Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

i«rvr .mi£ 1984. DECEMBER 9.. VASÁRNAP Váci Mihály Kossuth-díjas költő, műfordító, publicista születésének 60. évfordulója alkalmából emlékestet rendez­nek a közeljövőben a Rátkai Márton munkás-művész klub­ban, illetve a Radnóti Miklós Seinpadon. December 10-én, hétfőn a Rátkai Márton munkás-mű­vész klubban Jegenye — fény­ben címmel tart irodalmi estet a Magyar Színházművészeti Szö­vetség és Szépirodalmi Könyv­kiadó. Az esten Váci Mihályné bevezetője után Erdélyi György, Kertész Lilla, Kovács P. József, Prokopius Imre, Ta- tay Éva, Tóth János István adja elő Váci Mihály műveit. A Radnóti Miklós Színpad és a Magyar Rádió közös em­lékestje december 13-án, csü­törtökön lesz a Nagymező ut­cában. Az esten Czine Mihály irodalomtörténész idézi fel Váci Mihály életútját, elemzi munkásságát. Az életműből Berek Katalin, Egressy István, Hegedűs D. Géza, Keres Emil, Havas Ju­dit, Kozák András és Nagy Attila tolmácsolásában hang­zanak el alkotások. Bemutató: jövőre Az évfordulóra tervezik Hazai és . külföldi filmek gazdag választékát kínálja a Mokép 1985 első harmadában. Az évharmad műsorából ki­emelkednek a hazánk felsza­badulása 40. évfordulója tisz­teletére Sorsforduló címmel szervezett és már ősz óta folyó programsorozat produkciói. Emellett 13 új magyar fil­met kívánnak bemutatni a jö­vő esztendő első hónapjaiban, közöttük olyanokat, mint a Reál ezredes című kétrészes alkotás, amelyet Szabó István rendezett vagy a Vörös grófnő című Kovács András-film. Hazánk felszabadulásának évfordulójára tervezik Bacsó Péter Hány az óra, vekker úr? című fasizmusellenes produk­ciójának bemutatóját. Könyv gazdasági fejlődésünkről Józan bátorsággal CrSZágOS elméleti konferen­ciát tartottak a nyáron gazda­sági íejlödésünKroi és a gazda­ság.ranyítás tovább rejtesz i-t só­ról, amelyet most a Kossuth Kiadó köny vajakban megje­lentetett. Négy előadás hang­zott el gazdálkodásunk rend­szeréről, s szakértői hozzászó­lók mondták el véleményüket a kérdésről. A megnyitó beszé­det Lakatos Ernő, a párt agitá- ciós és propagandaosztályá- nak vezetője tartotta. Ahogyan fogalmazott, a tanácskozás cél­ja volt, hogy ráirányítsa a fi­gyelmet a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére. Tudott do­log, hogy a gazdaságirányítás rendszerének meghatározó sze­repe van a szocializmus építé­sében. Ezért a szükséges vál­toztatások előkészítésére, be­vezetésére fel kell készítenünk a pártszervezeteket és a szak- szervezeteket, mozgósítanunk a kommunistákat, mindazo­kat, akiket érdekel gazdasá­gunk fejlesztése. Hoós János a gazdaságfej­lesztés, a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás kérdéseit elemzi. Hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitikát, az irányítás rendszerét folyamatosan hozzá kell igazítani a gazdaságfej­lesztés követelményeihez. Ez­után tanulmányában a gazda­ságirányítás továbbfejlesztésé­nek főbb jellemzőit és karak­terét ismerteti. A jövőre vo­natkozóan megállapítja, hogy legfontosabb a vállalkozói jel­legű vállalati, magatartás ki­bontakoztatása, a szabályozott piac szerepének és hatóköré­nek növelése. S ehhez hozzá­teszi: azon intézmények ki- alaki tási és olyan eszközrend­szer kidolgozása, folyamatos működtetése, amelyek tényle­ges lehetőséget adnak a vál­lalat oknak a hatékonyabb mozgásra. Szükséges a népgaz­dasági tervezés továbbfejlesz­tése. a gazdasági szabályozó- rendszer. valamint a szerve­zeti rendszer továbbfejlesztése is. Balassa János a népgazda­sági tervezés és a gazdálkodó egységek önállóságát vizsgálja. Sorra veszi az iparoo’itika. az agrárpolitika, á külkereske­delmi, pénzüevi politika kér­déseit. Hangsúlyozza, hogy _ a nagyobb önállóság a tervezés­ben aagyon fontos tényező, növeli a iu’aidonosi és társa­dalmi tudatot, jobban kibon­takoztatja a kezdeményező­készséget. Szikszói Béla a sza­bályozott p:ac szerepéről érte­kezik, hapeoz'-atva, hogy an­nak a gazdaságban megvan a máza ö n,“-örvénye. Sipos Aladár a gazdaságirá­nyítás intézményi rendszerét, a párt és az állam szerepét a gazdaságirányításban _ veszi szemügyre. Hangsúlyozza, hogy a párt a társadalom ve­zető ereje, a politikai rend­szer legáltalánosabb érdekin­tegráló szerve. Felelős a társa­dalomért, ebből következik az az elidegeníthetetlen joga és kötelezettsége, hogy a gazda­sági életet irányítsa. Ugyan­akkor a pártbizottságok, párt- szervezetek a gazdaságvezetés helyett nem dolgozhatnak, nem dönthetnek helyettük. Feladatuk, hogy jó politikai munkával segítsék a vállalati gazdasági vezetés önálló te­vékenységét és a társadalmi szervezetekkel együttműköd­jenek a gazdaságpolitika meg­valósításában. A hozzászólók is nagyon sokrétűen elemezték a lehető­ségeket. Simái Mihály a vi­lággazdasági kihívás és a ma­gyar gazdaság kapcsolatát bo­gozta, kifejtve azt, hogy a vi­lággazdaság nem jótékonysági egyesület, amely segíti a sze­gényeket. felemeli a gyengé­ket vagy esetleg kihúzza a baj- K jutott országot a kátyúból. Kozma Ferenc pedig azt fej­tegeti, hogy józan bátorságra és bátor józanságra van szük­ség a gazdaságfejlesztésben. Huszár István befejezésül hangsúlyozta, hogy bonyolult világunkban nem könnyű el­igazodni, s ezért meg kell ta­nulnunk megismerni másokat, s cselekvőén gondolkodni, csakis így lehet eredményesen munkálkodni a gazdaságfej­lesztésen, a gazdaságirányítás megújításán. Az elméleti tanácskozás, s annak a könyvben összegyűj­tött és megjelentetett anyaga is gondolkodásra késztet. Gall Sándor Apró sikerekből épül a vár Siránkozni, bírálni könnyebb A tapasztalatok szerint á nyolcvanas évek eléjének ese­ményei, eredményei a megnövekedett gazdasági nehézségek, problémák egyre feszítőbb jelenlétének, s az azok feloldására tett erőfeszítések jegyében teltek el. ... A népművelésnek szá­molnia kell azzal az egyszerű ténnyel, hogy napjainkban a gazdasági értékteremtés befolyásolja a közszellemet... A mun­kahelyi közművelődés alapvető problémája napjainkban abból adódik, hogy a gazdasági vezetés is ezt a folyamatot szorgal­mazza. Bár határozatok, rendeletek élnek, a napi vállalati gya­korlatban a közművelődés komoly mértékben háttérbe szorul. Elapadó források Egy pályázatból valók a fenu idézetek.' A ceglédi Kos- sutn Művelődési Központ mun­katársai készítették a Szak- szervezetek Fővárosi Művelő­dési Házának kiírására. A té­ma: a munkahelyi művelődés. — Nyolc-tíz esztendővel ez­előtt kezdtünk a munkásműve­lődéssel foglalkozni — mondja Farkasházi István, a művelő­dési központ csoportvezetője —, amikor a közművelődési intézmények közös fenntartá­sa napirendre került. Ez a for­ma itt Cegléden nem látszott megfelelőnek. Akkor kötöttünk együttműködési szerződést a helyi vállalatokkal, szövetkeze­tekkel. Kulturális célra fordít­ható pénzeiket befizették ne­künk. Ebből húsz százalék a művelődési házé lett, a töb­biért pedig programokat kap­tak. Később a költségek növe­kedése miatt, ez a húsz szá­zalék negyvenre emelkedett. Az évek során azonban a kipróbált és jól működő rend­szer akadozni kezdett, s ebben nem kis része volt a gazdasági helyzet alakulásának. A város üzemeinek többsége — kis leányvállalat — pénzügyi ne­hézségekkel küzd. A források elapadása némelyiküket arra késztette, hogy fölmondja az együttműködést. Makacsul hitték A művelődési központ dol­gozói azonban nem törődtek bele a kudarcba, új formákon, módszereiken törték a fejüket. Makacsul hittek benne: bár­mennyire is leköti az embere­ket a munka, a megélhetéshez szükséges jövedelem előterem­tése, az őket érdeklő progra­mokra igenis szakítanak' időt. — A kisüzemeik azonban a maguk öt-hatezer forintos kulturális alapjukkal nem so­kat tudtak kezdeni — mondja Csilléi Béla, a művelődési központ munkásművelődéssel foglalkozó népművelője. — Így jött az ötlet: hozzuk össze a kis cégeket, divatos szóval az integrációban láttunk új lehe­tőségeket. — Azóta a kevesebb pénzért lényegesen többet kapnak — veszi át a szót Farkasházi Ist­ván. — A város határában le­vő ipartelepen kezdtük három évvel ezelőtt, összesen öt ki- sebo üzem, szövetkezet inusu- cűk itt egymás meueit. az mei evadDan mar kiterjesztettük ezt a format a vo.ct.i-mmpie is, anoi narom üzem egyesíti anyagi ienetosegeit. i-ensze nem ment ez ilyen egyszerűen. Rossz beidegződéseket kénéit legyőznünk, iá rengeteg múlik a neiyi kulturális leieiosokon, akiknek ez a munka csak piuszreiadat. Mi, szakemberek segítő, váiogato, eaenorzo sze­repet töltünk be, a konkrét feladatokat nekik kell megol­daniuk helyben. Napi csaták — Ez nem azt jelenti, hogy mi valahonnan a magasból di­rigáljuk okét — egészíti ki Csilléi Béla. — Szinte naponta járjuk a munkahelyeket, sze­metes kapcsolatunk van a közművelődési felelősökkel, de magukkal a dolgozókkal is. Nekünk tudni kelt, hova lehet megnivni Chrudinák Alajost és hova a Hofit. Az egész munkahelyi művelődésnek ez a lényege: a realitásokból keil kiindulni. Siránkozni és bí­rálni persze sokkal könnyebb, mint csinálni. Mi még ma is naponta megvívjuk apró kis csatáinkat az ügy érdeliében. Dicséretes lelkesedés, szép elképzelések. De mit takar ez a valóságban? Pontos, konkrét választ kapok erre is. Csilléi Béla fiókjából dossziékba ren­dezett iratok, szerződések, do­kumentumok - kerülnek' «lő.-A közismert népművelői menta­litást meghazudtoló precízség- gel gyűjt, rendez minden anyagot. — A vállalatok szb-titkárait és közművelődési felelőseit minden hónap utolsó napjai­ban összehívjuk egy értekez­letre. ök elmondják, mikor, milyen programot szeretnének. Persze a választásban néha bi­zonytalanok, érdeklődésüket igyekszünk irányítani. Ilyen­kor szoktuk szétosztani a mű­velődési központ programját, műsortájékoztató kiadványait, ; Újabban ezekre a megbeszé- j lésekre meghívjuk a könyvtár, j a mozi, a múzeum, a TIT, de I még a könyvesbolt munkatár­sait is; ők ugyancsak bemutat­ják kínálatukat. Ez a fórum egyre népszerűbb, az utóbbi időben már szinte mindenki eljön. Szomszédolás Az integráció lényegéről Farkasházi istván beszél. — Az egymás mellett levő ' kisüzemeiknek nemcsak a ! pénzük kévés az önálló prog- j ramok megvásárlására, de a kellő számú közönség sem jön össze egy-egy helyről. Ezért közösen kérnek műsort, elő­adást, kiállítást. Hol az egyik, hol a másik cég ad helyet a rendezvénynek. S ennek nem­csak praktikus előnyei van­nak. Elindult egy folyamat: érdeklődni kezdtek egymás munkája, körülményei iránt. Üzemlátogatásokat szerveznek, úgymond szomszédainak. Az együttműködés kiterjedt a sportra is; versenyekre hívják ki egymást. A programok,' a rendezvé­nyek pontos terv szerint köve­tik egymást — amint ez az iratokból kiderül —, van köz­tük szórakoztató műsor, kül- és belpolitikai előadás, és író­olvasó találkozó. S csupa úgy­nevezett nagy név: Hofi, Chrudinák, Moldova, Szilvást A házhoz szállított programo­kon kívül ezek az üzemek — a befizetett összeg arányában — a művelődési ház minden őket érdeklő műsorára kaphat­nak jegyet. Élnek is a lehető­séggel. Nem mérhető? Azt még nem tudni, hogy a pályázat elbírálói miként érté­kelik majd a ceglédiek mun­káját. De azt hiszem, ez a leg­kevésbé fontos. Az igazi siker az,.hogy sikerűit.visszafordíta­niuk egy folyamatot, föltá­masztani egy jó kezdeménye­zést. Nem látványos módon érik el eredményeiket. Kis lé­pésekkel haladnak céljuk felé. Ma már azon gondolkodnak, miként lehetne az üzemekhez hasonlóan a város középisko­láit is összefogni? Az első pró­bálkozások biztatóak. Farkas­házi István találóan fogalmaz­ta meg törekvéseiket: — Sokszor mondják, hog a népművelő munkája gyökérte- len és parttalan, eredménye nem mérhető. Mi éppen az ap­ró kis sikerekből próbálunk meg várat építeni magunknak. M. Nagy Péter Csiribiri VI int egy kiállításra, úgy térnek be Gödöllőn az érdeklődök a művelődési központ Csiribiri játék­boltjába. Kezdetben min­denkinek szokatlan volt, hogy a nap bármely sza­kában még a hétvégeken is lehet itt vásárolni. Bár az ötlet nem előz­mények nélküii. Már ré­gen elterjedt a hír a kör­nyéken, de még a főváros­ban is:.érdemes elmenni a ház családi hétvégeire. Ott mirtden korosztály megta­lálhatja a számára kedve­set. A nagyszülők a nosz­talgiamoziban álmodhat­ják vissza ifjúságukat, az apukák a lépcső alján, a zenebuükban másolhatják kazettára a legújabb szá­mokat,: miközben a felesé­gek textilfestést tanulnak, vagy a lákásdíszítés forté­lyaival ismerkednek. A gyerekek pedig kedvükre játszhatnak, bábozhat- nak... A művelődés, a szórakozás mellé, a gödöl­lőiek felsorakoztatták a szolgáltatásokat is. Szám talanszor láthattunk itt népművészeti kirakodóvá­sárokat. Akinek elromlik az órája, megjavíttathatja. Időszakról időszakra bővül ezeknek az apróbb-na- gyobb segítségeknek a so­ra. Az iparművészeti vásá­rok sikere adta az ötletet a saját üzlet nyitására. A megvalósításig majdhogy­nem egy esztendő telt el. Immár három hónapja rendszeresen üzemel. A gö­döllőiek büszkék arra, hogy náluk csakis ipar­művészek tervezte holmik kaphatók. Kötött ruhács­kák, rugóbabák, különféle bábuk, mézeskalács, köny­vek. hosszan^ sorolhat^ nánk, mi . mindenből válo­gathatnak az erre járók. Sajnos — alaptőke híján —, csupán a bizományba adott alkotások jutnak el az üzletbe. Az iparművé­szek ennek ellenére szíve? sen „dolgoznak” a művelő­dési háznak. Mint egy kiállításra, úgy térnek be Gödöllőn a mű­velődési központba az erre járók, A népművelők re­mélik, hogy a szép játékok előbb-utóbb, -talán az idei karácsonyra az otthonok­ba is belkerülnek. Er. K. DIOFIGYELO Népi iparművészet Kecskeméten egy ri93-ban készült egykori $jrfőzó- ház épületében megnyílt a Magyar Népi Iparművészet Múzeuma. A közel ezer négyzetméteres kiállíióterüle- ten a hazai népi iparművészet páratlan gazdagságú — több mint ezerdarabos — gyűjteménye kapott otthont. A kiállítá­son külön termet kaptak a legjelesebb hazai fafaragók, faze­kasok, szövők, bíírművesek, kovácsok, kékfestők, vesszőfonók, és bútorkészítők legszebb munkái. Képünkön karcolt, spanyo- lozott és faragott szarukürtök a kiállításon CSALÁDI TÜKÖR. Nem tu­dom, hogy milyen lett volna a Rádióújságban megjelent cí­mek alapján a tegnapi adás. mert javarészt hem á~ beha­rangozott riportok hangzottak el. De ha a szerkesztők — Juhász Edit és Balogh István — azért változtattak eredeti elképzeléseiken, hogy aktuáli­sabbak legyenek, az eredmény őket igazolja. Ügy gondolom, hogy az OFO- TÉRT szemvizsgáló laborató­riumainak munkájáról szóló alapos, a kérdés minden olda­lát körüljáró interjúi üzérük, amoly a tegnapi adásból a leg­több hallgató érdeklődésére tarthatott számot, ugyan nem elsősorban egy családi maga­zin műsorba kívánkozott vol­na. Ám annak okán, hogy ki­csik és nagyok között egyre többek szorulnak szemüvegre, jól tették, hogy felvállalták a témát. Aki nem tudná, az OFO- TÉRT Vállalatnak Budapesten van három szemvizsgáló labo­ratóriuma, ahol 110 forint el­lenében megvizsgálják a szemüveges embert, s szeme állapotának megfelelő új óku- lárét írnak és készítenek szá­mára. Igaz, hogy egy-két órát várakozni kell, s időnként elő­fordul, hogy a nyitás előtt sorban állnak az üzleteiméi, de mind a megszólaltatott vára­kozók szavaiból kitűnt, nekik még a vidékről való felutazás­sal együtt is megéri, mert gyors a munkájuk. Az Országos Szemészeti In­tézet vezetőjének más a véle­ménye. A veszélyt ő abban látja, hogy ily módon esetleg rejtve maradnak olyan szem­betegségek, hályog, daganat, stb. — amit egy szemorvos minden bizonnyal észrevesz vizsgálata közben. Csakhogy a gyakorlat, mindenekelőtt a nagy forgalmú szemészeti ren­delőkben az, hogy az új szem­üvegre várakozókat a szak- asszisztensek vizsgálják meg a hagyományos módon, ők írják fel számukra a lencsét, csak gyanús esetben küldik át az orvoshoz. Említett a szakem­ber egy, a hatvanas évek vé­gén kelt rendeletet is, amely a látszerészeknek kifejezetten megtiltja a szemvizsgálatot — igaz ennek megjelenésekor még nem volt komputerük az optikusoknak. NÉMIKÉPP MÁSKÉNT lát­ja a problémát az Egészség- ügyi Minisztérium illetékese. Szerinte az élethez kell majd alakítani a jogi szabályozást, s lehetővé tenni az ilyen üz­letek szükség szerinti szapo­rítását. Hamarosan értékelik azt a felmérést, amit ebben a három budapesti laborató­riumban ejtettek meg úgy, hogy a látszerészek tevékeny­ségét szemészorvosok felügyel­ték éppen azzal a céllal, hogy kiderüljön, milyen gyakoriság­gal kerül (kerülhet) ide olyan szembeteg ember, akinek or­vosi vizsgálat nélkül betegsé­ge nem derülne ki. Valószínűleg neki van igaza, aki azt mondta, hogy ezek­nek az eredményeknek a bir­tokában engedélyezni lehet majd, hogy orvosi felügyelet nélkül is működhessenek a látszerészek. • Mert abban ugyan igaza van a szemész professzornak, hogy a szocia­lista együttélésben az orvos kötelessége, hogy a betegnek ne okozzon bajt, ellenben leg­jobb tudása szerint gyógyítsa, de abban már Balogh István­nak van igaza, hogy ez csak követelményminimum, s min­den beteg mélán elvárhatja, hogy a gyógyítás a rendelke­zésre álló legkorszerűbb mód­szerekkel és gyorsan történ­jék. Kommentár nélkül: . az OFOTÉRT Népköztársaság úti laboratóriumában olvasható egy tábla, miszerint a Sem­melweis kórház ellátási terü­letén élő szemüvegeseket itt ingyen, a táriada’ombiztosítás terhére vizsgálják meg. B. H. Jegenye — fényben Váci Mihály emlékestek

Next

/
Oldalképek
Tartalom