Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
PEST MEGYEI nUC FB8LETASJX1, ECnSÍlJETÍl! loo AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 303. SZÄM Ára: 1,80 forrni 1984. DECEMBER 24., HÉTFŐ ~r egynyi a bölcsességgé sűrűsö/ / -dött gondolat, a hideg fejjel f 7 leszűrt tudományos ' megálía- JL JL pítás, a reméltet és:a valót összevető tapasztalat az emberi tényező, az emberi felelősség szerepéről a mindennapokban és a történelem alkotta távlatokban. S szemben ezzel a másik hegy, a gondolkodást megakasztó szenvedélyeké, indulatoké, a tudományt sarokba állító elhamarkodott általánosításodé, a felületes tapasztalatoké. Mindkét hegy a miénk, magunk hordtuk, hordjuk össze, vállalni mégis csak az egyiket, az elsőt akarjuk, a másikkal úgy . teszünk, mint; amihez nincsen közünk, nem tulajdonunk, talán a .többieké,, másoké, ismerősöké, ismeretleneké,, de a mienk?! Képletes két-hegy és a ■ köznapok immár földhöz kötött valósága. Mért köznap, hogy az emberek felelőtlenek; az emberek érzik felelősségüket. Köz- nap, hogy laza a munkafegyelem; keményen dolgozunk. Mások milyen könnyen élnek; nekünk mennyi a gondunk. Tények, tévhitek, tapasztalatok, feltételezések felelgetőse ez, játéknak tűnő szófogócska, • fogalomkergetősdi agytekervényeinkben. Ez a játék akkor fordul komolyra, amikor a szavak, a fogalmak testet öltenek, döntésekben, cselekedetekben, magatartási formákban és mintákban, mert akkor már meg nem kerülhető az elhatározás: vállaljuk-e avagy elutasítjuk felelősségünket. S ha ez utóbbit véljük üdvözítőnek, azzal is felelősséget veszünk magunkra, a felelni nem akaró, a terheltben osztozni kívánóktól elkülönülő felelősségét. Negyven éve még, az akkori karácsonykor, a megye települései közül több is szenvedte, nyögte a horogkereszt, a nyilaskereszt gyilkos vasait, remélve, szabadul azoktól. És negyven éve már, hogy a megye településeinek nagyobb részén elsőket lélegzett a szabadság, rügyet pattintott ’a kemény télben a hit, lesz új élet, új haza, új világ. Immár négy évtizeddé kerekedik ki történelmünknek az a szakasza, melyben nem hamis nemzeti célokkal hitegetnek, édesgetnek, bolondítanak tömegeket, hanem a szó legigazabb, legszebb értelmében vett nép alkot meg, és ér el célokat, visz végbe, véghez sikerrel nemzeti ügyeket, azaz tanújelét adja, sokasodó tanújelét értett, érzett mindennapos és történelmi felelősségének. Egyetlen mondat, de mi, mindannyian, megélői, megtevői, a beavatottak hitével bólintunk rá, így igaz; „A párt és a nép közös erőfeszítésével leküzdöttük a súlyos társadalmi, gazdasági, kulturális elmaradottságot, hazánk a társadalmi haladás élvonalába került." 'A citátum a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a párt XIII. kongresszusára megalkotott irányelveiből való. S mert bólintottunk, így igaz, sodorni kezdenek bennünket emlékeink, mi mindenben van benne nagyszüleink, apáink, anyáink, a magunk eszének, kezének nyoma. Szétosztották — Tá- piósápon. Gyömrőn, Pomázon stb. — a hat Teleki gróf 19 532 kát. holdnyi birtokát; 1945 tavasza. Hivatalos összesítés, a megye mai területén 43 953 földhöz juttatott között 150 ezer kát. hold talált jogos tulajdonosra; 1945 ősze. A Minisztertanács 1949 decemberében hozott rendelete kialakítja a mai Pest megye határait, a lakosság 783 200 fő. A megyében huszonegy minisztériumi, huszonhét helyiipari vállalat és harminc kisinari termelőszövetkezet tevékenykedik; 1950. január elseje. Megalakulnak az első termelő- szövetkezetek, közöttük a dánszent- miklósi Micsurin, az abonyi Kossuth; 1948 tavasza. A kormány határozata a tizenöt éves lakáséoítési tervről; I960, január 10 Felavatják a Dunai Cement- és Mészművet; 1963. november a. Megkezdi a termelést a Dunai Kőolajipari Vállalat; 1965. július 13 ... Mintha már mese lenne, oly’ távoli, s méais, közeli, torokszorítóén az mert azok műve és tulajdona, akik mi voltunk, vagvunk. mi, mindannyian. Persze. az emlékek folyama nem csuoán a fénylőt hordta hátán elénk, hanem zátonyok, sziklagörgetegek keserves nyomait úgyszintén, a kenyérjegyes karácsonyokat, a felemelt és teljesíthetetlen népgazdasági terveket, a szövetkezetben gürcölő és mégis koolaló parasztokat... Ez is mintha már mese lenne, olv’ távoli, s mégis közeli, to- rokszorítóan az. mert azok műve és tulajdona, akik mi voltunk, vagyunk, mi; mindannyian. Nem tévedés, nem toll for” a tői kényelem a betű szerinti ismétlés, hanem annak — meglehet, ügygtien .-- érzékeltetése, nem ■ oszthattuk ketté a sorsúnkat, az életünket, a múltunkat: ez na mienk, az meg a másoké; a történelem nem tűri az Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk! • ........ ■_____ü ily en osztályozást. Nem tűri az' újraírt, megmásított, hamis színben — lenne az hurrá-rózsaszín, legyen az pesz- szimizmus-íekete —, megmutatott tegnapokat. Mert a tegnapokból okulni lehet, kell is, de megmásítani azokat, átgyúrni, szétszabdalni, darabjaikat váltakozó köpönyegekre aggatni több mint tisztességtelen, több mint hamisítás. Nemzedékek, már nem élő és még élő milliók jogtalan tetemre hívása, kevés örömmel, sök munkával, félénk mosollyal, titkolt kínlódással véghez vitt telteik önkényes leértékelése ez, azok vérének, csontjainak, idegeinek, verítékének elhamvasztása, akiknek volt élég bátorságuk egy soha nem járt útra lépni, volt hitük nélkülözve is egy új világban megszületendő nemzedékért tenni. Ha valaki, akkor ők Voltak pásztorai a jövendőnek. Eleink — első írásbeli előfordulásának ideje ez —, az 1095 körüli évekből hagyták ránk mai pásztor, akkori formájában paztur szavunkat, s századok alatt nemcsak betűalákjá, hanem jelentése is módosult; tágult, átvitt értelmű lett. Ezért, hogy sorsunk — történelmünk! — valójában mindig is arra követelt feleletet, ki légyen a pásztor? Ki legyen pásztora ezernyi teendőnek, bajnak és Örömnek, gondnak és tettnek, kínnak és kacajnak, lehullásoknak és fölemelkedéseknek?! Ki legyen a pásztor, vezetőként és végrehajtóként, nagy hírrel és névtelenül?! Voltak rossz . pásztoraink, korlátoltak, hamis szavúak, sanda szándékúak, tehetségtelenek, de hihetjük-e, múltunk ebből áll? Avagy sokkal inkább abból, .. amit a dolgozó nemzedékek összefonódó sorsa pásztorolt? Szónoki a kérdés, benne a felelet. Ki legyen tehát a pásztor? Mindenki pásztor, a maga jószágával, a maga mezéjén* a maga tegnapjával, jelenével és holnapjával egyetemben az. Nem lökheti el a pásztorbotot, mert e „bot” az esze, a keze, az terel, mozdul, ad tiltást és nógatást, irányt szab és megálljt mond. Figyeljünk csak, a tizennyolcadik században élt, alkotott, szavaival máig gondolathullámokat verő, tiszta látásra késztető, a tényeket tisztelni tanító közgazdász, Adam Smith mire intett A nemzetek gazdagsága című művében. Azt írta: „Saját munkája olyan tulajdona az embernek, amely minden más tulajdonának legfőbb forrása, s mint ilyen a legszentebb és legsérthetetlenebb”. így, ezen a módon tekintünk-e saját munkánkra, így, ezen a módon ítélkezünk-e másokéról? Hol igen, hol nem. S miért e hol így, hol amúgy? Talán mert nem értjük eléggé, nem gyakoroljuk következetesen munka és érték elválaszthatatlanságát. Talán továbbá azért is billegünk e furcsa libikókán, mért a munka robotkényszere, kizsákmányolásjellege elhamvadt a történelem tisztító tüzében, de új tartalmai, vonzásai, arculatai még nem elég markánsak, gyakran átmenetiek, olykor ellentmondásosak. Munkánk nem lehet különb, mint amilyenek mi magunk vagyunk. S bizony, olyanok vagyunk, hogy a megye ipari üzemeiben minden száz munkaórából tizenhét-tizennyolc értékek termelése nélkül illan e.. Bizony, olyanok vagyunk, hogy a megye termelőszövetkezeteiben, azonos adottságú gazdaságoknál, az idei gabonatermés költségeinél hatvan-het- ven százalékos eltéréseket mutatott ki az utólagos elemzés. S megfordítva, bizony, olyanok vagyunk, hogy a megye Ipara a nagyon nehéz piaci viszonyok ellenére is az idén a tervezettnél több árut állít elő és értékesít. Bizony, olyanok vagyunk, hogy a mindennek, de kedvezőnek nem nevezhető időjárás ellenére a megye mezőgazdasági üzemei képesek voltak túlhaladni az exporttermékek 1 előirányzatát.- Megismételjük, munkánk nem lehet különb, mint amilyenek mi magunk vagyunk, s ilyenek vagyunk, e kettősség megtestesítői, hordozói, teremíői és viselői, mert állítanánk a hibátlant, a már- már tökéletest, de gyakran beérjük a közepessel, az annál . is szerényebbel, mondván, erre futotta, s 'hogy miért csak ennyire futotta, arra ezernyi ok számlálható elő, igaz és hamis, rajtunk kívül álló és rajtunk múló keverésével, keveredésével. Mert gyakran a t szavak is csupán arra. kellenek, .hogy elrejtsék a valót, hogy a furcsa önbecsapás, az indokolatlan önigazolás leljen azokban támasztékot. S ezért fontos a felelet rá, ki legyen a; pásztor, hogyan pásztoroljon. A Jakobinusok Társaságának 1793. június 3-i ülésén, a nem sokkal később — július 13-án —, meggyilkolt és mégis halhatatlanná lett Jean-Paul Marát így mennydörgött: .. irányítót követelek, vezetőt, nem pedig korlátlan hatalmú parancsolót, és ezek a szavak nem ugyanazt jelentik”. Ügyelünk-e hozzá hasonlóan a szavak fontosságára, a szavak hordozta tartalom jelentőségére? S azért kell — kellene — erre ügyelnünk, figyelnünk, mert szocialista jelenünk a korábbi éveknél is jobban megnöveli a lehetőségét a pásztorok kiemelkedésének. A maguk jószágát, a maguk mezejét jártató, járó emberekből a közösség bizalma sokakat kiválaszt a nagyobb felelősségre, a tágasabb pásztorkodásra, a nehezebb — mert emberek váltakozó létszámú, jellegű, feladatú, indítékú, célú, felkészültségű csoportjait érintő — gondok vállalására. Nem felelősök és felelősségtől mentesek szétválása ez, hanem olyan egybetartozás, amelyben más és más a teher a váltakon, más és más a teendő, mely elvégzőkre vár, de mindenkinek jussa a teher, mindenkinek része a teendő. S mert a jövő év több tekintetben ugyan szerény, de mégis fontos, mert a holtpontról való kimozdulással egyenlő haladást ígér — például a nemzeti jövedelem 2,3—2,8, az ipari termelés 3, az egy lakosra jutó reáljövedelem 1,5—2 százalékos növekedésével —, a terhek, a teendők is gazdára kell, hogy leljenek, mert máskülönben az ígéret — a magunknak tett ígéret — papíron marad, nem lesz belőle megfogható, felosztható fedezet. Márpedig erre a fedezetre égető a szükség, mert csakis így lehetséges, hogy — mindössze kettőt említve a lehetséges sok feladat közül — megállíthassuk a beruházások és a reálbérek csökkenését, azaz alap teremtődjék a későbbi felfelé igyekvéshez. r öpreng'netünk, töprengünk, ki legyen a pásztorok pásztora, a választott vállalati igazgató, szövetkezeti elnök, a tanácstag, az országgyűlési képviselő. Töprenghetünk, töprengünk, a kinevezett pásztorok közé ki kerüljön az ilyen, az olyan, az amolyan beosztásokba, tisztségekbe, közösségek, feladatok — és felelősségek, gondok! — élére. Ez a töprengés egyben felelősségünknek is királyvize, megmutatja csalhatatlanul, szépítetlenül, mit ér ez a felelősség. S ha ér valamit, ha sokat ér, ha jól választja ki a pásztorok pásztorait, akikre kisebb és nagyobb közösségek jószága, mezeje tiszta szívvel, nyugodt lelkiismerettel rábízható, aligha kétséges, azért történt, történik így, mert fölismertük, fölismerjük, a magunk dolgában, a magunk jószágával, mezejével kell megmutatnunk, értünk a pásztorkodáshoz, s mert értünk hozzá, másoktól is megkövetelhetjük ezt. MEGINT CSENDES A FENYVES (Képriport a 10. oldalon) Ki legyen a pásztor?
