Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-25 / 251. szám

A 40. évforduló alkalmából A testvériség jegyében készílliaek a tagcsoportok Országszerte gazdag, vál­tozatos programmal készül­nek felszabadulásunk 40. évfordulójának megünnep­lésére az MSZBT-tagcso- poríck. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos akciótervéhez kapcsolódó helyi rendezvények alkal­mat kínálnak a magyar— szovjet barátság történeté­nek, népünk életében be­töltött jelentős szerepének, kapcsolataink alakulásának, fejlődésének bemutatására. Hozzájárulhatnak a leg- ú.iabbkori magyar történelem alaposabb megismertetéséhez, a közvetlen, személyes kon­taktusok bővüléséhez, vala­mint a hazánk szabadságáért vívott harcban elesett szovjet hősök emlékének méltó ápo­lásához. Ezért az országban működő több mint 1800 MSZBT-tagcsoport szinte mindegyike önálló kezdemé­nyezéssel is készül az évfor­dulóra. Néhány példa Pest me­gyéből. A gödöllői Ganz Árammérő­gyárban a napokban nyílt ki­állítás a Munkásmozgalmi Mú­zeum anyagából Negyven éve történt címmel. Egy másik tár­lat megszervezéséhez, amely­nek Emlékeink 1944 decembe­réből lesz a címe. a gyár dol­gozóinak segítségét kérte a tagcsoport. Ez év elején pályá­zatot hirdettek a korabeli tár­gyi emlékek, visszaemlékezé­sek, fotók, zenei, képzőművé­szeti és irodalmi alkotások összegyűjtésére. A gyűjte­ményből rendezendő kiállítást Gödöllő város felszabadulásá­nak napján, december 12-én nyitják meg. November vé­gén magyar—szovjet barátsági napokat szerveznek: e prog­ram keretében az orosz nyelv­tanárok számára például mód­szertani előadást tartanak, a középiskolások és egyetemis­ták pedig a szovjet ifjúság béketörekvéseiről, a Nagy Hon­védő Háború történelmi jelen­tőségéről hallgathatnak meg előadásokat. Az Óbuda Tsz MSZBT­tagcsoportja a magyar nyelvű szovjet lapok szerkesztőségei­vel közösen rendez dolgozói­nak vetélkedőt a Szovjetunió­ról: az elődöntőt novemberben, a döntőt áprilisban tartják. Dunakeszin, a MÁV jármű­javítóban A Szovjetunió né­peinek élete címmel tárlat nyílik november 7-én: a vá­ros felszabadulásának napján, december 28-án vetélkedőn mérik össze a testvéri ország­ról szerzett tudásukat a dolgo­zók. Ma: & oldal: Életünket óvják az erdők 3. oldal: Versenyt futnak az idővel E'sősorb&n élni kell a jogokkal 1. oldal: Az ember és a táj lírája Olcsóbban a színházba 7. oldal: Scíyir.ár — Kiütéses győzelem Ütőképes csapat a cél 8. oldal: A helyszínen meghalt Halálfejes máztolvajok PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVIII. ÉVFOLYAM, 251. SZÄM Ára: 1.10 farinC 1981. OKTÖEER 25., CSÜTÖRTÖK r Uf részSgfgd bővült ez éniézmény k ceglédi kórház névadója ir. Medve Lószié ez egészséggislifikai fórumán wr i Borsod megyéből indultak Aszódon a békeváltó Tegnap délután Pest megye területére lépett az a békestaféta, amelyet a közelgő országos békekonferencia tiszteletére indítottak Bor- öod-Abaúj-ZsmpIén megyéből. A Hatvan halárában történt váltás után Aszódra a fellobogózott Szabadság térre futottak be az üdvözlő szala­gokkal feldíszített botokkal- a magyar néphadsereg helyi alakulatának katonái és a Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola diáklányai. A Himnusz elhangzása után szavalat köszöntötte az ünnep­ségre összegyűlt százakat, Hibátlan a csapágy pajzs? A képen látható úgynevezett csapágypajzzsal való találkozás­ra különösen annak van nagy esélye, aki sokat utazik vonaton. Ez az alkatrész ugyanis a villanymozdonyok motorjának fon­tos alkatrésze. A képen Kulcsár Péter, a munkadarab pontossá­gát ellenőrzi. Fontos pillanat ez, mert a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz forgácsoló üzeméből csak tökéletes mun­kadarab kerülhet a Ganz Villamossági Művekhez Trencsényi Zoltán felvétele majd Csobán Pál, a Hazafias Népfront Aszód nagyközségi Bizottságának elnöke mondott beszédet. Üdvözölte a Borsod- Abaúj-Zemplén megyéből in­dult, majd a Nógrád és He­ves megyéken áthaladt váltót. Helyi fiatalok kulturális műsora következett ezután. Két hónapja dolgoznak együtt a KISZ nagyközségi bizott­sága és a társadalmi ünnep­ségeket rendező iroda égisze alatt, de máris sikert arat­tak a közönség előtt. Az ünnepség befejezéseként a környék településeinek, in­tézményeinek, üzemeinek kép­viselői rákötötték a Pest me­gyei stafétabotra a békekon­ferenciát üdvözlő szalagjai­kat. A békeváltó ma délelőtt fél tizenkettőkor indul to­vább. Először Gödöllőn, majd Kerepestarcsán áll meg. Eze­ken a településeken további ünnepségeket rendeznek. A staféta este érkezik végállo­mására, Százhalombattára, a kiemelt megyei színhely ren­dezvényeire. Fekete Antal avatóbeszédét mondja. Mellette (balról jobbra) Barinkay Oszkárné, Bella János, Évin Sán­dor, or. Fűzi István, dr. Medve László, Nagy Sándorné. és dr. Szabadfalvy András. Tegnap a mindennapok gyógyító munkájába ünnepi pillanatok vegyültek a ceglédi kórház-r: ideiointézetben. Az intézmény ekkor vet­te fel a múlt század híres orvos-irodalmárjának Toldy Ferencnek a nevét. A sajátos névválasztás indokoltságát — jelesen, hogy Toldyt a köztu­dat elsősorban irodalomtörténészként és tudományszervezőként tart­ja számon — délelőtt a MSZMP városi bizottságának dísztermében, a Toldy Ferenc munkásságát méltató orvostörténeti tudományos ülésen elhangzott előadások bizonyították. Podmaniczki István, az MSZMP - ceglédi városi Bi­zottságának titkára megnyitó­ja után négy előadás hangzott el. Elsőül dr. Szabadfalvy And­rás, a kórház igazgatója szólt Cegléd egészségügyének, kór­házainak történetéről és a vá­rosi kórház másfél százados fejlődéséről, majd dr. Antall József, a Semmelweis Orvos- történeti Intézet igazgatója be­szélt a XIX. századi nagy ma­gyar orvosiskola — kialakulá­sáról és működéséről. Dr. Rigó János professzor az Országos Dietétikai Intézet fő­igazgatója ismét más oldalá­ról mutatta be a tudóst, úgy, mint a dietátika és makrobio- »:ka (az emberi élet meghosz- szabbítására törekvő . tudo­mány) tanáráét' a pesti orvos- tudományi egyetemen, aki ka­tedráját — 10 esztendei taní­tás után — csak akkor hagyta ott, amikor 1844-ben kinevez­TETTENERES D erekasan termő két diófája gyümölcsét keresné a gazda, ha tudná, ki az, akin kereshe­ti, de mert sejtelme sin­csen, ki vitte el, magya­rán, ki lopta meg, a mé­regtől paprikavörösen ment a tanácsházára ... Ott azonban csak azt mondhatták neki, ami az igazság, a tanács nem tud tolvajokat kézre keríteni, sem lehetősége, sem jogo­sultsága rá. Tápiószent- mártonban, a strand felőli részén a településnek, hob­bitelkek, hétvégi házak so­rakoznak egymás szom­szédságában; itt kelt lába a diónak. A tulajdonos úgy vélte előző héten, majd jö­vő szombaton lesz a dió­verés ... Aki megelőzte, azt gondolta, nem kell az­zal annyit várni, nekilátott. Kellő alapossággal. Né­hány szemet hagyott mu­tatóba, lássa a gazda, ilyen lett volna, ha maradt vol­na ... Ennyit nem lehet kézben elvinni, dühöng a gazda, ehhez kocsi kellett! És ha itt vitte el valaki — kérdi csöndesen a szom­széd, akinek vagy nyolcvan kilónyi almája ment rá a kéretlen, de buzgó szürete­lő látogatására. Itt?! Néz­nek egymásra. Tényleg, hátha ...? Sajnálatosan gyakori, s nemcsak itteni, hanem ál­talános, tipikus eset. A hétköznapokon magukra hagyott üdülőtelepek, hob­bitelkek szinte fölkínálják a lehetőséget a könnyen tilosba tévedőnek, legyen akár maga is tulajdonos, avagy csupán lődörgő, kó­száló valaki, aki nem ter­mel, csak szüretel. S tagad­hatatlan, emelkedőben az ilyen esetek, feltételezhe­tően tehát az ilyen tettesek száma is, Pócsmegyeren, Szigetmonostoron egyene­sen úgy fogalmaznak; van­nak, akik specializálódnak a mezei — meg a kerti — lopásokra. Óramű pontos­sággal jelennek meg ott, ahol beérett a termés, per­sze, az értékesebb valami, ami busás haszonnal fizet a csekély fáradságért, a tolvaj lásért. Látszatra elkanyarodva az eddig leírtaktól: voltak olyan kedvesek az érintet­tek, s az újságíró kérésére összeszámolták, egy-egy rendőri körzeti megbízott­nak száztizenegy különböző feladatcsoportban jogosult­sága és kötelezettsége az eljárás. Igen, száztizenegy a szám. S újabb adalék, ér­zékeltetve, az egyszerű ügy sem annyira az, amennyi­re annak látszik: az üdülő­telkek. hobbitelkek java korábban mezőgazdasági terület volt, s mert az. a tulajdonosok zokszó nélkül — mert hiszen ez volt. a dolgok természetes, meg­szokott rendje — fizették a mezőőri díjat. Az üdülő­vagy hobbitelkek tulajdo­nosa azonban nem kötelez­hető semmiféle őrzési díj lerovására, azaz furcsa mó­don ahogy növekszik a tel­ken, az azon álló házban lelhető értékek tömege, úgy csökken megőrzésé­nek, megvédhetőségének valószínűsége. S kár lenne tagadni, nem csupán csa­vargók, csövezők tudják, hanem mások is, a legtöbb üdülőtelepen, hobbikertes részen hétfőtől péntekig szinte lelket sem látni, fő­ként ilyenkor már ősszel nem, mert nyáron még- még igen. Ennek a helyzet­nek lényeges szerepe van abban, hogy 1983-ban, az előző évhez képest, a sze­mélyek javai ellen elköve­tett bűncselekmények szá­ma a megyében 14,7 száza­lékkal emelkedett. Ami már nem néhány zsák dió, néhány rekesz alma súlyú ügy — bár akit megloptak, annak bizony ez súlyos ügy —, hanem sokkal ne­hezebb annál, a közösség egészének vállát nyomja. Tavaly a megyében a sze­mélyek javai ellen elköve­tett bűncselekményeknek már az egyharmada volt a betöréses lopás — egyetlen év alatt 26 százalékos nö­vekedés ment itt végbe! —, s egyre több a nagy kárt okozó betörés. Mert nem­csak a diónak kél lába, ha­nem a nyaralóban levő szí­nes televíziónak, betét­könyvnek, ékszernek(!), amint a lakásbetöréseknél is meghökkentő egyszerű­séggel juthatnak hozzá zsákmányukhoz gyakran a tettesek. M ezőn, kertben, üdülő­telepen ritka a tet­tenérés, a tettesek ismeretlenek, azaz — ha megkezdődik — a nyomo­zás ismeretlen tettes, tet­tesek ellen indul. A rend­őrség szívós munkáját di­cséri, hogy — tavaly — minden második ismeret­len tettes kilétére fény de­rült, azaz meglehetősen magas a kockázati száza­lék, mégis, akadnak „vál­lalkozók” ... S nem kizáró­lag azért, de azért is akad­nak, mert az ilyen ügyek­ben tetten érhetjük a köny- nyelműséget, a nemtörő­dömséget, illetve azt a fu­ra álláspontot, hogy kert­jeinkre, üdülőinkre ügyel­jen a tanács, a rendőrség, nekünk semmi dolgunk ez­zel. A megye néhány he­lyén — ösztönzésre! — az üdülőtulajdonosok megpró­bálkoztak a szervezett őr­zéssel; felére, harmadára csökkent a lopások, a be­törések száma! A példák azonban maradtak, marad­nak. Meddig, miért?! Mészáros Ottó ték az egyetemi könyvtár igaz­gatójává. Végezetül dr. Híd­végi Lajos tanár-helytörténész szólott Toldy és Cegléd kap­csolatáról, arról az egy esz­tendőről — az 1813—14-es tanévről, — amikor a budai német fiút szülei Mária Teré­zia. Ratio Educationisa, nyo­mán Pest megyében felállított négy — Pesten, Cegléden, Vá­cott és Félegyházán — ma­gyar nyelven oktató iskola egyikébe, a ceglédibe küldték megtanulni a magyar nyelvet. A kórház aulájában rende­zett orvostörténeti kiállításon olvashattuk Toldy visszaemlé­kezéseit erről, az életét meg­határozó esztendőről, amikor — írja — magyarrá született. A nagy érdeklődéssel kísért előadások, után. Fekete A.ntal tanácselnök negyvenkét, a kórház tevékenységét támoga­tó személynek és hat közösség­nek nyújtotta át azt az em­lékérmet, melyet Borsos Mik­lós szobrászművész készített a kórház falán elhelyezett, Toldv Ferencet ábrázoló' dombormű­vél együtt. A tudományos ülés idején került sor arra a munkaláto­gatásra is, melyen Bállá János, az MSZMP ceglédi városi Bi­zottságának első titkára, a megyei párt-vb tagja kalauzol­ta a város egészségügyi intéz­ményeiben — a rendelőinté­zetben és az egészségügyi szak- középiskolában — dr. Medve László egészségügyi államtit­kárt, Barinkay Oszkárnét, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának nyugalmazott titkárát, dr, Tóth Albertet, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét és Balázs Gézáriét, a Pest me­gyei tanács elnökhelyettesét. A látogatást követően, dél­után 2 órakor a Himnusz el­hangzása után szép számú ér­deklődő gyűrűjében dr. Sza­badfalvy András igazgató kö­szöntötte a vendégeket és az intézeti névadóra összegyűlt közönséget. Az ünnepi esemé­nyei}. megjelent Nagy Sándor­né, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Fű­zi István, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára és Évin Sándor hon­véd vezérőrnagy, az MSZMP Pest. megyei . Bizottságának tagja. Fekete Antal avatóbeszé­dében felidézte a névadó élet­útját, majd az országos, megyei és helyi párt- és álla­mi szervek, illetve az egész­ségügyi dolgozók nevében kis- nővérek helyezték el a dom­borművön a megemlékezés vi­rágait. A névadó ünnepség után Medve László felavatta a ki­bővített sürgősségi felvételi részleget és megtekintette a kórház néhány hónapja mű­ködő coronariaőrzőjét. (Délután a kórház ebédlőjé­ben egészségpolitikai fórumot tartottak, melyről a 3. oldalon számolunk be.) B. H. Az államtitkár átvágja a sürgősségi részleg bejáratán elhelyezett sza­lagot Hancsovszki János felvételei Közélet Lpsonezi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán a Parla­mentben fogadta Dusán Alim- picset, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság szö­vetségi nemzetgyűlésének el­nökét, aki parlamenti küldött­ség élén tartózkodik hazánk­ban. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szerdán Varsóba érkezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom