Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. DECEMBER 15., SZOMBAT 5 Szocialista brigá­dok munkaver­senyben vállalták, hogy negyvenezer négyzetméterrel több radiátort ké­szítenek a Jászbe­rényi Hűtőgép­gyár jászboldog- házi alumínium­radiátor gyártó üzemében. Ebben az évben egymil­lió-háromszázezer négyzetméter ra­diátor gyártása volt a tervük, amelyet teljesítet­tek, és most már év végéig terven felül gyártják a radiátorokat. A környék legvénebb háza így könnyebben telik e! a tél y Hajdani nyüzsgő életről, állandó jövés-menésről, tá- p volból messze tartó utasokról szólhatnának a vén falakj p Ha tudnának beszélni, felidézhetnék, milyen volt a kocs- p márosné: kikapós menyecske vagy zsémbes rút banya. p Mesélhetnének a betérő emberekről, jóízűen elköltött p nagy lakomákról, ivászatókról, úri hinták pompás pa- p ripáiról, megfáradt szekerek kenetlen tengelyeken nye- p kergő kerekeinek perlekedéséről. Pontosan kétszázhar- p mine esztendőről vallhatna Ceglédbercel legöregebb há- í za. radiátorok Mír jó a kenyér Szentendrén A hirdetésre sok a jelentkező „ Ehetetlen a szentendrei kenyér — állították a helybe- P liek, s mi panaszaik nyomában járva a város új kenyér- p gyárának gondjait boncolgattuk lapunk augusztus 15-én p megjelent számában. Akkor a pártbizottság, a tanács és p a vállalat vezetői megállapodtak abban, hogy novem­p bér végéig rendezik a helyzetet, amelynek kulcsa — mint p riportunkból is kiderült — a szakképzett pékek felvéte- p le, hiszen akkoriban egy-cgy műszakban jó, ha egy hoz- P záértő, nagy tapasztalaté mester dolgozott. Marosvölgyi p Lajos tanácselnök felajánlotta: a termelésben kulcsfon- p tosságú szakemberek letelepítését azzal is segítik, hogy p két esztendőn belül lakáshoz juttatják őket. Nos, azóta p a kenyérellátás helyzetét a városi tanács végrehajtó bi- p zottsága is tárgyalta október 2-i ülésén, s a kibontako- p zás jeleit látva, határozatban erősítette meg az elnök 4, ígéretét. Akkoriban még falu sem állt ott, Bércéi puszta a kla- rissza apácák ceglédi birtoká­hoz tartozott. A csárda bádog­gal borított, vassal pántolt aj­taja az útra nyílt. Az ivóban hosszú, kecskelábú asztalok álltak, mellettük lócák, s a kármentő mögött sorakoztak az iccék, pintesüvegek, mega jóféle italok. A pincébe egy kes­keny grádics innen is vezetett Pókhálós palackokat hozott fel a csapiáros. Az udvar fe­lőli lejáraton eresztették alá a telihasú hordókat. Márványtábla A tágas kocsiszín még ma i* ált. Nyolc oszlop tartja, de már rég nem fordult be alá egyetlen szekér, delizsánsz sem. Lónyihogást sem hallott a környék, legfeljebb ma szü­letett báránykák szelíd bége- tését, mert szép, virágzó má­jusokon oda gyülekezett még néhány éve is báránytáncra, hamisítatlan vigalomra a fa­lu apraja-nagyja. Törkölyt, sziivóriufnot, kadart meg riz- línget vagy harminc éve nem mérnek ebben a tágas haj­lékban. Legfeljebb lakodalmi vigalmakon poharazgatott a násznép, bőven locsolva a ben- dőt kitöltő pörkölteket, sülte­ket, töltött káposztákat, másfé­le finom falatokat. Ahogy bekerülünk az utcai kiskapun, frissen felszegezett márványtábla fogja meg a te­kintetet. Azt tudatja az utó­korral, hogy ezt a házat öz­vegy Hanti Jánosné adomá­nyozta a községi tanácsnak, amely a lakosság összefogásá­val alakította át az öregek napközijévé. A táblát tartó fal túlsó ol­dalán, keskeny szobácskájá­bán, egy idős asszony üldögél. Öltözéke a régi viseletét for­mázza. Egyenes derékkal, mél­tósággal fogadja a váratlan vendégeket. A nyolcvanéves Hantiné arról beszél, hogy magányos özvegy, , családja nincs. Egészsége megrokkant, nem győzte már fenntartani a nagy portát, hiszen maholnap ő is istápolásra szorul. Ezért határozott úgy, hogy ápolá­sért, gondviselésért, eltemette­téséért a tanácsnak adomá­nyozza az egykori fogadót. Azóta már pecsétet ütöttek az egyezségre, kiürítették, ta­tarozták a mind máig jó álla­potban megőrzött épületet Hanti néni túladott a hosszú kocsmaasztalokon, a sarokpa- don, nincs már egyetlen öreg stucni, krigli, pálin.káspohár, régi bütykös sem a padláson, széthordták valamennyit. Ahová valaha jószerével a férfiemberek jártak, most — kései igazságtevésként — fő­leg a nénikék tipegnek el, s akár meg is lakják az újból fogadónak szánt kényelmes szálát. — Hetes napközi ez — mu­tatja szobáról szobára Aszódi Zoltánná megbízott vezető. Nyolc embernek van benne kényelmes hálóhely, puha plé­dekkel vetett ágyakkal. Hétfő reggeltől péntek délutánig el- heteihetnek benne, akiknek már otthon se kutyájuk, se macskájuk, róluk gondoskodó hozzátartozójuk meg végképp nincsen. Tágas fürdőszoba ' könnyíti a tisztálkodást, meg az automata mosógép, amiben kimoshatják a gondozottak holmiját. Igaz, a mostani me­legítőkonyha nem vetélked­het a régivel, bizony ez már csak tálalóul szolgál. Készen hozzák az ebédet, csupán a tíz­órai meg az uzsonna készül helyben. Van étkező és tár­salgó, ez utóbbi nagyszerűen megőrizte a régi mestergeren- dás mennyezetet, legfeljebb a vidám, mályvaszínű festés kelt egy kis derültséget. Előítélet összesen harmincán hasz­nálhatnák a hétes napközit Csekély térítés ellenében kap­nák az ellátást, vehetnék igénybe a heti kétszeri orvosi vizitet, élvezhetnék a gondo­zónők babusgatását, meleged­hetnének a hőtárolós villany­kályháknál, nézhetnék a tele­víziót, hallgathatnának hang­lemezeket, rádiót, böngészhet­nék az újságokat, hetilapokat. Sajnos, a létszám még nem telt be. Pedig biztosan van harminc rászoruló. Talán a falu nyelvétől félnek? Attól, hogy megszólják őket, ha be­kéredzkednek, mert némely öreg fejekben sok még az ok­talan előítélet. A társalgóban Aki odatalált, az rendszere­sen visszajár, mert jól érzi magát. Nem gond a tél, a boltba járás, a vízhordás, a fűtés, a főzés. Odabenn elbe­szélgetnek, fonalat gombolyí­tanak. amelyet a cégektől kap­nak. Textilhulladékból bábo­kat varrnak. Ajándékkal vár­ják, fogadják az őket köszöntő' óvodásokat. Néha nótákat hallgatnak, gondolatuk messze kalandozik, felidézik ifjúsá­gukat, a maguk és a falu régi életét, aztán visszavedlenek a vén fogadó öreg lakóivá. Már ott ül köztük a társalgóban Hanti Jánosné is, egyenes de­rékkal, tiszteletre méltó tar­tással. Ahogy egy adományo­zóhoz illik. — Az összefogás meghozta gyümölcsét — foglalja össze az elmúlt hónapok eseményeit dr. Oláh András, az Észak- Pest megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. — Véget ért a nyá­ri csúcs, így egy kicsit kifúj­hatják magukat a gyáriak, s közben új emberek felvételé­vel stabilizálódott a helyzet. Az utóbbi hetekben a kereske­delemtől kapott információk szerint nincsenek különösebb kifogások, mindössze egyszer volt reklamáció: akkor is csak arról volt szó, hogy a kenyér a ládákban szállítás közben összenyomódolt. Szigorú megbízott A szentendrei gyár, mint azt a már említett riportunkban is megírtuk, többszöri határ­idő-módosítás után az idén ta­vasszal kezdte meg működé­sét. S rögtön a mélyvízben kel­lett evickélniük, hiszen a Du­nakanyar leglátogatottabb te­lepülésén naponta több ezer turista fordul meg. így az igé­nyek hihetetlenül megnőnek nyaranta, s ez szinte megold­hatatlan feladat elé állította a sütőipariakat. A régi kis üze­mekben ugyanis egészen más technológia szerint dolgoztak, s az évtizedek alatt megszo­kott mozdulatokat hirtelen fel kellett váltaniuk számukra ad­dig legfeljebb a könyvek lap-., jairól ismert fogásokkal. Köz-’ ben a berendezések a nagy igénybevétel miatt sorra meg- hibásodtak, a javítás is vi­szonylag sok kiesést okozott. Arról nem is beszélve, hogy a sütéshez oly fontos gőzadago­lást csak hosszú hercehurca után tudták a szerelők meg­felelően beállítani. — A tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén három fon­tos feltételt fogalmaztunk meg a stabilizációhoz — folytatja az igazgató. — Az egyik, hogy teremtsük meg az ellátás biz­tonságát, s ezzel együtt állan­dósuljon a jó minőség is. A harmadik pedig: a termelés gazdaságossága. Ezek össz­hangját bizony nagyon nehéz elérni, de most már sikerült. Hogyan? Dr. Oláh András december 31-én igazgatói ha­táskörű megbízottat nevezett ki a kenyérgyárba. A válasz­tás Maglovits Miklósra, a mi­nőségellenőrzési és technoló­giai osztály vezetőjére esett, akinek több évtizedes szakmai múltja jelentette a biztosíté­kot, ho"v a reá ruházott jog­körökké" valóban tud is élni. — Amikor idejöttem, úgy láttam, sok területen lehet ja­vítani a munkát — mondja a megbízott. — A legtöbb gond a technológiai fegyelemmel volt. A másik, ami azonnal feltűnt: akadnak itt néhányan, akik csak a pénzért tartják a markukat, miközben teljesít­ményük alaposan elmarad a kívánalmaktól. Az igazgatói jogkörökkel élve két hónap alatt hat fegyelmit adtam ki, ugyanakkor’ javaslatomra öt dolgozónak felemelték a bérét. Emellett úgy döntöttem, hogy a jövőben az osztógépet ki­vesszük a technológiai lánc­ból, mert haszrtáiata érezhe­tően, rontja a kenyér minősé­gét. Csáljítp a lakás A mÍH&sés* 'javulásához nagy ’Meítekben hozzájárult áz is, hogy sikerült] jó szakembere­ket felvenniük. Az augusztusi megbeszélés után a lakáste­remtési ígérettel'a tarsolyában a vállalat hirdetéseket adott fel azokban a megyékben, ahol véleményük szerint sütőipari szakmán kásieleS'leg van. Köz­ben mégjelent lakunkban a már említett írás, s a rádió­ban is elhangzott egy rövid műsor. A gondok és a meg­oldás nyilvánosságra kerülése váratlan eredményt hozott: negyvenhatan (!) jelentkeztek a gyárba. — Mindenkinek levélben vá­laszoltunk, s részletesen leír­tuk, milyen munkát ajánlunk — mondja az igazgató. — Ké­sőbb azután személyes beszél­getésre is meghívtuk az ér­deklődőket, akiknek száma közben egyre fogyott. A vé­gén öt jelentkezővel — két házaspárral és egy fiatalem­berrel — sikerült megállapod­nunk. ök már a gyárban dol­goznak, s vagy albérletben, vagy munkásszálláson laknak. Eddigi munkájukkal elégedet­tek vagyunk, s ha a további tárgyalások is eredményre ve­zetnek a még ingadozókkal, megvan a reménv. hogy nem kerülünk ismét ilyen krízis- helyzetbe. Annál is inkább, mert a város eddig beváltotta ígéretét, s az ideérkezők gyer­mekeit azonnal felvették böl­csődébe, óvodába. Ottjártunkkor az újonnan felvettek közül Kulánda Ist­ván dolgozott éppen: — Tizennégy éve vagyok a sütőiparban, ennek nagy ré­szét a fővárosban dolgoztam le — mondja. — Később az­tán megnősültem, és Nyírcsa- holyba kerültem. Ott olvastam a hirdetést, s mert lakást is ígértek, feleségemmel együtt azonnal jelentkeztünk. A mun­kakörülményekkel, a bérrel elégedett vagyok, de a kollé­gákkal nem mindig. Mert lá­tom, hogy egyik-másik egész nap csak az óráját nézi, arra vár, mikor ér véget a műszak. Szerencsére, ök vannak a ke­vesebben ... Jön a konténer A meó nagyon szigorú a gyárban. Az utóbbi hónapok­ban alig-alig kaptak minősé­gi prémiumot. A vásárlók azonban már most úgy látják, ízletes, sőt, időnként egészen jó a kertyér. Tóth Istvánná, a városi tanács pénzügyi, gaz­dálkodási és fejlesztési osztá­lya városfejlesztési és üzemel­tetési csoportjának főmunka- társá így foglalta össze a ta­pasztaltakat: — Elégedettek vagyaink a gyár termékeinek minőségé­vel. Az utóbb időben a rekla­máció ritka, mint a fehér hol­ló. S mert láttuk, hogy a vál­lalat vezetőiben megvan a készség az együttműködésre, mi is szeretnénk segíteni: fel­ajánlottuk, hogy az elkövetke­ző esztendőkben kidolgozzuk a konténeres szállítás tervét, melynek megvalósításához a város is ad pénzt. Ezzel azután véglegesen megszüntethetnénk a panaszokat, hiszen a ládás szállítás miatt még most is gyakran összenyomódik az áru. Szentendrén tehát a hely­zet rendeződött. Példájuk jó’, mutatja, hogyha valóban min­denki. akinek kötelessége, tesz is valamit a megoldásért, az eredmény nem várat sokáia magára. A város polgárainak asztalára végre jó kenyér ke­rülhet. Furucz Zoltán Triumph-kooperáció A Hungarocoop Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat az NSZK-beii Triumph Interna­tional A.G céggel újabb öt év­re szóló szerződést írt alá, amelynek értelmében az együttműködésben részt vevő öt magyar szövetkezet fehér­neműt, Illetve sportruházati termékeket, szabadidő-öltözé­ket szállít a Triumphnak. A Hungarocoop 1966-ban kötötte meg első megállapodását Triumph-technológia alapján melltartók gyártására. A for­galom azóta megsokszorozó­dott, 1984-re elérte az évi 8,5 millió márkát. A mostani szer­ződés is ekkora mennyiséget rögzít. Az utóbbi időben bő­vült a termékek skálája: a melltartókon kívül női hálö- és alsóneműk, háziköntösök, szabadidőruhák valamint már­kás sportruházati termékek ke­rülnék ki a magyar varrodák­ból. A kooperáció a hazai Pi°c áruválasztékának bővülését 4* lehetővé teszi. A második találkozás M okány Pál vígan fütyörészve lé­pett ki a törvényszék épületéből, mely most jogerősen elválasztot­ta a feleségétől. A világért hátra nem nézett volna, nehogy még azt higgye az a gőgös famíliából való asszony, hogy egy kicsikét is sajnálja. De az asszonyt se bántotta valami nagyon a dolog. A jókedvű fiatalasszo­nyok örökös mosolygása huncutkodott az arcán, amint húgával lefelé haladt a márvány lépcsőkön. Mokány Pál megállt, akkurátusán rá­gyújtott szépen kiégett tajtékpipájára, majd bodor füstíeihőket eregetve, elin­dult a vasútállomás felé. — Hát másképp nem lehetett jóvá tenni a dolgot — fűzte gondolatait. Szép asszony volt, de csúffá tette a falu előtt. Mintha tegnap lett volna .., Egy vasár­nap délután a kocsmában iszogattak a cimborákkal, amikor jött az asszony és invitált hazafelé. Erre én mint a többiek szokták, egy kicsit ráripakod- tam, mire ő se szó, se beszéd, képen vágott... Közben Pál gazda kiért az állomásra, s látva, hogy még egy órát kell várnia a vonatra, bement a restiLe, bort kért és az ablakon keresztül mustrálgatni kezdte az asszonynépet. — Hát ami igaz, az igaz — mondta csendesen a bajusza alatt —, nemigen van ezek közt olyan mozgású, mint az én Mariskám. Csak ne lett volna olyan gyors a keze járása. Jött a vonat. Pál az utolsó kocsiba húzódott. Ott is utolérte egy falujabeli öregasszony megjegyzése: — Hát bizony bolondok a fiatalok... Otthon, midőn leszálltak, a vonatról, valahogy rosszul esett Pálnak, hogy az asszony, a volt felesége az alvég felé indul, s neki egyedül kell hazaballagni a felvégre. Eddig nemigen jútott ilyes­Tamasl Tamás mi az eszébe, pedig már 8 hónapja kü­lön voltak. Hazaérve először megszidta a rokon gyereket, aki egész nap nem fejte meg a tehenet, majd belépett a házba, mely bizony, mióta az asszony elvitte a be­rendezést, félig-meddig üresen állt. Csak itt-ott volt egy pár ócska bútor­darab. Azután Pál gazda felhajtott egy pár pohár bort és ledőlt az ágyra, ahonnan ijedten ugrott fel egy fekete macska. Egy darabig hánykolódott s lassan elaludt, és visszaálmodta a múl­tat, amikor még legény volt. A Nagy­erdőben kergetőcskét játszott a volt fe­leségével, de amikor utána kapott — kis híja, hogy le nem zuhant a kes­keny ágyról... A következő napokban-hetekben las­san beletörődött a helyzetbe, de sok­szor rajta kapta magát, hogy az anyósa háza körül ólálkodik. De azért a fél világért nem nyitott volna be az ajtón. Egyik este, amidőn az újságot olvas­ta, véletlenül szemébe ötlött az apró- hirdetések közt egy házassági hirdetés, amely így hangzott: „Férj hibája miatt elvált vagyonos fiatalasszony férjhez menne. Megbízott­ja: Cinege Aladár. Budapest, Szív ut­ca 1. — A napokban úgyis megyek Pestre a dohányszerződés ügyében — mondot­ta magában, és elmosolyodott. — Elmegyek ehhez a Cinegéhez is, úgyis szőrével szokták gyógyítani a ku­tyaharapást ... És egy ceruzával beka­rikázta az apróhirdetést Egész jóked­ve lett erre a gondolatra borral kínál­ta meg a sarokban vacsorázó rokon gyereket is. — Igyál Pista — mondotta —, újra nősül a nagybátyád... Ezután Mokány Pál pár nap múlva csakugyan be is állított Cinege Aladár irodájába, és elmondta mondókáját. A kis kopasz emberke ravasz mo­solygással fogadta. — Nagy szerencséje van uraságod- nak, hogy éppen Pesten tartózkodik. Holnap délután itt személyesen talál­kozhatok vele. Mokány Pál jókedvűen csapott Cine­ge Aladár tenyerébe, majd egy pár kér­dést intézett hozzá. — Púpos? — Egyenes, mint a nádszáL — Ragyás? — Szép, mint egy madonnakép. — Hep tikás? — Egészséges, mint a nyíló piros rózsa... Másnap délután Pál gazda boldog iz­galommal ment el a találkozásra, de majdnem kővé vált, midőn Cinege Ala­dár kinyitotta a másik szoba ajtaját, és előtte állott Mariska, a volt felesége. — Te — hebegte Pál. — Én — szólt mosolyogva az asz- szony. Itt szünet következett, miközben Ci­nege Aladár a markát dörzsölte, s a két kliens közelebb lépett egymáshoz. — Én nem ... — mondotta Pál bo- csánatkérőleg. — Én sem ... — válaszolt az asszony, és megcsókolta Pál gazdát ott, ahol 8 hónappal azelőtt kis kacsójával képen ütötte. Azután megbeszélték Cinege úrral, hogy befejezett tények elé állítják a falut. Pesten fognak újra megesküdni, majd boldogan, karonfogva felejtkez­tek bele a pesti utca forgatagába. P ál gazda és Mariska asszony azóta újra férj és feleség, és Mokány Pál máig sem tudja, hogy a cso­dálatos véletlent a kis Pista gyerek kormányozta, aki titkon elvitte volt asszonyához a bekarikázott apróhirde­tést. aki azután érintkezésbe lépett Ci­nege Aladárral, és már Pesten várta Pál gazda érkezését. Kopa László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom