Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

1984. DECEMBER 12., SZERDA 5 Továbbfejlesztik Jól beváltak a mintaboltok Az Árpád-hídnál is dolgoztak A jó közösség mércéje a munka Megvette a Monimpex Újjászületik a kúria A piros kötésű brigádnaplót forgatom, még elöl rajta Zöld Sándor neve, a névadóé, belül a brigádtagoké. Ahol a lapo­kat vallatom, az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet el­nökhelyettesének, Győr Jánosnak az irodája. Az ipari és a belkereske­delmi minisztérium együttesen elemezte az iparvállalatok, valamint a termelői és keres­kedelmi vállalatok közös már­ka- és mintabolthálózaténak munkáját, s kidolgozták a to­vábbfejlesztés lehetőségeit.’ A felmérés során megállapítot­ták: a márka- és mintaboltok száma ma már országosan mintegy 6 ezer nagyobb há­nyaduk élelmiszerüzlet. A tapasztalatok alapján a kit minisztérium közös aján­lást adott ki a márka, és min­tabolthálózat továbbfejleszté­sire, korszerűsítésére. Olyan közös érdekeltségű bolthálóza­tok létrehozását kezdeménye­zik, amelyekben a kereskede­lem üzlethelyiségekkel, eszkö­zökkel s szakképzett eladók­kal. a termelő pedig árukész­letével vesz részt. Önként vállalták — Régen történt — már az időpontra, a javaslattevők nevére sem emlékszem, de többen is indítványozták a brigádok alakítását — mondja Vincze László, az ipar I. ágazatvezetője. — Ta­valy két és fél millió forint értékű anyagot, energiát ta­karítottak meg a brigádok és csaknem ekkora értékű a társadalmi munkájuk is. Vol­tak, akik továbbtanultak, vagy a politikai oktatásban vettek részt. Az emberek megfogadták, az idén sem ad­ják alább. A tavalyi eredmé­nyek elérését, sőt esetenként túlteljesítését tűzték célul. Ez szerepel idei felajánlásaikban is. A köztudatban úgy él, hogy a fizikai munkás kevés be­szédű, nehezen nyílik meg az idegenek előtt. Nos ez Bucskó György részlegvezetőre egyál­talán nem illik. — Igyekszünk teljesíteni, amit vállaltunk. Az újságok sokat írtak az Árpád-híd át­adásáról az 1-es gyorsvillg- mos forgalomba helyezéséről, a metróról, a brigádjainkról viszont kevés híradás szólt. Pedig azok is kivették részü­ket a munkából. A BKV megrendelésére határidő előtt j átadtuk a gyorSvillamos Vö­rösvári úti utasváróit. A VILATI alvállalkozásában a főváros forgalomirányító be­rendezéseinek szerelésében is részt vállalunk. Foglalkozunk targoncajavítással, motorok tekercselésével és egyéb tech­nológiai szerelésekkel is. Rogyadozó középületek Elmúlt évek hagyatéka á Nem akarok hinni a fülem- 5 nek. Komoly, megalapozott í építészmérnöki szakvélemény- tj ben szerepel, hogy a szentmár- tonkátai tanács épületének va­kolatát a vályogtéglákig le kell verni, és malter helyett sárral tapasztani. Csak ezzel a mód­szerrel lehetne egy Időre meg­állítani a falak nedvesedését. A jelenlegi vakolat ugyanis le­zárja a vályogot, megakadá­lyozza a szellőzést. Sárral tapasztani — Gondolja el, hogyan fo­gadnák az állampolgárok, ha látnák, hogy a tanácsházát jtívül-belül sárral tapasztják ' mondja Balaton Béla, j Szentmártonkáta tanácselnö- 1 ke. — Arról nem is szólva, hol találni manapság olyan szakembert, aki ért a sarazás- hoz? A szakvéleményben foglal­takat nemcsak ezért nem le­het megvalósítani. A másik ok, hogy több százezer forin­tos költséggel is, csak alig öt esztendővel tudnák meghosz- szabbítani a századforduló tá­ján épült ház agóniáját. A tetőszerkezetre még sakkal többet kellene költeni. Né­hány, éve az irodák falait fa­rostlemezzel burkolták be, ez­zel rejtve el a hatalmas víz­ióitokat. Az alap nélkül ké­szült épület vizesedése azon­ban ettől nem állt meg, leg­följebb kevésbé tűnik fel. Ha­marosan azonban a másfél méteres lambériát meg kell emelni, hiszen itt is, ott is ki­ütközik felette a nedvesség. Ai ablakot figyelik — Ahhoz, hogy még vagy tíz évig össze ne dőljön, két- mUlió-kilencszázezer forintot kzllene a tanácsházára költe­ni. Ennyi pénzből kacsalábon forgó családi házat építenek, amelynek a felében elférne a tanácsi apparátus — folytat­ja az elnök. — Mivel új köz­ségháza építésére nincs pénz, ezt felújítani pedig szinte bűn volna, ott tartunk, hogy figyeljük az ablakok üvegtáb­pasztaltak alapján a szentmár- tonkátal tanácsnak küldött le­velében támogatta a kérést,, hogy új iskolát építsenek. A tervek is elkészültek — sze­rencsére társadalmi munká­ban. Hoffer Miklós, az új Nemzeti Színház tervezője, a település szülötte három vál­tozatban álmodta papírra, oly módon, hogy az elkészülő intézmény egyben a művelő­dési ház szerepét is felvállal­hassa. A jelenlegi kultúrház ugyanis szintén siralmas ál­lapotban van, egyik fala a közelmúltban beomlott. Gyermekek a dűlőútcn Sajnos, a sort lehetne foly­tatni, hiszen kritikus a hely­zet az idősek napközi otthoná­ban is. Szentmártonkáta ki­terjedt tanyavilága szinte le­hetetlenné teszi a házi szociá­lis gondozást. A beteges, ház körüli munkákat nehezen vég­ző idős emberek elhelyezése­re nagy szükség volt. S ép­pen a tanyák miatt kellene az új iskola is, hiszen Szentmár- tonkátán nem tapasztalható a születések olyan mértékű csökkenése, mint másutt. Ne­hány éven belül két műszak­ban kell majd tanítani, ami viszont, azt jelenti, hogy kis­gyermekeknek este hat-hét óra körül kivilágítatlan dűlő- utakon egyedül kell megten­niük hazáig a kilométereket. Kár lenne firtatni, hogyan szánhattak el évek nyomta­lanul Szentmártonkáta felett. Miért nem változtattak a helyzeten akkor, amikor még viszonylag könnyebben kap­hattak volna központi támo­gatást településfeljesztési cél­jaik elérésére? A mai veze­tés tehát maga is szenvedő alanya az elődök patópáluras tempójának. Móza Katalin Határidő előtt — A külföldi munkákat se felejtsd ki a felsorolásból — szól közbe Szűcs László fő­könyvelő-helyettes, aki egyút­tal a munkaverseny-bizott- ságnak is tagja. — Irakban kukoricafeldoigozó üzem tech­nikai szerelésén dolgoznak brigádjaink. Dél-Jemenben nemrégiben készült el egy to­jóház rekonstrukciója. Koráb­ban az NSZK-beli Opel és Audi autógyárak megbízásá­nak tettünk eleget szerelési munkákkal. Egyiptomban hal­keltető telepet állítottunk ösz- sze. Ehhez hasonlót az iraki Suvérában is felépítettünk. És még sorolhatnám. Ezek mind­mind devizát hoznak az or­szágnak. 's;' A gazdaság vezetőitől ka­pott támogatás újra és újra lendületet ad a brigádmozga­lomnak Úcsán. Bár az igaz­sághoz tartozik, hogy más Bu­dapest környéki mezőgazdasá­gi nagyüzemhez hasonlóan, a Vörös Október Termelőszövet­kezetet is érzékenyen érinti az ipari ágazatban bekövetkezett rendeláscsökkenss. A keve­sebb munka miatt sok volt a kilépő, de aki maradt becsű- | letesen teljesíti a vállalt fel­adatot. — Jól felfogott érdekünk, hogy a brigádok terepet talál­janak öntevékenységük kibon­takoztatásához — mondja Győr János. — Igyekeztünk ezt serkenteni, s jó partnerra találtunk a mintegy 40 szocia­lista brigád mindegyikében. Sokszor kihúztak már ben­nünket a bajból. Például a mi silány homokterületeinken is sikerült a gabonahozamokat növelni. Emeltük a szarvas­marha-ágazat hústermelését, csökkentettük az önköltséget, hatékonyabbá vált a munka. Gáztöltésű üveglap Iáit. Az építész szerint ugyan­is ezek megrepedése jelzi elő­ször, hogy a falak már nem bírják el a tetőszerkezet sú­lyát. Szóval, ha reped az ab­lak, akkor ki kell üríteni az épületet. Szentmártonkátán nemcsak a tanácsháza van ilyen kri­tikus állapotban. Átellenben áll egy iskolaépület, amelyet tavaly kellett kiüríteni. Há­tai már lebontották az annak it’ íjén hozzáragasztott előte­ret, a megrogyott falú vá­lyogépület is csak azért áll míg, mert másik végében egy pedagógus él szolgálati lakás­ban. Félő, ha a termet lebont­ják, hasonló sorsra jut a csa­ládi otthon is. — Öt helyen tanítanak Szentmártonkátán, különféle szükségtantermekben. S ha nem kezdünk hozzá hamaro­san egy új iskola átütéséhez, akkor négv-öt év múlva min­den oktatási intézményünk ennek a sorsára jut — mutat a tanácselnök a fantomisko­lára. A megyei tanács művelődé­si osztálya a helyszínen ta­Az energiagazdálkodási program keretében, egy új hő- és hangszigetelő iivegszerkezetok gyártására alkalmas gyártó­sort helyeztek üzembe az Üvegipari Művek síküveggyárában. Az új terméket — amely több légrésű és gáztöltéssel fokozható magas szigetelő tulajdonságú légmentes keretbe foglalt üveg — az építőipar a nyílászáró szerkezetekben alkalmazhatja. Évente 440 ezer négyzetméter Hungyopan üveget gyártanak. Ezt bizonyítja, hogy több száz dolgozó kilépése ellenére sem esett vissza a termelés. Ha kell, gyomot irtanak munka­helyük környékén, virág nyí­lik az utak mentén. Hogy a gyorsvillamos peronváróit ha­táridő előtt sikerűit átadni, annak is köszönhető, hogy a részlegvezetők is kezükbe vet­ték a festőecsetet. A brigádok rendben tartják környezetü­ket, patronálják a gyermek- intézményeket, az öregek nap­közi otthonát. Időnként eljut­nak moziba, színházba és ki­rándulni is felkerekednek. Sokrétű tevékenység — Mennénk többször is — erősiti Vincze László. — Jól­esne a pihenés, de nemigen lehet elszakadni a munkától. A nehezebb megélhetés több munkára serkent valameny- nyiünket. — Szabadság, szabadnap soha sincs? — Lenne, kiadná a gazda­ság, de ettől még nem tudunk kirándulni. Több napra nem sokan mehetnek el, mert so­kaknak nem is telik erre, meg otthon a disznóknak, tyúkok­nak is enni kell adni. A háztáji gazdálkodást tá­mogatja a szövetkezet. Elő­nyös lehetőségeket kínál dol­gozóinak. — Azt hinné az ember, hogy a háztáji és a brigád­munka ellentmondásban van egymással — magyarázza Győr János. — Pontosan a fordítottja igaz. A nagyüzem és a háztáji kapcsolódnak egymáshoz. Aki ugyanis ott­hon szereti a jószágot, az szí­vesebben gondozza a gazda­ságban is. Mi tagadás, kevés a brigádtagok szabad ideje, de azon már régen túljutot­tunk, hogy azt erőltessük, ami magától nem megy. Egy veze­tő sem várja el az emberek­től, hogy a díszítés kedvéért mozi- vagy színházie^vet ra- gasztgassanak a naolóba. Ná­lunk az a mondás járja, hogy a jó közösség mércéje a jó munka. Bóna Zoltán J Evekig tartó vajúdás ^ után eldőlt a sorsa a Pol- ^ lach-villának, amely festői ^ környezetben Tahitótfalu- í ban áll, a 11-es főúttól pár '■ száz méternyire. Kevesen ? tudják, hogy a neves épí- tesz kitűnő szőlőtermelő és ^ szenvedélyes borász volt. ^ Még ma is fellelhetők a í nyomai a teraszos földmű- í velősnek — bár sűrű erdő í nőtt a tőkék helyén —, áll £ a hajdani kocsibejáró két ^ oszlopa, s elhanyagoltságá- i ban is fenséges a kúria és | a présház. Az előbbiben az ; örökös, az utóbbiban lakó * él. Segít a megye Az épületcsoport stílusát le­rontja egy toldás, amelyet né­hány évtizede ragasztottak a melléképülethez. Megvannak Pollach Mihály hordói, a bor­készítéshez használt szerszá­mai, s néhány más munka­eszköze. Talán ezért is szeret­te volna a községi tanács, ha helyreállítják a kúriát, s a présházban berendeznek egy Pollach-emlékszobát, Ez a terv a megye vezetőinek is tetszett. A bökkenő az volt. hogy hiányzott a fedezet az épületek helyreállításához. A tétovázásra pedig nem volt idő, mert különösen a kúria állaga rohamosan romlott, s a megoldás keresése közben elteli öt esztendő. Már-már úgy tűnt, hogy nem lesz vevő, amikor két évvel ezelőtt jelentkezett a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat. A pécsi Pollach Mi­hály Műszaki Főiskola növen­dékei elkészítették a felújítás tervét, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága pedig határozatban engedélyezte az üzlet lebonyolítását. A dolog egyik — talán könnyebb ré­sze — ezzel elintéződött. Meg kellett egyezni az öt lakóval és az örökösökkel, s a vevő­től biztosítékra volt szükség arra, hogy eleget tesz a köz­ségi tanács kérésének. Neve­zetesen: berendezi a Pollach- emlékszobát. Ügy tűnik, hogy a Monimpexnek van mit ap­rítani a tejbe. A megyegyezés gyakorlatilag megszületett, a lakók -készpénzt és 150 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapnak, hogy a lakásproblé­májukat megoldhassák. Páratlan park Mivel a magyar állam a Pollach-ingatlanból csak egy- tized részig tulajdonos, a Mo­nimpex az öt örököstől vásá­rolja meg a döntő hányadot. Ha a tranzakció lebonyolódik, s az ingatlan üres lesz, a tahi- tótfalui tanács feloldja az el­idegenítési tilalmat, s a vevő megkezdheti a felújítást. Ami nem lesz egyszerű, mert az Országos Műemléki Felügyelőség kikötéseinek i$ eleget kell tenniük. Előny, hogy a pécsi főiskolások prog­ramterve kész van, s ez rövi­díti az adminisztrációk idejét. Győri Gábor, a Monimpex beruházási Igazgatója és dr. Huszek Antal főosztályvezető azt mondták, hogy a Pollach- kúriát saját idegenforgalmi intézményként kívánják hasz­nálni. Persze vendégház funk­ciókat is betölt majd. A vállalatnak mintegy 40 millió forintjába kerül az üz­let (20 millió a helyreállításra szükséges). Ügy tűnik azon­ban, hogy megéri a befekte­tés, mert — különösen, ha az erdőt, a parkot is rendbe te­szik — párját rítkítóan szép és elegáns létesítményt mond­hatnak magukénak. Évtizedes kése's Az Ilyesfajta üzletre mond­ják azt, hogy mindenki jól járt. A községi tanács válláról levették a terhet, nem omla­dozik tovább a gondjaikra bízott épület. A megye gaz­dagszik egy érdekes múzeum­mal, a vevő pedig a szép in­gatlannal. Csak az a kár, hoc'j erről nem tíz évvel ezelőtt számolhattunk be. Akkor a helyreállítás félennyi pénzből is meglett volna. V. M. A minap elgondolkoztam az igazságosság fogalmán, és nagyon szomorú lettem. Ezt a szomorúságot akarom átadni az olva­sónak, hátha katarzist érez. Mert mondjuk, ha egy többszörös gyilkost, elfajzott gyermekgyilkost halálra ítélnek, azt én igazságosnak vélem. Jelzem, nem minden­ki, vannak akik szerint a halálbüntetés el- törlendő, mert minden ember megjavulhat, beilleszkedhet a társadalomba. Hat-het. Pél­dául vannak, akiket csak tizen,év re ítélnek, kiszabadulnak, és újra gyilkolnak. Az igaz­ságosság mint a megítélés legfelsőbb foka ez esetben a legnagyobb igazságtalanság az újabb áldozattal szemiben. Ám ez jogi ikérdés, vitatkozzanak ezen a jogaszok és Közírók, akik minüennez értenek, az én bizaunat-ansaigom a hat-nettel szemoen csak maganvé-emeny, egy a sok közül. Ha­nem afelől nem lehet vitatkozni, hogy az egy­szerű figyelmetlenség számos esetoen életfogytiglani nyomorékságot avagy halál­büntetést von maga után, ha például valaki nem veszi észre az autót, amely elüti, vagy gázszivárgás idején gyufát gyújt. Ez vitathatatlanul nem igazságos. Amire ugyan lehet azt válaszolni, hogy ilyenkor, országunkban, naponta néhányszor, a sors a bűnös, amely nem jógi fogalom, tenát ném érvényesülhet abban az igazságosság el­ve. Amire viszont én azt viszontváiaszoiom, hogy az ember egész élete sorsjellegű. és ha az igazságosság ebből hiányzik, hát inkább nincs, mint van. Igaz, azt is lehet mondani, hogy ami aztán következik, az már jogra, in­tézményesített igazságszolgáltatásra tartozik; megvizsgálják az autóbaleset körülményeit, a gázszivárgás felelőseit megbüntetik. Dehát. mondom, a gázolásban a figyelmetlenség miatt halálra ítélt személy volt a bűnös, az autóvezető perbe vonása szintúgy nem igaz­ságosan okozza neki az izgalmakat, a magas vérnyomást és csak fokozza lelki kínjait, ame­lyeket amúgy is érez a tragédia miatt. Ami pedig a gázszivárgást illeti, vagy megtalálják a felelősöket,, vagy nem, aminthogy ha egy ház süllyed, ha egy úttest beszakad, mindjárt három-négy intézmény felelősséggyanús, egy se felelős, ha mégis valamelyik vagy va’ame- lyik kettő vétkesnek tekinthető, akkor néhány év múlva talán ha közületi bírságot fizet, és a lehető legtalánabb egyik-másik személy is felelősségre vonható-hető. Bizonyos mértékig. Gyenge dolog ez, kérem, az igazságosság el­vével, akárhogy is nézzük. Tekintsük például a jogi oldal és a sorsbeli oldal bonyolult ösz- szefüggését. Vasidegzetű rablók börtönbe ke­rülnek, kikerülnek, rabolnak, ütnek-vernek, lebuknak, újra börtönbe kerülnek, mindezt Gombó Pál: J cfazáagoóáacj. jó egészségben végigcsinálják, időnként fellen­dítik a vendéglátóipari forgalmat, s az ott dol­gozók, valamint a ledárebb hölgyek jövedel­mét Ámde másfelől egy özvegy öregasszony eleséget szór a galamboknak, mire szabály­sértési eljárást folytatnak ellene, amely igazr ságosan — mondjuk, igazságosan, mert sza­bály szerint — ezer forinttal büntethető. Ám­de az öregasszony szíve rossz, az izgalmaktól infarktust kap, vagyis gyakorlatilag halálbün­tetést. összekeverem a dolgokat, a törvényt, a jo­got, az eljárást és a véletlent, amely talán nem is annyira véletlen, de mindenképp sors — mondhatják erre önök. Igenis összekeve­rem. Mert az élet, a valóság összekeveri. Egy atya a legnagyobb szeretettel és gyanútlanul megcsókolja gyerekét, aki azonban megkapja tőle lappangó influenzáját, abból tüdőgyulla­dás fejlődik ki, vagy szívburokgyulladás, amelynek nyomait egész életén át hordozza. Igazságos ez? Nem; sors, vaksors. Botorság tőle elvárni az igazságosságot, ilyent csak azok tehetnek, akik az élet minden megnyilvánu­lása mögött egy felsőbb intéző hatalom igaz­ságosságát feltételezik, amelynek útjai azon­ban kifürkészhetetlenek. Hanem én mégis szomorú vagyok. Ha azt mondják, hogy azért van haladás, vannak valószínűségi esélyek, pé’dáui a nénit infarktus után meg lehet menteni, legföljebb járásképtelenné válik és ápolásra szorul, amibe viszont hozzátartozói betegednek bele; a gyereket egyre fejlődő or­vostudományunk többnyire egészségessé teszi, aminthogy egyre kevesebb a gyerekbénulás; az elgázolt férfi, nő, gyerek intenzív osztály­ra kerülhet, ahol lába-keze. fél veséje híján megmentik — akkor is szomorú vagyok. M it lehet ilyenkor tenni? Madách írta. Arany János fogalmazta, mindegy, azt lehet vezérfonal gyanánt kezelni, hogy ember küzdj, és bízva bízzál. Akár az igazsá­gosságban is bízhatunk, hiszen nemrég olvas­tam, hogy valakinek, aki folyamatosan és igen sokat sikkasztott, elkobozták luxusvilláját, nyaralóját, sőt nyugati gyártmányú autóit is. Ami olyan egyszerű eset ugyan, mint Mátyás király álruhás útjai, amikor számos igazság­talanságot felplamkolt. no persze, nem min­det, sőt statisztikailag elhanyagolható há­nyadot csupán, de mégis megerősítette az igazságosságba vetett hitünket, mindörökké, ámen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom