Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

mnr »WY. »ff] 1984. OKTOBER 27., SZOMBAT X Gyáiríá és «Saru Egy esztendőre tervezik a 2. számú főút dunakeszi szaka­szának átépítését a KM Köz­úti Igazgatóságának szakem­berei. Jól halad a szennyvíz­csatorna építése. Jelenleg a gyűrűket egyenként emelik helyükre. Hancsovszki János felvétele A jobb ellátásért Páty enyhülő feszültségei Kedvcsináló tanácsi döntések Az iskola utcai kenyérbolt előtt hosszan kígyóznak a leendő vásárlók, a sor csak szép lassan araszol. A gya. nútlan látogató első pillanat­ban’arra gondol, hogy a vé- letlenek összejátszása alakí­totta ezt a hétköznap délelőtt indokolatlannak tűnő csopor­tosulást. Szabó Zoltánná, a pátyi községi tanács vb-titká- ra azonban arról tájékoztat, hogy korántsem egyedi eset­ről van szó. — Sajnos, mindennapos ez a jelenség — mondja — és nem is csak az Iskola utcai boltunkra jellemző. Sokat dol­goznak négy élelmiszerüzle­tünk eladói azért, hogy sike­rüljön ezt a nagy forgalmat levezetni. — Községünkben jelenleg négyezren laknak, ennyi em­ber ellátása valóban nehéz feladat. Különösen azért, mert korábban irodahelyisé­Megépítették az utakat Buszfordulót kér Halásztelek Halásztelek tulajdonképpen irigylésre méltó helyzetben van az agglomerációs telepü­lések között, hiszen a sok ezer fővárosba járó dolgozóit kék busz viszi Budapestre. A 38-as járat, amely Szigethalo­mig közlekedik, azonban nem­csak a főváros irányába szál­lítja az utasokat. Sok halász­telki vállal munkát a Csepel Autógyárban és a Pestvidéki Gépgyárban is. A községhez azonban a 33-as busz rendsze­rint zsúfoltan érkezik regge­lente, akár Budapest, akár Szigethalom felől jön. j. ■ Mindessek ismeretében tehát jogosnak látszó kérése a sok ezer halásztelkinek, hogy a 38/B jelzésű autóbusz Laki­hegy helyett Halásztelekig közlekedjen. A halásztelki tanács először 1978-ban kérte, hogy a 38/B érintse a települést. Akkor a megfelelő szilárd útburkolat hiányában a kérést nem lehe­tett teljesíteni. Az elmúlt évek során azonban a tanács — nagyrészt saját költségén — korszerű útpályát épített a Kisgyár, a Somogyi Béla és a Dózsa György utcákban. A munka befejeződött, így bizo­nyára nem lesz akadálya o kérés teljesítésének. M. K. gek voltak az említett üzletek helyén. Ezek kis alapterüle- tűek, ráadásul a higiéniás kö­vetelményeknek sem minden ben megfelelők, és ha egy bezárna közülük, még na­gyobb tolongásra kellene szá­mítanunk. Az ÁFÉSZ már a hatodik 5 éves tervben építtetni akart egy modern, az igényeket ki­elégítő ABC-áruházat, erről azonban anyagi okok miatt kényszerült lemondani. Az érdi áruház költségei ugyan­is évekre előre lekötik az ÁFÉSZ erőit; az ottani tör­lesztések miatt a Pátyra tér. vezett áruházat csak a héte- dik ötéves tervben tudják fedél alá hozni. Ebben a helyzetben különö­sen örülünk az egyéni kezde­ményezéseknek — folytatta Szabó Zoltánná —, amelyek ugyan nem jelentenek végle­ges megoldást, de szorult helyzetünkben jelentősen eny­hítik a feszültségeket. S nem­csak örülünk a vállalkozások­nak, hanem támogatjuk is a magánkereskedelem próbálko­zásait. Ingyen kapnak építési területet és az adózásnál is igyekszünk rugalmasak lenni. A kedvcsináló tanácsi dön­tések nem maradtak ered­mény nélkül. A község Telki felé eső negyedében, a Deák téren már megvan a vegyesbolt amelyet egy zsámbéki házas­pár működtet — közmegelé­gedésre. A központban rövide­sen kinyitó bisztró sem jelent hosszú távú megoldást, de jócs­kán enyhít a vendéglátó gon­dokon. Az eddigi két italbolt­ban ugyanis semmiféle meleg ételt nem lehetett kapni, míg a bisztróban hamburger, hot- dog és palacsinta is lesz. Joeha Károly ’ * MsgfaKófni a segítség íegiobb termáját Családit védő szolgálat Misszióban Sokszor nem látni kívülről, de belül már ég a ház, tartja a mondás, utalva azokra a családi konfliktusokra, titokban fojtogató viszályokra, melyek egyre nyomorú­ságosabb, s egyre meg oldhatatlanabb körülményekbe kényszerítik a nőt, a gyermeket, a család védtelenebb tagjait. S talán utal arra a közönyre is, mely nem haj landó tudomást venni, hogy a szomszédban mar tűrhe­tetlenné fajult a helyzet, csak mikor botránnyal vagy tragédiával terhesen nyilvánvalóvá válik, s láthatóvá az „égő ház’’, sajnálkozik, de talán még ekkor sem őszin tén. a gyermeket, vagy a családra hassanak ugyanezen cél érde­kében? A módszereket mindig az adott szituáció határozza meg, mégis egyre gyakrabban vetődik fel szakmai berkekben is, hogy, a társadalom úgy­mond segítő beavatkozása ak­kor lehet a leghatékonyabb, ha nem pusztán a gyermeke­ket. hanem az egész családot mentik. Ez azonban — már el ső hallásra is — lényegesen bonyolultabb feladatnak, sőt valóságos missziónak tűnik. De talán nem utópiának. Bi zionyíték erre az a — már nem is kísérlet, mint inkább gya­korlatban megvalósuló — tö­rekvés, melyhez a Vöröskereszt adta a nevét. A Pest megyé­ben általuk megszervezett csa ládvédelmi szolgálatnak toár a kezdeti tapasztalatai, is bizta­tóak. Szétzilálódó családok, anyagi gondok, alkoholista szülők, s tengődő, vagy köteléket s ta­lajt vesztett gyermekek. A riasztó kép számadatokkal együtt még megre üdítőbb. Pest megyében a különböző okoknál fogva veszélyhelyzetbe került gyermekek száma már a hétez­ret is meghaladja. Nagyobb hányaduk sorsáért közvetlenül is a szülője a felelős: erkölcs- jelen életmódjuk, italozásuk, következésképpen elsilányult életvitelük előbb-utóbb a gyer­mek személyiségét is deformál­ja. Akad azonban olyan család is, ahol az apa vagy anya be­tegsége, munkaképtelensége, netán rokkantsága a hátrányos körülmények okozója, s itt fe­lelősségről kevésbé, mint in­kább a sors szerencsétlen for­dulatáról lehet beszélni. És természetesen jócskán találni olyan családokat is. ahol nem az anyagiak hiányoznak, s az életvitel is szabályos, ám egy valami hibádzik: a gyerekkel való szeretetteljes törődés. S a kislány vagy a fiú előbb- utóbb otthonán kívül — kifo­gásolható társaságiban, netán galerikban — találja meg szó­rakozását. Hatalmas dilemma a gyer­mek- és ifjúságvédelem hiva­tásos és társadalmi munkásai számára: a család nélkül, sőt súlyosabb esetekben annak el­lenében óvják s támogassák a Künden héifön Nemcsak a húszéveseknek Ka én est ©Itta elmesélem••• Néhány perc múlva egy óra, a szeptember végén nyílt perbáli nyugdíjasklub lelkes vezetője és helyettese ko­rukat meghazudtoló fürgeséggel készülnek a klubtagok fogadására. A nehezén már túljutottak, helyükre állí­tották az olajkályhákat, hogy a hűvös őszi délutánon barátságos meleg fogadja az érkezőket. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, rendben sorakoznak a székek, asztalok, a polcon vadonatúj társasjátékok vár- i írják, hogy elővegyék őket. csolat, melynek betartásához ragaszkodunk, hogy ne legyen ok nézeteltérésre a klubtagok közötti Ilyen például a jelen­léti ív aláírása, ami apróság­nak tűnik, de jelentősége lesz majd, ha kötött létszámú programokra, autóbuszos ki­rándulásra, színházlátogatásra indulunk. Körülbelül hatvan tagra számítunk, s természe­tesen ezeken a rendezvénye­ken azok vehetnek majd részt elsősorban, akik rendszeresen köztünk töltik a hétfő dél­utánt. Ennyi előnyt kell hogy élvezzenek a lelkes tagok. Ki­választottunk már hat TIT- előadást, amelyet a művelő­dési ház fizet számunkra, s az első meghívásunk is megérke­zett, a tinnyei öregek várnak bennünket szeretettel a ha­gyományos szüreti bálra. Az ötletek, tervek áradatát követni is nehezen lehet. Bi­zony, a tempót megirigyelhet­né sok tinédzserekre építő KISZ-bizottság. Nem lep már meg, hogy a két hét alatt már arra is jutott idő, hogy a perbáli nyugdíjasok szignál­nak választott számát a „Nem­csak a húszéveseké a vi­lág ...” kezdetű dalt levélben „megrendelték” a rádió kí­vánságműsorától. Käzäs esr.Isfcskkd A klubvezető, Pozsgai De­zsőiig fiatalos lelkesedése, tettrekészsége sok évtizedes emlékek melyéről fakad. — Valamikor régen itt a fa­luban a DISZ megalakulása körül is mi bábáskodtunk. A kultúrház akkor valóban a fiatalok érdeklődésének kö­zéppontjában állt, a színját­szócsoport, a népi tánc, a pezs­gő kulturális élet mozgósítot­ta a korosztályunkat. Több évtizedes szünet után most a nyugdíjasklub ismét lehetősé­get nyújt arra, hogy a fiatal­kori tapasztalatainkat fel­használva együtt csináljunk valamit. Ügy látszik, a régi élmé­nyeket nemcsak Pozsgai De- zsőná őrizgette emlékezeté­ben, nemcsak benne szuny- nyadt a tevékeny, jókedvű közösség utáni vágy a mun­kával, gyermekneveléssel, csa­ládi gondokkal töltött évek alatt. A megnyitóünnepség majd kétszáz résztvevője, s az első hétfőn a beiratkozó több mint negyven nyugdíjas ha­sonlóképpen örömmel fogad­ta a rendszeres találkozásra, közös programokra, állandó kapcsolattartásra lehetőséget nyújtó klub létrejöttét. — Egész éves programunk még nincs, de javaslatokban, elképzelésekben nincs hiány — veszi elő a naplót a klub­vezető. — Megszületett már a házirendünk, a kilenc paran­Ötbtársdat Az első látogató érkezése szakitja csak félbe beszélge­tésünket. Az ünneplőbe öltö­zött idős házaspár a szíves köszöntésre rögtön mentege­tőzéssel válaszol. Az elmúlt hétfőn kénytelenek voltak tá­volt maradni, s hangjukon érezhető, nem túl gyakran fordul majd ilyesmi elő. Már egyre sűrűbben nyílik, csukó­dik az ajtó, és senki nem fog­lalhat úgy helyet, hogy Pozs­gai Dezsőnének ne legyen hoz­zá néhány kedves, szava. A szomszéd asztalnál előkerül a kártya, s három kör után te­gezik egymást a partnerek. Évtizedes szokások dőlnek meg a klub falai között, két kártyaparti vagy az almaszü­ret eredményének megbeszélé­se alatt. — Jó lesz ez a kis klub mi­nekünk — dörmög elégedet­ten Czilia László a sarokasz­talnál, s nem veszi zokon, hogy a szemfüles klubvezető figyelmezteti, a piros bubit felül kell ütnie. — Főzhet­nénk kávét is, Marika — mondja, s bontogatja az üdí­tő italt. — Nem volt itt nálunk ed­dig olyan hely, ahol összejár­hattunk volna — tart szóval barátnője helyett R imár Györgyné, a klubvezető-he­lyettes. Szoiriszédkapcsclstok — Néhányan átjártunk Tök­re a nyugdíjiasklubba, s ezt a kapcsolatot továbbra is ápol­ni akarjuk. De közel van Zsámbék, Tinnye is, sőt, sokat tudunk a pomáziakról. Rend­szeres találkozásokkal, közös programokkal nekik is, ne­künk is változatosabbá, érde­kesebbé válik az élet. Az érkezők rendre bejegy­zik nevüket a jelenléti iy megfelelő rovatába, s kifize­tik a havi tíz forintos tagsági díjat. A néhány száz forint múzeumlátogatás, vendégfoga­dás, közös névnap költségeit fedezheti. — Bár volt már olyan — kuncog Pozsgainé —, aki meg­kérdezte, mi lesz a befizetett húsz-harminc forintjából, ha netán a felhasználása előtt meghalna. Azt mondtam, vi­rágot veszünk neki belőle — talpraesett válaszán jót mulat az összegyűlt társaság. Ö ma­ga máris visszahajol, hogy to­vább magyarázza partnerének a maga' készítette papírtáb­lán az angol bingó játéksza­bályait. Szóba kerül a szomszéd községiek meghívása a szüreti mulatságra, s máris követi a helyi javaslat: bogrács, fa, kert rendelkezésre áll, főzni kéne együtt valami finomat. Valaki más a szerdai, toki filmvetítést propagálja. Nagy Sándornét, a vöröske­resztes titkárt már oldott han­gulat, vidám tervezgetés fo­gadja. Jó kezekben Nem utópia A megyében kilencszázötven Vörösikereszt-alapszervezet mű­ködik, ezeknek tagjai vál­lalták el a szolgálat létreho­zását. Komplex családvédelmi munkára határozták el magu­kat, aminek kezdete: megis­merni, s ezután a segítség leg­jobb formáját kiválasztva tá­mogatni azokat a családokat, ahol válságjelenség mutatko­zik. Természetesen együttmű­ködve a gyermekvédelemmel foglalkozó állami és társadal­mi szervezetekkel, egy-egy te­lepülésen összefogják azokat a szakembereket, akik a rászo­ruló családok sorsán könnyít- hetnek. Mind ez ideig négy he­lyen bontakozott ki a szolgá­lat tevékenysége: először Gyá- lon, majd Pécelen, Érden és Szigetszentmiklóson. Egy-egy településen 60—80 aktivista tevékenykedik, még­pedig három csoportban: az egyik az anya- és csecsemő­védelemmel, a másik a csa­lád- és gyermekvédelemmel, a harmadik pedig az idős korúak gondozásával foglalkozik. A három csoportba tömörült ak­tivisták ügyeleti szolgálatot is ellátnak, rendszerint iskolák­ban. orvosi rendelőkben, gyógyszertárakban, községi ta­nácsoknál s munkaidőn túl is. A legsikeresebbnek eddig a gyáli és az érdi szolgálat bi­zonyult. A gyáli vöröskeresz­tesek például mintegy kétezer iskolásnál végeztek fölmérést: mennyire dohányoznak, isznak, vagy netán szipóznak a fiaté1-, korúak? A felmérés adatai nyomán már kidolgozták az ezzel kapcsolatos tennivalókat is. Az érdi szolgálat a magára maradt idős emberek patro­né lását szervezte meg első­ként: mintegy kétszáz 60 éven felüli, s alacsony jövedelemmel rendelkező idős embert láto­gattak meg, környezettanul­mányokat készítettek, s intéz­kedtek a támogatás legfonto­sabb módjairól. A péceli és a szigetszentmiklósi szolgálat még csak tavaly kezdte meg a munkáját, ám a kezdeti ered­mények itt is biztatóak. Nonstop ügyelet Jó ötletnek bizonyult az ügyeleti szolgálat bevezetése is. Nagyon sokan felkeresik, ki tanácsért, ki segítségért. Egyik­másik ügyeleti hely — például gyógyszertárban — éjjel-nap­pal a lakosság rendelkezésére áll. Az ide érkező bejelenté­sek nagyobbik hányada, mint­egy 35—40 százaléka a maguk­ra maradit idős emberekről vagy gyerekekről ad hírt. akik­ről valamilyen formában elfe­lejtkeztek gondoskodni. A be­jelentők 20—25 százaléka al­koholistákról, elhanyagolt csa­ládokról, botrányos jelenetek­ről számol be, de akadnak, akik erélyesebb rendőri intéz­kedéseket javasolnak, szigo­rúbb fellépéseket a családon .belüli garázdaságok megszün­tetése érdekében. Többen á szolgálat ügyeleti helyein kér­nék segélyeket, gyógyászati se­gédeszközöket, sőt: intézeti el­helyezést. Valamennyi infor­mációt az ügyeletes aktivista naplóban rögzíti, s haladékta­lanul továbbítja az illetékes­hez. A tapasztalatok egyértel­műen azt bizonyítják, hogy a családvédelmi szolgálatra szükség van, továbbfejlesztése, kiterjesztése indokolt. Ezért js határozott úgy a Vöröskereszt Pest megyei vezetősége, hogy újabb településéken. város-óik­ban is megszervezi társadalmi hálózatát. Az elképzelések sze­rint a jövőben Dunakeszin, Százhalombattán, Pomázon Budaörsön, Pilisvörösváron Örkényben és Dabason szeret­nének hasonló szolgálatot élet­re hívni. Tamási István Balatoni halászok ' 1 — Régi igény volt már a faluban a nyugdíjasklub iránt, csak megfelelő vezetőt nem találtunk, aki elvállalta vol­na a szervezést, az irányí­tást. Marika személyében, azt hiszem, itt minden jó kezek­be került. A sikeres induláá után nemcsak a Vöröskereszt, a helyi tanács, a toki Egyet­értés Tsz, de mindenki más is, aki csak teheti, segíteni fogja a klub működését, a színvonalas, hasznos progra­mokat. Egy idős néni unokájával érkezik. A nyurga kamasz­lány merő kíváncsiság: mit csinálhatnak itt együtt az öregek? Meglepetése szemmel látható. A fecsegő, szórakozó, tervezgető társaság legfeljebb külsejében, nem szellemében különbözik bármelyik ifjúsági klub résztvevőitől. „Ha én ezt a klubban el­mesélem!” — szól a fanyar humorú angol krimi visszatérő poénja. Perbálon ez majd másképpen történik. Innen visznek haza kellemes, tartal­mas élményeket a klubtagok. ...... Márványi Ágnes Megkezdődött az őszi halászat ideje a Balatonon. A Balatoni Halgazdaság öt brigádja járja a tavat és emeli a bárkákba a tó „termését”. A 13 tagú tihanyi brigád két hajója a Kiliánte- lep Baiatonföldvár vonaltól keletre dolgozik, s egy-egy iuszás során nyolc mázsa halat is kifog a kilométer hosszúságú há­lóval.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom