Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

1984. OKTOBER 31., SZERDA * Ev végére üzemben Hulladékégető Előreláthatóan az esztendő végére üzembe helyezik a Fő­városi Csatornázási Művek dunakeszi szennyvíztisztító te­lepének hulladékégetőjét. A svájci Gelni cég technoló­giája alapján készülő létesít­mény a település és a János- hegy nyugati oldalán található tüdőkórházak fertőzött kom­munális hulladékát hivatott besűrítés után elégetni. Jelenleg a Szellőzőművek szakemberei a szerelési mun­kálatok befejezésénél tarta­nak. Az automatikus rendsze­reket fölkészítik a próbákra, ellenőrzik a villamos szerel­vényeket, az elektromos szer­kezeteket. A helyszínen dolgoznak a csatornázási művek emberei is, akik szintén az utolsó mű­veleteknél-járnak a terepen. Most fektetik le a munkaár­kokba a telepi vezetékeket, kábeleket, s készítik elő a ke­zelőépületeket az üzembe állí­tásra. Gázhoz és olajhoz Évente több ezer darab különféle típusú gáz- és olajégő ké­szül Szigetkahnon a Pestvidéki Gépgyárban. Kénünkön: Mil- kovics János szerelő a PGG 80-as gázégő végszerelésénél Hancsovszki János felvétele [áüideni a hátrányokat Már ébred az alvó település Dunaharaszti a fővárost körülölelő agglomerációs öve­zet egyik tipikus települése. Önálló, a nagyközség fejlő­déséhez anyagilag is hozzájáruló, jelentős ipari üzeme nincs. Húszezer lakója közül a keresőképesek 80 száza­léka Budapesten dolgozik. Átmeneti otthont nyújt több mint háromezer embernek, akik az ország távolabbi te­rületeiről jobb kereseti lehetőség, új egzisztencia remé­nyében indultak a főváros felé, de a lakáshiány meg­torpanásra késztette őket a küszöbön, és hosszú időre megállapodtak a nagyvárossal határos település olcsó al­bérleteiben. Mostohagyerek Infrastruktúrájának fejlesz­téséről mintha évtizedeken ke­resztül megfeledkeztek volna. A helybeliek szerint azért volt a falu sokáig mostohagyerek, írért nem dőlt el egyhamar, hogy a fővároshoz csatolják-e. minit külső kerületet, vagy megtartja büszke, ám szegé­nyes önállóságát. Ma már nem tudni, igaz-e a múlt homályába vesző legenda. A statisztika mindenesetre ar­ról beszél, hogy Dunaharasz- ti'i az elmúlt évtizedek során főként a lakosság gyarapodott, nem az ellátásukat szolgáló in­tézményhálózat. A helybeliek azonban mintha ebbe is bele­nyugodtak volna. Hiszen a nr.mka után jut még idő a fő­városban bevásárolná, s HÉV- vcl, busszal könnyen elérhetők a színvonalas szórakozási le­hetőségek is. A családi ház, a fő- vagy az albérleti otthon sz!rite csupán éjszakai szállás­helyül szolgált. Dunaharaszti alvó település volt. A hosszan tartó közöny és érdektelenség után azonban az utóbbi években mintha ébre­dezni kezdene a falu. Talán a környező települések — köz­tük Szigetszentmiklós. hasonló lélekszámúval — látványos fej­lődése. talán a tény. hogy ma­gától nem mozdul előre a vi­lág. késztette arra a helybelie­ket. hogy alaposabban körül­nézzenek saját portájukon. Srját erőből — Nem volt könnyű meg­mozdítani a befelé forduló fa­lut — mondja Németh János- né, a nagyközségi tanács el­nöke. — Az elmúlt néhány év­ben azonban — a tanács saját bevételeinek felhasználásával — elég szép eredményeket ér­tünk el, s ez úgy tűnik, kedvet adott az embereknek az együttműködéshez. Bővítettük az orvosi rendelőt, gyógyszer- tár épült a faluban. Száz hely- iyel bővült az óvoda befoga­dóképessége, s így ma már minden felvételi igénynek ele­get tehetünk. A napközi bőví­téséhez már másfél millió fo­rint értékű társadalmi munká­val járultak hozzá a szülők és a gyárak, üzemek, helyi rész­legei. Igyekszünk végre eredményt elérni a pedagógusok leteleoí- tésében is. Az óvodák, általá­nos iskolák és a gimnázium majd’ háromszáz pedagógust foglalkoztatnak, s a tíz szol- galati lakás nem volt elegendő a fiatalok itt-tartásához. Ta­valy adtunk át két pályakez­dőknek kényelmes otthont nyújtó garzonlakást, idén pe­dig további öt szolgálati la­kást építünk saját erőiből. A nagyközség fejlődése iránti fokozódó érdeklődést jelzi, hogy évről évre mind több a falugyűléseken a részt­vevő. Tavaly szerveztük meg első Ízben a járdaépítési ak­ciót, amely a vártnál nagyobb sikert aratott a lakosság köré­ben. Két év alatt 32 kilométer járda épült a faluban, s mind több utcáiban ássák ki mellette a vízlevezető árkot is. hogy a csapadék ne tegye tönkre a társadalmi munka eredményét. Sokan szívesen vállalkoznának újabb feladatok megoldására is. de sajnos, a legégetőbb gondjainkon társadalmi mun­kával nem lehet segíteni, s a saját bevételünk is kevés a megoldásukhoz. Otthonteremtés — így több évtizede húzó­dik a villanyhálózat felújítása. A vezetékek negyven százalé­ka régóta korszerűsítésre szo­rul, s vannak még teljesen el­látatlan településrészek is. Idén ugyan ismét eljut az elektromos áram egy ilyen te­rületre, a Dél-Pesti ELMU-vel közösen fedezzük a költsége­ket. de a végső megoldást csak a teljes korszerűsítés jelentené. A másik, sokakat érintő gondunk, amelyben nehezen tudunk előrelépni, o lakás- és a telekhiány. Háromszázötven telekigénylőt tartottunk nyil­ván, amikor sor került a leg­utóbbi kilencven építési telek parcellázására. A többieket biztatni se nagyon tudjuk. hogy mikor juthatnák építési lehetőséghez. Igaz ugyan, len­ne helyünk mintegy 200 lakás felépítésére több szintes, cél­csoportos, vagy OTP-laikóte- lepkánt. de a területet feltét­lenül csatornázni kellene, s ez jelenleg megoldhatatlannak tűnik. A falu egy másik, külső részén jelentős költségekkel járó kisajátítás után lenne csak mód a terület rendezésé­re. parcellázásra. Erre csak a következő ötéves tervidőszak­ban vállalkozhatunk. Nem biztathatjuk semmi jó­val a tanáesilakás-igénylőket sem. A nagyközség 160 állami lakása igen rossz állapotban van, karbantartásukról évtize­deken keresztül senki nem gon­doskodott. A költségvetési üzem megalakulása óta apránként próbáljuk azokat felújítani. A tanácsi lakásokban élők szo­ciális helyzete — s persze, a telekhiány — nem biztosítja az egészséges mozgást, állami lakás csak elvétve ürül meg, válik ismét kiutalhatóvá. Pe­dig jogos igénylő lenne albér­lőink java. de sokan a hely­beliek közül is. Figyelmet érdemel A társadalmi összefogás, a belső tartalékok feltárása, amint látjuk, az agglomerációs övezetben is sokat javíthat az életfeltételeken. Ám a helyi bevétel, az önerő nem elegen­dő a súlyos, nagyobb anyagi áldozatot igénylő feladatok megoldására. S bár tudjuk: ke­vés az, amit mostanában a me­gye települései között eloszt­hatunk. fejlesztésre fordítha­tunk, mégis figyelmet érde­mel az ébredező nagyközség, nehogy kedveszegetten, ismét álamba merüljön. Márványi Ágnes Solymári hétköznapok Nyáron több a gond, mint télen Ore!épés azért tapasztalható Életveszély a pincék felett Akár a kelt tészta, úgy dagad-gyarapszik Solymár nagyközség. Ma már hatezer állandó lakója van, s ezt az egyébként is felduzzadt létszámot kora tavasztól késő őszig további ezrek gyarapítják: a nyári csúcsidényben óvatos becslések szerint is nyolc-tíz ezerre gyarapszik a csendet, a jó levegőt kedvelők révén a solymári lélek- szám. A kedvelt üdülőcentrum tanácsi illetékeseinek persze gyakran fő a feje: miként oldják meg az első­sorban hét végén érződő ellátási feszültségeket? kisáruház, ám úgy tűnik, hogy a következő ötéves cik­lusban sem lelkesednek a partnerségért. Pedig a solymá­ri tanács — az anyagiak függ­vényében — messzemenően támogatná az építkezést, ame­lyet azonban önerőből képte­lenek vagyunk megvalósítani. — Az üdülő- és kiskerttulaj­donosok inváziója nemcsak a közellátásban, hanem a ven­déglátásban is jókora többlet­tennivalót jelenthet. 1 — A Pest megyei Vendéglá­tóipari Vállalat a község terü­letén .üzemelő három egységét kiadta gebines vállalkozásba; ezek a vendéglők bizony meg­lehetősen szerény komfortfo­— Bizony, egyáltalán‘nincs könnyű dolgunk — vallja be Seres István, a solymári nagy­községi tanács vb-titkára. — A téma már többször szerepelt vb-üléseink napirendjén, fon­tosságát valamennyi községi vezető érzi, s a lehetőségek szerint mindent el is követnek a jobbításért. Aki nem ismeri az adottságainkat, el sem tud­ja képzelni, mennyire meg van kötve a kezünk, milyen nehéz bármily aprókat is, de előrelépni. Itt van például a Templom téri népbolt, amely 150 éves épületben működik; az üzlethelyiség többszöri át­alakítás után sem alkalmas a forgalom lebonyolítására. Ha lehet, még rosszabb a helyzet az élelmiszerüzlet melletti húsboltban, amely alá van dúcolva, s egyidejűleg kiérde­melte az életveszélyes besoro­lást. Két-három évvel ezelőtt csaknem összeomlott a hús­bolt, miután az alatta levő ré­gi pincerendszer akár a kár­tyavár, kezdett beroskadni. A feltöltés ellenére sem múlt el a veszély, megoldást egy új, megfelelően felszerelt, hűtő­pulttal rendelkező üzlet fel­építése jelentené. A vendéglátás nehézségei — Mi erre a lehetőség? — A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ter­veiben már erre az ötéves tervre be volt ütemezve egy kozatúak. Valami előrelépés azért tapasztalható, de a zök­kenőmentes ellátást még a magánvállalkozások bekapcso­lódása sem biztosíthatja. — Minden feszültség első számú forrása országszerte a kenyérellátás ingadozása, aka­dozása. Solymáron is gondot okoz? Szállítások zökkenőkkel — Sajnos, semmi jót nem mondhatok. Különösen nyáron nehéz a tervezés, mert jó idő esetén többszörös mennyiségre lenne szükség, mint esős hét­végen. A legnagyobb baj az, hogy akármennyit rendelnek is szakembereink, a szállítás mindig teljesen bizonytalan Ki vagyunk szolgáltatva a szállítómunkásoknak. S ezen a téren bármiféle szemléletbeli változásra hiú ábránd lenne számítani. Jocha Károly Rendezik a Savoysi-kastély környékét A tavat átszeli a töltés Elkezdődhet az építkezés A ráckevei Savoyai-kastély, a néhány évvel ezelőtti felújí­tás óta, részben az építőművé­szeti alkotó munka, részben az egyre fejlődő nemzetközi konferenciaturizmus otthoná­vá vált. Mindkét tevékenysé­get zavarja az épület előtt hú­zódó nagy forgalmú főút. Már évek óta napirenden van, hogy Ráckevén a lakott területeket elkerülő, új utat építsenek. A régi gond várhatóan a kö­zeljövőben megoldódik. Elké­szült az új út terve, s a ha­tósági engedély kiadása után az építkezés megkezdődhet. A tervezők egyébként rend­kívül érdekes, újszerű megol­dást választottak. A kastély mögötti tavat átszelő, kétszer egy nyomsávú töltést építe­nek, s ez kapcsolódik az or­szágos főközlekedési útvona­lakhoz. Az első ütemben, az útnak csak azt a szakaszát építik meg, amely a kastély körüli forgalom elterelését biztosítja. A munkát a követ­kező tervidőszakban folytat­ják. A környék rendezésével le­hetőség nyílik arra, hogy a kastély körüli területet parko­sítsák. A Pest megyei Építő­ipari Tervező Vállalat már el­készítette a parkosítási terve­ket. K. Z. A •mikor kinyitotta az ajtót és belé­pett az előszobába, meglepődött, hogy a felesége még mindig a konyhában van. Szabadnapon, vagyis hétfőn, amikor a televízió nem láncol­ja a fotelbe, rendszerint korán lefe­küdt, hogy kipihenje a múlt hét fára­dalmait. Levetette őszi-tavaszi kopott felöltőjét, cipőjét, aztán papucsba búj­tatta lábát es bement a konyhába. — Szervusz, anyuci, hát miért nem feküdtél le? — lépegetett közelebb fe­leségéhez, hogy szokásához híven hom­lokpuszit adjon neki. Az asszony elrántotta fejét. — Hol voltál? — csattan rekedtre si­keredett éles hangja. A férfi ritkuló, őszes hajtincseibe túrt. — Anyuci, de hiszen tudod, hétfő van, a nyugdíjasklubban sakkoztunk. — És ha nem sakkoztatok? Az öreg megdöbbent. — Hogyhogy nem sakkoztunk? — Nem voltam ott, nem láttam, én pedig csak azt hiszem el, amit láttam — replikázott az asszony. A hokedlin ült, arcát paskolta, köz­ben egy széles tégelyből kenőcsöt ke- negetett rá. — Ki volt itt? — kérdezte az ura, amikor leereszkedett egy hokedlire. — Ki lett volna? — nevetett gúnyo­san az asszony. — Szóval így takarga­tod a magad disznóságait. Ezek a jelenetek gyakran megismét­lődtek az elmúlt esztendőben, de az öregember nem vette komolyan. Az öregedés bolondériája, gondolta, és ki­tért minden ütközet elől. Most is fel­állt, hogy bemenjen a szobába. — Nem válaszolsz? Szóval: hol vol­tál? — ripakodott rá a felesége, aki majdnem elmosolyodott, mert lánya szavai jutottak eszébe: mama, támad­ni kell, és akkor nyert ügyed van. És ki kell harcolni mindent. Egyetlen na­pot se mulaszthatsz el. Különben mit ér az élet, ha nem tehetjük azt, amit akarunk. — Már mondtam, és nem ismétlem meg, mert nem vagy süket. Én szóltam, amikor elmentem, nem úgy, mint te, amikor elmegyek kiflancolod magad és elmégy csatangolni a városba. Csak ak­kor tudtam meg, hogy merre jártál, ha valamelyik ismerősünk szólt, hogy lá­tott itt meg itt... Különben kérdeztem valamit: ki volt itt? Bába Mihály: Vili arzona — Senki — csattant a felesége hang­ja. — Átöltözöm — mondta az öregem­ber —, és vacsorázom, de uborkát nem kérek. — Ezt nem is a te beledbe szántam, ez arcpakolás, ha nem tudnád. — Szóval megint viharzónába kerül­tél — sóhajtott az öreg. — Milyen viharzónába? Mit beszélsz itt össze hülyeségeket. Ha részeg vagy, ha képes vagy elinni csepp jövedel­münket, a gyereked, az unokád utolsó falatját, akkor csak dögölj le. Az öreg átment a szobába, levetet­te zakóját, házi köntöst öltött. Felesége utána eredt. — Erre sincs semmi válaszod? — De van. Nagyon sokszor, még a gyerek előtt is a szemembe vágtad: hazudsz! Én most mondom, hogy ha­zudsz. A lányunk volt itt! Az asszony abbahagyta vörösödő, ráncos arca pakolását. — És ha ő volt itt? Miért kell ne­kem beszámolnom arról, hogy ki volt itt? — És nekem miért kell beszámol­nom, hogy hol voltam? Egy lépésnyire álltak egymástól. Gyűlölködve fürkészték a hajdani sze­relmes arcot. Szemük fehérje megtelt vörös vérerekkel, látásuk szint váltott. Az öregember felrántotta a vállát. — Eddig mindig csendben marad­tam, ha a lányod viharzónába sodort, de most már elég volt! Nem szóltam, amikor levágattad a hajad és bodorí- tottad, nem szóltam, amikor olyan tor- zonborz frizurát csináltattál, amilyet a prostituált Maca, nem szóltam, amikor megkurtítottad a szoknyádat, hogy zsí­ros térdkalácsod beleolvadt a combod­ba, mert így látta mindenki aki arra nézett, ahol ültél, és természetesen mo­solygott, amit te dicséretnek vettél, holott csak gúny volt. Nem szóltam, amikor a fürdőszoba megtelt fürdősók­kal, kenőcsökkel, isten tudja, milyen pakolásra való tégelyekkel; nem szól­tam, amikor apró, színes bugyik lep­ték el nap nap után a fűtőtesteket., nem szóltam, amikor újra meg újra csináltattad a fogadat a maszeknál, engem meg az SZTK-ba akartál za­varni, hogy ne herdáljam el a gyerek­től, az unokától a pénzt. Nem szóltam, amikor új ruhákat varrtál magadnak, s elhittem, hogy a príma anyag fillé­rekbe kerül, de akkor sem, amikor öl­tönyt akartam venni és azt mondtad, hogy vegyek a zsebpénzemből, amit úgyis csak elherdálok. Nem vettem öl­tönyt, és nem is veszek, a leszakadt gombjaimat felvarrom magam, a kisza­kadt ingemet bestoppolom, a zoknimat magam mosom, ,és ha húst akarok en­ni, veszek egy vagy két disznólábat és megfőzöm magamnak! Nem szóltam! Most sem szemrehányásként mondom, de a hétfőt nem adom neked! A hétfő a klubé, ahol sakkozás közben min­dent elfelejthetek. De arra vigyázz, hogy ne kerülj gyakran a lányunk vi­harzónájába, mert pórul jársz. Amit ő még megtehet, azt te már nem tehe­ted meg. ö még mondhatja, ha egy, két hónapig boldog lehetek valakivel, miért ne lehetnék, hiszen olyan gyorsan öregszünk és legalább emlékünk le­gyen! Te abba a világba, ha ezerszer is elátkozol, már soha nem kerülhetsz be! Ha nem vagy ostoba, ezt meg kell értened. 1 önkretetted az életemet — üvöl­tötte az asszony. Vérvörös arcáról szinte kaparta le a pakolást. — Nem, még most sem akarod, hogy bol­dog legyek! Irigyelsz tőlem m'ndent. Még a lányomtól is el akarsz idegení­teni. Pedig ő csak jót akar nekem, ne­kem, nekem hogy csinos, szép, friss, pedáns maradjak, és hogy tetszedjem az embereknek Irigy kutya voltál mindig. Nem változtál. És azt irigyled tőlem a legiobban, hogy én milyen könnyen változom, milyen könnyen tudok alkalmazkodni még a lányom nemzedékéhez is. Irigyled, hogy rajtam felejtik még a férfiak a tekintetüket. Az öreg legyintett, kuncogva neve­tett. Gyorsan levetkőzött, lefeküdt, Még éjfél után is hallotta, hogy dúl- fúl a felesége a konyhában, a fürdő­szobában. Hiába, megint viharzónába került, gondolta, de talán még kikec­mereg belőle. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom