Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1981. NOVEMBER 24., SZOMBAT s Helikoptervezetők Helikoptervezetőket is képeznek az idén a budaörsi központú MÉM Repülőgépes Szolgálat nyíregyházi bázisán. A tanulók a helyi mezőgazdasági főiskolán már megszerezték a repülőgépvezetői vizsgát, és ezt faá- romhónapos tanulással, gyakorlással megtoldva helikoptervezetői Jártasságot is kapnak. Képünkön: ismerkedés az új légijárművel Az ezredforduló igényei szerint Gondosan őrizve a múlt értékeit J Ráckeve, mint a 30 ezer fő állandó népességet szám- láló igazgatási körzet és a Ráckevei-Duna-ág üdülőte- f rületének központja, jelentős fejlődés előtt áll. A nagy- ^ község sajátos karakterét, üdülési, idegenforgalmi vonz- erejét a Duna közelsége, a tájba illeszkedő, a múlt han- \ gulatát idéző utcarészletei, történelmi, építészeti emlé- \ keá alkotják. A település értékes adottságainak megör- | zése mellett kell tehát biztosítani a továbblépés lehe- | tőségét, eleget tenni a jövő követelményeinek. Nagy ? felelősséggel, kellő előrelátással lehet csupán ezt a fel- | adatot megoldani Tápiászentmárton változó arca Fáradni sem rest, aki álmodik A sok munka meghozta gyümölcsét A front 1944 novemberében érte el Tápiószentmártont. Várallyay Béla, a falu krónikása, históriájának ismerője tanulmányt készített erről az időről, s abból megtudhatjuk: november 10-én a kisbíró egy rúdra lepedőt kötött, s kitette a községháza tetejére. A németek száz lépés távolságról géppuskával lelőtték a fehér zászlót. A tápiói nagy hidat aláaknázták, felrobbantották. Két nappal később már nem volt ellenállás. Hadobács József bíró s még két falubeli fogadta az előnyomuló Vörös Hadsereg tisztjeit a községháza kertjében. Meghagyták: mindenki álljon vissza munkahelyére. Kérdezték: van-e ellátatlan, éhező ember. Megbízták őket: őriztessék az alsótanyai érintetlen búzaraktárat, s juttassanak — elsősorban a cselédeknek — gabonát. Tervpályázat kiírása Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedési Minisztérium, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Pest megyei Tanács és a ráckevei városi jogú »’.agyközségi tanács végrehajtó bizottsága, a Közép- Duna-vidéki Intéző Bizottság, és a ráckevei Aranykalász Mgtsz tervpályázatot hirdetett, melynek célja olyan javaslatok beszerzése, melyek lehetővé teszik, hogy a település történelmileg kialakult szerkezetének, építészeti arculatának megőrzésével is alkalmassá váljon a kor követelményeinek megfelelő funkciók ellátására. A pályaművek díjazására és megvételére 630 ezer forint áll ar bíráló- bizottság rendelkezésére. A pályázaton részt vevőknek számolniuk kellett a nagyközség központjának településszerkezeti és műemléki adottságaival, az állandó lakosok növekvő számával, az egyre fokozódó mértékű üdülő- és kirándulóforgalommal, amely a kereskedelrhi ellátás, a szálláshelyek és szórakozási lehetőségek hálózatának bővítését igényli. Figyelembe kellett venniük a terület közlekedési lehetőségeit. Kívánatos, hogy a patinás városközpont szűk utcáit kerülje el a növekvő átmenő forgalom, hogy a centrum tehermentesítését új közút nyomvonalának kijelölésével oldják meg. Célszerű növelni a vízi közlekedés javítását is. A pályázók feladata a Duna-part adta lehetőségek további kiaknázása, a parti sétány kialakítása, az idegenforgalmi szempontból vonzó létesítmények telepítésének megtervezése. A bíráló bizottság döntése A pályázók feladata, hogy tegyenek javaslatot a belterületi Vakásszám,optimális növelésére is. Különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az új lakónegyedek megfeleljenek a vidéki településen élők korszerű igényeinek, de alkalmazkodjanak a hagyományos környezethez is. A pályázatot kiíró intézmények szakembereiből álló zsűri 18 tervdokumentációt bírált fölül. A november 20-án, a# ÉVM-ben tartott eredményhirdetésen került sor a díjkiosztásra. A pályaművek közül Schioarczuk Agnes, Szenczi Ottó és Frengő Mária közös munkája nyerte' ei az első helyezéssel járó 110 ezer forintot. Második helyezést — rangsorolás nélkül — a Városépítési Tervező Intézet két munkacsoportja kapott. A bíráló bizottság által legjobbnak ítélt pályamunkák egészének, vagy egyes részleteinek további felhasználásáról, az elképzelések beépítéséről a részletes rendezési tervbe, a későbbiekben dönt a Pest megyei tanács építési és vízügyi osztálya, a PTTV és a ráckevei városi jogú nagyközségi tanács. > ■. Modern kisváros képe Ráckeve fejlesztésének koncepciójába illeszkedik a település intézményeinek és sűrűn beépített központi területeinek földgázzal való ellátása is. Az Aranykalász Tsz gazdasági egységeit szolgáló fővezeték kiépítésénél már figyelembe vették, hogy a korszerű energiahordozó felhasználását a nagyközség is igényelni fogja. Ezért a gerincvezeték, már a lakosság és az intézmények fogyasztására is számítva, a jelenlegi igényeknél jóval nagyobb igények kielégítésére épült Az Ipari Minisztérium hoz- zájárúlása után megkezdődött a földgázvezetékhez való csatlakozás engedélyeztetésének folyamata. A távlati tervek modern, fejlett kisváros képét rajzolják elénk, mely harmonikus egységbe olvasztja évszázados emlékeit, természeti sajátosságait, s a kor követelményei által életre hívott új lakónegyedeket, intézményeket. Ahol életteret talál a városi civilizáció vívmányait és a falusi életmód, a kert előnyeit egyszerre birtokolni akaró helyi lakos s a fővárosból, külföldről érkező nyaraló, kiránduló. Ahol a pezsgő kulturális élet mellett a vízi sportok örömeinek is hódolhat őslakos, vendég egyaránt. Mindennek megvalósulása persze nem holnapra várható. De az előrelátó, gondos tervezés, a feladatok pontos kijelölése lehetővé teszi, hogy a helyi és központi fejlesztési források optimális felhasználásával minél hamarabb kialakuljon az a kép, amely ma még csak a tervezőasztalon látható. Emelatesők, garázzsal — A legnagyobb változás? — kérdez vissza Várallyay Béla. — Több is álcád. A két világháború között sehol nem volt tán annyi analfabéta, mint Tápiószentmártonban. Én ezért tartom igen nagyra, hogy elkészült a művelődési ház, a szép nyolc tantermes iskola, igaz, annak ma is négy tagiskolája van, az egyikben osztatlan a tanítás az alsósoknak. Azután villany is alig néhol volt a faluban. A lakosság 70 százaléka a nagybirtokos uraságok szolgálója, sommás, zsellér, arató, cseléd volt, vert falú házaikban lakott. Ma meg? Szinte nem is épül földszintes ház már, csak emeletes, garázzsal... Tápiószentmártonban most 5 ezer 851-en élnek, alig többen, mint négy évtizede. A legidősebb, Nagy Gáborné, Zsuzsi néni idén 104 esztendős, legfiatalabb, akiről adat van a tanácson, Komjáti Irénke októberben született. A munkalehetőséget csak az Aranyszarvas Tsz, a Gála női ruházati szövetkezet varrodája és a Com- porgan adatrögzítő részlege kínálja — leszámítva az iskolát, boltokat, szociális otthont — így a lakosság egyötöde ingázó. Budapestre, Nagykátára, Ceglédre indulnak hajnalonként. — Megéri-e? — Nem szegény nép az itteni, a családok zöme jómódban él — így beszél Akantisz Virgilné, a tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Ami otthon tíz esztendeje épült, annak nagyobb része tényleg emeletes, összkomfortos. Sokat dolgoznak érte az emberek, A napi nyolc óra munka, s az utazás uián otthon is a háztájiban. Mifelénk dohányt termesztenek, szárítva adják le Jászberényben. De a termelő- szövetkezet sem fizet rosszul. Príma fekete földje van, cukorrépát, gabonát, kukoricát is termesztenek, s a termésátlagaik a legmagasabbak közé tartoznak, külhonban is elismerne eredményeiket. — Jól megy tehát az emberek sora. S a falué? — Arra sem panaszkodhatunk. Híres hely Tápiószent- márton. Innen származik Kincsem, a csodaparipa, § itt találták meg a szkíta kori arany- szarvast, a szövetkezet névadóját. De másról is lehetnénk nevezetesek. Például arról, hogy nálunk üdülőövezet is van ... Elkeltek egy hét alatt — Egész övezet? — Lassacskán annak számit. A hatvanas években olajat kerestek a határunkban, s persze vizet is. Az utóbbi ügyben sikerrel jártak, 54,5 foko6 meleg vízre leltek. Strand épült hát a hetvenes években, s ugyan nem minősítették hivatalosan a vizet gyógyhatásúnak, de az itteniek, s a messzebbről jövők is esküsznek arra, hogy jót tesz bajaiknak. Egy-egy vasárnapon így felével gyarapszik a lakosság az idegenforgalom révén, évente 50—60 ezer látogatója van a strandnak. Kevés lett az eddig épült három medence, készül már a negyedik is. S ami nem lényegtelen: a közelben gombamód szaporodnak á víkendtelíkek, idén is parcelláztunk, s egy hét alatt 104 telek talált vevőre, jórészt fővárosiakra. A bevételből még a falu szépítésére is jut. — Érdekes — veszi át a szót Faludi Imre, a tanács társadalmi elnökhelyettese —, hogy a lassan két évtizede terméketlen homokon, a kis házikók mellett milyen hamar —•" igaz sok fáradság árán — virul a zöld, növényeket telepítettek, s a fáik, a virágok megiparadtak. — Mennyit költöttek fejlesztésre az elmúlt tíz évben? — Harmincmillió forintéit, ha csak a fejlesztési alapot tekintjük. De ehhez jött még 25 milliót érő társadalmi munka, hozzájárulás. S egyéb is. Vegyük például a legnagyobb beruházást, a vízmüvet, ötvenkét millióba került, 42 kilométer a hálózat hossza. I ezer 400 lakást, közintézményt kötöttünk már be. A lakosság portánként 13 ezer forintot adott, a vállalatok, intézmények összesen tízmillióval járultak hozzá, az állam tizennyolc millióval segített — sorolja az adatokat Akantisz Virgilné. Vágyak és valóság Egy évtized eredménye sem csekély: nyolc szolgálati lakás épült, szociális otthon félszáz idősnek (tervezik, hogy ezt a duplájára bővítsék), utak, járdák, villanyvezetékek készültek, újultak meg, iskolaépületet emeltek Újfaluban, megszépítették a falu két templomát, megoldották az egész községben a szemétszállítást, legutóbb a felszabadulás évfordulójára 1,2 millióért kialakítottak ■ egy gyönyörű központi parkot. A felsorolás bizonyára nem teljes, amint hogy nem az a vágyak listája sem. Faludi Imre: — Nem elég parcellázni, az üdülőövezet ellátásáról is gondoskodnunk kell, s a közművesítésről. A művelődési ház még az ötvenes években épült, nem felel máf meg az igényeknek, ideje korszerűsíteni. Sok a gondunk a közvilágítással is, elavult a hálózat égy része, s mi átalányt fizetünk, akkor is lerójuk a díjat, ha egy-egy lámpa nem ég. Az utak, az ideveze- tők s a belső sem jók, kevés a pormentes, sok a zötyögős. ká- tyús. Azután a környezetvédelemre is gondolnunk kell. Megnövekedett, s tovább nő a vízfelhasználás, nélkülözhetetlen lesz a csatorna. Végül: ideje lenne már a központban egy kis óruházat emelni, a boltok zöme régi, szűk házakban kínálja portékáját. — Nagyra törő vágyak.. — Tényleg azok. De mi gyosabban álmodunk, mint ahogy valóra válthatjuk álmainkat. Ha minden igényünk megvalósulhatna a következő öt év alatt — az 135 millióba kerülne. Mi is tudjuk, hogy ez szinte elérhetetlen. De aki nem mer álmodozni, az rest lesz fáradozni. Megváltozott a tápió- szentmártoniak élete, környezete. Olyan lett, amilyet néhány évtizede tán vágyni se lettek volna bátrak. S most látva saját tetteik, közösségük, munkájuk eredményét — vakmerőén formálják terveiket, azokból talán jövőjüket. Vasvári G. Pál Márvány! Ágnes ÍZÍ8aiiÚKíí8ntŐ sőt hihetetlen, de igaz: kétszáz esztendeje hazánkban a népességnek csupán a tizennégy százaléka érte meg élete hatvanadik esztendejét! Amineik társadalmi, gazdasági — és azon belül táplálkozási, egészségügyi — okai egyaránt voltak. Ma ez az arány nyolcvannégy százalék körül alakul, aminek szintén az előbbiekhez hasonló a magyarázata. E következmények egyike: 1975-ben a nettó hemzeti termelés 6,4, tavály 9,4r százalékának felelt meg a nyugdíjak összege. (1983-ban 75 milliárd forintot, fizettek ilyen hímen.) Az emelkedés magyarázata egyrészt a nyugdíjasok táborának növekedése — napjainkban 2.2 millió fő felett —. másrészt az átlagos nyugdíj Összegének — a havi átlagnyugdíj 1980-ban 2267. 1983-ban 2849 forintot tett ki — gyarapodása. Ami akkor is igaz, ha tudjuk — megelőzendő az érintett olvasó jogos közbevetését —. hogy minden száz nyugdíjasból hatvanegyen havi 2500 forintnál kisebb ellátmányt kaptak az idén. az év eleji állapotok szerint. Pénz, pénz, nénz.., ? A nyugdíjkorhatár nem más. mint egy adminisztratív elhatárolás, amint a hatvanadik életévtől számított idős korú megjelölés sem több demográfiai hagyománynál. Idős és idős emberek fizikai, szellemi állapota, környezetük tárgyi és pszichikai összetevői között hatalmasak a különbségek! A gerontológia, azaz az öregedéssel foglalkozó tudomány egyik alapköve az a megállapítás, hogy a fizikai és a szellemi képességek megtartásában. a lelki bajok, a betegségek megelőzésében az idős korban levők számára semmi mással nem helyettesíthető, ezért legfontosabb tényező az otthoni, családi környezet. Sokaknak azonban csak lenne a legfontosabb... Mert vagy ténylegesen is magányosak, vagy azzá teszi őket a családjuk; gyermekűik, gyermekeik, hozzátartozóik. S erre az utóbbira aligha fogalmazható meg elfogadható mentség. Mennyi minden keveredik, kavarog, villan fel fénylőn és tűnik el a homályban, abban a címszóban az élet lexikonában. amire azt mondjuk, nyugdíjas, nyugdíjasévek. Mennyi végletes vélemény, milyen sok érzékenység, rengeteg félreértés, seregnyi félremagyarázás. Mert a nyugdíjast a dolgozók tartják el, ő csak a postást várja, semmit nem kell tennie a pénzéért, velük vannak tele az orvosi rendelők, a közlekedési eszközök, mert persze ők ráérnek, hiszen semmi dolguk nincsen ... S a másik oldal, nincs kellő megbecsülés, a nyugdíj a kevésnél is kevesebbre elég. gorombák a fiatalabbak, türelmetlenek velük az üzletben, az orvosi rendelőben, a hivatalban, ritkán nyitja rájuk bárki az ajtót... Való és hamis, vélt és igaz roppant kényes elegyülésének tevői, tanúi vagyunk — voltunk, leszünk —. ám e! ne feledjük, változó szereposztásban! Mert kire-kire 'mindegyik szerepből jut. volt eltartott gyerek, azután kereső, majd lett, lesz nyugdíjas, aki korántsem eltartott, hiszen megdolgozott járandóságaiért. Pontosan ennek a szükségszerű és elkerülhetetlen szerepváltozásnak a felismerése — és természetesen érvényesítése az intézkedésekben, a cselekedetekben — az. ami átalakíthatja a közvélekedést, ám e felismerés lassan formálódik, ho'ott a sokasodó feladatok sürgetik. Érzékelteti a társadalom számára seregnyi teendőt tartogató folyamat felerősödését, hogy amíg 1950-ben száz produktív korú "a — 15 és 59 év közöttire — 18 öreg korú jutott. 1980-ban ez 28-ra emelkedett, és a szakemberek számításai szerint 2000-ben harmincegy lesz... ! Más megközelítésből nézve: nyugdíjas, járadékos volt a népesség 2.8 százaléka 1949-<ben, az idén január elsején pedig 20,7 százalék! Ne szépítsük a valóságot: kell. nagyon kell a több pénz — a termelésben létrehozott új érték — ahhoz, hogy amit a pihenni tértek aktív korukban tőkeként megteremtettek, annak kamataiból kellően részesedhessenek. Mégis, azt ne higgyük, a forint varázsszer, megold minden gondot. Ismét egy. utalásnyi erejű példát A Központi Statisztikai Hivatal által lefolytatott elemző vizsgálat kimutatta, hogy az idősek egy tetemes része egészségi állapotát sokkal rosszabbnak tartja, mint amilyen az — az orvosi megállapítás szerint — a valóságban. A magyarázat lelki eredetű okokra vezeti vissza e magatartást, márpedig ilyen okokon — a család közömbösségén, a környezet türelmetlenségén — aligha változtatna bármit is a több forint. Az 1983-ban saját jogon nyugdíjba kerültek átlagos havi ellátmánya 3791 forintot ért el a munkások és alkalmazottaik, 2850 forintot a termelőszövetkezeti tagok esetében. Figyelmeztető folyamat ugyanakkor a postás hozta pénz reálértékének a csökkenése. Az 1980- ban megállapított 3000 forint nyugdíj tényleges értéke 1983-ban már csupán 92.3, a négyezer forintos járandóságé 90,1 százalék volt. Az évenkénti automatikus emelés tehát nem kénes ellensúlyozni az árszínvonal > növekedése okozta veszteséget. KomérOSZ azt tartotta: ..sok baj közt a halandó gyorsan öregszik”. S mert az átlagos életkor folyamatosan növekszik, azt kell hinnünk, kevesebb baj öregít bennüket. mint valamikori elődeinket. Valójában nem a baj kevesebb, hanem az erő a több, a szellemi, anyagi erő. melyekkel a társadalom, a család, az egyén szembeszállhat a bajok sáskahadával. Az idősek sorsával, tiszteletével, helyzetével minden társadalom önmagáról vall. erkölcseiről állít ki bizonyítványt. Veress Tamás lem csupán a postást várják
