Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
6 1984. NOVEMBER 11., VASÁRNAP Pályázatot hirdettek Szolgáltatóknak Százhalombattán viszonylag kevés a kisiparos, a kiskereskedő és a szolgáltató. Elsősorban az üzlethelyiségek hiánya okoz gondot. Ezért döntött úgy a városi tanács, hogy fejlesztési alapjából több mint egymilliót egy kisipari szolgálta- toház megépítésére fordít. Az épület elkészült, s négy üzlet található benne. Bérbe adásukat a tanács pályázathoz kötötte, s most döntöttek az üzletekről. Hamarosan egy cipész kisiparos üzlete nyílik meg, majd egy festék- és vegyiáru kiskereskedés, valamint egy tej ivó. A negyedik üzlethelyiség egyelőre gazda nélkül maradt, bérbe adására a tanács újabb pályázatot hirdet meg. Elsősorban férfiszabó, fogtechnikus vagy kárpitos jelentkezését várják. Amennyiben nem akad ilyen jelentkező, más szakmák mestereinek pályázatát is elfogadják, ha tervezett szolgáltatásuk hasznosnak bizonyul a város számára. ICöszöasf az emberségért Magányoldó közösségben ékek Agrárfejlesztő vállalat a Tauriaa A mérték: a színvonal £ Rövidesen kicserélik a ^ cégtáblát a budaörsi szék- í helyű Taurina Szarvasmar- íha-tenyésztő Szövetkezeti |Közös Vállalat bejáratánál: íja Tárcaközi Enginieering ^Szakértő Bizottság jóváha- ^ gyásával ugyanis idén ja- ^ nuár elsejei dátummal ^Taurina Agrárfejlesztő Koszos Vállalattá alakult. Ha- | sonló feladatokra eddig i mindössze négy együttmű- ^ ködsís vállalkozott, az állattenyésztésben azonban a ^budaörsiek az elsők. A ^névváltozás vajon milyen ^tartalmi újdonságokat je- íjlent a munkájukban? — •5 Erről kérdeztük dr. Mun- íkácsi László igazgatót. Adott feltételek —• Az az igazság, hogy tevékenységünk középpontjában az utóbbi időben már eddig is nagyrészt a tagszövetkezetek fejlesztéseinek támogatása állt, tehát alapvető változás nem várható — kezdte a beszélgetést az igazgató. — A velünk közvetlen, vagy közvetett kapcsolatban álló csaknem 350 mezőgazdasági nagyüzem szakembereinktől elsősorban a szarvasmarha tenyésztésében, a tejtermelésben, a húsmarhatartásban és a juhtenyésztésben kapott segítséget. A célunk az, hogy teljesen átfogjuk a folyamatokat. Ennek megfelelően egyebek között tervezéssel, kivitelezéssel, kutatással és szerviz jellegű javításokkal is foglalkozunk. A jövőben azonban szeretnénk előrelépni a termékfeldolgozásban és az értékesítésben, a fejlesztési források összevonásában és ésszerű befektetésében, valamint a számítógépek gyors elterjesztésében. Ehhez az alapfeltételek megvannak: szakember- gárdánk alkalmas, hogy megfeleljen az új feladatoknak. Elképzelésünk szerint közvetítő szerepet vállalunk a nemzetközileg is élenjáró agrotechnika elterjesztésében, meghonosításában. Mätarvek , — Mostanában a termelő- szövetkezetek is meglehetősen kevés pénzzel rendelkeznek. Vajon partnerek lesznek-e az elképzelések megvalósításában? — Remélem, felismerik: érdekeik azt diktálják, hogy tartsanak lépést a fejlődéssel. Ezért igyekszünk minden lehetőséget kihasználni. Tudjuk, hogy vannak kevés tőkével rendelkező gazdaságok, s akadnak szép számmal, amelyeknek jóval több pénzük van. Ehhez alkalmazkodva a fejlesztés differenciált útjait ajánljuk a szövetkezeteknek. Hogy példát is említsek: rövid időn belül szeretnénk valamelyik téeszben felépíteni egy teljesen automatizált, számítógéppel irányított tehenészeti telepet. Erre majd csak a nagy nyereséggel gazdálkodóknak lesz pénze, de a többiek is találnak alkalmazniZsófi néni eltűnt. Sehol sem találják. Többen izgatottan keresik, ám Zsófi néni nyomtalanul eltűnt. A feszültség fokozódik, néhányan már komolyan aggódnak, amikor az udvarra néző földszinti ablak előtt egy kontyos fej halad el — szép lassan. Mindenki fellélegzik. A kilencvennégy éves Zsófi néni — a szigetszentmiklósi hetes napközi legidősebb hölgytagja — megkerült. Mint kiderült, elment kirakatot nézni. Kicsit remeg a lábam — mondja. Egy másik lakó — aki jószerével a lánya lehetne — feddőn megjegyzi: Hát amikor a kirakatokat nézte, nem remegett? Zsófi néni kacsint egyet: nem ám, mert akkor a lovagom támogatott. — Olyan életünk van, mint régen az uraknak — mondja egyikük. — Vagy inkább mint a gyerekeknek. Más gondunk sincs, mint enni meg pihenni. Látja, még a kosztot is az óvodából kapjuk. Az való nekünk: nem erős, nem zsíros Végül is mi már a második gyerekkorunkat éljük. Láncos Pálné vezetővel az irodában beszélgetünk. — Nagyon várták már a kisöregek ezt a házat. Különösen a tíz bentlakásos hely kapós. Eddig csak hét helyet töltöttünk be. Szívesen jönnének azok, akik most bejárnak, de tartalékolni kellett helyeket, hiszen lehet, hogy vannak olyanok, akik jobban rászorulnak a hetes elhelyezésre. Bentlakásos hely Ilyen és hasonló párbeszédek fül tanú ja vagyok a közelmúltban átadott napköziben. Tizennyolc idős ember tölti itt napjait, egyelőre még ismerkedve egymással és a hellyel. Próbálgatják a kényelmes, puha foteleket, ba rátkoznak a zuhanyfülkékkel, nem győznek betelni a kényelmes kiszolgálással. valót. Véleményen szerint tíz esztendő múlva a mintegy kétszázhúsz tejtermeléssel foglalkozó taggazdaság felében általánosan alkalmazzák majd a számítógépeket. — Ez egy kicsit merész jóslatnak tűnik, hiszen mezőgazdaságunk — bár nagy nemzetközi tekintélynek örvend — még mindig a világ élvonala mögött kullog. — Ez igaz, ám ennek olyan okai is vannak, amelyek viszonylag gyorsan megszüntethetek. Tapasztalataink szerint a szövetkezetek nagy része már most is birtokában van a legkorszerűbb eljárásoknak, csak ezek hatékony kihasználásával van a baj. A tejtermelésben továbbra is a hozamok növelését tartjuk a legfontosabbnak, a hústermelésben viszont csupán millimétereket léphetünk előre, mert a jelenlegi színvonal most is erősen megközelíti a nemzetközi élvonalat. A legnagyobb a lemaradásunk a juhtenyésztésben. Kezdeti lépésként ebben az ágazatban a fejőgépek gyártásának további növelését tervezzük, a későbbiekben pedig a juhtej feldolgozását és a termékek értékesítését. Eves késések A szakemberek véleménye szerint hazánkban általában két-három éves késéssel kerülnek el a mezőgazdaságban újnak számító technológiák, ám mire ezek széles körben alkalmazásra kerülnek, tíz-tizenöt esztendő is eltelik. A Taurina — amelynek egyébként harminchárom Pest megyei nagyüzem is tagja — most arra vállalkozik, hogy ezt az időt alaposan lerövidítse. F. Z. Várja a másnapot Mintegy végszóra idős néniké kopogtat, sírva panaszolja, hogy bár neki van hozzátartozója — lányával és annak a férjével él együtt —, de a durva vő gyakran bántalmazza, pokollá teszi az életét. Láncos Pálné megnyugtatja, hogy hamarosan felkeresik otthonában, de nem ígérhet biztosat. — Szomorú családi tragédiák húzódnak meg egyikmásik jelentkezés mögött. Ám az esetek többségében az idős emberek nem a gyerekeik, hanem a magány elől menekülnek. Erről beszél az egyik férfi is: — Szerető gyerekeim vannak, semmi rosszat nem mondhatok rájuk. Heteníe- kéthetente meglátogatnak, de a hétköznapok olyan sivárak. Az egészségem — hol kopogjam le? — jó, mégis mindig rosszul voltam. A körzeti orvos azt mondta, hogy a magány az én betegségem. Gondoltam, akkor teszek ellene, és jelentkeztem ide. Nem tölti a napköziben az egész napját. Reggel kilenc tájban érkezik és az ebédet követő rövid pihenés után, három óra után hazaballag. A járás, amit azelőtt nyűgnek érzett, most kifejezetten jólesik. Az egyedül töltött esték sem üresek, hiszen van mire visszagondolnia és érdemes várni a másnapot. A 96 éves Nándi bácsi, aki eddig csendesen hallgatta a beszélgetést, közbeszól: — Nekem is fáj a lábam gyaloglástól, ezért inkább biciklivel járok — mondja a körülöttük ülők nagy derültCsak lábbal nekéi A búvárok számára az emberi láb keveset tud, ezért aztán a mozgékonyság és a gyorsabb haladás érdekében ki kell egészíteni az úgynevezett békauszonyokkal. A búvárszemüvegek, búvárpipák mellett ezeket a segédeszközöket is gyártják a farmos! Tápiómente Tsz egyik üzemében Trencsényi Zoltán felvétele ségére. A szomszédos templomban delet harangoznak, a csendesen kötögető vagy beszélgető idős emberek megélénkülnek, közeledik az ebéd ideje. A világos ebédlőben szépen terített asztalokhoz ülnek és kedvesen segítenek az elesettebbeknek a levesmerés- nél, a hús szeletelésénél. Öröm lesz a munka — Ilyen segítőkészek és jő- lelkűek valamennyien — magyarázza a vezetőnő. — Egymásnak és nekünk is mindent megtennének. Különösen az első napokban volt dolog bőven. Nem szerettük volna őket kihasználni, de az sem jó, ha feleslegesnek érzik magukat. Mindenesetre, ha végig ilyen aranyosak maradnak, öröm lesz számomra a munka. Nehezen megy a búcsúzás, kedvesen marasztalnak, és öröm hallgatni a jó kedélyű, viccelődő, incselkedő párbeszédeket. Mielőtt elindulok, egy törékeny néni a lelkemre köti: — Ki ne felejtse a cikkből, hogy mi mindig hálásak leszünk azoknak, akik ezt a gyönyörű házat megépítették nekünk. Az a sok ember az üzemekből meg a szövetkezetekből sok-sok órát dolgozott a mi otthonunkon. Rengeteg pénzbe került ez a szép berendezés is. írja meg, hogy köszönjük az emberségüket! Móza Katalin Tanácsot kért a tanács Visszahozta a pénzt fPaksony bár agglomerációs település, megmaradt viszonylag zárt közösségű falunak, ahol például a gyámügyek nem sok munkát adnak a tanácsi előadónak. Annak ellenére, hogy akárcsak a szomszédos Du- naharasztiból, innen is több ezren járnak el dolgozni — a fővárosba, illetve a két nagy Csepel-szigeti üzembe —, alig van veszélyeztetett gyermek. Annál több viszont cc segítségre szoruló idős ember. Csele Ferencné szociálpolitikai előadó elmondta, hogy csaknem félszáz különféle gondokkal küszködő hajlott korú taksonyiról tudnak, de esetükben gyakorta komoly felderítőmunka szükséges. Hiszen jellemző rájuk, hogy nehéz anyagi helyzetüket, elesettsé- güket igyekeznek titkolni. Házi szociális gondozással illetve rendszeres segélyezéssel próbálnak enyhíteni a leginkább rászorulók nehézségein. Sokszor bizony magával az idős emberrel is meg kell küzdeni. Ennek bizonyítására az előadó elmesél egy esetet. A közelmúltban halt meg az a néni, aki havi ötszáz forintos jövedelemből élt. Annak idején a tanács rendszeres segélyt állapított meg neki, ám a pénzes- utalványok sorra visszaérkeztek a tanácshoz. Kiderült, a néni attól félt, hogy halála után a neki folyósított összeget levonják az örökségből. S, bár rokonai nem sokai támogatták, ő semmiképpen nem akarta megrövidíteni őket. Bizonygatták neki, hogy ez a rendelet már a múlté, a hagyatékot hiánytalanul megkapják majd a hozzátartozók. Ezután hosszú ideig nem érkezett vissza a pénz, ám egy napon a néni személyesen jelent meg a tanácsházán és az ügyintézők legnagyobb megdöbbenésére újságpapírba csomagolva letette az asztalra a több évi segélyt, több mint harmincezer forintot. A néni ragaszkodott hozzá, hogy vegyék tőle vissza. A tanácstalan taksonyi tanácsiak a megyei tanácstól kértek tanácsot, s végül kénytelenek voltak elfogadni a pénzt. Azóta is szeretettel gondolnak rá az ügyintézők, mert ez a néni két bravúrra is képes volt: megélt havi ötszázból és önzetlenül, őszintén tudta szeretni a vele mit sem törődő rokonait. M. K. üicziüstlegss a propaganda és az egyti!ta?í&&!és A vevő mm keresi, ami nincs — Doktor űr! Kérem, írjon fel valamilyen gyógyszert, mert emésztési zavaraim vannak. — Gyógyszert? Jó. Holnaptól egyen növényi rostokban gazdag gyógykenyeret. Tessék, itt a recept: a sütőipari szakűzletben kiválthatja. E párbeszéd még csupán a képzelet szülötte, de akadnak jócskán hozzáértők, akik azt vallják, néhány esztendő múlva már a valóságban is elleshetünk ehhez hasonló szóváltást. Mindez csak a jóakaraton múlik, s azon, hogyan sikerül megkedveltetni a vásárlókkal a már most is gyártott, s az egészséges táplálkozás feltételeinek megfelelő sütőipari termékeket. Egyelőre a meglehetősen szűkkörű propagandát okolják sokan az erőfeszítések kudarcáért. Csökkenő fogyasztás Nemrég Szarvason tartotta vándorgyűlését a Magyar Táplálkozástudományi Társaság, amelynek egyik aktív tagja Polgárdi József, a Nyugat- Pest megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. — Hazánkban az elmúlt húsz esztendőben a sütőipari termékek fogyasztása kismértékben csökkent — mondja. — Napjainkban körülbelül 100 kilogramm árut vesz meg egy év alatt egy-egy ember, ebből a döntő többséget a kenyér teszi ki. A napi energia felvételének egyötödét, a fehérjének pedig negyedét fedezik ezejs a források. Az arányok azonban csökkenő tendenciát mutatnak, miközben még mindig igaz: a kenyérfélék túlságosan nagy részt vállalnak a felesleges elhízásból. A magyar szokásokban fellelhető túlzó jelleg sokkal szembetűnőbb, ha egy pillantást vetünk az európai tapasz- alatokra. Ezek szerint tőlünk nyugatra és északra átlagosan egyharmaddal kevesebb. néhány déli országban viszont ugyanennyivel több az egy főre jutó fogyasztás. Általánosan igaz viszont, hogy a termékek szélesebb skálája áll a vásárlók rendelkezésére. s kedveltebbek a kevésbé hizlaló barnakenyerek. Az idén júniusban Becsben megtartott kongresszusukon a vi- ág gabona kémikusai is a diétás, rostban gazdag kenyerek gyártásának növelését ajánlották. — Jól ismert, hogy az 1972>en született definíció szerint a növényi élelmiszerek rosttartalmát diétás rostban célszerű megadni — folytatja Polgárdi József. — A tudósok egyöntetű véleménye az, hogy jelenleg a diétás rostból mindössze 20—24 .grammot veszünk fel a sütőipari termékek közvetítésével, éppen a felét a szükségesnek. Azonban az egyre népszerűbbé váló élelmezési búzakorpa a növekvő fogyasztás ellenére sem jelenthet végleges megoldást. Az egyetlen járható út: valamennyi üzletben kaphatók legyenek a korszerű táplálkozás feltételeinek megfelelő kenyerek is. Mert tessék csak körülnézni: egy-egy boltban jó, ha kétféle veknit találunk a polcokon, azok is szinte kizárólag fehérkenyerek! Kenyér a kórháznak Ha az emberek megkedvelnék és folyamatosan meg is vehetnék a sütőipar új termékeit, ennek számos előnye lenne. Ezek között az első helyen említhetjük, hogy szervezetünk folyamatosan hozzájuthatna a különböző vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz. A kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a gabonafélék héja és csírája nagy mennyiségben tartalmazza ezeket az életfontosságú anyagokat. Ugyancsak növelhető a kenyerek fehérjetartalma is, egyebek között például tejtermékek, szójaliszt. borsóliszt, vagy más növényi adalék bekeverésével. Ennek elsősorban a gyógyélelmezés- ben lehet nagy szerepe, hiszen a sütőipar — s itt kiemelt helyen kell megemlítenünk a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalatot — ma már képes arra, hogy az orvosok által megfogalmazott különleges követelményeknek is megfelelő termékeket készítsen. A dunaharasztiak egyébként több fővárosi kórháznak szállítanak speciális recept szerint sütött kenyeret, Százhalombattán pedig a lisztérzékenyeknek készülő áruk gyártása folyik. Mint az igazgató elmondta, több kutató- és gyógyintézettel együtt kísérleteznek. Különösen jó a kapcsolatuk az Országos Dietetikai Intézettel, a Budapesti és Pest megyéi Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal. Gyakoriak a megyében a közös kiállítások és más rendezvények. — A táplálkozási szokások gyökerei mélyek és erősek, azokon drasztikusan változtatni nem lehet — foglalja ösz- sze véleményét Polgárdi József. — Vannak azonban olyan jelek, amelyek arra vallanak, hogy nem táplálunk feleslegesen reményeket. Most már a vásárlókon is múlik, hegy vállalatunknál a jelenlegi 5 százalékról tovább növeljük az előnyösebb összetételű termékek gyártását. Megemlítem, hogy alig öt esztendeje még csupán néhány tized százalékról beszélhettünk csupán. Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon a tényen, miszerint a kenyerek feleslegesen magas kalóriatartalma miatt nemcsak hogy elhízunk, hanem — e luxusenergia felvételével a kelleténél 60 ezer tonnával több élelmiszeralapanyagot fog}'asztunk el, aminek az értéke körülbelül 1,2 milliárd forint! Tithes receptek? Megdöbbentő adat! Csak az a baj — mint arról az igazgató is szólt —, belátóbb olvasóink most hiába rohannak el a legközelebbi boltba, nagy a valószínűsége, hogy a korszerű igényeknek megfelelő kenyerekről még csak nem is hallottak a kereskedők. Az egyes helyeken kidolgozott re- centúrák még a sütőiparon belül sem terjedtek el, arr«'! nem is beszélve, hogy teljesen megoldatlan, hogy a szomszédos ellátási területen tevékenykedő üzemek együttműködjenek. Ezt még Pest megyében sem sikerült elérni... Furucz Zoltán
