Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-20 / 298. szám
1984. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK A lobogó életű magyar regénye Talán lélegzetet elállítóan Izgalmas kalandregénybe vagy pergő cselekményű látványos történelmi filmbe Ménének azok a világot végigharcolóverekedő férfiak, akiket hol katonaforradalmároknak, hol a forradalom katonáinak neveznek, s akik — bárhol győzzenek vagy szenvedjenek vereséget is — mindenütt hazájukért forgatták fegyverüket, hullajtották vérüket. \ ber.fit. Szebeni András albuma éppen ezzel, a fotóművészeiből száműzött szépséggel hat igazán. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet a Kner Nyomda igényes munkáját dicséül, M. N. P. Kamerával írt vallomás A szerelem a művészetek legősibb ihletője. Versek, dalok, képzőművészeti alkotások születnek évszázadok óta az érzésből, amely szebbé, boldogabbá varázsolja a világot. Miért éppen a fotográfia lenne kivétel, mégha ritkábban írnak is szívhez szóló vallomást kamerával. Szebeni András Vallomás című fotóalbuma ilyen megnyilatkozás. Mi sem természetesebb annál, hogy az ember fényképeket készít arról, akit szeret. Természetesen egészen más, ha ezt egy fotóművész teszi, ő is kedvesére irányítja a kamerát, de a képen ennél több jelenik meg. Megpróbáltam je- fctografálni, amit éreztem — írja Szebeni András a kötet előszavában Ez az a plusz, amit a művész a valóságot reprodukáló felvételhez ad. Az álomszerű, színes felvételek gesztusokat, mozdulatokat, hangú’ atokat és mély érzéseket őriznek. Valami halvány derengés teszi leheletfinommá a képeket, s állítja «lénk légies tüneményként az Asszonyt. A fotók 1979-es kiállítósár ót Fáber András írta: „A vallomások egyetlen felvételén sem szerepel férfi. Mindvégig nőalakot (nőalakokat) láttunk, egy érzelem kapcsolathálózatát, viszonyát a természethez, egy másik nőhöz vagy egy leány- gyermekhez. A férfi, az alkotó szubjektum azonban mégis mindig jelen van, csak nem a képen, hanem a képben: a rafinált technikában, a motívumok ritmusában, a színek dramaturgiájában. s legfőképpen abban az érzelemvilágban, amely ezt a művé formált élményt életre hívta.”. Ezek az érzelmek őszinték, mélyről jövők és önmagukért beszélők. Kár. hogy Vas Istvánnal; a fotók mellé illesztett szép sarai didaktikussá, túl- magyanázottá teszik azt, amit Szebeni o'y egyszerűen mond el Véneivel. Élmény a kötetet lapozgatni önmagáiért, a szépségéért, ami egyre távolabb kerül a mai fotográfiától. Megfosztják ettől a műfajt a kísérletezők elvont. fényképnek alig-alig nevezhető alkotásai és a riportokon eevre inkább eluralkodó brutalitás, szenvedés és döbKözéjük tartozott Sziklai Sándor is, a Csanád megyei Tornya község szülötte, aki tizenkilenc évesen az Osztrák— Magyar Monarchia katonájaként került orosz fogságba, hogy ott részesévé váljék 1917- ben azoknak a történelmet fordító eseményeknek, melyek megrengették a világot. Részesévé, majd lefegyverezhetetlen katonájává az októberi forradalomnak. Példátlan, mondhatnánk mai szóhasználattal, ami az akkori fiatalemberre várt. Évekig tartó szüntelen harc a szovjethatalom védelmében: gyilkos pergőtüzek, vad kozáktámadások, vakmerő rajtaütések és utolsó töltényig kitartó makacs védekezések... a halál prolongálta itt magát, s az emberélet talán mindennél olcsóbb lehetett. Sziklai Sándor és a hadifogolvtársaiból szerveződött legendás kazáwii ezred átmeneti vereségek és bravúros győzelmek során kerekedte ki magát a Kaspi-ten- gerig. A polgárháború után már nem térhet haza Magyarországra: a Tanácsköztársaságot leverték; tanul tehát, előbb hallgatója a Szverdlov egyetemnek, majd később tanára. Ám a történelem kereke tovább fordul, s a tanár ismét fegyvert fog: Hispánia hívja a világszabadság katonáit, sfigít- senek megmenteni a köztársaságot. Harcok, elkeseredett harcok megint, s mint tudiuk: vereség. A nemzetközi brigádok tagjaira, köztük Sziklai Sándorra az internálás évei várnak. Saint-Cyprien, Arge- les, Gurs, majd az észak-afrikai Dielfa életének kényszerű és újabb állomásai, miközben kitör a második világháború. Már 1943-at írnak, amikor visszakerülhet a Szovjetunióba, hogy aztán 1944 őszér. a Vörös Hadsereg tisztjeként — hár</m évtized teltével — ismét szülőhazájának föld.re léphessen.., A felszabadulás után a magyar néphadsereg tisztjeként majd a Hadtörténeti Intézet igazgató-parancsnokaként dolgozik. Sorsa azonban, mely eddig is folyvást a fegyveres harcra predesztinálta, tizenkét esztendős békés korszak után megint próbatétel elé állította: megvédeni a nép hatalmát, ezúttal saját népéét. S ebben a harcban a vilógszabadság huszadik századi frontjait megjárt Sziklai Sándor hősi halált haL Lobogó életű magyar — mondta róla egyik szovjet harcostársa. Ezt a címet — Lobo gá élet — viseli az a közelmúltban megjelent könyv is, melyet özvegye, Sziklai Sán- dorné írt az 1953-os ellenfor radalom mártírhalált halt honvéd vezérőrnagyról. Tud ,má- nyos igénnyel megszerkesztett ugyanakkor olvasmányos ... ű- vét forrásmunkának és regénynek egyaránt nevezhetnénk. Olyan szerencsés ötvözetnek, melyben a sok-sok történelmi adatot, a múlt hiteles, részletes és tudományos rajzát szépírói fordulatok hajlít- ják élvezetes és szinte letehe- tetlen olvasmánnyá. Megyénkben, ahol számtalan intézmény, szervezet, közösség és utca őrzi Sziklai Sándor emlékét, bizonyára sokak veszik érdeklődéssel kézbe ezt a történelmi életrajzot. (Zrínyi Katonai Könyvkiadó). T. I. Az ördög bibliájának története Hermann megörült. Az obu- hovói kórházban, a tizenhetes számú szobában lakik, nem f:- lel semmiféle kérdésre, és rendkívül gyorsan ezt mormogja: hármas, hetes, ász! Hármas, hetes, dáma ... Így végződik Puskin: A pikk dáma című elbeszélése, de a Világirodalomban még számos mű szolgáltat adalékokat a kártya kártékony hatásáról, s nem csoda, hogy az ördög bibliájaként is emlegetik. Az Ál'ami Könyv- terjesztő Vállalat reprint sorozatának legújabb darabja azonban egészen más oldalról közelíti meg a témát. A Régi játékkártyák című könyv először 1939-ben jelent meg és a játék születését, a kártyakészítés fél évezredes múltjának legérdekesebb állomásait mutatja be. Kolb Jenő, a hézagpótló munka szerzője, előszavában fölteszi a kérdést: érdemes-e könyvet írni egy ilyen jelentéktelen holmiról? Válasza maga a könyv, amelyet nemcsak megírni volt érdemes, <13 elolvasni sem haszontalan. Ezek a tarka lapocskák ugyanis izgalmas művészeti és kultúrtörténeti dokumentumok, sokoldalú tanúvallomással szolgálnak a régmúlt idők szelleméről. A könyvből megtudhatjuk, hogy a fa- és rézmetszés hajnalán a legelőkelőbb grafikai műfajok közé tartozott a kártyakészítés. A XVI. századi Itáliában a kSrtyafigurák és szentek nyomtatójának nevezték a kártyái es-tőket, és a művészeti kivitel szempontjából semmi különbség nem volt, a közös műhelyből kikerülő, egylapos nyomtatványok és a játékkártyák között. Nemcsak koruk művészeti stílusát tükrözik vissza, hanem divatját és társadalmi eseményeit, általános ízlését és érdeklődését is. Műkincsek kalauza Impozáns kötetet bocsátott ki a Corvina Kiadó — Budapest múzeumai címmel —, melybfin Budapest hat gyűjteményének legszebb műtárgyait mutatja be. Az 1825-ben alapított Nemzeti Múzeum a magyar kultúra kincseinek tárháza. A honfoglalás kori leletektől napjainkig számos művászet- történstileg jelentős munkát őriz. A Szépművészeti Múzeum az egyetemes művészet legkiválóbbjainak alkotásaiból válogatta gyűjteményét. Bruegel, Dürer, Rembrandt, Monet fémje'zik a kollekciót. A Magyar Nemzeti Galéria a hazai festészet, szobrászat és grafika kiemelkedő műve'őinek munkáiból ad Ízelítőt. Az Iparművészen Múzeum anyagából világhírnévre tettek szert az évszázados ikonok, porcelánok, a kárpit- és szecessziós gyűjtemény. A Néprajzi Múzeum a magyar és egyetemes tárgyi kultúrái Furőpa-szor1« egvik leggazdagabb gyűjteményét vallhatja magáénak. A Budapesti Történeti Múzeum a főváros történelmi és művészet- történeti emlékeit gyűjti, olyan unikumokat, mint a nemrégiben előkerült Anjou-kori szobrok. A kötet röviden ismerteti a múzeumok történetét, műtárgyleírások kíséretében színes, illetve fekete-fehér reprodukciókon mutatja be a gonddal kiválogatott legszebb műkincseket. Jó kézbe venni ezt a könyvet; több okból is. Először azért, mert szép. A magyar könyvművészet jó ideje az élvonalba tartozik, de ez a kiadvány tovább öregbíti hírnevét itthon és külföldön. A fotókat kiválóan megválasztott, a tárggyal szorosan összhangban levő háttérrel készítették, a színharmónia, ha lehet, még jobban kiemeli a tárgyak finom arányait, vonalvezetését. Nem véletlenül karácsonyiájt jelent meg a kötet: igazi ajándéknak való. Bármely korosztály gyönvörködh-'t .a műalkotások időtlen szépségében. A koronázási jelvényektől az intuícióval megfestett kínai tus- rajzokig számos remekmű kerül e könyv révén birtokunkba. A márványos oldalakat lapozgatva, míg gyönyörködik a szem, a tudaton átsuhan a gondolat, mennyi, de mennyi nagyszerűt teremtett az ember, a Laikus fafaragó és a hivatásos művész egyaránt, hogy megörökítse a változó életben a változatlant, a lélegzetelállító szépséget. N. E. Korabeli dokumentumok tanúskodnak arról, hogy hajdanán a legtöbb nép ismerte a szerencsejátékok valamelyik fajtáját. Hiába tiltották óira és újra, az emberi természetben rejlő játékszenvedélyt sem egyházi, sem világi hatalom nem tudta elnyomni. A kártya feltalálásának körülménye; máig vitatottak, de valószínű, hogy Kínából ered. A f'’jegyzések szerint az 1120- ban uralkodó Senn Ho császár ezzel akart újszerű szórakozást nyújtani barátnőjének. A XTV. század táján jelent mer Euróoáhan és elterjedése után a főurak szórakozását szolgálták ezek az ékszer finomságú mesterművek. Igv volt. ez egészen a XIX. század derekáH amikor a nyomdatechnika fejlődésével már tömegméretekben állították elő. Az eredeti kiadás Kner Albert színes illusztrációival és különlegesen szép tipográfiájával ma már bibliofil ritkaság. A mostani hasonmás tavaly a Dabasi Nyomdában készült, a reprint sorozattól megszokott magas színvonalon adja újra a kezünkbe a nyolcvan színes nyomatot tartalmazó könyvet.-K. L. Heti eilmtegyzet Yerma Gudrua Landgrebe (Yerma) és Kavics Titusz (Juan) a Yerma című filmben Jelképes erejű név Garda Lorca 1934-ben írt drámája hősnőjének a neve. Gyakori spanyol női név is — de a terméketlen, meddő földet is jelenti. Lorca jelképeket kedvelő költészetében ez a megoldás természetes. A terméketlenül — mert gyermekkel meg nem áldottan — élő nő drámája a Yerma, de aki nem csupán erre a gondolatsorra figyel, az akár a terméketlen —; mert emberséggel, szeretettel, tiszta és igaz szenvedélyekkel meg nem áldott — spanyol valóság, a forradalomra érlelődő Spanyolország drámáját is mögé érezheti a falusi fiatalasszony drámájának. De ne menjünk ilyen mesz- szire. A Yerma 1934-ben bizonyára jóval sokrétűbb jelentéssel bírt, mint manapság, s különösen sokrétűbb lehetett e jelentés Spanyolországban. A jelenre, s nem Spanyolhonra vetítve, ez a balla- disztikus, komor szépségű dráma bizonyos összefüggéseit talán elvesztette, de maga a súlyos emberi tragédia, a nem megfelelő férfival-házasságra lépő, s aztán e házasság tradíciók megkötötte láncaiból szabadulni nem tudó, e láncokat csak férje megölésével széttépni képes asszony tragédiája máig eleven, élő, fogva tartó erejű. Ha színpadon játsszák a Yermát. balladisztikus vonásai megkerülhetetlenek, hiszen a dalok, a románcok, a balladák át- meg átszövik a drámát. Légköre, ez a fojtott, sötét, szenvedélyektől felfűtött, s mégis fegyelembe tört légkör, hatalmas feszültségeket teremthet a színházban. S miután semmi fölösleges, semmi tú’cifrázott, semmi a spanyol folklór színeit fölhígító nincs ebben a drámában, igazuk lehet azoknak, akik egy sorba állítják a másik nagy Lorca-művel, a Bernarda Alba házával. A Yermából filmet csinálni: kézenfekvő ötlet, de nagy vállalkozás is. Filmre áttenni ezt a feszes, sűrű, kemény és mégis lírai világot: roppant nehéz. És ha Lorca szigorú és kemény munkáján egy csöppet is enyhít a film: már nem ugyanarról lesz szó. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna új filmje — mely többszörös koprodukció, együttműködés és támogatás révén készült — nem Lorca Yermá- ja. És nem azért, mert (talán óvatosságból, a kritikák élét előre elveendő) azt írják a főcímre: Lorca műve alapján. Hanem azért, mert ebből a filmből mindaz hiányzik, aminek e téma megfilmesítésében akkor is benne kellene lenni, ha nem Lorcáról lenne szó. A film ugyanis önmagában nézve sem sikerült. Ami a legfőbb baja, az rokonságot mutat a szerzőpár nem egy korábbi filmjével: ebben is külsődleges díszítőelemként, néprajzi ismeretterjesztő filmek anyagaként van jelen a folklór (jelen esetben a spanyol folklór). Itt is ugyanazt az áln-aiv rácsodálkozást tapasztaljuk, mint más filmjeikben is: jé, a spanyolok táncolnak, meg énekelnek, meg gitároznak, és bort isznak! Ez bizony csupán az idegenforgalmi prospektusok spanyol folklórja. Ezzel függ össze, hogy az alakok sem képesek spanyollá lenni. Ennek már az eleve akadálya, hogy fontos figurákat alkatilag tökéletesen eltérő színészekre bíznak. Maga Yerma is, bármily szép és kívánatos testű asszony, menthetetlenül nem spanyol alkat, karakter, fizikum, s ebben nem a különben tisztes színészi munkát végző, és más szerepben bizonyára kiváló Gudrun Landgrebe a hibás, akit semmiféle maszk nem alakíthat át germán típusból andalúz típussá. Ugyanígy a Victort, Yerma titkos szerelmét játszó Matthieu Carriere is kiáltóan nem spanyol, hanem gall vagy germán alkat, és a Yerma férjét, Jüant játszó Kovács Tituszról sem hihetjük, hogy egy magtalan, s asszonyát kielégíteni nem tudó spanyol paraszt ennyire enervált, színtelen entellektüel lenne. Még szerencse, hogy kicsiny szerépében Sulyok Mária meg tudja tecemteni a dráma követelte légkört, hogy Temessy Hédi száraz vénkisasszonya szintén érzékeltetni képes a zárt és fülledt spanyol falusi világot, és hogy a Yermát (majdnem) elcsábító Leönar- dóban igazi spanyol férfiasságot tud ábrázolni az alkatilag is ide illő Gergely Róbert. Nagy kár, hogy a Yerma az igazi lorcai izzás helyett csak sápadt és szépelgő folklorizá- lássá lett, hogy a dráma szenvelgésbe oldódott, s hogy ez egész filmre az jellemző, amiben Lorca tragikus befejezésétől eltér: míg a színpadi műben Yerma megfojtja férjét, aki minden szenvedésének oka és eredője, a filmben csupán ellöki magától, s a földre zuhanó Juan abba hal bele. hogv egy kőbe veri a fejét. Ég és föld különbség; egy izzó és gyötrő tragikus tett, szemben egy suta és lagymatag véle' lennek A férfikaland elmaradt Közismert alaphelyzetből indul ki a csehszlovák Marie Polednaková filmje (melynek írója és rendezője is): néhány férfi — régi barátok — feleségektől és gyerekektől mentes kikapcsolódásra vágyik, el is mennek valahová, ahol maguk közt lehetnek, kalandokat is keresnek és találnak (vagy nem találnak), de aztán előkerülnek a nejek és a csemeték, és megy minden tovább a régi kerékvágásban. Férjuramék kénytelen-kelletlen belátják, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, az unt, elviselhetetlen, elhanyagolt, erőszakos stb. — de legalább már megszokott asszonyok mellett. Mivel a rendező nő, pill natig sem lehet kétséges, ho; filmjében az asszonyok di dalmaskodnak, szegény fé jek mag örülhetnek, ha ne kötik be még többel a na; önállósodási vágy szülte k landot. Ezzel nem is iem baj, s ebből is adódhatna e: kellemes humorú, csipkelőd szellemes vígjáték. Csakhoi a rendezőnő nem elég jó fo gatókönyvíró Minden fordi lat, minden poén előre kisz; mítható (egyesek vissza köszönnek), a dialógusok lap< sak. a képi humor pedig ni hézkes és körülményes. If nemcsak a férfikaland, de néző mulatsága is elmarad. Takács István /
