Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

A Nogy Októberi Szocialista Forratfalcm évfordulóján Kitüntetések a Parlamentben Versenyben a brigádok Igényesek az itteni emberek J A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Ok- ^ tóbcri Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmá- ^ bál, eredményes munkásságuk és közéleti tevékenysé- ^ gük elismeréseként kitüntetéseket adományozott az j élenjáróknak. ^ Az alábbiakban a Pest megyei kitüntetettek névsorát <5 tesszük közzé. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ZÁSZLÖRENDJE kitüntetést kapta dr. Rados Jenő Állami-díjas építész, a műszaki tudományok doktora, nyugalmazott egyetemi tanár. A SZOCIALISTA Magyarországért ÉRDEMRENDET vehette át: dr. Antalóczy Albert. az MSZMP Komárom megyei Bi­zottságának első titkára; dr. Csen­des Béla. az Országos Tervhivatal elnökhelyettese; Csizmazia Lajos, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának nyugalmazott osz­tályvezetője; Dajka Ferenc, a Vegyipart Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára; Ekler György, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára; Enyedi G. Sándor, a Békés megyei Népúj­ság főszerkesztője; Erős József, a Vertesz nyugalmazott igazgatója, Gál Lajos, a Budapest VII. kér. Rendőrkapitányság nyugalmazott vezetője, Gotyár Gyula, a Nógrád című megyei lap • főszerkesztője; dr. Horányi László, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal osztályveze­tője; dr. Horn Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának osztályve­zetője; dr. Horváth Dávid, az Egészségügyi Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese, minisztériu­mi főtanácsos; Horváth Gym'gy, a kisláng! Béke Tsz elnöke; dr. Hor­váth István belügyminiszter; Jé- ger Ferenc, a Nagyatádi Konzerv­gyár igazgatója; Kemény Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem baki tangazdaságának Igazgatója; Kiss György, a Pápai Higiénia Szolgáltató Szövetkezét elnöke; Kovacsics Gyula, a nyír­egyházi Épszer Vállalat nyugalma­zott személyzeti vezetője; Kovács Pál, a Fővárosi Tanács közmű- és mélyépítési főigazgatóságának; nyugalmazott osztályvezetőié; Ko­vács Péter, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője; dr. Kurucz István, az MSZMP Bu­dapesti Bizottsága Oktatási igaz­gatóságának vezetője; dr. Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bízott-: eágának osztályvezetője; dr. Lázár László, a Budapesti Bútoripari Vállalat vezérigazgatója; Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára; Lukács László, a Népszabadság sportróva- tának vezetője; Maczkó Gábor, az Alkaloida Vegyészeti Gyár főosz­tályvezetője; Marai László, a Ma­gyar Optikai Művek kalibergyárá- nak igazgatója: Mátrai Árpád, a Mecseki Ércbányászati Vállalat nyugalmazott műszaki vezérigazga­tó-helyettese; Molnár István, az MSZMP Vas megyei Bizottságának titkára; dr. Ozsvald László, az Országos Tervhivatal pártbizottsá­gának titkára; Pach Zsigmond Pál, Koissuth-díjas és Állami-díjas aka­démikus, az MTA aleLnöke, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója; Poll Sándomé, a Lap­kiadó Vállalat nyugalmazott fő- szerkesztője; dr. Simon Lajos, az OKISZ nyugalmazott elnökhelyet­tese; Somogyi Gyuláné nyugalma­zott varrónő (Szabolcs megye): Schiffer Pál né, a Ruhaipari Ter­vező Vállalat nyugalmazott textil- rajzolója; dr. Szcpes Imre nyugál­lományú orvos-ezredes: Szerb Fe­renc. a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat vezérigazgatója: Szűcs Gábor, az MSZMP Hajdú­szoboszlói Városi Bizottságának el­ső titkára; dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára: Vas János, a Ke­reskedelmi, PénzÁigvi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára; Várnai Ferenc, a Népszabadság szerkesztő bizottsá­gának tagja, a külpolitikai rovat vezetője. A VÖRÖS CSILLAG ÉRDEMREND kitüntetésben részesült: Fábián László r. alezredes. Fekete Péter x alezredes, Fekete Sándor ezre- cl es. Gaal .Ján Ca r. ezredes, liol- sofszky Aladár alezredes, dr. u- povszüy János r. alezredes, IViina- rovits aáncs tű. alezredes, lla.aj Endre ezredes, Solti László r. alez­redes, Szepesi lerene ezredes. Vaj­da János r. alezredes. A Kiváló Szolgaiad Érdemérmei harmincegyen kapták meg. A Magyar Honvédelmi Szövetség Pest megyei vezetőségének tanács­termében Jant László, a szövetség megyei titkára is tegnap kitünte­téseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Liszek , József, bronz fokozatát Pintér Ferenc, a megyei gépjárművezető-képzö is­kola gyakorlati oktatói kapták. A Honvédelmi Érdemérem 33 évi szolgálatért adható fokozatát ve­hette át Algács Tibor, a megyei vezetőség munkatársa. 25 évi szol­gálatáért Gulácsy Tamás, a szent­endrei vezetőség, titkára. 15 évi szolgálatért Botka László, a nagy- kátai vezetőség titkára. Fehér Jó­zsef. a megyei gcp.iár.nűvezető- képző iskola vezetőié és Ilauzinger Imre, a budaörsi vezetőség titká­ra. Tízévi szolgálatért hatan kap­ták meg ezt a kitüntetést, huszon­kilencen megyei titkári dicséretet és jutalmat kaptak. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT KAPTA: BáSrit József, a Leányfalui Nagy­községi Tanács elnöke;. Déri György, a Volán t. sz. Vá'lalat. át talános igazgatóhelyettese; Illési Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságá­nak tanulmányi csoportvezetője; Major Péter, a Mezőgazdasági, Er­dészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezete Pest megyei Bizottságá­nak titkára; Marosvölgyl Lajos, a Szentendrei virosTT'anacs elnöke; űr. Nagy Mihály, a löki Egyetér­tés Termelőszövetkezet elnöke: Szabó Ferencné. az Örkényi Béke Tsz párttitkára; dr. Tóth Péter, a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzö Állomás igaz­gató föállatorvosa: Varga Laiosné. a Buda-flax Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat szb-titkára; Wallner Béla, a Pest megyei Tanácsi Költ­ségvetési és Elszámoló Hivatal vezetője. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATA Ambruska Péter, a Dömsödi Nagyközségi Tanács elnöke; Bá­rány Imre, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem művezetője; Bozsó József, a solymári Rozma­ring Termelőszövetkezet gazdasági társulásának igazgatója; dr. Czár Manyiiért, az MSZMP Pest megyei Bizottságának munkatársa; Dé- minger Ferenc, a Csepel Autógyár szerelője; Dizseri Sándor, az érdi Vörösmarty Gimnázium címzetes igazgatója: dr. Dudás Gáspár, a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége ellenőrzési iro­dájának vezetője; Erdős Lajosné, a Nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet főkönyvelője; Edel­mann György, a Szob-' és Vidéke Áfász ABC-áruházának vezetője; Fecske Károly, a Pest megyei Ta­nács V. B. Gazdasági Ellátó Szer­vezetének igazgatója; Fehérvári János, a ceglédi 1. sz. postahivatal vezetője; Kártcszi István, a tápió- szentmártoni Aranyszarvas Terme­lőszövetkezet főmezőgazdásza; dr. Kelemen Erzsébet, a Pest megyei KÖJAl osztályvezető főorvosa, a szakszervezeti bizottság titkára; Koch Vilmos, pilisvörösvári kőfa­ragó kisiparos; Kovács Antal, a püspökhatvani Gaigavölgye Ter­melőszövetkezet elnöke; Krizsán Ferenc,_a._buj!y}_Tessedik Sámuel Termelőszövetkezet kombájnosa’; aiarlok Gyula, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat műszaki igaz­gatója; Mészáros István, a TIT ceglédi szervezetének titkára; Mó­ricz Ferenc, a Volán 1. sz. Vál­lalat gépkocsivezetője; Pintér Sándor, a Cement- és Mész­művek váci gyárának igazgatója; Pokomándi Endréné, a Pest me­gyei Tanács Semmelweis Kórhá­zának osztályvezető főgyógyszeré­sze; Sárkány Györgyné, a Pest megyei Tanács V. B. Petényi Gé­za Központi Csecsemőotthonának igazgatóhelyettese; Scmegi Pál, a dunaharaszti Texgráf Ipari Szö­vetkezet elnöke; dr. Siklós János- né, a Pest megyei Tanács V. B. Központi Oktatási Intézmények Gondnokságának igazgatója; Si­mon János, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának osztályvezetője; Spirk Tiborné, a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kercskedélmi Vállalat osztályvezetője, a szakszervezeti bizottság elnöke; Szabó János, a nagykátal Magyar—Koreai Barát­ság Termelőszövetkezet tehenésze; Tcrdal János, a gombai Fáy András Termelőszövetkezet ellen­őrző bizottságának elnöke: Tóth József, a MÁV Dunakeszi Jármű­javító Üzem fémcsiszoló brigád- vezetője; Turóczi Bála, a Pest megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatalának elnöke; Var­ga János, a Pest megyei Ü,t- és Hídépítő Vállalat igaz­gatója; Vargha Tamás, a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsá­nak munkavédelmi főfelügyelőié; Vámos Béláné, az abonyi Üj Vi­lág Termelőszövetkezet zöldségter­mesztője: Vörös Géza, a Pest me­gyei Tanács csoportvezető főtaná­csosa, a szakszervezeti bizottság titkára; Zaltar János, az ÉVIG ceglédi gyárénak lakatos csoport­vezetője, a városi pártbizottság ta™ja és Zsigmondi Irtván, az Országos Takarékpénztár Pest me­gyei Igazgatóságának helyettes ve­zetője. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA Albert Tibor, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet gépszerelője; Alt Jánosné, a Budaörsi Nagyköz­ségi Tanács V. B. osztály vezetoie; Antali ez András, a sülysápi Ta­plóvölgye Termelőszövetkezet cso­portvezetője; Bal csók Lászióné, a Ganz Árammérőgyár mechanikai műszerésze; Banadics Józsofné, a Pomáz és Környéke Háziipari Szövetkezet rajzoló szabásza: Be- los János, a Buda-flax Lenfonó­éi Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának művezetője; Borger Álfrédné. a Pest megyei Pincegaz­daság betanított munkása; Bolya Álfrédné. a Pest megyei Pince­gazdaság szürőkezelője; Bokány Béla, a Volán 1. számú Vállalat autószerelője, alapszón; ezeti párt- 1 tkár; dr. Brúdy Péter. a Volán 1. számú Vállalat párt­bizottságának titkára; Csorba Józsefné. a ceglédi Nívó Ruházati Szövetkezet konfekció-varrónője; Dani Ernő, a Monori Állami Gaz­daság osztályvezetője: Dán ka Mi­hály, a nagykőrösi Mészáros János Termelőszövetkezet állatgondozója; Fehér László, a Dunamenti Regio­nális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat előadója; Gidófaivy Zol­tánná, a Pest megyei Tanács V. B. főelőadója; Gliba János, a Buda­pesti és Pest megyei Gabonafor­y Aki először jár Vecsésen kérdezősködvén, hol talál­ni ja a tsz-irodát, majdnem kifut a faluból. Hiszen a köz- £ ponti épület alig különbözik a mellette álló takaros csa- i látíi házaktól. Jószerivel csak a parkolóban álló gépko- ^ esik sejtetik, hogy itt áll a három falu, Péteri, Üllő, Ve- £ esés határát felölelő Ferihegy Termelőszövetkezet köz- y, ponti irodája. Már a kapu körül tisztaság, rend, ápolt zöld kör- jí nyezet köszönt. Az ágyások tele virágokkal. Mondja is ^ Sárenszki Lászlóné, a munkaverseny-bizottság elnöke: — Fontos az első benyomás, mert aki ide érkezik — ^ körül is altar nézni a gazdaság háza táján. Meg aztán £ az itteni emberek igényesek ám. Bizonyítja ezt, hogy a ^ hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, valamint a ^ XIII. kongresszus tiszteletére tett felajánlásokban, sok ^ egyéb mellett, lényeges hangsúlyt kapott a környezet '• szépítése is. galml és Malomipari Vállalat gép­kocsivezetője; Hárl Józsefné, a Dunakeszi II. számú Általános Is­kola tanára, pártalapszervezeti vezetőségi tag, az ML Esti Közép­iskola tanára; Herczcg János, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium tanára, a szakszervezeti bizottság titkára; Juhász Ferencné, a Ceg­lédi Állami Tangazdaság termelés­irányítója; dr. Kazay László, a Pest megyei Bíróság tanácselnöke; Kármán Lászlóné, a nagykátal Minőség Ruházati Szövetkezet részlegvezetője; Káiai József, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság vezető szerelője; Kiss Fe­renc, a Dél magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatóságának munkaügyi vezetője, a városi pártbizottság és a fegyelmi bizottság tagja; Kiss Mi­hály, a Vác és Vidéke Aíész területi ügyvezetője; Kiss Sándor, a döm­södi Dózsa Termelőszövetkezet te­henésze; Klinkó Károly, a kis- kunlacházi Petőfi Termelőszövet­kezet gépszerelője; Kovács And­rás, a szigetcsépi Lenin Termelő- szövetkezet traktorosa; Kovács Sándor, a Nagykőrösi Építőipari Kisszövetkezet ácsa; Kovács Szabó Veronika, a Hazafias Népfront Ceglédi Városi Bizottságának tit­kára; Lacza István, a Kiskunsági Állami Gazdaság brigádvezetöje; Lévai András, az Ikladi Ipari Mü- szergyár művezetője: Losonczi Jó­zsef né, a Ceglédi Városi Tanács V. B. főelőadója; Martinusz Fe­renc, a Pest megyei Tanács V. B. csoportvezetője; Mező Józsefné, a Kerepestarcsai Nagyközségi Közös Tanács V. B. főelőadója; Nyerges Lajos, a Magyar Pamutfonóipari Vállalat váci bélésgyárának nyu­galmazott művezetője, területi alapszervezeti párttitkár, a városi pártbizottság tagja; Parőczi Józsefné, a Váci Kötöttárugyár kötője; Pásztorniczky Elemér, a Pestvidéki Gépgyár osztályvezető­je; Pesti Gusztáv, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipa-rl Vállalat főkönyvelője; Rédey IAtér, a Kó- zépmagya-rországi Közmű- és Mély­építő Vállalat vezető szerelője; Répás! Lajosné, a Szobi Nagy­községi Közös Tanács V. B. főelő­adója; Romhányi Ferencné, a Pest megyei Tanács V. B. admi­nisztrátora ; Sándor Ferenc, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat gyakorlatioktatás-vezetője: Sí­inon László, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárának műveze­tője, alapszervezeti párttitkár; Soltész Lajos, a Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szakszerve­zete Pest megyei Bizottságának titkára; Somoskői István, az Ala- gi Állami Tangazdaság igazgató- helyettese; Szabó István, a Váci Kötöttárugyár főművezetője; Sza­bó Lajos, a Vámosmikolai Közsé­gi Közös Tanács vb-titkára; Szűcs Balázs, a Nagykőrösi Konzervgyár osztályvezető-helyettese; Taskó József, a tápióbicskei Április 4. Termelőszövetkezet gépkocsiveze­tője; Tompa Sándor, a MÁV Du­naiteszi Járműjavító Üzem maros brigádvezetöje; Tóth József, a pé- celi .Rákosvölgye Termelőszövetke­zet vontatóvezetője; Török Gézá- né, a Pest megyei Tanács V. B. Gazdasági Ellátó Szervezetének étkezdevezetője; Tötös Márton, a Tápió-Haja Vízgazdálkodási Társulás körzeti szerelője, alap- szervezeti párttitkár, a nagyköz­ségi pártbizottság tagja; Torai Já­nos, a Pest megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat munkaverseny- és munkásellátási vezetője; Vándor- ük Béláné, a Váci Kötöttárugyár adminisztrátora; yarga Ferenc, a leikési Ipolyvölgye Temelöszüvet- kezet gépkocsivezetője; tír. Vass Imre, a Telefongyár nagykátai gyáregységének igazgatója; Wé- ber Zoltán, a Vác és környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Válla­lat üzletvezetője. Egymást segítve Hallomásból tudom, hogy a szövetkezet 19 szocialista bri­gádja csatlakozott a felhívás­hoz. A legtöbb kollektíva se­gíti egymást, az emberek jó barátok a magánéletben. Ha valamelyikük házat épít, szó nélkül áldozzák fel szabad idejüket, hogy minél előbb fe­dél alá kerüljön az új otthon. A közös munkára mindig kész Sárenszki Lászlóné is, nem véletlenül választották a mun- kaverseny-bizottság elnöké­nek. Bár azt mondja; életé­ben, sorsában nincs semmi rendkívüli. És mivel különös egyéniségnek sem tartja ön­magát, találkozásunk első per­ceiben nem is értette, miért éppen őt keresem. Abban iga­za van, hogy munkatársaitól nem térnek el sikerei, de ku­darcai sem. Olyan dolgozó, mint környezetének bármelyik tagja. Érthető, ha gondjai is azonos tőről fakadnak, a szö­vetkezet sorsáért való aggo­dalomból. — Igyekszünk teljesíteni, amit vállaltunk — állítja a versenybizottság elnöke. — Tavaly például négyszázezet forint értékű társadalmi mun­kát teljesítettek a brigádok. Mellette kirándulásokat szer­veztünk, amire ma is szívesen emlékezünk vissza. Patronál­juk a vecsési öregek napközi otthonát, ahol sok idős ember él. Szintén közös összefogással építettünk homokozót a gyere­keknek. Nyugdíjas társainkat rendszeresen látogatjuk, és a beteg kollégákat sem hagyjuk magukra. A pályakezdő fiata­lokat segítjük a munkahelyi beilleszkedésbe. Az anyaggal, energiával való takarékosko­dás pedig minden felkérés nélkül is vérünkké vált az évek során. Szerencsére. Egyébként megszakadhatná­nak a brigádok vállalásaik teljesítésében, akkor sem len­ne siker, ha a legfontosabbra, a takarékosságra nem ügyel­nének. A külső, pontosabban a gaz­daság vezetőitől kapott támo­gatás újra és újra lendületet ad a brigádoknak. Mindig partnerek — Nem önzetlen ez a segít­ség — vélekedik a versenybi­zottság elnöke. A vezetőknek is jól felfogott érdekük, hogy a brigádok megtalálják a te­repet öntevékenységük kibon­takoztatásához. Igyekezünk is ezt serkenteni. A Ságvári Endre, a Kossuth Lajos és a többi brigádokban is mindig partnerra találtunk. Sokszor kihúztak már bennünket a bajból. Bízom benne, hogy most is... Termelünk ká­posztát, gyökérzöldséget, s ezek rendkívül munkaigényes növények. Sok feladatot nem lehet gépesíteni. A zöldségka­pálásból a gazdaság összes dolgozója kivette részét, mint­egy 1200 ember. Pihenőidejü­ket is felhasználva dolgoztak a földeken. Ez azonban nem az egye­düli felajánlás volt a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet brigádjai részéről. Folyamato­san rendben tartják környeze­tieket, a gaz nem hatalmasodik el területükön, s virág nyílik munkahelyük környékén. To­vábbra is patronálják a gyer­mekintézményeket. Időnként eljutnak moziba, színházba és kirándulni is felkerekednek. Hetekre lebontva — Mennénk többször Is —* tájékoztat Sárenszki Lászlóné. — Jólesne a pihenés, de nyá­ron nehéz elszakadni a mun­kától. A korai káposzta szedé­se már június végén megkez­dődött. A betakarítási tervet még a nyár elején hetekre le­bontva elkészítettük. Az elő­zetes becslések szerint a ká­poszta 200 vagonnal hoz majd töiíbet a tervezettnél. Az új zöldségfeldolgozó üzemünkben 600 vagonnyi répát dolgozunk fel és 400 vagonnyi káposztát savanyítunk, amiből a szocia­lista brigádok is kiveszik ré­szüket. — Fontos, hogy mindenki szakértelmének legjavát adja, mert a zöldségfeldolgozóból kikerülő áru jelentős részét exportáljuk. Csak így képzel­hető el. hogy vállalásunk má­sik legfontosabb részét telje­síthessük, ami nem más, mint a nyereség 1 százalékos növe­lése. Bőna Zoltán I ,* m ! Százezer vadkacsa. A vácszcntlászlú Zöldmező Tsz-bei évente mintegy száz ezer vadkacsát nevelnek a közös gazdaság víztározójában. A: állomány hetvenöt százalékát Soponyán dolgozzák fel. A fenn maradó huszonöt százalékot a jövő évi törzsállomány fenn tartására, valamint vadászati célokra használják. A fövő gyermekeiért fiüg szokták meg a gye_ rekek a korán kelés, az is­kolába járás, a felelés, dolgozatírás megpróbálta­tásait, a nyolcadikosoknak, középiskolás negyedikesek­nek újabb felelősségteljes gonddal kell megbirkóz­niuk: a pályaválasztással. A pedagógusok, a szülők átérzik a döntés súlyát, s igyekeznek abban segíteni. Egyre többen ismerik és veszik igénybe a PETI szolgáltatásait is, különö­sen azok, akik ilyen vagy olyan okból áem tudják, hogyan tovább. Megyénkben több mint tíz esztendeje működik a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, amelynek munka­társai 1981 óta, évente versenyfelajánlást tesznek. Hivatalos elnevezésük je­lenleg így hangzik: PETI négyszeres kiváló szocia­lista munkakollektíva. Va­jon mit takar ez a szép cím? Az egyik szépen beren­dezett irodában ülünk dr. Csicsay Ivánnal, aki va­lamikori tiszteletbeli tag­ból a munkakollektíva ve­zetőjévé lépett elő, s a kö­zösség két képviselőjével, Szabó Sándornéval és dr. Bozóné Máthé Rozáliával. Ennél tága'bb körben nehéz a PETI dolgozóival talál­kozni, mert tevékenységük természeténél fogva, hol úton vannak a megye va­lamelyik iskolájába, hol éppen tanácsot adnak a szomszéd szobában egy- egy aggódó szülőnek. A vállalásokat m*r a megalakuláskor több év­re tervezte a kollektíva, s ezt minden esztendőben újabbakkal egészítjük ki — magyarázza dr. Csicsay Iván, látható élvezettel forgatva az elvégzett fel­adatokról szóló dokumen­tumokat és a tagság önér­tékeléseit. — Nincs itt szó csodákról — folytatja —, hiszen tevékenységünk szo­rosan kötődik az intézet szakmai munkájához, at­tól szinte elválaszthatatlan. A három fő cél szellemé­ben dolgozunk. Egyszerű­sítettük az adminisztrációt, növeltük a helyszíni ta­nácsadások számát, még többet foglalkozunk a megváltozott munkaképes­ségű fiatalokkal, a mind­két megjelölt továbbtanu­lási helyről elutasítottak- kal, az állami gondozot­takkal, a veszélyeztetet­tekkel. — Nehéz is mindenről számot adni — veszi át a szót Szabó Sándorné. — Évente szervezzük a pálya- választási heteket, mindig más helyszínnel, rendsze­res továbbképzést tartunk az üzemi pályaválasztási megbízottaknak, visszaad­tuk a gépkocsivezetői státust és a számunkra biztosított autót. Rendsze­resen továbbképezzük ma­gunkat és társadalmi mun­kában tartunk TIT-előadá- sokat. Még folytathatnám a sort... A siakmsi föladatok színvonalasabb ellátásán túl szerintem előrelépést jelent, hogy erősödött ná­lunk a közösségi szellem, baráti, emberi kapcsolat alakult ki köztünk. Figye­lemmel kísérjük, bíráljuk és elismerjük egymás mun­káját. Egész regényt lehetne ír­ni mindarról, ami az alatt az idő alatt elhangzott, amíg beszélgettünk. Fi­gyelmet érdemelne például a negyvenedik évfordulóra tett felajánlásuk, s a fel­hívásuk mindazokhoz, akik gyerekekkel foglalkoznak. Am csak egyet ragadok ki abból, amit megtudtam. 1982 januárjában takarék­betétkönyvet nyitottak egy tenetséges állami gondozott, vagy hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermek részére. Azóta a kollektíva és az egyének jutalmaiból. már jóval több mint tízezer forint gyűlt össze,' ám nem akadt gazdája a pénznek, mert az erre fölkért szervek közül még senki sem tett személyi javaslatot... li-Olljci közössé­gükbe a PETI öt munka­társán kívül a gödöllői nevelési tanácsadó, vala­mint a ceglédi és a buda­pesti áthelyezési bizottság dolgozói tartoznak. Jelsza­vuk így szól: Gyermekeink jövőjéért, a jövő gyerme­keiért — közösen! Az a legfőbb céljuk, hogy minél több rászoruló sorsát se­gítsék a számára legszük­ségesebb pedagógiai ta­nácsadással. Kö. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom