Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

' mr « Jifct yki] 1984. NOVEMBER 24., SZOMBAT Koncepciók - az ezredfordulóig Arányos fejlesztés, rugalmasság Tegnap megyénkben tovább folytatódott az a társadalmi vita­sorozat. mely a terület- és településfejlesztés, valamint Buda­pest és a környező Pest megyei községek, városok gyarapodása hosszú távú koncepciói fölött kezdődött. A papírra vetett el­képzeléseket, s az ezekkel kapcsolatos véleményeket vitatták meg, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökségének, s a K.SZ Pest megyei Bizottságának ülésén. Kerületek, községek együtt A szakszervezetek már ko­rábban hozzájárultak állásfog­lalásukkal az agglomeráció ezredfordulóig szóló fejlesztési koncepciójának kidolgozásához, éra ez korántsem jelenti azt, hogy most, az elképzelések részletesebb kimunkálása után minden gondra sikerült gyógy­írt találni, $ már nincs miért szót emelni. Ez derült ki az SZMT elnökségének tegnapi rendkívüli ülésén is, (melyet a Szakszervezetek Pest megyei Oktatási Központjában tartot­tak, Jámbor Miklósnak, az SZMT vezető titkárának elnök­letével. A tanácskozáson — melyen részt vett Cselényi De­ss 5, az MSZMP Pest megyei B.zottságának osztályvezetője és Bánfalvi Barnabás, a Pest megyei Tanács osztályvezetője —■ valós gondokat, érdekeket tükröző véleményeket fogal­mazott meg a 11 hozzászóló. Mindenekelőtt: a testület tagjai szerint szükség van ilyen hosszú távú tervekre, ám ezek értékét az *dja majd: mennyi válik valóra belőlük. S ennek garanciája — rajtunk is múlik — csak a termelés si­kere lehet. A fejlesztésben ed­dig meglevő aránytalanságok­tól mentesen, komplexen kell majd alkalmazni a közép- és rövid távú tervek kialakítása­kor a most felvázolt elképzelé­seket. Nem szabad tornaterem nélküli iskolákat, környezetvé­delmi berendezések nélküli üzemeket létesíteni, s ahol víz­hálózat készül, ott csatorná­nak, szennyvíztisztítónak is kell épülnie. Hiba lenne mereven értel­mezni, s rugalmasság nélkül beépíteni a másfél évtizedre szóló elképzeléseket a helyi öt­éves tervekbe — hangoztatták. Hiszen a települések hozzáértő vezetésének feladata mérlegel­ni, hol szorít legjobban a cipő, mi kell inkább, gyorsabban: tanterem, csatorna, út, vagy éppen lakás. A legtöbb hozzászóló Pest megye, s a fővárost övező gyű­rű településeinek sajátos hely­zetére hívta fel most is a fi­gyelmet. Itt ugyanis az orszá­gostól eltérően nem csökken, hanem a bevándorlással is nő a népesség, s mert ez a fővá­ros munkaerő-utánpótlásának forrása, feltétlenül indokolt a fokozottabb figyelem. Például iskolaügyben. Hiszen, ha Bu­dapesten csak az eddigi ará­nyokat szem előtt tartva vesz­nek fel a középiskolákba, szak­munkásképző intézetekbe Pest megyei tanulókat, a máris meglevő feszültségek tovább növekszenek. A környezetvé­delem, a szemét és a szenny­víz elhelyezése tekintetében a főváros számít a megyére, ám itt is végső határukhoz köze­lednek a lerakási lehetőségek, ezért új módszereket — pél­dául a szemétégetés megoldá­sát — szorgalmazzák. Óha­tatlanul szükség lesz az ingá­zás miatt a főváros környéki közlekedés erősítésére, például e. csepeli gyorsvasút vonalának meghosszabbítására — s a ke­reskedelmi és egyéb ellátások­nál a lélekszámmal arányos hálózatbővítésre. Szóvá tették, hogy felül kell vizsgálni a fővárosban még meglevő bérpreferenciákat, s valamiféle kiegyenlítést beve­zetni, mert ez csökkentheti a budapesti üzemek, intézmé­nyek munikaarő-elszívó hatá­sát. A fejlesztés párhuzamossá­gait kiküszöbölendő, szorgal­mazták: váljon mindennapos gyakorlattá a budapesti kerü­letek, s a velük szomszédos Pest megyei községek között az egyeztetés. A testület végül felkérte a vitát összegző illetékeseket az elhangzott vélemények figyel lembevételére a koncepciók végleges formába öntésénél. A tennivalók rangsorolása A KISZ Pest megyei Bizott­sága tegnapi ülésén foglalt ál­lást a terület- és településfej­lesztés hosszú távú irányelvei­ről A jelenlevők — közöttük Molnár István, az MSZMP Pest megyei Bizottságá gazda­ságpolitikai osztályának he­lyettes vezetője és Varga Ág­nes, a KISZ KB munkatársa — olyan előzetesen szerkesz­tett vitaanyagot kaptak kézhez, amely már tartalmazta a leg­utóbbi ifjúsági aktíva résztve­vőinek a véleményét is. Az ak­kori beszélgetéseken felvetet­ték, hogy mivel a majdani gaz­dasági helyzet határozza meg a feladatok végrehajtásának me­netét, rangsorolni kell a tenni­valókat. Ennek megfelelően a legfontosabb területeket fel­ölelő dokumentum került a testület elé. A fiatalok megfogalmazták, hogy a kisvárosokban, közsé­gekben is épüljenek meghatá­rozott számú bérlakások. Kü­lönösen az agglomerációs tele­püléseken van szükség közpon­ti segítségre, mert állandóan növekszik a népsűrűség. Ugyancsak fontos az építőipa­ri kapacitás keresleti-kínálati egyensúlyának megteremtése és a magánerős építkezés fel­tételeinek a javítása. Ledacs Kiss Imre (Tápiógyörgye, Zöldmező Tsz), ezzel kapcsolat­ban felvetette, hogy a tanácsok az eddiginél jobban segítsék a magánerős lakásépítést. Hoz­zátette, hogy a megnövekedett feladatok ellátásához jólkép- zett, elsősorban jogi és műsza­ki végzettségű szakembereket kell alkalmazni a helyi taná­csoknál. Miután Pest megyében húsz­ezer fiatal ingázik lakóhelye és az iskolák között, a jelenle­vők sürgették az iskolarend­szer továbbfejlesztését. Az is megfogalmazódott, hogy a mennyiségi igények teljesítése mellett meg kell teremteni a XXI. század igényeinek meg­felelj technikai színvonalat. Durjancz Éva (Monor, József Attila Gimnázium), az iskolai testnevelés feltételeinek javí­tásáról szólt. Gwti Imre (Száz­halombatta, DKV) szerint az egészségügyi ellátás javításá­hoz a megye déli részén újabb kórházat kellene építeni. Hiá­nyolta, hogy a dokumentum nem szól a hírközlés fejleszté­séről, holott az elmaradt álla­potok gyakran már a termelő- munkát is nehezítik. A vita résztvevői megfonto­landónak tartják a főváros és környéke iparának olyan fej­lesztését, amely csökkentené az ingázók számát. Különösen fontosnak érzik ezt a nők foglalkoztatásánál. Nagy hang­súlyt kapott, hogy a fejleszté­si források elosztásánál érvé­nyesüljön a társadalmi igazsá­gosság. A városokban és a fal­vakban közeledjen egymáshoz az egy főre jutó központi tá­mogatásból származó tanácsi fejlesztési alap. A városi-köz­ségi hozzájárulások rendszeré­ben tervezett változások lénye­gével egyetértve úgy ítélik meg, hogy a szabályozás mél­tatlanul hátrányos helyzetbe hozza az agglomerációs öveze­teket. Mégpedig azért, mert az ott lakók munkájának az ered­ménye így kizárólag a közpon­ti szerepkörű települések fej lesztési forrásait bővíti. Varga Agnes a KISZ KB-ba eljutott eddigi állásfoglalások­ról szólva elmondta, hogy álta­lában összecsengenek a véle­mények. Helyeselte, hogy a vi­tában a legfontosabb csomó' pontok kerültek szóba, hiszen valóban a gazdaság teljesítőké­pességéhez mérten kell rang' sorolni a feladatokat. Molnár István szintén elismerően szólt a vita felelős, alkotó szellemé­ről és hozzátette: nem ás lehet másként, hiszen a jövőnkről döntünk. V. G. P.—K. L. Alkatrészekül A környékbeli üzemek gépeit felújítják, karbantartják, sőt nagyobb vállalatoknak bér­munkában alkatrészeket készítenek Nagykátán a Magyar— Koreai Barátság Tsz forgácsoló üzemében. Erdőfl Agnea felvétel«---------■ «-wfa • ■ i=j *§ © at w i Az éjszaka sötétjében lopako­dik elő az emlék. Szerencsére jöttére ma már csak csurom­vizesen, összeszorult gyomor- ral-torokkal ébred az ember. Nem keil megszégyenülten sza­badkoznia az összeszaladt csa­ládtagok előtt éjfélkor vagy hajnaltájt — s másnap a min­dig gyanakvóan vizslató szom­szédoknál — artikulátlan üvöl­tése miatt, melyre ö maga is felriadt. Az orvosok sem fag­gatják már: ilyenkor mit ál­modott, mit álmodik? Belenyu­godtak, belenyugodott. A hábo­rúból ez maradt vissza. Annak a támadásnak az éjszakájából, amelyen szirénák üvöltöttek, bombák vijjogtak, s a négy utcára szóló bérház felét elvitr te a robbanás. S az óvóhelyén levőket vele együtt két nappal később ásták ki... Negyven éve ... Negyven évvel ezelőtt még dörögtek a fegyverek, vér áz­tatta hazánk, s egész Euró­pa földjét éppúgy, mint a távol-keleti nagy csaták szín­helyét. De maradjunk itthon. Utazzunk vissza az időben, á szemtanúk, a harcok résztve­vőinek segítségével, s tá­maszkodva az ekkor már szűk­szavúbb német és magyar hadi j elentésekre. Áíít az arcvonal Hadijelentés, s felderítők bemenese: ... „Csepel szige­tén az 1. magyar lovasnad- osztalu rendezKedett be véde­lemre' a Soroksári-Duna vona­lában. Tevékenységüket a LXXII. német hadtest pa­rancsnoka, Schmidt altábor­nagy irányította. A sziget vé­delmét a Üuna-ág vonalában ötven kilométeres kiterjedés­ben telepített műszaki zárak, az északi részen pedig ki­épített magasjeszültsegu elekt­romos akadályok, s egy heve­nyészett védööv egészítette ki"­így nézett ki a terep, me­lyen a szovjet hadseregnek at kellett verekednie magát. Igaz, előtte meg Tököl, Szi- getszentmiklós bevetele is rá-, juk várt. De ne vágjunk az események elébe. A hajdani ráckevei járás keleti része november 2—I között felsza­badult. Mégpedig úgy, hogy a majd 'negyven kuométeres sáv szinte egy időben. Hogy mit mutat önmagában ez a tény? A szovjet sereg nem délről előrenyomulva érkezik a területre, hanem a főerők a Duna—Tisza közén támad­nak a főváros irányába. Zsdanov tábornok gépesített egységei november elsején Izsákot elhagyva, másodikán reggel felszabadítják Kun- szentmiklóst. Hogyan emléke­zett erre Nagy Sándor apaji lakos, aki naplót is vezetett. — Hiszen a Kunszentmik- lóssal határos, de a ráckevei járásban levő Apajpuszta felszabadulása közelről érint bennünket. —... a birkákat kihajtottam Kis-Apajra (ke­letre 4—5 kilométer), két na­pig ott bujkáltam velük. Né­met katonák nem voltak a közelben, fáradt magyar hu­szárok vonultak észak felé, de azok nem törődtek velem. Másodikán, késő este három szovjet katona érkezett Kis- Apajra, felderítők lehettek. Még akkot éjjel behoztam őket Apajra. Harmadikán reggel — a Kunszentmiklós felől jövő műúton — 10—11 óra tájban már sok szovjet katona jött. Jöttek gyalog, szekéren, lovon. Kevesen jöt­tek be a majorba ... Harcok itt nem voltak ... Dömsödön október vége óta német egységek tartózkodtak, de még másodikán délelőtt sietve elhagyták a falut. Pe- regre harmadikán délelőtt ment be az első szovjet jár­őr, majd Áporka felszabadu­lása következett. Az akkori községi bíró, Cserna Lajos er­ről így számolt be: „Aporkára a szovjet csa­patok november 3-án, dél­előtt érkeztek. A lakosság kö­zül sokan fehér zászlóval, vi­rággal kimentünk a műútra. A Csillag-csárdánál fogadtuk az orosz katonákat, Galambos Zsiga bácsi és én üdvözöltük az átvonulókat. A tolmács Schiller Nándor volt, aki mén a múlt háborúban megtanult oroszul”. Dunavarsányban sem vár« MalinovszklJ marsall ták tétlenül a dolgok mene­tét, itt a községben élő nagy­számú ipari munkásság lé­nyegében már a szovjet csa­patok beérkezése előtt átvet­te a hatalmat. November 4— 22. között megmerevedett az addig kialakult arcvonal. Szi- getszentmiklós körzetében két század jászberéríyi huszár tar­tózkodott a védővonalban. Dunaharaszti és Szigetszent- miklós közötti szakaszt egy erős SS-zászlóalj védte. A szovjet 46. hadsereg ismételt áttörési kísérleteit feltartóz­tatták, mint ahogy a 10. gár- da-iövészhadtest rohamait is. A felszabadító szovjet hadse­reg taktikát változtatott. Átkelés éjszaka A 23. lövészhadtest 316. lö- vészhadosztálya november 10-re lendületes támadással kiszorította a német—magyar csapatokat Taksony—Dömsöd —Máj őshaza térségéből. A so­roksári Dunán is csellel átkel­tek. Az átkelést az éjszaka hozta. Az ellenséget azzal lep­ték meg, hogy tüzérségi elő­készítés nélkül haj tották vég­re. A deszantvállalkozásban három ezred vett részt. Az át­keléshez ezredenként 25 la­dik, 4 rohamcsónak, 7 tutal és egy .ponton állt rendelke­zésre. Térvbe vették azt is, hogy Dunavarsány körzeté­ben pontonhidat építenek, a Szovjet lü második lépcső átkelésének meggyorsításához. Az átkelés november 21-én hajnali fél ötkor kezdődött. A deszant csónakjai már a Duna-ág kö­zepén jártak, amikor a néme­tek tüzet nyitottak rájuk. A hadosztály tüzérsége azonnal hatalmas tűzcsapással vála­szolt A csónakok nagyobb veszteség nélkül keltek át Csepel-szigetre, s a szovjet csapatoknak sikerült hídfőt alkotniuk. Ezt a hídfőt gyor­san kiszélesítették, s felszaba­dították Szigetszentmiklóst De nézzük csak apróléko­sabban a tényeket. A Szi- gétszentmiklóst támadó szov­jet csapatok Taksonynál kel­tek ót a Dunán. Akkor, 23- án este és 24-én reggel a HÉV- állomás előtt erős tűzharc folyt, s csak 24-én, a német utóvéd megsemmisítése után jöttek át a szovjet katonák a vasúti töltésen. Egyidejűleg egy másik szovjet támadás is megindult — ahogy a veit ráckevei járás múltját felele­venítő tanulmányok is utal­nak rá — Bucka irányából, s így a község 24-én délelőtt 10 órára — délF részének, Ra­gadnak kivételével — felsza­badult.. A falu gazdát cserélt Még aznap este a Teld- herrnhalle páncélgránáfcos hadosztály erő-sebb egysége támadást intézett a felszaba­dított Szígetszentmiklós ellen. A német harckocsik betörtek a faluba, s a mai Petőfi ut­cán lángszóróval végigéget­ték a házakat. Éjjel súlyos harc volt a községben. Azon­ban 26-án reggel a németek újból elhagyták a települést, miután virradatkor két német páncélost megsemmisítettek s szovjet harcosok. S még annyit a krónikából: Szígetszentmiklós és Lakihegy között húzódó tűzvonalon de­cember első napjaiban meg­élénkült a harci tevékenység- Az új évben, mellyel az új élet köszöntött Csepel-sziget községeire, Makádtól Tökölig a hadsereg közvetlen tartalé­ka állomásozott 1945-ben. S a front egyre messzebb került. Már negyven éve hallgat­nak a fegyverek. Csak az éj­szaka sötétjében lopakodik elő az ember emlékezetének legmélyéből valami azokból a vér- és könnyözönnel terhes, jajszavak orkánjától visszhan- gos napok-évek emlékfoszlá­nyaiból. Miközben a sötétség rémeiből eszmélve, a pihen­tető alvást keresve igazit' egyet a gyerek takaróján-, ki­nek álma könnyű, s zavarta­lan. Varga Edit ek rohama Erdösi Agnes reprodukciót v Súlyos harcok a ráckevei Dunánál Jöttek szekéren, lovon, gyalog P- ágai vendég a MÉSZÖV-ben Bővíthető együttműködés A Pest megyei MÉSZÖV vendége volt tegnap Michal Marik, a csehszlovákiai Or­szágos Szövetkezeti Tanács elnökhelyettese. A MESZÖV- gzékházban megtartott mun- k< megbeszélésen Tuza Sán- dorné dr., a MÉSZÖV elnöke fogadta Michal Marikot, aki a szomszédos ország szövetke­zeti tanácsában a lakáságazat felelőse. Megbeszélésükön je­len volt Beke András, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának alosztályvezetője, va­lamint dr. Magyar József, a SZÖVOSZ képviseletében. Az eszmecsere a lakásszö­vetkezetek szerepéről, jövő­jéről folyt. Mindkét fél egyet­értett abban, hogy a kapcso­latnak, együttműködésnek rendszeresnek, nem protokollá­ris jellegűnek kell lenniük. A Nyugat-szlovákiai Lakás- szövetkezetek Szövetségét és 8 Pest megyei MESZÖV-öt tíz­éves együttműködés köti ösz- sze. A közös munka elismeré­seként Michal Marik elnökhe­lyettes emlékplakettet és ok­levelet nyújtott át Tuza Sán- dornénak. Elhunyt Pável Tonhauser Pozsonyban, életének 75. évében elhunyt dr. Pável Tonhauser, a szlovák fogyasz­tási szövetkezetek nyugalma­zott elnöke, a szlovák mun-' kásmozgálom kiemelkedő sze­mélyisége, aki a háború évei­ben a Kommunisták Magyar- országi Pártja egyik vezetője­ként is tevékenykedett. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvé­tét Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak dr. Pável Tonhauser el­hunyta alkalmából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom