Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

1984. OKTOBER 6., SZOMBAT Ées szemiíiel Havonta ül ezer négyzet- méter különféle ipari burko­lóanyagot és mettlachit válo­gatnak és osztályoznak Men­den az Épületkerámiai Válla­lat telepén. Felvételünkön Ke­lemen Sándorné a családiház- épitkezéseknél is használa­tos burkolóanyagot, a mett- lachilapokat válogatja. Hancsovszki János felvétele H KISZ Pest megyei Bizottságának Illése Értelmes cselekvésre mozgósítani Emberközeli politizálás A KISZ politikai és tömeg­szervezeti jellegének erősítése mindenekelőtt az agitáció és a propaganda korszerűsítésével érhető el. E tevékenység nem szűkülhet le sem a politikai képzésre, sem a politikáról való beszélgetésre — át kell hassa a munka valamennyi te­rületét. Az írásos anyagban is szerepel, s a vitában is el­hangzott, hogy mindennek el­engedhetetlen eszköze az em­berközeli politizálás, a tájé­koztatás, az információcsere. Ä hősiesség logikája « ogy emlékezetünk mennyire nyúlik vissza az időbe, s képesek vagyunk-e végiggondolni egy-egy nagy történelmi sorsfordulónkat az utolsó konzekven­ciákig, nemcsak szándékon és lelkierőn múlik, hanem azon is, hogy birtokunkba jutnak-e a tények, amelyek­kel nyugodtan szembenézve, józanul mérlegelhetünk. Ta­valy látott napvilágot egy könyv az aradi vértanúkról, amelynek szerzője, Katona Tamás bevezető tanulmá­nyában arra int, hogy az ő esetükben is végre a tények­kel ismerkedjünk meg, ne érjük be a költészetből és szóvirágokból egybevegyített legendákkal. A köztudat már számukat illetően is pontatlan, hi­szen Aradon, szenvedett vértanúságot az 1849. augusztus 22-éri felakasztott Ormai Norbert ezredes, az 1849. októ­ber 6-án agyonlőtt Kiss Ernő altábornagy, Dessewffy ' Arisztid, Schweidel József tábornok és Lázár Vilmos ez­redes, az ugyancsak 1849. október 6-án felakasztott Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor Jó- »aek Poelt@nberg Ernő, Tötök Ignác és Vécsey Károly státÍOTnok. Valamint az 1849. október 25-én agyonlőtt Ka­zinczy Lajos ezredes. De velük együtt Aradon volt a bör­tön''ír rnegtébolyodott és elmebetegként meghalt Lenkey János tábornok is. aki csak szomorú és tragikusan gyors betegségének köszönhette, hogy megmenekült a kivég- ' zéstől. Nevüket azért idéztük, hogy azok hangzása és olva­sata szokottabb legyen a hősiességnek nem épp bőviben levő korszak embere számára, hogy a fül és a szem köny- •nyebben megőrizhesse a jövő korok magyarjai számára. Végigkísérni1 hőseinket vértanúságuk állomásain ezúttal hincs mód, hiszen hosszú lenne az 1848—49-es szabad­ságharc utolsó felvonásának, a világosi fegyverletételnek, majd a Haynau vérengző bosszújának tényszerű törté­netét most felidézni. Az meg végképp nem lenne könnyű, hogy egyetlen emlékezéssel visszaszorítsuk azt a köztu- - datban — a szabadságharc megítélésében — most is kí­sértő, nemzeti-romantikus, egyszerűsítő és csak hősök­ről és csak árulókról tudni akaró szemléletet, amely ránk maradt. Hiszen áruló volt-e Görgey, aki látta, hogy a több­szörös túlerővel szemben hadserege már nem tud siker­rel ellenállni, legföljebb elpusztulni értelmetlenül. Azt mondhatjuk, helyesen számított, amikor a kilátástalan ka­tonai helyzetben a kisebb rosszat választva, a cári csa­patok előtt rakta le a fegyvert. A szomorú aktus kife­jezésre juttatta azt a felismerést, hogy a korabeli Európa két legerősebb katonai hatalmának csapataival szemben nincs mód a további fegyveres ellenállásra, hogy „a függetlenségért harcoló magyar hadat a túlerő leverte, de nem adott fel semmit azokból az eszmékből, amelyek­nek lobogója alatt a szabadságharcot önfeláldozóan, szí­vósan és kitartóan végigküzdöttük”. A fegyverletétel után rövid idővel megkezdődött a példátlan megtorlás, amelynek hősi áldozatai az aradi Vértanúk. A kivégzettek közül egyik sem akart meghal­ni, hős mártír, vértanú sem akart lenni. De búcsúleve­leik és életük szívszorítóan keserű, utolsó percei bizo­nyítják, hogy. rendelkeztek a szükségszerűnek azzal a belső tudatával, és azzal az erővel, amely ahhoz kell, hogy az ember „a halálba induljon az élet kedvéért, s ereje legyen nyitott szemmel elviselni az élet egész pok- lat, lelkében a szépség, igazság nagyszerű, fenséges élet­himnuszát érezve.” Emberek voltak, akik a szabadsá­gáért és függetlenségéért küzdő nemzet erkölcsi tiszta­ságáért — mintegy nevében — mertek szembenézni a halállal. H ősök voltak, és helytállásukban legjobb erényeiket becsüljük. Cselekedetük, magatartásuk magas erköl- csisége avatja őket mintává, példaképpé, hogy ál­taluk is nagyobb legyen nemzeti közösségünk öntudata és erkölcsi ereje. Megismerkedve a magyar forradalom és szabadságharc leghűségesebb katonai vezetőivel, embe­ri arculatukkal, helytállásukkal, érzéseikkel és hitükkel, megbizonyosodhatunk afelől, hogy — bár volt köztük magyar, német, szerb és horvát származású, kiváló had­vezér és szerényebb katonai képességekkel megáldott tá­bornok is — az emberi tisztesség, a katonai becsület és 1 az igaz ügy tántoríthatatlan szolgálata jellemezte vala­mennyit. A történelem nem adott igazat Haynaunak, aki gő­gösen jelentette ki: ..Egy évszázadig nem lesz több for­radalom Magyarországon.” Mi tudjuk, hogy nekik lett igazuk, akik tiszta lelkiismerettel, bátran álltak bíráik elé, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy „mit .istennek megfejthetetlen végzete reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal, s az öntudat azon boldogító remé­nyében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” Csikós József A KISZ Pest megyei Bizottsága 1986-ig szóld programja a KISZ X., valamint az MSZMP XII. kongresszusa határozatának végrehajtá­sát szolgáló megyei feladatterv szellemében és a június 2-1 megyei küldöttértekezleten megfogalmazott főbb feladatok végrehajtásához ad segítséget. A dokumentum keretjellegű, igy lehetőséget hagy az időközben felvetődő új kérdések, tennivalók beillesztésére. A megye sajátosságainak megfelelően négy területet fog össze: a KISZ poli­tikai és tömegszervezet jellegének erősítése; a rétegmunka differen­ciált továbbfejlesztése; részvétel a gazdaságpolitikai feladatok meg­valósításában; lakóterületi munka, szabadidős tevékenység, A napi­rendet elözelisen, Írásban terjesztették be, ezért azt a vita tükrében ismertetjük. Jó alkalmat adnak a köz ügyeiben való részvételre a közeljövő kiemelkedő politikai eseményei: az MSZMP XIII. kongresszusa, felszabadulá­sunk 40. évfordulója, a képvi­selő- és a tanácstagi választá­sok, a VIT. Az előrelépés érdekében a határozat kiemeli, hogy a po­litikai képzésben oldottabb formákat keli alkalmazni, s hogy a különböző tanfolyamo­kat elvégzett aktivisták a fel- készültségüknek megfelelő munkát kapjanak. Ezek a ten­nivalók egyben meghatározzák a megyei politikai képzési központ feladatait. A vitában felszólaló Molnár Gábor hang­súlyozta, hogy az új oktatási módszerek kidolgozása, a te­rületi szintű speciális képzé­sek mellett, & különböző réte­gekkel való foglalkozás is ke­rüljön bele a tematikába. Rétegek a mozgalomban Molnár Gábor felvetése azt is jelezte, hogy jobban kell figyelni az egyes rétegekhez, sőt mikrorétegekhez tartozó fiatalokra, hogy a mozgalom­ban terepet találva, mind töb­ben csatlakozzanak az ifjúsági szervezethez. Azt is szóvá tet­te, hogy nemcsak a helyzetü­ket, törekvéseiket kell felis­merni, hanem az érdekeik ér­vényesítését is fel kell vállal­ni. A határozat minden réteg- rp vonatkozóan megjelöli a tennivalókat, a vita mégis csak a középiskolás korosz­tály problémáit érintette. En­nek az az oka, hogy a fiata­lok ekkor találkoznak először a KISZ-szel, ekkor lehet kell megnyerni őket a mozgalom­nak. Nemoda István, az út­törő—KISZ átmenet nehézsé­geiről szólt, s támogatta azt a gondolatot, hogy a családi életre nevelés, a vitakultúra kialakítása fontos feladat. Sze­merei Károly budaörsi KISZ- titkár az egyetemista, főisko­lás és értelmiségi fiatalok párttaggá nevelését, ajánlását szorgalmazta. A határozatban ez is helyet kapott, csakúgy, mint az életkezdés feltételei­nek ' javítása valamennyi ré­teg számára. Konkrét vállalásokat A határozat gazdaságpoliti­kával foglalkozó része kieme­li, hogy az ifjúsági verseny- formák, vállalások jobban igazodjanak a helyi igények­hez, a konkrét feladatokhoz. A fiatalok vállaljanak részt az. innovációs folyamatok meg­gyorsításában, és általában a gazdasági reform továbbfej­lesztésének feladataiban. Do- moszlai Gábor, a Dunakeszi Hűtőház KISZ-titkára és Ka­nén László, az Óbuda Tsz fia­talja szerint az EMKT, a FAT-mozgalnak, az alkotó if­júság pályázatok kiírása egy­re nagyobb nehézségekbe üt­köznek. ötletek hiányában, vagy mert munkaidőn túli el­foglaltságot is követel, sok helyütt formálissá váltak ezek a törekvések. Miklós László, a KISZ Pest megyei Bizottságá­nak titkára többek véleményét összegezve azzal érvelt, hogy a nagykátai példa — regioná­lis, több tsz-t összefogó FAT- ot hoztak létre —, bizonyítja a forma életrevalóságát. Az anyagi érdekeltséget azonban növelni kell. A lakóterületi munka értel­mezésében alapvető szemlélet- változás szükséges. Az adott településen élő valamennyi KISZ-tag, szervezet feladata, a helyi érdekek feltárása, kép­viselete, részvétele a telepü­léspolitikai célok kidolgozásá­ban, a szabad idő hasznos el­töltésének elősegítése. A vi­tában is hangot kapott, hogy a községi bizottságoknak job­ban együtt kell működniük a helyi párt-, állami, társadal­mi szervezetekkel. A fiatalok szabad idejének eltöltését, mű­velődési. szórakozási igényeit a művelődési intézményekkel, a sportegyesületekkel egyezte­tett programokkal kell kielé­gíteni. ★ A KISZ Pest megyei Bizott­sága, az 1986-ig szóló program mellékleteként elfogadta a te­rületi és megyei küldöttérte­kezleteken felvetett kérdések, javaslatok alapján összeállí­tott feladattervet is. Kövess László A SZOT megvitatta 0] fonnák, új módszerek A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tar­tott A tanácskozáson részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is. Első napirendi pontiként Gál Lászlónak, a SZOT főtitkárhelyettesének előadói beszéde alapján a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésének kérdését és az ehhez kapcsolódó szak- szervezeti feladatokat vitatta meg a tanácsülés. Gál László elmondta, hogy a SZOT elnöksége munkabi­zottságokat hozott létre a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztési terveinek, az ezzel kapcsolatos vélemények tanulmányozására. Tapaszta­lataikra, ajánlásaikra alapoz­va a szakszervezetek tevéke­nyen részt vettek és részt vesznek a jogszabályok előké­szítésében. A SZOT titkára kifejtette, hogy a közeljövő egyik leg­kritikusabb kérdése az ár­emelkedések korlátok között tartása. Az előadó részletesen foglal­kozott az érdekegyeztetés kér­déseivel, kifejtve, hogy a nép­gazdasági irányítás legfelsőbb szintjén hangolják össze a dolgozók legszélesebb rétegeit érintő ügyeket, például a dol­gozók foglalkoztatásának, reál­bérének, az emberek reáljö­vedelmének alakulását, a mun­ka biztonságának, a szociálpo­litikának, a vállalati szociális ellátás helyzetének kérdéseit. Gál László végül a vállala­tok irányításának módszereiről beszélt, s szólt a szakszerve­zetek növekvő feladatairól. Gál László beszédét vita kö­vette, amelyben Havasi Ferenc is felszólalt. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta a gazdaságirányítás továbbfejlesztésével kapcsola­tos szakszervezeti .feladatokról szóló határozati javaslatot. További napirendi pontként Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke szóbeli kiegé­szítést fűzött a magyar szak- szervezetek nemzetközi tevé­kenységéről előterjesztett el­nökségi jelentéshez, amely rá­mutat, hogy a magyar szak- szervezetek az utóbbi években széles körű, élénk nemzet közi tevékenységet fejtettek ki. A tanácsülés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Segítőtársa az Avtron Az idén mintegy 490 ezer hűtőgépkompresszor motort gyár­tanak Ikladon, az Ipari Műszergyárban. Képünkön Pető Margit meo-átvevő Avtron-berendezés segítségével ellenőrzi a vil­lanymotorok állórészeinek elektromos paramétereit Hancsovszki János felvétele Negyven éve fortén! Akció este nyolckor Alt crtsébet-hid budai hídfőjének északi oldalánál egy szerény emlékkő található. A járókelők alig veszik észre, pedig a kis márványlap históriás időket idéz. Huszonkét évvel az események után, 1966. október 6-án avatták fel, hogy ez­zel jelöljék meg a Gömbös-szobor he­lyét, ami ellen a kommunista partizá­nok 1944. október 6-án robbantásos ak­ciót hajtottak végre. A Gömbös Gyula-szobor fehér már­ványtömbje nemcsak egy akamok em­ber emlékműve volt, de egy egész kor­szak jelképévé is vált. A néhai minisz­terelnök csodálta Mussolinit, s ő volt az első kormányfő, aki hivatalos látoga­tást tett a hatalomra került Hitlernél. A magyar fasizmus szálláscsinálója volt, s az általa kezdeményezett politika egye­nes úton vitte az országot a háborús ka­tasztrófa felé. Az ágyúk pedig már itt dörögtek Sarkadnál, Békéscsabánál. A párt katonai bizottsága már szep­tember végén utasította Fehér Lajost, hogy a vezetése alatt álló partizáncsa­patok egyikével hajtson végre támadást a tábornok-miniszterelnök Döbrentei té­ri fehér márvány szobra ellen. Az ak­ciónak demonstratív, figyelemfelkeltő szerepet szántak. Bizonyítani akarták, hogy élnek és működnek az ellenállás erői, s megkezdték harcukat a Horthy- rendszer ellen. Az akcióval tanúsítani kívánták, hogy az ország népe elveti a gömbösi utat, békét, szabadságot, tár­sadalmi és szociális felszabadulást akar. Ha jelkép volt a szobor, jelképesnek érezhetjük az ellene intézett támadást is. A gőgösen felszegett fejű, tábornoki mentét viselő szobor sohasem nyerte meg az emberek tetszését. Egy erősza­kos politikát, a nácibarát irányzatot képviselte. Az emberek jó részét irri­tálta. Akadt valaki, aki sósavval teli üveget vágott hozzá, majd 1944 szep­temberében arról adott hírt az illegá­lis Szabad Nép, hogy a szobrot valaki leöntötte kátránnyal. Az akció végrehajtását Fehér Lajos a Marót fedőnevet viselő csoportra bíz­ta. Ennek vezetője Padányi Mihály („Marót”) mérnökhallgató volt, aki ma a Magyar Antifasiszta Ellenállók Szö­vetségének elnöke. Hozzá társult „Vé­ső”, azaz Egri János vegyészmérnök és Janikovszky Béla („Ostor”) orvos. fi partizánok október első napjaiban kapták meg az akcióra szánt robbanó­anyagot. A terepet gondosan felderí­tették, kidolgozták a megközelítés, a végrehajtás és a visszavonulás mozza­natait. Nagy forgalmú helyről volt szó, ahol a legkisebb hiba is végzetessé válhatott volna. Már az akció időpont­ját is kitűzték,'sőt, a helyszínre is ki­vonultak, amikor megérkezett a párt tiltó határozata. A kommunisták kez­deményezésére a Magyar Front ezek­ben a napokban ugyanis memorandu­mot juttatott el Horthyhoz, amelyben az uralkodó osztályokat együttműkö­désre hívta fel egy németellenes for­dulat esetére. A demokratikus pártok joggal vélték úgy, hogy a kiugrás ese­tén a kormányzó kezében lévő hadse­reg, a tisztikar, az államgépezet be­kapcsolódása döntő fordulatot hozhat, ígéretet kaptak arra is, hogy a mun­kásság részére fegyvereket biztosítanak. A Gömbös-szobor elleni akció ezt a kapcsolattervezést zavarhatta volna meg, ezért helyes döntés volt a rob­bantás leállítása. Néhány nappal később azonban ki­derült, hogy a horthysták fontosabb­nak tartják osztályérdekéiket, mint a nemzet jövőjét. Fehér Lajos írja: Né­hány napra rá parancsot kaptam: haladéktalanul fel Kell robbantani a Gömbös-szobrot. A választás október 6-án este 8 órára esett. Ez a nap volt Gömbös halálának 8. évfordulója is. A terepet Egri derítette fel, miközben Padányi egy akasztófaszerű léccel, a szoboralak lábához helyezte a robbanó­töltetet a már sistergő gyújtózsinórral. Az akció végrehajtását Janikovszky Béla biztosította. A robbanást meg­előző visszavonulásra már alig néhány percük maradt. A detonáció a büszke márványszob­rot a csizmánál leszakította talapzatá­ról, a test lezuhant, darabokra tört. A környék messze fehérlett a márvány­törmeléktől. A főkapitányság politikai osztálya Cser István felügyelő veeztésével több mint 100 detektívet vezényelt a tette­sek nyomába. Az akció kivitelezése azonban tökéletes volt, a lécdarab ki­vételével áruló nyom nem is akadt. A nyilas és jobboldali sajtó már másnap. acsarkodó támadást intézett a baloldal ellen. PÍ2rcfék tfi itö történelmi jelentősé­gűvé vált. Az ilegális harcosok, ellen­állók, partizánok tevékenysége e nap­tól számban megsokszorozódott, mérete, jelentősége megnövekedett. Az akció jeladássá vált. A szó itt már a fegy­vereké! — hirdette a párt röplapja. Még kilenc nap volt hátra a Horthy- proklamacióig. Október 15-tel végleg lelepleződtek azok az illúziók, hogy az ország felelős vezetők segítségével ki­kerülhet a háborús katasztrófából. Az ellenállók számára nem maradt más választás, minthogy önnön erejükre, szövetségeseikre támaszkodva meg­kezdjék a széles körű harcot a fasisz­ták ellen, a szabadságért, a felszaba­dulásért. Gazsi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom