Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1984. NOVEMBER 25., VASÁRNAP Emberekhez kezesedtek Szabadon szállhatnak a foglyok Vadakat űzve hetedhét határon át y Nem tudni, hogy a nyulak miként vélekednek a vadászokról, ^ de annyi bizonyos, hogy a vadászok kimondottan szeretik a í tapsituleseket. Mit meg nem tennének értük! Feláldozzák a 2 szombatot, vasárnapot, csak hogy a nyomukba jussanak. Be- z járják értük a fél határt, mire aggatákra akaszthatnak egy- J egy szép hosszúfülűt,. Mindez persze irdatlan puskaropogással jár, amelyet megszokott már a törteti tanyák népe. Egypéran ledermedlek a hált! Kezdtek a dolgok rendbe jönni Volt úgy, hogy kemény eszközökhöz kellett nyúlni Egy barátom szólt, hogy menjek Oroszlányba bányásznak. Mentem. Rövid időn belül vájár lettem, lakást kaptam. (Piroska néni: — Mikor meg-meglátogattam, mindig ott volt a táblán a neve. Ügy gondolom, a munkája után kapta a lakást.) — Nem akarok nagyképű lenni, de az biztos, hogy akkoriban nem sok olyan fizikai képességű melós járkált arra, mint én. Végül ez okozta a bajt is. Másod magammal 40— 50 csille (20—25 köbméter) szenet szedtem ki a föld alól naponta. A jó erős átlag 30 csille volt. Mindenki kidőlt mellőlem, az unokatestvérem férje összesen egy hónapig bírta, de az alatt sok pénzt keresett. Intettek, hogy ne hajtsak annyira, talán hallgatni kellett volna a frontmesterre. (Piroska néni: — Mondta az Orovecz nem is egyszer, hogy állítsam le a férjemet, mert baj lesz.) ★ — Mindennap az első kassal szálltam le a vágatba. Elsőként gyűjtöttem össze váltáskor a szerszámokat, 10—14 méternyi szakaszt fogtam föl. Csakhogy ebben a tempóban az emberek nem maradtak meg mellettem. Meg a sok baleset miatt el is kívánkoztam már. Egyik társam levágott lábát csizmástul jómagam hoztam ki. ★ — 1957 már a ceglédi téglagyárban talált. A két fizetés között akkora volt a különbség, hogy szinte sírva fakadtam. De a tempót itt seim engedtem csillapodni. Egy ízben Ürögdi László társammal együtt 56 ezer darab téglát hordtunk ki a kemencéből 8 óra alatt. Lehet, hogy ezt senki sem hiszi el, de van rá élő tanú: Varga Ferenc, az akkori gyárvezető. A két izzó kemence akkoriban évente 21 millió darab téglát szárított ki, most 7 millió darab a termelésünk, igaz, egy kemencével. •k — 1971-ben mégis odébbáll- tam. Fülöp Gyula gyárvezetővel összekülönböztünk, rossz volt a légkör. A CÁT-hoz kerültem, ott meg éppen indult az új sertéshizlaló építése, hívtak csoportvezetőnek. Volt ott egy szedett-vedett, csellengő társaság, úgy 20—30 ember, nem tudtak velük dűlőre jutni. Csupán az első napon kellett a kezükből kiparancsolnom a bütyköst, mert utána ez a brigád 200 százalék fölött teljesített, 6 ezer forintot kerestek a segédmunkások. ★ — 1973, újból a téglagyár. Eleinte kihordóként, majd a karbantartóknál kőművesként dolgoztam. Ügy 1980 tájt kerültünk szorult helyzetbe. Szóval rettentően laza volt már a fegyelem. Mígnem 82-ben a vállalatvezetőség hívatott, mondták, hogy vállaljak mű- vezetőséget a kemencénél. No, en aztán nem akartam. Adtak egy óra gondolkodási időt. Ügyhogy én onnan már művezetőként jöttem ki. Mit mondjak, páran ledermedtek a hírtől. De aztán a téli javításnak már intenzíven kezdtünk neki, és megvalósult egy újítás: a kemence hőjét elvezetve fűtjük a műszárítót is. Volt, hogy kemény eszközökhöz kellett nyúlni, de másképp nem állt volna meg a cécó. (Ezzel együtt igen tisztelem a melósokat, nem vagyok én különb náluk semmivel.) És akkor kezdtek a dolgok rendbe jönni.., Varga Sándor Be nincs — mondták a tsz-ben Ki mászik fel a karóra? Így megy ez október óta, amikor megkezdődött a hivatalos vadászévad. Egészen februárig nem árt frissen járatni a nyúlcipőt, ha a vadak zöldkalapos muskétást látnak. A fácánoknak is érdemes figyelni, mert a kakasok könnyen puskavégre kerülnek, annál inkább, mivel nem gyanakvó természetűek. Emberekhez kezesedtek, kotlókkal nevelt csibeként, s ha jő a hajtás, csak ímmel-ámmal röppennek fel. Búvóhely lehetne A törteii vadászmező hétezer hektárját a helybeli Rákóczi Vadásztársaság uralja. Apróvadas terület ez, ahol jószerével csak a fácánra és a nyúlra lehet lőni, mert a foglyok szabadságot élveznek. Olyan kevesen vannak, hogy évek óta védik az állományt. Vannak még kecses, formás őzeik, néha egy-két vaddisznó vizitel náluk. A korábbi években, amikor több volt a vize- % nyős terület, vadkacsa is szép számmal lakta a nádasokat, ereket Az egybefüggő, hatalmas nagyüzemi táblákat látva, az iramodó gépeket ismerve, elsősorban a vadászok érdeme, hogy napjainkban még ennyi vad is van. A vadgazdálkodás rejtelmeiről Ondó László, a társaság elnöke beszélt, vadászat közben pendítve meg egy-egy témát. Tőle tudjuk, hogy a negyvenegy tagú társaság mindent megtesz az állomány megóvásáért, gyarapításáért. A fácán- csibéket Bugyiból hozzák, kot- lókkal nevelik, valósággal aj- nározzák. Felváltva őrzik éjszakánként, amíg kicsik. Az őzeket körültekintően selejtezik. Gaál Márton, a hivatásos vadőr rátermett fiatal. Dolgos és energikus, jó szakember. Magasleseket, etetőket éi>ít, élelmezi a vadakat, amikor eljön a tél. Elegendő szálas és lédús takarmányt, szemes terményt szereztek be számukra az idén is. Együttműködési szerződésük van a helybeli Dózsa Termelő- szövetkezettel, a Ceglédi Állami Tangazdasággal és a jász- karajenői Árpád TermelőszöAz utóbbi évek építései, korszerűsítései ellenére még mindig a rossz, elhanyagolt utakból van több a városban. A KÖZGÉP-beliek most azon morgolódnak, hogy a gyárba vezető utat ismét tönkretették. A Malomtószél utcát három árok szeli át. Az úgy- ahogy betemetett gödröket az autók már kiverték, áll bennük az őszi eső. A korai sötétben a munkahelyükre ke- rekezők nagyot nyekkennek, mikor a kerékpár első kereke belezöttyen az árok vizébe. Sehogy sem értik, miért kellett az esős évszakot megvárni az útfelbontásokkal? Hetekig, hónapokig szilárd burkolat nélkül marad a félig betemetett árok. S ha toccsan a kerék, térdig vizes, sáros az ember nadrágja. Amikor jármű előzi a biciklistákat, az vetkezettel. Vadföldeken termelnek az állatoknak eleséget, továbbá most azt szeretnék, ha a feketei részen csenderest létesíthetnének, mert kellene a megfelelő búvóhely a jószágoknak. A társadalmi munka sem idegen a vadászok körében, s aki ebben nem tud részt venni, pénzzel válthatja meg a közreműködést. Szombat reggel nyolc óra. A színhely a vadásztanya. Most mintha népesebb lenne a környéke, mint máskor. Nyolc vendégvadász érkezett Pásztó- ról, visszaadni a látogatást, amit a törteitek tettek náluk. Ezúttal szögön hagyták a golyós mordályokat. beérték a sörétes flintákkal. Nekik az apróvadas vadászat, az alföldi síkság a ritka változatosság, mint az ittenieknek a hegyvidék. Tapslfurfang Virágh István vadászmester köszönti a vadászatra felsorakozott harmincnégy puskást. Rövid, szabatos eligazítást tart: Nerfi feledkezik meg az óvórendszabályok ismertetéséről, hogy balesetmentes, sportszerű szórakozás legyen a jussa mindenkinek. A fegyelemre mi sem jellemzőbb, mint az. hogy ebben a társaságban rossz ómen pálinkás jó reggelt köszönni, mivel a szonda — szúrópróbaszerűen — minden alkalommal előkerül. Csatárláncba sorakozott, legyező alakban széthúzódott a csapat, megkezdődött az első hajtás. Egy riadt tapsi megpróbált kitömi üldözői köréből. Máris hallatszott a hangos figyelmeztetés: — Figyeld, koma! Ott van veled szemben, a’... Nem sokkal később fácáncsapat emelkedett a magasba. Egy biztosan célzó férfi gyönyörű toronykakast ejtett, s máris elhangzott a szentencia: — Na. ez a tollas sem kakaskodik már. Egy sokat próbált vén nyúlnak volt annyi esze, hogy megbújt a barázdában, s amint elvonult a vész, usgyi, eliramodott az ellenkező irányba. Sebaj, került helyette másik. Elégedetten jegyezte meg, aki utat keresztező vizes árkokból koszos vízfüggöny teríti be őket. Igaz, hogy valami útelzáró táblát kiraktak oda, hogy behajtani tilos, de az első arra járó feldöntötte a megszokott útvonalat lezáró léceket, a táblát és a forgalom maradt a régi. Ésszerűen szervezett, lelkiismeretes munkával, néhány talicska betonnal vagy bitumennel egykettőre elhárítható lenne a mesterséges akadály — írja olvasónk, Sándor Béla, ceglédi lakos. Pódium ’84. A ceglédi Kossuth művelődési központban november 30-án, pénteken este hót órakor Szabó Gyula Jászai-díjas színművész mutatja be Színészdal című önálló műsorát. elejtette: — Kivettem a sebességet belőle. Ugratásban sem volt hiány. „Ott repül a sör!" — hangzott nemegyszer. Ez azt a házi regulát fedi, hogy aki véletlenül fácántyúkot lő, ami köztudottan tilalmas, annyi üveg sört fizet büntetésül, ahányan vannak a vadászok. Tisitslet a terítéknek A vadorzókat viszont nem könnyű tetten érni. Sajnos sok kárt okoznak. A lesipus- kások légfegyverrel lövik a gallyazó fácánokat, de kárt tesznek az őzekben is. Sokszor csak megsebesítik, s valahol fólrehúzódva elpusztul. Ez mind a vadásztársaság kára. A bevételt a nyugati vendég- vadászok hozzák. A nyugatnémetek már elmentek, még az olaszokat várják. Januárban majd a hétvégeken egy kicsit bohókás képet fest a csapat. Az élőnyúl-befogás az igazi móka. Bizony nem könnyű behálózni, összekapkodni százötven darabot. A költségvetésben viszont ez is szerepel. Büszkék rá, hogy saját erejükből telt a takaros vadásztanyára, a pótkocsis teherautóra, a traktorra, miegymásra. Ricza Ferenc, a vadásztársaság titkára fényképet mutatott. Ünnepélyes pillanatot örökített meg: a vadászat befejező aktusát, a teríték előtti 'tiszteletadást. így volt ez most is. Virágh István vadászmester sorolta a neveket, s minden vadász és hajtó egy-egy fácánt és nyulat vehetett át Gaál Márton vadőrtől. Másnap már legendát szőhetett mindenki a nyúlpaprikásról. Tamasi Tamás Egy kicsit fenegyerek voltam világéletemben, anyám sokat fényi tett. Nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy most nekiállok dicsérni magamat Nem voltam én sem jobb a többinél. (Polonyi Ferenc 55 esztendős, művezető a ceglédi téglagyárban. Rettentően kémény ember, de a munkatársai szeretik.) — Csaknem fegyvert adtak a kezembe. De a leventeoktatónk, akit Szeleckinek hívtak, szélnek eresztett bennünket. Szigorú volt, máig sem tudom, milyen beállítottságú. Mások meg beosztották a gyerekeket az első vonalba. Szelecki végigjárt minden családot, szólt, hogy mi várható, ne menjünk iskolába. ★ — 1949-ben, fiatalon nősültem. Előtte, hogy ne feledjem, a mezőgazdasági osztályon álltam munkába. Már akkor sem titkoltam a véleményem, úgyhogy a pályafutásom nem is tartott tovább egy álló hétnéL 1951-ben megkaptam a behívót. Mit mondjak, kegyetlen élet volt a seregben, leggyakrabban krumplit ettünk. Á kopaszság is megalázó volt, szóval föl sem merült bennem, hogy a szükségesnél több időt töltsék a katonaságnál. Aztán valahogy mégis jelentkeztünk néhányan sporttiszti iskolára, de összecserélték a névsorokat, így hát engem is csapattisztire vittek. Rögtön mentünk reklamálni a politikai megbízotthoz, az meg hadbírósággal fenyegetőzött. Nem volt mit tenni. (Piroska néni, a feleség: — írtam egy levelet a laktanyába, hogy én bizony elválok, ha nem eresztik el az uramat. Itt álltam, ugye, két gyerekkel. Egy tiszt válaszolt: ugyan mi kifogásom az ellen, hogy a férjem katonatiszt lesz, meg hogy örüljek neki.) — Lett foganatja mégis a levélnek, mert leszereltek. Nem beszélve arról, hogy akkoriban egy századparancsnoknak 1500, egy melósnak pedig 1800 forint fizetése volt ★ — Mikor 1954-ben elszegődtem Cegléden a Nagy Sztálin Tsz-hez, apám azt mondta: „Most tetted a legrosszabbat". Na, ebben egyetérthettünk. Valóban nagy esemény lehetett, amikor úgy másfél évtizeddel ezelőtt az Örkényi út- Dól Kiszakadó XIV. és XV. dűlő házacskáiban kigyulladtak a villanykörték. A két homokút szegélyezte földtest, bőven adta ez idő tájt a paprikát és a paradicsomot. A növénygondozóknak sem kellett messzire menniük a munkáért, ott laktak a környék tanyáiban. Ennyi indok éppen elegendő is volt ahhoz, hogy a terület birtoklója, a ceglédi Kossuth Tsz belevágjon a tanyák villamosításába. Amit tett, végül is saját dolgozóiért tette. A lényeg annyi volt, hogy égjenek a körték, s ehhez akkoriban tökéletesen megfelelőnek mutatkozott a használt állapotban vásárolt vezeték és oszlopsor. Mára ezek az oszlopok elkorhadtak, elrothadtak, egy óvatosabb villanyszerelő nemigen merészkedik fel rájuk, s a vezeték sem képes teljesíteni azt, amire hivatott, szűk keresztmetszete miatt állandó feszültségeséssel kell számolni. Szóval lerobbant a vonal, s ebben kétségkívül az is közrejátszott, hogy korántsem a legnagyobb műszaki alapossággal telepítették a hálózatot. És még sok egyéb. Ki számíthatott volna arra, hogy napjainkra a területen híre-hamva sem marad a zöldségtermesztésnek, hogy az ott lakó tsz-tagok kiöregedésekor utánpótlás egyáltalán nem mutatkozik, hogy az e dűlőikben új hajlékot építőiknek már nem lesz közük a nagyüzemi mezőgazdasághoz, hogy a korszerű háztartás és a háztáji egyre több gépet kíván, s a gépek ép, használható, megbízható villanyvonalat. Tény, hogy a magánparcellák és a bérbe adott földsávok szabdalta határban, a Kossuth Tsz érdekeltsége megszűnt. Mint mondják, nincs egyetlen égő sem itt, ami a termelőszövetkezet számára végzett munkát szolgálná. I Valamiféle kapcsolat azért mégiscsak fűzi a tsz-t a vezetékhez, hiszen karbantartói feladatai nem évültek el. A dűlőlakók gondja azonban több ennél: hálózatfelújításról lenne szó. A megoldás esztendők óta húzódik. Igaz, a szövetkezet nem akar kitérni a jogos panaszok elől, sőt, aki az Vgyer szóban forgó részére vetődik, oszlopokat, gyámokat, vezetékeket, szigetelőket, tartókat láthat a fagyott földön szanaszét heverni, s a két házsor között az új, gerincvezeték nyomait. A jószándék azonban ez esetben kevés, pénz és szakember Kellene. De nincs — mondták a tsz-ben. Persze alkalmanként akad azért ebből is, abból is egy kevéske, de nem több, s ez meghatározza a vezetéképítés gyorsaságát. Persze a csiga gyorsasága ez. A Kossuth Tsz műszaki főmérnökétől határozott ígéretet kaptunk arra, hogy az új gerincvezeték még 1984-ben elkészül, a leágazások pedig a következő évben kerülnek sorra. Mi mást tehetnénk, a dűlőbeliekkel együtt reménykedünk, s addig is meglehetősen szomorú pillantásokat vetünk a villámsújtotta oszlopról leszakadt, azóta is a levegőbe lógó, ezért alighanem veszélyes villanydrótfa, s arra a hosszú ágas karóra, amivel a szintén lefelé törekvő vezetéket támasztották fel a helybeliek. V. S. Sikeres tárlat. Dulity Tibor festőművész kiállítíását — a nagy érdeklődésre való tekintettel — meghosszabbították a ceglédi helyőrség* művelődési központban. A terme. szét világa című tárlatot — technikai okok miatt - . később rendezik meg. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Kakaó, fej - diákoknak Naponta több mint ötezer pohár iskolatej és ugyanannyi poharas kakó készül a Ceglédtej üzemében. A gyermekélelmezésben fontos szerepet betöltő tízórainak való népszerű a diákok körében Apáti-Tóth Sándor felvétele Útfelbontás, zökkenőkkel Elvették a tiltótáblát Meg kellett várni az esős évszakot?
