Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
Hajtómű eliiÉkmliáza Horizontális esztergapadon munkálják meg a különféle hajtóművek alumíniumházait Aszódon, a monori Mezőgép Vállalat gyáregységében. Benkó István nagy pontosságú munkát végez Hancsovszki János felvétele ér APäkö WYvíTi í íönÉÉ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1984. OKTÓBER 20., SZOMBAT Ki más, ha nem a család? k kezesség az életet jelenti Született: Borsos Imre, Gödöllő, Szamuely Tibor u. 2., Csorba Beáta, Gödöllő, Hunyadi János u. 25., Czibere Gábor, Gödöllő, Munkácsy Mihály út 7., Deme Ede, Illés István út 104., Géczi Mária, Gödöllő, Zrínyi Miklós utca 45., Gyulai Dóra, Gödöllő, Kiss József u. 9., Horváth Mónika Kitti, Gödöllő, Vasvári Pál u. 9., Juhász Éva, Gödöllő, Kisfaludy u. 1., Krizsán Zoltán, Gödöllő, Stromfeld sétány 6., Sárközi István, Gödöllő, Ady Endre , sétány 40., Tímár Gábor, Gödöllő, Stromfeld Aurél sétány 15., Bukovics Renáta, Gödöllő, Antalhegyi út 20., Fi- csor Enikő, Gödöllő, Imre utca 14., Frankó Csaba, Gödöllő, gépgyári lakótelep, Pap István, Gödöllő, Isaszegi út 39., Végi Andrea, Gödöllő, Petőfi Sándor tér 10. Névadót tartott: Pólyák Sándor és Csorba Etelka: Nikolett, Varga Pál és Bodor Edit: Tamás, Juhász Ferenc és Pethő Ibolya: Éva nevű gyermekének. Emlékezések idejét éljük. Borzalmakat idéznek fel a szerencsés-szerencsétlen át- és túlélők. Kollektív emlékezések ideje. Negyven éve ért véget a háború. A kényszerűen tevékeny és az akaratlan résztvevők ezekben a hetekben többet gondolnak az eseményekre, hiszen a közös visszapillantás sokféle formájáról hallanak, olvasnak, s ilyenkor önkéntelenül Ismét átvillan rajtuk, ami történt velük, hozzátartozóikkal. Emlékeznek a soha vissza nem tértekre. Beszélnek róluk a kései utódoknak, akik igazából föl sem fogják, miről is van, volt szó, minek a hiánya jutott nekik osztályrészükül eddig, s reméljük, a jövőben is. hi ids rostál A háború ugyanúgy produkálja a legkülönbözőbb helyzeteket, mint maga a békés élet. A nagy történelmi tablókon természetesen nem érzékeltethető az a rengeteg szomorú, groteszk, komikus esemény, ami a frontvonalakon, a hátországokban, a harcok zajában, szüneteiben lejátszódik. S ugyanazt a helyzetet is ki-ki másképp éli át. Gondoljunk csak arra. hogy egy serdület- len gyermeknek a tudatában milyen élesen raktározódnak el a vele megtörténtek. Ám ugyanaz merőben másképp Házasságot kötött: Karkus Imre Mátyás és Polonyi Ilona, Balogh Péter és Kiss Mária, Ráduly István Ferenc és Árvái Zsuzsanna Mária, dr. Molnár Endre és dr. Gergely Olivia Ibolya, Kiss István és Taskovics Edit. Elhunyt: Lukovics Istvánná Czilik Irén, Gödöllő, Babati út 5., Liptai Lorándné Sefcsik Ella, Gödöllő, kastély, Pethő Mihályné Demeter Margit, Bacsó Béla utca 9., Krausz Ádámné Höltzl Róza, Gödöllő, kastély,- Rácsán . Antfrásné Ko- reny Zsuzsanna, Bethlen Gábor utca 55., Kéri Károlyné Javorek Anna, Gödöllő, kastély, Kovács István, Gödöllő, Rózsa utca 18.. Czigány Gá- borné Mibalcz Katalin, Alkotmány utca 15., Gyulai Benőné Gyenes Judit, Gödöllő, János utca 17., Cseke József, Gödöllő, Dimitrov utca 2., Gugó Mihály, Gödöllő, Radnóti Miklós u. 2., K. Horváth Sándor, Gödöllő, Mihály utca 27. történik meg a fiatal, a középkorú és az idősebb felnőttel. Az idő persze rostál, némely élmények megfakulnak, mások élesen maradnak meg. Bízvást mondhatjuk, többnyire a fontosabbak maradnak meg élesebben. Golyó a küllőn Veresegyházon él egy hatvanöt éves nyugdíjas terményraktáros, akinek igen szerencsésen alakult a sorsa a háborúban. Olyannyira, hogy öl évig volt katona, de harcban egyáltalán nem vett részt. Országokon át járta a harctereket, még sérüléseket is szenvedett, harcolni mégsem harcolt. Ám a háború még az ilyen szerencsés embernek is tartogat meglepetéseket. Még így is csak hajszálon múlt egyszer-kétszer, hogy megmaradt vagy gyarapítja azoknak a millióknak a számát, akikről az utókor mint hősökről vagy áldozatokról beszél. Az egyik sérülése, aminek nyoma ma is látszik a kezén, bicikliküllőtől származik. Bizony, hősünk a kerékpáros zászlóaljban szolgált. S az akkori állapotokra éles fényt vet az a tény, hogy amikor bevonult, nem tudott biciklizni. Az Az idős korúak helyzetéről, a róluk való társadalmi gondoskodásról tárgyalt közös testületi ülésen a Hazafias Népfront városi bizottsága és á városi szakmaközi bizottság. Hogyan -vélekedik a társadalom az idős korúakról? Egy vizsgálat tapasztalatait összegezte elsőként Vass Károlyné, a szakmaközi bizottság nyugdíjas-albizottságának vezetője. Közismert tény, hogy a társadalom Öregszik, s egyben csökken a keresőképes lakosság aránya is. A közvéleményben az az elképzelés uralkodik, hogy az ezredfordulóra ez a helyzet még inkább jellemző lesz, s egyben romlik is az idősek anyagi helyzete a társadalom egészéhez képest. Az emberek összességében nem tartják az idősek gondjait súlyosabbnak, mint amelyekkel más korosztályok küzdenek. Persze ezek más jellegűek. Ha sorrendet kívánunk felállítani, akkor a legnagyobb gond a magányosság, a céltalanság, majd a megromlott egészségi állapot, s a nyugdíjazással rosszabbra forduló anyagi helyzet. (Fiatal nyugdíjas Az is a többség álláspontja, hogy az idős kordáknak nyújtott állami támogatás nem lehet hatásos a társadalom alapegységei, a családok segítségnyújtása és a . közvélepiépy melléállása nélkül. A vélemények nyolcvan százaléka: az öregek ellátása a család feladata! A társadalom nagyobb része tehát megértő a szülők, nagyszülők iránt, ugyanakkor azt is tudja, hogy még többet kellene törődni velük, ám nincs annyi idő arra, mint amennyi szükséges volna. A Hazafias Népfront városi bizottságában 1981 óta működik a rétegpolitikai bizottság. Húsz társadalmi aktivistája a városban élő 5300 nyugdíjas ötödrészének helya két kicsivel megtámasztott nagyobb kétkerekűt. Más kérdés, hogy ilyesmi ekkor még nem is létezett. Szóval a kerékpárosokhoz vonóit be, s egy nagy réten tanult meg biciklizni, sok esés közepette. S amikor később éppen vonultak, előre vagy hátra, már nem is tudom, mit mondott, akkor az egyik golyó az első kerekét találta el. A szétpattant, felcsapódó fémszál sértette meg a kezét. De gondoljunk csak bele, milyen közel van a kerékpár a nyeregben ülő emberhez. Máskor meg fél méterre süvített el mellette a nyomjelző lövedék. Ötven centire a haláltól. ICínéSci nincs Amikor a legtávolabb érezhette magát a haláltól, talán akkor volt hozzá a legközelebb. S ez az időszak két hétig tartott. Roppant hosszú idő, amikor az ember körül tuóat- nyi veszély leselkedik, s ez mind halálos. Jöhet bomba, puskalövedék, repesz, akna. de jöhet főbelövés is. Bernecebarátiban vészelte át ezt a hosszú két hetet Szilágyi József, Gáspár Ignácnál, akire zetét mérte fel, s vizsgálták a gyermeküket egyedül nevelők körülményeit is. — A nyugdíjasok csak a felületes szemlélőnek tűnnek azonos helyzetűeknek, valójában nagyon sokféle rétegüket különböztethetjük meg — tájékoztatta a testületet dr. Farkas Istvánná, a rétegpolitikai bizottság elnöke. Három nagy csoportot állapítottunk meg. Az elsőbe tartoznak az aktív, fiatal nyugdíjasok, ök azok, akik tevékeny részt vállalnak sok feladatban. Krónikaíró pályázaton szerepelnek, a helytörténeti gyűjtemény munkáját segítik, a fogyasztók tanácsában és a rehabilitációs bizottságban dolgoznak. A nyugdíjon kívül kereseti lehetőséget is találnak. Nemcsak az évek — Az idős korúakról való gondoskodás feladatainak zöme a másik kettőhöz kapcsolódik, azokhoz, akik régebben mentek nyugdíjba, s nyugdíj- ellátásuk összege alacsony, illetve azokhoz, akiket a betegségek gyakrabban látogatnak. Ha az ember közösségben érzi magát, máris jobb a kedélye, ha másképp nem is változott a helyzete. Így vannak ezzel a nyugdíjasok is. A Gödöllőn megtalálható nyugdí- jasklubok sokaknak az életet jelentik, a nyugdíjas-találkozókon is mindig kicseng a folytatás igénye. A népfrontbizottság és a szakmaközi bizottság lehetőségeihez mérten kirándulásokat is szervezett, szervez az időseknek. Az ember biológiai és társadalmi lény voltából indult ki hozzászólásában dr. Mélykúti Csaba, a népfrontbizottság elnökségi tagja. Az időskor nem a nyugdíjazással kezdődik Sok minden befolyásolja egészségi állapotunkat, mondhatjuk korunkat. A munka- helvi ártalmak, a túlterhelés előbbre hozhatják az öregedést. A MÉM Műszaki Intézeróla, táplálta, rejtette, megmentette az életét. Nappal a padláson bújt meg, éjjel lemerészkedett a pincébe. A pincében sokan voltak. Emlékei szerint Gáspárékon kívül még két másik csalód. S azok is tudták, vagy legalábbis sejtették, ki, mi az az ismeretlen fiatalember: A kisbíró pedig kidobolta, hogy ahol katona- szökevényt találnak, ott több halál lesz. A rejtegetőt sem fogják kímélni. Ä folytatás Milyen érdekes. Szilágyi József ma sem tudja, hogy miért úgy cselekedett Gáspár Ignác, ahogyan tette. És az is, hogy csak húsz év után kereste fel megmentőjét. De akkor sem arról beszélgettek, mi volt az Indítéka, hanem örültek egymisnak, s nyilván a mai dolgokat hozták szóba. Mást is rejtettek Bernecebarátiban. Amikor már előjöhettek, akkor tudták meg egymásról. Gáspár Ignác tehát nem volt egyedül. Kockáztattak mások is. Szilágyi József ma nyugdíjas. Megvannak a betegségei, azokat kezelteti, dolgozik a kertbén., s nem utolsósorban a veresegyházi községi pártszervezetben, annak szervező titkára. Dolgozik, éli az életét, annak a tudatában, hogy ennek alakulásában sok véletlen játszott szerepet, egyebek között az. hogy Gáspár Ignáchoz vetette a sorsa, aki menedéket adott. Életmentő menedéket, Menedéket, hogy folytathassa az életét. K. P. tében az üzemi orvosnak prémiumfeltétele volt a vezető munkatársaknál vizsgálni, milyen hatással van a munkájuk az egészségi állapotukra. Tíz-tizenöt évvel a korhatár elérése előtt — ilyen értelemben — már készülni kell a nyugdíjra. A nyugdíjazások zöme nem erkölcsös, folytatta dr. Mélykúti Csaba. Kevesen nagy ünneplés közepette búcsúznak a munkahelytől, a többségnek még egy vezetői kézfogás sem jut, pedig nem kis dolog egy életet végig dolgozni akármilyen beosztásban is, ha az becsületesen történt. Prózai feladatok Az időskor társadalmi . vetületével kapcsolatban szintén fontos megállapítással élt. A fiatalok nagy támogatást elsősorban a szüleiktől kaphatnak, s általában kapnak is. Ezek a szülők éppen ekkor vannak a csúcson, ekkor tudják a legtöbbet nyújtani. Vajon gondolnak-e arra a fiatalok, hogy ezt valamilyen — és nem is akármilyen — formában meghálálják? Cseri Lászióné, a Vöröskereszt városi titkára elmondta, hogy a társadalmi szervezetek nem tudnak legjobb szándékuk szerint cselekedni, szűkösek a lehetőségeik. A nehéz kérdések viszont tovább súlyosbodnak, hiszen mind több lesz a nyugdíjas. Dr. Szönyegi Lajos, a gödöllői tanács vb-titkára azt hangsúlyozta, hogy korábban természetesnek vett dolgok most gondot okoznak. Kevesebb idő jut a családon belüli életre, az egymással való törődésre. Amilyen szép tervek születtek az ifjúság támogatására, legalább olyan nehéz a beteg, idős emberek ápolása. Sokan munkahelyük feladására kényszerülnek ilyen helyzetben. Sokrétű és prózai feladatok várnak ránk. A HNF városi bizottságának titkára, Földi Sándor vonta le a tanácskozás következtetéseit. A legfontosabb: a családok vállalják a rájuk háruló feladatokat. Azok a szervek, szervezetek pedig, amelyek a családok mellett tehetnek valamit, illetve tenniük kell az idősekért, ismerjék pontosan azok helyzetét. Balázs Gusztáv Téhb törődés Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a jövőben az újítási mozgalomra, s a benne részt vevőkre a Pécei—Isa- szeg Áfész-nél. Erről is határoztak a nemrég megtartott ifjúsági parlamentjükön, bár az újítási kedv nincs korhoz kötve, a fiataloktól ebben a tekintetben többet várnak. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Gágyor Péter A kertészlegény királysága, zenés mesejáték két részben, a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátéka, 10 és 14 órakor. Irodalmi-történelmi kirándulás Szentendrére. 8 órakor. Gödöllőről — Gödöllőért, vetélkedő, döntő, 10 órakor. Indiai teázó (Calcutta trió és Joshi Barat) 18 órakor. iü Mozi Öklök és koponyák. Színes, szinkronizált szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Angyali üdvözlet. Színes magyar film, 6 és 8 órakor. a Szombati jegyzet« Szürke Szeretem a mozgalmas hétköznapokat, nem kedvelem a szürke ünnepeket. A hétköznapok lüktetnek, sokszínűek, az emberek természetesen viselkednek, sietnek a munkahelyükre, a boltokba, intézik ügyeikét, találkoznak, beszélgetnek, terveznek, alkotnak. Az ünnepeken mindenki merevebb, igyekeznek a szokásosnál kedvesebbek, szebbek, jobban öltözöttek lenni, s nagy buzgalmukban éppen az ellenkezőjét érik el, mesterkéltek, szép szavak helyett nem találnak hangot egymással, erőltetik a jókedvet, s mások fölvidítására élceket sütnek el, amelyek éppen mert mindketten tudják, hogy mi célt szolgálnak, hatástalanul pukkannak szét. Ünnepeken kihaltak az utcák, még a gyerekek sem tudják hirtelen, mitévők legyenek. Rájuk adták a szép ruhát, s a lelkűkre kötötték, ne piszkálják össze, téblábolnak, szívesen rohannának a játszótérre, kergetőznének, másznának fára, ám minduntalan visz- szacseng az intelem: nem akarlak még egyszer átöltöztetni, azt a kis időt, amíg mi elkészülünk, igazán kibírhatod. Gödöllő néhány, a közeljövőben várható eseményéről beszélgettünk, kisebb ünnepélyes alkalmakról. Lelkes társam jókedvűen dörzsölte a kezét, végre egy kis változatosság, megállhatunk a hétköznapi rohanásban, félbeszakíthatjuk az egyformaságot, a szürkeséget. Az ünnepélyesség egy kis színt, változatosságot visz az életünkbe. Ha ezek nem volnának, hogyan is viselnénk el az egyhangúságot. Akkor találtam azt mondani, nekem inkább az ünnepi alkalmak tetszenek szürkének, a hétköznapok ellenben ezerszínűek. Noha a szürke színről is más a véleményem, hiszen az is sokféle árnyalatú lehet, nem beszélve arról, hogy mennyi színt egyesít magában. Voltaképpen azok elegyeként jön létre. Hirtelen ötlettel vágtam el barátom lelkesedését, de amikor később higgadtan végiggondoltam az egészet, nem változtattam meg a véleményemet. Fölidéztem nem egy ünnepélyesnek szánt alkalmat, amelyik egyáltalán nem sikerült annak. Feszengésre is emlékszem, összecsapott műsorokra, mintha sokan igyekeztek volna túl lenni az egészen, hogy szaladhassanak haza, a családjukhoz, a barátaikhoz. Eszembe jutottak olyan szervezők panaszai, akik nemegyszer a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudták megtölteni az ünnepi széksorokat. Hiaba csábították őket fővárosi művészekkel, más csemegével, csak nem akartak eljönni ... Akinek egy kicsit is elfogadható magyarázata akad, az kimenti magát, akármennyire illendő lenne az ottléte. Mennyi turpisságra, leleményre van szükségük a rendezőknek! Legutóbb azt figyelhettük meg, hogy a szokásoktól eltérően, a színpad átrendezésének idejére nem tartottak szünetet, nehogy elpárologjanak a meghívottak. Annyit érdemes még elmondani, hogy vitapartnerem érdekes módon nem tartozik azok közé, akik nem találnak elég örömet a munkában, s ellensúlyozására próbálnak valahogy ünnepivé tenni bizonyos alkalmakat. Nem, ő na' .on is a munka embere, sosem sajnálja arra feláldozni a szabad idejét sem. Sikerben is van része, mert nemcsak szeret, hanem tud is dolgozni. Munkálkodni, eredményt elérni: kell ennél több szép pillanat? Adhat többet egy nagy fáradsággal összehozott ünnepélyes rendezvény, mint a. munka utáni kellemes fáradtság. amikor elmondhatjuk, nehéz volt, de sikerült. Nem ez a legtöbb? Kör Pái ISSN (OBdauai Hírlap) szinte naponta emlékezik negyven év óta, hiszen az volt erdélyi származású Szilágyi az az ember, aki befogadta a József szüleinek nem telt arrav katoriaszökevénynek számító, hogy a kis totyogósnak meg- civilbe öltözött, ismeretlen vegyék a háromkerekűt, majd fiatalembert, gondoskodott Történetek ss szerencséről, nz emberségről Nappal padlás, éjjel pince
