Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

jr 1984. OKTÓBER 28., VASÄRNAP Viscgrád nem bevehetetlen Ösztönző kudarcok Messze már a nyár, az ősz­ből kifelé haladunk, mégis ér­demes visszapillantani. A nyá­ri szezon kulturális rendez­vényeiről rendszeresen beszá­moltunk, közreadtuk tapaszta­latainkat. Azóta értékelések, mérlegek születtek, az érintet­tek összegezték a tanulságo­kat. Így került terítékre a legutóbb a visegrádi nyár rendezvénysorozata a megyei tanács művelődési bizottságá­nak ülésén. A már hagyományos szentr endrei programokat idén tér­ben és időben kitágították. El­sőként Visegrád kapcsolódott be a majdan dunakanyari nyárrá bővítendő eseményso­rozat házigazdáinak sorába. Nem véletlenül. A természeti adottságok, a történelmi em­lékek szinte tálcán kínálják a lehetőséget közönség csalogató 'tyűsorok szervezésére. A ko­rábbi kezdeményezések alap­ján is alkalmas helyszínnek ígérkezett. A Gyertek játszani Visenrádra című gyermeknapi rendezvény például évről évre több résztvevőt vonz, egvre gazdagabbá, színesebbé válik, s most sem okozott csalódást. Bábák közt Az idén először egész nyár­ra kívántak tartalmas időtöl­tést nyújtani az idelátogató hazai és külföldi turistáknak, valamint helybelieknek. Má­justól augusztusig tizenkét hétvégére terveztek progra­mot; színházi előadástól kezd­ve a pantomimen, a szórakoz­tató műsorokon keresztül egészen a komolyzenei elő­adásokig. A rendezésben több Intéz­mény vett részt: a visegrádi Mátyás király Művelődési Ház, a Mátyás király Múzeum, a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár, a megyei idegenforgalmi hivatal, a Kö- zép-Dunavölgyi Intéző Bizott­ság és a Pilisi Állami Park­erdőgazdaság. Természetesen nem egyforma súllyal fs sze­reppel. Ügy tűnik, a sok bába között elveszett a gyerek. Még akkor is, ha a szervezés, a gyakorlati lebonyolítás elsősor­ban a helyi művelődési ház feladata volt. A művelődési bizottság elé terjesztett anyag így fogal­maz: „A rendezvények le­bonyolításában több szervezési hiba történt, melyek következ­tében a programsorozat nem hozta a várt eredményt. Több rendezvény elmaradt — szín­házi előadás, táncház —, vagy nem a tervezett színvonalon valósult meg — például a ki­rakodóvásár.” Elgondolkoztató az az adat, amely szerint az összes költség meghaladta a kétszázezer forintot — ez a művelődési ház teljes évi költ­ségvetésének felel meg —, ez­zel szemben mindössze négy­ezerötszáz forint bevétel áll. Rossz arány, akkor is, ha a műsorok elsődleges célja nem az anyagi haszon volt. Mégis, mi lehetett az oka a kudarcnak? A tervezésnél nem tisztázták, melyik produkció milyen közönségre számíthat. A tapasztalat azt mutatta, hogy az idegenforgalmilag is vonzó, nagyobb nézőseregre számottartó műsort csak ran­gos együttesekkel lehet szer­vezni. Nem számoltak kellő­képpen a szükséges feltéte­lekkel sem. Egyszemélyes mű­velődési ház — amilyen a vi­segrádi is — nem képes ekko­ra feladatta! megbirkózni. Eh­hez tárgyi adottságai sincse­nek. Nem vált be a sokat idézett közmondás sem, miszerint a jó bornak nem kell a cégér. A propaganda hiányosságai ugyanis nagyban hozzájá­rultak a sikertelenséghez. Va­lamennyi plakát késve készült el, s azok terjesztése is meg­oldatlan maradt. Ä folytatás Mindebből sokan azt a kö­vetkeztetést vonhatják le, hogy a visegrádi nyár egyszer és mindenkorra megbukott. Sze­rencsére maguk a rendezők és mindazok, akik a dologban még érintettek — ellenkező módon gondolkodnak. Az idei tapasztalatok alapján keresik a módját, hogy a jövőben női­ként lehet ezeket a buktató­kat elkerülni. Mert abban mindannyian megegyeznek, -hogy a kezdeményezést -foly­tatni kell. S éppen ezért nem haszontalan most visszatérni a már-már feledésbe merülő nyár eseményeire. Itt az ideje a következő szezon program­jairól dönteni. Az elképzelé­sek, a szükséges intézkedések már formálódnak. S magán a bizottsági ülésen is számos megszívlelendő, használható javaslat hangzott el. Annyi bizonyos: a következő nyáron a visegrádi rendezvények si­keréért a Pest megyei Műve­lődési Közvont és Könyvtár lesz a felelős. M. N. P. Milyen az egyetemi közművelődés? A Nemzeti Múzeumban Igaz, hogy a tanulás az első a királyné ruhája /. El kell oszlatni egy félreér­tést: az egyetemek nem azért } vannak, hogy a környezetüket í felvlrágozó kulturális íellcgvár- y. rá változzanak, hanem azért, Y, hogy jó szakembereket képez- j zenek. Ezt a féligazságot azért y kell előrebocsátani, mert gyak- < ran esünk túlzásokba. Gödöl- y lön járva olyan véleményekkel í is találkozni, hogy a GATE- íí röl úgy engednek el liatalokat, j hogy alig van közük a müvé- í ízetekhez, egy nyári táborban í pedig maguk a diákok kriti- í zálták az egyetemi klubéletét. J Kétségtelenül a tanulás az el- j ső, ám az sem mellékes, ho- j gyan tesznek eleget az értcl- C miségi létből fakadó kultúra- V. közvetítő szerepnek a falvak- Y. ba áramló agrárszakemberek. ^ Milyen hát az egyetemi köz- Y, művelődés? , Dr. Janik József nevelési rektorhelyettest éppen gon­dok között találom. Az a ba­jok forrása, hogy több be­jegyzés van a kalendárium­ban, mint ahány nap. A tava­szi szünetben Gödöllő lesz a gazdája az agrár közművelő­dési napoknak, ám ugyanak­kor kér helyet magának a marxizmus—leninizmus tudo­mányos diákkörök országos ta­lálkozója. Márpedig egyiket sem lehet elhalasztani, mert csak a tanítási szünetben tud­ják elhelyezni a tömérdek résztvevőt: a kollégistákat do­logidőben i?em lehet emiatt kilakoltatni. A jövő gondjai holnapra maradnak, most más a téma. Az egyetemi közmű­velődési bizottság nevelési és közművelődési titkárai: Gut László tanársegéd és dr. Ha­jós László segítenek az eliga­zodásban. Hamar megered a szó. a rektorhelyettes a Mű­velődési Közlöny egyik szá­mát teszi az asztalra. A tar­talomjegyzékbe rajzolt kariká­val jelölt és a közoktatás és felsőoktatás fejlesztésének programjáról szóló passzust. Nevelési terv — Nem dicsekvésképpen mondom, egyszerűen tény, hogy már több mint tíz esz­tendeje igyekszünk megfelel­ni az értelmiségképző funk­ciónak, holott ez csak nap­jainkban vált igazán követel­ménnyé — lapozza a közlönyt dr. Janik József. — Annak ide­jén az elsők között készítet­tünk nevelési tervet, azzal a céllal, hogy megkönnyítsük a hallgatók beilleszkedését a tá­gan értelmezett szakmai kul­túrába, a közéletbe, s hogy az egyetemi évek alatt lehetősé­get adjunk a szabad idő élve­zetes eltöltésére. Azt hiszem, természetes, hogy a tananyag­hoz kapcsolódó ismeretterjesz­tés a legfontosabb, ám mel­lette 31 klub, öntevékeny cso­port működik, nem egy váro­si kitekintéssel. — Az egyetemet nem sza­bad össztéveszteni egy műve­lődési házzal, itt a tanulás az első — mondja Gut László. — De azon belül is a szaktár­gyakra figyelünk, mert azt senki sem várhatja el a hall­gatóktól, hogy mindenben, a művészetekben is ugyanolyan jártasak legyenek. Persze nem teszünk le róla, s a tanárok igyekeznek-úgy megtartani az órákat, hogy az értelmiségi tu­dat beleivódjék a diákokba. Kollégiumi rádió — Az egyetemek a világ minden táján zárt egységet al­kotnak, ez a természetük — veti közbe dr. Hajós László. — Mégis azt szeretnénk, hogy még több szállal kapcsolód­junk a városhoz, öntevékeny művészeti csoportjaink a kör­nyék fiataljai közül is tobo­rozzák a tagságukat, az ének­kar, a diákszínpad pedig kö­zös vállalkozás. Ha az elszi­geteltség vádja ér bennünket, akkor nem szabad elfelejteni, hogy ennek történeti okai vannak. Emlékszem, hogy ami­kor a hatvanas években fel­épült a kollégium, hirtelen 1500 ember közművelődéséről kellett gondoskodni: hamaro­san megalakult a színjátszó- kör. a népi tánccsoport, a film­klub. — Akt Itt megszokja a nyüzsgést, az később sincs meg .nélküle — állítja Gut László. — Sok. olyan esetről tudunk, hogy egy-egy faluban, de még városban is innen ki­került mérnökök vezetik a néptánccsoportot, s más szá­lakkal is kötődnek a válasz­tott ltakó-, illetve munkahe­lyükhöz. Gut László éppen a megyei diák klub ok szerepéről mesél­ne, ám elröppent az idő. A fia­tal tanársegédnek órája van, de ugyanakkor az asztal mel­lé telepedik dr. Prieger Ká­roly, a kollégium igazgatója. — A megyei diákklubok, mint az elnevezésből is kidé rül. az azonos megyéből szár­mazó fiatalokat fogják össze — mondja az igazgató. — Az egyetem és a helyi tanácsok megállapodása szerint azt szol­Egy szép, igaz könyv A második vonalban ŐSZINTE MÜ korúnkról, amelyben élünk. így jellemezhetném Földes László A második vonalban címmel most megjelent önéletírását, amelyet a Kossuth Kiadó a politikai könyvnapok­ra adott közre. Nehéz helyzetben van a recenzens, hiszen személyesen ismeri a szerzőt még Fejér megyéből, ahol lap- szerkesztőként többször volt alkalma ta­lálkozni és beszélni vele. Földes László is éppen arról ír könyve fülszövegében, hogy élete során sokszor került kényes helyzetbe, ütközött össze ma is élő em­berekkel. Egyes esetekben igaza volt, máskor tévedett. De mégsem hallgathat ezekről a súrlódásokról, ütközésekről, hiszen akkor nem írna igazait, márpedig megfogadta, hogy csakis a tiszta igazat írja, úgy, ahogyan megtörténtek a dol­gok. Földes Lászlóval sok minden tör­tént. Egy nagyon bátor ember, akit ko­runk, a kommunista mozgalom nevelt ilyen megalkuvás nélküli emberré, aki bármilyen nehéz helyzetben is becsü­lettel helytállt. Nagyon nehéz és szép élet adatott meg neki. s reméljük, hogy még sokáig kö­rünkben él egészségben és nyugodt, bé­kés körülmények között. A most het­venéves személyiség a hét évtized alatt nagyon sokat megélt és átélt. Ismert, hogy ő volt az újpesti partizánmozgálom vezetője, akinek irányításával megszer­veződött 1944 őszén a fegyveres ellen­állás Újpesten, s ez a partizáncsoport nagyon sok embernek az életét mentette meg. s járult hozzá a magyar politikai és íegworcs ellenállás megteremtéséhez.. Leírja indíttatását, a kommunista mozgalomba kerülését, eszmélését. azt. hogy miként lett kommunista. Hogyan segítették szaktársai, munkatársai, hogy megtalálja az utßt a mozgalomhoz, hi­szen a vidékről városba, munkáskömye- zetbe került fiatal faipari munkásnak nagyon nehéz volt megszoknia környe­zetét. Leírja a sztrájkokat, a Hoirthy- pribékek kegyetlenkedéseit, a börtönben töltött sanyarú hónapokat, azokat a sokszor ismétlődő pillanatokat, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, amelyek mégis megedzették, s sziklaszilárd em­berré formálták, aki megalkuvás nél­kül küzdött a régi rend megdöntéséért, s nemcsak várta a felszabadító szovjet csapatokat, hanem tett is érte, hogy fel­szabaduljunk. AZ ŰJ ÉLET indulását is nagyon szé­pen, szubjektív erővel, megindítóan ír­ja le, ahogyan megindult a fővárosban az élet. ahogyan szervezték az alapszer­vezeteket, s ahogyan elvtársaival, bará­taival, harcostársaival odaálltak. hogy megteremtődjék a demokratikus, szo­cialista Magyarország — felejthetetlen részletek a könyvében. Tanult, dolgozott, igyekezett megbí­zatásának eleget tenni. Mindig a máso­dik vonalban dolgozott, felnézett veze­tőire. azokra, akikkel az illegalitás ne­héz és küzdelmes éveiben tartotta a kapcsolatokat. Fenntartás nélkül bízott bennük, s csak nehezen eszmélt, hogy a politikának is lehetnek kanyargósak az útjai. Megdöbbenés is érte. nem is egy, hiszen olyan elvtársai kerültek a tör­vénysértések. a személyi kultusz áldo­zatai közé. akik a főnöket munkatársai, barátai voltak. Maga se tudta, hogy mit tegyen, hogvan cselekedjen abban az időben, de dolgozni, irányítani, az em­berekkel foglalkozni kellett, hiszen na­gyon fontos beosztásokban dolgozott, sokszor még töprengésre sem volt ideje, mód ja. Nemcsak végrehajtotta az utasí­tásokat, hanem saját véleményét is han­goztatta, amely mellett kitartott, még akkor is. ha ezért hátrány érte. ha meg­szenvedett is érte. Két dologban sohasem ingott meg: hitt a pártban, a kommunista mozgalom­ban, a Szovjetunió, a szocializmus ere­jében, elkötelezettségében, s ez minden nehézségen átsegítette. Dolgozott káder- osztályokon, minisztériumokban, egy ideig a Dunai Fos mű-építkezéseknek volt a szervező párttitkára, Csepel pártbizottságának titkára, került olyan területre is. amelyet nem ismert, mint a Külkereskedelmi, a Földművelési Mi­nisztérium. A fiatalabb nemzedék már úgy ismer­te őt. mint a Hungexpo vezérigazgató­ját, de előtte nagyon mozgalmas, te­vékeny munkát végzett. Az élete egy kicsit a felszabadulás utáni, vezetésbe került nemzedékek élete is. Könyvében tükörképet tart az olvasó elé: így szüle­tett meg az új világ, ilyen nehezen, sok áldozattal és rendkívül kanyargós uta­kon. de végül is visszavonhatatlanul győzött és megszilárdult hazánkban a szocialista társadalmi rend. Ennek egyik küzdő munkása, középvezetője volt Földes László. A SZERZŐ egy kristálytiszta logiká­val megírt és felépített olvasmányos kö­tetet tett le az asztalra, amelynek nagy tanúsága, túl azon, hogy történelmünk egy darabját mutatja be, hogy íme: itt van egy kommunista ember, aki éle­tével példázza a jövőbe vetett hitet, a szocialista társadalom győzelmét. Amint összegzésében maga írja: „Emlékezé­seimben azt igyekeztem bemutatni, ho­gyan lett egy fiatal asztalossegédből ön­tudatos munkás, mozgalmi ember, egyi­ke azoknak, akiket a felszabadulás, a magyar társadalom gyökeres átalakítá­sa kimozdított a »pályáról«, vezetővé emelt." Ennek a története Földes László ön­életrajzi ihletésű írása. Gáli Sándor gálják, hogy erősödjenek a leendő munkahelyhez kötődő szálak. Szakmai, politikai, kul­turális rendezvények sokasá­ga segít ebben. A közéleti sze­repvállalás másik jó iskolája a TIT-előadók képzése: a gye­rekek azt is megtanulhatják, hogyan kell kiállni az emberek elé. A külföldi diákok sem ma­radnak magukra, nem feledik honnan, miért jöttek. A ba­rátsági tanács őket tömöríti. Kiállításokat, élménybeszámo­lókat, klubesteket tartanak. Üj ismereteket szereznek és adnak át. Dr. Prieger Károly a kollé­giumi rádióról beszél, arról, hogy milyen kulturális, politi­kai műsorok készülnek, mi­ként lehet beszólni a technika segítségével a folyosókról az egyenes adásba. A pinceklub­ra terelődik a szó. Kiss Pál István és Steiner Róbert hitet­lenül fogadja, hogy valaki is kifogásolhatja a programokat. A klub vezetői azt mondják: aki rossz hírüket kelti, az még hallomásból sem ismeri a kínálatot. Mindjárt sorolják is: hétfőn társas tánc, kedden táncház, szerdán videokiub, csütörtökön zenei és irodalmi programok, szombaton és va­sárnap diszkó várja a fiatalo­kat. Mindez hihetetlenül olcsó árakon, s nemcsak az egyete­misták számára. Kölcsönös érdek A búcsúzkodás közben el­hadart félmondatokból derül ki, hogy még mennyi minden­ről nem esett szó: a nagy ren­dezvényekről, a táborokról, a 286 ezer kötetet számláló könyvtárról, az egyetemi lap­ról. Dr. Janik József így som­mázza: — Az emberek különfélék, nálunk is azok. Hiábavaló vol- nR^agadni, hogy egy sz.uk.ré- •teg" ilyen vagy olyan okok miatt visszahúzódó. De nem ez az általános! A hallgatók igényeit szolgáljuk, sokszínű, változatos teret teremtünk a szakmai,' kulturális gyarapo­dáshoz. Mindezt nyitottan, mert fontos a városhoz fűző­dő kapcsolat. Kölcsönös ér­dek. Kövess László Micsoda történelmi nyomo­zásra adhat okot egyetlen ru­ha! Ki hordta, mikor viselte, milyen anyagból van, hogyan maradt meg? Csak ezekre a kérdésekre adott válaszokból is regény kerekedhetne. Mint ahogyan a budapesti Nemze­ti Múzeum látogatói gazdag történeti anyag kíséretében te­kinthetik meg Habsburg Má­riának, II. Lajos magyar ki­rály feleségének — talán menyegződ — ruháját. Lakáskultúrabolt A ■ Izlésformálón Barna-fehér portál, hívoga­tó kirakat. Vácott, a nem is olyan régen nyílott lakáskul­túra-üzlet az utca másik» ol- .daiáról is átcsalogatja a járó­kelőt. Mégha nem is akar va­laki vásárolni, lenyomja a kilincset és belép. A Duna- környéke Ruházati és Házi­ipari Szövetkezet szerződéses üzletében sok minden megta­lálható, ami eddig nem volta városban. Szép kerámiák, gyertyatartók, apró miniatú- rák, függönyök, egyszerű vona­lú bútorok kelletik magukat. mRa DIÓ FIGYELŐ Találkozások. Sokait töp­rengtem mi miatt idegenke­dem ettől az alaposan meg­fogalmazott, megszerkesztett műsortól. Emberi sorsokról szólnak a történetek, magáno­sokról, párkeresőkről, szere­lemre vagy szeretetre vágyók­ról. Olyanokról, akiknek tör­ténete happy endre végződik, s másokról, akiknek ugyan egyelőre nem sikerült, de to­vábbra is határtalanul bíz­nak a jövőben. Közben anda­lító muzsika, a szférák zené­je elektronikus tálalásban. Le­begés, boldogság, egy könny­csepp a szemünk sarkában. El­szorul az ember szíve. És mégis idegesít ez a mű­sor. Kimódoltnak, hamisnak érzem, pedig nem lehet az. Hogyan is lehetne, hiszen sa­ját fülemmel hallom a vallo­másokat, s akik elmondják, nem játszanak szerepet. Saját élete epizódját eleveníti fel az idős úr, akii szerelmét majd kilencvenévesen találta meg. A valót meséli a fiatal lány, akit szántszándékkal veszített el az anyja, s most annyi év után nővérére lelt. Miért ké­telkednénk annak a hölgynek az őszinteségében, aki egyszer­re három urat is tud — lelki­leg — széretni. Mi bajom végül is ezzel a műsorral? Olyan hatásos, mint az alkonyi erdő patakkal és szarvassal, olyan megható, mint egy piterygő kislány. Csakhogy mindezek mellé még veszélyes is. A rádió igazmondásába vetett hit és a technika tökéletessége, meg­győző ereje mögé rejtőzve tit­kolja el előlünk, hogy amit hallunk, nem más, mint rádiós giccs. Napközben a fiatal diplo­másokról. Lám, lehet így is. A Napközben egyszerűen zenés délelőttnek, beszélgetőtársnak, szolgáltatásnak hirdeti magák Nem fél, hogy a riportok kö­zötti szünetekben elhangzó slágerek miatt komolytalan­nak ítéltetik, s attól sem, hogy az egyik nap szolgáltatásaink apró cseprő gyatraságait, más­kor pedig olyan komoly témá­kat tűzzön mikrofonvégre, mint a fiatal diplomások hát­rányos helyzete. Miért is idegenkednének az ilyenfajta párosítástól, amiké- mindkét téma százezreket érint közvetlenül, s a hiányos­ságoknak közvetve valameny- nyien kárát látjuk. — Mert — most már csak a' péntek délelőtt elhangzott mű­sorról szólva — úgy hiszem, mindenki érti, hogy a létmi­nimumon élő fiatal értelmisé­giek gondja mindenkit sújt. A rosszul fizetett, tudásához képest feladatokkal alig-alig ellátott mérnök felnőtt korá­ban is terhet ró szüleire, de még nagyobb baj, hogy elma­rad az a különösebb beruhá­zást sem igénylő haszon, amit a sok tudós emberfő hozhatna létre. Persze a gazdaságnak sem minden ága bánik ilyen mos­tohán ifjú szakembereivel. Az agrármérnökök — mint hallot­tuk, a GATE diplomásai is — nagyobb lehetőségeknek, biz­tosabb jövőnek nézhetnek elé­be, például Pest megyében. A Perjés Klára szerkesztette és vezette műsor teljes egészé­ben nem dolgozhatta fel a kérdéskört. De amiről szólt, azt őszintén és alaposan tette, s véleményét sem rejtette vé­ka alá. Egy fecske ugyan nem csi­nál nyarat, de sok ilyen jó műsor biztosan segít megta­lálni az üdvözítő megoldást. Csulák András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom