Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

1984. DECEMBER 28., PÉNTEK Nagy teljesítményű gázégők Belföldi megrendelésre gyártják jelenleg Szigcthalmon a Pest vidéki Gépgyárban a PGG—160-os típusú gázégőket A nagy teljesítményű, egymillió-hatszázezer kilokalóriás berendezés­ből jelenleg egy negyvendarabos széria készül. Bogyó Zoltán és Kuti Sándor szerelők a ventillátort állítják össze. Hancsovszki János felvétele Koszorúzás Születésének 80. évfordulója alkalmából budapesti (VII., Szövetség utca 30/a, számú) szülőházának falán csütörtö­kön megkoszorúzták Ladislav Novomesky szlovák költő, publicista, politikus emléktáb­láját. Kz 1976-ban elhunyt La­dislav Novomesky gyermek­korát Budapesten töltötte, életre szóló hatással volt rá az 1919-es magyar proletárforra­dalom. 1943-tól a Szlovákia Kommunista Pártja illegális vezetőségének tagja, s mások­kal együtt a szlovák nemzeti felkelés előkészítője volt. A munkásságával a magyar és a szlovák nép barátságát erősítő költő kétnyelvű emlék­táblájánál a Művelődési Mi­nisztérium' nevében Ritkái Ferenc miniszterhelyettes ko­szorúzott. Elhelyezte koszorú­ját a költő emléktáblájánál Ondrej Dürej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete is. A Magyar Írók Szövetsége nevében Hu- bay Miklós elnök és Jováno- vics Miklós főtitkár helyezte el a megemlékezés virágait. Senki sem járhat rosszul Ésszerű földcseréken a sor A tél és a kora tavasz közé eső napokban, amikor már alig mozdul a határ, csak a gépjavító műhelyekben hal­latszik a munka zaja, az üze­mi szakemberek a térképek fölé hajolnak. Nézik, tervez­getik, mely növényt hová ves­senek majd a tavaszon, és so­kakban talán az is megfogal­mazódik, hogy a szomszéd gaz­daság beékelődő tábláját jó lenne elcserélni. Érdekellentétek Nem újkeletű gondok ezek, hiszen a tagosítások idősza­kában általában nemigen vették figyelembe, hogy me­lyik kisgazda hová adja föld­jét. A lényeg az volt, hogy minél többen belépjenek a tsz-be. Ennek nyomán még napjainkban is sok megoldat­lan problémák — jogi és sze­mélyi érdekek — húzódnak meg egy-egy ügy mögött. Ez nehezíti a nagyüzemek közötti földcserét. Nem lenne teljes a kép, ha elhallgatnánk, hogy a földek közötti minőségi kü­lönbségek is jelentősen gátol­ják az egyébként szükséges megoldásokat. Mert ki ad ma oda egy 25—30 aranykoronát érő darabot a futóhomokért? Erre szerettek volna választ találni a szakemberek nem­rég a Monori Állami Gazda­ságban megtartott tanácsko­záson. A cserék lebonyolításá­nak mikéntjéről, hogyanjáról ugyan nem sikerült megálla- podniok, abban viszont vala­mennyien egyetértettek: az ésszerűbb földcseréken a sor. Éspedig úgy, hogy senki se járjon rosszul, vagyis azok sem, akik a jobb minőségűt cserélik gyengébb minőségű-- re. A körültekintő földhaszná­lat kialakításán mindenki nyerhet, mert csökkenti a ter­melési költségeket. Nem növelhető A társadalomnak minden­képpen érdeke, hogy a mező- gazdaság az ezredfordulóig meg tudja kétszerezni terme­lését. Élelmiszer-szükségle­teink folyamatosan nőnek, s előállításuk csak intenzív módszerekkel lehetséges. Mi­után hazánkban a termőföld területe már nem növelhető (sőt, továbbra is bizonyos csökkenésével kell számolni), közös érdekünk, hogy a föld- vagyon természetes termőké­pességét megőrizzük. Sőt, a területrendezés, a talajvéde­lem, a vízrendezés és a talaj­javítás komplex alkalmazá­sával fokozzuk. Szakmai berkekben arról vi­táznak, hogy a tagosítások so­rán, valamint a téeszegyesü- lések után kialakult, úgyneve­zett beékelődéseket miként le­hetne, megszüntetni. Nem egy esetben előfordul, hogy a má­sik gazdaság területen átjár­va, vagy azt kerülgetve, tud­ják csak az üzemek saját földjüket megközelíteni. Ez pedig, akárhogy nézzük is, költségnövelő tényező, mert a kényszerű vargabetűvel több pénz, idő, energia vész kár­ba. Az önkéntes földcsere jog- intézménye elegendőnek bizo­nyult az 1970-es években. Bi­zonyítja ezt, hogy a megálla­podások során mintegy 3 eZer hektár cserélt gazdát. Erre az időszakra esik az is, amikor a Pest megyében egyéni keze­lésben levő 18 ezer hektár földterület nagy része a tée- szekhez került, jobbára ön­kéntes cserékkel. Mindössze .a földek 9 százalékánál kellett hatósági eljárást alkalmazni, az egységes táblák kialakítása érdekében. Ma 5158 hektár mezőgazdasági terület van magántulajdonban a megyé­ben, a mezőgazdasági ingat­lanok 1,3 százaiéira. Igaz, eb­ben nem szerepel a hatezer négyzetméternél kisebb sze­mélyi tulajdonú földterület. IMorálni A nagyüzemi táblák kiala­kítását segítette, az 1976-ban megjelent 23-as számú tör­vényerejű rendelet. Megalko­tásának célja többek között az volt, hogy lehetővé tegye az elparlagosodott területek mű­velésbe vételét, amiből hat­ezer hektár volt Pest megyé­ben. A rendelet után sok zárt­kerti elhagyott terület került át a nagyüzemek kezelésébe. Közötte több tanyahely, elha­gyott szőlő és gyümölcsös jog} rendezését is sikerült megol­dani. Néhány éve Cegléd és Nagy­kőrös térségében voltak jelen­tős üzemen belüli földrende­zések, amelyek évente 3—4 ezer hektár területet érintet­tek. Említésre méltó, a kör­nyező termelőszövetkezetek és a ceglédi Állami Tangazdaság között, valamint a nagykátai térségben 1981-ben megvaló­sult földcserék. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága, és a kartali Petőfi Termelőszövetkezet kö­zött 400 hektár cserélt gazdát, viszont máig is tartó vita tár­gya az erdős terület megosz­tása. Vannak tehát gondok, mégis a jó irányt mutatja, hogy ma már mindössze 700 hektár parlag található Pest megyé- ,ben. A föld védelme, azon­ban nem csupán csökkentésé­nek mérsékléséből áll, hanem ide tartozik a melioráció is. Hiszen növénytermesztésünk kemizálásával, gépesítésével, a több száz hektáros nagyüzemi táblák, táblatömbök kialakí­tásával nem tartott lépést a vízrendezés, megváltozott a talajok kémhatása, hiányoz­nak a vízelvezető árokrend­szerek. Pótlásuk az ésszerű földcserékkel együtt az elkö­vetkező időszak feladatai kö­zé tartozik. Ahol idejében lép­tek, közte a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben, már a tavaszon befejeződnek a több éve tartó meliorációs munkák. Hatása megmutatko­zik a terméseredményekben és növeli a gazdaság nyereségét. B. Z. Mozaikképek negyvenkét esztendőről Karriertörténet h alyett Szigorú volt, de önmagával szemben is — Mi a legjobb abban, hogy nyugdíjas vagyok? Más­fél hónapja köszöntem el a műhelyből, még csak kóstol­gatom a pihenést. De azt hi­szem az a legjobb benne, hogy nem kell mindennel sietni. Van időm kényelme­sen bevásárolni, a lányom­mal sétálni, moziba menni.— Nos, aki mindezt mondta, nem háziasszony, hanem fér­fi, Bárány Imre, a MÁV Du­nakeszi Járműjavító üzemé­nek művezetője. November 7-én a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át. Fél kiló sót — Negyvenkét évet nem le­het másfél hónap alatt eltö­rölni. Ügy tervezem, tavaszig itthon leszek, utána szeretnék nyugdíjasként is dolgozni. Most még bátran mondhatom, hogy nem az anyagiak kény­szerítenek rá, hiszen- egyelőre nem tudom, mennyi lesz a nyugdíjam. Mivel a fizeté­semmel elégedett voltam, et­től sem félek. Biztosan kijö­vünk belőle ketten: a lányom 25 éves. Még kicsi volt, ami­kor elváltam a feleségemtől. Azóta egyedül nevelem. Körbenézek a házgyárilag épített lakásokra jellemző kis konyhában, ahol leültünk be­szélgetni. Rend, tisztaság, se­hol egy mosatlan. S velem szemben egy jó megjelenésű, kiegyensúlyozott ember be­nyomását keltő, középkorú és -termetű férli. Középkorú, mondom: vamjában a lánya zeneinek. Bár ez magánügy, gondolhatják sokan, mégsem egoszen az, hiszen a korkú- lonbsog meghatározza beszél­getésünket. Bárány Imre, tör­ténete nem az én , világom, nanem szüléimé, nagybátyái­mé., Mondataira, amelyek a vele egyidőseknek taián' ter­mészetesek, rácsodálkozom, és nem emlékeket, hanem olvas­mányokat idéznek föl ben­nem. — 1943. március 30-án áll­tam munkába Dunakeszin a járműjavítóba. Akkor kezdték el az amerikaiak a környéket bombázni. — Legyint. Nem folytatja, régen volt. Valahol már elmondta, most csak meg­ismétli: az ő korosztálya, nemcsak a huszonhármasok, hanem a huszonkettesek, a huszonnégy esek is nagyon ki­fogták. — Több volt az életünkben a rossz, mint a jó. — Ám hangjában nincs semmi önsaj­nálat. — A felszabadulás után 45-ben, Pesten laktam a Ki­rály, mai nevén Majakovszkij utcában. Az öcsém is itt dol­gozott a járműjavítóban, a kettőnk keresetéből vehettünk fél kiló sót. Újjáépítés? Nem mondom, hogy nem szívesen csináltuk, de gyakran éreztem kilátástalannak a helyzetemet. Az új év második napján Nyit a munkaerő-szolgálat Az újév első munkanapján, január 2-án megkezdi tevé­kenységét a Pest megyei Ta­nács ■ épületében a megyei munkaerő-szolgálati iroda. Az • új szervezet feladata a munkát keresők, valamint a munkaerőt várók igénylésének kielégítése. E feladat kereté­be tartozik — egyebek között — az első ízben munkát vál­laló pályakezdők elhelyezke­désének segítése, a munkaerő- átcSoportosítással kapcsolatos átképzés támogatása, a diákok nyári szünidei foglalkoztatásá­nak szervezése és a munka­jogi tanácsadás is. A vállala­tok speciális munkaerő-szük­ségletének kielégítésére kere­ső szolgálatot létesítenek. Az irodán — péntek kivé­telével — a hét minden mun­kanapján reggel 9 órától dél­után 4 óráig fogadják az ügy­feleket. A munkaerő-szolgálati iro­da, tevékenységének részletes ismertetésére, a megye min­den vállalatához, gyáregységé­hez, állami gazdaságához, szö­vetkezetéhez körlevelet kül­dött, hogy ezzel is elősegítse a megye munkaerőgondjainak megoldását. K. Z. Jó szájízzel Más volt akkor és más ma itt beszélni róla. Inkább la­pozzunk át tíz évet. — 1955. december 12-én függetlenített agit-prop. titkár lettem, az üzemben. Ötvenöt­ben. Bár 56-ban a környé­künkön nem voltak véres ösz- szetűzések, engem kirúgtak a gyárból, felmondták_ a lakáso­mat. Az élIéhforrádSíom* leve­rése után, egy kicsit mindig javultak a körülményeim. Visszakerültem a munkahe­lyemre. A járműjavító párt­bizottságának titkára lettem, majd 1962-ben átkerültem az akkori járási pártbizottságra politikai munkatársnak. Késő éjszakáig jártuk a falvakat. De hiszen bizonyára Ismeri a termelőszövetkezetek szerve­zésének történetét? — Ekko­riban maradtam egyedül a kislányommal. Hároméves Sokféle lehet a gondoskodás Újra otthon, a régi házban A közhit szerint kevés öröm­teli változást remélhet, aki már elmúlt nyolcvanéves, de mint ez a kis történet is mu­tatja, kellemes meglepetések mindig történhetnek. Simon Berta néni, aki most nyolcvannégy esztendős, na­gyon hosszú ideig magányo­san élt Nagykátán. A hozzá­tartozói lassan eltűntek mel­lőle, már csak a sírjukat láto­gathatta. Az idő múlásával, ahogy fogyott az ereje, a te­metőjárással is felhagyott. Otthon is egyre nehezebben bírta -rendben tartani a dol­gokat. Kilyukadt a . tető, be­ázott a mennyezet, és mire megcsináltatta, más bajok tá­madtak. Végül már a főzés is terhére volt. Kimeszdvc, berendezve A nagyközségi tanács négy évvel ezelőtt beutaltatta az idős asszonyt a tápiószenímár- toni szociális otthonba. Ügy gondolták, jó helyen lesz ott, hiszen a legtöbben — esetleg kezdeti idegenkedés után — megszokják, megszeretik a ké­nyelmes környezetet, a társa­ságot. Ám Berta néni esete kivé­tel, mert ő négy év elteltével még mindig csak hazavágyott. Talán, mert nagyon hosszú ideig magányosan élt, az új körülmények között nem tu­dott senkivel és semmivel megbarátkozni. Éjjelente han­gosan imádkozott, amivel , za­varta a szobatársait. Mindig másra lett volna étvágya, mint amit éppen tálaltak. Boldogtalan volt az új kör­nyezetben, amit már nem tu­dott elfogadni. Bármennyire kilátástalan­nak tűnt, hogy valami más megoldás születhessen, az idős asszony néhány héttel ezelőtt mégis visszaköltözhetett Nagy- kátára. A társadalmi ünnep­ségeket rendező iroda gépko­csiján utazott az otthonába, melyet első pillanatban alig tudott felismerni. Rendbehoz­ták a kis házat, kimeszelték a falakat, sőt néhány ismeret­len holmi is került a régiek közé. Előkerültek a térítők A tanács, egy-két — a gaz­dasági ellátó szervezetnél fö­löslegessé vált — bútordarab­bal egészítette ki a berende­zést. Gondos kezek kimosták, vasalták a térítőkét, melyeket felismerve Benta néni rácso­dálkozott: ezeket valamikorén horgoltam ... Nem is hittem, hogy még előkerülnek! Lengyel Sándorné, a nagy­községi tanács igazgatási fő­előadója készítette elő és szer­vezte meg az idős asszony ha­zatérését. A lehetőséget úgy sikerült megteremteni, hogy egy kisgyemekével három esz­tendőre otthon maradt fiatal ápolónő —. tiszteletdíjas szo­ciális gondozónő — több más idős ember mellett Simon Berta nénit is elvállalta.. Pe­dig a sok munka, amit már eddig is, végzott, nincs arány­ban a szerény díjazással, ö újította fel férjével együtt a kis házat, és azóta is gondos­kodik a legszükségesebbekről. Ebedet hoz az idősek napközi­jéből, bevásárol. Megígérte, hogy ellátja akkor is az öreg­asszonyt, ha letelik a gyer­mekgondozási szabadsága, és visszamegy a munkahelyére. Érdemes számolni De itt álljunk meg egy szó­ra. A fiatal ápolónő tárgyalt róla a tanácsnál, hogy főállás­ban is elvállalná a szociális gondozást, örömmel fogad­nák, de egyelőre nincs rá stá­tus. Lesz-e és mikor? Ez nem a nagyközségi tanács jóindu­latán, és minden valószínűség szerint nem kizárólag az anyagiakon múlik. Tnkább ta­lán a keretek átcsoportosítá­sáról lehetne beszélni — mint olykor, más esetekben is. Hi­szen a szociális otthonban tör­ténő ellátás költségei minden bizonnyal meghaladják a házi gondozásra fordított összeget. Simon Berta néni kívánsága telesült, ami a személyiséghez igazodó gondoskodás egyik na­gyon szép példája. Más ese­tekben a szociális otthoni el­helyezés jelenti a jó megol­dást, hiszen köszönő levelek sora ezt bizonyítja Nagykátán is. De a szociális gondozás szélesebb körű feltételeinek megteremtésével is sok idős embernek tudnának segíteni, Ga. J. volt, nem hagyhattam mindig másokra, ezért saját kérésem­re — immár 1964-ben —, visz- szakerültem a galvanizálómű- helybe, mint művezető. S az idén, húsz év múlva, Bárány Imre, mint művezető a galvanizálóból ment nyug­díjba. Hogyan is jellemezte ezt a húsz évet? — Jó szájízzel búcsúztam el a munkatársaimtól. Egyéb­ként éppen tegnap látogattak meg a gyárból volt vezetőim, Ganina Ferenc osztályvezető és Vida István fődiszpécser. Nos, és a közvetlen munka­társak? Ók vajon milyen embernek ismerték meg a művezetőt? Pozsgai István Bárány Imre neve hallatára abbahagyja a csiszolást, mert a korong sípoló hangjától nem értenénk egymás szavát. Odaint Tóth Istvánncnak: — Gyere csak, Erzsiké! Te dolgoztál a leghosszabb ideig az Imre mellett. — Erzsiké hosszú, nehéz kötényében, ami nyilván a szilánkoktól vé­di meg csiszolás közben, ta­lán meg kisebbnek tűnik ter­meténél, pedig amúgy is ala­csony. Kicsit gondolkodik raj­ta mit is mondjon, mert hi­szen Bárány Imre rendes em­ber, ezt mindenki tudja. — 1953-ban, amikor idejöt­tem, brigádvezető volt. Azután lett párttitkár. Később vissza­került közénk művezetőnek; Örültünk neki. Szót értettünk vele: s ha valamire azt mond­ta, így kell, hát úgy csinál­tuk; értett hozzá, a szakmája. — Mint ember? Kérdez vissza Pozsgai István. Szigorú volt, de önmagával szemben is. Mindig részt vett az össze­jöveteleinken, haverok vol­tunk. Egy hétköznap Másfél hónappal ezelőtt Bá­rány Imre meg negyed ötkor keit, mint húsz ev óta min- ' den hétköznap, amikor. dél­előttös volt. A munkaidejük fél hatkor kezdődött, de ötre pontosan beért az üzembe. feltett egy kávét, kinyitotta a mühelyajtót, a villanyt, a szellőzóberendezést, sorra el­lenőrizte a műszereket, hogy rendben vannak-e. Közben megérkeztek a többiek is, megitták a kávét, majd Iét- számellenőrzés, s a művezető körbejárt a galvanizálóban, a múanyagbevonóknál és a fénjcsiszolóknál, meghallgatta a napi gondokat. — Megbeszéléseket negyed­évenként tartottam a baleseti oktatás után, de a közben adódó terveket, feladatokat azonnal megvitattuk a brigád- vezetőkkel ... Képek, kicsi mozaikok egy ember életéből, mindaz, amit eg.v-két órai beszélgetéssel is megtudhatunk. Mozaikok, amelyekből egy olyan műve­zető alakja rajzolódott ki, akit a felettesei és a beosztottai is munkatársnak, partnerüknek tekintettek. S egy olyan apa, aki — bár fél szóval sem mondta, ám a történetéből amúgy is kiderült —, min­denféle karriernél fontosabb­nak tartotta leánya felnevelé­sét. Ellcr Erzsébet Élénkülő kereslet Tibb textília Az idén a hazai és a külföldi piacon egyaránt megnövekedett az igény a pamut- és a gyap- iúfonalak, valamint az ezekből készült szövetek iránt. A tex­tilgyárak ennek megfelelően főként e cikkekből bővítették termelésüket, amely összessé­gében — folyó áron számítva — 0,3 százalékkal nőtt a ta­valyihoz képest. A textilipari vállalatok az. igényel, növekedésére gyorsan reagálva jelentősen, csaknem 30 százalékkal növelték kon­vertibilis elszámolású export­jukat. A korábbinál lényegesen több gyapjúszövetet, női ruha készítésére alkalmas kelmét szállítottak, elsősorban a fej­lett tőkés országokba, a szocia­lista országoknak eladott ter­mékek mennyisége is nőtt, a tavalyihoz képest 7,4 százalék­kal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom