Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

2 ^fóífap 1984. OKTÓBER 1., VASÁRNAP WmA HÍJ VILÁCP0LITIKAI KÉKDÉSíl^BUMum Ismét előtérben a feszültséggócok Hasonló értékelés, más előjellel — Libanoni dilemmák Washingtoni ellenlépés a (ontadora-béke tervre A világsajtó veszető publi­cistái szinte patikamérlegre teszik mindazt, ami Andrej Gromiko és Ronald Reagan megelőző heti fehér házbeli eszmecseréjéről ismertté vált. A legkülönbözőbb helyzet- elemzések és — a legjobb, ha így fogalmazunk — „belema- gyarázások” történnek arról, hogy ml is történt valójában, milyen szándékok vezették a találkozó résztvevőit, hogy mát lehet várni mindettől a távoli jövőre nézve. Az mindenesetre uralkodó hangnem a világsajtó kom­mentárjaiban, hogy a Szov­jetunió aratott diplomáciai győzelmet ezzel a megbeszé­léssel. Hiszen Reagan elnök — akd még néhány hónapja is — rágalmak egész sorát zúdítot­ta a Szovjetunióra, s azzial büszkélkedett, hogy hivatala idejének csaknem négy esz­tendeje alatt mereven elzár­kózott attól, hogy leüljön tár­gyalni bármilyen magas szin­tű szovjet vezetővel. Most pe­dig fokozatosan meghátrálásra kényszerült a realitások pa­rancsoló szükségszerűsége miatt, amíg csak el nem veze­tett ez az út a több órás esz­mecseréig az SZKP Politikai Bizottsága tagjával, a Szov­jetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesével, aki egyút­tal a külügyi tárcát is. betölti. Sőt mi több: az az elnök, aki eddig „minden gonosz biro­dalmának” nevezte a Szovjet­uniót, most egyszerre szóvivő­je útján úgy nyilatkozott, hogy ,,egyetért" az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának azzal az értékelésével, amelyet a Gro­miko—Reagan találkozóról adott, s amely hasznosnak ne­vezte a párbeszéd megkezdé­sét. -ni!? Első ízben fordult elő a Fe­hér Ház történetében, hogy az SZKP Politikai Bizottságának nyilatkozatához egyetértő megjegyzést fűztek. Ez kétség­telenül az idők jele, s megmu­tatja, hogy mily rendkívüli nyomás nehezedett az ameri­kai elnökre a tárgyalások fel­újítása végett. Ugyanakkor azonban a világsajtó kommen­tátorai joggal jegyzik meg, hogy Reagan megnyilatkozá­sait nyilván választási meg­gondolások befolyásolják. De rögtön hozzáteszik azt is, hogy ez mit sem von le abból, hogy „Moszkva eredményesen hasz­nálja ezt fel a realitások érvé­nyesítésének kivívására.” Hi­szen ezek a nyilatkozatok ak­kor is kötelezik majd Rea­gant, ha a novemberi elnök- választáson újabb ciklusra be­vonulhat a Fehér Házba. El­térhet ugyan később ígéretei­től. de alapjában nem tagad­hatja meg azokat — hangoz­tatják. Különösen akkor, ha most szovjet részről hangsú­lyozottan rámutatnak az elő­ző heti fehér háabeli eszme­csere korlátozott voltára: ar­ra, hogy Gromiko sajnos nem tapasztalta azt, hogy alapvető változás volna az amerikai, egyoldalú erőfölény kivívásá­ra, a fegyverkezési verseny fokozására irányuló politikai vonalban. Moszkvában arra is figyelmeztettek: a Reagan­kormányzatnak választási cé­lokból érdeke, hogy túlérté­kelt információkat adjon a Gromikóval való eszmecseré­ről. Ezeket persze azonban a „helyükre kell tenni”, s csu­pán a jövő dönti majd el, hogy mindazt ami eddig tör­tént, kezdetnek vagy puszta választási manővernek kell-e tekinteni. MI TÖRTÉNT EZENKÍVÜL A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY­BAN? Mivel már kevesebb, mint egy hónap múlva az ameri­kai szavazók leadják vcksu- kat, mindkét elnökjelölt kam­pánymenedzserei a „legna­gyobb fokozatna” kapcsoltak a választási hadjáratban. A ha­gyományok szerint ilyenkor bevetnek mindent egymás el­len. Például korrupciós váda­kat vezető munkatársaik zilált ügyeiről. Ezeket már nem le­het megnyugtató és tiszta mó­don rendbe tenni, még akkor sem, ha történetesen megala­pozatlanok, hiszen a választá­sok közeli dátuma miatt erre nincs idő. Másrészt ez az úgynevezett „övön aluli üté­sek" tipikus ideje, amikor vá­ratlan csapásokat mérnek egy­másra. Ehhez folyamodott a Mon- dale-tábor, amikor azzal vá­dolta Reagant, hogy nem lé­pett fel eléggé erélyesen a kábítószerek terjedése ellen az Egyesült Államokban. Mon­dale viszont, ha megválaszt­ják, radikális megoldásokat helyezett kilátásba. A demok­rata párti jelölt szerint az el­nök lehetetlenné tette, hogy 1983-ban hatékony törvényt fogadjanak el ebben az ügy­ben. S ennek meg is lett a szörnyűséges következménye. A Demokrata Párt kormányza­tának utolsó éve idején, 1980- ban — mondotta Mondale — 25 tonna kokaint csempésztek be az Egyesült Államokba. Ta­valy ugyanez a szám 60 ton­na volt, s jövőre, a Reagan- kormányzat hibájából, ez 85 tonnára emelkedik. Ha mind­ehhez hozzávesszük a 10 ton­na heroint és a 15 ezer tonna marihuánát — kirajzolódik a teljes kép. A Fehér Ház ter­mesztésen nem maradt adós a válasszal: olyan bejelentést tett, amely tisztára mossa a Reagan-kormányzatot és de­magógiával vádolja a Monda- le-tábort. MILYEN ESÉLYEI VAN­NAK EGY AMERIKAI KÖZ­VETÍTÉSNEK LIBANON ÜGYÉBEN? _________________ Bá r Murphy külügyi állam­titkár „óngázást” folytat a kö­zel-keleti fővárosokban, s hí­rek terjedtek el arról, hogy Washingtonnak van valami­lyen terve arra, hogy Libanon déli részéből kivonják a meg­szálló izraeli csapatokat, mint kitűnt ez csupán humbug. Az igaz ugyan, hogy Tel Aviv pénzügyi szorítóha került a dél-libanoni megszállás magas költségei miatt. Washington azonban, amely súlyos kudar­cokat szenvedett el durva li­banoni beavatkozásaival, nem vállalkozhat arra, hogy az el­nökválasztási hadjárat finisé­ben olyan kötelezettségeket vállaljon, amelyet demokrata- párti ellenzéke a maga javára kamatoztathat. Tel Aviv azt szeretné, ha a Dél-Libanonból kivont izraeli csapatok helyé­be vegyes erők érkeznének, amelyek ENSZ-csapatokból, amerikai egységekből és az Izrael zsoldjában álló dél-liba­noni keresztény milicistákból tevődnének össze. A Reagan- kormányzat azonban nem vál­lalhatja annak kockázatát, hogy újabb amerikai katonák életét sodorja veszélybe, ami­kor az eddigi áldozatok miatt a kormányzat máris tűz alatt áll. A másik oldalról viszont, nem várható, hogy Washing­ton bármiféle „nyitást" kezde­ményez Jordánul, Egyiptom, illetve a palesztinai önrendel­kezés legcsekélyebb formulája ügyében. Hiszen ha ezt meg­teszi, elveszti az „izraeli lob­by” támogatását az Egyesült Államokban, s ezt nem koc­káztathatja meg még akkor sem, amikor a közvélemény­kutatások szerint mintegy 15 pontos vezetése van Reagan- nek Mondale előtt. MI TÖRTÉNT A CONTA- POEA BÉKETERVVEL? A Panamához tartozó , kis szigeten eredetileg megala­kult csoport — amely Vene­zuelát, Kolumbiát, Mexikót és Panamát foglalja magában — „zöld utat” kapott eleinte Wa­shingtonból. A Reagan-kor- mányzat ugyanis azt gon­dolta, hogy ez a csoport olyan ajánlásokat dolgoz ki, amely elősegíti a wa­shingtoni rendcsinálást „az Egyesült Államok hátsó udva­rának” tekintett Közép-Ame- rikában. így gondolkodtak nyilván az Egyesült Államok politikájához hű közép-ameri­kai kormányok is. Ezzel ma­gyarázható, hogy amikor leg­utóbb napvilágot látott a Cowtadora-csoport béketerve, valamennyi érdekelt állam minden fontolgatás nélkül el­fogadta, hiszen abban a hi- szemiban volt, hogy ez talál­kozik Washington egyetérté­sével. Annak ellenére cselekedtek így, hogy Nicaragua — amely ellen Washington igyekszik mozgósítani a térség orszá­gait —, elsőnek fogadta el a Contadora-csoport békeokmá­nyát, hogy így lehetetlenné te­gye a készülő észak-amerikai fegyveres intervenciót, amely­nek managuai hivatalos véle­mények szerint — csupán az időzítése kétséges, elhatáro­zottsága nem. A gyors bele­egyezés Közép-Amerika érin­tett \ más országai részéről nyilván összefüggött azzal is, hogy torkig vannak az Egye­sült Államok beavatkozásaival belügyeikbe, s el akarják ke­rülni, hogy e térség lángba bo­ruljon, s nem kis szerepet ját­szik nyilvánvalóan az is, hogy a közvélemény ezekben az ál­lamokban szívesen látna vala­miféle békés „modus viven- dit”. Az Egyesült Államok kor­mányzata azonban, amelyet kihagytak e béke Irányába mutató folyamatból, gyorsan ellenakcióba lépett. A kül­ügyminisztérium szóvivője két­ségbe vonta a managuai kor­mány „őszinteségét”, amely- lyel elfogadta a béketervet. Majd ezután pontról pontra igyekezett értéktelenné tenni a Contadora békeokmányt. „Homályos megfogalmazások­kal”, „pontatlan és félreérthe­tő kijelentésekkel” vádolta meg szerzőit. Valójában per­sze nagyonis érthető, hogy mi­ről van szó: ha a Cantadora- okmány érvénybe lépne, Wa­shingtonnak ki kellene vonnia katonai tanácsadóit, bezárnia támaszpontjait és megszüntet­nie támogatását a CIÁ-val együttműködő félkatonai, ir- reguláris erőknek, s szinte le­hetetlen volna támadást kez­deményeznie a managuai for­radalmi rendszer ellen. Az Egyesült Államoknak ma még nagy a befolyása a tér­ségben. Így sikerült elérnie, hogy mind Honduras, mind Salvador, mind Guatemala, mind pedig Costa Rica vissza­vonta támogatását a Contado- ra-okmánytól és felszólította a Reagan-kormányzattal karölt­ve a négy, alapelveket kimun­káló államot, hogy „dolgozza át” béketervét... Árkus István Tizenkilenc vers a címe annak a kötetnék, amelyet a francia Alfa kiadó jelentetett meg, s amely Weöres Sándor verseit tartalmazza. A csinos kis füzetet a tavaszi könyv­szalon keretében egyszer már bemutatták. Akkor a sajtófo­gadáson sokan vettek részt. A kiadó most, hogy — Weöres Sándor a francia kormány meghívására Párizsban járt — ismét meghívta az érdek­lődőket. Azt hittem, néhány magyar lesz majd csak jelen, akik szeretik és ismerik Weö­res verseit. Végül is 100— 150-en jöttek el, zömében franciák, autogramot kérni-, interjút készíteni, és egyálta­lán, megismerni ezt az eddig Franciaországban ismeretlen magyar költőt. Persze, ebből még nem le­het azt a következtetést le­vonni, hogy a magyar költők meghódították a francia könyvkiadást. Az ismerkedés, az érdeklődés egyelőre a kez­det kezdeténél tart. De így is megjelentek Illyés Gyula vá­logatott versei, egy Hubay- kötet, közzétették a francia— magyar nyelvészeti kollok­vium jegyzőkönyvét is. Most pedig azt tervezik, hogy ki­adnak egy Karinthy Frigyes­kötetet. Hamarosan Krúdy Andrej Gromiko berlini beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Andrej Gromiko tolmácsol­ta a szovjet párt- és állami vezetés jókívánságait, a ju­bileum alkalmából, amely — mint mondotta — az egész szocialista közösség nagy ün­nepe. Az első munkás-pa­raszt állam létrejötte, né­met földön egész Európa tör­ténelmének döntő eseménye volt. A szovjet külügyminiszter elismeréssel szólt a Német Demokratikus Köztársaság következetes, békeszerető po­litikájáról, amelyet tisztelet és tekintély övez világszerte. Gromiko elítélte az Egyesült Államoknak a világűr milita- rizálására szőtt terveit, és óva intett azok veszélyes követ­kezményeitől. Sajnálattal je­gyezte meg, hogy a szovjet tárgyalási javaslatra negatívan reagáltak Washingtonban, mert láthatóan nem akarnak tárgyalni, bár ezt igyekeznek leplezni. Erről meggyőződhet­tük legutóbbi amerikai tartóz­odásunk alkalmával is — fűz­te hozzá, majd így folytatta: Ugyanakkor a szovjet veze­tés nevében ismét megerősít­hetjük: ha Washington való­ban érdeklődést mutat a jelen éigető problémáinak megoldása, elsősorban a fegyverkezési haj­sza megfékezése iránt, akkor nem fog raj tunk múlni a dolog. Várkonyi Péter elutazott New Yorkból Dr. Várkonyi Péter, kül­ügyminiszter, aki hazánk küldöttségét vezette az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 39. ülésszakán, pénteken elutazott New York­ból. A minisztert a repülőtéren Rácz Pál, hazánk állandó ENSZ képviselője, dr. Házi Vencel, a Magyar Népköztár­saság washingtoni nagyköve­te, és a New York-i magyar képviseletek vezető munka­társai búcsúztatták. Koszorúzás Aradon Barity Miklós, hazánk bu­karesti nagykövete szombaton Aradon megkoszorúzta az 1848—49-es szabadságharc mártírhalált szenvedett tábor­nokainak emlékművét. A ko­szorúzáson jelen volt Vékás Domonkos kolozsvári főkon­zul, valamint Joó Sándor ez­redes, katonai és légügyi atta­sé. Előzőleg Vasile Ignat, az Arad megyei néptanács vb- titkára és Drig Horea, a vá­rosi néptanács első elnökhe­lyettese elhelyezte az aradi néptanács koszorúját. Becsületes, komoly párbeszéd­re készek vagyunk. Jogosan tesszük fel ezt a kérdést azoknak, akik Bonn­ban meghatározzák a külpoli­tikát: valóban nem teszi le­hetővé a józan helyzetértéke­lést politikájukban a milita­rista mámor? Az európai biztonságnak sok összetevője van, de a legfon­tosabb az európai határok sért­hetetlensége, amint azokat rögzítették Jaltában és Pots- damban, a szocialista orszá­goknak az NSZK-val megkö­tött szerződéseiben. Andrej Gromiko hangsú­lyozta, a Szovjetunió min­dent megtesz azért, hogy sen\- mi se zavarja meg Európa békéjét. Készek vagyunk min­denkivel együttműködni, aki a háborús veszély csökkentésére törekszik — húzta alá végül. Határozottan vissza kell Utasítani azokat a NATO-, és kivált nyugatnémet köröket, amelyek kérdésessé teszik a fennálló politikai és területi realitásokat Európában hangsúlyozta a külügyminisz­ter. Bonnban úgy tesznek ugyan, mintha napjainkban nem történnék ilyesmi. Dé akkor — kérdezhetjük — mi­ként Zehet megítélni egy olyan irányzatot, amelynek végső soron az a célja, hogy felszá­molja a jelenlegi társadalom- politikai rendet a Német De* mokratikus Köztársaságban, és az NDK-t bekebelezze az NSZK állami rendszerébe? És hogyan értékeljük egyes nyugatnémet politikusok di­vatba jött kijelentéseit az 1937-es határok közötti né­met birodalomról, és az Eu­rópában fennálló határok „ideiglenes jellegéről”? A MAGYAR VlliTÖK ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA AZ NDK NEMZETI ÜNNEPÉN Kádár János, * Magyar Szocialista Munkáspárt Kös- ^ ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Ma- ^ gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, vala- 4 mint Lázár György, a Minisztertanács elnöke az alábbi 4 táviratot intézte Erich Honeckernek, a Német Szocla- ^ lista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a 4 Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnőké- '4 nek, valamint Willi Stophnak, a Minisztertanács elnő- Vj kének. Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kí­vánságainkat küldjük önöknek és a baráti Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozó népének nemzeti ünnepük, a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakulásának 35. évfor­dulóján. 1949. október 7-e történelmi fordulópont a német nép éle­tében, megalakult az első munkás—paraszt német állam, amely a békét, a társadalmi haladást és a szocializmust írta zász­lajára. Az eltelt három és fél évtized alatt a Német Demok­ratikus Köztársaságban végrehajtották az antifasiszta demok­ratikus átalakulást, következetes harcot folytattak a milita- rizmus újjáéledésének minden formája ellen. Népünk elisme­réssel tekint az első szocialista német állam történelmi útjára, és szívből üdvözli azokat a kimagasló eredményeket, amelye­ket az NDK dolgozó népe, a Német Szocialista Egységpárt ve­zetésével ért el a szocialista társadalom építésében, hazája felvirágoztatásában. A Német Demokratikus Köztársaság a szocialista orszá­gok közösségének szilárd tagjaként fontos szerepet játszik az európai béke és biztonság megszilárdításáért, a béke védel­méért folytatott harcban. Ez a politika méltán vált ki széles körű nemzetközi elismerést. Nagyra értékeljük, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai a kölcsönös bi­zalom és a testvéri barátság légkörében kiegyensúlyozottan és dinamikusan fejlődnek. Ennek a jövőben is szilárd alapot biz­tosít pártjainknak a marxizmus-leninizmuson, a proletár In­ternacionalizmuson alapuló nézetazonossága, érdekeink, cél­jaink közössége és országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése. A Német Demokratikus Köztársaság nagy nemzeti ünne­pén, e történelmi jelentőségű évfordulón Önöknek, és az NDK dolgozó népének kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a szocialista haza építésében, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában. ★ „Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK népi kamarájának elnökét a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakulásának 35. évfordu­lója alkalmából. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte az NDK-beli partnerét.” Jegyzet Magyzr-frentia kapcsolatok 2. KufturúÜs követetek Párizsban Gyula is kapható lesz a Quar­tier Latin könyvesboHjaiban. Az újak közül pedig Esterhá­zy Péter neve szerepel a fran­cia nyelven megjelenő ma­gyar szerzők listáján. Ennél sokkal nagyobb az érdeklődés a magyar filmek iránt. A párizsi Magyar In­tézet évente 200—250 vetí­tést rendez a kultúrházakban és a filmklubokban. De nem­csak itt vannak jelen a ma­gyar filmek, hanem a városi mozikban is. Szabó István és Mészáros Márta filmjeit meg­szokták és elfogadták. Éppen a napokban mutatták be a Napló gyermekeimnek című művet. Színházi bemutató mind­össze egy olyan volt, amely­ben magyar művet magyar művészek adtak elő, méghoz­zá Nancy-ban, ahol a nem­zetek színházai találkoztak. Itt a Vígszínház mutatta be a Kőműves Kelement. Leg­alább ilyen érdekes volt az a két színházi előadás, amelyet Párizsiban, a Pompidou kul­turális központban rendeztek, s ahol francia művészek ad­ták elő — természetesen fran­ciául és a francia közönség­nek — Madách Az ember tra­gédiája című művét és egy Déry-darabot, az Óriás cse­csemőt. Terv még csak, de hadd említsem már most az Espace Pierre Cardin-t, amely az első szovjet rock­operát is bemutatta, a tervek szerint a jövő évben látja vendégül az István, a ki­rályt is, néhány előadásra. A magyar zenei élet kiváló­ságai 6űrűn megfordulnak Párizsban. Hol Kocsis Zoltán zongorázik a Chatelet balol­dalán levő Theatre Musical de Paris színpadán, hol a szemben levő Theatre de la Vilié látja vendégül Ránk: Dezsőt. Néhány napja ped g valóban látványos parádéja volt a magyar muzsikának: az egyik francia adó, a Rad o France Musique 48 órás mű­sort adott Budapestről Szere­pelt ebben a műsorban vala­mennyi ismert és elismeri művészünk, s a komolyzenei alkotások mellett helyet ka­pott a népi muzsika, az ope. rett és a dzsessz is. Nem lenne teljes a kép a képzőművészek nélkül. Ta­valy a textilművészek mutat­koztak be nyolc francia vá­rosban. Idén a fotóművészek jönnek Párizsba, jövőre pe­dig a fiatal magyar festők tár­latát tervezi a párizsi Ma­gyar Intézet. És végül a tudomány: je­lenleg öt francia egyetemei lehet a magyar nyelvet és irodalmat tanulmányozni, f-.t oktató munkának az egybe­hangolására elhatározták, hogv felállítják a Hungarológiai Központot. Ez az egyetem­közi intézmény kapja me azt a 2500 magyar nyelv könyvet is, amelyet a Sor­bonne épületében eay impor záns kiállítás keretében mu­tattak be az érdeklődőknek ... ö. Gjr. Cil-i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom