Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
1984. DECEMBER 19., SZERDA «»r «m > Korszerűsítés? A pátyiak nem túl elégedettek az üzlethálózat* tál. Négyezer lakosra négy kis élelmiszerbolt és két magánkereskedő kínálata jut. Ellátásuk színvonalát még inkább félteni kezdték, amikor a legnagyobb üzlet olajkályháját — a fűtéskorszerűsítés jegyében —, széntüzelésű berendezésekre cserélték. A sokoldalú és talpraesett kereskedők ugyan könnyedén megbirkóznak az áruátvétel, a göngyöleg- visszaszállítás, s a vásárlók ellátása mellett a gyújtósaprítással, hamuzással és a szeneskályha rendszeres megrakásával. A szénszállítás azonban komoly dilemma elé állította őket. Bezárjanak-e átmeneti időre, s a tárolóba hordják-e a tüzelőanyagot, vagy várjanak azzal másnap reggelig, ám akkor már esetleg nem lesz mit behordaniuk. Az áthidaló megoldást a környéken kószáló, alkalmi munkát vállaló fiatalember jelentette. Egyébként, a szeneskályhával — Nagy Imréné, az üzlet vezetője szerint —* elégedettek. Jobban melegít, mint az olajkályhák. Kár, bogy a fűtéssel délben le kell állniuk, mert parazsat nem hagyhatnak a gyúlékony áruk között. S bizony, amilyen gyorsan ontja a meleget, ha rakják, olyan hamar hűl ki az egyszerű alkalmatosság. Mr. A. Egye! akarnak a fonónők Jövőre új bérezési rendszer Eredetileg nem ebben az ügyben jártunk a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepes- tarcsai gyárában. Ám vannak olyan dolgok, amik mellett egyszerűen nem lehet elmenni! Ilyen volt az is, amit látogatásunk során tapasztaltunk. Mert a gyár párttitkárával, Fabók Jánossal bejártuk az összes munkaterületet, elbeszélgettünk a dolgozókkal munka- és életkörülményeikről. S természetesen az anyagiak is terítékre kerültek. Vagyis azt feszegettük, hogy ki-ki mennyit szeretne látni a borítékban, mégpedig munkája mennyisége és minősége alapján. S amikor rákérdeztünk a dolgozók egy nagy csoportjára, hogy valóban végzett munkájuk minőségi differenciálását szeretnék látni a fizetésekben, egyöntetűen kijelentették, hogy ezt várják 1985-ben a gyár vezetőségétől. S hangsúlyozták, attól sem félnek, hogy az új bérezési rendszer következtében egyesek több száz forinttal kevesebbet vagy többet kapnak! Eredményesen A kerepestarcsai gyár három műszakban terme! évente mintegy 600 millió forint értékben 1 ezer 500 kiló fésűsfonalat és ugyanennyi fésült szalagot, mindezt 340 fős létszámmal. Hét gazdasági munkaközösségben 145-en dolgoz' nak saját munkakörben, mégpedig olyan eredményesen, hogyha a fonodában nem lenne gmk, 200 tonnával lemaradnának a tervteljesítéstől. Évente két kommunista műszakot tartanak, melyek értéke egyenként 700—700 ezer forint. Ehhez a felsoroláshoz még hozzá kell venni a sok túlórát, amit ma nem tud nélkülözni a gyár, hiszen a teljes kapacitást kihasználva sem képesek kielégíteni az igényeket. Mert a kötőfonal iránti kereslet óriási hazánkban a lakosság körében is. Toborzás Az viszont kevésbé ismert tény, hogy Magyarországon mindössze 3 ezer 600 fonónő dolgozik, s utánpótlásuk, létszámuk gyarapítása korántsem megoldott. Sőt a fonodák munkaerőinek nagy fluktuációja tovább növeli a létszámhiányt a szakmában. Kis- tarcsán például 30 százalékos a fluktuáció, aminek a mellékkövetkezménye az évi 7—8 százalékos létszámcsökkenés. A másik, ha nem a legfontosabb ok, a nem megfelelő anyagi érdekeltség, amiért is eleve számolni kell az űj belépők hamari eltávozásával, mert nem a végzett munka minősége alapján történik a bérezés. Mesn csappant a tenyésztési kedv Rács mögé kerülő tapsifülesek Ezúttal csöndes volt a gyomról Csokonai utca 11. számú ház és környéke. Nem volt átvételi nap. Akik mégis megfordultak a ház udvarán, jobbára az „ünnepi’’ kosztot igyekeztek beszerezni jószágaik számára Hát mi tagadás, már nemigen volt mit hazavinni, hiszen akkor, azon a napon r.em sokkal voltunk zárás, azaz az idei utolsó átvételi nap előtt. Sietős is volt a két fiatalasszony dolga, akik eljöttek a telepre, mert odahaza már benne voltak az ünnepi előkészületekben. — Van otthon vagy 14 nyuszink. Mostanában vágtunk le egyet, de általában úgy fo- gvasztunk belőlük, ahogy éppen az eszünkbe jut. Vagyis csak azért tartjuk őket, hogy a húsétrendünket tegyük változatossá — mondja kérde- zösködésünkre válaszolva a fiatal Csákváriné Juhász Rozália. Szémolsgéppel Négy és fél éves kisfia Attila a kerékpár csomagtartóján ülve bizonygatja, hogy milyen jó a nyuszihús. A másik fiatalasszony (a sógornő) Csákóé rí. Dezsőné 18 tapsifülesükről beszél, amelyek szaporulatából ötöt-hatot szoktak lead- ni egy-egy alkalommal. A Rákosmezeje Termelőszövetkezet és a Rákosmenti Kisállattenyésztők Egyesületének közös vállalkozásában működő Csokonai utcai kisállat-felvásárló és terményelosztó telepre a békés kora este csöndje és sötétsége borul A megbízott (azaz szerződött) bevásárlókkal. Varga János- néval és férjével bemegyünk az alagsori konyhába, hogy összegezzük idei munkájuk eredményét. Benn a házban gvorsan előkerül a számológép. Varga János összesíti az egyes felvásárlási napok teljesítményét, s már kész is a s’atisztika Eszerint 7 ezer 945 nyulat vásároltak föl december 4-ig, ami súlyban 21 ezer 31 kilogrammot nyom. Utánaszámolunk korábbi jegyzeteink segítségével, s kiderül. hogy a négy évvel ezelőtti nyitás óta, az első teljes esztendei eredmény kétszeres sét érték el darabszám ban> súlyban pedig majdnem a háromszorosát. Vagyis a korábbi hiedelmekkel ellentétben nem csappant meg a nyúltenyésztési kedv, sőt, mint az adatok mutatják, szépen emelkedett. Egy másik hiedelmet Is megcáfol a Varga házaspár, amikor arra kérdezünk rá, hogy van-e járvány Gyomron a nyúltenyésztők állományában ? Kár ügyeskedni — Egyszerűen arról van szó, hogy néhányan nem tartják kellően tisztán az állataikat. Ha mégis megbetegszik valamelyik jószág a nem szakszerű kezelés miatt, nem fordulnak állatorvosi segítségért, hanem megpróbálják beügyeskedni az egészségesek közé felvásárláskor. Természetesen semmi esélyük nincs az ügyeskedőknek, mert az ügyeletes állatorvosok nagyon éberek, s volt már olyan is, hogy a helyszínen kellett elpusztítani egy állatot. Ilyenkor abbamarad a felvásárlás, s az állatorvos dönti el, hogy mikor, menynyi szünet és milyen intézkedések után lehet folytatni a felvásárlást. Szerencsére ez azért nem jellemző, bár többször előfordult! — jelentette ki Varga János, majd a súlyhatárok betartására hívta fel a tenyésztők figyelmét, mert a 2 kiló 40 dekán alatti és a 3 kiló 60 dekán feletti súlyú nyu lakat nem vehetik át, hiába itt is az ügyeskedés. Hitelas mérleggel Érdekességként említi meg házigazdánk, hogy bár minden alkalommal hitelesített mérleggel dolgoznak átvételkor, a szállítást végző gépkocsivezető és kísérője olyan pontosan „mérnek” kézzel, hogy legtöbbször alig van 5 dekagrammnyi tévedésük. Hát ez is a szakmai fogások egyike, mint az is, hogy a megadott súlyhatár között kell leadni a tapsi füleseket és természetesen egészségesen, füg.getlenül -*ttól, - hogy. hazai, vagy expor tótra indulnak; a ketreces kocsikban. A. L. A. S jókora bérfeszültséget, s nem éppen jó hangulatot okoz az is, hogy bár nélkülözhetetlen a 7 gmk munkája, irreálisan magas az ott dolgozók pénze, kijön még óránként 100 forintra is. Végül is jogasan vetették föl maguk a dolgozók, hogy miért nem lehet rendes munkaidőben olyan pénzt megkeresni, ami arányos lenne a termelés növelésével, s értelemszerűen anyagilag érdekeltté tenné a dolgozókat a többet, jobbat termelésben? Fegyelmezni, premizálni sem lehet hatékonyan. Ha példának veszünk egy kiemelt művezetőt, akinek 6 ezer forint a havi fiz,etése, prémiumszázaléka 10, ugyan mit számit az elmaradt 600 forint prémium (ha feladatát nem teljesíti), amikor a gmk- ban annak többszörösét keresi meg 71 Bizakodással — Hát hol Itt az igazság, és a kiút?! — kérdezte mintegy önmagától Fabák János párttitkár, pedig azt is bizonyította, hogy nem siránkozó, egy helyben topogó emberek vezetik a gyárat! Gondoskodnak a jó munkafeltételekről, szociális körülményekről, s a továbbképzésről, valamint az utánpótlás neveléséről. Pest megyéből és Szabolcsból szerveztek, toboroztak fiatalokat. Ma is van három ipari tanuló osztálya a gyárnak 60 gyerekkel. A tavaly végzett negyedik osztály már szakmunkásként dolgozik a fonodában, közülük biztosítanák a további stabil létszámot. • Mindenesetre vezetők és beosztottak nem csupán nagy várakozással, nagy bizakodással is tekintenek ai új gazdasági év elé. Aszódi László Antal Téglagyár és iskola épiü Tápiógyörgye fejlődni akar Az utóbbi esztendőkben gyorsan, dinamikusan fejlődött Tápiógyörgye, bár a község adottságai több szempontból nem kedvezőek. Magas az átlagos életkor; a háromezerhatszázas lélekszámú település lakóinak csaknem egyharmada túlhaladta már a nyugdíjas korhatárt, nem számítanak az aktív keresők közé. Sokan Ingáznak, annak ellenére, hogy a falu a megyehatáron fekszik és több mint egy órát tart az utazás vonaton a fővárosba. Tápiógyörgye vezetői észlelték ezeket a jelzéseket, és néhány éve nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megállítva a kedvezőtlen folyamatot, a korábbinál kedvezőbb feltételeket teremtsenek a fiatalok letelepedéséhez. Hogy letelepedjenek a fiatalok Tavaly év végén befejezte munkáját az ivövíztársulat és azóta valamennyi utcában van egészséges ivóvíz. A község lakóinak egyik legégetőbb gondja ezzel megoldódott. Ugyanakkor a villanyhálózat bővítésére is sor került. A vásártér egy részét felparcellázták, így segítettek azon, hogy kevés volt az építésre alkalmas telek. Gál László, a tanács vb-tit- kára ezeknek a feladatoknak a végrehajtását úgy említi, mint kezdeti, de legfontosabb lépéseket annak érdekében, hogy a korábbinál kedvezőbb életfeltételeket teremtsenek és megfiatalítsák az idősödő községet. Idén a leglényegesebbeket sorolva; elkészült 800 méter aszfaltborítású út, két új pedagóguslakás és valamennyi intézménybe bevezették a központi fűtést. Több építőanyag a környéknek A jövő évi tervek ugyancsak figyelemre méltóak. Gál László elmondta, ho^v 140 millió forintos- beruházással új - kor* szerű téglagyár épül a jelenlegi kisebb kapacitású, több szempontból elavult üzem helyén. A Mezőtúri Tégla és Cserépipari Vállalat vezetői tájékoztatták a tanácsülés résztvevőit arról, hogy a nagy beruházás 1985 áprilisában megkezdődik. A község és a környék lakóinak az új létesítmény nemcsak munkalehetőséget jelent, hanem a mostaninál jobb építőanyag-ellátásra számítanak. Amire nagy szüksége van, egyrészt az otthonteremtésnél, másrészt a falut gyarapító további tervek végrehajtásánál. Jövőre ugyanis elkezdik épí. ten; a nyolctantermes új általános iskolát, melynek az előkészületei már megkezdődtek. A jelenlegi oktatási intézmény több mint százéves, felújítása nem lenne célszerű. Így hát belevágnak a nagy munkába, melynek befejezését 1986-ra tervezik. Munkával, pénzzel segítik A beruházás tervezett költsége 12,5 millió forint, amihez a falu lakói is hozzájárultak. A tanácstagok elkezdték a tér. vezést és a felmérő lapok tanúsága szerint munkával, pénzzel (sokan mindkettővel) segítik az iskolaépítést. A korábbi tapasztalatok alapján nagy gondot fordítanak a társadalmi munka előkészítésére, megszervezésére. Több megjelölt időpont között lehet válogatni, és mindenkit egy héttel előtte értesítenek arról, hogy mikor kívánják igénybe venni a segítségét. Gá. 3. Bába Mihály: napot, ^J\arácAony. M ár hetek óta nyugtalan volt. Nem találta helyét sem otthon, sem az üzemben. A brigádmegbeszélésre sem ment el, mert valami, számára eddig ismeretlen érzés elűzte, elkergette az utcára, ahol egyedül kószálhatott, aztán a Rudas László -utcai pincébe, ahol egy fél liter vörös bor hlellett egyedül üldögélhetett. A második doboz Románcot bontotta ki, de még mindig csak arra gondolt, hogy mi a fene van vele, kóborog, mint a kerge birka, pedig otthon várják a gyerekek, az unokái, a felesége, aki azóta biztosan átszaladt a szomszédba Marikához, hogy pletyizés közben felhívja az üzemet, elindult-e már haza. Fazekas nyomorultul érezte magát, mint azok. akik minden időváltozást, frontátvpnulást halálos félelemben vészelnék át. Másfél év múlva nyugdíjba megyek, gondolta, lehet, hogy ez lesz az utolsó vagy az utolsóelőtti karácsony, amikor még együtt leszek a fiúkkal. Aztán, viszlát brigád, szép volt a tizenegy esztendő együtt és felejtsetek el, ahogy eddig mi is elfelejtettük minden nyugdíjba masírozó tagunkat. Hogy is van ez? Ha nyugdíjba megy a szegény melós, akkor az annyi, mintha kimenne a temetőhöz és szépen sorba állna, várná, hogy bévül engedjék a nagy vaskapun. Szóval már a feledés útján ácsorgunk. Hányán is vannak, akik az Április 4. brigádból a feledés útján elindultak? Na, nézzük csak: Gö-ög Sanyi, Kovács Bandi, Kónya Laci, Ábrahám Lajcsi. Szakái Pali! Az úristenit neki. Toppantotta össze a vékony bordájú poharait, most már- én következem. — Semmi vész, bácsikám — sietett oda a pincér —, hozok egy másik poharat és papírtörölközőt, mert véres a keze. Megdöbbent. Maga elé emelte kezét. Nagy, sötét cseppekben szakadtak le tenyere széléről a deformált vörös szívalakok. — Jól érzi magát, bácsikám? — kérdezte a pincér és aggódva pillantott az ősz kobakú, ráncos arcú, homlokú Fazekasra. — Persze, persze, és fizetek — kaparászott a zsebében. — Az a pohár biztosan repedt volt már. tudja, mert az üvegben néha vannak láthatatlan hajszálrepedések. — Kérem, ön már fizetett — hárította el a pincér a feléje nyújtott ötvenest. Fazekas zavartan hümmögött, eltette a pénzt. Bodnár Pista jutott eszébe, a vén, edzett csataló, a brigadéros, aki hamarosan követi majd őt, hiszen alig egy esztendővel fiatalabb nála. Elmegyek hozzá, elmegyek, dörmögte, amikor felkászálódott és botladozva felment a lépcsőn. A hideg decemberi szél arcába vágott, s mintha hirtelen kijózanodott volna. A csengetésre rögtön kinyílt az ajó. Bodnár zavartan pislogott rá. — Csak nincs valami baj? — kérdezte. — Nincs. — Akkor gyere beljebb, úgysem jártál még nálunk. A konyhában telepedtek le a pálinkás üveg mellé, hogy ne zavarják a tévénéző családot. — Brigadéros, hamarosan nyugdíjba megyek... — De előbb iszunk egyet — nevetett Bodnár Pista. — Egészségünkre! Fazekas felhajtotta a pálinkát, krá- kogott. — Szóval, hamarosan nyugdíjba megyek és akkor ti ugyanúgy fütyültök majd rám, ahogy mi fütyülünk most azokra, akik a brigádból mentek nyugdíjba? Bodnár Pista felugrott. Vérbe borult az arca. Hatalmas homlokán veríték- cseppek kezdtek szélsebesén gyöngyözni. — Mit akarsz tőlem? Ezért jöttél? Mindenki szeret, Kinek jutna eszébe, hogy fütyüljön rád, ha nyugdíjba mégy? — Adsz még egy kis pálinkát? Nagyon jó. Saját? — Az. Ezt finánc nem látta. Vegyes gyümölcsből van. A kertben termett. Tessék. Igyunk, egészségedre, és hagyjuk a fenébe azt a dumát. Majd ki- alszod magad.,.. Megint üresen árválkodtak a poharak. Fazekas nem várt az újabb invitálásra, maga öntötté tele poharát. — Te is kérsz? — kérdezte a házigazdától. Az nemet intett. — így is jó — tette hozzá Fazekas és ivott. — Szóval — forgatta ujjai között az üres poharat —, egész idő alatt azon töprengtem, hogy miért feledkeztünk mi meg az öreg szakikról, akiktől még tanultunk is azért valamit. Ki többet, ki kevesebbet, Mondd, miért? Nekem se jutott eszembe eddig, csak most, hogy már tudom, hamarosan én is a nyc- mukba szegődöm. Mondd, hogy higy- gyem el én, hogy ha az elődökről megfeledkeztünk, akkor pont rólam nem fogtok megfeledkezni? Bodnár Pista lezökkent a székre. Homloka már fehér volt, mintha sohasem látott volna napot. — És mire gondolsz? — Arra, hogy meg kellene szakítani ezt a rossz hagyományt. Ezt a fe- ledékenységet. Mondd csak, Pista, mi lenne, ha most karácsony előtt minden régi, nyugdíjas tagunkat meglátogatnánk, beköszönnénk hozzájuk, így ni: Jó napot, Karácsony. — Üres kézzel? — Üres kézzel?! Erre nem is gondoltam. Csakugyan — mondta csendesen —, üres kézzel nem lehet beköszönni hozzájuk. Dobjuk össze a pénzt, egyforma kis csomagokat csinálunk, és most, még a héten, ünnep előtt bekopogtatunk hozzájuk. A brigadéros tűnődve nézett Fazekasra, aztán az üres poharakra, és .töltött. — Jó ötlet, nagyon jó ötlet — mondta. — Na, erre inni keil jfél felé járt már, mikor Fazekas fütyörészve, dudorászva haza érkezett. Felesége az előszobában toporgott. E — Úristen, te meg hol jártál? — Bodnár Pistánál A brigádból alakítottunk egy kis köszöntő brigádot. Már nevet is adtunk neki. Kiváncsi vagy rá? Megmondom, mert sohasem találnád ki. Szóval, a brigádka neve; Jó napot. Karácsony! — Jói van, jól van — mosolygott az asszony, aki nem értette, hogy mire gondol a férje. — Gyere, vacsorázz és feküdj le. Fazekas botladozó léptekkel, de elégedetten lépkedett felesége után a konyhába. i
