Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

Van másik öröm az ürömben is le­het. S mivel gyakoribb, hogy csöbörbe esett ember még a vödörbe is belehull, említünk egy példát az előbbi állításunkra. Hétfőn a gödöllői autó­busz-végállomásról három­negyed egykor induló túrái járat gépkocsija a Besnyő vendéglő mellett lerobbant. Nincs levegő, nem mehe­tünk tovább biztonságosan, mondta a sofőr, s a temp­lom előtti autóbuszforduló­ba hajtva megfordultunk, visszasiettünk a végállo- nfásra, természetesen rövi­dített úton, elkerülve a Szabadság teret. A tartalék-autóbusz ve­zetője már jött is felénk, s '. érte, szálljuk át az ő ma­sinájára. Ha jól emlékszem, mindössze negyedórát kés­tünk. b. g. 11, ■ I Ol A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1984. OKTÓBER 31., SZERDA Közlekedésbiztonsági nap Megszívlelendő tapasztalatok /írsmmérőgyár Kommunista műszak Kommunista műszakot tar­tanak a gödöllői Ganz Áram- mérőgyárban két hét múlva, november 17-én. A kommu­nista műszak bevételéből a vállalat bogácsi üdülőjének kerítését készítik el. Gandhi. Kétrészes színes, szinkronizált indiai—angol történelmi film. 4 és 8 órakor. Itt van a rosszabb idő. Eső eshet, pára Csapódhat az útra, s hidegben jegesedhet a pá­lya, a főút, a mellékút. Nincs kivétel: a latyakos időben mindenütt rosszabbak a köz­lekedési lehetőségek, mint nyáron. Az út mellett a gép­jármű tulajdonságai is rosz- szabbak, éppen azok, amelyek a közlekedésbiztonságot csök­kentik. A kopottabb gumiab­roncsok jobban megcsúsznak, az egész nyáron beporosodott, elkoszolódott lámpaburák a szürkületben, ködben kevésbé teszik láthatóvá a járművet, mint tavaszi, nyári verőfény­ben. JcS lássák Egyebek között ezek is in­dokolják, hogy ilyenkor, ősz végén, tél előtt gyakrabban hallunk róla, hogy szaporod­nak az ellenőrzések. Ezek so­rában volt fontos esemény, hogy a Pest megyei Közleke­dési Felügyelet gödöllői mű­szaki csoportja, a gödöllői közlekedésbiztonsági tanács Agrártudományi Egyetem Elsők az országban Sikeres volt az a több éve folyó beiskolázási módszer, amelynek révén a korábbi másfélszeres túljelentkezéssel szemben legutóbb két és félsze­res jelentkezés volt a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karára. Része van ebben per­sze annak is, hogy a mező- gazdaság, a gépesítése iránt növekszik az érdeklődés. Az idei tapasztalatok ráadá­sul azt mutatják, hogy az új felvételi rendszer sem okozott törést, a fiatalok felkészültsé­ge megfelelő volt. A gépész­karra jelentkezők száma 1976 óta most volt a legmagasabb. A felvettek belső arányáról is érdemes szólni: figyelemre méltó, hogy a fizikai dolgozók gyerekeinek felvételi arányát tekintve az egyetemek között országosan első ez a kar. Forgalmistaképzés Várják a fiafaJskat segítségével, és a Gödöllő Autójavító Kisvállalattal kar­öltve közlekedésbiztonsági na­pot rendezett a hét végén, szombaton. Hajnali hat órától szaporán érkeztek az autósok nemcsak helyből, Gödöllőről, hanem a környező községekből, vala­mint többen Vácról, Dunake­sziről és Monorról is, hiszen a felügyelet ebben a körzet­ben hirdette meg akcióját. Déli egy óráig hetvenhaton keresték fel a kisvállalat te­lepét, ahol a vizsgabiztosok megfelelő tanulságot szűrhet­tek le gépjárműveik állapo­táról. Sokan jöttek azért, hogy amennyiben gépkocsijuk al­kalmas minősítést kap, meg- hosszabbíttatják a napokban lejáró forgalmi engedélyt. — Milyen hibákat észleltek a behozott gépkocsikon? — A legtöbb gondot a vi­lágító- és jelzőberendezések­nél találtuk. Még mindig gya­kori, hogy fordítva van beköt­ve a távolsági és a tompított fényszóró, hiányos a rend­számtábla megvilágítása, nem működik valamelyik oldali irányjelző — mondja Sáfrány István, a közlekedésfelügye­leti csoport vezetője. — Az az igazság, hogy sokkal több figyelmet kell fordítani a most következő időszakban a gépjárművek kivilágítására, arra,... hpgy. a gépkocsivezető jól lásson, és őt is jól lássák. MsgkosszaSibítva — Bizony, a látni és lát­szatni elvnek kevesen tesznek eleget, s persze más hiányos­ságok is akadtak ezúttal is — folytatja Bálint János vizsga- biztos, aki Tóth Lajos, Bo- hunka Pál és Mráv István segéd vizsgabiztosokkal tevé­kenykedett ezen a napon azért, hogy kiszűrjék a hibá­kat. — Nem túlságosan jó arány, hogy az eddig ellenőr­zött kocsikból csupán huszon­ötnek adhattunk megfelelő bi­zonyítványt. Ezen a rostán persze olyanok is fennakad­tak, akiknek gépkocsiján nem működött jól az ablaktörlő, az ablakmosó vagy mondjuk ma­gas volt a kipufogógáz szén- monoxidszintje. Noha ezeket a hibákat jól ismeri, egy-egynél mégis fel­kapta a fejét Molnár Erik, a Gödöllő Autójavító Kisválla­lat műszakvezetője, aki talán arra gondolt: ha ennyi hibát találnak a biztonság ellenőrei, lesz mit javítaniuk a jövő hé­ten. Bizony így lehet, persze ők most nem tartottak műsza­kot, ám a közlekedésbiztonsá­gi napon az autófelügyelet emberei az egyszerűbb beállí­tásokat, mint például a fény­szórókét helyben elvégezték. Műszak nem volt — Hány forgalmi engedélyt hosszabbítottak meg? — Mostanáig tizenegyet - mondja Sáfrány István, majd még hozzátette: — Szeret­nénk, ha az általunk kiszűrt hibákat, hiányosságokat ko­molyan vennék legalább azok, akik eljöttek. Jámbor János, a MÉM Mű­szaki Intézet ügyintézője: — Hacsak tehetem, kihasz­nálom a Gödöllőn tartott köz­lekedésbiztonsági napokat — mondja, miközben Trabantjá­ra támaszkodik elégedetten. — Nem volt hibája, így aztán nekem is meghosszabbították a forgalmi engedélyt. Isaszegről érkezik az újabb ügyfél. — Egy Skodát hoztam, ele­ve azzal a céllal, hogy levizs­gáztassam — mondja Garasa- nin Sándor, autószerelő kis­iparos, akinél persze nem na­gyon találhatnak hibát, hiszen ha valaki, akkor ő mint szak­ember biztosan tudja: mi mindennek kell rendben, üzemképesnek, biztonságos­nak lennie egy személygépko­csin. Fehér István Ügy tűnik: egyelőre nem vonzó a közlekedési pálya a sínpályán haladó járművek körül. Amint azt mi is megír­tuk, s még időszerű: a gödöl­lői HÉV-üzemegység érettsé­gizett lányok és fiúk jelentke­zésére számít a novemberben induló öthónapos forgalmista­képző tanfolyamra. Eddig ke­vesen jelentkeztek, pedig nagy szükség volna rájuk, hiszen a huszonöt, harminc éve egy­helyben itt szolgáló forgal­misták, irányítók jelentős ré­sz-» nyugdíjba készül. Kellene az utánpótlás, amelynek egy­úttal gyors előmenetelt is ígér­hetnek. A HÉV-nél lényegében a vasúti szolgálatra is előkészí­tik a fiatalokat. Arra a pácá­ra, amelyre egykor nálunk is külön érdem volt bejutni. Most, ha nem sikerül megfe­lelő számú szakembert kiké­pezniük, hamarosan gondban lesznek: kikre bízzák a HÉV- szerelvények forgalmának irányítását, a váltók, a sorom­pók kezelését. Forgalmi szol­gálattevőik most is nagyon so­kat dolgoznak azért, hogy a megszokott forgalom fenntart­ható legyen. A gödöllői Szabadság tér rendezésének részeként megszépül az Yrkel Ferenc iskolával szemközti rész is. A Városgazdálkodási Vállalat két dolgozója: Hevér Mihály és Laczkó József boros­tyánhajtásokat ültet az ágyasokba Hancsovszki János felvétel« Gondoskodni is szabcd Hitvány munkát néni ad ki Kiflit vásároltam kedvelt üzletemben. A pult mögül megkaptam az árut. A papír­csomagolás szétnyílt, a kiflik a földre estek. Dühösen kifa­kadtam. — Szörnyű, hogy így csomagolnak — mondtam, mire egy fehér munkaköpe­nyes, bájosan mosolygó, már őszülő hölgy, aki valószínűleg a részleg vezetője volt, így szólt hozzám: — Kérem, én tisztában vagyok azzal, hogy a beosztottam, akire most dü- höngeni tetszik, rosszul cso­magolta az ön által vásárolt árut, s rossz eladó. Jobbat is alkalmazhatnék, de ezért a pénzért nem kapok jobbat. Egyáltalán: senkit nem ka­pok' A méltatlanságomat csitító hang nem lepett meg. Hallot­tam ezt már autószervizben, hallottam üzemben, termelő- szövetkezetben, amikor a szá­monkérésre így válaszolt a sértett: Ezért a pénzért mit akar, főnök? Mérhetetlen teher Sok népművelőt ismerek, akik nap mint nap elmondják — nem cinikusan, hanem ke­serűséggel: Ezért a pénzért! A népművelő kevesebbet keres, mint más diplomás ember, ugyanakkor mérhetetlen a megterhelése, sokszor lehetet­lenek a munkakörülményei, iszonyúan sokat várnak el tő­le, és bár panaszkodik, mégis csinálja: szakkört szervez, ki­rándulást vezet, előadások kö­zönségét toborozza, tanfolya­mot hirdet, plakátot fest és ragaszt, pénzéhes haknibrigá­dokkal vitázik, diszkósokkal alkuszik. Nem kiégetten, hanem lel­kesen, sok esetben megszállot­tan, és mégis ezt mondja: Ezért a pénzért! Viszont a munkáját, teljesítményét nem fogja vissza. Fejéregyházi László, az isaszegi művelődé­si ház igazgatója a közelmúlt­ban egy héten át éjjel-nappal dolgozott. Lengyel népi együt­tes vendégeskedett a faluban, akiknek az igazgató a nap huszonnégy órájában rendel­kezésükre állt. Percenként Novák Lászlóné, az aszódi nagyközségi közös tanács mű­velődési főelőadója sem pihen az elkövetkezendő hónapok­ban, amikor saját hivatali munkája mellett száz és száz órát dolgozik majd az V. Gal- ga menti népművészeti talál­kozó sikeréért. Nem ismeri a szabad időt Polónyi Péter sem, aki reggeltől estig talpal, es­tétől reggelig pedig újabbnál újabb ötleteket szül, hogy a helytörténeti gyűjtemény gon­dosan megrendezett kiállítás­sal köszönthesse Gödöllő fel- szabadulásának negyvenedik évfordulóját. Más pályáról is hozzunk Az állattenyésztők Inkább csak panaszkodnak. Szerintük munkaigényes és drága a ter­melés, alacsony a jövedelme­zősége. A panasznak ellent­mond, hogy az állatállomány számottevően nem csökken, sőt egyes ágazatokban növek­szik is. Miért van így? Az ál­lattenyésztésről nem könnyű lemondani. Korábban támoga­tást kaptak a gazdaságok a telepek építéséhez, s ezeket most hasznosítaniuk kell. Más­sal pedig alig képzelhető el — tömeges méretekben — a hasznosítás, mint az éppen ott levő állatállománnyal. Ä felét nyújtja Kényszer is tehát az állatte­nyésztés fenntartása. Persze nemcsak emiatt döntenek a tenyésztés mellett a szakembe­rek. Hogy nem keresik a visz- szafejlesztés útjait, annak gaz­dasági okai is vannak. Az állat ugyanis gyorsan forgat­ja a pénzt, folyamatos bevé­telhez juttatja a gazdaságot, tehát segít egyensúlyban tar­tani a pénzügyeket. Erre most különösen nagy szükség van, hiszen a hitelek kamatai ma­gasak, ezért igyekeznek mi­előbb visszafizetni a gazdasá­gok a kölcsönöket. Az állattenyésztés fenntar­tásához népgazdasági érdek is fűződik. Jelenleg a mezőgaz­dasági termelésnek fele az ál- jattartásból származik, s ez az arány növekedett, hiszen 1972- oen még csak 43 százalékos volt a részesedés. Hasonló vál­tozások tapasztalhatók az exportban is, hiszen a mező- gazdaság külpiaci értékesíté­sének ugyancsak felét adja az állattenyésztés. Tehát sem a mezőgazdasági nagyüzem, sem a népgazdaság nem mondhat le az állattenyésztésről, ami­nek inkább a fejlesztése a so­ron következő feladat. Az intenzív állattenyésztés mellett szólnak a tradíciók is. Ez abból következik, hogy a magyar mindig állattenyésztő nép volt, s ezt a hagyományt napjainkban igyekeznek meg­őrizni. Ezért az ágazat sze­rény jövedelmezőségét a ter­melési eredmények javításá­val akarták növelni á gazda­ságokban. A tények minden­esetre erre engednek követ­keztetni. Az egy kocára jutó hústermelés tizenhárom esz­tendő alatt csaknem 500 kilo­grammal növekedett, s tavaly elérte az 1804 kilogrammot. Ugyanebben az időben az egy tehénre jutó tejtermelés 2420 literről 4145 literre emel­kedett. A világon mindössze négy ország van, amelyik ezer literrel volt képes a tejterme­lést javítani. Az sem vitatható, hogy az példát. Dr. Baranyai Géza osztályvezető főorvos a szabad idejének jelentős részét is a betegei között tölti. Dr. Kön- czöl Mihályt, Hévizgyörk köz­ségi orvosát a nap minden percében felkereshetik a bete­gek. És oldalakon át sorolható lenne a névsora azoknak, akik nem mondják, hogy ezért a pénzért kevesebb is elég! — Bennem mindig ellenér­zést kelt ennek a százszor vagy talán ezerszer hallott mondatnak a tartalma — vé­lekedett a problémáról Sőregi János kartali tanácselnök —, mert amikor valaki kevesli a pénzt, ezzel indokolja a selejt- jét. a hanyagságát, a nemtö­rődömségét. Ügy érzem, hogy ez a fajta ember a jól vég­zett munka örömét sem isme­ri, s a munka az ő számára kizárólag adok-veszek ügylet. Intézkedtek — Számtalan példa bizo­nyítja is, hogy az emberek sokasága nem tud rosszul dolgozni. Nem képes hitvány munkát kiadni a kezéből. A mi falunk híres arról, hogy az itt élők az elmúlt évtize­dekben milliókkal mérhető értékben végeztek társadalmi munkát. Épülhetett iskola, or­vosi rendelő, óvoda, játszótér, útburkolat vagy vízvezeték, akik a munkában részt vet­tek, sosem kérdezték, sosem mondták: ezért a pénzért! üzemi hajlandóság találkozott a támogatással is. Központi segítség nélkül nem kerül­hettek volna az országba a nagy tejtermelő képességű holsteinfriz tehenek, nem épülhettek volna gyors ütem­ben új istállók. De nem kevés a gazdaságok érdeme sem, hiszen rendbe tették takar- ménytermesztésüket, megszűnt az országban a takarmány­hiány. Mindezek segítették az állattenyésztést, de a jövedel­mezőség elmaradt a várako­zástól és a panasz nélkül el­viselhető mértéktől. Kivált­képp akkor, ha a növényiét- melés nyereségéhez hasonlít­juk. A tapasztalatok szerint száz forint befektetéssel a nö­vénytermelésben 20 forint nyereséget lehet elérni átlago­san, az állattenyésztési ága­zatokban viszont ezt nem le­het produkálni. Ezért mond­ják a szakemberek: a növény- termelés jövedelmét feletetik az állatokkal. Persze nem egyformán, s így különbözőképpen fejlesz­tették az ágazatokat is. A szarvasmarha- és juhlétszám voltaképpen változatlan ma­radt az elmúlt tizenhárom év­ben, ugyanakkor a sertés- és a baromfiállomány jelentősen gyarapodott. Ez volt a gazda­ságok érdeke. Importból Ezek az arányok azonban nem igazodtak az ország adottságaihoz. Hazánkban nagy kiterjedésű legelők, ré­tek vannak, de ezek termelé­sét csak a tömegtakarmányt fogyasztó állatok — a szarvas- marha és a juh — haszno­síthatják. Számuk azonban kevés a legelők nagyságához képest. Másfelől a legelőket is elhanyagolják a gazdaságok, alacsonyak a hozamok. Válto­zás csak befektetés révén re­mélhető, de ez nem érdeke a gazdaságnak, hiszen a rétek, legelők termését szerény jö­vedelmezőségű ágazatokban hasznosíthatják. Ezért fejlődött gyorsabban ,a sertés- és a baromfitartás a gazdaságokban. Ez pedig a magasabb abrakfogyasztassa! járt együtt, s így például fe­hérjetakarmányokból 800 ezer tonnát importálni is kell. Eb­ből a helyzetből csak úgy le­het kimozdulni, hogy meg­változik az állatállomány ösz- szetétele. A tervek szerint nö­velni kellene a kérődzők ará­nyát, csökkenteni az abrakfo­gyasztókét. Csakhogy ez mindaddig óhaj marad, amíg a terme­lés jövedelmezősége éppen az ellenkezőjére ösztönzi a gaz­daságokat. V. F. J. Mindig becsülettel dolgoztak a legjobbat és a legtöbbet nyúj­tották. Sokan tanúsíthatják Sőregi János szavainak igazságát, miként arra is akad tanú, hogy az elmúlt években szá­mos központi intézkedés tör­tént, amely a keserű, a kiáb­rándult, a gyengén kereső embereknek szolgáltatott igaz­ságot. Ne maradjon ol — Fontos lenne — mondta Darnyik János művezető —, hogy a munkahely bérezésé­ben erősebben érvényesüljön a differenciálás elve. Arra gondolok, hogy egymás mel­lett dolgozik két ember, és mind a kettő ugyanazt mond­ja: ezért a pénzért? Akkor meg kellene vizsgálni kettő­jük munkáját. Legtöbbször nem vesszük figyelembe azt, hogy az egyik hiába mondja, hogy ezért a pénzért, többet nem kaphat, mert nem képes többet produkálni. A társa tudna többet termelni, de ő is csak annyit kap, mint gyen­gébb képességű kollégája. — Ezért kopott közhellyé a sokat emlegetett ezért a pén­zért kérdés. Nem lenne szabad elmaradni a rákérdezésnek, ami így hangozhat: ezért a munkáért? Miért is járna a gyenge teljesítményért vasta­gabb boríték? Sok munkahelyi vezetőt el­gondolkoztathatnak a műveze­tő gondolatai. Mert ezért a pénzért gondolkodni is szabad. F. M. ISSN 0133-185» <aBdaH61 Hírlap) Pénzügyi egyensúly Érdek és kényszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom