Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. NOVEMBER Í„ CSÜTÖRTÖK Tanulmányok, cikkek Dunakanyar Ismét megjelent a Dunaka­nyar, a Közép-Dunavidéki In­téző. Bizottság folyóirata. A társadalmi szervezet lapjában ezúttal is számos figyelemre­méltó tanulmány, visszaemlé­kezés, építészeti, műemlékvé­delmi, vagy éppen a termé­szeti környezet védelmével foglalkozó cikk jut el az ol­vasóhoz. Dr. Balogh Béla, a kistavak, bányatavak fejlesz­tési és rendezési terveiről szá­mol be, Páskándy János azo­kat á kevéssé ismert horgász­vizeket mutatja be, amelyek elsősorban Pest megyében gaz­dagítják a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeit. Hírt ad á lap arról, hogy megala­kult a Börzsöny Baráti Kör, valamint ismerteti, kiket tün­tettek ki idén a Közép-Dunavi­déki Emlékéremmel. Kapás László zebegényi plé­bános a , Kós Károly tervezte templom építésének történetét dolgozta fel, Dümmzrt Dezső és Z. Szőke Pál egy ráckevei ünnepség kapcsán Árpád ve­zér és a Csepel-sziget kapcso­latával foglalkozik. Érdekes beszámolót olvas­hatunk a természetvédelmi tervek megvalósításáról és a Dunakanyar strandjainak kor­szerűsítéséről. Több írás is foglalkozik Pest és Nógrád me­gye természeti és idegenfor­galmi érdekességeivel. Kellemes olvasmány Szom- bathy Viktor régi dunai ado­mákat feldolgozó szépprózája, az egykori dömösi születésű színésznő, Haraszthy Hcrmin életét felelevenítő visszaemlé­kezés. Zátonyi Zsigmond a pilisi apátság történetéről, Homoki Nagy István a királyréti ter­mészetvédelmi táborról, Hor­váth István az esztergomi Ba- bitS-muzeum megújulásáról, Hrenkó Pál Dunaharaszti re­formkori térképéről írt. Az ötíves, gazdagon illuszt­rált, német nyelvű tartalmi ki­vonattal bővített kiadványt Budapesten a nagyőBb'7ffH3p-' boltokban, Pest. Komárom és Nógrád megyében az idegen- forgalmi hivatalokban és a szállodák portáin lehet meg­vásárolni. Cs. A. Miért kell az újság? Oktatástól a közművelődésig Űjságcsináláson törik a fejüket Halásztelken az általános mű­velődési központ vezetői. Engedélyeket szereznek be, nyomda után járnak, szerkesztő bizottságot verbuválnak cs a lap pro­filját tervezgetik. Micsoda nagyzási hóbort, gondolhatná va­laki. Hiszen már így is Dunát lehetne rckcsztcni a sok üzemi, intézményi cs helyi újsággal, amelyeknek egy részét alig-alig olvassa valaki. Nem is beszélve a költségekről! Miből telik ilyesmire, amikor az oktatási, a közművelődési intézmények rendre panaszkodnak, hogy költségvetésükből a legszüksége­sebbre is alig futja. Valóban, mi szükség van erre az újságra Halásztelken? K ompromisszumok Az általános művelődési központokat létrehozó kísérlet egy évtizedes múltra tekint vissza. A cél olyan intézmény- típus kialakítása, amely az oktatást és a közművelődést a korábbinál magasabb szinten integrálja. Az elképzelések szerint ez a forma hatéko­nyabb gazdálkodást, funkciö- nálisabb építészeti megoldá­sokat és komplexebb módsze­reket tesz lehetővé. Olyan ál­talános művelődési központról azonban még tíz év elteltével sem igen hallani, amely az összes előnyt egyesítené. Halásztelken a hagyományos községi iskolatípust bővítették új épülettel. A látogató a régi iskolába lép elsőként. Orrát tömény konyhaszag csapja meg. A falak ütöttek-kopot­tak. Fedett, de kétoldalt nyi­tott folyosón jutunk az utólag emelt szárnyba, amit még ma is a berendezkedés állapotá­ban találunk. Az ellentét mégis kiáltó. Sokféleképpen használható, a nagyterem funkcióját is betöltő előtér, könyvtár, tornaterem, műhe­lyek kaptak itt helyet és ter­mészetesen az emeleten tan­termek. — Igazság szerint nem felel meg a célnak — mondja Ko­vács László igazgató —, bár a mi elképzelésünk szerint épült. A bővítés egy nyolc tantermes iskola költségeiből valósult fneg, de éppen emiat't renge­teg kompromisszumra kény­szerültünk. Nincs például leg­alább két olyan helyiségünk, amelyet kizárólag klubfoglal­kozásokra használhatnánk. Benyitunk egy terembe. A gyerekek éppen a számítógép gombjait nyomogatják nagy lelkesedéssel. A legújabb szer­zemény, néhány napja vásárol­ták. Az apróságok még csak ismerkednek a szerkezettel. Vitathatatlan, hogy az álta­lános művelődési központok^ ban az oktatás feltételei lé­nyegesen jobbak a hagyomá­nyosnál. A könyvtár, a szak­körök, a filmvetítés beépül az ismeretszerzés folyamatába, teljesebbé teszi azt. Ám töb­bet nyújt-e az ilyen intézmény a település lakóinak, a fel­nőtteknek? Nem szenved-e hátrányt a közművelődési funkció az oktatással szem­ben? Megközelítések — A legtöbb általános mű­velődési központban — az én tapasztalataim szerint — a ré­gi gyakorlatot folytatják to­vább — mondja Kovács László. — Tulajdonképpen mi sem ilyen intézményt akar­tunk, az oktatás korszerűsíté­se felől közelítettünk a dolog­hoz. Abból indultunk ki: ha a képességfejlesztés csak tevé­kenység útján valósul meg, akkor ehhez új struktúra kell. A tevékenységekbe a gyerekek teljes személyiségét be keli kapcsolni, sokféle élethelyzetet kell teremteni számukra. Eb­be viszont a felnőttekkel való kapcsolat is beletartozik. A gyakorlatban mindez úgy jelentkezik, hogy például a napközis foglalkozásokon a helyes életvitelre igyekeznek megtanítani a gyerekeket. A család tevékenységét model­lálták, ezt dolgozzák föl. A fo­lyamatba bevonták a nyugdí­Hely történeti gyűjtemény Solymáron Mentik a pusztuló értékeket . Először oklevélben Solomár néven 1266-ban említik. Ere­detileg királyi birtok volt. A XIII. század második jelében Baár Kalán nembeli Nána ispáné, aki a margitszigeti apácák­nak adta, ők 1355-ben a Lackfiakkal cserélték el. Utána Zsig­mond király a gazdája. Várét először 1401-ben említik. A XV. században a királynéé, majd az ónodi Czudar családé, tőlük 1441-ig a Rozgonyiak vették zálogba, aztán Garay-birtok, míg a század végén Corvin Jánosé. A XVI. század elején lett a Ráskai családé, 1531-től Buda városának tulajdona. Solymár a török időkben elpusztult a várral együtt. Az első telepesek rácok voltak, 1715-ben már német telepeseket találunk itt. (Pest megye műemlékei) A Pest megye műemlékeit bemutató vaskos kötet tömö­ren fogalmaz arról a bronzko­ri településről, ahonnan római kori leletek- is előkerültek. Ha felütjük a könyvet, pontos le­írást találunk a várromról, a barokk templomról és a kör­nyék nevezetességeiről. Faggatták a múltat Régészek, történészek ku­tattak ezen a vidéken, faggat­va a múltat. A bronz-, római, avár kori maradványok nagy része a Magyar Nemzeti Mú­zeumot gazdagítja. De maradt Solymárnak is az emlékekből. Idestova másfél évtizede fo­galmazták meg a helybéliek a kívánságot: létre kellene hoz­ni a helytörténeti gyűjt ményt. Az a nemes cél vezérelte a mú­zeumszervez iket, hogy a nagy­közönség is lássa a régi idők maradványait. — Tizennégy esztendeje ala­kult meg á helytörténeti tár­saság — mondja dr. Jablonkay István, a gyűjtemény szerve­zője, mostani vezetője. — Az­óta is rendszeresen tanácsko­zunk. A lelkes csoport arra szövekezett: mentse pusztuló értékeinket, s az érdeklődők­nek bemutassuk a tárgyakat, a helybéli népművészeti em­lékeket — mindazt, ami a környék távoli és közeli múlt­járól mesél. A Templom téren a lomb­jukat hullató gesztenyefák alatt vezet az út a valamikori polgárházhoz. Ez ad otthont a kiállításnak immár tizenket­tedik esztendeje. Betévedő tu­risták nézegetik a tárlókat. Is­koláscsoportok jelzik jövete­lüket. Dr. Jablonkay István akár egész délelőttöt vagy dél­utánt átmagyaráz. Kalauzoló szava nyomán megszólalnak a néma kövek. ITadrianus-érem — Az emberélet folyamatos­sága látható, érzékelhető, ha végigjárjuk a termeket — mu­tat körbe. — Az udvaron van­nak a legrégebbi tárgyak, amelyeket kivetett a határban az eke vagy az ásatások során kerültek elő. A római kori sír­láda darabja, a szarkofág, az egykori római temetkezés em­léke került ide. De vannak itt falmaradványok is a várból. Ilyen a reneszánsz ajtó- vagy ablakkeretpár. A török hó- doltságj alatt kipusztult a köz­ség. Ezért a következő emlé­kek már a barokk időszakból valók. Av. udvaron tekinthetők meg a század eleji munkaesz­közök: cséplőgép, szelelő ros­ta, kukoricaőrlő, favázas eke, szőlőprés, néhány szekér — hogy csak a legjellegzeteseb­beket említsem. Belépünk a házba. Az első teremben az egykori ásatások során előkerült anyag egy ré­szét állították ki. (Fotókon szemlélhetjük meg, mi került a Nemzeti Múzeumba). Szép rendben, eligazító feliratokkal sorakoznak egymás mellett a ráz-, bronz, avar, római kor tárgyai. Itt van például Had­rianus császár pénzérméje. A történelem iránt érdeklődő órákig elcsemegézhet a tárlók előtt. — A középső szobában a solymári szokásokkal, népvi­selettel ismerkedhetünk meg — kalauzol tovább a gyűjte­mény vezetője. — Egy kilenc­ven esztendővel ezelőtt szüle­tett ember életútját mutatjuk itt be: ahogyan élt, dolgozott, tárgyait, szokásait, öltözködé­sét. Végül a Vermes család szatócsboltja látható a legbel­ső szobában. Ezt a Vendégiá- tóipari Múzeumból kaptuk kölcsön, mint egykori solymá­ri üzletet. Öröm és üröm Az itt élők megőrizték em­lékeiket. Még az utolsó pilla­natban sikerült a helytörténe­ti kiállítás számára sok min­dent megmenteni. Azért az örömbe némi üröm vegyül. Miközben a kiállítást nézeget­jük, tudjuk, mi minden ván­dorolt már ki a házak padlá­sáról az országhatárokon túl­ra. Jó lenne hinni; a még itt. ott fellelhető régi használati tárgyak már a legméltóbb he­lyükre kerülnek. Erdősi Katalin jasklub tagjait. Ez nemcsak a tanulók szempontjából elő­nyös. Az idős embereket is ki­mozdítja saját zárt környeze­tükből, lehetőséget ad nekik az önmegvalósításra. Hasonló a számítógépes kör története is. Egy szülő vezetett szakkört a gyerekeknek — eddig gép nélkül. Később sikerrel hir­dették meg a foglalkozásokat telnőtteknek is. — Azért a gyakorlatban nem ennyire egyszerű a dolog — mondja Kovács László. — Hiába próbálkoztunk például tanácsadást szervezni magán- építkezőknek, eddig nem sike­rült. A népművelő feladatát át kell értékelni: tárja föl a tár­sadalmi folyamatokat, azokhoz keressen megfelelő tevékeny­ségi formákat. És adja meg a kezdő lökést, hogy a fölismert igények alapján kis közössé­gek jöjjenek létre. Elképzelések Hogy ez mennyire nem könnyű, azt Soós holtán, az intézmény fiatal közművelődé­si igazgatóhelyettese tudja csak igazán. Rajta kívül két félállású dolgozó foglalkozik a közművelődési feladatokkal, egyikük sem szakképzett. — Lényegesen nehezebb a dolgunk, hiszen nincsenek ki­próbált, bevált módszerek. Másrészt viszont tágabbak a lehetőségek. Egy hagyományos házban nagyon nehéz megol­dani a tájékoztatást, a propa­gandát. Itt ezt a gyerekek út­ján lehet szervezni. Náluk jobban senki nem tudja pél­dául a szülőket mozgósítani. Nagyon jól sikerült például a vegyes, felnőtt—gyerek nyelv- tanfolyamunk. S hasonló tervek alakulnak még. Az elmondott elvek alap­ján szeretnék összehozni a horgászokat, a CB-rádiósokat és a természetbarátokat. Egy cukrászdába teaházat képzel­tek el irodalmi és szórakozta­tó műsorokkal. • — Mindezt persze amellett, hogy a művelődési házak megszokott szolgáltatásait is kínáljuk — mondja Soós Zol­tán. — Hozunk különböző mű­sorokat, előadásokat, van bál és diszkó is. Ezekről semmi­képpen nem mondhatunk le. Ezek után már érthető, miért kell az újság Halásztel­ken. Olyan, informatív, tájé­koztató lapot képzelnek el, amely amellett, hogy beszá­mol a település gondjairól, si­kereiről, mozgósítani is képes. Netán a különböző közösségek fórumává is válhat. Kapcsolatok Ahhoz, hogy az általános művelődési központ a telepü­lés szellemi központjává vál­jon, élő kapcsolatot kell ki­alakítani az ott élőkkel. Ennek — nem kizárólagos, de — nagyon hatékony eszköze lehet az intézmény saját kiadványa. M. Nagy Péter Zenei találkozó Plánum ’84 Plán um ’84 címmel nemzet­közi zenei fesztivált rendez a 180-as csoport, a mai zene egyik legmarkánsabb irányza­tának népszerű magyar tömö­rülése. A hangversenysoroza­tot november 9—14. között az Almássy téri szabadidő-köz­pontban tartják meg hazai, amerikai, jugoszláv és NSZK- beli közreműködőkkel. A 13 tagú 180-as csoport — a 20 hangversenyt felölelő fesztivál házigazdája — öt esztendeje működik; az 19G0- as években Észak-Ameriká ban kialakult, úgynevezett minimáizcne repetitív ágának elkötelezettjeként indult és vált ismertté. Ez a zene muzsikusoktól nagy figye’- met, precizitást, egyéni és kollektív rögtönzőkészséget továbbá összeszokottságot kö vetek Heti filmtegyzet Szovjet művek fesztiválja E héten kezdődik a fővárosi és a vidéki mozikban a szov­jet filmek bemutatósorozata. Rendszeresen visszatérő esemény ez az őszi szemle, mely többnyire afféle keresztmetszet is a legújabb szovjet filmtermésről. Méghozzá lehetőleg a java alkotásokból. Ilyen elképzelések jellemzik ezt a mostani filmünnepet is. Ha a múlt heti bemutatót, Panfilov Gorkij-filmjét, a Vasszát is ide vesszük, akkor azt mondhatjuk: ez az összeállítás most különösen reprezentatívra sikerült. Reprezentatív, a minőség, s a tematika szempontjából egyaránt. Panfilov filmjét az egy héttel ezelőtti lilmjegyzet- Ően már méltattuk. Joggal sorakozik melléje Nyikita Mihal- kov két alkotása is. A keresésének előbb reményteli, később csüggedten reményte­len küzdelme, s sok mellébe­szélés, félreértés, gyávaság — és a szeretetnek, megértésnek, egymás becsülésének az a hiá­nya, amélytől tulajdonképpen széthullott ez a kapcsolat. Mint a Pereputty'oan is, itt is remek3 a színészi játék: a férfit Mihail Uljanov játssza, a nőt Irina Kupcsenko. Háborús témának tűnne, de távolról sem csak a harctér a színtere Pjotr Todorovszkij Pereputty a mai szovjet élet egy szele­tének vígjátéki tükre. Egy kissé gyermeteg lelkű, ám an­nál termetesebb és lendülete­sebb ötvenes asszony, Marija Konovalova (Nonna Morgyu- kova játssza, remekül) gya­nútlanul elindul, hogy meglá­togassa a nagyvárosban élő lányát és családját. Már út­közben, a vonaton mulatságos kalandjai akadnak, s ezek a városban is folytatódnak. De egyáltalán nem mulatságos, hogy a lányától megtudja: a család széthullott, a kisunoka legjobb úton van afelé, hogy a senki gyereke legyen, a fia­talasszony az idegösszeomlás határán áll, a férj új nő után néz — és mindebből szegény Marija csak azt veszi észre, hogy baj van, és hogy ezt a bajt neki kell elsimítania. De hát mit tudna elsimítani a kö­rülmények okozta családi problémákból egy gyanútlan, naiv, a városi világban a he­lyét nem lelő asszony, aki maga is végigment annak ide­jén az ehhez hasonló gondo­kon, hiszen elvált a férjétől, aki alkoholista lett. A végén minden kísérlet kudarcba ful­lad, s minden kezdődik elöl­ről — vagy ott folytatódik, ahol abbamaradt. Ám közben Mihalkov ezernyi mozzanatot villant fel a mai szovjet élet­ből, a színén is, a visszáján is megmutat jelenségeket, tü­neteket, figurákat, sorsokat. Időnként harsányan nevetünk, máskor ajkunkra fagy a mo­holy, ismét máskor megható­dunk vagy bosszankodunk. Mihalkov nem dédelgeti a kortársait, nem hízeleg nekik — de még a legepésebb vé­leményén is átüt az ember iránti megbecsülése és szere- tete. Mint ahogyan ebben a filmjében is tulajdonképpen a szeretethiány, a szeretetre va­ló kiéhezettség a fő téma. De ugyanez áll a másik Mihal- Jcou-film. a Tanúk nélkül központjában is. Ez film-ka- maradrámának is nevezhető, hiszen egy valamikori házas­pár váratlan-véletlen találko­zását meséli el, lényegében egyetlen éjszaka nagy beszél­getésének keretében. Minden előjön ebben a be­szélgetésben: a múlt, az egy más elleni, hol tudatos, hol szándáktalan vétségek, az ön és egy másgy öt rések, a társ Harctéri regény című filmjének. Sőt, azt mondhatnánk, bár az első harmadában valóban a harc­téren játszódik, mégis, a harc, a háború maga kapja itt a legkisebb hangsúlyt — már legalábbis abb^n a megszo­kott értelemben, amelyben általában a háborús filmek­ben a harc megjelenni szo­kott Itt ugyanis elsősorban arról van szó, hogy miképp szület­nek s szakadnak szét az em­beri kapcsolatok a háború­ban, és hogy mi lesz azokkal, akiknek valaha közük volt egymáshoz, ha a sors szeszé­lye folytán évekkel a háború után, véletlenül találkoznak. Egy kiskatona, a félszeg, bátortalan Nyetulizsin, a harctéren, a lövészárokban beleszeret egy csodálatos» te- .liyfX.^ss^gnyíMgú, S&ke Mr-. tonanöbe — äki azonban a' daliás századparancsnoké.' A reményteleli vonzalmat félre-; söpri a háború — de aztán, öt-hat évvel a háború után, a már nős Nyetulizsin véletle­nül összetalálkozik a hajda­ni szerelemmel, Ljubával, akinek félrecsúszott az élete. A mozigépész volt kiskatona és a pirogárus Ljuba közt ta­lán létrejöhetne a hajdanán nem sikerült nagy találkozás —, de az élet nem ilyen ro­mantikus. Ami valamikor széttört, már nem ismételhe­tő meg. Sem Ljuba nem az már.i aki volt, sem Szása, a hajdani kiskatona. A harctéri románcból kesernyés regény lett. A színészek itt is remekek — elsősorban a Szása felesé­gét játszó Inna Csurikova, a múlt heti Vassza címszereplő­je. Nagy lélegzetű filmelbeszé­lés Szergej BÓndarcsuk film­je, mely a Vörös harangok címmel tervezett filmtrilógia része, illetve a Mexikó lán­gokban folytatása. A Láttam az új világ születését Franco Ncro (középen), John Kccd alakítója a Dondnrcsuk-fümbcn annak a könyvnek az alapján készült, mely az 1917-es októ­beri forradalom egyik leg­jobb dokumentuma: John Reed Tíz nap, amely megren­gette a világot című riport- kötetéből. Maga Reed cs fe­lesége is fontos szereplője a filmnek, mely igyekszik pon­tosan idézni a történelmi ese­ményeket —, de valahogyan görcsössé, kuszáittá, néhol pa- tetikussá válik. Persze, Bon- darcsuk nem volt könnyű helyzetben; a klasszikus szov­jet filmművészet e témájú filmjei után nagyon nehéz újat mondani. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom