Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

mr J/MIJT 1981 NOVEMBER 20., KEDD Átrakás nélkül Magyar—szovjet vízi számítások A terveknek megfelelően alakultak az év első tíz hó­napjában a közös magyar— szovjet vízi szállítások; az Időjárás sem hátráltatta a ha­józást, így várható, hogy az év végéig sikerül elszállítani a tervezett 1 millió 600 ezer tonna export-import árui. A magyar—szovjet közleke­dési állandó munkacsoport ha­tározza meg évente, hogy a két ország közötti küikeres- 'kedelmi forgalomból milyen feladatok hárulnak a közle­kedési alágazatokra, így a ha­józásra. Ennek alapján fuva­roznak a hajózási vállalatok, a Mahart és a Szovjet Dunai Hajózási Vállalat. Évente ál­talában másfél millió tonna magyar, illetve szovjet erede­tű áru megy hajón. A vízi szállítmány legna­gyobb részét a Dunaújváros­ba érkező szovjet vasérc te­szi ki. A megállapodások sze­rint ennek kétharmadát szov­jet, egyharmadát pedig ma­gyar hajók hozzák. A többi áruféle nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a két vállalat hajóin. A Szovjet­unióból a vasérc mellett a szén és a kohászati alapanya­gok érkeznek nagyobb tétel­ben víziúton. A magyar ex­portáruk közül a legfonto­sabbak a gabona, az acél, kü­lönböző hengereltáruk, gépi berendezések és a bor. A sima falakért m f ■j 1 yf <jl J ii" 1 ■ ‘ Ej 1|L ~ A tapétaragasztón kívül falsimító anyagokat is készítenek a Galgavidékl Áfész túrái építősegédanyag üzemében. Itt keve­rik és csomagolják a kőművesek, festők által használt anyagot. Akinek csak javításhoz kell, az a legkisebb, 1 kilogrammos csomagból rendelhet, de komolyabb munkákhoz árusítanak 25 kilót is. A képen: Csedrák Józsefné a műanyag tasakokat for­rasztja le Trencsényi Zoltán felvétele bizottságok ülésén Ä terv másfél évtizedre szél A terület- és településfejlesztés hosszú távú Irányelveit a párt- és kormányzati szervek az 1970-es évek elején határoz­ták meg utoljára. Ezeknek alapján az utóbbi tizennégy eszten­dőben számottevő eredmények születtek, városaink, megerő­södtek, községeinkben is lényegesen javultak az emberi élet, illetve a termelés, gazdálkodás feltételei, ugyanakkor újabb el­lentmondások keletkeztek, amelyeket ki-ki saját lakókörzeté­ben igen érzékelhetően tapasztal. Az újkeletű feszültségek okai abban rejlenek elsősorban, hogy időközben megváltoztak a társadalmi, termelési körülmények, módosult a közigazgatás rendszere, szervezete, új követelményekkel lépett elő az inten­zív fejlődés szükségessége, a szocialista demokratizmus széle­sedése. Indokolt volt tehát sort keríteni a terület- és telepü­lésfejlesztés újabb hosszú távú elképzeléseinek kidolgozá­sára, amelyben részt vett az Országos Tervhivatal, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztérium. Amióta a Úinisztertanács október közepén — megtár­gyalta a tervezetet, s úgy ha­tározott, hogy azt olyan társa­dalmi vitára kell bocsátani, amelyben véleményt monda­nak a társadalmi és tudomá­nyos szervezetek központi, il­letve megyei, területi testüle­téi, a tanácsok képviselői s más, a lakossághoz közel álló felelős személyek, számos he­lyen — nálunk, a megyeházán is — volt eszmecsere napi- ■rendjén ez a téma. Az elő­terjesztést tegnap az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint építési és közlekedési bizottsága vé­leményezte, együttes ülésen. Magukénak érzik A három dokumentumhoz dr. Craveró Róbert, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese fűzött szóbeli kiegé­szítést. Kiváltképp hangsú­lyozta azt, hogy az ezredfor­dulóig tartó időszakban a te- *ület- és településfejlesztés .eltételei tovább módosulnak, mégpedig jelentős mértékben. Ezzel együtt a majd az ország- gyűlés által véglegesítendő koncepciót úgy kell végrehaj­tani, hogy az a változó körül­ményekhez igazodva fokozot­tan szolgálja fő társadalmi­gazdasági céljainkat, teremt­sen kedvező adottságokat a gazdaság iniezív fejlődéséhez, megújulásához, a területi aránytalanságok további mér­sékléséhez, az életkörülmé­nyek javításához, a la­kosság lét- és szociális bizton­ságának megőrzéséhez, a tár­sadalmi közérzet — és esély- egyenlőség — javításához. A tegnaoi vitában is világo­san kiderült: ez a leendő ter­vezet is csak úgy hajtható végre, ha azt az egyes terü­leti egységek a magukénak érzik. Márpedig érezhetik — amint erről a felszólalók kö­zött Gulyás Emilné dr. (Sza­bolcs m. 14. vk.) is beszélt —, ■mert az előterjesztés olyan, mintha sok száz falugyűlés jegyzőkönyvét olvasná vissza 1 az ember. Tartalmazza mind­azokat az égető problémákat, amelyek valóban naponta újabb feszültségeket szülnek: a termelőerők területi sajátos­ságai, a népesedési helyzet, az infrastruktúra — különös te­kintettel az egészségügyi, ke­reskedelmi, közoktatási, köz­lekedési alapellátásra — s a környezetvédelem, együtt az egészséges ivóvíz előteremté­sének, vízkészletünk megóvá­sának számtalan gondjával. A koncepciónak hibája is van. amint feltárták a képvi­selők. Többek között Kerényi József (Bács-Kiskun 4. vk.) azt rótta föl, hogy az elképze­lések fölvázolása meglehető­sen általános, szükség lett volna bizonyos hangsúlyok ki­emelésére, indokolt lenne el­sőbbséget adni — már a ter­vezés szintjén — bizonyos fel­adatok végrehajtásának. Em­lítette például a közlekedést. Az infrastruktúrának szerves része — mondotta — az olcsó és jó tömegközlekedés, ami nálunk jelenleg hibádzik, s nem látszik megoldottnak e koncepcióban sem. Nem sze­repel kellő súllyal a kultúra, amelynek az ezredtordulóig már termelőerővé kellene vál­nia. Vita szelesebb körben Aki már holnap számon kéri tőlünk ezeket a terveket, nem lát tisztán — szólt Háry Béla (Győr-Sopron 12. vk.) —. s erre föl kell hívni lépien- nyomon a figyelmet. Ezek az elképzelések másfél évtizedre szólnak. A ma általános isko­lás gyermekeink már felnőt­tek lesznek, mire minden megvalósul abból, amit most tervezünk. Többen hangoztat­ták — dr. Craveró Róbert, dr. Ábrahám Kálmán, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke is —, hogy mivel a koncepció végrehajtása helyileg, a kis te­rületi egységekben történik, a helyi tanácsok döntési önálló­ságát valóságosan növelni kell. Ehhez fűzte hozzá S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára (Pest m. 24. vk.), hogy való­ban sok áll vagy bukik a he­lyi döntéseken. Ám azokat úgy kell meghozni, hogy nem le­het figyelmen kívül hagyni az össztársadalmi érdekeket sem, s érvényesülnie kell a köz­ponti akaratnak is, éppen az egész ország, javára. Említette a képviselő, nogy az ügy je­lentőségét támasztja alá: míg korábban kormányzati döntés volt a távlati fejlesztési terv, most parlamenti állásfoglalás lesz, a népképviseíet alapján. E népnek tehát — majd jövő­re, az országgyűlés után — alkalmat kell adni arra, hogy a távlati koncepció területi lebontásakor hallassa szavát, mondja el reális óhaját, amellyel előbbre viheti a végrehajtást. Legyen majd te­hát olyan társadalmi vita, amelyben szélesebb körben vesznek részt az emberek, ha nem is minden egyes falu, vá­ros lakói, de legalább azok, akik földrajzilag, történelmi­leg együvé tartozó terület te­lepülésein élnek. Bálint Ibolya TÜZÉP-kSrkép Nyáron fölösleg, télen hiány? Foton a Budapestkömyéki TÜZÉP Vállalat 2309. számú telepén csend és nyugalom fo­gad — hétfőn ugyanis szün­nap van. Blényesi Árpád az ügyeletes, vele beszélgetek. Mint mondja, egy hete dolgo­zik itt mindössze, mi tagadás épp egy kritikus időszakba csöppent. Hogyan látja a hely­zetet? Vevőre várva — Itt is ugyanazok a gon­dok, mint másutt. Kevés a szén, a német brikett hiányzik legjobban. Kapunk ugyan szinte naponta árut, de én ezt csák kóstolónak ■ mondanám, amiből persze szétosztani sem lehet sokat. Reggelente nem ritka a százas sor sem, de mi­után egy-egy ember maximum 10 mázsát vihet egyszerre, akik várakoztak, általában nem mennek el üres kézzel. Ami beérkezett, el is fogy egy óra alatt. Nálunk a megnövekedett keresletet az is magyarázza, hogy az ígéret ellenére több száz lakásba nem tudták a fű­tési szezon kezdetére bekötni a gázt, hát most jönnek tüze­lőért, hisz az ígéret nem me­legít ... — Az' is közbejátszik — folytatja Takács Józsefné te­lepvezető, hogy két tüzelő- anyag-keresikedő kisiparos be­adta az ipart, az ő vevőik ná­lunk jelentkeznek. Kétségtelen, hogy minőségi választékot nem tudunk nyújtani, de tüzelő nélkül nem kell maradni sen­kinek. Tűzifa meg még sok is van, és alig hiszem, hogy té­vednék: decemberben már tá­rolnunk is kell majd a sze­net. Mert úgy van ez, hogy a hiány hiányt szül. Vagyis, ami­kor látják az emberek, hogy tornyosulnak a szénhegyek, le­gyintenek — ráérünk még megvenni. De amint híre megy, hogy valamiből kevés van, azonnal megindul a ro­ham. Szinte hihetetlen, de nyár Végén egy hétezer má­zsás német brikett prizma gyulladt be, az udvaron állt, nem vitték... No nem aka­rom én szépíteni a képet, va­lóban van feszültség, éppen ezért fuvarosoknak nem, csak tényleges vásárlóknak adunk szenet, s hogy a morgolódást minél kisebbre csökkentsük, azt is a vevőkre bízzuk, dönt­senek: inkább kevesebben kapjanak 10 mázsát vagy töb­ben ötöt. De ahogyan említet­tem. bízom benne, hogy nem fokáig tart ez az elosztási ál­lapot. Rövidesen ismét keres­kedhetünk, ami nekünk is jobb, többek között azért, mert nem sok kis tételt kell érté­kesíteni. Dunakeszin, Brulic Istvánná telepvezető is arról világosított fel, hogy nyáron tele volt a tárolótér, a tüzelőutalványra bármilyen mennyiséget meg lehetett kapni. Akkor még az NDK-brikettből is válogatott aki tehette, a jobb hatásfokú piros hamus volt a sztár. Most bizony lesni kell, hogy mikor érkezik szállítmány, bár be­reutet szén és koksz e pilla­natban is van. Múlt hét végén jött német brikett is, hamar híre ment, mert hétfőn, nyi­táskor már állt a sor. — Ezerkétszáz mázsát osz­tottunk ki ma reggel — közli a 2301. számú TÜZÉP-telep vezetője. Tízmázsániként ad­juk, ebből kiszámítható, hogy száznál is többen voltak, pon­tosabban ennyi vevőt sikerült kielégíteni. A többieknek azt kell mondanunk — jöjjenek ismét. Nem magyarázkodás­ként, de el kell mondanom, hogy a tavalyi ugyanilyen idő­szakhoz képest 126 százalékra teljesítettük a'tüzelőértékesíté­si tervünket. Vagyis, nem azért van hiány, mert kevesebb volt a szén, mint egy éve ilyenkor. Hogy mégis miért? Több oka is lehet. Sokan átálltak az olajról a szénre, az újonnan épült házakban rendszerint központi fűtés van, s a kazán többet eszik, mint amikor csak egy helyiségben égett a kály­ha. És az az igazság, hogy jó néhányan csak az első hidegek beálltával kapnak észbe, akkor szerzik be a tűzrevalót. Gázra számítottak — Előfordulhat, hogy nincs elég hely a tárolásra — szól közbe egy idős ember a sor­állók közül. — Én is a gyere­keknek vettem volna, ha le nem kések, szóval nekik azért kell többszőrre megvenni, mert kicsi a sufnijuk. — De meg nem mindig jön össze az ára sem — kapcsoló­dik a beszélgetésbe egy fiatal­ember. — Akárhogy is, az egész télrevaló belejön leg­alább 10—12 ezer forintba. Nyár végén, iskola előtt a csa­ládok többségénél kevés a mozgósítható pénz. Most aztán lehet tülekedni... A váci 2304. számú egység irodájában végéhez közeledik a reggeli forgalom. Itt nincs olyan kikötés, hogv a vevőnek magának kell a tüzelőért jön­ni. így nam csoda, ha a sor­állók mind fuvarosok, akik megveszik, hazaviszik az árut, akkor is. ha a szomszéd van csak otthon. Nem kell sza­badságot kérni, sorbaállni. ne­tán kétszer is. Máthé József fuvarozó régi kuncsaft itt. őt A mikor tíz-tizenöt éve Rózsa mama felköltö­zött Pestre az idősebb lá­nyához, napokig nem tu­dott mit kezdeni a fehér ra­diátorokkal. Hiába volt több mint 20 fok a lakás­ban, fázott, mert hiány­zott a szívének a tűz, a parázs látványa, kezének a szeneslapát, a hasáb fa. Azután megszokta, hogy melegre ébred minden reg­gel, anélkül, hogy hamuz­na, kályhát rakna, úgy- ahogy meg is szerette a ké­nyelmet. A Rózsa mama korú idős emberek ma már nem cso­dálják a csöveken érkező meleget, természetes szá­mukra, mint gyermekeik­nek s unokáiknak. S ami­kor valamit megszoktunk, előbb-utóbb a hibáit is fel­fedezzük, s jogosan, hiszen fizetünk érte, számon kér­jük a szolgáltatás minősé­gét. Ma szinte naponta ér­keznek a panaszos levelek, telefonbejelentések az or­szág és Pest megye fűtő­műveibe is. Van, ahol el­romlott a rendszer, s ala­csonyabb hőfokon érkezik a radiátorokba a meleg víz, mint ahogy a fűtőművet el­hagyta, van, ahol egysze­rűen csak keveslik az előirt hőmérsékletet, és ezért reklamálnak. Míg a hibá­kat a fűtőművek szakem­Tűzkeresztség után béréi el tudják hárítani, a fázóknak csak azt tanácsol­ják, szigeteljék le jobban az ajtókat, ablakokat, szel­lőztessenek egyszer, de alaposan, esetleg tévéné­zéshez, a gyerek fürdetésé­hez kapcsoljanak be egy villanymelegítőt. Ez utóbbi, persze, félmegoldás, mert miféle takarékoskodás az, ha pótfütünk. Az idén. az első néhány októberi hűvös napon, szin­te valamennyi fűtőmű át­esett a tűzkeresztségen, vagyis a gyakorlatban is kipróbálhatták, sikeres munkát végeztek-e nyáron a karbantartók. Funkcio­nálnak-e a felújított kazá­nok, a kicserélt szelepek, tolózárak, tömítések. Mert bár hidegen jónak tűntek, az igazi mégiscsak a me­legüzemi próba. S a nyáron több fűtőműben nemcsak a műszaki hibákra kerestek megoldást, hanem arra is miként lehetne az újabb hűtési szezonban jobban közelíteni a lakossági igé: nyékhez, elkerülni, hogv növekedjék a jogos kifogá­sok száma. Cegléden állan­dó ügyfélfogadási irodát nyitottak, Gödöllőn reggel kilenctől este kilencig bár­mikor hívható gépészeti szakemberekből álló ügye­letet hoztak létre, Erden is minden hibát azonnal elhá­rítanak majd — ígérik. R ózsa mama már egy fél esztendeje élt a lakó­telepen, amikor egyik reg­gel fogta magát és lement a hőközpontba. A fűtők a telepvezetőhöz küldték, mert azt hitték, panasszal jött. Pedig nem akart ő mást. mint megnézni ma­gának azokat a furcsa ma­sinákat, ahonnan több ezer lakásba érkezik a meleg, s azokat az embereket, akik ezeket a masinákat működ­tetik. A fűtőmű vezetője, mert kedves ember volt, mindent megmutatott és elmagyarázott a kíváncsi néninek. S most hogy már tíz-tizenöt év múlva, tíz- szerte akkora fűtőműnek a vezetője, még mindig szí­vesen idézi fel magában a 'örténetet, bár jól tudja, hogy sem holnap, sem hol­napután nem ismétlődik az "set. Megszoktuk, elvárjuk — jogosan, hiszen fizetünk érte — a mindennapi mele­günket. Eller Erzsébet kérdezem: mire véli a megug­rott keresletet? — Olvasom, hogy a szénbá­nyák kevesebbet szállítottak, mint ígérték. Ez biztosan így van, de az is tény, hogy so­kan csak akkor ébrednek, ha már deresek kint a fák. Ez minden évben tapasztalható, ha nem is ilyen mértékben. Itt Vácott ,még hozzájárul ehhez, hogy késik a gázprogram, olyanoknak is muszáj még fű­teni, akik ezen a télen már gázkályha mellett akartak me­legedni .... , Növekvő kereslet — A hallássérültek iskolájá­ban is ez a helyzet. — Ezt már Paluska Ferenc telepve­zető teszi hozzá. — Érkezik utánpótlás, de órák alatt el is kel. Ma például berenteit és lengyel szenet kaptunk, 15— 20 mázsányit vásárolhat egy- egy személy. Kevesebbet kap­tunk német és várpalotai bri­kettből. Esetenként' azonban nem a szén, hanem a vagon hiánycikk, ami persze a vég­eredmény szempontjából kö­zömbös. De két dolgot monda­nék. Az egyik, hogy én egy Ri­csit túlzottnak tartom ezt a pá­nikot. Az emberek valósággal elkapják egymástól a vásárlási lázat. Nincs elég szén, sies­sünk, vegyünk. Merem állítani, beszerez olyan is, akinek bő­ven van tartaléka. Ki tudja mi lesz jövőre! A szén meg el­áll... A másik: a berentei sze­net sokan fitymálják, pedig jól lehet azt használni cserépkály­hában, nyugodtan merem ajánlani. Körképünk végére kívánko­zik, hogy a másik két telep­helyhez hasonlóan a váci TÜ- ZÉP is több tüzelőanyagot adott el, mint 1983-ban ilyen­kor; háromnegyedéves teljesí­tésük 111 százalék. Mindez azt mutatja, hogy a szilárd tüze­lőanyagok reneszánszukat étik és ez a tendencia várhatóan tartós lesz. A kínálatnak tekét ehhez kell igazodnia. Szigcthi Teréz Túlte!j:sít2tíék Sikeres vegyipar A vegyipar az év első ki­lenc hónapjában túlteljesítet­te időarányos tervét; a nép- gazdasági tervben számított­nál nagyobb mértékben, ösz- szességében 3 százalékkal nö­velte termelését. A legnagyobb mértékű — több mint 11 százalékos — növekedést a kozmetikai és háztartásvegyipar érte el, s csak némileg marad ez alatt a szerves és szervetlen vegy­ipar termelésének emelkedése. Ugyancsak a vegyipari átlag­nál gyorsabban — 5—5,5 szá­zalékkal — fejlődött a mű­trágya- és növényvédőszer- gyártás, valamint a gyógy­szer- és műanyagfeldoigozó- ipar azonban eredményei el­lenére sem tudta a hazai igé­nyeket maradéktalanul kielé­gíteni, több készítményéből még ma is hiányos az ellátás. A műanyagfe)do!gozó-ipar eb­ben az időszakban a várako­zásnak megfelelően fokozta, a magánerős építkezéseknél hasznosítható termékeinek kí­nálatát és választékát. A veevioari átlagnál mér­sékeltebb ütemben, 2,8, illet­ve 2 százalékkal növelte ter­melését a gumiipar és a vegyiszáigyártás. Tovább bővült a vegyipar termékeinek kivitele az év első kilenc hónapjában. A ru­bel elszámolású export 6,7 százalékkal nőtt; elsősorban a szerves és szervetlen vegyipa­ri és a gumiipar termékeiből szállítottak többet a vállala­tok szocialista partnereiknek. Javult a vegyipar konverti­bilis elszámolású külker-'ske- deimének egyenlege; a? ipar­ág vállalatai az előirányzott­nál nagyobb mértékben, mint­egy 6 százalékkal fokozták ki­vitelüket, míg a behozatal a tavalyi hasonló időszakhoz képest, mintegy 3 százalékkal volt kevesebb. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom