Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-29 / 280. szám
4 hátion J984. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Gül Baba sírjánál m Cermanus Gyula születésének századik évfordulójára emlékezve, Gondolatok Gül Baba sírjánál címmel a Gondolat Kiadó olyan, magyar nyelven megjelent tanulmányaiból, esszéiből ad válogatást, amelyek ’ma már nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhetők az olvasó számára. Germanus nem szobatudós volt, hanem nagy felfedezőTegnap is késő estére tették a televízió másod;k programjában Müller Magda legújabb filmjét — amely egyben a négy önálló darabból álló sorozat befejező része volt — a műsorszerkesztők, s így bizonyára kevesebben látják, mint amekkora közönségét ezek a jól szerkesztett, érdekes témákat feldolgozó alkotások megérdemeltek volna. A senki -földjén címet viselő dokumentumfilm egyébként is amolyan bicskanyitogató hatású volt, hiszen a végén úgy állt fel az ember a kénernyő mellől, hogy hitetlen- kedve kérdezte: Magyarországon lehetséges ilyen 1984-ben?! Sajnos, lehetséges. A la- kihegyi adótorony körül kialakult. életképes és folyamatosan gyarapodó kis település ugyanis furcsa kettősségben él. Papíron — legalábbis a hivatalok szerint — nem szabadna, hogy létezzen, hiszen családi házak építésére ott nem adPcst megye a képernyőn Lakihegyiek csapdában nak engedélyt. A kis falu azonban egyre terjeszkedik, s az emberek kényszerből még a magas bírságokat is vállalják, mert tudják: ha a fejük felett a tető, akkor már megkapják a fennmaradási engedélyt, közben villamosítottak, iható víz is van, sőt az állami lakásokban élők lakbért is fizetnek valakinek, a községfejlesztési hozzájárulásért meg a szigetszent- miklósi tanács kopogtat. A helyiek azonban hiába vállalták fel igazuk biztos tudatában a harcot a hivatalokkal, az aktatologatás, a döntések halogatásának már ismert módszereivel találkoztak és — elbuktak. A lakihegyiek tengernyi gondjával lapunk is többször foglalkozott. Hiába. A tegnapi filmből is megtudhattuk, hogy csak vissza kellene vonni végrevala- hára a régebben elrendelt építési tilalmat, hiszen a régi adótorony már múzeumi tárgy, az újat ped:g előrelátásból a településtől távolabb állították fel, a hivatal mégsem mozdul. S így sok család zsebéből vándorolt már ki több tízezer forint büntetésként, az utóbbi időben olyanért, ami már nem is bűn: egy halott, de még érvényes döntés gáncsán bukik el az ottani kis közösség. Az agglomeráció gondjait bogozgató filmek közül a tegnapi abban is különbözött az előzőektől, hogy a lakihegyiek gondja megoldható pénz nélkül. Legalábbis az első menetben. (furucz) utazó elődeinek, Körösi Csornának és Vámbérynek szellemi örököse, munkájuk folytatója, akit elsősorban a tudományban rejlő kaland lehetősége vonzott: sokoldalú érdeklődésű, orientalista, aki az iszlám világában éppen úgy otthon volt, mint a török vagy indiai történelemben, kultúrában. Belülről, a maga valóságában akarta megismerni a Keletet és népeit, hogy velük azonosulva, de ugyanakkor az európai racionalizmus és korszerű tudományosság eszközeivel világítsa meg számunkra e különös és ismeretlen világot. Olvashatunk a könyvben a török forradalomról, a keleti misztikáról és a bektási dervisekről, Mahátmá Gandhiról és az arab szellemiség megújhodásáról. Karnyújtásnyira a királynő ! A londoni Kensington palotában 1819. május 24-én kislány született: Viktória. Hatvannégy évig uralkodott Anglia trónján, s egy egész korszakot róla neveztek el. Meghatározó jelentőségű volt hatalma a szigetországban. Átélte a negyvennyolcas forradalmakat, a munkásmozgalom születését, az ipari forradalmat, Anglia kereskedelmi, Élet a XVIII században Bél Mátyás, a XVIII. század legnagyobb magyar tudósa egy koncepciójában és méreteiben egyedülálló vállalkozással örökítette meg nevét: elkészítette az akkori Magyar- ország 48 vármegyéjének történeti-földrajzi leírását, amelyhez számos kiegészítő munkát írt a parasztság életének, társadalmi-gazdasági viszonyainak bemutatására. Bél Mátyás művei zömmel kiadatlanok maradtak. Most a Gondolat Kiadó vállalkozott arra, hogy a történeti-földrajzi megyeleírások kiegészítéséül szánt kéziratokból közread egy kötetre valót. Ä könyv legterjedelmesebb írása a magyarországi mezőgazdaságot tárgyalja, s a tá- gabban értelmezett mezőgazdasági tennivalók logikus rendszerbe foglalt ismertetésén túl, elevenen ecseteli a gazdálkodási módokat is. Méltó kiegészítése ennek a magyarországi szőlőkről és borokról, kiváltképpen a tokajiról szóló tanulmány, valamint a magyarok öltözködésével, szokásaival, a nálunk termelt gabona értékesítési gondjaival, lehetőségeivel foglalkozó írás. A Történetírók Tárában megjelent kötettel Bél Mátyás születésének 300. évfordulójára emlékezett a kiadó. ipari és gyarmattartó nagyhatalommá válását. Az egész világ forrongott, míg ő egy bő emberöltőn keresztül ült a trónján: „ ... csak egyvalami volt biztos; hogy e hatalmas, földrészeket átfogó világbirodalom történelemformáló dokumentumait még mindig ugyanaz a kéz látja el kézjegyével. Legtöbbször anélkül, hogy felfogná valódi jelentőségüket..." — írja róla Szilárd Gabriella Lytton Strachey Viktória királynő című munkájához irt utószavában. Strachey — az emberközpontú történelemfelfogás egyik legkiválóbb esszéírója — bensőségesen ábrázolja Viktória királynőt és korát, annak valamennyi hibájával és erényével együtt. Történelmi életrajzot vetett papírra az imponáló tárgyi tudással bíró szerző, akit Erzsébet és Essex című kötetéből már korábban is megismerhetett a magyar olvasó. Az életrajz nem nélkülözi a széles, korabeli tablót a királynő mellett ragyogó portrékat kapunk a számottevő politikusokról, elsősorban Albert hercegről, Lipót királyról. Parlamenti jegyzőkönyvek, levelek, pletykák, anekdoták felhasználásával ismerjük meg Wellington, Lord Melbourne, Disraeli szerepét. Strachey okos, higgadt elemzései nyomán feltárul előttünk a viktoriánus kor szak számos furcsasága. K. T. Ismereden művészeti ág TÖRTÉNETÍRÓK TÁRA vas A Képzőművészeti Kiadó A naiv művészet Magyarországon című kötete a sajátos művészeti jelenség első tudományos igényű összefoglalása. A XIX—XX. század fordulója a naiv művészet szempontjából a felfedezések korszaka. A szellemi életben eddig figyelemre sem méltatott dolgok egyszerre jelentőségre tettek szert. Ez a felismerés megkérdőjelezte az antik és reneszánsz hagyomány kizárólagosságát és felkeltette az érdeklődést az egyszerű mindennapi dolgok iránt. A naiv művészet újkori története lényegében 1886-ban kezdődött. A primitív kultúrák és a gyermekművészet mellett a naiv művészet felfedezése is új ismeretekkel gazdagította a modern művészetet. Magyar- ország mintegy negyedszáza dós késéssel követte Francia- országot a naivak felfedezésében és bemutatásában. Az új hullám hazánkat a hatvanas évek közepén érte el, naiv művészeti értékeink újrafelfedezésével. Az őstehetségek és az újonnan feltűnt alkotók bemutatkozását mellette és ellene felsorakoztatott érvek kísérték a sajtóban, a művészeti és hivatalos körökben egyaránt. Bánszky Pál tanulmánya helyet jelöl a naiv művészet számára a magyar művészet történetében. A könyv értékét növeli és megjelenésének időszerűségét indokolja, hogy e művészeti ág jószerével ismeretlen Európában, de különösen hazánkban szegényesek a publikációk. A kötet 32 alkotó életútját, munkásságát ismerteti. A sok fekete-fehér kép mellett 65 színes nyomatot is tartalmaz. SaHETI FILMTEGYZETi Széplány ajándékba Clio Goldsmith és Pierre Mondy a Széplány ajándékba című Ilimben Úgyszólván mindenből lehet egy épkézláb mozitörténetet kerekíteni. Akár abból is, amiből az új francia—olasz komédia rendezője, Michel Lang teszi: egy pikáns ajándék históriájából. A film magyar címe kissé kikiabálja az ötlet lényegét, de legalább nem hagyja kétségben a nézőt afelől, miről is lesz szó. Ami pedig a címben ígért széplányt illeti, hát azt is meglátjuk, méghozzá olyan körülmények között, hogy szemernyi kétségünk sem maradhat: a lány (Clio Goldsmith) valóban nagyon szép és roppant csinos és az is illik rá, ami a magyar széplány 6zó amolyan mögöttes tartalma. És ez egy csöppet sem baj; a szép Barbara legalább nyíltan vállalja a foglalkozását és semmit sem rejteget. Ami a sztorit illeti: tulajdonképpen pofon egyszerű. Egy nyugdíjba vonuló párizsi bankhivatalnoknak kollégái és barátai nem vázát és nem dohányzókészletet dobnak össsze, hanem befizetik őt egy osztályon felüli széplánnyal való velencei kiruccanásra — de persze úgy intézik, hogy Gré- goire, a mackós termetű bankhivatalnok (Pierre Mondy) merő véletlennek tekintse az esetet. Tekintve, hogy Gré- goire nős és egy egyetemista fiú atyja, valamint Velence helyett Milánóba kellene utaznia hivatalos ügyben, a bonyodalmak elképzelhetők. A cselekmény fő szálába még több mellékszál is kapcsolódik. Megismerkedünk még néhány széplánnyal. Láthatjuk Velence szépséges idegenforgalmi látványosságait. Bepillanthatunk egy velencei luxusszálló nagyvilági életébe. Igazán vonzó női bájakat vehetünk szemügyre. Kissé szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a Grégoire feleségét játszó szépséges Claudia Cardinal fölött sem múltak el nyomtalanul az évek (de hát melyikünk fiatalodik?), s a film végén gazdagabbak lehetünk egy ősrégi igazsággal: az ember gyakran csak azért fedez fel új tájakat, hogy visz- szatérhessen a rég ismerthez. Ami lehet persze nagy igazság, de bizony elég csüggesztő is. Mindamellett a film kedves és szórakoztató. Még a humora sem túl fáradt, s az ötletei sem mindig köszönnek vissza. Másfél óra kikapcsolódás — és irigykedés ebben a ködös télelőben a verőfényes Velence és a Nagy Élet kínálta szépségek miatt. No és legfőképpen azért, amiért erre mifelénk valahogy sosem jutnak eszükbe a kollégáknak ilyen I ötletes nyugdíjba vonulási (vagy más alkalomból idősze- I rű) ajándékok ... Jazz-bolondok Hajlandók vagyunk azt gondolni, hogy csak a beat, a rock és társaik találtak némely helyen kedvezőtlen fogadtatásra, okoztak felháborodást, váltottak ki tiltakozást. Pedig hát az úgynevezett könnyű zene más új stílusainak sem volt könnyebb dolguk. Erről szól — és győz meg — az új szovjet zenés film, a Karen Sahnazarov írta és rendezte Jazz-bolondok. A film hősei az 1920-as évek elején élő szovjet fiatalok. Történetesen odessza’ak; e városban nagy hagyományai voltak az improvizációkon alapuló népi muzsikálásnak, s így itt az Újvilág zenéje, a dzsessz is termékeny talajra hullott. A dzsessz miatt a zeneiskolából kidobott Kosztya egy kis zenekart szervez és sok mulatságos epizód, valamint sok akadékoskodás, gán- csoskodás és szakmai félté- kenykedéá után, végül is eljut a legbefolyásosabb szakértő elé, akitől függ, hogy a sokak által elítélt dzsesszt be- és elfogadja-e a közönség, meg a hivatalos szervek. Kolbaszkin kapitánynak, a szakértőnek tetszik Kosztya zenekara, — tehát remélhető, hogy a dzsessz nem ítéltetik továbbra is bur- zsoá, proletárellenes, dekadens stb. zenének. Sahnazarov rendezésének fő érdeme, hogy kitűnően eleveníti fel az ábrázolt korszak légkörét, figuráit, jól megformálja alakjait és hagyja, hogy a zene uralja a filmet, de mégse legyen csupán dzsessz-szá- mok füzére. Értékelendő a humora is; időnként mintha llf és Petrov valamely regényének szelleme jelenne meg a filmen. S mintha az utolsó képsorok az immár ősz, hajdani ifjú dzsessz-titánokról arra is figyelmeztetnének: talán a dzsessz az egyetlen könnyűzenei műfaj, melyet a nevetségessé válás veszélye nélkül művelhetnek akár nagypapa korú zenésszek is. 1922 Minden népnek vannak talán soha be nem hegedő történelmi sebei. E sebeket feltárni éppoly szükséges, mint amilyen veszedelmes. Szükséges a* emlékező tudat, a nemzedékeken át megörökített vád és keserűség ébren tartásához, s veszedelmes csaknem pontosan ugyanezért: a vád és keserűség félreviheti a jogos és illő emlékezést is. Valami ilyesmi történik az 1922 címet viselő görög filmben is. Nikosz Kundurosz rendező alkotása ugyanis abban az évben játszódik, melyet címéül is választ — s ez az év a kisázsiai görög kolóniák tragikus esztendeje volt. A film megértéséhez annyit tudni kell, hogy a tengerpartot évezredek óta lakták görögök; valaha Trója is itt állott. Török és görög keveredésű lakosság népesítette be a közeli szigetek jó részét is (Ciprus!). Az I. világháború utolsó időszakának, majd a háború utáni éveknek az eseménye] eredményezték viszont azt a súlyos török—görög ellentétet, melynek végső mozzanata 1922-ben a mintegy másfél millió kisázsiai görög elűzése volt, véres és tragikus események közepette. A film erről a kiűzetésről szól, néhol sokkoló naturalizmussal, de főként roppant egyoldalú beállításban, mindenért csak a törököket hibáztatva, holott a görög fél sem volt éppen vétlen az eseményekben. Az emlékezés így vádaskodásba csap át, sőt gyűlöletbe, ami, mint tudjuk, további gyűlölködést szül. Takács István
