Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

TM Wim ww®* A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 282. SZÄM 1981. DECEMBER 1., SZOMBAT Akik a csendet szeretik Városok táguló gyűrűjében Tíz éve jelent meg Békés István „Pest megyei Ba­rangolások’’ című kötete. Békés a hetvenes évek elején bebarangolta egész Pest megyét. Lapunk hasábjain folytatásokban jelentek meg írásai. A napokban került ismét a kezembe ez a könyv, s belelapozva támadt fel a kíváncsiságom Szód iránt. A község 1317-ben már oklevéllel bizonyíthatóan létezett. Akkor Zeud néven, amiből az idők folyamán kialakult a mai Szód neve. Fiatalok tanácskoztak a Váci Kötöttárugyárban- év végi hajrá előtt bölcsőde áll rendelkezésre, míg a gyáregységeknél a ta­nácsokon keresztül igyekeznek a szükségleteket kielégíteni. Fejlesztéssel A fiatalok részt vesznek a tudományos egyesületek mun­kájában, a fejlesztéssel kap­csolatos külföldi' utakon, ta­pasztalatcseréken. Az elmúlt négy évben össze­sen negyvenkilenc fiatalnak adtak több mint 2 millió fo­rint támogatást lakásépítés­hez. Az írásbeli beszámoló és Tóth B. Zoltán is kiemelte, hogy a fiatalok megérdemlik az anyagi és erkölcsi támoga­tást. Többségük becsülettel dolgozik, eleget tesz vállalt megbízatásának. Különösen a munkaversenyben jeleskedő tizenegy brigádot illeti dicsé­ret. Jó volna, ha több ilyen közösség alakulna, mint aho­gyan az FMKT-mozgalmat is tovább kellene szélesíteni. A fiatalok társadalmi mun­kával, külön műszakokkal is segítik a vállalati feladatokat. A vitában természetesen több szó esett a gondokról, a továbblépés lehetőségeiről. A Surányi János Szétrombolt Ha valaki idetévedne a Ha­raszti Ernő utcai C/6 és C/7-es épületek közötti játszótérre, az siralmas és gyászos kör­nyezeti állapotoknak lenne szemtanúja. Sok-sok pénzzel és áldoza­tos munkával felépített homo­kozók szétrombolva, gyöke­rükkel égnek álló fák, cseme­ték, amiket nemrég ültettek, tövestől kitépett bokrok — amin hintáznak. Nincs pad, amely ne volna széttördelve, a homokozó — bár tilos — a kutyák piszkító helye. Ritkán akad olyan szülő, aki figyel­meztetné a gyerekeket a rend­re. Teljesen hiábavaló fáradság az az évről évre ismétlődő sok munka, amit az illetékesek minden tavasszal arra fordíta­nak, hogy kellemes körülmé­Megalakul a szakosztály Hajógyári lövészverseny Szód a központ A történelem során sokan megfordultak itt, hiszen a régi Pest—Vác hódúit mellett fekszik. Aki csak erre járt, jó vagy akár rossz szándék­kal, az megismerte a falut. A község 1944. december 8-án szabadult fel. A könyv szerint 1975-ben 3100 lakosa volt Sződnek. Közülük 1700-an in­gáztak. A mai Szód három község közigazgatási központja. A nagyközségi tanács védőszár­nyai Szód, Vácduka és Csörög településekre terjednek ki. Az 5190 lakosból Vácdukán 750- en, Csörögben pedig 840-en élnek. Ha a csörögi „hétvégie­ket" is hozzászámítjuk, úgy nyáron ez a szám ezerrel na­gyobb. Ezek az adatok már nem könyvből vett számok, hanem Sándor István tanács­elnök információi, akivel a sződi tanács elnöki szobájá- • ban beszélgetünk a jelenről, •az örömökről és a gondok­ról Tomecskó Ferencné köz­ségi .párttitkár társaságában; 6 a* sződi Virágzó Mgtsz el­nökhelyettese is egy személy­ben. Viz és forint Az ilyen közös tanácsú komplexum létezésében hor­dozza az ellentmondásokat. Azok feloldása viszont min­denképpen a fejlődést bizo­nyítja.’ Nehéz igazságosnak lenni. Még a mesebeli király -is csak gondokkal terhelten tudja egyformán osztani böl­csességét a három gyermeke között. Vácduka fejlődött leg­dinamikusabban. Igaz, talán ez a község is Indult leg- messzebbről — mondja Sán­dor István elnök. — A jó közérzet feltételeit meg tudná-e határozni? Tomecskó Ferencné vála­szol : — Ma már mindhárom köz­ségben van orvosi rendelő, jó választékot kínáló bolt, mindenütt van villany, iskola és óvoda. — Nem említették a vizet. Köztudott, hogy a környéken rendkívül magas a nitráttar­talom. — Valóban. Igaz, nem min­denütt. Sződön és Vácdukán van vezetékes, jó minősévű víz. De Csörögön még ma is csak kutak vannak. Pedig itt is rossz a víz. Jellemző, hogv az orvosi rendelőhöz ezt mi szállítjuk, külön. Csörögben a nyári időszakban még az ásott kutak is kiapadnak. Mi­kor Csöröggel átellenben ide­került a váci szemétlerakó te­lén. határozott ígéretet kan­tunk, hogy a telep vízvezeté­ket kan. — És nem kan? — A tervek elkészültek. Két ütemben lehetne kivitelezni. Az első ütem körülbelül öt, öt és fél millióba kerülne. Ez­zel elérhetnénk, hogv a tele­pülésen megfelelő sűrűségben, úgynevezett közkifolyós ku­takat építhetnénk. Az első Ütem költségeinek egyharma- dát a Dunamenti Regionális Vízmű biztosítaná, a másik kétharmadot nekünk kell elő­teremteni. — Tételezzük fel, hogy ezt megszereznék... — Akkor jöhetne a második Ütem. A közkutas rendszer, már olyan alap. amelyre le­het építeni. A teljes előirány­zat 26 millió forint. Ennek hatvan százalékára megfelelő szervezéssel volna lehetőség és megalakulhatna a vízműtársu­lás is. A hiányzó összeg így csak tízmillió forintot tenne ki. — Gondolom, ha Csörög vi­zet kapna, a fejlődése is fo­lyamatos lenne. Ügy tudom, hogy ez fontos, mert Sződön a parcellázható telkek már el­fogytak. Telek és ház — No van azért tartalékunk mondja a párttitkár. — NEHÉZ OLYAN emberről elfogulatlanul portrét Írni, aki már az első pillanatban meg­nyeri az ember tetszését. Sőt, még az első előtti pillanatban született meg szimpátiám, amikor a helybeliek nem ép­pen pontos tájékoztatása alap­ján kerülgettem verőcemarosi nyaralóját. A gyönyörű, ápolt kert és berendezéseinek egy­szerűsége, harmóniája, a pre­cíz munka és szinte kínos pedantéria látványa egyre jobban megerősített abban, hogy jó helyen járok. Kemény munkával alakították ilyenné a kertet, s látszott, hogy a szép kis nyaralóban is benne van a tulajdonos két keze munkája. Pomozi Miklós azzal a le­fegyverző mosolyával nyitott ajtót, amellyel valószínűleg sok száz vagy ezer postai ügy­fél találta magát szemben. Ám ez véletlenül sem volt valami hivatali mosoly, hanem ugyanaz az őszinte érdeklődés tükröződött tekintetéből, aho­gyan fogadhatta negyedszázad alatt Vácott, az I-es postahi­vatalban a feleket, vagy be­osztott munkatársait, ha szak­mai vagy hétköznapi emberi problémákkal fordultak hoz­zá. SOHA SENKIT nem küldött el azzal, hogy nem ér rá, s tette ezt abból a józan meg­fontolásból és türelemből, hogy humánuma kamatosán megté­Egyrészt a csörögi úgyneve­zett foghíjas telkek. De itt Sződön is van még lehetősé­günk. Most egy hetvenkét parcellás telekrész kijelölésé­nek az előmunkálatai folynak. Erre égető szükség is van, mert érezzük, hogy az agglo­merációs gyűrű szélesedik. So­kan vannak, akik már itt sze­retnének letelepedni. — Tulajdonképpen minden megvan itt nálunk, ami a mai életszínvonalnak megfelel — veszi át a szót az elnök. — Minden községünkben van orvosi ellátás, szervezett sze­métszállítás, megfelelő bolt­hálózat. Közvetlen szomszé­dunk Vác, Dunakeszi, Buda­pest. A közlekedésünk kielégí­tő. Az útjaink jók, nem is csodálkozom azon, hogy sokan kedvet kapnak arra, főleg a csend hívei, hogy itt letele­pedjenek. rül majd. Meg is térült. Meg­ismerte a szakma nehéz olda­la mellett a szépet is: renge­teg emberrel foglalkozott, is­merkedett meg munkája köz­ben, tanult tőlük, közben ne­velte is őket. Mindig ember­közelben élt és dolgozott, hi­vatásának tekintette a postát. Ö maga így mesélt életéről, hivatásáról. — Váci születésű vágyók, s lokálpatrióta, ott élek s dol­goztam, a városból származik baráti kapcsolataim többsége. A postához 1942. szeptember 14-én kerültem, mint növen­dék. Valamennyi munkakört végigjártam a postánál egy­huzamban letöltött 33 év alatt. Vezetőhelyettes 25, majd hi­vatalvezető nyolc évig voltam. Nekem is, mint korosztá- lyombelieknek keserves volt az élet a fiatal éveimben, kü­lönösen az elsőkben. Átvészel­tem a világháborút — szűköl­ködtünk, a Dunára ' jártunk tűzifáért — megértem a fel- szabadulást, az inflációt, a 2 ellenforradalmat, rengeteg át­szervezést, sokat tehettem a váci I-es postahivatal munka- körülményeinek javításáért. Orvosi rendelőt alakítottunk ki a hivatalban, szociális he­lyiségeket rendeztünk be, s gépesítettünk a lehetőségek szerint. A közművelődésben is rendszeresen részt vettünk mi, postások. JÓMAGAM a mozgalmi Parlament A termelési folyamatoktól nem lehet elválasztani a fia­talok sorsát — mondta Tóth B. Zoltán, a Váci Kötöttáru- gyár igazgatója a napokban megtartott ifjúsági parlament­jük alkalmából. Szólt arról, hogy a kül- és belföldi piaco­kon megváltozott körülmények között kellett mind jobban iga­zodni az igényekhez. A ter­melőmunka jobb megszerve­zése, a gyártástechnológia fejlesztése eredményeként ja­vult a termékek minősége. Ez a piackutató munkával páro­sulva a külgazdasági munka hosszú távú kialakítását segí­tette elő. Felkészültség Hangsúlyozta, hogy van és lesz munkája a központi és az öt gyáregység kollektíváinak. Elmondta, hogy a terv telje­sítésével kissé elmaradt a vállalat, de az év végi hajrával pótolni tudják a kiesést, fgy a gyár újabb munkasikerekkel köszöntheti az MSZMP kö­zelgő XIII. kongresszusát, ha­zánk felszabadulásának 40. és a vállalat fennállásának 100. évfordulóját. A közeljövőben a Világbank segítségével sor kerül további fejlesztésekre, ez nagy próbát, feladatot je­lent a fiataloknak is. Annál inkább, mert a korszerűbb technika kezelésére elsősorban nekik kell szakmailag felké­szülni. A beszámolóból kitűnt, hogy ebben a gazdaságilag nehéz időszakban is intézkedések sora született a fiatalok érde­kében. Tanműhelyeket korsze­rűsítettek, hiszen a képzés a vállalat szakmai jövőjének egyik alapvető feltétele. Emel­ték a tanulmányi ösztöndíja­kat, az üzemekbe kihelyezett végzős tanulók kezdő "szak­munkásbért kapnak. Mindezek eredményeként több fiatallal kötnek tanulmányi szerződést, mint korábban. Megkülönböztetett figyelem­mel foglalkoznak a pályakez­dőkkel. Az utóbbi két évben háromszázharmincnégy fiatal választotta első munkahelyéül a Kötöttárugyárat. A legutób­bi ifjúsági parlament óta a pályakezdők száma százeggyel emelkedett. A munkába állás­kor lehetőség van arra, hogy a fiatalok a képességeiknek leg­jobban megfelelő munkát vé­gezzék. A pályaválasztási munkát az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében segítik. Lehetőséget adnak az üzemlá­togatásra; színes diafilmsoro­zaton mutatják be a vállalat termelését. Nagy gondot fordítanak a gyermekes anyák óvodai, böl­csődei igényeinek kielégítésé* re. A városban saját óvoda, életet a MADISZ-ban, a DISZ-ben kezdtem, beléptem a partba, szakszervezetbe, mindenütt tisztséget vállal­tam. Kezdtem mint bizalmi, majd kultúrfelelős és egyéb reszortokat töltöttem be. Húsz évig voltam a postásszakszer­vezet járási titkára, a megye­bizottság tagja. A helyi ta­nács alapító tagja vagyok, nincs már senki a váci appa­rátusban, aki velem együtt, 1950-ben kézdett. Ma az ügy­rendi bizottság vezetője va­gyok a városi tanácsban. A 33 év alatt egyforma in­tenzitással dolgoztam a pos­tán is, a közéletben is, igye­keztem mindig a maximumot nyújtani, többet és többet akartam elérni, de soha sem karriervágyból! Csak a szol­gálat érdekelt, a nemes érte­lemben vett szolgálat az em­berekért, akiket mindig is szerettem. Végül aztán sok lett az önként vállalt feladat, ezért kértem, két évvel idő előtt a nyugdíjazásomat, mert már nagyon mutatkoztak raj­tam a fáradtság jelei. — Hogyan értékeli életét? — kérdeztem közbe. — Sikeresnek! Elégedett va­gyak. Mintaszerű házasságban élünk a feleségemmel — mondja Pomozi Miklós, és miközben kettejük életéről beszél, előhozza egy értelmes élet nagyszerű tárgyi bizonyí­tékait. Táskányi kitüntetést, A hajógyári MHSZ-klub lö­vészversenyt rendezett váro­sunk felszabadulásának közel­gő 40. évfordulója tiszteletére. A felhívásra 19 szocialista bri­gád jelentkezett. Bíró János klubtitkár rövi­den értékelte a háromnapos versenyt. Megállapította, hogy igen hasznos volt, s az elkö­oklevelet vesz elő, köztük a Felszabadulási Emlékérmet, a Munka Érdemrend bronz és arany fokozatát, SZOT-kitün- tetést és tanácsi munkáért járó emlékérmet, miniszteri és szakmai kitüntetések és dicsé­retek tucatját, s társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. Az idén kétszer lett kiváló. Kuriózum az OTP vezérigaz­gatójának dicsérete takarék- megbízotti eredményeiért. S jogosan büszkélkedik azzal is, hogy élen járt a Népszabad­ság, a Népszava és a Pest me­gyei Hírlap terjesztésének elő­mozdításában is, ezt a tényt emlékplakettek igazolják. S végül elmondja még, hogy Verőcemarossal felesége mun­kahelye révén ismerkedett meg: 15 éve lakják a nyaralót. Szeret horgászni, jár is a váci ligeti tóra, de túráznak sokat kettesben a Naszály hegység­be, a Börzsönybe, Magyarkút- ra gyalog vagy kerékpárral szoktak kiruccanni. Pár éve kertészkedik. S visszajár mun­kahelyére besegíteni, meg aztán a postásszakszervezet megyei bizottságának tagja­ként a nyugdíjas postások ügyes-bajos dolgait intézi a megyében, legutóbb éppen a kisnyugdíjak felemeléséről ér­tekeztek. ö IS. FELESÉGE IS éppen felmondási idejüket töltik, s december 1-vel, egyszerre kezdhetik meg jól megérde­melt nyugdíjaséveiket, mint az olyan emberek, akik töb­bet tettek le a közös asztalra, mint amit vártak tőlük ... Aszódi László Antal hozzászólók többsége az ütem- telen, hiányos szállításokat bí­rálta, amelyeknek olyan kö­vetkezményei vannak, hogy egy-egy műszakban alig van munka. A lemaradást pedig túlmunkával vagy hét végén kell pótolni. Emiatt a jöve­delmek sem mindig úgy ala­kultak, ahogy arra a fiatalok számítottak. Szó esett még a gyáregységek elhasználódott gépeiről, amelyeken export minőségű termékeket kell ké­szíteni. A bejáró ipari tanulók utazási nehézségeikre is pa­naszkodtak. Együttműködve Az ifjúsági parlament kül­dötteinek egyöntetű véleménye a gondoik ellenére is az volt, hogy a gazdasági vezetők a le­hetőségekhez mérten megfe­lelően segítik a pályakezdők beilleszkedését. Igyekeznek javítani a munkakörülménye­ken. Jó együttműködés alakult ki a KISZ-alapszervezetekkel. A felszólalások után az igazgató a fiatalok helytállá­sát megköszönve további jó munkát és együttműködést kért játszóterek nyékét biztosítsanak a kis és nagyobb gyermekeknek a ját­szótéren. Pedig kicsi a hely, kevés a füves terület, a fa, ami barát­ságos színfoltja volna ennek a kőrengetegnek. Miért nem magyarázzák meg a szülők a gyerekeknek, hogy ezzel a vandalizmussal saját otthonuk és környezetük ellen vétenek? Vajon hol vannak olyankor az értük és tetteikért felelősség­gel tartozó felnőttek? Nem néznek ki gyermekeikre az ab­lakon? Ha van is erre példa, ha akad szülő, aki szót emelne, rövid és velős a válasz, a másik szülő megfelel: — Miért, talán a magáé a lakótelep? Bachor Istvánná Vác, Haraszti E. u. 71,_ vetkező időben több ehhez ha­sonlót kell rendezni. Megemlí­tette. hogy a klub 1985. április 4-e tiszteletére versenyre hív­ja az egész vállalat szocialista brigádjait. Szólt még arról a tervről is. amelyet a klub a jö­vő év januárjában szeretne megvalósítani; nevezetesen 2 lövészszakosztályt hív életre. Ezek után az oklevelek é.s a tárgyjutalmak átadására ke­rült sor. Egyéni női versenyben: 1, Burzi Istvánná, 2. Nábelek Ka­talin. 3. Sima Miklósné. A férfi egyéni győztes Pálin­kás Béla lett, a 2. helyezett Herczeg Oszkár, a 3. helyet Lukács László szerezte meg. Csapatversenyben: 1. Minő­ség, 2. Kandó Kálmán. 3. Ko­mócsin Zoltán szocialista bri­gádok. Csányi Ferenc Fíclnapi számunkban Kit szabd és mit nem? Az állattartásról Ipari és iskolavárosként em­legetjük lakóhelyünket. Vácott nincsenek olyan nagy hagyo­mányai az állattenyésztésnek, mint az alföldi mezővárosok­ban. Am a város egyes negye­deiben sokan foglalkoznak ál­lattenyésztéssel. A népgazda­ság, az élelmiszer-ellátás javá­ra — hangzik a megállapítás azok részéről, akiknek az in­dulatos vitákban is békét keli teremteniük. Gazdasági- érdek és környe­zetvédelem? Milyen szabályok teremthetik meg a kompro­misszumot? Melyik városrész­ben mit szabad és mit nem° Részletesen ismertetjük az új tanácsi rendeletét. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Radányi Lajos Gazdaságos vállalkozás Évente százhúszezer mázsa takarmánytápot kevernek Ácsán a püspökhatvani Galgavöigye és a Budapest és Pest megyei Gabonaforgalmi Vállalat közös bér-keverőüzemében. Képün­kön Farkas Imre targoncán szállítja a keveréket. Hancsovszki János felvétele s >/ findig főbbet akart nyújtani

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom