Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-04 / 233. szám

4 &£úian 1984. OKTOBER 4., CSÜTÖRTÖK Kultúra és idegenforgalom Nem csupán a forintokon múlik Képernyőn A világirodalom gyöngyszemei Kultúra és idegenforgalom. Korántsem szóikat lan a két fogalom egyenrangú egymás mellé sorolása. Csak éppen adott időszakban vagy ese­ményeknél hol az egyik, hol a másik kapja a fő hang­súlyt. A kulturális rendezvé­nyek vonzzák az idegenfor­galmat, avagy a jól szerve­zett utak feltételezik a maga­sabb igényű szórakozás igé­nyét? Nem hiszem, hogy akadna vállalkozó, aki egyér­telműen nyilatkozna. Minden­esetre az igényesség, a jó szervezés, a hozzáértők együtt­gondolkodása mindkét terület hasznára válhat. Nem vélet­len, hogy a nyár végén a Kö- zép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság számvetést készített. Hazánk egyik legszebb tája, a Duna-vidék idegenforgal­mat vonzó kulturális esemé­nyeit elemezte a kulturális és propaganda szakbizottság. A zebegényi tanácskozáson szám­ba vett jelenségek hagyo­mányteremtést. egyszersmind a felületes vonások kiszűrését szorgalmazták. Íme néhány vélemény a tanácskozásról, amely tükrözi az akaratot: miképpen vesz részt az inté­ző bizottság hazánk e szép vi­dékének vonzóbbá tételében. Színesebb élet Dr. Scheer Béla, a szakbi­zottság elnöke: A kulturális és propaganda szakbizottság minden esztendőben elkészí­ti terveit. Feladatkörének egyike, hogy segítse, szemmel kísérje a területéhez tartozó kulturális eseményeket. Fél- reértés ne essék: mi nem va­gyunk rendező szerv. Sem az idegenforgalom, sem a kultu­rális intézmények tevékenysé­gi körét át nem vállalhatjuk. De hozzájárulunk ahhoz, hogy mind színesebb legyen az élet a hozzánk tartozó vidékeken. Nem mindegy, hogy hányán látogatnak el Esztergom, Viseg- rád, Ráckeve környékére és sorolhatnám tovább a termé­szeti szépségekben oly gazdag területeket. Tudjuk, hogy a külső adottságok mellé fel kell sorakoztatnunk mindazo­kat az eseményeket, amelyek segítségével az erre járó ki­kapcsolódhat. A tapasztalatok számbavétele egyszersmind a továbblépés lehetőségeit is je­lenti. Fábián hajós, az intéző bi­zottság főtitkára: Sokan for­dultak meg az idén hazánk e jelentős vonzerővel rendelke­ző tájain. Külföldiek és ha­zaiak egyre többen érkeznek a rendezvényekre. Igaz, az idegenforgalomra egész évben számíthatunk. Mégis a fő­idényre, a nyári időszakra kell koncentrálnunk. Nyugod­tan mondhatjuk; a látogatott­ság kedvezőbb, mint évekkel ezelőtt, de jobb Is lehetne. Néha apróságokon múlik: nem éppen a várakozásának megfelelőt kap a látogató. Rendezvények maradtak el, változtak meg. A gazdálkodó pedig akár száz forint veszte­séget sem engedhet meg ma­gának. Nem beszélve arról, hogy a beígért műsor hiánya rontja a környék hírnevét, s a kulturális intézmények sza­vahihetőségét kezdi ki. Propagandaanyagok Végh Károly, a rendezvényi albizottság vezetője: Mi taga­dás, a sok jó programot el- hamálitosítja néhány sikerte­len. Több oka van annak, miért nem valósult meg a visegrádi nyári tervek jó ré­szed Nehézségek voltak a vác- rátóti rendezvényekkel, mi több, az esztergomi esemé­nyek sem érték el az évek­kel ezelőtti színvonalat. Való igaz, az életmódváltozás, a szabadidő növekedése, az ide­genforgalom fejlődése a szak- bizottság számára is plusz fel­adatot jelent. Például azt. hogy az idegenforgalom és a kulturális intézmények szak­embereinek együttműködése ne legyen esetleges, hogy ne hiányozzanak a mutatós pro­pagandaanyagok. Elfogytak például az útikönyvek, a ké­peslapok a Dunakanyar mind­két oldalán. Fábián Zoltán, a kulturális és propaganda szakbizottság titkára: mindezek ellenére si­kerekről is beszámolhatunk. A pilisszentkereszü ásatások híre messze földre eljutott. Az ottani kiállítás olyan von­zó, hogy jó lenne azon gon­dolkodni: állandó legyen a bemutató. A zebegényi sza­badiskola is évek óta sok fia­talt vonz. A ráckevei zenei újdonságok, a múzeum kezde­ményezései már az első esz­tendőben nemzetközi hírnév­nek örvendtek. Ellenpélda­ként szólnék az apajpusztai eseményekről. Nagy a híre, egyre többen érkeznek. Csak­hogy mind több a giccs, ki­szorítva az igazi népművé­szetet ... Dániel Kornél festőművész: a zebegényi baráti kör im­már négyszáz tagú, s a nagy szám azt jelenti, hogy sokak­nak fontos, mi történik ná­lunk. Két és fél millió forin­tos bevétellel gazdálkodunk. Így évről évre gyarapíthat- juk a kínálatot Zebegényben. A szokásos szabadiskola mel­lett egyhetes időtartamokra kerámiafoglalkozásokat indí­tunk. A múzeum állandó kapcsolatot tart fenn az is­kolásokkal. Dr. Sághy Vilmos, a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság elnöke: a kulturális intézmé­nyek és az idegenforgalom összekapcsolódása nem befe­jezett téma, szükség van az időszakonkénti értékelésre. Több a lehetőség Már csak azért is, mert a Kö- zép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság számára fontos, meny­nyire kedvelik meg a hozzánk tartozó területet a hazai és a külföldi turisták. A felsora­koztatott vélemények irány­mutatóak. Számunkra tanul­ságos, hiszen sokkal több a lehetőség, mint arpi ezen a nyáron megvalósult. A szá­mok tükrében: félmillió fo­rinttal járult a testület a kul­turális eseményekhez. A jö­vőben arra kell figyelnünk, hogy ez az összeg ne apró- zódjon el, s valóban tartal­mas, a helyhez illő színvona­las műsorokkal várják a táj­egységek a hozzájuk látogató­kat. Jobban kell ügyelnünk arra, hogy a támogatás és a koordináló tevékenység meg­felelően érvényesüljön. Közös gondolkodással érhetjük el, hogy az események gazdái szívügyüknek tekintsék szép tájaink megismertetését és ugyanakkor felmutassák az ottani kulturális értékeket. Erdősi Katalin A világirodalom több reme­kével találkozhatnak a közel­jövőben a tv-nézők: a követ­kező hetek forgatási tervében Gogol, Shaw, Osztrovszkij és Bródy Sándor egy-egy nagy sikerű drámájának adaptálá­sa is helyet kapott. Gogol számos alkotását szín­re vitték már a hazai színhá­zak. Az orosz próza és dráma egyik klasszikus művéből, a Holt telkekből ezúttal Szako- nyi Károly forgatókönyve alapján Havas Péter rendez tv-filmet. Az 1842-ben írt re­gény (Meghalt lelkek címmel jelent meg először magyarul, 1874-ben) főszereplője, Csicsi- kov trojkán beutazza Oroszor­szágot, és szélhámos vállalko­zása humoros, drámai és lírai epizódsorai a jobbágy tartó Oroszország átfogó képévé és kritikai jellemzésévé áll össze a műben. Az orosz irodalom fejlődésére rendkívüli hatást gyakorló Gogol alkotásának adaptációjában Szilágyi Tibor, Temessy Hédi, Horváth Sán­dor, Gobbi Hilda és Kútvölgyi Erzsébet alakítja a legjelentő­sebb szerepeket. Több mint húsz éve ját­szották utoljára Budapesten George Bemard Shaw klasz- szikus drámáját, a Warrenné mesterségét. A Nobel-díjas an­gol regény- és drámaíró 1893- ban született művét — amely a prostitúció gazdasági okai­nak feltárásáról, a papság és az arisztokrácia parazita éle­téről szól — az ősbemutatót követően a cenzúra betiltotta. A televíziós feldolgozás ren­dezője — Gát György — Dar­vas Ivánra, Psota Irénre, Gör­be Nórára, Szoboszlay Sándor­ra bízta a főszerepek tolmá­csolását. Lengyel György rendező Alekszandr Osztrovszkij Erdő című darabját filmesíti meg. Az orosz drámairó 1875-ben írt alkotásának középpontjá­ban azoknak a magukból ki­vetkőzött embereknek a pénz utáni hajszája áll, akiknek ha- rácsolása minden szépet, tisz­tát tönkretesz, elpusztít. A tv- filmben Máthé Erzsi, Balázso- vits Lajos, Gábor Miklós, Cse- ke Péter és Zenthe Ferenc tort málja meg a szerepeket. A századforduló magyar iro­dalmának talán legnagyobb hatású alakja volt Bródy Sán­dor. A tanítónő című drámá­jából Léner Péter rendező forgat tv-filmet. A falusi ba­sákat kipellengérező és az el­lenük harcoló, haladó értelmi­ség küzdelmének tragikus vol­tát megjelenítő korrajz több színházunkban nagy sikert aratott már. Iskolagaléria Dunakeszin A gyerekek esztétikai nevelése rendkívül fontos feladat. A képzőművészet alkotásaival találkozni a vidéken élő diá­kok számára több gondot jelent, hiszen a nagy múzeumok a fővárosban vannak. Dunakeszin a 4-es számú általános isko­la meghonosította a több helyen alkalmazott jó gyakorlatot: a tanulók szinte együtt élhetnek a festményekkel, szobrokkal, grafikákkal. Az intézmény folyosóján jelenleg a tizenhetedik tárlat darabjaival ismerkedhetnek a növendékek. Ezúttal He­gyi Márta, Kacsán György és Wieszt József Körösi Csorna Sán­dor életútjáról készült grafikai sorozatot állították ki Hancsovszkl János {elvétele Karinthy-est Foton Nekem a feleségem gyanús A Fóti ősz megszokott me­netrendjéhez tartozók az iro­dalmi est. A hagyományokhoz, a fóti irodalmi emlékekhez hí­ven, évről évre klasszikusain­kat mutatják be a közönség­nek. Ebben az esztendőben Ka­rinthy Frigyes munkásságának elemzésére esett a választás. Hálás, egyúttal nehéz feladat­ra vállalkozik, aki egy röpke estén szeretné felvillantani a sokszínű életművet. A fóti Fáy—Vörösmarty Társaság a 'művelődési ház munkatársai­val karöltve, egyszerű megol­dást választott; a tolmácsolást rábízták két neves fővárosi színművészre, Almási Évára és Garas Dezsőre. A Nekem a feleségem gya­nús című műsorról összeállítói úgy gondolták, hogy maga a címadás már sikert jelent. Az csak ráadás, hogy a század ele­jei kupiék és a Karinthy-élet- műből kiemelt részletek a fér­fi és nő kapcsolatát voltak hi­vatva bemutatni. Nagy fel­adat a szűk hatvan percbe mindezt belegyömöszölni. Fő­képpen akkor, ha ez minden­féle szerkesztői koncepció nél­kül történik. A meglehetősen szétszórt műsor vezérfonalát így aztán mindvégig nem sike­rült felfedezni. Csakhogy kell-e szorosan vett összekötő gon­dolat egy vidám, szórakoztató esten? — kérdezhetné a nagy­érdemű közönség. Nem elég. ha mindenki jókat nevet, ha jól szórakozunk? Kell-e igé­nyes előadásmód? Kell-e ösz- szehangolt munka, netán han­gulatos színpadkép? A válasz: kell, mert alapkövetelmény. A közönség tapsolt. Igaz, az első nevetést kimódolt helyzetko­mikumra építő jelenet hozta. A kát, valóban tehetséges szí­nész ezúttal nem illett eeymás mellé. Sehogy sem sikerült érv párt alkotniuk. Nem tud­ták a férfi és nő sokszínű kap­csolatát Karinthy szemével láttatni. Mi lehet a — mondjuk ki nyugodtan — haknielőadás alacsony színvonalának oka? M>ág a felületes néző is érzé­kelhette: senki sem vette a fáradságot, hogy alaposan át­gondolja a műsort. Az egymás mellé sorakoztatott részletek széthullottak. Az előadók kü- lön-külön keresték hangjukat, amelyet csupán az est vége fe­lé sikerült néha-néha megta­lálniuk. Ilyen körülmények közepette a szegényes színpad még silányabbnak tűnt. Alig- alig sikerült élettel, színnel megtölteni. A fóti Karinthy-est megle­hetősen méltatlan a Fóti ősz hagyományaihoz és az író élet­művéhez egyaránt. Bár a kö­zönség hálás tapsa nem ma­radt el, jobb lett volna való­ban magas színvonalú produk­ciónak örülnünk. Er. K. bHeti filmtegyzetb Gandhi Ben Kingsley, az összesen 8 Oscar-dljat nyert Gandhi címszereplője Nincs tévedésről szó: Ri­chard Attenborough hatalmas, kétrészes alkotásáról most is­mét kell szólnunk, noha az ez évi február 9-i Filmjegyzetben már méltattuk a filmet. Csak­hogy míg akkor mindössze két fővárosi premiermoziban ját­szották, és még szinkronizálás nélkül, most szinkronja elké­szülvén, az országos mozóhá- lózatba kerül. így aztán indo­kolt. hogy újra foglalkozzunk vele. hiszen feltehetőleg jóval szélesebb körű lesz a közön­ségsikere, miint 4 februárban volt. Nem azért, mintha akkor nem látták volna nagyon so­kan, hanem mert most olyan helyekre is eljut, ahová akkor, technikai okokból, nem vihet­ték el. A közönségsiker jogos is lesz. Ez a film rendelkezik mindazokkal a kellékekkel, amelyekkel manapság egy nagy lélegzetű, igényes törté­nelmi filmnek rendelkeznie kell. A Gandhi ugyanis törté­nelmi film, noha cselekménye egészen a közelmúltig nyúlik. De mindaz, ami hősével tör­tént, már történelem. Törté­nelem, ahogyan egy rendkívül okos, iskolázott s polgári fog­lalkozásából (ügyvéd) nagyon jól megélni képes indiai szár­mazású törékeny, fiatal férfi­ból egy óriási ország felvilá­gosítója, öntudatra ébresztője, ellentéteinek elsimítója, s végső soron a függetlenségé­nek is a ki h arcolói a lesz. In­dia számára Gandhi, a Mar hatma (a Nagy Lélek) ma már legenda, a múlt, a törté­nelem legendája — de oly mó­don, hogy Gandhi életműve szorosan és elválaszthatatlanul beleépült a földrésznyi ország jelenébe. Gandhi, ez már régen vilá­gos, a XX. század azon elég kisszámú politikusai közé tar­tozott. akik igazi történelem- formáló erőt jelentettek. Azzal ugyanis, hogy létrehozta India függetlenségét, elindította az óriási brit gyarmatbirodalom fölbomlását, sőt, egyáltalán, a gyarmati rendszerek széthul­lását. Gandhi után másmilyen lett a világ, mint előtte volt. Egy (elfogult) indiai vélemény annak idején a színes bőrű né­pek Leninjének nevezte a Ma- hatmát — s ez annyiban talá­ló, amennyiben Gandhi tevé­kenysége is forradalmi válto­zásokat hozott —, n<?ha mód­szerei, legalábbis a mi fogal­maink szerint, egyáltalán nem voltak forradalmiak. Attenborough filmje azon­ban, miközben végigkíséri Gandhi életútját a dél-afrikai kezdetektől a Mahatma életét kioltó merényletig, egyebek között éppen arra is rávilágít, hogy India és népei számára miiért és hogyan volt, lehetett mégis forradalmi hatása Gandhi politikájának. Egyben persze azt is megmutatja, hogy mennyi nehézséggel, ellent­mondással, vallási, faji, kaszt­beli gyűlölködéssel, ellentéttel kellett szembenéznie Gandhi-' nak Indián beüL Ezeknek az ellentéteknek az okairól At­tenborough nem mond túl so­kat, de ezt talán egy született indiai filmművész tudná job­ban megvilágítani. Hogy még­is milyen óriási erőkkel kellett Gandhinak megküzdenie, arra jellemző a legutóbbi hónapok eseménysorozata, a különböző indiai szövetségi államokban kirobbant ellentétek, véres összeütközésék. Tehát azok a belső konfliktusok, melyek vé­gül is Gandhi halálát okozták, mindmáig nem szűntek meg. Egyebek közt ezért is tanul­ságos a Gandhi film — azon túl, hogy kitűnően megcsinált, nagy hatású tömeg.ielenetek- ben bővelkedő, hatalmas sod­rású filmeposz, melyet egy re­mek alakítás, Ben Kingsley Gandhija fog össze. Halálcsapda Bizonyára sokan ismerik azokat a különleges, faragott kínai golyóikat, amelyekben egyre kisebb golyók találha­tók. Valami hasonló szerkesz­tési mód szerint épül fel a ne­ves amerikai rendező, Sidney Lumet Halálcsapda című film­je. mely egy színdarab nyo­mán készült (ás szerkezetében erősen magán is viseli ezt az eredetet). Arról van szó a filmben, hogy egy krimiíró, akinek éppen nincs sikere, tár­sul egy fiatal krimiíróval, hogy írjanak egy színdarabot, melv arról szól, hegy egy krimiíró. akinek éppen nincs sikere ... stb., stb. Az ötlet, ez a furcsa tükör- játék, a végtelenségig folytat­ható lenne, de hát valahol el kell vágni a cselekmény fona­lát. és a film szolgál is egy váratlan megoldással, de ez sem jelenti a végső és vissza­vonhatatlan befejezést, mert most is jöhet egy krifniíró, akinek éppen nincs sikere, és társul egy másik krimiíróval, hogy írjanak egy színdarabot stb., stb. A filmet egyébként semmi más nem élteti, mint ez a sok­szoros csavarás — amit aztán egy idő után unni kezdünk, mert valahol elveszítjük a fo­nalat, és nem tudjuk, hogy most éppen hányadik golyónál tartunk, és mennyi van még hátra. Az tény. hogy időnként váratlan, sőt, sokkoló megle­petések érik a nézőt, és hogy néhol a műfaj enyhe r>a"odi- zálásának a nyomai is felbuk­kannak, de ezt leszámítva, a Halálcsapda sem nem szelle­mes (inkább mechanikus), sem nem izgalmas (inkább ré­misztgető film). Egy olasz börtönből megszö­kik két ügyefogyott rab. Be­veszik magukat az első jobb lakásba, túszul ejtik R lakókat, s persze váltságdíjat kérnek. Ekkor lép be az akcióba egy rámenős, szenzációhajhász magántévé stábja, s ettől kezdve már az történik, amit a tévések akarnak; a nézők szája íze szerint rendezik el a dolgokat. Francesco Laudadio filmje így némiképpen a ter­roristák, a túszsztorik felé is vág egyet, s vág — elég élesen — a közönséget manipuláló tö­megkommunikációs szervek felé is. És mivel a végén még meg is csavarja a sztorit, égé- • szén kellemes filmet nyújt át - a jól szórakozó nézőknek. Takács István * á Grog

Next

/
Oldalképek
Tartalom