Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

JHEVYES 19*4. NOVEMBER 3., SZOMBAT ® ÜOitbereny Xif.*f»locnaza *« gó ghdt J^To.löv.hdt. Kiskunholcf srecer> k nagy október évfordulóján1* voH A nagykőrösi mentőállomás (Folytatás az 1, oldalról.) költözés után jobb körülmé­nyek közé kerülhetnek a men­tők, nemcsak a kivitelezőknek, hanem a Nagykőrösi Konzerv­gyár, az ottani lakás-garázs szövetkezet és a ceglédi Park­építő Vállalat dolgozóinak is köszönhetik, akik besegítettek a festésbe, mázolásba, parko­sításba. Egyelőre csak az állomás- épület készült el, a mentők költözése még néhány hetet igénybe vesz, s az új szolgálati hely belépéséről tájékoztatják majd az érdekelteket. Dabason a kettős évforduló alkalmából tegiiap a Lenin téren felszabadulási emlékmű­vet avattak, Csontos László szobrászművész alkotását, melynek architektúráját Ziía- hy István építész tervezte. A nagyközségbe érkező szabad­ság lángját fanfárok hangja •és dísmartűz. fogadta. A ma­gyar és a szovjet himnusz el­hangzása után Fülöpp Istvánná csapatvezető olvasta fel a Ma­gyar Úttörők Szövetsége el­nökségének díszparancsát. Ez­után Papp János színművész mondta el Váci Mihály Méltó hatalmat című versét. Ádori Károlynak, a városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkárának köszöntője után dr. Arató András, a me­gyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Em­lékezett a felszabadító harcok eseményeire, a nagyközség és vonzáskörzete négy évtizedes fejlődésének fontos állomásai­ra. Méltatta a Nagy Október A vízmű üzemviteli épülete Dabason történelmi Jelentőségét, mely lehetővé tette ezt a korszakos léptékű változást hazánkban is. Ezt követően a dabasi Tán­csics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépisko­la tanulóinak irodalmi össze­állítását tapsolta meg a népes közönség. Ugyancsak díszsor- tűz kísérte a koszorúzásokat: az emlékmű talapzatán elhe­lyezték a megemlékezés virá 'gait a nagyközségi pártbizott­ság, a tanács, a tömegszerve zetek, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport és a ma­gyar néphadsereg alakulatai, Volán Tefu Dízelesítési program Befejeződött a Volán Tefu Vállalatnál — az ország leg­nagyobb teherautófuvarozó vállalatánál — a dízelesítési program: összesen mintegy ezer, eredtileg benzinhajtású ZIL tehergépkocsiba szereltek az elmúlt évek során dízel­motort. Ez a vállalkozás je­lentősen hozzájárult a válla­lati energiagazdálkodás fejlő­déséhez. A hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott .15 százalékos fajlagos energia- megtakarítást már tavaly el­érték, az idén pedig ez az ér­ték, 23 százalékra nőtt. A ha­tásos intézkedéseknek kö­szönhetően évente mintegy 4300 tonna üzemanyagot ta­karít meg a vállalat. A dízeicsítés mellett a gép­kocsivezetők anyagi ösztönzé­se is nagymértékben javítja a vállalat energiagazdálkodását. A három évvel ezelőtt beve­zetett érdekeltségi rendszer lényege, hogy a vállalati nor­mában megszabottnál keve­sebb hajtóanyagot felhaszná­ló járművezetők a megtakarí­tott üzemanyag értékének je­lentős hányadát visszakapják. A tapasztalatok azt mutatják: fokozatosan — eddig összesen 10 százalékkal — csökkent a fajtáros fogyasztás s ez éven­te átlagosan 60—70 millió fo­rint megtakarítást eredmé­nyez. Az ösztönző rendszer hatása azért is kedvező, mert a gépkocsivezetők jobban megtalálják számításukat, nem mentiek él a vállalattól, hiszen egy-egy takarékos dol­gozó negyedévenként 2000— 2300 forintot kaphat vissza té­rítésként. Jelenleg az érintet­tek több mint fele részesül eb­ben a „jövedeiemkiegészítés- ben”. A gépkocsi, a motor műsza­ki állapota is fontos tényező­je az üzemanyagfogyasztás­nak, éppen ezért a vállalat valamennyi nagyobb telephe­lyén műszeres diagnosztikai állomást létesítettek. Folyama­tosan figyelemmel kísérik a járművek állapotát, a fogyasz­tást, s kiszűrik a túlfogyasz­tást előidéző hibákat. Űj elektronikus vezérlésű fo­gyasztásmérő próbapadot is üzembe helyeztek, amellyel a korábbinál jóval pontosabban lehet mérni. Az energiagazdálkodásban ugyancsak fontos szerepe van a gépkocsiállomány összeté­telének. Mivel újabb dízelesí- tésre már nincs mód — hi­szen a még meglevő benzines ZIL gépkocsikat hamarosan kiselejtezik, s ezek átalakítá­sa már nem nem gazdaságos —, a vállalat szinte kizárólag dízelmotoros járművekre kor­látozza új beszerzéseit. Jelen­leg már a gépkocsipark 73 százaléka fut dízelmotorral. A Volán Tefu arra törekszik, hogy a fuvarfeladatok na­gyobbik részét dízeles jármű­vekkel végezzék, s ezzel is mérséklődjék a drága benzin felhasználásának részaránya. valamint a helyi gazdasági egységek képviselői. Az I n ter- nacionálé hangjai után az ün­nepség elnökségének tagjai, a lakosság helyezett el virágot az emlékmű talapzatára. A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat dabasi üzemmérnökségén tegnap dél előtt adták át rendeltetésének az új üzemviteli és központi épületet. A tizenkétmillió forintos költséggel készült lé­tesítményt Bendes Gábor, a vállalat igazgatóhelyettes fő­mérnöke avatta fel. S el­mondta, hogy amikor 1972-ben megépült a Dabast és környé két ellátó vízmű, pénz híján csak a gépiházra futotta. A fejlődés azonban az elmúlt esztendőkben óriási volt: míg az indulás évében naponta hatszáz, most meg huszonnégy óra alatt hatezer köbméter vizet termelnek ki. így nap­jainkra égetővé vált az ott dolgozók munkakörülményei­nek javítása. A kivitelezők a PVCSV dolgozói voltak, a tér vezéstől az épület átadásáig két év telt el. Nyársapáton ugyancsak teg­nap méltatták november 7. jelentőségét. Az ünnep alkal­mából adták át rendeltetésé­nek a széles körű társadalmi összefogással létesült új óvo­dai szárnyat. Taksonyban tegnap délelőtt fogadták a szabadság lángja fáklya-stafétát, majd megko­szorúzták a szovjet hősök sír­ját. A kora délutáni órákban pedig az iskola udvarán em­lékeztek meg a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom kö­zelgő hatvanhetedik évfor­dulójáról. A múltba való visz- szatekintés-t összekötötték a gyarapodás feletti örömmel, felavatták az iskola új szár­nyát, illetve az itt levő hat tantermet. Ez a hat tanterem immár lehetővé teszi, hogy a taksonyi kisdiákok is egy mű­szakban tanuljanak. A MEDOSZ Pest megyei Bizottságán ugyancsak teg­nap rendeztek ünnepi ülést november 7. alkalmából. Vigh Lászlónak, a MEDOSZ Pest megyei Bizottsága elnökének bevezetője után Jant László, az MHSZ Pest megyei vezető­ségének titkára méltatta a Nagy Október jelentőségét. Ezt követően Major Péter, a MEDOSZ titkára jutalmakat adott át társadalmi aktívák­nak. Új lap nyílt a krónikákban \k huf€ déhitán négy óráig fartőit a városban Azon az őszön közelebb jöttek a fegyvereik. A hátország is szembekerült a háború véres borzalmaival. A végletekig fokozott rettegés és bizonytalanság görcsbe szorította az embé- | reket. Már túl voltak a bombázásokon, és feltartóztathatatlanul jött a front. Elkerülhe­tetlennek látszott a pusztító vihar. Messzi moraj hullámait hozta a szél, ágyúk torkolat- ■ tüze világította meg éjjelente az égboltot. Há- I zaiikba húzódtak, összebújtak a családok. Mindenki a holnap esélyeit latolgatta, bár az I is kétséges volt: lesz-e holnap egyáltalán? Aztán az is eljött, és mindmáig sokan em­lékeznek rá. i Front a város körül A néptanító alakját bátran meg lehetne mintázni Pataki Ferenc tanár úrról. Hetvenes éveiben járván is magas, szikár, egyenes tar- tású, szemüvege mögött jóságos tekintetű. Szavai meggondoltak, éppen ezért hitelesek és figyelmet keltők, ö az a tanító típus, aki ha­láláig nem búcsúzik el a katedrától. Minden alkalmat megragad, hogy ismeretei gazdag tárházából juttasson a környezetének, s mily sokan hívják, kérlelik mostanában: — Csak még legalább hozzánk jöjjön el! Vetélkedőt rendez a raj, a brigád, a klub, készítsen fel bennünket, legyen zsürielnök, tartson elő­adást! — Csak úgy záporoznak a kérések. Feri bácsi pedig — nem tudván és nem is | akarván elhárítani a szíves invitálást -— Össze- j szedi kéziratos jegyzeteit, és indul a csemői klubkönyvtárba, a ceglédi Mészáros Lőrinc Általános Iskolába, a KÖZGÉP gyárába és [ még felsorolhatatlanul sok helyre. Ezekben a hónapokban — s ez évek óta így van — ő I a TIT legkeresettebb előadója. Érthető az iránta megnyilvánuló érdeklő­dés, hiszen olyasmit tud, amit sokan szeretné­nek hallani tőle, ő írta meg Cegléd és kör­nyéke 1944 októberi, novemberi napjait. Front a város körül címmel megjelent helytörténeti munkája annak idején díjnyertes Pest megyei pályamű volt, és a ceglédi Kossuth Múzeum kiadásában látott napvilágot. Húsz éve ez az egyik legkapósabb olvasmány a vetélkedők körében, bizony sok már a foszlott fedelű fü­zet. Mégsem kell attól tartani, hogy elvész a kis példányszámban, gyorsan sárguló lapokra nyomtatott tudomány. Azóta már megjelent tekintélyes, kék vászonkötésben, fedelén aranyoroszlános városcímerrel díszítve a Ceg­léd története című monográfia, amelyben im­már az örökkévalóságnak adta közzé Pataki Ferencnek a második világháború éveiről és a város felszabadulásáról szóló dolgozatát. Munkájának akkora híre kerekedett, hogy egy alkalommal meghívták a fővárosba, a Kossuth Klubba, ahol hadtörténészek között egyetlen civilként kellett kutatásairól beszél­nie. Feszült figyelemmel hallgatta a sok törté­nettudós, miként kereste fel utóbb a harcok színhelyeit, mint járt tanyáról tanyára, türel­mesen faggatva az embereket, elvezettetve magát a katonasírokhoz, meghallgatva az ese­mények tanúit, felkérve tanyai tanítókat az adatgyűjtésre. Amikor a végére ért az elő­adásnak, Mód Aladár, a neves professzor emígyen dicsérte meg: „A tanár elvtárs az igazi hadtörténész, mert a helyszínen kell tá­jékozódnia mindig a kutatónak”. A hadihelyzet Miről beszél mostanában a ceglédieknek a tanár úr? 1944 őszi napjairól. Arról az idő­szakról, amikor elrendelte a szovjet hadveze­tés Budapest felszabadítását. Pontosan re­konstruálta a harci helyzetet. A 46. szovjet hadsereg vonult fel október végén a Duna— Tisza közén. Cegléd, Abony és Törtei körzeté­ből a 24. német páncélos hadosztályt Kecske­mét térségébe gyülekeztették. Tőle tudjuk, R./o* “tsr ft/nap#ntye „*>*« -«a >. ccaiZ^ki . _ l V.Í \ •• V \jJj7G0HDS. *■ ^Lajoynine */s*uníck>gy?ia?a j © szsntts l löv. hdt. Felszabadulási emlékmű Nagykörösön Hancsovszki János felvétele és reprodukciója hogy Szolnok, Tiszavárkony, Üjkécske, Tiszc- ug védelmét a 20. magyar gyalogos hadosz­tály, illetve a Tószeg, Tíszakécske vasútvona­lon, elhelyezkedő 21. német pánoélgránátos ez­red látta el. : A szovjet csapatok Kecskemétet november1 1-én elfoglalták. A hadműveletek a szárnya­kon folytatódtak a ceglédi járás területén. Jászkarajenő, Kőröstetétlen, a másik oldalon Lajosmizse, Pusztavacs, Mikebuda volt az elő­retörés iránta. Középen zsák alakult ki, amelyből a németek kisebb utóvédharcokkal igyekeztek kijutni. Nagyköröst[ a ,24. német páncélos hadosz­tály maradék, egységei november 1-én kiürí­tették, majd 2-án reggel a Kocsér felől érke­ző román egységek és a szovjet Szviridov tá­bornok páncélosai vették birtokukba. Pataki Ferenc könyvéből tudjuk, hogy no­vember 3-án a megerősödött német ellenállás súlyos harcokat jelentett Kecskéscsárda kör­zetében. Nyársapát irányából is előretörtek a szovjetek, és november 4-én már a reggeli órákban megjelentek Cegléden. A Körösi úton, a Török Ignác utcán, a Csutak Kálmán utcán, a Mizsei úton és az Örkényi úton jöt­tek be először. A román csapatok a Csengeri- szél irányából érkeztek. Velük szemben ma­gyar katonák voltak, s a Folyó utcánál ki­sebb utovédharcot vívtak. Délelőtt tíz óra táj­ban a vasútállomás és a Szolnoki út közötti sávon a magyar egységek elhagyták a várost. Az előrevonúló szovjet csapatok nem ütköztek ellenállásba a helység közepéig. A városháza környékét páncéltörőkkel erő­sítették meg a németek. A központban a harc délután négy óráig tartott, és még besötéte- dés előtt felszabadult az egész város, A kö­vetkező napokban Ceglédtől északnyugatra és északra még súlyos elhárító harcokat vívtak a németekkel-a szovjet csapatok. November 11- én volt a döntő támadás, s akkor hagyta el a front végleg a város környékét. Szvaxard A 4«. hadsereg csapása a Duna—Tisza közén (1944. okt. 29—november 1) Fennmaradt fotók A könyvben nincs benne, mert csak utóbb vált a helytörténész számára ismertté, hogy maga Malinovszkij marsall is megszállt a vá­rosban. A Batthyány utca egyik sarokházát vélik lakóhelyének Pataki Ferenc informáto­rai. A háború mozzanatairól számos fénykép- felvétel maradt az utókorra. A ceglédi bom­bázást követő utcaképeket az akkor ifjú dro­gista, Pesti Antal örökítette meg. A romba dőlt házak mutatják, hogy ezt a várost sem kímélte meg a háború. Van egy vidámabb felvétel is, amelyet a Cegléd története közöl. Fiatal szovjet tiszt ül egy ház előtt a hamarjában előkerített kar­széken. Fején kozákos sapka, zubbonyán vár­szíj, lábán kopott, sok földet bejárt katona- csizma, kezében cigaretta. Alig több húszéves­nél. Komoly tekintette] néz a kamera lencsé­jébe. A múzeumi adattár szerint ,,Az első­ként Ceglédre érkezett felszabadító szovjet csapattest tisztje (1944. nov. 4. 8 óra)’’. Tamasi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom