Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-14 / 267. szám
n PESTMEGYEI XÖZLEKEDÉSBZZT&ai'SÉCE TENÄCS EGYÜTT AZ UTAKON mMMM M N em is könnyű hirtelen összeszámolni életünk hányféle meghatározó összetevője változott meg a gépkocsi megjelenésével és tömeges elterjedésével. Beláthatóvá zsugorodtak a távolságok, mérhetetlenül kiterjedt az anyagi és szellemi horizont, az autó, mint munka, mint a szabad idő eltöltésének eszköze mindennapjaink nélkülözhetetlen részévé vált. Sajnos, azonban az úgynevezett motorizáció nemcsak életünket tette teljesebbé, hanem fenyegető mellékhatásokkal is járt. Ma már világszerte csaknem annyi áldozatot szed a ’közúti közlekedés, mint korábban egy-egy népbetegség vagy alattomos járvány. Jól érzékeltetik e korántsem szívderítő fejlődést a Pest megyei baleseti statisztikák adatai is. Minden erőfeszítés ellenére — tendenciáját tekintve — szívósan emelkedik az országúti tragédiák abszolút száma. Az egyes időszakokban tapasztalt csökkenések, a növekedés ütemének mérséklődése fájó, átmeneti jelenségek. Még- inkább elgondolkodtató, hogy a sokasodó baleseteken belül mind nagyobb a súlyosak, az érintettek halálával vagy maradandó károsodásával járók aránya. Egyre több az áldozat a gyalogosok soraiból. Nem sikerül a szigorúbb intézkedésekkel sem gátat szabni az ittas vezetés terjedésének. Szinte nincs egyetlen pillanat a közutakon, mikor nem találkozhatnánk különböző szabálytalanságokkal, a közösség érdekében hozott rendelkezések megszegésével. S akkor még hol vannak az íratlan szabályok, a közlekedési morál gátlástalan vagy éppen figyelmetlen, felelőtlen megsértői? Sokan úgy vélekednek, hogy hirtelen szakadt ránk a jólétnek személygépkocsi formájában megjelenő áldása. Hogy ki, mikor ül a volán mellé, uralma alá hajtva az avatatlan kézben könnyen ön- és közveszélyessé váló lóerőket - csak pénz kérdése. A hagyományokra épülő, nemzedékről nemzedékre örökíthető, gazdagítható közlekedési kultúra, a tapasztalatokat szintetizáló morál kialakulását meg kell szenvedni, nem megy egyik pillanatról a másikra. A kérdés, hogy valóban meg kell-e szenvedni a szó szoros értelmében súlyos áldozatok árán vagy lankadatlanul keresni a folyamat lerövidítésének eszközeit, módszereit? Semmiképp sem lehet vezérlő elvünk a belenyugvás, a tehetetlenség megmagyarázása, ahogy nem fogadjuk el az emberi természet megváltoztathatatlanságának elméletét sem. Számos alkalommal bebizonyosodott már, hogy a tudáson, a felismert érdeken alapuló közös akarat és együttes cselekvés milyen erőt képvisel, milyen gyökeres változásokat táplálhat, eredményezhet. Ezt vallja a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács sok ezer aktivistája, mikor önzetlenül, társadalmi munkában e fontos ügyet támogatva tevékenykedik. Amit sokan, sokszor mondanak, az az emberek többsége számára legalábbis elgondolkodtató. S ez a töprengés már kiindulópontja lehet a mérlegelésnek, a döntésnek, a cselekvésnek. Ráadásul, ha sok ezren példát is mutatnak, magatartásukkal is hatást gyakorolnak a renitensek, a tudatlanok, a bizonytalankodók ma még széles táborára. Többször beigazolódott ugyanakkor az is, hogy a szép szó, a meggyőzés, a jó példa sem mindig üdvözítő módszer, s főleg nem helyettesítheti esetenként az ellenőrzést, a következetes szigort. Éppen a jó szándékú, törvénytisztelő többség védelmében. A lapban is többször beszámoltunk már a fokozott közúti ellenőrzést szolgáló rendőri akciókról. Ezekben a napokban is tanúi lehetnek ennek a közlekedők. A megálljt jelző tárcsa szokásosnál gyakoribb használatának fő célja nem a tettenérés, a büntetés, hanem a figyelem felkeltése, a hatósági jelenlét szabályszegést visszatartó hatásának kihasználása, végső soron a nevelés. Azért is nem titkoltak, hanem nyilvánosan meghirdettek ezek az akciók. Persze fennakadnak a hálón ilyenkor alkalmi és megátalkodott rendbontók egyaránt. Jó alkalom ez az utóbbiak kiszűrésére is. Egyik másik súlyos gondra kívánja ráirányítani a figyelmet a csaknem az év végéig tartó, a gyalogosok biztonságát szolgáló átfogó akció. Énnek a lényege, hogy elsősorban a járművezetők felelőssége a gyalog közlekedők veszélyeztetettségének csökkentése. Az utóbbiak jó része ugyanis gyermek vagy idős ember, ők azok, akik életkori sajátosságaik alapján kevéssé érzékelik a fenyegetést, rászorulnak a fokozott védelemre. K edvezőtlenül befolyásolja a közúti közlekedés feltételeit az őszi, majd a téli időjárás. A látási viszonyok romlása, az eső, a csúszós úttest különös óvatosságra int ebben az időszakban. Nagyobb türelmet igényel a zsúfoltság vagy például az építés miatt hosszabb távúnak ígérkező terelés a 2- es úton. Érdemes megszívlelni az ilyen gyakorta elhangzó tanácsokat, figyelmeztetéseket. Nem lehet elégszer ismételni a régi jelmondatot: mindenkit hazavárnak. S hogy valamennyien haza is érkezzenek, rajtunk, közlekedőkön, mindannyiunkon múlik. Mészáros János R cél mosl is ssgyanaz FOKOZOTT EUENOBZESEN Fokozott közúti ellenőrzés hőnapja volt október, s hogy milyen eredménnyel zárult a közlekedésbiztonsági akció, azt a jövő fogja megmutatni. A Pest megyei Rendőr-főkapitányság egész személyi állománya részt vett az akcióban, és mindent elkövetett, hogy javuljon megyénkben a közlekedési morát, kevesebb szabálysértő közlekedjen az utakon, ég ezáltal csökkenjen a balesetek száma. Ez az amit a rendőrség megtehet ezekért a célokért, ám a végső eredmény, az akció hatása mind- annyiunkon múlik. Azokon, akik ámokfutóként, ittas vezetőként vesznek részt a közúti forgalomban és azokon, akik fegyelmezetten, kultúráltan és udvariasan közlekednek, gyalogosként vagy járművezetőként Pest megye és az egész ország útjain. Reméljük, hogy az utóbbiak lesznek egyre többen, s így az ő jelenlétük, az ő viselkedésük lesz az általános. Ez volt a fokozott közúti ellenőrzés célja, s ha sikeres volt, legfőbb eredménye. A siker azonban nem magánügy, mindannyiunkra tartozik, nemhiába szól így a szállóigévé lett jelmondat: járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk. Rendben vannak a papírok és a rakomány is m
