Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

Fjrcra ellentmondás Beruházás és létszám Akkor mi ösztönözzön ? Furcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfelől állan­dósult — s már-már kivéd­hetetlen következményekkel együttjáró —, munkaerőhiány miatt keseregnek, másfelől jó­reszt olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő­takarékosság, amelyekhez újabb és újabb emberek kel lenek. S a legfurcsább, hogy a beruházások nyomán meg­indult termelőmunka létszám- szükségletét többnyire kielégí­tik a vállalatok, mégpedig a meglévő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Akkor most, hogy is van ez? Nincs elegendő új mun­kavállaló, minden egyes em­berért valóságos közelharc fo­lyik a munkaerőpiacon. Jó, fogadjuk el. A Munkaügyi Kutatóintézet által végzett vizsgálat sze­rint, a vállalatok inkább a termékválaszték-bővítő beru­házásokat részesítik előnyben remélve, hogy ily módon az exportjukat is növelhetik, s mart kifejezetten íétszámta- karékosságra koncentráló be­ruházásokra. aiigha kapnának bankhitelt. Ezt is fogadjuk el. fiiadig van ember De ha egyszer a beruházá­si gyakorlatban nem — vagy csak sokadrangú —, szempont a létszámtakarékosság, ám az Ilyen beruházások létszámfe­dezete mégiscsak megoldható, akkor vajon mit kezdjünk az általános munkaerőhiány miatti sirámokkal? Ha a beruházások előkészí­tésénél nem kérik ki a helyi­leg illetékes munkaügyi szak­emberek véleményét, akkor ez vajon nem arra utal-e, hogy maguk az adott vállalati ve­zetők is tisztában vannak azzal, hogy belső létszámtar- talákaik viszonylag könnye­dén mozgósíthatók? Hiszen senki nem hallott még olyan vállalati beruházásról, amely végül js at megfelelő számú szakembergárda hiánya miatt bukott volna meg. Akkor mostanság, hogy Is állunk azzal a sokat emlege tett — és a vállalati vezetők által sokat vitatott —, belső létszámtartalékkal? S ha ne­tán mégiscsak létezik ez a belső tartalék, akkor mi In­dokolja a hovatovább ka­tasztrofálisnak minősített munkaerőhiány miatti pa­naszáradatot? Az elhatározott és végre­hajtott beruházásoknál, való­ban sokadik szempont a lét­szám, az emberi munkaerő. Az említett vizsgálat szerint, harminc vállalati beruházás közül, mindössze 14 esetben készítettek részletes munka­ügyi, munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagy­vonalú becslésekre szorítkoz­tak, és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett, az új műhely­ben, az új gyárrészlegben. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igen ám, de a mo­dernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika, techno­lógia meghonosításával pár­huzamosan, m-egszü-ntethetők az elavult munkahelyek, s az ott dolgozók átképezhetek, be­taníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működ­tető szakembersereg. Csakhoav ez sem jellemző. A viszonylag korszerűbb tech­nika többnyire úgy jelenik mag a vállalatoknál, ihogy mellette változatlanul ott a régi, az elavult, az alacsony termelékenységű munkahely, as alacsony képzettségű szak­emberekkel, és a népes ki­szolgáló személyzettel. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az ál­lami vállalatok oly’ jelenték­telen bérszínvonal-különbség­gel dolgoznak, hogy egymás­tól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és a belé­pő dolgozók arányát számot­tevően az utóbbiak javára bil­lenteni, mert egyetlen vállalat n»m ígérhet az átlaghoz ké­pest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket. Czik a régit Vagyis, végképp nem rád más hátra, mint az ma­új munkahelyeket jelentő beru házások, új létszámszükségle tét házon beiül kielégíteni. Ezt a váliaiatok többnyire meg oldják, annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vállalati szakember közül, 28 úgy vé' lekedett, hogy az új beruhá zások munkaerő-ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabá lyozás jottányit sem befolyá solja.'Magyarán: új és kor szerűbb, nagyobb termelé­kenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal —, jövedelmezőbb vállalkozás. Éppen azért nem, mert az új technika mellett, ott él és mű ködik a régi is. Ha az új technikával dolgozók, kezdet­ben valamicskével magasabb bért is kapnak, a nivellálási törekvések értelmében, előbb- utóbb a régi műhelyekben dolgozók bérét, keresetét is „feltornázzák”, mert ókét is tartani akarják ... És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a korszerű és drá­gán vásárolt új technikát, ám előbb-utóbb majdnem min­denütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikát megho­nosító beruházás nem hozza meg a kívánatos termeié kenységi eredményt. Jelzi ezt az is, hogy a kor­szerű technikát (is) alkalma­zó állami nagyipar, átlagos műszakszáma — most már hosszú évek óta —, mindösz- sze 1,4 körül mozog, s ez KGST-országok között is fel­tűnően alacsony érték. Azért is alacsony, mert e lényegesen nagyobb szaktudást követelő gépi munka művelői idővel — és viszonylag rövid idő múl­tán —, gyakorlatilag semmi­vel nem keresnek többet, mint az elavult és alacsony termelékenységű technikával dolgozó kollégáik. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt, új munkahelyeken is előbb-utóbb munkaerőhiánnyal kell szem­benézni, meft ugyan mi ösz­tönözze az ott dolgozó embe­reket az átlagnál sokkal pre­cízebb és lényegesen nagyobb intenzitású munkára? Lenne persze még utánpótlási for­rás, ha fokozatosan felszámol­nák az elavult gépparkot, az ott dolgozókat folyamato­san átcsoportosítanák, de egy ponton túl ez már lehetetlen­ség: csakis munkaerőt meg­takarító fejlesztésekre, beru­házásokra manapság nem ad pénzt a bank. Ha nincs remény A kör ezzel bezárult. Ma­radnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általános mozdulatlanság­ban, még csak nem is nagyon kommentált — tanulságok. Először: olyan beruházáspoli­tika segítené sokkal jobban a hatékony foglalkoztatást, amely nem annyira az új munkahelyek létesítésére, ha­nem a meglévők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által Is diktált — cél, akkor elenged­hetetlen feladat az elavult gyártókapacitás visszafejlesz­tése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana, a mai napig is ismeretlen, mert kidoLgozat- lan. S ha minderre nincs re­mény — megfelelő gazdálko­dási feltételek híján —, ak­kor bizony kétszer is meg­fontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezések üzem­be helyezése, az ilyesfajta be­ruházások célja, értelme és gyakorlata. Még akkor is, ha e beruházások engedélyezése, pénzügyi feltételeinek megte­remtése manapság a minden más gazdálkodási racionaliz­must megfellebbező export- bővítés reményében történik. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és való­ban racionális beruházáspoli­tika nélkül; ez utóbbi pedig elképzelhetetlen a munkaerő­vel való racionális gazdálko­dás nélkül. V. C*. ia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1984. NOVEMBER 20., KEDD Őszi csönd a főtéren Munka után a művelődési házban ffíss&rődik az ei&adómuvész hangája A kivilágított toronyóra úgy fénylik az alacsony háztetők fölött, mintha a kerek hold szállt volna alá, közelebbről is megnézni a falut. Ha ez a valóságban megtörténhetne, kora este is csak néhány várakozó embert látna a nagymarosi vasútállomáson, s néptelennek tűnne a főtér is. á József Attila Művelődési Ház világos ablakai előtt. Az ajtók mögött Odabent más a helyzet, ha az előtérben csend honol is, ami különben ajánlatos. Nem illenék ugyanis zavarni az aj­tók mögötti programokat Az előadóművész hangja persze ide is kiszűrődik, s idő­ről időre taps is hallatszik. A műsor közönsége jól és tartal­masán szórakozik. Más programok résztvevői, szakcsoportok tagjai is 'kezde­nek gyülekezni, s amim a mű vészi kivitelű, szokványosnak egyáltalán nem mondható pla­kátok tanúsítják, van itt vá­laszték. ha valaki azon akar gondolkodni, mivel töltse az őszi, téli, hosszúra nyúlt esté­ket. Ha ugyan van elég szabad ideje ma a .falusi embernek. Ha pedig van, akkor az nem délután 5—6 órakor kezdődik, mint a városon. Az énekkari próba megkezdése is, lám, majdnem este nyolc óráig el­húzódik. Pestről. Dunakesziről. Vác- ról jönnek haza a vonatozók. aki pedig már nyugdíjas, egész nap talál magának elfoglaltsá­got. A karnagy, s mindenek­előtt a művelődési ház igazga­tója. Kismartoni Ferenc pedig nem tehet mást. mint vár. iga­zodik a körülményekhez. Ügy hogy marad is idő a beszélge­tésre a község kulturális éle­tében vezető szerepet játszó művelődési ház dolgozóival. Nézzük először is az alapo­kat. mivel a lovat sem fordít­va ülik meg. Ha nincs pénz. kultúra sincs egy faluban. A József Attila Művelődési Ház idei költségvetése 539 ezer fo­rint. Ebből 215 ezer a saját be­vétel, a többi tanács útján köz­vetített állami támogatás. A lehetőségeikhez mérten segíte­nek a ház fenntartásában a helyi mecénások, a szövetkeze­tek. a gyümölcsfeldolgozó üzem. vagy például a vadász­társaság. töagas a gázsi Segítettek mások is az anya­gi alapok erősítésében. A Kö- zép-Duna-völgyi Intéző Bi­zottság 10 ezer forintot adott rendezvényekre. A művelődési ház 15 ezer forintot nyert programjaival egy megyei pá­lyázaton. Házon kívül esik ugyan, de a községi művelő­dés palettájára tartozik, hogy az ifjúsági klub tagjai 50 ezer forint értékű társadalmi mun­kával rendeztek be maguknak egy pinceklubot. Ez már a ha gyomány folytatása. Ez történt Maroson a hatvanas években, is. amikor ez még különleges séanek számított. A művelődési házban nincs szünnap, minden este látogat­ható. Jó példa a segítségre, közgondok megoldására, hogy a Vas- és Műszeripari Ktsz rendezvény-felügyelőt alkal­maz itt. tehermentesítve a há­zat ettől a státusproblémától Ha az alapok biztosak, meg lehet fogalmazni a kultúrpoli­tikai célokat. Ezek közül a leg­főbb az, hogy minél színeseb­bé tegyék a falu életét. Kezdve a gyerekektől, akiknek 7 szak­körben nyújtanak szórakozta­tó módon ismereteket, a felnőt­tek 12 további szakkörével folytatódik a sor. Rt--kezdünk belegabalyodni a számokba és kategóriákba. Az ifjúsági és a vadásziklub után német és an­gol nyelvtanfolyamok követ­keznek, s biztos, hogy a külön féle elnevezések alatt több em­bernek nyújtanák élménye­ket. ismereteket. — A rendezvényekért, igaz, sokat kérünk, de különben rá­fizetnénk — jegyzi meg Kis­martoni Ferenc, majd hozzáte­szi: — Magasak a gázsik. A ma esti előadóművészé is 3 ezer forint. Igaz. a jó műsoro­kért nem sajnálják a pénzt az emberek. A tavalyi bevételi terv 148 százalékra teljesült. Az ideivel sem lesznek gon­dok. A sport-gmk. csak termet bérel különben önálló vállal kozás. Ám mégis ŐR elégítik ki a karate iránti igényeket. Évente négyszer-ötször kerül sor a népszerű, mindig sok embert vonzó bálokra, s több­ször más műsorokra. De isme­rősek a környéken a Nagyma­rosról Budaipestre tartó szín­házi autóbuszok is. Kellemes, meleg teremben gyülekezik az énekkar, időköz­ben jól bemelegedtek a radiá­torok. A nagyteremben hűvö­Cipőkellékek szériában Millió számra készülnek a különféle cipősarkok és egyéb cipő­ipari kellékok Vácrátótnn a szedi Virágzó mgtsz műanyag üze­mében. Képünkön Galántai Sándorné dolgozik azon a korsze­rű csehszlovák gyártmányú fröccsöntő gépen, amelyen napi 1500 pár bébicipőbetétet gyárt le. Hancsovszki János felvétele sebb az idő. s bizony a kor­szerűsítés örömére szolgálna mindenkinek. Ezek ma a falu­si művelődési házak jelentős részének télen visszatérő gond­jai. a helyi tanácsok pénzügyi feladványai. Fiats! arcok A lassan benépesülő terem­ben mindjárt kezdődik a pró­ba. A 80 éves szövetkezeti fér­fikar tagjai közt itt is. ott is fiatal arcok bukkannak elő. Az utánpótlás jó hangú reménysé­gei. Mert a kórus nem szűnhet meg. dalának zengeni kell. A próbán pedig a Nemzeti Galé­riában sorra kerülő közeli fel­lépés számaira kell mindenek­előtt sort keríteni. Ez az ének­kar külön fejezet a nagyköz­ség történetében. Vasárnap délelőtt léptek fel a Nemzeti Galériában. K. T. I. Révaik írják A Népszabadság munkatár­sa tudósított az új vasúti be­ruházásokról, megemlítve, hogy folyik az Aszód—Vác között! pálya ' villamosítása; ezt a jövő évi nyári menet­renddel egy időben helyezik üzembe. A Vas Népe bemutatta a Savaria Fúvósötöst, amely szombathelyi és budapesti si­keres szereplései után, Vácott is bemutatja a hazai és a külföldi szerzők műveiből összeállított kitűnő műsorát. A Népszava hírül adta, hogy Pulsatron F—20/A fantázia- nevű magnetoterápiás készü­lék forgalmazására kapott en­gedélyt a váci Híradástech­nikai Anyagok Gyára. A ké­szülék hatásfoka jó minősíté­sű. A Csongrád megyei Hírlap megemlékezett Sebes Gyulá­ról, a makói reálgimnázium igazgatójáról, aki 1885-bén született, s cikkei, földrajzi közleményei megjelentek a század eleji Urániában. Az Esti Hírlap tudósítása szerint, elfogták a 44 éves Herczeg Károlyt, aki előlege­ket vett fel, nem teljesített asztalosmunkákra, s akit a Váci városi Rendőrkapitányság is keresett, lopásért. A Dolgozók Lapja (Komá­rom) színes írásban számolt be arról, hogy a Lábatlan! Papírgyár autóbuszkirándu­lásra vitte nyugdíjasait, akik megtekintették a többi között Vác város nevezetességeit is. A Szövetkezet című hetilap megírta, hogy a Vác és Vidé­ke Áfész 44 szocialista bri­gádja csatlakozott a kong- _ resszusi és a felszabadulási munkaversenyhez, értékes vál­lalásokkal. I ! Húsz pénztárgép egy teremben Több a leány, mint a fiú Soós János, az Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalat sze­mélyzeti osztályának előadója, az Oktatási Kabinet vezető­je egyetért, velem abban, hogy az átadás óta kevés szó esett az intézményről. Pedig a múlt esztendei teljes tanév után, most már a második évet kezdték, ugyanezen a helyen. Hat állandó tanár és 20—22 óraadó oktatja az ide beisko­lázott fiatalokat és a felnőtte­ket. Az 1984/85-ös tanévre 80 tanulót vettek fel az élelmi­szer-kiskereskedelem utánpót­lására, közöttük 69 a lány és II a fiú. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ven dégelőadói 30 felnőttet oktat­nak közép- és felsőfokú áru­forgalmi ismeretekre. Élelmi­szer-, ruházati- és iparcikk­boltokban dolgozó boltvezetők képzését is ezekben a tan­termekben tartják. Beindítot­ták vendéglátóipari üzemve­zetőik képzését is, kórházak­ban, üdülőikben, intézetekben dolgozók számára. Népszerű a pedagógiai alapismeretek tanfolyama azok számára, akik a boltokban szakmai gyakor­laton tanítják a fiatalokat. Utánpótlás Nem kis büszkeséggel mond­ja Soós János, hogy ilyen kor­szerű, szépen felszerelt Ok­tatási Kabinet kettő sem ta­lálható az országban. Révay János igazgató szorgalmazta a létesítését, megyei támogatás­sal és vállalati hozzájárulás­sal sikerült ideális helyen, legnagyobb élelmiszeráruhá­zuk szomszédságában felépí­teni, berendezni. Itt folyik a jövő kereskedőinek képzése. Különös látvány az egyik te­remben a 20 OKA gyártmá­nyú, szovjet pénztárgép. Le­takart számlapok, úgynevezett vakírással gyakorolnak azok, akik a szakmunkás-bizonyít­vány mellé szeretnék megsze­rezni a pénztáros képesítést is. Másik teremben áruk soka­sága. Naponta szállítja a szomszédos 10-es ABC-áru- ház. Itt ismerkednek a cso­magolástechnikával, az árak­kal. Gépeken tanulják a hús­féleségek darálását, szeletelé­sét. Az elméleti tárgyakat a Gábor József utcai Kereske­delmi és Vendéglátó Szak­munkásképző Iskolában sa­játítják el. Meghatározott na­pokon az üzletekben találkoz­nak először a vevőkkel. Legutóbb Nagy István, a sze­mélyzeti osztály vezetője szá­molt be a szakmunkásképzés­ről, és a végzős fiatalok mun­kába állásáról. Itt is szó esett arról, hogy az Oktatási Kabi­net nagy mértékben elősegí­ti az utánpótlás biztosítását. Megnyugtatóan megoldódott a szakmunkástanulók gyakorlati csoportos foglalkoztatása. Jövedelem A tavaly végzettekből 52 tanuló kötött szerződést a vál­lalattal. Zömében Vácott he­lyezkedtek el, de vállaltak munkát Foton, Dunakeszin, Aszódon, Kerepestarcsán és más helységekben is. Verőce­marosra négyen, Nagymaros­ra hárman mentek, egy pedig Zebegénybe került. Az alap­béreket a tanulmányi ered­ményektől függően határozták meg. A vállalatvezetés több intézkedést tett a fiatalok — új munkahelyen történő —, zavartalan beilleszkedése ér­dekében. összegezve elmondható, hogy a jövő kereskedői a há­rom évi képzés alatt megsze­retik vállalatukat. Nagy több­ségük a VÉKV-nál vállal munkát. Utóellenőrzések so­rán megállapították, hogy be­illeszkedésük zavartalan volt, és jövedelmükkel is elé­gedettek. P. R. Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, szomszédoknak, barátok­nak. akik szeretett feleségem. Kurdi Sándorné temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és utolsó útiára elkísér­ték. A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak a roko­noknak,. ismerősöknek, szomszé­doknak és jó barátoknak, akik szeretett férjem. 1ő édesapánk te­metésén részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek és fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. Karaba család. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak a roko­noknak, a Szociális otthon dolgo­zóinak és az ismerősöknek, akik szeretett testvérünk. Kármán rászlóné temetésén részt vettek és sírjára virágot helyeztek Gyászoló testvérei. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak a roko­noknak, ismerősöknek, szomszé­doknak. ak'k szeretett édesapánk. Kőhalmi Károly temetésén részt vettek, síriára koszorút, virágot Iveztek és őt utolsó útjára elkí­sértek. Overm»k»i: Olaj Ferencné és Kőhalmi Károly. ISSN aiss-rm (Vád Kína*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom