Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. NOVEMBER 10, SZOMBAT Színházi levét. A malom és lakói ‘ Régtől fogva kedvelt [ drámaírói fogás: valami zárt térben — egy szobában, egy hajón, egy [vasúti fülkében, egy la- I katlan szigeten, egy világtól elzárt, hegyi menedékházban stb. — kell összehozni néhány embert, s akkor már kész is a sűrű dráma alapállása, hiszen ezek az összezárt emberek előbb-utóbb konfliktusba keverednek egymással, előbb-utóbb felfedik igazi énüket, megmutatják igazi arcukat. Ügyes drámaíró — és krimiszerző — ennyiből mindent megteremthet: izgalmat, feszültséget, titkokat és azok feltárását, szorongást, humort, véres tragédiát. Még arra is képes lehet egy jobb szerző, hogy ezt a játékot mindössze két emberrel játszassa el, s mégis kitágítsa a szűk teret, vagy inkább oda sűrítse egy nagyobb tér. a külvilág konfliktusait is. (A modern drámairodalomból elég a talán legjobb példát, Mro- zek Emigránsok című, kétszemélyes darabját említeni.) Valami hasonló dramaturgiai megoldást választ új darabjában (mely egyúttal a huszonötödik színpadi műve) Páskándi Géza. A Nemzeti Színházban bemutatott A szélmalom lakói ugyanis egy zárt térbe — a Szeged közelében álló szélmalomba, s a hozzá tartozó házba — helyezd hőseit. s hogy a bezártság még szorosabb legyen, köréjük bocsátja az emlékezetes nagy szegedi árvíz 1879-es hullámait. Nyilvánvaló, hogy ebben a malomban, s egy ilyen természeti katasztrófa nyomása alatt, előbb- utóbb kiderül minden a megjelenő figurákról. A malom tulajdonosa. Kérész Pap Dániel például, elárulja magáról, hogy az ő politikája a szerzés, a vagyongyűjtés, meg az egyéni sorsa biztonságának a megteremtése. Felesége, Erzsébet asszony, elárulja, hogy igazából sosem szerette a férjét, és most is mást szeret, Annus,js lányuk, elárulja, hogy bár nem nagyon kedveld vőlegényét az üresfejű huszárhadnagyot mégis vele megy, mert el akar kerülni a malomból. A huszárhadnagy elárulja, hogy nem a kis falusi liba érdekli, hanem a jókora vagyon, A jóvágású, őszülő ha- lántékú tisztelendő úr elárulja, hogy Erzsébet asszonyért akár a reverendából is hajlandó lenne kivetkezni. Honfi-Mityók Anasztáz, részeges vándorfestő és parlagi filozófus elárulja, hogy mindenkiről mindent tud. Dőfös Imre. Pap Dániel sógora elárulja, hogy politikai pályafutása nem éppen szeplőtlen. Piroska, a felesége elárulja, hogy rettegés és szenvedés az élete e férfi mellett. Julis és Maris, a két rosszlány, elárulja/ hogy vendégként ismerik a ház férfiait. És Boriska, a kis megesett lány, elárulja, hogy a fiacskája Pap Dánieltől való. Minden kiderül hát ebben a malomban. és csak természetes, hogy összecsapnak az indulatok, a szenvedélyek, érdekek. Különösen, hogy közeleg az árvíz, melyet ugyan Pap Dániel nem tart veszélyesnek, hiszen a ház erős. jól megépült, azon túl még egy kis dombocskán is áll. tehát amolyan sziget ez, a biztonság szigete. Azzal meg nem kell törődni, mi történik másokkal, kiket hogyan visz el a viz. mi lesz a szomszédokkal. Kinek-kihek a maga baja. Ezzel a gondolkodásmóddal aztán már át is vált az író egy másik területre. Mert míg a malom, a veszélyhelyzetből is eredően, egyfelől menedék, sziget — másfelőíl pélfV'zat, parabola, modell, jelkép. Példázata a külvilág, a történelem, a „helyzet” zavarai, ellentmondásai kivédésére létrejövő, létrehozott magánmene- dókeknek. a nagy közösség és a kis közösség kapcsolatának, viszonyának, szembeállásának. Modell a közélet és a magánszféra konfliktusai- , nak bemutatására. Vagy legalábbis az akar lenni. Mert a dráma legfőbb fogyatékossága éppen ennek a modellszándéknak az erőltetése. Vannak más dramaturgiai hibák, kidolgozatlanságok, végig nem gondolt cselekvések és végig nem vezetett figurák is a darabban (teljességgel felesleges például Boriska anyjának a behozatala, nem fontos a két rosszlány figurája, nem történne semmi, ha a részeges festő *ern lépne színre, nem tudjuk meg. mi lett a viharba és áradatba kizavart pappal és Dőfös Imrével stb.. stb.), de az igazi baj az, hogy Páskándi nem tudja szervesen egybeilleszteni a két vonalat: a reális cselekményt. a tényleges történéseket, s azt, amit mögéjük képzelt, amit általuk jelkép- vagy modellszinten ki akart fejezni. így aztán van az egyik oldalon egy kissé feltupírozott drámai cselekménysor, sok labilitást mutató karakterekkel, s van a másikon egy eléggé átlátszó, eléggé naiv és vulgáris célzásrendszer, utaláscsokor a malombéli „helyzet" és a világbeli, nagypolitikai „helyzet összefüggéseire. A szándékkal persze nincs baj. ez a dramaturgiai alapötlet. a választott szituációval (árvíz, katasztrófa, színvallásra késztető egybezártság) nagyon jól elhordaná egy áttételesebb mondanivaló terhét. Csak a megvalósítás sikerületlen, s ez eléggé nehezen érthető, hiszen Páskándi — erre bizonyság sok drámája — közismerten jó dramaturg, és a paraboláknak is kitűnő értője- alkalmazója. Még azt sem mondhatjuk, hogy a darabot a bemutató szorító határideje miatt nem ért rá alaposabban kidolgozni, hiszen a dráma egy 1979-es felkérésre íródott: a szegedi árvíz centenáriumát akarták az árvízhez kapcsolódó témájú színművel ünnepelni Szegeden, de aztán a dráma nem került színre. Tehát mindenképp lett volna elég idő az egyenetlenségek. pongyolaságok elsimítására. kivasalására. Nagy kár. hogy ez nem történt meg, mert A szélmalom lakói így egy nem teljesen kész mű benyomását kelti a nézőben. A Nemzeti Színház ettől függetlenül nagy erőt fektetett a bemutatóba. Jeles közreműködőket vonultat fel: Vámos László vállalta a rendelést. Pap Dánielt Sinkovits Imre játssza, messze a megírt figura hitelén és plaszticitásán túlmutató, színészi erővel; feleségét, Erzsébetet a Nemzetiben e szereppel bemutatkozó Béres Ilona, sok drámai pillanattal. s megint csak az alak súlyát meghaladó színészi súllyal; Agárdy Gábor alakítja a vándorfestőt, a tőle megszokott pontos karaktarrajzzal és fanyar humorral; meglepően érett alakítás Annuska szerepében Pre- gitzer Fruzsináé, karakteres tiszte- lendőt formál Kertész Péter; Hámori Ildikó niadt-hisztérikus Piroskája, Oszter Sándor hadnagya. Kováts Adél Boriskája jó karakteralakítás, és dicsérhető Varga Mátyás monumentális díszlete is (különösen a katasztrófa bravúros technikai megoldása eredeti) — de mindez inkább a vállalkozás dicsérete, nem az eredményé, s nem a darabé. E sikertelenség talán nem is lenne oly föltűnő, ha egyedi, egyszeri. De a Nemzeti és a Várszínház az évad eddigi rövid néhány hete alatt ösz- szesen négy magyar bemutatót tartott. s ezek egyike sem volt igazán sikerült, igazán kidolgozott munka. Ez viszont már figyelmeztető tény. TAKÄCS ISTVÁN Nem építeni — bontani kell Hol vannak a gyermekolvasók? Beszélgetés Békés Györggyel, a megyei könyvtár igazgatójával meg a könyvet. Alapvető ok lehet az iskolai könyvtárak katasztrofális állapota. többségük könyvhalmaz csupán. Kevés a gyermekkönyvtár a tanácsi hálózatban is. legalább a közepes és annál nagyobb településeken önálló kellene. • A kőnyvforgalom fontos Jellem- zöje a munkának, a kölcsönzés azonban még nem egyenlő a könyvtár- használattal. • A könyvtárt ellátás színvonala meglehetősen egyenetlen, s nem Is mindig igazodik az általános fejlettséghez. Budapest helyzete például rosszabb sok vidékénél. Hol helyezkedik el a sorban Pest megye? — Mint mindenben, ebben is rendkívül mélyről indultunk. Még tíz esztendővel ezelőtt is utolsók voltunk, bármilyen jellemzőt vizsgái-, tunk is. A növekedés, a fejlődés üteme viszont itt volt a leggyorsabb. Ennek egyik oka. hogy nagyon rossz helyzetből könnyebb látványos eredményeket produkálni. Sokkal fontosabb azonban, hogy ebben a megyében a könyvtárügy a társad alompolitika része. A politikai irányítás, a fenntartók többsége magáénak vallja a problémákat. Egyedülálló az országban. hogy a megyei/ pártbizottság határozatot hozott — 1977-ben — a könyvtári hálózat fejlesztéséről. Azt jelzi ez, hogy nem pusztán a közművelődés egy részterületének tekintik munkánkat. a A jó szándék, de még egy hatá- rozat is önmagában kevés ,.. — Téves elképzelés, hogy a könyvtár csak ott fejlődhet, ahol gazdagság van. Sokkal inkább attól függ. hogy a helyi tanács fölismeri-e a jelentőségét és hajlandó-e némi áldozatra. A könyvtár az egyik legolcsóbb beruházás: nem építeni, hanem bontani kell, hogy tágabb tér jusson a folyamatosan gyarapodó állománynak. Szinte minden helyiség alkalmas e célra. Budaörsön kocsmából. Tápió- szelén egy volt kúriából. Üllőn egy régi iskolából bővítették a könyvtárat, Monoron egy üzlethelyiséget alakították át. Az utolsó tíz évben több mint hétezer négyzetméterrel nőtt az alapterület. A fejlődés egyéb szempontok alapján sem elhanyagolható. Javult a tartalmi és a módszertani munka színvonala több az olvasó is. Természetesen nem mindenütt egyformán. A könyvbeszerzésre fordított összeg például megyei szinten jelentősen emelkedett, de még vannak települések, ahol mindössze háromnégy forint jut egy lakosra. Továbbra is a legsúlyosabb gondunk az agglomeráció. A fejlődés itt — az infrastruktúra többi eleméhez hasonlóan — képtelen volt lépést tartani a népesség növekedésével. • A könyvbeszerzést említette. Sok kis könyvtárban panaszkodnak, hogy a keret emelkedése nem követi az árakét. — Bizony, ez sokszor dilemma elé állítja a könyvtárosokat: mit vegyen inkább, népszerű szépirodalmat vagy drágább, de nélkülözhetetlen kézikönyveket? A statisztikák szerint évi hétszázalékos áremelkedéssel lehet számolni, de ez egyes kiadványtípusoknál — tapasztalataink szerint — ennek sokszorosa. Tetemes pénzt visznek el a folyóirat-előfizetések is. • Felmérések Is tanúsítják, hogy 1964—78 között emelkedett a húsz éven felüli könyvolvasók aránya, ha minimálisan is. Jóval nagyobb mértékben — 23-ról 17 százalékra — csökkent viszont azok száma, akik rendszeresen vesznek kezükbe irodalmat. Mennyire érezhető ez? — Nem érezzük még igazán. Az olvasóra jutó kölcsönzés mindössze egy kötettel csökkent. Szinte tragikus viszont, ahogy o tizennégy éven aluliak olvasási kedve zuhan. Az olvasó gyerekek aránya 1974-ben még 27,4 százalék volt, idén már csak 19,7 százalék! Ez annál is aggasztóbb, mivel. ha valaki fiatal korában nem kap rá a könyvekre, később aligha válik rendszeres olvasóvá. A Mi lehet a szembetűnő csökkenés oka? 1 — Ezt igazán csak szociológiai vizsgálatokkal lehetne föltárni, nekem csak sejtéseim vannak. Az oktatásban nem kap megfelelő hangsúlyt a könyv, a könyvtárhasználat. Nem büszkélkedhetünk az olvasás- tanítás eredményeivel sem, márpedig, aki nem tud technikailag tökéletesen olvasni, az sohasem szereti — Sokat fáradozunk azon, hogy könyvtáraink a tájékoztató központ szerepét is betöltsék. A legkisebb helyeken is jól válogatott kézikönyv- tárak vannak. Használni azonban csak ott lehet igazán, ahol mód van arra, hogy az olvasók leüljenek és helyben olvassanak. Erre sajnos még nagyon sok könyvtárunkban nincsen lehetőség. Ismeretszerzésre általában a középiskolások és a felnőttoktatás valamilyen formájában részt vevők használják a gyűjteményeket. Nagyon sokan keresnek új fogalmakat a televízióban és a rádióban hallottak alapján is. A könyvtárhasználat fogalmának kiszélesítését segítik az egyre gyarapodó zenei gyűjtemények, persze, erre ugyanaz vonatkozik, mint a helyben olvasásra. Elsősorban a városokban tudtunk fo- notékát kialakítani. Számos helyen a könyvtár rendezvények színhelye is. Szorgalmazzuk is a kis közösségek kialakulását. Ezt a szervezőmunkát csak a könyvtárosi feladatok mellett és nem helyett szabad vállalni. Szerencsére nálunk már nem a rendezvények száma alapján ítélik meg a könyvtárakat. • Mik a fontosabb teendők, hogy ez a megítélés még kedvezőbb legyen? — A már elmondottakból következik. hogy az agglomerációs területen kell fejleszteni a hálózatot. JVannak kiemelten fontos települések^ is. mint Pécel a tanácsi továbbképző intézet vagy Zsámbék a főiskola miatt Utolsónak említem, de a legfontosabb: a gyermekkönyvtári ellátás feltételeinek és színvonalának minél gyorsabb javítása. M. NAGY PÉTER Tv-FIGYELŐ Az előadói egyik jelenetében Marsén Gabi, Császár Angéla él Hámori Ildikó tnnep. Jeszenyin poétikus szépségű verscíme — Fényes vendég jön hozzátok... — jegyezte azt a műsort, amelyet november 7. alkalmából állított össze Behyna Károly, és amelyet az ünnep előestéjén sugárzott a televízió. A néző, aki immár évtizedek óta folytonosan figyeli a Szabadság téri szerkesztőségek munkáját, s ebben azt az igyekvést, hogy milyen programokkal járulnak hozzá a jelesebb történelmi dátumok felidézéséhez, nos, az az előfizető ezúttal igazán elégedett lehetett. Ez a válogatás ugyanis mértéktartásával — bátran mondhatjuk: méltóságával — nemcsak lekötötte a hallgatóság figyelmét, hanem el is igazította az egykori eseményeket illetően. Mindez úgy sikerülhetett, hogy az irodalmi rangú szövegek közé korabeli filmfelvételeket iktattak, és ezek hatvanhét év távolából is testközeli élményként mutatták be a forradalmi változásokat. A közreműködő színészekre sem lehetett panasz ezúttal, mert megbízatásukat komolyan yették; átélték és nem leckeként mondták fel a kiosztott szövegeket. A tanulság: kellő figyelemmel, a szó legjobb értelmében vett ambícióval igenis lehet jó, sőt igen jó ünnepi műsort is produkálni. Amúgy visizont nemigen osztható ki a műsarcsinálókmak az a képzeletbeli csillagos ötös. Újra csak azt kellett tapasztalnunk, hogy a raktári készletükből válogattak, azaz a már korábban is vetített filmtekercseket fűzették be ismét a gépekbe. Maradandóbb, eredetiségével megfogó élmény? Ilyen vallomás a Magyar antifasiszták Európában című dokumentumfilmben hangzott el, mégpedig Lévai Béla szájából, aki a szovjet hadsereg tagjaként — afféle sajtómindenesként — tért vissza Budapestre, ahol aztán sok kedves esemény átéléséhez segítette hozzá a tányérsapkás egyenruha. (A felvétel helyszíne, az a zongorái szórakozóhely viszont fölösleges háttér volt. Inkább rontott a vallomás históriai hitelén, mintsem erősítette volna azt.) A I1J ClV Viiáíia. Divat — jó divat — manapság a nyelvészkedés, így hát íöltehetőieg igen sokan nézik A nyelv világa című televíziós sorozatot is. Ez a jól kitalált és megújulni sem rest műsor különösen azóta érdemli meg a megkülönböztetett figyelmet, amióta Pálfy István személyében egy igazán rátermett házigazdát kapott, ö egyrészt maga is szépen beszél, biztosan fogalmaz, másrészt meg fölkészültségével sincs hiba: Jó partnere az ilyen-olyan szakágakban jártas lingvisztikusoknak. Legutóbb egy egészen különleges témát boncolgatott a, föntebb említett műsorvezető. Nevezetesen azt, hogy milyen a magyar, ha idegen nyelvként kell elsajátítani. Kik tanulják, hogyan tanulják, mennyire tudnak elmélyedni ebben az ismeretkörben — ez taglalódott abban a nagyon érdekes háromnegyed órában. Eder Zoltán nyelvész, a Központi Magyar Nyelvi Lektorátus vezetője — aki külföldön, közelebbről Olaszországban már nagy tapasztalatokra tett szert ebben a témakörben — nyomatékkai hangsúlyozta, hogy édes anyanyelvűnket is csak az szívhatja igazán magába, aki veszi a fáradságot, és idejön tanulni hozzánk. Kevés ugyanis a könyv meg a szószedet ahhoz, hogy valaki jól megtanuljon magyarul. Ehhez az együttélés, az állandóan érzett nyelvi közeg kell. Az a folytonos kapcsolódás szükségeltetik, amely az utcai járás-kelés, a piaci ácsorgás megannyi élményével gazdagít. Akik a kommentárt kiegészítő riportban megszólaltak, azok a tengeren innen és túlról jött egyetemisták is ezt a tapasztalatot igazolták. Szinte már-már vallomáso- san. Jó volt, szép volt hallgatni őket! AKACZ LÁSZLÓ Egykor gazdagon díszített, fényes termekben rendezték be a bibliotékát. Ma a párizsi Pompidou kulturális központban csúnya, zöldre mázol fém polcokon őrzik a több százezer kötetet. Könyvtárban ekkora tömegei még soha nem láttam. Az olvasók nemcsak az asztalok melletti helyeken ülnek, hanem a padlón is. A szőnyegre telepedve, hátukat az állványoknak vetve elmerülnek vagy lapozgatnak egy-egy kiadványban. Az utóbbi időben mintha kevesebb szó esne a könyvtárakról. Közmű- velődésről beszélünk, és többnyire csak a művelődési házak munkáját értjük alatta. Oktatásról vitatkozunk, de elsiklunk az iskolai könyvtárak helyzete fölött. Pedig rendelet írja elő, hogy új iskola nem épülhet könyvtár nélkül, a tanterv könyvtárhasználati ismeretek oktatására utasít. Ha mégis szót ejtünk a könyvesházakról — milyen kár. hogy feledésbe merül ez a régi kifejezés! —, általában elintézzük egy adattal: ennyi és ennyi kötet az állomány, legfeljebb megtoldjuk még a beiratkozott olvasók számával. Békés Györggyel, a Pest megyei könyvtár igazgatójával szűkebb pátriánk könyvtárügyéről beszélgettünk.
