Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
J 1984. NOVEMBER 34., SZOMBAT PEST MEGYE! HÍRLAP MAGAZIN Feje tetején áll Aki szappant kap sajt helyett Hol kiszolgálva, hol meg kiszolgáltatva Ahogy azt mondani szokták, mintha ma írták volna. így hangzik: „Általában nem fejlődött a szükségletnek megfelelően a kisipar javító-szolgáltató tevékenysége. (Egyébként ugyanez vonatkozik a’ szocialista szektorra is”.) Az idézet forrása a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 19G3. február C-i ülésén hozott határozata. A szavak jelentősége abban van — a tények megállapításán túl —, hogy első ízben kerül használatra a javítás-szolgáltat ás összevont fogalma, s első ízben alkot egységet ilyen szemszögből a szocialista szektor és a magánszektor (a kisipar) feladatcsoportja. Amire nincsen mód Az ötödik ötéves tervben a lakossági összes fogyasztás bővülésének majdnem a kétszeresét tette ki a fogyasztói szolgáltatások növekedése. Ez volt az első eset, hogy az utóbbinak a fejlődési ritmusa gyorsabbnak bizonyult, mint a fogyasztás egészéé, mivel az 1960 és 1970 közötti évtizedben — mint korábban is —, elmaradt attól, a negyedik ötéves tervben pedig lényegében azonos értékű volt; a változás az 1976 és 1980-as időszakra jutó évek jellemzője. A változás, átalakulás azóta is folytatódik; van mit pótolni, korszerűsíteni, javítani! E megállapítás főként akkor válik nyomatékossá, ha figyelembe vesszük, a következő esztendőkben , nincsen mód az életszínvonal jelentősebb növelésére. Éppen ezért a szolgáltatások — a már meglévő javak folyamatos használatát segítő tevékenység — fontossága ugrásszerűen emelkedik, ugyanakkor —, mint napjainkban —, belső szerkezete átalakul, bizonyos szolgáltatások iránt gyorsan növekszik, másoknál gyorsan csökken az igény, a kereslet. Né feledjük: a mindennapi élet e részterepén a legszélesebb lakossági rétegek ismétlődő benyomásokat — s ezek összesűrítéseként: tapasztalatokat — szereznek, azaz a közhangulatot javítja és (vagy) rontja mindaz, ami itt végbemegy. Mi megy itt végbe? Például az, hogy tavaly a lakossági szolgáltatásoknál, 1982-hoz képest, •csökkent az állami vállalatok, a szövetkezetek teljesítménye, ugyanakkor a kisiparé kilenc százalékkal növekedett. Például az, hogy ma a megyében az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek kevesebb szolgáltatóhelye van, mint volt 1975-ben! Itt megy végbe az is, amiről — az új vállalkozási formák szerepét mérlegelve —, az MSZMP Pest megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője így. vélekedik: „Gond viszont, hogy falun nincs elmozdulás a lakossági szolgáltatásokban. Ezen a területen elsősorban érdekeltségi problémák miatt kevés a vállalkozó, a fő szerepet továbbra is a kisiparosok és ez önálló gazdasági munkaközösségek játsszák. Ez sok esetben kifejeződik az indokoltnál magasabb szolgáltatói díjakban is’’. Ugyanerről a Központi 'Statisztikai Hivatal egy összefoglaló jelentése — Főbb népgazdasági folyamatok 1981—1983 —, bár csak egyetlen mondatot ír, az így hangzik: „A lakosság szolgáltatások iránti igényének — kielégítésében a magánkisipar szerepe növekvő; minimális viszont és így nagymértékben elmaradt a várakozástól az új típusú gazdálkodó szervezetek részvétele a lakosság szolgáltatásokkal való ellátásában". Folytathatnánk, de talán ennyi is elég annak kimondásához, hogy nem okvetlenül megnyugtató az, ami itt, ezen a területen végbemegy ... A lakossági szolgáltatásokból 1983- ban országosan az állami vállalatok 24,0, a szövetkezetek 18,4, a kisipar 57 százalékkal részesedtek. Ez az arány sem kíván kommentárt, még kevésbé a megyei helyzet. A megyében most már kétmilliárd forint felett van a lakossági fogyasztási szolgáltatások teljesítményértéke, ebből alig több, mint húsz százalék az állami vállalatoké és szövetkezeteké, azaz a szocialista szektoré—! Ami forintban kifejezve annyit tesz, hogy 1983-ban az állami vállalatok és a szövetkezetek 41.0 milliós, míg a kisiparosok 1517 milliós teljesítményértéket mutathattak fel a szolgáltatásokban. Csupán a fogyasztási szolgáltatások esetében — ami a lakáskarbantartástól a fodrászatig ölel fel különböző feladatokat —, becslések szerint a megyében 60—70 milliárd forint értékű állóeszköz, zavartalan használatáról kell — kellene — gondoskodni; S ez korántsem a szolgáltatások teljes köre, mert e fogalom ma már sokkal tágabh értelmű, az OTP, a takarékszövetkezetek lakossági, pénzügyi tevékenysége, éppúgy beletartozik, mint az egészségügy, az oktatás, a szállítás és személyközlekedés, a telefon, s természetesen a termelés kiszolgálásának sok mozzanata úgyszintén. A Minisztertanács az idén is foglalkozott a szolgáltatások fejlesztésével, a szolgáltatói szervezet korszerűsítésével, részeként annak a tervszerű és folyamatos munkának, amelynek keretében a kormány immár több, mint másfél évtizede következetesen figyelemmel kíséri az itt zajló haladást, és nem kevésbé a gondok enyhítésének tehetőségeit. Az elha- tározottak viszont vontatottan és gyakran eltorzulva öltenek testet a mindennapokban. Milyen áron ,teszi Tagadhatatlan a haladás. Három évtizede nem volt ilyen népes — tizenháromezer fő felett van —, a megyében a kisiparosok tábora. Az egy főre jutó összes fogyasztás 44,3 százalékkal haladta meg 1983-ban az 1370. évit. ám ezen beiül amíg a termékek felhasználása 36, addig a szolgáltatásoké 75 százalékkal nőtt. Az összehasonlító árak alapján számolt változás is lényeges eltérést mutat. Az 1978. és 1983. közötti időszakban volt év, amikőr — az előző esztendőhöz mérten — a termékek fogyasztása csökkent — 1980ban — vagy változatlan maradt — 1983-ban —, a szolgáltatásoké viszont minden évben nőtt, 2,6—5,1 százalékos szélső értékek között. Forintban: 1983-ban az összes fogyasztás 552 milliárdos > összegéből 1Í7,4 milliárd volt a szolgáltatások ellenértéké. Arányokban: amíg 1980- ban 76—24 volt a termékek és a szolgáltatások viszonyszáma a fogyasztásban, 1933-ban már 74—2S. Mindezek egyértelműen tanúskod-, nak a szolgáltatások növekvő fontosságáról és arról szintén, hogy a Figurák Bokor Nelli tűzzománca ' A ki nem szolgált, annál Inkább kiszolgáltatott ügyfél sorozatban tapasztalhatja, hogy kezdetleges a tájékoztatás a szolgáltatás milyenségéről, áráról, a megrendelő jogairól; a szolgáltatóhelyek létrehozása — telepítése —, nem igazodik a tényleges szükségletekhez, ahogy gyakran a nyitva tartási időpontok sem; a vállalási körülmények és határidők, s az utóbbiak betartása olykor a minimális követelményeknek sem felelnek meg; a számlázás sok esetben áttekinthetetlen ... S akkor még szót sem ejtettünk a magatartásról, a hangnemről, illetve — a másik irányba lépve nagyot —, arról, hogy alig akadnak törekvések korszerű szolgáltatási formák kialakítására, mint amiben például a teljes lakáskarbantartás — mázolás, festés, tapétázás,' csem- pézés, villany-, gáz-, fűtésszerelés stb. —, vállalása, az átalánydíjas javítás. Ma a megyében minden családtípusnál sokkal többet költenek szolgáltatásokra, mint a hetvenes évek közepén. A munkások háztartásaiban a szolgáltatási kiadások 1975. és 1983. között hetvenhat százalékkal, egy főre vetítve 4308 forintra nőttek. A szövetkezeti parasztok háztartásaiban 101, a kettős jövedelműeknél 89, a szellemi foglalkozásúaknál ,59, az inaktív háztartásokban 119 százalékos a növekedés. (A szellemi foglalkozásúak viszonylag alacsony adatát az magyarázza, hogy itt magas színvonalú szolgáltatás-fogyasztás bővült tovább, mivel itt egy főre 7899 forint értékű lakossági fogyasztási szolgáltatás jut.) A családi kiadások ilyen emelkedése persze átlagos értéket alkot, azaz tetemesek ezen belül az eltérések. Amint tetemesek az eltérések abban is, ahogyan a különböző szolgáltatási területek a megyében fejlődtek. S a nem egyforma fejlődés még nem gond, sőt, bizonyos fokig szükséges is. Így a gépkocsijavítás, a háztartási, híradástechnikai készülékek gondozása kiemelten kezelt — kedvezményekkel is ösztönzött — terület volt. A baj ott van, hogy az eltérő haladási mértékből következő mínuszok lényeges tevékenységekre — közöttük például szintén a kiemelten számon tartott lakáskarbantartásra — jellemzők. Márpedig aki tapétáztatni akar, s nem talál rá vállalkozót, csak a fu- sizót, azt aligha deríti jobb kedvre, hogy a városka fotóműterme újonnan berendezve rpost nyílt meg. Amint mi szolgálhatna vigaszul azoknak, akik — és a megyében nemhogy csökkenne, hanem növekszik ezeknek a településeknek a száma — olyan helyen élnek, ahol nincsen férfifodrász, cipész, azaz mehetnek ét — útiköltség! — a szomszédos községbe, még távolabbra egy hajvágás miatt?! Nagyon gyakran tehát maga az igény kielégíthetősége eleve kiszolgáltatottá teszi az érintett családot vagy személyt, főként a kisebb falvakban, de sok tekintetben a községekben és a városokban is, mert bizony-a megye városainak egy részében még egy szemüveg elkészíttetése sem tartozik a helyben megoldható feladatok közé. Erről nem szólnak Sok olyan szolgáltatási terület van, ahol a termelékenység — objektív okok folytán, mivel a munka nem, vagy alig gépesíthető — alacsony. Itt a fejlesztésnek természetes következménye a létszám növekedése, de kérdés, valóban mindenütt a létszám hiányzik-e a szolgáltató ágazatokban, avagy inkább a szervezettség, az eszközök jó kihasználása, az érdekeltség a gyorsaságban, a jó minőségben?! Hajiunk rá, erről az utóbbiról van szó. Mégis, erről esik a legkevesebb szó a szolgáltatói szervezetekben, mert kétségtelen, egyszerűbb emelni az árakat, mint rendet, szervezettséget teremteni. Ma még gyakran a megrendelő áll úgy, mint aki sajt helyett szappant kapott. Gyanítjuk, nyomós okok következtében nincs messze az az idő, amikor — éppen az árak emelkedése és a vele semmiféle kapcsolatot nem mutató szolgáltatói színvonal miatt — némely szolgáltatók jussa lesz ez a szappan ... MÉSZÁROS OTTÖ hogy odarvissza nyolcvan kilométert kell megtennie a szervizig, s a számlán, amit a kezébe nyomtak, képtelen eligazodni... Kivételes helyzet, eset lenne? Vagy éppen ez a tipikus? Maradjon tehát a kisiparos? Helyben van. Helyben. És — tisztelet a kivételnek —, annyit kér., amennyit jónak lát.S ez csak egyetlen terület, a gépkocsijavítás.. 1 Döntő a magánipar A megyében az ún. kiemelt szolgáltatásokból mindössze a mosás, kelmefestés, vegy tiszti tás az, ahol a szocialista szektor a meghatározó. Á többi területen a döntő a kisipar. Például az építőipari javításban, karbantartásban, korszerűsítésben háromszor akkora a kisipar teljesítménye, mint a szocialista szektoré. A személygépkocsi-javításban kétszeres, de az egyedi megrendelésü ruházkodási termékek előállításánál már kilencszeres a kisipar túlsúlya ... Amit ne okvetlen annak tudjunk be, hogy lám, ők mennyire igyekeznek. Esetleg mások nem igyekeznek, és ettől látszik a magánszektor pótolhatatlannak, mert meghatározó arányúnak. Esetleg? Válaszként egyetlen, kommentárt nem igénylő tényt írunk le. A megyében 1975-ben az összes szolgáltatás 10,8 százaléka jutott a szövetkezeti iparra, 1982-ben ez az arány 6,6 százalék volt... Területenként erős eltérések mutatkoznak a megyében a szolgáltatások hozzáférhetőségében, és még inkább színvonalában. Ugyanabban a szolgáltatási ágazatban a megrendelő az egyik helyen valóban megkapja mindazt, amire igényt tart, a másik helyen viszont durva elutasításban, packázásbán i’an része. S azok járnak el így vele szemben, akik — belőle élnek! Az idén például figyelmeztető tapasztalatok halmozódtak fel az elektroakusztikai készülékek, a személygépkocsik javításánál a megyében az igények csökkenése folytán, ám kérdés, ezekből a tapasztalatokból, hol mire következtetnek? Ismereteink szerint, kevés helyen jutottak arra a következtetésre, hogy fogják a megrendelőt készséges munkával, jobb szervezettséggel, udvariassággal, a vállalási, javítási feltételek részletes ismertetésével. ■ fokozott igényeknek — a fejlesztéseknek köszönhetően —, a szolgáltató szervezet igyekszik eleget tenni. Igyekszik eleget tenni, nem közömbös azonban, milyen minőségben, milyen áron. A szolgáltatások többségénél mára a mennyiségi igények — de: várakozással, sorban állással stb. —, kielégítők, ám a kielégítés hogyanja — minősége — rengeteg bosszúságot okoz, s még inkább így van ez akkor, amikor maguk a mennyiségi igények sem válthatók valóra. Ilyenkor — feje tetején áll az igazság! — válogat igazán a szolgáltató a megrendelők, a megrendelések között, s ennek hátrányait — a megrendelés elutasításától az összecsapott, a borravaló ellenére is silány munkáig —, aligha szükséges, ecsetelni, annyi a személyes tapasztalatunk. Nem véletlen:-'a Fogyasztók Pest megyei Tanácsa egyik, kérdőíves felmérése szerint; a szolgáltatást igénybe vevő kétharmada (!) kiszolgáltatottnak érzi magát, mert sem az elvárható minőségről, sem a jogos díjról nincs semmiféle útbaigazítás ... Amint a véleményt nyilvánítók egyike megfogalmazta, a gyatra munka, a kövérre hízott számla láttán, gyakran csak bámulok, mint az egyszeri gyerek, aki a boltban sajt helyett szappant, kapott... Hozzátesszük: „természetesen” a sajt áráért! Ár ... A kereslet élénksége, a konjunktúrahelyzet erőteljesen érezteti hatását az árszínvonalon. A szocialista szektorban a lakossági fogyasztási szolgáltatások árindexe, 1983-ban 45,1 százalékkal volt magasabb az alapul vett 1975. évinél, a kisiparban 98,5 százalék az emelkedés...! Akad olyan naiv ember, aki úgy véli, az árindex ilyen emelkedése indokolt, jogos, mögötte az árral arányos teljesítménynövekedés áll? Példával élve: 1960 és 1930 között, összehasonlító árakon a gépjárműjavítás és -karbantartás, teljesítményértéke huszonnégyszeresé- re nőtt, s amíg 1960-ban a szolgáltatások 1,5 százalékát tette ki, tavaly megközelítette a 11 százalékot. Ez azonban nem vigasz annak, aki két hetet vár az apró javításra — aminek tényleges időigénye húsz perc, s amihez neki kell beszereznie az alkatrészt, mert a szerviznek nincsen —, ráadásul úgy várakozik,
