Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
6 mr « .Wf.tlW 1984. OKTÓBER 3., SZERDA ■ Jogi tanácsok ■ A szerződéses üzletvezető társadalombiztosítása A zártkerti ingatlan használata fll A szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjének társadalom- biztosításáról. Egyik olvasónk szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője lett. Nem tudja, kaphat-e táppénzt betegsége esetén, és mi- lyen egyéb ellátásra jogosult. Olyan információt kapott, hogy táppénzre nem jogosult. Megfelel-e a valóságnak ez a tájékoztatás? — kérdezi olvasónk. Korábban valóban nem illette meg a táppénz a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjét. A mostani rendelkezések szerint, mivel általában a tényleges veszteség csak viszonylag hosszabb ideig tartó keresőképtelenség esetén észlelhető, ezért a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője részére táppénz csak hét napOit meghaladó megszakítás nélküli kereső- képtelenség esetén jáf. (17/1983. (XI. 20.) MT. Nem jár táppénz a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetőjének, amikor az általános szabályok szerint egyébként sem illetné meg. (A rendelkezések részletes felsorolását mellőzzük, konkrét kérésre levélben közöljük.) N. S.-né kérdésére pedig az alábbiakat közöljük: A szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője a tevékenységének gyakorlásában rendszeresén közreműködő házastársai: után, havi 3000 Ft figyelembe vehető jövedelem alapján, havi 750 Ft társadalom biztosítási járulékot köteles fizetni. Nem kell fizetni ezt a járulékot, ha a közreműködő házastárs például keresőképtelen, akkor sem, ha olvasónk szülne, a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig. Az egyéb kizáró okokat a 66/1982. (XII. 4.) 49. §-ával módosított 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 278/E. §. (3) bekezdése sorolja fel. A szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője tevékenységének gyakorlásában rendszeresen közreműködő házastárs anyasági segélyre, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosult. A baleseti táppénz összege a figyelembe vehető havi jövedelem 65 százaléka. A figyelembe vehető jövedelem havi összegét a 66/1982. (XII. 4.) MT. számú rendelet határozza meg. #Az osztatlan tulajctonkSzBsségű zártkertek használatáról. Olvasónk írja, hogy évekkel ezelőtt vásárolt egy zártkerti ingatlant. A telek osztatlan közös tulajdonban volt, három tulajdonos között, és ugyanúgy maradt,, amikor olvasónk is belépett ebbe a tulajdonközösségbe. Az adás- véteü szerződésben kikötötték, hogy a saját területének melyek a határvonalai. Megegyeztek akkor a használat kérdésében is. Most olvasónk arról értesült, hogy az egyik tulajdonostárs, akinek a legnagyobb illetőség maradt osztatlan tulajdonában, eladott egy teleknyi részt közvetlenül szomszédságában. Az eladó ugyanis egymás mellett két telket akar eladni. Ez ellen olvasónk tiltakozott, és egyezkedésre hívta fel a társtulajdonosokat. Nem ismerjük részleteiben az ottani területi viszonyokat. Azt azonban tudjuk, 750, illetőleg 1500 négyzetméternél kisebb területre nem lehet megosztani a zártkertet. Egyes területeken a zártkertekre, így olvasónk által jelzett Ba- latcn-felvidéken 1500 négyzetméter a minimum. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy eladni, illetve megvenni nem lehetne ilyen területet, ha ahhoz az illetékes földhivatal hozzájárul. De az osztatlan területből is csak olyan nagyságú cserélhet gazdát, amely a törvényesen előirt mértéknek megfelel. (Jelenleg ugyanitt építési tilalom is fennáll.) Olvasónknak tehát először azt kellene tisztáznia, hogy a saját területe melletti részen, van-e akkora terület, hogy ott 2 db 1500 négyzetméter nagyságú telek kialakítható lenne. Ahogy írja olvasónk, hogy az eladó eszmei Illetősége 3800 négyzetméter, akkor megvan a két telek kialakítására a lehetőség. Ha azonban nem összefüggő területen van ez a nagyság, hanem két részben, például a levélírónk területe ékelődik közbe, akkor nem alakítható ki egymás mellett két zártkerti telek. Véleményünk, hogy a tulajdonostársaknak a használat kérdésében kellene megegyezniük. Baromfihulladék- és melléktermék-feldolgozó üzemet létesítettek egyik városunkban. Rövidesen kiderült: nemcsak bűzös, hanem a környezetet is szennyezi, ezért a szomszédságában lakók panaszára a városi tanács vb műszaki osztálya az üzem működését azonnali hatállyal felfüggesztette. A bajok orvoslására a nyugati importból származó tisztítóberendezést másik nyugati gyártmányúra cserélték ki, átalakítási munkát is végeztek, de ezek sem jártak eredménnyel. Ilyen előzmények után a kivitelező az üzemet terveztető vállalat ellen pert indított, amelyben a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy a berendezések kizárólag tervezési hibák miatt alkalmatlanok. és ezért négymillió forint kártérítést követel. Mint a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből kiderül, a szakértők megállapították: nehezen képzelhető el. hogy város közepén, reális költségekkel, megA használati jogot jegyeztessék be ezután az ingatlan- nyilvántartásba. Ha a megosztási tilalmat feloldják ezen a területen, akkor a tényleges használatnak megfelelően, le- folytathatják a megosztási eljárást, és ha az a törvényes rendelkezéseknek megfelel, kívánságuk szerint rendezhetik a telekhatárkérdéseket a telekkönyvben is. felelő környezetvédelmet biztosító ilyen jellegű üzemet lehessen létesíteni, mert a bűz elhárításának módja még nincs megoldva. Tehát nem lett volna szabad úgynevezett védett területre építeni, és erről mindazok tehetnek, akik a városközpontban való elhelyezést elhatározták. Ehhez hozzájárult, hogy az üzem környezetvédelmi berendezései nem voltak megfelelőek. Viszont a javítás igen nagy költséggel járna, ezért mindenképpen indokolt az üzem leszerelése. Egyébként a bekövetkezett kárhoz képest a négymillió forintos árleszállítás feltűnően kevés. A nyugati importból származó berendezéseket azonban nem a tervező vállalat, hanem a kivitelező választotta ki, és azokért teljes garanciát vállalt. A tervező ebben bízva vette fel azokat a dokumentációjába, de annyiban hibázott, hogy azokról adatszolgáltatást nem követelt. I TlZ NAP Rendeletéiből A mezőgazdasági üzemek szabályozó rendszeréről szóló 39/1979. (XI. 11.) MT sz. rendelet módosításáról a 29/1984. MT számú rendelet rendelkezik. (Magyar Közlöny 38. szám.) A mezőgazdasági nagyüzemek támogatásáról ugyanitt jelent meg a 30/1984. PM— MÉM számú rendelet. A tanácsi szakigazgatási szervek egészségügyi és szociális feladatköréről, hatásköréről és hatósági jogköréről az egészségügyi miniszter 8/1984. EüM sz. utasítását a Társadalombiztosítási Közlöny 9. száma tartalmazza. A fogyasztói áremeléssel kapcsolatos lakossági tájékoztatásra vonatkozó jogi irány- mutatások alkalmazásáról a Kereskedelmi Értesítő 13. száma tartalmaz tájékoztatást. Részesedési alap Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal új rendelkezése a részesedési alap felhasználásáról szóló korábbi szabályokat módosítja. Eszerint a részesedési alapból közvetlen anyagi ösztönzés címén a következő kifizetések teljesíthetők: prémium, jutalom, év végi részesedés, a műszaki fejlesztést szolgáló — nyilvánosan meg nem hirdetett — pályázat díja. Végül ugyancsak a részesedési alapból közvetlen anyagi ösztönzés címén fizethető a jövedelemérdekeltségű rendszerben működő üzleteknél az eredménykövetelmény túlteljesítéséből az érdekeltségbe bevont dolgozókat megillető összeg. Gyerekek veszélyben (2.) A megoldás: időben közbelépni TETTEIKRE a csoportos bűnözés a jellemző. így tavaly — az előző évi negyven százalékkal szemben — már csaknem hatvankét százalékuk ketten vagy hárman vettek részt bűncselekményben. Különösen veszélyesek a nagyobb számú társas csoportosulásokban csavargó, bűnöző életmódot folytató fiatalkorúak tevékenysége. Például a két fiatalkorú, miután megszökött a fiúnevelő intézetből, a fővárosban megismerkedtek az ugyancsak csavargó fiatalkorú P. Sándorral. Később kapcsolatba kerültek a szintén munkakerülő és csövező L. Csillával, aki csatlakozott a fiúkhoz. Majd a társaság Szentmártonkátán egy hétvégi házba tört be, több napig ott tartózkodtak és az élelmiszert elfogyasztották. Az épületben talált 2000 forintból élelmiszert és ruhaneműt vettek, s az ott elhelyezett 200 liter házi bort pedig eladták. Megfigyelhető, hogy az egy évnél rövidebb és az 1—3 év közötti állami gondozásban töltöttek nagyobb arányban a 14., 15. és 16. életév közötti fiatalkorúak közül fordul elő. Kimutatható továbbá, hogy o 14—16. év közötti fiatalkorúak nagyobb része halmozottan és súlyosan veszélyeztetettként kerülnek állami gondozásba, és a késői korban való állami gondozásba vétel legtöbbjénél a nehezen kezelhetőség miatt, beilleszkedésük kedvezőbb alakulásában nemigen érhető el eredmény. Tapasztalat, hogy a fővárosi nevelőotthonok növendékei közül többen, főleg, ha megszöknek, az agglomeráció különböző településeit keresik fel, ahol létfenntartásuk és költekezésük költségeit lopásokból fedezik. Arra is van példa, hogy fővárosi gondozottak ugyancsak szökésben levő, más intézeti gondozottal kerülnek kapcsolatba és együtt bűnöznek. Gyakori jelenség, hogy állami gondozottak, intézeten kívüli fiatalkorúval vagy felnőtt- korúval kerülnek ismeretségbe, s ezekkel együtt üzletfeltörésekre és betörésekre vetemednek. A többi, nem Pest megyei állami gondozottak nagyobb számát az aszódi, valamint a fővárosi nevelőotthonokból szöktették ki, akik a megyén áthaladva követnek el lopást. Viszont örvendetes, hogy nevelőszülőknél elhelyezett gyermekkorú és fiatalkorú bűnelkövető nem fordult elő. Kimutatható a kriminogán tényezők több együttes előfordulása, így az anyagi haszonszerzés' mellett gyakori a rossz baráti környezet, s nem csekély az alkoholos befolyásoltság, és megtalálható — elvétve — a szipózás is. Több alkoholizáló fiatalkorú esetében a szükséges gondozásuk és gyógyításuk iránt történt ügyészi intézkedés. Az ifjúkori alkoholizmus megelőzésében szerepe van a megyében levő közel tíz — közülük is kiemelkedő az ócsai, budakeszi és szentendrei — alkoholellenes klub eredményes működése. Sikeresen segíti továbbá az állami gondozottak beilleszkedését, felnőtti indulását — egyebek mellett — a harmincszemélyes nagykőrösi ifjúsági otthon, ahol a 14—18 év közötti lányck nagy többsége a helyi konzervgyárban betanított munkásként dolgozik. A vállalat támogatja őket, megkülönböztetett figyelemmel kíséri fejlődésüket, s ők is jól érzik ma- mukat a munkahelyükön, kötődnek hozzá. Említésre méltó továbbá, hogy a közelmúltban egy idős házaspár életük munkájával szerzett budaörsi házuk árából 300 ezer forintot alapítványra ajánlott fel, az állami gondozásban felnőtt fiatalok életének indulása segítésére. Az összeg mindenkori kamatait évente két olyan nagykorúvá lett fiú vagy leány kapja, akinek nincsenek szülei és állami otthonban nevelkedtek. Az állam mindent elkövet a gondozottak boldogulása érdekében. Az adott lehetőségeken belül messzemenően igyekszik gondoskodni róluk, szüleik helyett embert próbál nevelni belőlük. Nem egy gondozott, aki kezdetben nehezen illeszkedett be az intézet rendjébe vagy egyáltalán elutasító volt a követelményekkel szemben, mert nem ismerte még fel az érdekében tett hasznosat és kedvezőt, s majd később ébredt rá — de már későn — a gondoskodás jóságos voltára. Közte említhető egy bíróság elé került fiatalkorúnak az ifjúságvédő intézet igazgatójához küldött levelében írt visszaemlékezése: „mintha a szüleim védtek volna, ragaszkodtak hozzám, és mindezt, úgy érzem, nem érdemeltem meg. Rájöttem, sajnos már későn, hogy ön és az egész nevelőtestület a javunkat alcarják, azt, hogy mire elérünk ahhoz az időhöz, amikor magunkról kell gondoskodni, megálljuk a helyünket és be tudjunk illeszkedni.” NINCS AZONBAN az a korszerűen felszerelt állami gyermekintézmény, amely pótolni tudná a családot. Ezért helytelen az a gyakorlat, amely elsősorban nem a veszélyeztető családi környezetet próbálja meg alkalmassá tenni a kiskorú nevelésére és gondozására, hanem a gyermeket emeli ki belőle. Az állami gondozásba vételnél a környezet — többnyire — érintetlen marad, azaz nem az okkal, hanem az okozattal foglalkozunk.. Az állami és társadalmi szervek mozgósításával azt kell ‘megelőznünk, hogy környezeti, magatartási vagy egészségügyi okból veszélyeztetett gyermekből fiatalkorú bűnelkövető váljon. E feladatoknak akkor teszünk eleget, ha a veszélyeztető tényezőkre időben figyelünk, és igyekszünk ezeket megszüntetni. Dr. Orell Ferenc János főügyészségi ügyész Dr. M. J, Döntött a Legfelsőbb Bíróság Szennyezte a környezetet Tallózás Üzemi lapokban olvastuk A vállalatok, a szövetkezetek hetente, kéthetente vagy havonta megjelenő lapjainak természetesen az az elsődleges feladata, hogy saját helyzetükről, eredményeikről és gondjaikról tájékoztasson, saját életükből villantson fel képeket, arcokat. Ám minél színvonalasabban szeretne egy-egy üzemi újság megfelelni a jó hírmondó szerepének, annál inkább kin- tebb kell tekintenie a gyár falain, a szövetkezet kerítésén túlra. Mostani válogatásunkba olyan írások kerültek, amelyek bár a vállalati dolgozók, a szövetkezeti tagság érdeklődésére méltán tarthatnak számat, de mégsem csak önmagukról szólnak. Emun A püspökhatvani Galgavöl- gye Mgtsz dolgozóinak lapja egy új, kis rovattal gyarapította kínálatát. E hasábokon azokat a vállalatokat kérdezik meg, amelyekkel a Galga- völgye Termelőszövetkezet együttműködik. Augusztusi számukban a Transzvill és az Autóker szakemberei kaptak szót, szeptemberben az ikladi Ipari Műszergyáré és a Kipszeré. Az első beszámolóból idézünk: Járfás András, az Autóker kereskedelmi osztályának vezetője igy látja a galgások tevékenységét: — A tsz és az Autóker között már évek óta, sikeres, eredményes az együttműködés. Termékeik kiváló minőségűek, megfelelő a darabszám is‘. A pótkocsik vonóháromszöge olyan cikkük például, amelyik jelentős hiányt pótol. A Transzvillnél Kass Tibor • osztályvezető-helyettest, a galgások kooperátorát keresték meg. — Kapcsolatunk idestova másfél évtizede kezdődött, s azóta töretlen. Régebben rendszeresen szervezett a tsz és a Transzvill munkás—paraszt találkozókat, amelyek mindig sikert arattak. — A tsz-ben elsősorban forgácsoló, lakatosmunkákat végeznek számunkra. Hogy mit gyártanak? Mobitox alkatrészeket, hajtásházakat. A Csepel Autógyár lapjának munkatársa az Ikarus fehérvári gvárában készített interjút Szabó István termelési főosztályvezetővel. Az Ikarus és a Csepel Autógyár kapcsolata közismert. De vajon ebben az együttműködésben milyen partnernek bizonyul a másik fél szerint a Csepel Autógyár? — Az autógyárral évek óta jó az együttműködésünk, sikerült megvalósítani az ütemterv szerinti termelést. Persze ez nem jelenti azt, hogy kapcsolatunkban ne lennének ellentmondások. Hiszen , a Csepel Autógyár abban érdekelt, hogy minél nagyobb szériákat gyártson, és lehetőleg minimálisra csökkentse a szalag átállításából adódó kiesést. Ezt az Ikarus a mai piaci követelmények mellett nem tudja biztosítani, hiszen mi is kényszerpályán mozgunk. — Mit jelent az ütemes termelés a gyakorlatban? Az Ikarus hatnapos készlettel rendelkezik, ami 180—200 darab alváz előretartást jelent. Ez csak látszatra tűnik magasnak, hiszen a szalagokról havonta 600—700 darab autóbusz kerül le, előre meghatározott típusokból. A zavartalan termelés érdekében szükségünk van arra, hogy a Csepel Autógyárból az üzemterv szerint érkezzenek az alvázak! Ezért is kell naocnta telefonon tartani a kapcsolatot és egyeztetnünk a prog- lamokat. A két partner közé azonban gyakran ékelődik be egy harmadik, a szállítást végző. — Gazdasági okokból az alvázak szállítása vasúton történik, mivel a közúti szállítás jóval drágább. Ez viszont olykor valóban problémákat okoz, hiszen előfordul, hogy hetekig vesztegelnek a vagonok valamelyik rendező pályaudvaron. Ezért a legutóbbi szerződéskötésnél áremelést hajtottunk végre, viszont kikötöttük, hogy _ az összmennyiség tíz százalékát a Csepel Autógyár közúton köteles leszállítani az Ikarus „lehívása” szerint. S még mindig maradjunk a partnerek bemutatásánál. A Rozmaring Mgtsz dolgozóinak lapja azonban nem hazai, hanem külföldi cégeket vesz sorra. Legutóbb a nyugatnémet Rodhe und Schwarz történetet olvashattuk. Régen Magyarországon sem tűnt érdekességnek, hogy egy vállalat nevét az alapítóról kapja. Még 1929-ben a Jénai egyetemen két hallgató egy életr« szóló barátságot kötött egymással, és az akkor újdonságnak számító utrarövid hullámokkal. 1933-ban egy kutató laboratóriumot létesítettek Münchenben. Lothar Rohde és Herman Schwarz akkor talán nem is gondolták, hogy a híradástechnikában a világ egyik legismertebb cégét alapítják. Időközben a laboratórium üzemmé majd kisebb gyárrá nőtte ki magát a München melletti Memmingenben, később leányvállalatokat is alapítottak. Ma négy fő területen forgalmazzák berendezéseiket, ez a mérőműszerek, a rádió- és televíziótechnika, üzemi híradástechnika, kísérleti adók, antennák. A két alapító mérnök ma is él, de a cég irányítását már a 43 éves Friedrich Schwarz vette kézbe. A Rozmaring szerviz a cég osztrák és kelet-európai képviseletével áll szorosabb kapcsolatban. Rajtuk keresztül dolgoznak a Videotonnak, a Gammának, a Rádió és Televíziónak, a Magyar Postának. A Rodhe und Schwarz tavaly ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. A kiskunlacházi Kiskun Mgtsz híradója nem a partnereik felé tekint ki, hanem saját lakóhelyük történelmi múltját kutatja. Kovács József László írja: — Bizony igaza van Illyés Bálintnak, aki a Kiskunsági krónikában e híres-hírhedt levelet újra közölte, hogy a kán levele nem közönséges diplomáciai fenyegetőzés. IV. Béla szívesen fogadta a népével helyet, letelepedési lehetőséget kérő Kötönyt (vagy más írásalakban Kuthent). Bizonyára a másoknál fejjel magasabb László vagy Könyves Kálmán példája lebegett előtte, akik vendégek — hos- pesek — befogadásával növelték a nemzet számát, erejét. Béla király már tudott Ju- üanus barát, domonkos rendi szerzetes tudósítása nyomán nemcsak Magna Hungáriáról, hanem az Európa ellen készülő tatár hadak veszedelméről is... A Kiskunlacházi krónikát fejezetenként olvashatják a szövetkezet dolgozói. Természetesen a gazdasági eredmények, s a soha el nem maradó sporttudósítások mellett jutott hely a történelemnek is. El. E.
