Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

1984. OKTOBER 17., SZERDA 5 EKatorkégy 1. jelentkezik! Segélykérés az éteren át Töiökbálinfi hétköznapok Nevét termékei fémjelzik Összetartó, lelkes, segítőkész gárda A település megszokott hétköznapját éli. Idős asszonyok karján, biciklik kormányán hatalmas, tömött szatyrok kelnek vándorútra. S aki nem szeret karikázni, vagy messzebb akad dolga, azért kijön a kék busz is. Megállóiban faluhosszan vagy százan várnak. A hetvenkettesre éppúgy, mint a nyolcvannyol­casra, Budapestre, illetve Budaörsre tartva. Pedig a munka­képes lakosság 65 százaléka ingázó Törökbálinton. S bizony kevesen vannak, maradtak itthon ezen a héttő délelőttön. Igen, az agglomerációban vagyunk, a íőváros tőszomszédsá­gában. S hogy milyen is Törökbálint, mit jelent itt élni, dol­gozni, arról Papp Bélát, a községi pártbizottság titkárát kér­Beszélgetésünk aláfestőze- ítéje csendes éteri hangzavar. Hívószámok, nevek, utasítá­sok zsonganak a fejemben és keverednek azzal, amit a biatorbágyi tanács elnöke, Hernádi Károly mond. Az asztalán álló CB-készülékr51 beszélgetünk, ez csiripel ki­tartóan a szobában. Tenni kellett — Nyáron az egyik családi házban tűz ütött ki — kezdi az elnök. — Közismert, hogy a telefonhelyzet a településen úgyszólván katasztrofális. A tűzriasztás is rendkívül kö­rülményes. Szentendrét kell elérnünk telefonon és ők ér­tesítik a budapesti, XI. kerü­leti tűzoltókat. Tulajdonkép­pen autóba ülni és az autópá­lyán Pestre száguldani sem tart tovább, mint vonalat kap. ni. Ezalatt bizony a fél falu leéghetne. Ez a nyári eset döbbentett rá bennünket, hogy valamit tennünk kell, hogy segélykéréseink mielőbb cél­ba érjenek. Hiszen hasonló a helyzet akkor is, ha mentőre van szükség. A felismerést gyors tett kö­vette. A soros tanácsülésen döntöttek arról, hogy CB-rá- ciiót vásárolnak. — Elsősorban azért határoz­tunk így, mert a cébéseknek van egy segélyközpontjuk Bu. dapesten, ahol éjjel-nappal ügyeletet tartanak és hozzájuk bátran fordulhatunk, ha baj van — veszi át a szót dr. Kó- rody Mária vb-titkár. — Bia- toébágy domborzati viszonyai nem a legjobbak, a tanács vi­szonylag mélyfekvésű részen van és a vételt leárnyékolja a Katalin-hegy. De a cébések segítségével ezt a gondot is meg lehet oldani, Gazdagodtak — A nagyközségben él egy autómentő . V kisiparos, aki nagy teljesítményű készülék, kel és antennával rendelke­zik. Szükség esetén ő is tudja továbbítani a segélykérést a budapesti központba. Török­bálinton pedig egy másik cé- bést hívhatunk, aki éjjel-nap­pal működteti a készülékét. Ókét tehát innen is el tudjuk érni — mondja Hernádi Ká­roly. — Csak gazdagodtunk azzal, hogy megismertük ezt a különös embercsoportot, a cé. béseket. összetartó, lelkes és segítőkész gárda. Bármiben számíthatunk rájuk. Amikor néhány esztendővel ezelőtt hazánkban terjedni kezdett a CB-rádió, még ma­guk az első készülékek tulaj­donosai sem nagyon tudták, milyen lehetőségeket rejt ma­gában mindez. Afféle felnőt­teknek készült játéknak tar­tották és előfordult, hogy olyan beszélgetések szálltak az éterbe — és hallatszottak sok vevőként működő rádió-, tv-készülékben — amelyek négyszemközt sem lettek vol­na egészen szalonképesek. Ahogy terjedt azonban a CB, úgy vált mindinkább munka­eszközzé, a segítséghívás és -adás lehetőségévé. Kiterjesztik Biatorbágyon még szeren­csére nem kellett rendelteté­sére használni a készüléket, de szeretnék az alkalmazás lehe­tőségét kiterjeszteni. — Ügy tervezzük, hogy a körzeti orvosainkat is felsze­reljük CB-rádióval — mond­ja az elnök. — Gépkocsijuk­ba helyezhető készülékre gon­doltunk, s így út közben is értesíteni lehet majd őket a hívásokról. M. K. dezem. Egymást támogatva — Nem olyan rossz, mint amilyennek az idegen gondol­ná. Például meglepően jó az egészségügyi ellátás. A falu­ban levő tüdőgyógyintézetnek ebben nem kis szerepe van. Kitárta kapuit a helybeliek előtt. Ügy is hívják, a „kór­ház”, a megyei tanács 265 ágyas egészségügyi intézmé­nyét. Ugye milyen jó meleg van itt, a pártházban? — kér­dezi Papp Béla. — Központi fűtés, faluhelyen. A kórházból kapjuk a meleget. A falube­liek nemhogy jól megférnek az egészségügyiekkel, hanem sokat köszönhetnek nekik. Se­gítőkészségüket errefelé úgy fogalmazzák meg: „nem hord­ják fenn az orrukat...” Törökbálinton tíz és fél ezer ember él. Ennyi a község ál­landó lakosainak száma. Az el­látás szempontjából azonban azzal a két és fél ezer diák­kal is számolni kell, akik itt laknak a kollégiumban. A helybeli állami gazdaságé az épületek, melyek nyáron a KISZ-táborban élőknék adnak otthont, ilyenkor meg a ker­tészeti, a közgazdasági egye­tem bérli. Diákjainak. Agglomeráció' és • ingázók: Ügy egymáshoz tartoznak ma már, mint testhez a kenyér. Pedig Törökbálinton is há­romezer munkahelyet számlál­nak ma már. Csak egyedül a DEPÓ raktárvárosban 1 ezer 300-at. A Budatej jégkrémüze- mében, ahol a Leó készül, több százan, az állami gazda­ságban pedig 700-an tevékeny­kednek. Ám az utóbbiak közül mindössze 250 a helybeli. De van itt téglagyár, s az OMÜV kisszövetkezet termékei révén méltán országos hírű. De mi az oka az ingázásnak? A vá­laszadás joga újra Papp Béláé: — Az állami gazdaság föld- jai Százhalombattától Perbá­lig nyúlnak. Ilyen nagy terü­letre természetes, hogy nap mint nap nem tudnak kijárni a helybéliek. A DEPÓ meg csak 1976 óta létezik. S oda főleg raktározási szakembere­ket, targoncásokat kerestek. Maróst, esztergályost nem. S akkor már a helybeliek évek óta kötődtek más szakmákhoz, munkahelyekhez. A BHG-hoz, az ISG-hez vagy a helyi egészségügyi intézethez, ahol a 280 dolgozó fele törökbálinti. A háttér is Statisztikai adatok bizonyít­ják, hogy a hetvenes évekig szépen gyarapodott Törökbá­lint lakóinak száma. Főként betelepülőkből. Ez a növeke­dési ütem 1980—81-ben meg­tört. Lássuk csak, mi ennek az oka? A nagyközségi pártbi­zottság titkára hogyan látja? — Nem tudunk több telket adni. Évente 2—3, amit az új .építkezésekhez biztosíthatunk. Pedig 1970 táján már a peda­gógusok is lemondtak a nekik juttatható földről, hogy a ma­jorokból, tanyákról betelepü­lőknek legyen házhely, építé­si terület. A község belterü­lete körülhatárolt. Külterület­re meg nem adhatunk ki épí­tési engedélyt. De tény: a tervidőszak alatt magánerőből 250 lakás épül Törökbálinton. Igény pedig van. Lakásra váró üzembe helyezték Szolnokon az ország legnagyobb teljesítmé­nyű olajipari számítógépét. A komputer lehetővé teszi a tel­jes és mindenperces információcserét az Alföld valamennyi kőolaj- és gázmezője között. Bába Mihály: Loódr eiemózóia A nyja régóta nógatta őket, hogy látogassák meg már nagyszü­lőiket. De esküvőjük után sokáig nem gondolhattak erre. A tanács­tól egy lerobbant állapotú lakást kaptak, két kicsi szobát, ahonnan kihaltak a társbérlők, s vállalniuk kellett, hogy saját erőből' hozzák rendbe. A legtöbb gondjuk, bajuk a szakemberekkel volt. Drágán vál­lalták a víz-, gáz-, villanyszerelést, és egyetlen határidőt nem tartottak be. a társbérlők külön gázt, vil­lanyórát szereltették be, külön mos­dót, mosogatót. A leszerelésük, át­szerelésük, a régi vezetékek, a tol- dott-foldott csövek kicserélése így hónapokat vett igénybe. A festést, mázolást, tapétázást már maguk csinálták a szülők segítségével. Mind a ketten dolgoztak, így az­tán csak a szombatjukat és a va­sárnapot szentelhették a lakás rendbe hozására. Amikor végre el­készültek, berendezkedtek, elröp­pent a nyár is, és csak késő ősszel gondolhattak egy kis lazításra. Mo­ziba, színházba mentek, látogatóba rokonokhoz, ismerősökhöz, vagy ők látták vendégül barátaikat. Anyja szüntelenül kérdezgette: mikor ke­rekedtek már fel, mikor mentek le nagymamádékhoz? Most már busz- szal is lehet menni, csak egyszer kell átszállni. Napsütéses vasárnapon indultak el. Jókedvűen, vidáman, mint egy kirándulásra. Az ajándékcsomagot ar. ifjú férj vitte. Az úton bohóc­kodott, viccelődött. És álmodozott: legközelebb már kocsival jönnek, mert neki addig nyugta nem lesz, amíg nem vesz. Nem várja meg, amíg letörlesztik a lakásfelújításra kapott kölcsönt. A gyomverte udvaron csend volt, minth# ott már egy lélek sem lak. na. Csak a pitvarajtóban torpantak meg, nem tették kezüket a kilincs­re, kopogtak. A nagymama nyitott a í tót, de mögötte ott tiblábolt nagy­apa is. — Nyitva az ajtó, lelkeim — mondta á nagymama, s megölelte asszony unokáját. — Gyertek, gyer­tek mán bejjebb. Istenkém, ha tud­tam volna! A nap még besütött a kis abla­kon, a fénypásztákban látszott a tisztaszoba, a magasra tornyozott ágyak, a szekrény, amelynek tete­jén befőttesüvegék sorakoztak, a komód hímzett térítője, a kancsó, egy sor pohár, s a nagy asztal a tarka mintás abrosszal. Köré tele­pedtek. A nagymama szüntelenül sopánkodott: mivel is kínáljalak meg benneteket? Egy kis pogácsánk van csak, az jó lesz a pálinkához, rögtön hozom, ti meg mondjátok már, hogy vagytok, hogy vannak anyádék? Aztán amíg ti itt beszél­gettek, én kiszaladok az ólba, elka­pok egy tyúkot, megkopasztom, ki­rántom, vagy ha jobban szeretitek a csirkepaprikást, azt csinálok. Tilta­koztak. Nem, semmi nem kell, mert a következő busszal menniük kell vissza. A nagymama csak legyintett. Nagyapa közben már megtöltötte a poharakat, felemelte, biztatta az unokavejét., az unokáját, hogy kós­tolják már meg a maga főzte kisüs­tit. Az erős pálinka pillanatok alatt átjárta ereiket. Mégis, a szűkszavú válaszok után, csendben üldögéltek. Nagyapa újra töltött. — Nem árt ez. gyermekeim, ha egyenesen jót tesz, mert nem folyik már bennem olyan sebesen a vér, mint negyven évvel ezelőtt, s ez meg — emeli fel a poharat — egy kicsit serkenti. De jó ez arra is, hogy egy, két litert 'eladjunk, hogy pótoljuk a téesxjárandóságot, mert azt bizony szűkén mérik. A mun­kásnyugdíjasoknak jobb, azok nem is igen bíbelődnek. pálinkafő­zéssel, inkább tőlünk vesznek egy- egy litert. Ám más oka is van ennek a főzésnek: sajnálom a termést. Itt van a rengeteg körte, alma, szilva, mit csináljunk vele. A piacra már nincs erőnk vinni, nektek se kell, a többinek se kell, nem jönnek le érte, így hát, hogy kárba ne vesszen, el­bíbelődök a pálinkafőzéssel. Amikor a téeszbe ráztak engem, még hár­man voltak itthon, de tízszer se kelt fel utána a nap, már ketten maradtunk a nagymamával. Az unokavő szomorkásán, sajnál­kozva nézte az öregembert, boros­tás, ráncos arcát, kopott ruháját, vastag, tömpe ujjait, amely olyan fekete volt, mint a föld, és repede­zett. Újabb pohárkával ittak meg a torokkaparó ítókából. A nagymama lábánál fogva hoz­ta a tyúkot. — Na, rögtön kész lesz ez. Kirán­tom, úgy az útra is vihettek belőle, ha itt nem tudjátok mind elfo­gyasztani. Addig meg, apjuk, mu­tasd meg a kertet. Az unokavő óvatosan lépkedett a gazos kertben, féltette a nadrágját, a cipőjét. Meg-megálltak egy-egy fánál. Hallgatta az öreget, aki el­mesélte mikor ültette, mikor kez­dett teremni, mikor adott jó ter­mést, mikor fagyott le mind, ami­kor még maguknak is venni kellett a gyümölcsöt, ha megkívánták. A Pesten nevelkedett mérnök számá­ra új és idegen volt itt minden. A fákat nem tudta megkülönböztetni egymástól, csak töprengett, «melyik a ringlószilva, a magvaváló, melyik a barack-, az almafa, a meggy-, a cseresznyefa. Az ősz már megté­pázta a lombokat, néhol csupasz ágak sütkéreztek a napfényben, ezek felőle akár akácfagallyak is lehetek. Az avarban még elég sok gyümölcs aszalódott, romlott. Ezeket még összeszedem, mondta a nagy­apa, pálinkának jó lesz. Csak erőm legyen, ismételgette szüntelenül. Ká­posztatorzsákon, paradicsom lomb­talan szárain gázoltak át. Fintorgott, és lesett az udvar felé, hogy nem kiáltanak-e már értük. Fiopogós csirkesült a tálban, mel­lette kenyér és a szeletelőkés. Meg két tányér. Egyetek, kínálgatja a nagymama ritka vendégeit, és igya­tok. Nem ízlik a sült, nem ízlik a pálinka sem. mintha minden szür­ke lenne, mint a föld. Hová tegyék a csontot? Oda a tál szélire. Meg kellene törölnöm a kezemet. Mibe? K opott kosár a széken, a nagy­mama sürög-forog mellette. A füle egy vastag drótdarab, s hogy ne vágja az ember kezét, ronggyal tekerték körbe. Az unoka­vő nyugtalanul nézi, hogy telik a kosár: egy kis sárgarépa, fehér ré­pa, kapor, zeller, középre egy üveg befőtt, egy üveg lekvár, aztán ki­sebb. nagyobb alma, két maréknyi aszalódott szilva, egy darab avas szalonna újságpapírba csomagolva. Elfordította fejét, a falakon sora­kozó képeket nézte, aztán a poha­rat, amit észrevétlenül újra teletöl­tött nagyapa. Menniük kellene, néz a feleségére. A nagymama kapkod. Az asztalra terít egy újságlapot, belerakja a maradék rántott húst. Hiába tiltakoznak. Már ott lapul a kosárban. A negyedkilónyi karajokra vágott kenyér mellett, hogy útköz­ben könnyebbén ehessenek. Úristen, a pálinkáról meg megfeledkeztem. Egy zöld színű teli üveget nyom a vő kezébe. Ez már nem fér a kosár­ba. Még azt is körbecsavarja egy újságoldallal. Az utca csöndes. A fiatalok szót­lanul mennek a buszmegállóhoz Én leteszem valahová, itt hagyom, csak nem csúfondároskodom a bu­szon meg Pesten a villamoson, mondja a férj. Nem lehet. Csak a pálinkát viszem. Aztán már nem is szólnak egymáshoz. A fiatalasszony csak akkor vette észre, hogy nincs a férjénél az elemózsiás kosár, amikor átszálltak a pesti buszra. Nem szólt. Belekarolt a férjébe, Megértőén. húsznál több, a perspektívájuk szinte kilátástalan. Telekre nyolevanari adták be igényü­ket Talán a Pest megyei Földhivatal az egy éve bent le­vő kérelmükre engedélyezi, hogy a lakóterülethez szerve­sen illeszkedő részt belterü­letté nyilváníthassák. Addig a meglevőre emelet-ráépítés a megoldás. Akkor talán lehet építkezni. Csak a háttér az, ami még mindig nem rende­zett ... A bolthálózat kicsi és el­avult. az az egy ABC nem tud mindent megoldani. Igaz, öt rövidesen megnyíló üzlet már tető alá került. .. húsz üzlet­ből álló sor részeként — a tu­lajdonosok, használóik beruhá­zásából. Üvegestől a barkács- felszereléseket kínálóig, a cukrásztól a díszhalat árulóig szinte minden lesz itt. Az első ötöt november elején nyitják meg... A háttérhez tartozik a víz is. A település otthonainak döntő többsége a vizet vezeté­ken kapja. De nyáron naponta a csúcsfogyasztás miatt 3 ezer köbméter kellene. Ezt a PVCSV kútja nem bírja. A megyei tanács 100 millió fo­rintot szavazott meg a térség vízhelyzetének rendezésére. De ez sem megy máról hol­napra. Mint ahogy a csatorna gerincvezetéke elkészült 15 kilométer hosszan, de a rákö­tések, a lakások rákapcsolása csak társulás formájában tör­ténhet meg. Most szervezik a társulást, hiszen alig hogy elvo­nultak az építők ... Víz* és gázvezeték A településen 3 ezer 272 la­kást tartanak számon. S ezek közül maholnap 109-be eljut, majd a gáz. Nem ingyen, á pénztárcát meg kell nyitni,; sőt az OTP-hez is szükséges az ebbe benevezőknek fordul­niuk. A gerincvezeték ha majd kész lesz, a nyomáscsök­kentőt is meg kell venni, mely 1 ezer 500 lakást szolgál ki. Csak utána mehetnek a TIGÁZ-hoz, s a következő lé­pés a lakások rákötése a ge­rincvezetékre. Minden lépés pénzbe és újabb pénzbe kerül. Kérdésként fogalmozódott meg. miért nem jut egyszerre az egész falu gázhoz? Papp Bélá­nak is felelni kellett erre: — Ott lehet áttérni a föld­gáz felhasználására, ahol szá­mottevő mennyiségű olajat válthatunk ki. Ma a tervezés­nél tartunk, a kivitelezőt is megkerestük már ehhez a nagy munkához. A Köztársa­ság tér és környékén, a régi MÁV-teleaen lesz először gáz. Kísérletként. Ebből a leckéből azt is megtanuljuk majd, mi mennyibe kerül... Annyi mindent lehetne és kellene még Törökbálintról mondani. Az állami gazdaság Napsugár névre hallgató ter­méke. a térségből exportra ke­rülő őszibarack, a Leó jég- krém, az OMÜV kisszövetke­zet folyadékszint-szabályozói, az itt gyártott rugóbetétek is­mertek. keresettek. S újra és úira emlékezetünkbe idézik a tíz és fél ezer lelket számláló település nevét, Törökbálintét. Ahogy neves fúvószenekara is, mely harmincöt tagú, s egyik évben az NDK-ban. má­sik évben meg az NSZK-ban lép fel. a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövetsé­gének szervezésében. S vendé­geket is várnak, fogadnak, most november elején például azt a harmonikazenekart, mely az NSZK-ból érkezett. Nem szívesen veszik a németnikúak, az itt élő nemzetiségiek, ha az ember arra figyelmezteti őket: a felmenő ágiak sramli­zenére szívesebben ropták a táncot. Ám egy jól sikerült svábbálra végül mégiscsak büszkék. Ha a törökbálinti művelődési ház adott annak otthont. Varga Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom