Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

1984. DECEMBER 14., PÉNTEK A befőttek exportra indulnak Készfii az ízletes vegyes befőtt a Dunakeszi Kon­zervgyárban. A háromféle gyü- mölcskompótból az év utolsó ne­gyedében 100 va­gont gyártanak szovjet megrende­lésre. Képünkön Kukké! Mária a zárófed eleket rögzítő korszerű berendezést kezeli Korcsolyapálya és kerámianiííheSy Igénylik a síülők segítségét Abban a fővárosi iskolában, ahová alig több mint hatéves gyermekem jár, úgy ér­zem, kissé merov rendszabályok érvényesek a szülőkre vonatkozóan. így például hatal­mas tábla rekeszti az épületen kívül a gyer­mekéért érkéz S szülőt, mely szerint, szíves­kedjék csemetJjére a kapu előtt, nem pedig a viszonylag tágas, netán fűtött zsibongóban várakozni. Arra is figyelmeztettek az év elején, hogy ügyes-bajos dolgainkkal csak a havonta egy* szer tartandó fogadóórán keressük a peda­gógusokat, életbevágó esetben pedig fordul­junk közvetlenül az igazgatósághoz, majd on­nan a belső riadóláncon keresztül továbbít­ják mondandónkat az elfoglalt osztályfőnö­köknek. Viszonyunk ennek megfelelően a nevelőtes­tülettel tartózkodó és hűvös, főként írásbeli értesítésekre korlátozódik. Fiatalok javasolták E gyakorlati tapasztalatok után örömmel fogadtam a hírt, hogy van olyan iskola, ahol kölcsönös megértés és segítő- készség jellemzi a család és a pedagógusok kapcsolatát, ahol nem tiltások és utasítások, ha nem kérések és beszélgetések során alakul, éoül e viszony. Dunakeszin, a 2. számú álta­lános iskoláiban már egészen konkrét és ' jelentős eredmé­nyeket szült a kölcsönös bi­zalom. — Magunk som Számítot­tunk arra, hogy elképzeléseink * megválősftásához -ennyi segít­séget kapunk — mondja Zup- pán Lászióné, a 2. számú ál­talános iskola igazgatója. —. Eddig minden jelentősebb kezdeményezés a tantestület fiataljaitól, a KISZ-tagoktól származott. A lelkes, kitartó gárda munkát, fáradságot, a szabad idejüket sem kímélve igyekszik minél jobb körül­ményeket, színesebb programo­kat biztosítani neveltjeiknek. Eddig minden sikerült, ami­be belekezdtek. Az épület hom­lokzatát díszítő dekorációt a képzőművész-szakkör. Lengyel : István vezetésével, készítette. Az udvari pihenőpadokat ma­guk alakították át, s helyez­ték el. Selejtezett iskolapadok­ból készítették. Kemény fel­adat volt megépíteni a köz­kedvelt kézilabdapályát, nme­ket télen korcsolyapályának használhatnak a gyerekek. Itt már sok szülő is lapátot fo­gott, s a környékbeli üzemek is segítettek a föld elhordásá- ban, a tereprendezésben. Igaz, ha beáll a fagv, egymást vált­va, sokszor éjfélig is ott van­nak a fiatalok, hizlalják a je­get. Ám a hangulatos téli es­ték, amikor a kivilágított jé­gen, zeneszóra korcsolyáznak a gyerekek, s a szülők meleg teával, zsíros kenyérrel váriák a megpihen őket, igazán kár­pótlást nyújtanak a fáradsá­gért. — A jelenlegi, eddig legna­gyobb akciónk még több mun­kát, még nagyobb összefogást igényel. A pincében kondicio­nálótermet, s mellette kerá­mia- és szobrászműhelyeket akarunk kialakítani. Az anyag- költséget hulladékgyűjtésből fedezzük. A gyerekek papírt, üres üveget, a szülők közül sokan vasat, fémhulladékot szállítanak a MÉH-telepre. Néhányan már felajánlották maguk, sőt munkatársaik szak­mai ismereteit, segítségét is. Az egyik apa négy ajtót ké­szített, értékük 27 ezer forint, másvalaki az égetőkemence építésében vállalt feladatot.- A Dobó laktanya katonái vízét, villanyt szerelnek majd, a PVCSV társadalmi munkában elkészíti a? emésztőt. Már kaptunk néhány eszközt a kon­dicionáló terem felszerelésé­hez is. Akik szívesen jönnek Zsámboki Zsolt, testnevelő tanár, úgy Is, mint KISZ-tag, a szervezés* a kapcsolatterem­tés feladatairól beszélt. — Az iskolának nincs tor­naterme, viszont van 820 ta­nulónk. A 6X10 méteres, li- nóleumos, olajkályhával fűtött ideiglenes tornaszoba alig al­kalmas valamire. Ezért is volt nagy sikere a sportpályaépítés­nek, ekkor azt tapasztaltuk, hogy minden szülő örül, ha ér­telmes, hasznos programot aka­runk adni a környékbeli fiata­loknak s ezért hajlandók áldoz­ni is. Ilyen nagyobb szabású akciók előtt többféle lehető­ség között választhatunk. Vagy írásban értesítjük a szülőket arról, hogy mire készülünk, s kérjük, ha módjuk van, se­gítsenek, vagy személyesen ke­ressük föl őket. s elmondjuk, miben lenne szükségünk a tá­mogatásukra. Persze, nem min­denkire lehet számítani, de kialakult már egy olyan mag — s szerencsére mind többen Hallhatjuk - láthatjuk December 15-én, a József Attila művelődési központban a P. Mobil együttes koncerte­zik. Műsorukon a Honfoglalás című nagylemez szerepel. De­cember 18-án Komposzttal, talajtakarással címmel Kőhal­mi Károly tart ismeretterjesz­tő előadást, 14 órai kezdettel. Délután, 16 órától a járműja­vító üzem szocialista brigád­jainak helytörténeti vetélke­dőjére kerül sor. December 19-én, 17.30-kor Barátaink, az állatok címmel Schmidt Egon tart vetített képes ismeretter­jesztő előadást. December 13—16-án 14 órá­tól Ve rsenyg al amb -kiállítást tekinthetnek meg a látogatók. A Vörös Csillag filmszín­házban e hét végén a délutá­ni ifjúsági előadáson a Vízi­pók, csodapók című közked­velt magyar rajzfilmet vetí­tik. Este a Jim Craig című ausztrál kalandfümet láthat­ják a nézők. December 17-én a Karatéző Cobra, 20—21-én pedig a Széplány ajándékba című játékfilmet vetítik. A József Attila filmszín­házban 16-án a Hé, te! című színes finn filmet, 17-én a Jim Craig című ausztrál fil­met játsszák. December 19-én a filmmúzeumi napok kereté­ben a Valamit visz á víz cí­mű magyar filmet tűzik mű­sorra. December 20-án a Bye, bye Brasil című brazil, zenés film szerepel a programban-. csatlakoznak —, akik rendsze­resen és szívesen segítenek. A közös, kétkezi munka a gyermekek fejlődése érdeké­ben, a nevelőtestület és a csa­ládok közötti szoros kapcsolat kialakulásához vezetett. Ma már remekül működik a tár­sadalmi szakkörök hálózata. Ki esztergálni, ki fotózni, főz­ni, kézimunkázni tanítja gyer­meke osztálytársait — szabad idejében a saját lakásán, csa­ládi környezetben. Családi körülmények Mások kirándulni, uszo­dába visznek kisebb cso­portokat. S bar' »rendsze­resen használják, az úttörő­őrsök a száfhükra kijelölt is­kolai helyiséget is, mind gya­koribb a családnál, a szülői felügyelet mellett tartott őrsi foglalkozás. Tavaly rendezték meg először a szülők—peda­gógusok közö#-. farsangját, s