Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. NOVEMBER 24., SZOMBAT Színházi levél Rekviem öt lányért Mintha öt kis sírhalom domborulna a Magyar Néphadsereg Művelődési Háza színháztermének színpadán, a játéktér ____ ______szélén. Mindegyik hal­mocska: egy pár katonacsizma, egy gondosan összehajtogatott gimnasz- tyorka, egy összetekert derékszíj, s egy kekiszín svájcisapka, sarlós-ka­lapácsos, vörös, ötágú csillaggal, öt lányt idéznek: Ritát, Zsenyát, Gálját. Ssonyát és Lizát. A szemünk előtt estek el, fúltak bele a mocsárba, vé­gezték magukkal, hogy halálos seb­bel küszködve, élve ne kerüljenek gyilkosaik kezére, atkák többszörös túlerőben voltak: tizenhat, álLig fel­fegyverzett náci katona, szemben öt, gyengén fölfegyverzett, szinte még gyerek katonalánnyal. A történet bizonyára nagyon sokak számára ismerős; Borisz Vasziljev kisregényét is olvashattuk (több ki­adást ért meg), és a színpadi válto­zat, többféle dramatizálásban is, nem egy magyar színház műsorán szere­pelt. A Csendesek a hajnalok az egyik legszívbemarkolóbb könyv, melyet a Nagy Honvédő Háborúról írtak. S egyben az egyik legegysze­rűbb. legtisztább is. Ma már tudjuk: nem volt könnyű eljutni addig, hogy a nagy háború­ról szóló könyvek, filmek megszaba­duljanak a túldimenzionált heroiz- mustól, a patetizmustól, a leegysze­rűsítő ábrázolásmódtól, az árnyaltság nélküli, csak aljas vagy csak nemes jellemű figuráktól, az ellenséget gyá­va félnótások gyülekezetévé jelen- tőktelenítő sematizmustól. Nem volt könnyű eljutni egy olyan szemlélet­től, mely a Berlin eleste című film­ben tökéletes szabású, eszményien simára vasalt, hófehér egyenruhában jelenítette meg a ropogósán friss uniformisú. jól borotvált harcosok közé érkező Sztálin genefalisszimuszt addig, hogy Solohov kisregénye, az Emberi sors, meg a belőle készült film hiteles, szenvedő, megkínzott, megalázott, s mégis emberként helyt­állni tudó hőst mutasson fel. Először a szovjet film törte át a sematizmus határait — de szorosan ott volt a Ballada a katonáról, A béke első napja, az Iván gyermekkora mellet a Nappalok és éjszakák, a Nem szü­letünk katonának. s a többi könyv is. És ott volt a színház is. ha kissé ké­sőbb teremtve is meg a maga terüle­tén azt. amit úgy nevezhetünk: egy emberfeletti méretű küzdelem embe­ri méretűvé formálása. Megfigyelhető, hogy ezeknek a műveknek időről időre szinte di­vatja támad. Nyilván azért, mert művészileg hitelesen megragadott figurák szerepelnek bennük, hiteles, átélhető, s a háborút már csak ol­vasmányaikból ismerő nemzedékek számára is élményt adó történetek­ben, szituációkban. Most megint mintha divattá vált volna színhá­zainkban a háborús témájú szovjet dráma. A Csendesek a hajnalok melllett — melyet a József Attila Színház társulata mutatott be a Néphadsereg Művelődési Házában -- játsszák (Szolnokon) a híres Kozor-darabot, mely Szállnak a dar- vak címmel lett film-világsiker is, készülnek máshol is a Csendesek a hajnalok bemutatására, szó van a Szerelvény a hátországba felújításá­ról is. A buzgalom érthető: felsza­badulásunk közelgő 40. évfordulója aktualizálja e darabokat. De hát nemcsak az alkalom teszi érvényessé — hogy Vasziljev drá­májánál maradjunk — az öt kato­nalány történetét, sorsát. Amit ezek a lányok megélnek például, az min­dig érvényes művészi, írói üzriet, mert arra int, hogy. szenvedélyesen meggyűlöljünk minden erőszakot, embertelenséget, mindent és min­denkit, aki az élet, a boldogság, a szépség, a szerelem, a nemes emberi értékek ellen tör. A Csendesek a hajnalok nagy ereje (miként az em­lített, s más, ide sorolható művek ereje is) abban áll, hogy ezt az üzenetet mindenfél? álheroizmus, túlsrófolt pátosz nélkül közvetíti. Azt mondhatnánk erre: no per­sze, ha öt kedves, csinos fiatal te­remtés tragikus pusztulását mondja el egy könyv, egy dráma, az már eleve csak hatásos lehet. Nem egé­szen így van. Éppen ez a téma csúszhatna át érzelgős, könnyfacsaró drámázásba —, • a veszély nagyonis benne van. De Vasziljev elkerüli ezt a buktatót. Megelégszik azzal, hogy csak (csak? — ez a csak nagyon so­kat jelent!), annyit mond: rettene­tes, hogy a háborúban ilyen, még nemhogy virágba nem szökkent, ha­nem még alig bimbózó fiatal nők is elpusztultak; rettenetes, hogy erre sor kerülhetett; rettenetes, hogy az ellenség ezeket a gyönge, ölelésre, szerelemre, gyermekek dajkálására teremtett lányokat is ugyanúgy pusztította, mint a kemény férfihar­cosokat —, de ez a rettenetes tény egyszersmind memento is, hogy soha többet ne fordulhasson elő ilyesmi. Mementó — és rekviem a hős lá­nyokért. Mert hiszen hősök voltak ők is, meg az a sok ezer társnőjük is, akik elestek a frontokon, akár mint közvetlenül harcoló katonák, akár mint a sebesültekért a gránát- tűzbe rohanó szanitéclányok. Vala­hol bizonyára fellelhetők adatok, hány katonalány szolgált a Vörös Hadseregben, s közülük hányán ál­dozták fiatal életüket a hazáért. Ne­kik állít emléket Vasziljev, s nekik állít emléket minden előadás, mely színre viszi ezt a darabot. A mostani előadás tulajdon­képpen felújításnak is te­kinthető, hiszen ugyanezt a dramatizálást (Komlós János munkája) 1972-ben a Mik­roszkóp Színpad már játszotta, s a rendező is az volt akkor, mint a mostani színre állító; Iglódi István. Tizenkét évvei ezelőtt az a bemuta­tó nagy sikernek bizonyult; a poli­tikai kabarékkal hírnevet szerzett Mikroszkóp Színpadtól különben is nagy fegyverténynek számított. Ez a mostani előadás persze más, no­ha a szöveg azonos. Más, mert a bemutató után majd a József Atti­la Színházban játsszák, nem pedig a Mikroszkóp kicsiny színpadán, s ez eleve más játékstílust, más hang­súlyokat követel. És más azért is, mert mások a szereplők. A lányo­kat ezúttal a szereppel szinte telje­sen azonos életkorú fiatal színész- hők játsszák: 'Martin Marta (az egy­ségből egyedül életben maradó Kir- janova szakaszvezető), Borbás Gabi (Rita), Fehér Anna (Zsenya), Ivan- csics Ilona (Gálja), Kocsis Judit f. h. (Szónya), Radó Denise f. h. (Li­za). A rendezés ennyiben módosult, egyébként nagyjából ugyanolyan érzékeny, finom és megrázó hatású munka, mint annak idején volt. Ta­lán csak két kifogás emelhető: a Vaszkov törzsőrmestert játszó Krá- nitz Lajost a darab első felében vissza kellene tartani a túlságosan bumfordi komikus megoldások szor­galmazásától, valamint nem ártana a befejezést kissé tömörebbre fog­ni, nehogy ez a hosszan kitartott, kijátszatott tempó a sorozatos elő­adásokban lassan átcsússzon érzel­gősségbe, vagy — ami még rosszabb — unalomba. A színészek — a darab jellegére való tekintettel — az előadás végén nem jönnek ki megköszönni a tap­sot. De azért bizonyára hallják a közönség köszönetnyilvánítását —, melyet ez a szép produkció nagyon meg is érdemel.' TAKÄCS ISTVÁN Izgalmasat, kalandosat, szerelmesét A község dolgozószobájában Megtalálható minden, amire szükség van Tv-FI GYE LŐ ZSUTZS Eva. Ebben a köz- és ma­gánfeszültségekben oly gazdag vi­lágban igazán ritka dolog, hogy va­lakiről csupa szépet és jót monda­nak a közvetlen ismerősök, a kollé­gák, a pályatársak. De — példa rá a Televíziós rendezőportrék című sorozatban a Zsurzs Éváról szóló összeállítás — ilyen csoda is meges­het, hiszen a megszólaltatott színé­szek, operatőrök, sőt rendezőik úgy hozsannázták őt körül, smint talán még senkit, amióta feltalálták a te­levíziózást. Ez a csepeli munkásszínjátszóból a Szabadság téri intézmény egyik legkiválóbb dirigensévé nőtt asz- szony ugyanis valóban méltó erre a már-már rajongó szeretetre. Az ok egyszerű: ő mindenkivel szót ért; nem helyezi előtérbe magát, hanem mindig az ügyet — az éppen készülő tv-film sikerét — szolgálja. A forgatókönyvíró — például az Abigél históriáját papírra vető Sza­bó Magda — azért tartja kitűnő part­nernek Zsurzs Évát, mert a szcená- riumhoz csak akkor nyúl hozzá, ha valami elháríthatatlan akadály miatt azt egy kissé át kell szabni. A szí­nész — mondjuk Bessenyei Ferenc — amiatt tiszteli, tartja nagyra, mert, úgymond visszaadja a teátristák hi­tét önmagukba: a klasszikus érte­lemben vett alakításokra serkenti a szereplőket. Az operatőr — így töb­bek között Czabarka György — szán­tén az önálló munkára való biztatás, a jó partneri kapcsolat miatt vállal­ja el újból és újból a Zsurzs-féle megbízatásokat. És így tovább, és így tovább ... Az így körülrajongott rendezőnő — nincs ezen mit csodálkozni — kedvesem pironkodott, amíg ezek a tiszteleikörök lerovodtak. (Iván Pál, a műsor direktora igen ügyesen komponált, amikor a főszereplő azon önfeledt pillanatait is megmu­tatta, amikor az a nyilatkozókat fi­gyeli az előtte álló monitoron.) Komolyra és megfontoltra csak akkor változott, amikor végül is maga kapott szót, hogy egy afféle önvizsgálatot tartson. A feléje áram­ló általános szimpátiát természete­Jelenet az előadásból: Kránitz Lajos, Borbás Gabi, Martin Márta hogy minél több információhoz le­hessen hozzájutni, tájékozott szakem­berek segítségével. Gyálon a könyv­tárvezető számára természetes, hogy o menetrend, a főváros és hazánk térképe, a telefonkönyv állandóan kéznél van. Szombatonként az asz- szonyok szabásmintákat készítenek. A divatlapok mellékletei nyújtanak számukra segítséget. Az építkezők haszonnal forgathatják a Magánépí­tők kincsestárát. Hatszáz darabos lemezkészlet, színes televízió, diatár teremt szórakozási lehetőséget. — A könyvtári munka minden te­rületével foglalkozom — mondja Ju- hancsikné Mocsári Csilla, magyar­könyvtár szakos főiskolás. — Mun­ka mellett tanulok. Először az isko­lánál kerestem állást, azután itt kö­töttem ki. Most már nem cserélném el ezt a foglalkozást mással. — Az olvasószolgálatot szeretem a legjobban — kapcsolódik a beszélge­téshez Zsigmondné Dörfler Judit. — Tizenkét esztendeje vagyak egy he­lyen. A községben csaknem minden­kit ismerek. Érdekes, hogy még min­dig úgy fordulnak a legtöbben hoz­zám: valami izgalmasat, kalandosat vagy szerelmesei szeretnének olvasná. A krimik, a szakácskönyvek és a hásznos szakkönyvek a legforgaiot- tabbak. Továbbtanuló diákok sokszor keresik a jegyzeteket, de abból saj­nos kevés van. Nyitva tartás Könyvesbolt híján itt árusítják az új kiadványokat, Jó is ez, hiszen a betérő vásárló nemegyszer rendsze­res olvasóvá vált. A gyerekek elhoz­zák körülnézni a szüleiket, akik ké­sőbb visszatérnek. Hétköznaponként — a szerdai szabadnap kivételével — este' hatig tartanak . nyitya, szomba­ton reggeltől ötig. Gyálón a könyv­tárósok kardoskodnak az ésszerű nyitvatartásért. Hétköznap legszíve­sebben hétig lennének. Ezt a kíván­ságukat azonban égy úgynevezett körzeti egységesítési szándék húzta keresztül... • ERDÓSI KATALIN — Való igaz; egyre többször érez­zük: nincs egy olyan hely, ahol akár falugyűlésre, akár egy-egy színházi előadásra összejöhetnénk — folytat­ja a tanácselnök. — Egyelőre csupán álmodozunk egy komplex művelődési intézményről... Belakják A települést kettészelő főút mentén hatalmas táblák hirdetik azt, ami Van: a könyvtárat. A tanácsházzal szemben levő buszmegállótól néhány lépés a bejárat. Sokan beugranak, mielőtt hazamennének, körülnéznek, milyen újdonság érkezett. A környe­zet kellemes, otthonos és hangula/tos a belépő szemével. A könyvtáros vi­szont azonnal észreveszi: alig né­hány esztendő múlva már szűk lesz a hely, a kéréseknek egyre nehezeb­ben tesznek majd eleget. — Idestova másfél évtizede dolgo­zom egy helyben — szól dr. Bokor Árpádné, a könyvtár vezetője, mi­közben körbejárjuk a birodalmat. — Most lakjuk be a szobákat. Az elren­dezést napról napra próbálgatjuk: hogyan lenne a legcélszerűbb. A lá­togatók figyelmét legelőször az új szerzeményekre irányítjuk. A legfon­tosabb napilapok, képes újságok is szem előtt vannak. A polcokon aztán szakágak szerint sorakoznak a köny­vek. Aki elmélyültebben szeretné va­lamit tanulmányozni, arra is van egy kis kuckó. Itt meglelheti a kéziköny­veket, a jegyzeteket, no meg a di­vatlapokat, szakácskönyveket, az ezermestereknek való köteteket. A negyvenezer- könyv egy-községi bib­liotéka számára elég lenne, de Gyál lakosságához képest meglehetősen kevés. Az óvodákban, Iskolákban és a Némedi szőlőknél fiókkönyvtárat üzemeltetünk. Legyen a könyvtár a település dol­gozószobája — halljuk manapság egyre gyakrabban. Ez azt jelentené, Fölépítettük a házunkat, rendbe raktuk a portánkat. Eddig csak sa­ját magunkkal voltunk elfoglalva. Most már szeretnénk a közös dol­gainkkal is törődni. — Bővült a bölcsőde, az óvoda. Az idén átadták az új iskolát és a könyvtárat. De még mindig nincsen egy olyan hely, ahol összejöhetnénk, szórakozhatnánk, előadásokat hall­hatnánk, beszélgethetnénk. — Sötétedés után nem szívesen lé­pek ki az utcára. Sajnos, a mi köz­ségünkben történtek eléggé növelik a bűnözési statisztikát. Gyálon, a falugyűlésen, a buszmeg­állóban, a könyvtárban hangzottak el a véleménye«, ameiyek tükrözik az ottélök érzéseit. Az alig néhány esztendő alatt a mintegy huszonha- romez erre felduzzadó nagyközség­ben felemásak a kedélyeik. A bűnö­zések, az ideiglenesen betelepedők lézengése csak' rontotta Gyál hírét. Arról már nemigen szól a fáma, hogy — a főképpen Szabolcsból ér­kezők — dolgos, igyekvő emberek. Az otthonteremtés ínséges évei után szeretnének gyökeret verni. Ahogyan segítették egymásnak felépíteni a há­zaikat, ugyanúgy jönnének össze, hogy fölülemelk ed jenek a hétközna­pok gondjain, szellemileg is gyara­podjanak. Kikapcsolódás — Sajnos, egy csapásra nem tu­dunk mindent megoldani — mondja Gazdik lstvánné tanácselnök. — Nem ok nélkül kelt kellemetlen asszociá­ciót, ha valaki kiejti a község nevét. Itt kell élni annak, hogy tudja: óhajtjuk a szépet és a jót. Nem vé­letlenül jönnek el annyian a társa­dalmi munkákra. Tudják, hogy az óvodát, az iskolát, a könyvtárat ma­guknak, gyermekeiknek építették. Igaz, napközben kiürül a község, ki­ki siet a fővárosi munkahelyére. De ma már nem jellemző ránk az alvó település jelző. A kék busz mindig megtelik uta­sokkal. Vasútvonallal is köti magá­hoz a nagyközséget a főváros. A munkában megfáradt ember viszont nem a metropolisz rengetegében sze­retné megtalálni a kikapcsolódás, a pihenés óráit, hanem helyben. A ter­vek lassacskán valósággá válnak. A hetven négyzetméteren üzemelő könyvtár területe megháromszorozó­dott. Az új épületben van még egy hatvan négyzetméteres helyiség, amelyet klubnak alakítanak át. If­júsági foglalkozásoktól az idősek ösz- szej öv ételéig sok mindent terveznek ide. A Regipostának nevezett épüle­tet pedig az ifjúság találkozóhelyévé szeretnék tenni. A Szabadság Ter­melőszövetkezet saját területén so­kat áldoz a közművelődésért. Képző- művészeti szakkörében tehetséges amatőrök munkálkodnak. Bár mind­ez csak szigetet jelent és nem pótol­hatja a művelődési ház hiányát. sen örömmel nyugtázta, de aztán arról is szót ejtett, hogy kell lennie ebben a közszeretetben valami olyan erélytelenségnek is, amiről . csak egyedül sajátmaga tehet. Tehát, hogy alkalmankint elnézőbb, mint lennie kellene, hogy nem eléggé szigorú számonkérő. Szíve joga természetesen így ön­kritikát gyakorolni, de hát ami el­hangzott, az elhangzott, és ami ki­került a keze alól, az is a jó, jobb és egészen kiváló filmekben meg­testesült művészet. Az a föntebb emlegetett Abigél például; amely história számos ország televíziójának a műsorára rákerült, és még szá­mos más, hasonlóan sikeres munka. (A most futó Különös házasságot il­letlenség lenne ellenpéldaként föl­emlegetni, hiszen egyrészt még nem fejeződött be, másrészt meg lassú­sága tűnni látszik, és a végére re­mélhetőleg fölgyorsul.) Mindent összevetve: van tehát egy Zsurzs Évánk, aki úgy tárgya a sze­retetnek, hogy közben remek pub­likumszórakoztató. örvendjünk és szurkoljunk neki, hogy még nagyon sokáig forgasson mindenki kedvére. Bondarcsuk. A Véletlen szeszélye folytán á csütörtöki szovjet est is bemutatott egy remek filmes mű­vészt, a világhírű Bondarcsukot. Nem tűnik nagynak a szó: feledhe­tetlenül szép és ^érdekes volt ez a portré. Bemutatta a színészt is, aki immár több évtizede az első számú sztárok egyike hazájában, és láttat­ta azt a rendezőt is, akinek egyebek között a Háború és békét, az Embe­ri sorsot köszönhetjük. Páratlanul érdekes fölvételek idézték meg ép­pen a Tolsztoj-mű rögzítését, azokat a tömegjeleneteket, amelyekben tíz- és 'tízezrek meneteltek, keveredtek harcba odalent a helikopter kerekei alatti Ugyanígy ritkaságszámba me­nő riportfilmek mutatták be Bon­darcsukot a kor kiválóságainak — például Solohovnak — a társaságá­ban. Mit mondjak még? Tényleg egy kis remeklés volt ez az arckép- vázlat. AKÁCZ LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom