Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

VÁCI ^tírla A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1984. NOVEMBER 21., SZERDA Gazdasági társulás irányítja a varrodát Az export ára a kiváló munka Még százhúsz nap nyugdíjig A verseket is kedveli íróasztal adott a kalapácsért Szabó Sándor a szavalóversenyen A szerző felvétele Két esztendeje jelentősebb változás következett be a Váci Kötöttárugyár vámosmikolai telepén dolgozók életében: az üzem irányításába bekapcsoló­dott az ALagi Állami Tangaz­daság is, amely most már társtulajdonosként a létreho­zott gazdasági társaság egyik tagja. Az átalakulás — két év távlatából bizton láthatjuk — az ilyenkor szinte elkerülhe­tetlenül bekövetkező viták el­lenére végül is eredményes, sőt: sikeres pályára terelte az addig jobbára takaréklángon tevékenykedő kis közösséget. Érdemes még egy pillantást vetni a múltra. Bizonyára so­kan emlékeznek rá — erről la­punkban is többször írtunk—, hogy az ottaniak életében a kétlakiság okozta a legnagyobb gondot. Nyaranta, a málna érésekor megállt az élet a var­rodában, az asszonyok, lányok, kint, a földeken dolgoztak. S döntésük nem szorult magya­rázatra, hiszen köztudott, hogy egy-egy nagyobb málnaültet­vény a tisztes munka ellené­ben viszonylag magas jövede­lemhez juttatja művelőit. Menták hát a varrónők, a meósok málnát, ribiziit szed­ni, miközben az üzem jósze­rével bezárta kapuit. De vpltak más gondok is. Ezek között mindjárt az első helyre kívánkozik, hogy a kö­töttárugyáriak legnagyobb erő­feszítései ellenére sem sike­rült a vámosmikolaiak teljesít­ményét felzárkóztatni a köz­pontban dolgozókéhoz. Ennek az lett a következménye, hogy viszonylag könnyen varrható. igénytelenebb termékek készí­tését bízták rájuk. Ám. ennek ára is volt: a bérek jóval el­maradtak a vállalati átlagtól. Javult a minőség Három esztendeje azután nyilvánvalóvá vált: valamit tenni kell, hiszen abban a helyzetben mindenki elégedet­len volt. A kötöttárugyár ve­zetői a telep dolgozóinak mun­kájával. a helyiek pedig a ke­resetekkel. De már az elején tisztázódott az is. hogy olyan megoldást kell keresni, amely nem a vidéki üzem bezárásá­val végződik. Hosszas tárgyalások után döntöttek úgy. hogy az Alagi Állami Tangazdasággal — amelynek a környékén több száz hektárnyi földje és ma­jorjai találhatók — alakítanak egy gazdasági társaságot. A mezőgazdasági nagyüzem meg­vásárolta az épületet és még más termelőeszközöket, s az ezért kapott pénzt a kötöttáru- gyár a telep fejlesztésébe fek­tette. Nos, az együttműködés, mint a bevezetőben jeleztük, máris sikeres! 1982-ben. még csupán 184 ezer darabot tett ki a ter­melés, s ebből az első osztályú áru részaránya majdnem 92 százalék volt. Akkor az 55 mil­liós árbevételből alig 3,7 mil­lió volt a nyereség. S tavaly bekövetkezett a nagy fordulat! Az elmúlt esztendőben össze­sen 234 ezer darab áru került ki a vámosmikolai üzemből, ennek 92.6 százaléka kifogás­talan minőségben. Az árbevé­tel elérte a 70 millió forintot, a nyereség pedig a 9.6 milliót. S az idei kilátások is bizta­tóak, az év végén várhatóan 10 millió forintnyi tiszta ha­szon marad majd a kasszában, annak ellenére, hogy közben a szabályozók mind nagyobb befizetési terheket rónáik a gazdálkodókra. Az adatok jól jelzik, nagyot fordult a világ Vámosimikolán. Újabban egyre gyakrabban kapnak exportfeladatokat is. Már tavaly is varrtak tőkés megrendelőknek különböző sport- és szabadidő-ruhákat, s az idén is szállítottak holland és amerikai megrendelésre ezekből a termékekből. A kül­földi vevők bizalma jelzi, hogy a kis közösség túl van a ré­gebbi nehézségeken, munkáju­kat most már' a pontosság és a megbízhatóság jellemzi. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezután nyugodtan ülhetnek a babérokon, hiszen akad nem Is egy olyan terület, ahol még van tennivalójuk. Alacsony bérrel A telep dolgozóinak szája- íze azonban még mindig egy kicsit keserű. Keserű, mert a statisztikák azt bizonyítják, hogy felveszik a versenyt a vállalat többi üzemével, de keresetük még most is alacso­nyabb az átlagnál. íme, bi­zonyságul néhány adat. Az összes gyárat összehasonlítva, náluk a legmagasabb az egy fő­re jutó termelési érték és a nyereség, s a jászapátiakkal együtt vezetik a termelékeny­ségi listát. S ez nem kis szó, ha figyelembe vesszük, hogy nemzetközi összehasonlításban a Váci Kötöttárugyár az ame­rikai színvonal 85, az európai­nak pedig 90 százalékát éri el ebben a kategóriában. A telepiek optimisták a jö­vőjükkel kapcsolatban is. Az idén összesen 5,5 millió forin­tot tesz ki a tőkés export, s az előrejelzéseik szerint 1985-ben ez elérheti a 10 milliót is. To­vábbra is számítanak holland megrendelésekre. A létszám bővítésére azonban vélemé­nyük szerint nincs lehetőség. Sőt: a szomszédos községben rövidesen újabb varroda nyí­lik, s így a vámosmikolaiak már nem lesznek versenytárs nélkül. Legfontosabb teendő­jüknek az elhasználódott gé­pek kicserélését tartják, mert igényes, kiváló minőségű ter­méket öreg, állandóan meghi- básodó masinákon nem lehet varrni. Folyamatosan javulnak a te­lepen a munkakörülmények. Az épületet a szocialista bri­gádok segítségével igyekeznék tisztán tartani. Az emeleti lépcsőfordulónál kis kiállítás fogadja az arra járókat: leg­szebb termékeiket mutatják be. ízléses elrendezésben. Sok kedvezmény Az ott dolgozó lányok és asszonyok a kötöttárugyártói esztendőnként 3 ezer forintos utalványt vehetnek, s ezzel harmincszázalékos kedvez­ménnyel vásárolhatnák a vál­lalat termékeiből. Újabban ezért nem kell beutazniuk a váci mintaboltba, évente több­ször is kihelyezett árusítást rendeznek Vámcsmikolán. A tangazdaság pedig a zöldség- és gyümölcsvásárláshoz nyújt kedvezményeket. A telep jövője tehát már biztos. A gazdasági társaság, amely eleddig a megyében, sőt talán az országban is egyedül­álló feladatra vállalkozott, nyereségesen zárja majd az évet. Furucz Zoltán SOKFÉLE GYŰLÉSEN, ta­nácskozáson vettem részt az elmúlt évek során. Hallottam nagyszerű eredményekről, si­kertelen erőfeszítésekről, a kudarcok kijavításának na­gyobb eséllyel kecsegtető megoldási módozatairól. Hal­lottam hevenyében, de belső szenvedélytől áthatottan meg­fogalmazott jó szándékú ja­vaslatokat, logikus, érvekkel alátámasztott gondolatokat, háborgásunknak, egyet nem értésüknek hangot adó, saját — olykor helytelen — elkép­zeléseik mellett kardosko- dókat, s az utóbbi időben egy­re kevesebbet: g beszámolók szövegét, vagy annak egy ré­szét újrafogalmazókat. Minden gyűlésen olyan té­mát ismertetnek, tárgyal­nak, vitatnak, amely valami­lyen formában, kisebb vagy nagyobb mértékben közvetle­nül érinti az összes résztve­vőt. A hangnem mégis hom­lokegyenest ellenkezően ket­tős: hűvösen tárgyilagos és lelkes. A beszámolót vagy tá­jékoztatót az esetek többsé­gében papírról olvassák. A papír skoszor nélkülözhetet­len segédeszköz, főleg, ha hemzsegnek rajtuk a statisz­tikai kimutatások. Bár azon is el lehetne gon­dolkodni a beszámoló meg­tartása előtt, hogy melyek azok, amelyek ténylegesen jelentősek, amelyek ébren tartják, nem pedig elaltatják a hallgatóságot, illetve annak érdeklődését. Elhagyni a ke­vésbé lényeges számadatokat legalább olyan érdem, mint az: alapvetőek közlése, ki­emelése. A jó érzékkel vég­zett válogatás szemernyit sem ront a hitelességen, s a számtenger egyébként is ügy hat, mint a hajózással nem foglalkozóknak a vízállásje­lentés. A statisztikától terhes, rá­adásul hosszú beszámolók mindenképpen bizonyítékok: az azokat összeállító előadó alapos felkészültségének vas­kos bizonyítékai. A számok félreérthetetlen tények, az egy­más után gördülő mon­datok igazak, mégis legtöbb­ször furcsa tárgyilagossággal, hűvösséggel hangzanak. Sok­szor tűnt már úgy, mintha az előadó és a téma messzi­re estek volna egymástól, mintha nem lett volna közöt­tük semmiféle kapcsolat. Ez a látszat torz tükre a valóság­nak. Számtalan esetben tudtam, hogy az előadó éppen abban az ügyben mennyit talpalt, kilincselt vitatkozott, míg egyről kettőre sikerült jut­nia. A viták tüzének, az in­tézés során megnyilvánult ki­tartás parazsának gyufaszál­nyi nyoma sincs a tájékoz­tatók hangjában, ráadásul egyazon hangszín, hanglejtés tolmácsolja a kalapot eme- lítendő sikereket, mint a várt teljesítménytől való lemara­dást. Vajon r»i lehet a hűvös, közömbös tárgyilagosság oka? Miért nem érződik az előadó öröme? Talán mert túl sokat foglalkozott előzőleg a témá­val. Összegyűjtötte, megfogal­mazta, egy kisebb testülettel megvitatta, majd egyszer-két- szer még átfutotta, s mire az előadásra sor került, addigra elhalványodtak személyes él­ményei, érzései. Esték a könyvtárban Előadássorozat A városi könyvtár előadás- sorozatot indít, „irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról” címmel. Az idézet József Attila Magad emésztő című — Babits Mihályhoz írt verséből való, s utal a soro­zat tartalmára. Úgy tervezik, hogy hét hónapon keresztül, minden harmadik hétfőn — egy-egy kultúrtörténeti szem­pontból kiemelkedő korszak művészetét ismertetik. Állan­dó vendégeik lesznek: Leven- del Júlia és Horgas Béla írók. A programokat vetített ké­pekkel, alkalmi kiállításokkal, hangszeres zenével, irodalmi művek és dokumentumok elő­adásával színesítik. Elsősorban középiskolás diá­kok részvételére számít a vezetőség, de természetesen minden érdeklődőt szívesen látnak. Az előadást november 19- én, hétfőn 18 órakor tartják a városi könyvtár előadóter­mében. Megeshet, hogy a papírra rótt sorokra való összponto­sítás fojtja el az érzelmek legparányibb szikráját, illetve azok apró külső jeleit. Előfor­dulhat azonban az is, hogy a tárgyilagosság követelménye ludas a dologban. Kétségte­len, hogy minden beszámoló­nak tárgyilagosnak kell len­nie, azaz valósághűnek, de ez nem jelentheti azt, hogy az előadó hangneme is tárgyila­gosnak, vagyis minden érze­lemtől mentesnek hasson, bi­zonyos fokú közömbösséget, kedvtelenséget sugározzon, elvégre nem egy bádogos tart felolvasást atomfizikából. LEGYEN BÄR kiváló telje­sítményről vagy szégyentel­jes kudarcról szó, mindkettő mögött emberek állnak, mun­kájuk közepette, hol örülnek, büszkeséget éreznek, hol bosszankodnak, káromkod­nak. Teszik a dolgukat. De semmit sem érzelmek nélkül. Az előadás is sokféle emberi tevékenység egyike, így két­ségtelen, lehet ezt is kedv nélkül csinálni. De ha egyszer nem ez a jelemző, akkor miért kell úgy feltüntetni? B. M. Év vége felé közeledve jo­gosnak látszik a kérdés: Hogy állunk a beruházásokkal? A városi tanács tervosztályán kerestük meg Kövics Csabáné osztályvezetőt, aki rögtön két, már megvalósult beruházás is­mertetésével kezdte. Először a Szód, Csörög határában léte­sült szemétlerakóhelyről, maid a több mint egy évet csúszott mentőállomás átadásáról be­szélt, amiről korábban már részletesen beszámoltunk olva­sóinknak. Ezután így folytatta: — Megkezdődött az egészség- ügyi szakközépiskola építése a kórház bejáratánál. Kivitele­zője a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. Az 1986. augusztusában elkészülő épület összesen 74 millió forintba ke­rül. Az új épület 12 tantermet és egy komoly tornatermet fog­lal majd magába. — Milyen lesz belülről? — Mindenekelőtt a gyakor­lati oktatás színvonala lesz magasabb az eddiginél. Négy demonstrációs gyakorlótereim segíti a tanárok munkáját — mondja az osztályvezetőnő, majd hozzáteszi: — A mosta­ni épületből hiányoznak azok a feltételek, melyek egv kor­szerű szakiskolában szüksége­sek^ Kisebb volumenű beruházá­sokról is hírt adhatunk. Két üzlet nyílik a Földvári tér mel­lett az Erdős Bernét utcai pa­vilonhoz kapcsolódva. Egyik az ELAK — elektroakusztikai Kosárlabdatornát rendeztek Kecskeméten néhány nappal ezelőtt. Vácot a Sztáron Sán­dor Gimnázium csapata kép­viselte. A népes mezőnyben a Molnár Csaba, Csaba Zoltán, SÖTÉT ÉS KOMOR helyiség a DCM csomagolóépületénék földszinti rakodócsarnoka. In­nen nyílik a központi karban- tartóüzem kihelyezett lakatos- csoport-műhelye. Benyitok. A halványan megvilágított he­lyiségben megbeszélést tarta­nak. Szabó Sándort keresem. Nemrég az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést vehette át. Határozott egyéniség. Sok mindenről beszélgetünk, főleg a nehéz időkről, a háborús évekről. A megpróbáltatásokat idézi fel előttem. Elmondja, hogy 19 éves volt, amikor le­venteként a futóárokba kény­szerítették, hogy lövöldözzön. Megszökött. Elfogták a tábori csendőrök, és lóhoz kötve vit­ték vissza a harctérre. Légvé­delmi tüzérként szolgált a ró­mai nyolcas ütegnél. Ismét' megszökött, de megint elkap­ták. 1945 márciusában Németor­szágba telepítették ki az ala­kulatát. Itt érte őt a felszaba­dulás. Francia fogságba esett 1945. május 1-én. Aztán har­madszorra is megszökött. No­vember 16-án ért haza Ma­gyarországra (Hajdú-Bihar me­gye). Belépett a szakszervezet­be. Egyébként, mint mondja, munkát nem kapott volna. Itt tanácsi kisvállalat — részére, a másik a Dunakanyar Ve­gyesipari Szolgáltató Szövetke­zet fodrászat-kozmetikai sza­lonja lesz, már november hó­napban. Megkezdődött a festői szép­ségű Domonyvölgyben a tar­tós használatba adott zártkerti telkek parcellázása. Az utóbbi időben rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg e kiránduló- és üdülőhely iránt. Mindez nem véletlen, hiszen nemcsak szép erdei utak, hanem han­gulatos tavak is várják a pi­henni vágyókat A Domonyvölgy beépítésére rendezési terv készült, amely­nek általános koncepciója, hogy a létesítendő épületek igazodjanak a népi építészet nemes hagyományaihoz. A táj ma még viszonylag érintetlen, ezért fontos, hogy a beépítés után is megőrizze mostani jel­legét. Másrészt pedig csak így jelenthet igazi pihenést a majdan itt üdülőknek. A kö­rülbelül 800 négyzetméteres telkeken legfeljebb 30 négyzet- méteres ház építhető. Mégpe­dig olyan, amely a népi építé­Győrffy Péter,. Bélák Zoltán, Füke András, Kovács ■ Ger­gely, Varga Gábor. Sógor Ta­más, Molnár Szabolcs összeál­lítású gárda a serdülők között a harmadik helyen végzett. kezdődött több mint 20 éves pályafutása a mezőgazdaság­ban. SOKÁIG dolgozott vezető beosztásban, aztán az íróasz­talt felcserélte kalapácsra. 1951-ben lépett be a pártba. 1970 óta a DCM-ben dolgozik, a Munkára Kész szocialista brigád tagjaként. A szakszer­vezeti bizottság munkavédel­mi felelőse. Fia a gyár gépmű­helyében esztergályos. — A nyugdíj? — kérdezem. — Nem várom én, jön az magától is — nevet egy na­gyot öblös hangján. Egyéb­ként 1985. február 23-án jön el az ideje. Még 120 nap? — Nem fog unatkozni? — Nem ám! — van egy nagy telkem, azt fogom művelni. Ezenkívül szeretek olvasni, ke­resztrejtvényt fejteni. Nőtin­csen lakom 1970 óta. A Radnóti Miklós-évforduló ra rendezett gyári versenyen is helyezést ért el. Kassai László Szóvá tesszük ... hogy felújították a Széchenyi utca egyik leghan­gulatosabb házát, a 21. számú kétszintes épületet. A szépen rendbehozott falon most még elütőbb a borbély-fodrász üz­letek bevert, kopott portálja. ... hogy októberben meg­jelent a váci élelmiszerbol­tokban is a nagyalakú gáz­gyújtó gyufa. Három forint 50 filléres ára ellenére hamar népszerű lett — aztán eltűnt. Egyelőre sehol nem található a polcokon. szét szín- és formavilágát tül, rözi, a vakolt falak fehérek sárgák, a tető pedig piros cse­rép vagy pala lehet. Mintegy 100 telket értékesít ezektől a napoktól kezdve az aszódi taqács — viszonylag olcsó áron, hiszen a telkek négyzetmétere 75 forint, és harmincezer forint. Egy össze­gű befizetés után háromévi részletfizetési kedvezményt kapnak a telkeket tartós hasz­nálatba vevők. M. K. SSíMoItSÉ Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): november huszonegyig mindhárom előadáson az Ist­ván, a király című színes, ma­gyar rockoperafilmet vetítik, kiemelt helyárral. Rendezte: Koltay Gábor. Zene: Szörényi Levente. Főszereplői: Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Ber­nadett, Vikidéi Gyula és Vik­tor Máté. Madách Filmszínház (Lenin út 63): november 21-én, csak délután 5 órai kezdettel a Ta­más bátya kunyhója című, kétrészes olasz—amerikai fil­met játsszák. Rendezte: Rad- ványi Géza. A címszerepet John Kitzmiller alakítja. ISSN 0133-271» (Vád Hírtsg* Lehetne érdekesebben Iskola, bolt, szalon Beruházási kis leltár Kosárlabda Kecskeméten Sztáronosok sikere D. Z. Parcelláznak Domonyvölgyben Tájba illeszkedő házak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom