodnak a vendéglősök — otthonülök lettek az | emberek. Bizony véget értek azok az idők, amikor a 2 betérők vadászták az üres asztalokat. Drágább lett az ^ élet, jobban megnézzük, mire költjük fcrinijainkat. Ma ^ tehát, ha a vendéglős élni akar, fognia kell a közönsé- ^ get, például társadalmi, családi összejövetelek, műsoros ^ estek rendezésével. Ezek színvonalát, szabályszerűségét el- ^ lenőrizte egy hónapon át a Pest megyei Kereskedelmi ^ Felügyelőség, annál indokoltabban, mivel az idegenfor- ^ galmi főszezon átfogó vizsgálatai kedvezőtlen tapasz- í tálatokat hoztak e tekintetben. Siker — lakodalmas A mostani ellenőrzések, szám szerint tizenöt, alapjában véve jobb összképet eredményeztek, mint a nyáriak. Ellátogattak a Kereskedelmi Felügyelőség szakemberei a megye jó néhány tájékára, külön- - fala . eseményekre;,. .esküvőre, vállalati rendezvényre, turista- csoportok számára szervezett szórakoztató programra. Így például a Galga vidéki Áfész 0202. számú szerződéses vendéglőjébe Zsámbokra. A szerződéses étterem akkor egy hatvanszemályes francia csoportot fogadott úgynevezett lakodalmasán. A helyi népi együttes produkálta a lakodalmast, kellemes perceket szerezve a vendégeknek. Színvonalas volt a kiszolgálás és a környezet is. ízletes a magyaros vacsora. Pozitív tapasztalatokkal térhettek haza az ellenőrök Nagykőrösről is, ahol nem játék, hanem valódi lagzi volt a Nagykőrös és Vidéke Afész 73. számú bisztrójában. Eredetileg 65 vendég számára rendeltek vacsorát, időközben azonban felduzzadt a létszám és végül hetvenhetén érkeztek az esküvői vacsorára. Nem találtak elutasításra, s noha a bisztrónak kicsi a konyhája, megtalálták a módját, hogy hamarjában finom falatokat kerítsenek mindenki tányérjára. Rendben voltak a dolgok a kalkulációnál, az jaknál is. Pedig ez. mint látni fogjuk, ugyancsak neuralgikus pontja a szakmának. Papíron átlényegül A jó példák — felsoroltak és itt nem szereplők — azt mutatják: fejlődés van a vendéglátásban; változatos ételkínálattal igyekeznek a vendégek kedvében járni, s a fogyasztói megkárosítás is csökkenő tendenciát mutat. Alig van azonban változás a bizonylati fegyelemben, az árkalkulációk elkészítésében. Felfigyeltek azután egy erdekes jelenségre: előfordul, hogy, noha kötelező, de a megrendelő nem kér részletes számlát, szabálytalanságra késztetve így a vendéglátóst. A magyarázat egyszerű: vállalati rendezvényen nem számolható el alkohol, ez rendjén van, de kicsit túlzónak tetszik,, hogy egy üveg sör sem engedhető meg egy kiadós — teszem azt disznótoros — vacsora után. Az a sör azért csak lecsúszik, legföljebb a papíron lényegül át mássá ... A fentebbiek ismeretében csatlakoztam a Pest megyei Kereskedelmi Felügyelőség két munkatársához a hét végen, hogy magam is részese legyek egy rendezvény vizsgálatnak. Pécelre tartottunk, a Pécel- Isaszeg Áfész Kisvendéglő nevű szerződéses éttermébe, ahol tábla hirdette az ajtón: zártkörű rendezvény. Fogyasztói énem azt kívánta, legyen itt is minden rendben, de ágaskodott bennem az újságírói kisördög — nem lesz túl szép a menyasszony, ha csak jót írhatunk ...? Árvetés hasból Kilenc után érkeztünk a kis magaslaton álló vendéglőhöz, már javában állt a mulatság. Ki táncolt, ki még a vacsoráját fogyasztotta. Jó volt a hangulat, pedig hátra volt még az est fénypontja, a műsor, amelynek fő vendége Koós János. Kisebb zavart csak hármunk betoppanása okozott, azt is csak a hátsó fertály, a konyha tájékán. Mi tagadás, érthető volt a vezetőnő, Sán- dorné Bozsóki Ilona idegessége. Ö már tudta, amit az ellenőrök később: sok itt a hiba. Kezdjük az elején. A belépő erre az estre kétszáz forintba került. S hogyan jött ki ez az összeg? Ezt kellett volna kimutatnia a kalkulációnak, ami kínos, keresgéléssel eltelt percek után sem került elő — merthogy nem készült. Nos, számoljunk, javasolta a szakember, s az együttes szorzásosztás után a következő tételek kerekedtek ki: 8500 forint a művészek díja és útiköltsége. ezt osztva a ''enóégek számával, a műsorra jutó hányad 63 forint. A vacsora, csabai karaj, hagymás burgonya, párolt káposzta, majd az éjfél után felszolgált virsli (mustárral, két szelet kenyérrel) összesen 104,90. A kettő együtt 172.90 forint, vagyis nem kétszáz. Az egy-esy vendégnél jelentkező különbség nem tűnik olyan nagynak, csakhogy száz- öten szórakoztak ott ez alkalommal (nem volt ott mind a 125 jegyvásárló). Hát, bizony így már tisztességes summa kerekedett ki! A fogyasztói megkárosítás összege: 2864 forint... ' Kíszabctt bírság És ez nem minden. Akadt egyéb szabálytalanság is, például házi őrlésű paprika fel- használása ugyanolyan szigorúan tilos, mint a házi készítésű kolbászé, ami a karaj közepén piroslott, (Ezek közegészségügyi előírásokat is sértenek.) Egy lábosban pacal der- medezett, pénteki főzésű. A tárolás belsőségeknél veszélyes az egészségre, így ez is tilos. Felrótták még, hogy a naponta ott ebédelők közétkeztetéséről (250—280 személy) egy hónapja nem készült kalkuláció, ezért az árak ellenőrzése lehetetlen. Az sem megengedhető, hogy a rövid italokat, csak úgy érzésre töltögesse a poharakba az italmérő; mérce használata — ez neon akadt — kötelező. Summa summárum, teltek egymás után a jegyzőkönyv lapjai — a főnökasszony aggodalmas tekintetétől kísérve. Róla annyit: 12 éve dolgozik a szakmában, eddig nem merült fel kifogás a munkája ellen. Ez mindenképpen enyhítő körülmény, de a határozat így is súlyos: szabálysértési eljárás szabott ki rá nyolcezer forint pénzbírságot. (Jogerőre még nem emelkedett). Miközben a konyhában a kétségtelenül kínos aktus zajlott, odakint egyre emelkedett a hangulat, s kitörő jókedv kísérte Koós János számait. Emlékezetes mulatság volt. Ka nem is mindenkinek ugyanazért ... Szigethi Teréz A lakosok segítsége Törökbálint azért megmozdult Mint arról szombati számunkban hírt adtunk, Törökbálinton, szerda délelőtt kiégett egy lakás, amelyben egy négygyermekes család élt — albérletben. A négyéves Csaba segélykiáltására Benyó János, a főbárlő — aki negyven éve él betegen, tőből amputált lábakkal — mentette ki az égő lakásból a négyhónafros Gábort. A tanács tanácsa — Semmijük sem maradt — mondja Tárai József, Benyó János unokaöccse, aki a szomszéd házban lakik, és ott volt a csaknem tragédiába torkolló tűznél. — Nézzék, sok száz kötet könyv porladt el, ágyak, ruhák. Csak azt lehetett megmenteni, ami rajtuk volt. De a kis Csabi szinte meztelenül rohant ki az égő házból, neki még egy szandálja. vagy pulóvere sem maradt. Nézem a kormos helyiségekből kihordott holmikat, a vadonatúj konyhabútor egymásra rakott, üszkös darabjait, a pörkölt szélű iskolai munkafüzeteket, csomóvá olvadt játékokat. Azon tűnődöm, mit tehet az apa, aki arra megy ha-/ za, hogy leégett az otthona, s annyi pénze maradt csupán, amennyit a reggelire vásárolt három kifli után visszakapott a tízesből? Elmegy a tanácsra segítségért, támogatásért. Bizonyára mindenki így tett volna. Ezt cselekedte Kiss Csaba is. Mire számított? Valószínűleg arra, hogy — ha ideiglenes lakást nem is kap, ahol szerda este álomra hajthatja a fejét a három gyerek (a picit megfigyelés céljából kórházba vitték) — néhány kölcsöntakaróval. matraccal kisegítik. A törökbálinti tanácson azonban csak azt javasolták nekik, hogy keressenek albérletet, vagy kérjenek lakást a fővárosban, az állandó lakásuk szerinti illetékes tanácstól. — Az első éjszaka nálam aludtak — mondja Tárai József. — A gyerekeket pedig az édesapa nővérénél helyezték el. Szerencsére, mire elA három gyerek a tűz után. A csecsemőt megfigyelés alatt tartják az orvosok jött az este, már volt elegendő takaró, ágynemű. Egymásnak adták a kilincset a bálin- tiak. — Milyen segítséget adtak', illetve adhatnak ennek a négygyermekes családnak? — tesz- szük fel a kérdést Gigler Józsefnek, a törökbálinti tanács elnökének. A kettő mégis négy — Ez nem ilyen egyszerű dolog — válaszolja —, mert egyelőre azt sem tudni, hány gyermekes egyáltalán a Kiss család. Két nagyobb gyerek az anya első házasságából származik, de ezek nem élnek itt. Iskolába sem Törökbálinton járnak. — Végül is, akár két, akár négy gyermek van fedél nélkül, az emberség azt diktálja, hogy segítsenek rajtuk valamilyen módon. — Így igaz. K'ét éltéi* forint rendkívüli segélyt utaltunk ki nekik — mondja az elnök. — Többet nem tehetüpk értük. Ha állandó lakosok lennének, esetleg kiürítettünk volna egy tantermet. De erre nem is lett volna szükség, mert Benyó János lakásában elfértek, erről meggyőződtünk. Ügy tudom, Vállalati érdekek érvényesítése Beck Tamásnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének nyilatkozata A Magyar Kereskedelmi Kamara fontos feladata a vállalati érdekek képviselete, az irányítás és vállalatvezetés érdekeinek egyeztetése, a szabályozók változásának előkészítése, az űj rendeletek megismertetése a Kamara jelentős próbatétele. A munkáról Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke elmondta: Árszirst'íorlát — 1981 óta mind intenzívebben veszünk részt a szabályozó rendszer korszerűsítésének előkészítésében. A munka 1983-ban és 1984-ben lényegesen felgyorsult. A Kamara munkatársai a szabályozóváltozás kidolgozásával foglalkozó valamennyi munkabizottságban tevékenykedtek, képviselve a vállalatok véleményét, érdekeit. Olyan feltételrendszer kialakítását támogattuk, amelyben a gazdálkodó szervezetek tevékenységükről önállóan dönthetnek, s ezért a felelősséget is vállalják. A tervezés továbbfejlesztésében azt tartottuk fontosnak: a vállalati terv ne a minisztériumi beszámoltatás, számonkérés dokumentuma, hanem a vállalati gazdálkodás eszköze legyen. Támogattuk az új vállalatirányítási formák kidolgozását, mivel ezektől is remélhető a vállalati önállóság, a tulajdonosi funkciók erősödése. Éppen ezért szorgalmazzuk, hogy a vállalatok besorolása, az irányítási forma megválasztása ne. ki jelölés alapján történjen, hanem a döntés a felügyeleti szerv mellett az illetékes szakmai szak- szervezet, a Kamara és a vállalat vezetőinek bevonásával szülessék meg. — Az árrendszer továbbfejlesztése teljes mértékben megfelel a Kamara által képviselt álláspontnak. Eddig a versenyszférába tartozó vállalatok belföldi áraikat a tőkés exportban .elért árszínvonal és jövedelmezőség figyelembevételével képezhették. Régóta hangoztatjuk, hogy a feldolgozóipari versenyárak képzésénél elegendő, ha csak az úgynevezett ár szintkorlátot alkalmazzák, a jövedelmezőségi korlát ugyanis károsan hat az export bővítésére. Kedvező az is, hogy bővült az úgynevezett árklubban részt vevő vállalatok köre. Káros a pántlikázás — A jövedelemszabályozás előkészítése során a Kamara az úgynevezett értéknövekedési típusú adórendszer bevezetését javasolta, amelyben a hozzáadott érték alapján adóztatnák a vállalatokat, illetve termékeiket. — A Kamara is jelezte: milyen jelentős károkat okoz a vállalati pénzek úgynevezett pántlikázása, a különböző pénzalapoknak a vállalaton belüli elkülönítése. Támogattuk azt az elgondolást, hogy a fejlesztési és a részesedési alapok helyett a vállalatok csak egységes érdekeltségi alapot képezzenek; jövőre ez így is lesz. Az alapot növeli az értékcsökkenési leírás is, amelynek központosítása január 1- től megszűnik, ezek olyan intézkedések, amelyek nagyban segíthetik a szabadabb és észszerűbb vállalati gazdálkodást — A vállalati vezetők döntő többsége megértette, hogy a növekvő feladatoknak csak szigorúbb, a hatékonyság gyorsabb növelését kikényszerítő gazdálkodási feltételek közepette lehet eleget tenni. A változtatások közül többet igencsak időszerűnek tartanak. Egységes alap Így a különböző vállalati alapok helyett az egységes érdekeltségi alap létrehozását, az amortizáció központosításának megszüntetését, a keresetszabályozás továbbfejlesztését, s a versenyszférában az árképzés jövedelmezőségi korlátainak megszüntetését. Ezek mind olyan intézkedések, amelyeket a vállalati vezetők többsége régóta sürget. Ugyanakkor a jelenlegi számítások alapján úgy tűnik: az új jövedelemszabályozás keretei között egyes szakmákban növekedhetnek a likviditási gondok, és egyes ágazatokban pedig a fejlesztési lehetőségek további szűkülésével számolnak. — A Magyar Kereskedelmi Kamara — a Minisztertanács májusi határozata értelmében — javaslatokat dolgozott ki a vállalati vezetők kamarai érdekképviseletének fejlesztésére. Intézményünk elsősorban t a vállalati érdekeket hivatott képviselni, ám az új vállalat- vezetési formák bevezetésével szükségesnek látszik, hogy ezt a munkát speciális érdekképviselet formájában kiterjesz- szük a vállalati vezetők státusát érintő, rájuk vonatkozó munkajogi szabályozás, a bérük és a jövedelmük kialakítására vonatkozó hatósági rendelkezések meghozatalé nál. Számos olvasónit Jelentkezett telefonon, s kérte, hogy szeretné közelebbről megismerni Benyó Jánost. A fenti kép őt ábrázolja Budapesten kiutaltak nekik egy ideiglenes lakást. A segélyt készpénzben felvettük, hogy minél gyorsabban megkapják, de eddig még nem jöttek érts, pedig i mára ígértük. Eny- nyit tehettünk, o jogszabályok többre nem adnak módot. A tanácsi vezetőkkel ellentétben, mi már az életmentő rokkant embernek és a segítőkész szomszédoknak is elhittük, hogy Kissék négy gyermeket nevelnek. Ennek ellenére felkerestük Ruttkai Fe- rencné — Kiss Csaba testvérének — lakását, ahol helyet kapott a három gyermek. Ruttkainé éppen dolgozik — a szomszédos iskolában tanít —, a testvérekkel Kiss Csaba húga, Emőke maradt otthon. El sem lehet véteni a házat, hiszen az udvaron egy kormos hűtőgép áll, mindenféle, kötélen száradó ruhák lógnak, A biztos támaszért ment — Az egész falu megmozdult, idegen emberek állítanak be hatalmas csomagokkal. A gyerekek most nem mentek iskolába, hiszen sok holmijuk elégett, de a Szakasits Árpád úti iskola megnyugtatta a szülőket, hogy összegyűjtik a szükséges tanszereket, mire újra mennek. Kopogtatnak. Egy asszony kerékpárról hatalmas fóliazsá- kot emel le: az 1. számú óvodából küldtek meleg holmit a gyerekeknek. A zsák egy hatalmas halom tetejére kerül. A négyéves Csaba önfeledten épít, a két iskolás — Zsolt és Éva — azonban szótlanul, szomorúan álldogál. Amikor összeültetjük őket a fotó kedvéért, Zsolt féltőn karolja át féltestvérét. Megemlítem, hogy Kiss Csabát várják a tanácsházán a kétezer forinttal, ö azonban a bizonytalan helyett a biztos segítséget választotta: a vállalatáét. Munkatársai támogatásával előkészíti a kiutalt pesti lakást, a gyár teherautót is adott. A fiatalasszony pedig vidékre utazott az édesanyjához kölcsönért. A törökbálinti tanács bizonyosan nem követett el jogi hibát. Semmivel sem adott kevesebbet, mint amennyit a törvény betűje szerint adhatott. Az emberséget pedig a lakosoktól kapták meg. Móza Katalin