minden tavasszal sor kerül a közös kirándulásra is. Egyetlen aggályomat, gya­korlati tapasztalataimnak kö­szönhetem. Nem zavarja-e a tanítás rendjét, az iskola fe­gyelmét a sok váratlanul be­toppanó, s különböző felada­tokra ajánlkozó szülő? — Mint az eddigi eredmé­nyek is mutatják, a szülők túl­nyomó többsége jóakaraté, se­gítőkész ember. Ök is tudják, hogy nem szerencsés órát, fog­lalkozást félbeszakítani. De ha gondjuk, problémájuk van, hozzánk bármikor jöhetnek, hiszen a kölcsönös megértésen, segítőkészségen alapul a jó kapcsolat. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA _____ A PVCSV tájékoztatója Äz Óceán-árkon múlik Különös jelenségre figyel­hettek fel a dunakesziek az elmúlt héten a városszéli vi­zes kértek környékén. Az idei aszályos, csapadékszegény időjárás ellenére vízrtükör bo­rította el a gondosan müveit mély fekvésű hobbytelkeket. Mint kiderült, a lakótelepi egyes számú átemelő szivaty. tyú hibája okozta a problé­mát. Az elromlott gépezet ja­vításának ideje alatt a szenny­vizet a Pest megyei Víz- és Csatornamű* Vállalat — a víz­jogi üzemeltetési engedélyben meghatározott befogadóba — az Óceán-árokba vezette. En­nek karbantartása nem a PVCSV feladatköre, bár most éppen az elhanyagolt Óceán­árok volt az oka. hogy a kien­gedett szennyvíz elöntötte az árok menti területeket. A PVCSV igazgatóhelyettes főmérnöke, Bendes Gábor tá­jékoztatása szerint most a műszaki hiba elhárításával egy időben nagyobb teljesít­ményű szivattyút építenek a gerincvezetékbe, mert a régi­nek a kapacitása már nem ele­gendő. A végleges megoldást azonban az átemelő tovább­építése jelentené, ami a Duna­keszi—Főt Csatornatársulat feladata lenne. A jelenlegi hiba elhárítása szombatra várható, de a máso­dik ütem megépüléséig min­den műszaki hiba esetén a szennyvizet a vészkiömlőbe, azaz az Öceán-árokba lesznek kénytelenek elvezetni. Ennek kitakarítása, rendbetétele te­hát sürgős, elengedhetetlen feladat. Kisdobosok gyűjtötték Helytörténeti bemutató tárlat A dunakeszi 3. számú álta­lános iskola kék épületében kiállítás nyílik városunk éle­téről. A bemutató anyagát a 3930. sz. Hunyadi János kis­doboscsapat pajtásai gyűjtik és állítják össze. A gyerme­kek a tanév megkezdése óta foglalkoznak ezzel. Idős em­berekkel beszélgetnek, akik elmesélik fiatalkori élményei­ket, a régen volt munkakörül­ményekről, á kulturálódás le­hetőségedről. Kisdobosaink fényképekét. emlékezéseket gyűjtenek, készülve városunk felszabadulásának 40. évfor­dulójára. A kiállítás sikerének érdekében a csapat tagjai rajz­és fogalmazáspályázaton mér­hetik össze tudásukat. Ezúton is köszönetét mon­dunk azoknak, akik segítik a gyermekeket városunk törté­netének megismerésében. Mácsainé Rátki Ilona tanár Orvosi ügyelet December 14—15—16-án dr. Debreczeni Loránd tart ügye­letét. 17-én éjszaka dr. Varga Imre, 18-án dr. Kerti Ottó, 19- én dr. Sárossy Tibor, 20-án dr. Szalay Bálint lesz szolgálat­ban. A központi ügyelet telefon­száma az országos távhívó­hálózathoz való csatlakozás óta megváltozott. Az új hívószám: 41-902. Negyven éve történt Kossuth-díjas tudás emlékei Felszabadulásának 40. évfor­dulóját ünnepli december 28-án Dunakeszi. A sorsfordu­ló napjait ma még sokan őrzik emlékezetükben. Ám az évti­zedek múltával mind keve­sebben lesznek, akik hiteles képet festhetnek az utókornak e történelmünkét meghatározó időszakról. Hét gyermek egyike Rajkei Pál is ahhoz a gene­rációhoz tartozik, melynek tagjai már érett fővel élték meg a második világháborút, s akik közül évről évre keve­sebben idézhetik emlékeiket. Sorsa, életútja, mondhatni, csak magánéletével kötődött Dunakeszihez. De itt is, akár­csak szakterületén, munkahe­lyén maradandó tiszteletet ha­gyott maga után. ~ — Hétgyermekes család fia­ként, csak némi késéssel ta­nulhattam tovább. Néhány év molnárkodás után malomépí­tésznek tanultam, s tulajdon­képpen igen hamar, viszonylag fiatalon kutatóintézeti tudo­mányos osztályvezető lettem. — Munkám, szakmai cél­jaim ugyan Budapesthez kötöt­tek, de mégis a nyugalmasabb, . I békésebb Dunakeszit válasz­• toítuk, s 1938-ban i véglegesen • itt telepedtünk le. A Jókai ut- : ca 13-ba csak 1942-ben költ ■ töztünk — látszólag kényelem­■ szerétéiből, mert nagyobb, > komfortosabb ez a ház. Való- : iában azonban ezen kívül má^ i szempont is vezetett, a’ tágas, biztonságos pince, amely vé­delmet nyújthatott a bombá­zások elől, később rokonaink­nak. közeli barátainknak szol­gált búvóhelyül, akik, mint az . illegális kommunista párt tag- jai, otthonukban, munkahelyü­kön állandó életveszélynek vol­tak kitéve. — Rám. mint fővárosi, vi­szonylag magas beosztású ál­lami tisztviselőre, a helyi csendőrök nem gyanakodtak, s így biztonságban tudhatta ná­lunk magát a sógorom, Kocher László, Benkovics Dezső, lan- Rovics György, és barátaik, akik később jelentős szerepet játszottak a helyi közigazga­tás, a belső rend megszervezé­sében. Elkészült a szeletelő Az utolsó napokat, 1944 ka­rácsonyát is ebben a pincében élte át a család. A lassan hát­ráló német csapatok azonban gondoskodtak arról, hosy távo­zásuk után még hosszú ideig bénult legyen a település. A vasúti síneket felrobbantották, szinte teljesen lehetetlenné vált' a közlekedés. Rajkai Pál is csak márciusbán jutott be először a munkahelyére. — Ettől kezdve a feleségem vett részt a helyi közéletben, rám a kutatóintézetben vártak a feladatok. A közös iránv'tás alá tartozó öt kutatóintézet szervező titkára lettem, s ta­lán nem is kell mondanom, hosy ez az ötvenes években már nem vo't könnyű dolog. Bizonv igvekezni kellett, ha tudományos eredményeinket. Vidám délután volt A nyugdíjasok napján Ki-ki másképpen, alkatának, életfelfogásának megfelelően éli át azt a pillanatot, amikor évtizedek szorgos munkája után nyugdíjba megy. Akadnak, akik számára szenvedést jelent a kényszerű pihenő, s alig várják már, hogy nyugdíjasként is­mét részt vehessenek volt munkahelyük mindennapjaiban. Mások megvalósíthatják régi álmukat, kertészkedhetnek vagy energiáikat unokáik nevelésére fordíthatják. Ám a kötődés az évtizedek alatt megszokott munkahelyi közösségekhez senkiben nem múlik el nyomtalanul. Az idős emberek rendszerint szívesen fogadják egykori munkatár­saik látogatásait, s örömmel veszik át minden évben az üzemek, vállalatok nyugdíjas- találkozóira szóló meghívókat. Dunakeszin évről évre a szakszervezetek szakmaközi bizottsága, a Hazafias Nép­front városi bizottsága, vala­mint a Vöröskereszt városi szervezete gondoskodik arról, hogy azok a helybeli nyugdí­jasok is érezhessék a közös­ség megbecsülését, akik nem a helyi üzemekben dolgozták végig életüket, s kapcsolatuk volt munkahelyükkel már megszakadt. Elsősorban az ö számukra szervezték meg idén is a József Attila Művelődési Központban a * nyugdíjasna­pot. Majd’ négyszázan érkeztek hétfőin délután a meghívásra a művelődési központ nagy­termébe. Tomasek Mihályné, a szakmaiközi bizottság elnöke üdvözölte a rendezvény részt­vevőit, majd Molnár Margit műsorvezető konferálta be a délután különböző szórakoz­tató programjait. Először a 3. sz, általános iskola énekkara, majd a művelődési központ népitánc-csoportja lépett szín­padra. Azután a közkedvelt műfaj, a kabaré képviselőié. Kabos László, s az emlékeze­tes művészdinasztia legifjabb tagja, Latabár Kálmán és partnerei szereztek vidám pil­lanatokat a nyugdíjasoknak. szakmai integritásunkat meg akartuk őrizni. A mai Malom és Sütőipari Kutatóintézet egykori dolgozói között Rajkai Pál azok közé a szakemberek közé tartozott. akik elsősorban kézzelfogha­tó eredményekkel igyekeztek meggyőzni mindenkit a tudo­mányos munlVa jelentőségéről. Céljuk a nagyüzemi termesz­tésre leginkább alkalmas búza- fajták minősítése, a malom-és sütőipar fejlesztése volt, s Raj­kai Pál e téren elért eredmé­nyeit 1953-ban Munka Ér­demrenddel, majd három év­vel később Kossuth-díjjal is­merték el. — A Kossuth-díjat a gabo­naszeletelő gépért kaptam, amelyet az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagydíjra tar­tottak érdemesnek. A szelete­lő alkalmas lenne arra, hogy az egységes minőségű gaboná­ból — a mag különböző táp­anyagokat tartalmazó részeit különválasztva — többféle mi­nőségű, finomságú liszt ké­szüljön. Sajnos, mint kutató, a gép gyártását már nem se­gíthettem elő, így további fej­lesztése, nagyipari termelésre történő átalakítása akkor el­maradt. Jelenleg ismét foglal­kozik fejlesztésével és alkal­mazásával a Műszaki Egyetem. Mindennapos levelezés Rajkai Pál asztalán gazdag és eredményes életének emlé­keit őrző albumok, oklevelek, kitüntetések mellett frissen érkezett levelek is fekszenek. Martonvásárról, a Malom és Sütőipari Kutatóintézetből fordulnak hozzá még mindig a Szakemberek, hogy hasznát vegyék évtizedek alatt fel'gyűlt tapasztalatainak, tudásának. S a vele való kapcsolattartás az országnak ma is gazdasági, környezetének pedig emberi gazdagodást jelent. A Felszabadulási Kupáért Dunakeszi felszabadulásá­nak 40, évfordulója tiszteleté­re december 15-én rendezik meg a Felszabadulási Kupa­versenyeket. Az iskolák csa­patai a Dunakeszi Vasutas sporttelepen asztaliteniszben, sakkban és kispályás labdarú­gásban mérhetik össze ügyes­ségüket. A kézilabda-meccse­ket a gimnázium tornatermé­ben tartják. A DKVSE életében jelen­tős változás, hogy január el­sejétől az NB II-es férfi ké­zilabdaesanattól megválik Gendu Pál, aki két évtizede edzője az egyesületnek. He­lyét Fazekas László veszi át, aki eddig a Honvéd utánpót­lás nevelésével foglalkozott. Az oldalt irta: Márvány! Agnes .Fotó: Hancsovszki János

Next

/
Oldalképek
Tartalom