Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

jn-utriWMS* T* 1984. OKTÓBER 2., KEDD m Amikor a több is kevés Kapós a tégla, a cserép Abonyban Feszültségek az ellátásban Máshonnan is jonnsk Szinte nem múlt el hét ftz építkezési szezon kezdete óta, hogy az írott» vagy elektronikus sajtó ne foglalkozott volna a magánerős ott­honteremtők gondjaival — az építőanyag-hiánnyal. Nemigen akad fel­nőtt polgára e hazának» aki ne ismerné a beszerzéssel járó tortúrákat, az ellenőrzéssel oly nehezen megfogható, ám annál valóságosabban je­lenlevő csúszópénzt! Tudjuk és méltatlankodunk, de igazán húsbavá­gónak akkor érezzük, ha otthonteremtésünket akadályozza a falazó-, a tetőfedőanyag, vagy valamely szerelvény hiánya« is igaz, hogy Ahányba is jönnek máshonnan vásárolni. Hogyan vélekedik egy épít­tető, aki már tető alá hozta 98 négyzetméteres házát? He­gedűs József: — Különösebben újat nem mondhatok, egy tanácsot azonban mindenképpen: cél­szerű a szükséges anyagok beszerzéséhez jókor hozzá­kezdeni. Az utánjárás, utaz­gatás elkerülésére ugyan ez sem biztos garancia, de leg­alább nem akkor kell kap­kodni, felárral maszek vagy import téglát beszerezni, ami­kor már körmünkre ég a do­log. Magam ezt a módszert alkalmaztam, így együtt volt minden amikorra kellett. De akadt, amit Lacházáról és volt, amit Pestről fuvaroz­tattam haza. Kevés az építőanyag Abonyban — szól a panasz és ki kételkedne jogosságá­ban, tudva az országos gon­dokat. Kérdés mármost, hogy Abony még az átlagos­nál is kedvezőtlenebb hely­zetben lenne? Ne tágítsuk túl szélesre a köet, csupán egyik cikkelyét, megyénket vizsgáljuk, előtte azonban hallgassuk meg — mit mond a tanácselnök Szűcs László: — Cegléd vonzáskörzeté­ben itt a legélénkebb az építkezési kedv; 216 építési és felújítási tervre ütöttük rá tavaly az engedélyező pe­csétet. Kétségtelenül voltak feszültségek az ellátásban, hol 'kis méretű tégláért kel­lett elmenni az építkezőknek Monoraa, Karcagra, Pilisre vagy éppen Tápiógyörgyére, máskor a cseréppel voltak bajok, de krónikus hánycikk- nek bizonyult a beton áthida­ló gerenda is. Palát, tég­lát, cserepet közületek nem is kapnak. Ez a rendel­kezés is védi az építkezők ér­dekeit, más kérdés, hogy ala­posan megnehezíti például számunkra a 146 állami la­káshoz szükséges anyagok beszerzését. Az abonyi TÜ- ZÉP-telep nincs hátrányban á megye többi egységéhez képest, viszont úgy látszik, nálunk nagyobb az igény. Innen tehát elmennek ezért- azért mondjuk Pilisre, de az Ksmencekocsi- rakó gép Az emberek azonban ok- kal-joggal szeretnék megspó­rolni ezeket az idő- és pénz- faló utakat. Annál is inkább, mivel a községben téglagyár is működik. Űtban odafelé egyre-másra tűnnek szembe az épülőfélben lévő házak, az udvaron a tóglarakások. — Biztonsággal állíthatom, hogy aki belefog a házépítés­be, az be is fejezi — kezdi mondandóját Nagy András, az Alföldi Téglaipari Vállalat abonyi gyáregységének veze­tője. — Igaz, a nyáron, jú­niusban 3 hétre leálltunk re­Az elnök beváltotta ígéretét Szigorú takarékossággal Komoly önvizsgálat utáa Nehéz helyzetbe került két esztendővel ezelőtt a Dél-Pest megyei Szolgáltató Szövetke­zet: gazdálkodásának egyen­súlya felbillent, bevételeik nem fedezték kiadásaikat. A veszteségesság komoly önvizs­gálatra késztette a kollektí­vát. Az eredmény: volt, aki úgy érezte, nem tudja tovább vállalni a reá bízott munkát, és felmondott. Üj elnök került a szövetkezet élére: Magyar Pál nem ígért csodát, csak — biztos jövőt. Nos, a legfrissebb adatok szerint, állta is a szavát. Adós­ságaikat a tartalék- és a fej­lesztési alapból kifizették. Megnézték azt is, miért maga­sak a költségeik, s a gazdál­kodás minden területén szigo­rú takarékosságot rendeltek el. Megszüntették például a fáipari üzemüket, és négy fod­rászat is erre a sorsra jutott. Szintén bajok voltak a könyv- kötészettel, ám úgy gondolták, egy átszervezés kihúzhatja a kátyúból a megrekedt szeke­ret, Nem így történt, ezért ezt a részlegüket is bezárták. S még sorolhatnánk tovább az intézkedéseket, de talán eny- nyi is elegendő, hogy bizonyít­suk: a szövetkezet új vezetése nem éppen kesztyűs kézzel fo­gott hozzá a rendcsináláshoz. És az eredmény? Tavaly a tervezett 16 millió forintos árbevétel helyett több mint 22 millió forint került a kasszá- . ba. Mindezt úgy érték el, hogy közben mintegy negyedszáz­zal csökkent dolgozóik száma, s ez,némely területen — pél­dául a fodrászatban — komoly gondokat okozott. Akik viszont maradtak, nem jártak rosszul, hiszen az idén az első félév­ben összesen 8.7 százalékkal nőttek náluk a keresetek. Er­re a tavalyi több mint 2 millió 200 ezer forintos nyereség te­remtett fedezetet. A két esztendővel ezelőtti ál­lapotok megszüntetésére annak idején intézkedési tervet is készítették. Nemrég értékel­ték, hogyan sikerült teljesíte­ni a feladatokat. A szövetke­zetiek megelégedéssel vették tudomásul, hogy a takarékos­ságban is kiemelkedő eredmé­nyek születtek, s 1983-ban, va­lamint az idén eltelt hó­napokban sokkal kevesebb alapanyagot használtak fel. mint régebben. Megkezdték az energiarendszer átalakítását is, s például az erre az évre félretett fejlesztési alapjukból kicserélik az olaj kályhákat szén- és fatüzelésű berendezé­sekre. Mert a ceglédiek azt vallják: sok kicsi sokra megy! F. Z. konstrukciós programunk miatt. Egy kemencekocsi-ra- kó gépet állítottunk fel, meg­szüntetve ezzel a gyártósoron az utolsó kézi erejű művele­tet. Egyébként a téglagyár 12 hónapos üzemeléséből egy hónap az engedélyezett szü­net, ilyenkor kerül sor a szükséges karbantartásokra. A különbség az idén annyi volt, hogy nem az év elején, hanem közepén álltunk le, összevonva így a szokásos munkálatokat és az elenged­hetetlen rekonstrukciót. En­nek ellenére féléves tervün­ket 108,8 százalékra teljesí­tettük, a tervhez képest 1 millió 774 ezer kisméretű téglaegysógtiyi többletet gyár­tottunk le. Ami Aibonyt ille­ti, a gyár éves termelésének egytizedét kapja meg; idén 600 ezer Uniform és 260 ezer kisméretű téglát, amely utób­biból lemaradtunk hozzáve­tőleg 80 ezer darabbal, de rövidesen pótoljuk a hiányt. Természetesen az utolsó ne­gyedben is termelünk, de jól tudjuk, hogy az a hányad már nemigen talál gazdára a tavaszi újbóli ostromig. A számokkal vitatkozni? Végezetül a Budapest kör­nyéki TUZKP építőanyag- kereskedelmi osztályvezetőjé­hez fordultam. Lándzsái An- talné kifejtette, hogy Abony­ban átlagon felüli volt az építőanyag-ellátás, kiugróan magas a helyi TÜZÉP érté­kesítési aránya. Mindez szá­mokban így fest: a megyei ellátást véve 100 százalék­nak, Abony cserépből 160 •százalék; ■ tető síkpalából a megyei 88,5 százalékkal szem­ben 144 százalék; hullámpa­lából 119,4 százalék; fűrész­áruból 103,6 százalék. A tég­la az egyedüli, amely 98,5 százalékos arányt mutat, 80 ezres a lemaradás kisméretű falazóanyagból. Informált az osztályvezető arról is, hogy cseh és jugoszláv téglát kap­tak pótlásként, ám egyetér­tettünk abban, hogy ez bi­zony meglehetősen kései se­gítség. Mindent összevéve: a szá­mokkal n-ehéz lenne vitatkoz­ni, azok pedig azt tükrözik, hogy Abony a körülmények­hez képest — jól ellátott köz­ség. (Az is tény. hogy 10—15 km-re van tőlük Szolnok, ahol a Fészek Áruházban ál­talában bőséges a választék). Mégis az az abonyi lakos, aki hiába keres az otthoni TÜZÉP-telspen B—30-as tég­lát, „kétfarkú” tetőfedő cse­repet vagy fürdőszobafelsze- relást, aligha érzi kivétele­zettnek magát, s aligha okoz számára örömöt a statisztika anyag helyett. Szigetin Teréz A fegyveres erők napjának reggelén itt már minden a helyén volt Tízezrekben mérik a társadalmi munkaórát Kiskatanáktól az obsitosoknak Alighogy kilépünk a zsám- béki tanács kapuján 2ink Im­re tanácselnökkel, hogy az épülő nyugdíjasok házát meg­nézzük, ráncos arcú, fejken­dős, fürge járású kis öregasz- szony toppan elénk és azt tu­dakolja az elnöktől, mikor ke­reshetné fel. — Vagy egy fél óra kellene — mondja —, mert egy ilyen öregasszony már sokat beszél. Megkapja az időpontot, másnapra, ennek ellenére már önti is ki a szívét, ott, a ta­nácsháza előtt. — Bemenjek vagy ne men­jek? — és az átellenben ma­gasodó szép épületre mutat, amelynek homlokzatán az 1791-es dátum olvasható a napóra fölött. — Így megy ez már jó ideje — magyarázza az elnök. — Várják a klsöregek a házat, járnak ide, lesik, hogyan ala­kul a környék napról napra. Mintha maguknak építenék Márpedig Igen gyorsan alakul. Katonák szorgoskod­nak a szobákban, meszelik a falakat, festik az ajtókat, ra­gasztják a pvc-t, szerelik a villanyt. Máshol is dolgoznak honvédek, szerte az ország­ban, kórházak, hidak, aluljá­rók épülnek munkájuk nyo­mán. Amit Zsámbékon vég- hezvittek, mégis különös figye­lemre méltó. A helyi alakulat alig két­tucatnyi katonából álló bri­gádja csaknem 17 ezer óra társadalmi munkával segített a régi épület felújításánál. Abban az együttműködési megállapodásban, amelyet egy sor vállalat, üzem, gazda­ság és szövetkezet vezetője, illeve az alakulat parancsnoka aláírt Zsámbék és társközsége fejlesztése érdekében — no­vember 7-ben jelölte meg az idős emberek számára kialakí­Külföldi Ikencek Gyorsabb a hazai fejlődés Az elmúlt évtizedben mint­egy félszáz külföldi licencet vásároltak a hazai vállalatok. Annak ellenére, hogy a licen- cek felhasználása nem minden esetben volt sikeres, a külföl­di szellemi termékek számot­tevően hozzájárultak a műsza­ki fejlődés gyorsításához, a külpiaci versenyképesség ja­vításához — állapítja meg a Magyar Kereskedelmi Kama­ra kooperációs tagozata, mely a külföldi licencek hazai hasz­nosításának eredményeit vizs­gálta meg. A licencvásárlások eredmé­nyeként az érintett vállalatok jelentősen növelték jövedel­mezőségüket. Viszonylag ke­vés az olyan szellemi termék, amelyet nem hasznosítottak a termelésben. Arányuk csupán 5—6 százalék, összehasonlítá­sul: Japánban a feleslegesen megvásárolt műszaki eljárá­sok aránya eléri a 20—25 szá­zalékot. Nálunk azonban több­nyire egészen más okok miatt veszik kárba a vásárlásra fordított pénz. A távol-keleti országban általában azok a külföldi szellemi termékek maradtak hasznosítatlanul, amelyeket nem fejlesztettek tovább. Magyarországon az esetek többségében a piaci igények téves prognosztizálá­sa, illetve a beruházási forrá­sok hiánya hiúsította meg a licenc hasznosítását. Kedvezőtlen tendencia, hogy a nyolcvanas években egyre kevesebb nagy jelentőségű, át­fogó műszaki fejlesztést ered­ményező licencet vásároltak a vállalatok. Manapság elsősor­ban kisebb, csupán a termelés részfolyamatait korszerűsítő szellemi termékre futja. Nem segíti a licencvásárlásokat az sem, hogy a hazai engedélye­zési eljárás túl hosszadalmas. Ellentmondásos helyzet ala­kult ki amiatt is, hogy a kül­földi szellemi termékek hazai alkalmazása rendszerint csak hosszabb távon segíti a fize­tési mérleg javítását, a mai nehéz helyzetben pedig na­gyon fontos a gyors ered­mény.\ Jelentős feladat tehát az összhang megteremtése, mert mai problémáink megol­dása mellett egyre sürgetőbb az a feladat, hogy hosszabb távra megteremtsük a gyor­sabb műszaki előrehaladásnak, a termelési szerkezet korsze­rűsítésének feltételeit. Ehhez az értékes külföldi licence- ket, szellemi termékeket sem nélkülözheti a magyar nép­gazdaság. tott napközi átadási határide­jét. A katonák július 23-án kezdték a munkát a gyönyö­rű műemlék jellegű épületben, s alig néhány hét után közöl­ték a tanács vezetőivel, hogy előrehozzák szeptember 29-re az átadás napját. Reggel hét­től este nyolcig munkától volt hangos az ódon épület. A fia­talemberek — köztük tizenegy szakmunkás — olyan kedvvel és minőségben dolgoztak, mintha a sajátjukat építenék. (Mint lapunk vasárnapi szá­mában beszámoltunk róla, szeptember 29-én ünnepélye­sen felavatták a nyugdíjasok házát.) Mindenki szívesen segített ----------­— A legtöbb gondot ilyen­kor az anyagok beszerzése je­lenti — mondja Zink Imre. — Magunk is ettől tartottunk legjobban. Mégis örömmel ta­pasztattuk, hogy minden ajtó megnyílt előttünk, amikor előadtuk, hogy mihez kelle­nek az anyagok. Segített a Pi- lisszentiváni Kőfaragó Szövet­kezet, a PEMÜ helyi gyára, a tatabányai Centrum Áruház. A tsz ingyen adta a dolomi­tot és az erőgépet, a földmun­kákat a sóskúti bánya mar­kolója végezte. A központi fű­tés szerelését Tuba János kis­iparos vállalta 140 ezer forint értékben, társadalmi munká­ban. Szerettük volna, ha az idős embereket már kész kert várja. Elkészült a park; a cserjék, a dísznövények be­szerzésénél a Főkert Tahiban levő kertészete segített. Bár még nem árulnak, velük kivé­telt tettek. A megyei csecse­mőotthon dolgozói a takarí­tást vállalták. Mindenki tett valamit ezért a házért. Alig néhány perces nézelő­dés után majdnem biztosra veszem, hogy a megye egyik legszebb — ha nem a legszebb — napközije készült el Zsám­békon. S ehhez nagyban hoz­zájárult — a szép épület mel­lett — az a hangulatos park is, amelyet szinte megkoronáz egy csodálatos csobogó, ame­lyet amúgy ráadásként építet­tek, a kertben talált kút hasz­nosításával. Csobogó a fa alatt A kőből faragott három gömb tetején — a legkiseb­ből — víz folyik le egy kis me­dencébe. Minderre két nagy fa vet kellemes árnyékot. A csobo­gó körül ízléses padok és egy szép vonalú térelem áll. Tá­volabb sakkasztalok várják az idős embereket. Az egész kert nyugalommal, derűvel tölti el az embert. — Itt parancsra nő a fű Is — mondja mosolyogva Zink Imre, amikor csatlakozik hoz­zánk az építés vezetője, Hőbe Miklós zászlós, aki máris so­rolni kezdi, hogy mi mindent akarnak még elkészíteni. Nem nagy dolgok ezek, hiszen a munka gyakorlatilag készen van. Csinosítás; ide murva kerül, oda betonszegély. Min­dent a legnagyobb rendben szeretnénk itthagyni az idős embereknek. Az egyik fiatalember éppen a ház falára kerülő emléktáb­lán dolgozik. Azaz az öregek napközi otthona helyett: nyug­díjasok háza kifejezés olvas­ható. — Talán formabontóak le­szünk — mondja Zink Imre —, de ezt a kicsit sértő, suta elnevezést megváltoztatjuk. Tudjuk, hogy a nyugdíjasház más kategória. Mi továbbra is napköziként kezeljük. Mégis úgy érzem, hogy a huszonhá­rom idős ember; aki napjait ezután itt tölti majd, szíve­sebben jön a nyugdíjasházba, és ez a fontos! Móza Katalin Készül az emléktábla. Horkai Imre honvéd civilben 1; Kancsóvszki János Síarzgó felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom