Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
1984. OKTOBER 3., SZERDA 5 Jelvényparadicsom Egy jelvénygyüj- tó bizonyára elkábulna a látványtól: az Állami Pénzverő tá- piószelei jelvény- üzemében valóságos jelvényparadicsom fogadja a né-) zol. Az elkövetkező időszakban a legnagyobb munka, a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára adományozott kitüntetések elkészítése. Hogy ki csinálja, azt már tudjuk. Hogy ki kapja?... Fiatalok fóruma a Tuntfsramban Elérni a nemzetközi színvonalat Az elmúlt héten számvetésre gyűltek össze a fiatalok a Tungsram Rt. váci Fényforrás Gyárának kultúrtermébe. Kiss László, a gyár igazgatója beszámolójában reális képet adott az elmúlt időszakról. Elemezte az előző évek tervlemaradásának okait, kiemelve, hogy a létszámproblémák mellett a szervezetlenség, technológiai és munkafegyelem be nem tartása és irányítási problémák is közrejátszottak. A jelenlegi eredmények jobbak az eddigieknél. A mennyiségi termelés megfelelő, azonban óva intett mindenkit ezek túlértékelésétől. Az idén több aktívagyűlésen volt szó a feladatokról és a vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenységéről. A tanácskozások legtöbbjén részt vettek a gyár fiataljai is. A közeljövő feladata sem kisebb: jobban és többet kell dolgozni, javítani a termékek minőségét és -felzárkózni a nemzetközi színvonalhoz. Az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtása az elmúlt években kielégítő volt és a tervnek megfelelően hajtották végre — olvashattuk a beszámolóból. Jelentős eredmények születtek a munkaversenyben, mivel nyolc aktív ifjúsági brigád alakult meg a gyár területén. Az elmúlt három év alatt a harminc éven aluliak közül tizenhatan adtak be újítást. A káderfejlesztési tervben Is megfelelő arányban szerepeltek a fiatalok, de ugyanez volt tapasztalható a lakásel- osztásoknái és a részükre biztosított anyagi támogatások tekintetében. Jónak értékelték a fiatalok bevonását a művelődési és sportprogramokba, a szakmai és politikai továbbképzésekbe. Az elmúlt időszakban csökkent az általános képzésben résztvevők száma, de növekedett a középszintű < oktatásban résztvevőké. Azonos szintű volt a politikai képzésben, valamint a főiskolai, egyetemi oktatásban részt vevők aránya az előző tervidőszakhoz képest. Az elmúlt három év alatt a tanműhelyben mintegy negyvenen szereztek szak- képesítést gépszerelő szakmában, de sajnos ezek közül csak tizenhatan maradtak a gyárban. Növekedett a pályakezdő fiatalok bére is 18,50 forintról 20,50 forintra. Kiemelten foglalkoznak a harminc év -alatti új belépőkkel és elősegítik a beilleszkedésüket ifjúsági brigádokba, kollektívákba. Jelentősen nőtt a fiatalok bér- színvonala az elmúlt években és a jutalomban, kitüntetésben részesülők aránya is. A gyesről visszajövő kismamák, valamint a sorkatonai szolgálatból leszerelő fiatalok minden esetben megkapták a távollétük ideje'alatt kieső átlagos bérfejlesztést. Kivették részüket a fiatalok a társadalmi munkában is, és csupán az A Duna-viJéki Vendéglátó Vállalat versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 1985. januór 1-től 1987. december 31-ig: 240. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Raktár u. 1. (A Hűtőipari Vállalat székesfehérvári gyárában.) 250. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Tótra utca (A Bútoripari Vállalatnál.) 272. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Sóstó (Az Ikarus gyárban.) 2ő2. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Berényi u. 43. (A Videoton gyárban.) 274. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Honvéd u. 2. (Az Ingatlankezelő Vállalatnál.) 718. sz. Barátság bisztró (III. osztályú, Százhalombatta, Hága László Munkásszálló.) 1985. január 1-től 1938. június 30-ig: 300. sz. Béke étterem (II. osztályú), Dunaújváros, November 7. tér. 306. sz. Mezőföld étterem (II. osztályú, Dunaújváros, Béke II. városrész, Szabadság körút 1985. május 1 -tői 1987. szeptember 30-ig: 367. sz. Muskátli vendéglő (II. osztályú), Zamárdi felső. Zalka Máté u. 8. 1985. január 1-től 1989. december 31-ig. 343. sz. honvédségi tiszti eszpresszó 4M. osztályú) Börgönd. (A pályázatban szerepelnie keli az illetékes katonai parancsnokság egyetértő nyilatkozatának.) Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat közgazdaság! osztálya ad. A pályázatokat október 31-ig nyújtsák be a vállalat központúban, a jogügyi osztályon, cím: Dunaújváros, Vasmű út 41. in. emelet. A versenytárgyalás november 9-én, pénteken, 14 órakor lesz, a dunaújvárosi Hangulat eszpresszóban. elmúlt évben 1054 munkaórát teljesítettek. Jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma a fiatalok körében, de a legfőbb ok még mindig a figyelmetlenség. Nem volt megfelelő a fiatalok aránya az újítási mozgalomban, tőlük több ötletet vár a gyárvezetés. Az elmúlt három év alatt tizennyolcán nyolc újítást adtak be. Az ezekből eredő megtakarítás 14 millió forint volt. Jelentős fellendülés mutatkozott ez évben az újítások területén, hiszen az elmúlt fél évben tizenkét fiatal öt újítási javaslatot nyújtott be. A beszámoló megtárgyalása és elfogadása után intézkedési terv született, amely 1987- ig tartalmazza az ifjúsági feladatok végrehajtását. Az új feladatok fokozott felelősséget rónak a gyár fiataljaira, műszaki és szakembergárdájára. Körvonalazza egy dinamikusan fejlődő gyár gazdasági, politikai, kulturális feladatait, nem kis szerepet szánva benne a fiatalok tevékenységének, kezdeményező készségének és tenni akarásának. Papp László Százezrek egy halom papírért? Ennyire futotta az erejükből Tápióságon, a tanácsházával szemben tekintélyes épület áll. Faláról leverték a vakolatot, újak az ablakkeretek, vagy százesztendős ház fiatalodik meg. A buszmegállóban erről beszélget egy fiatalasszony — karján egyévesforma csöppség — és a fejkendős nénike. Ha akarom, ha nem, fültanúja vagyok a beszélgetésnek. Mostoha körülmények — Csak elkészülne már — mutat a néni a tatarozott épület felé. — Látod, ilyen nyavalyásán is mehetek Szecsőre, mert az a kenőcs, amit felírt a doktor, nincs a patikánkban. — Igaz, hogy gyógyszertár is lesz az egészségházban, de vajon megnyitják-e? Mert mi az alvégről hordjuk a vizet — a fiatalasszony a kisgyerekre mutat —, abban a vízben, ami a mi Akutunkból jön, még fü- röszteni sem szeretem. De az egészségháznak kút kell, ide nem hozhatják a falu túlidéról. Gulyás Károlyné, a tápiósá- gi tanács vb-titkára sem teljesen elégedett, pedig ablaké* ból az épülő egészségházra lát. — Nagy szükségünk van erre a létesítményre — mondja. — A védőnőnk egy magánházban rendkívül mostoha körülmények között dolgozik. A fogorvos az óvoda épületében rendel, és igencsak útban van, hiszen rendelője egy csoporttól veszi el a helyet, akárcsak a patika a fiataloktól, ez ugyanis már egy ideje az ifjúsági házban működik, és egész sor gyógyszert nem tart, lévén kisegítő státusban. Á munka egy éve kezdődött. Akikor még kétséges volt, hogy folytathatják-e az épület tatarozását, hiszen a tanács saját pénzeszközei csak a renoválás megkezdésére voltak elegendőek. A nagykátai költságve tési üzem vállalta a csaknem lsét és fél millió forint értékű munkát. A tanács egymilliós felújítási keretösszegét hamar „elnyelte” a masszív, de azért alapos felújításra szoruló régi iskolaépület. A mun kát végül is a megyei tanács 857 ezer forintos póthitelével tudjuk majd befejezni. A munka üteme nyáron lelassult, mivel a kivitelező iskolafelújításon dolgozott. Az is gyakori, hogy a tanács vezetői futkosnak alvállalkozók után. A falu adta az ácsot és a bádogost. Ennek ellenére a központi fűtéses, korszerű egészségház és a gyógyszertár elérhető közelségbe került. A vb- titkár mégsem tud igazán örülni a gyarapodásnak. — Fojtogat bennünket a vízhiány — magyarázza. — Az idejét sem tudom, hogy a tanácsházán mikor volt utoljára víz. Az egészségházat egy közeli kútra terveztük. Ebből akartuk ellátni a sok vizet kívánó létesítményt. A kút azonban elapadt. Papíron már megvan Érthető a tanácsi vezető keserűsége. Hiszen évek óta minden mozdítható pénzt a vízgond megszüntetése érdekében használtak fel. Saját keretből fizették azt a tanulmánytervet, amely a vízműre készült. Két kutat felújítottak, egyet pedig fúrattak. Sőt, készül már a vízmű kiviteli terve, a vezetékhálózati része már papíron van, és idén meglesz a gépészeti terv is. Ehhez a több millió forintos előkészülethez ebben az évben kértek először támogatást a megyei tanácstól, s kaptak is félmilliót. Am a 125 méteres kúton kívül — amely egyelőre még egészséges vizet ad és alkalmas lenne a vízmű ellátására is — a tápióságiak nem sok eredményét látják az előkészületeknek. Jogos felháborodás — Amikor mutatom a ha- lornnyi tervet a vízgond megoldásáról érdeklődő állampolgároknak — mondja Gulyás Károlyné —, nemegyszer megkapom, hogy miért adtunk ki annyi pénzt holmi papírokra. Megértem az emberek felháborodását. Tápióságon évek óta nem épült egyetlen méter járda sem, ha valamilyen reális igénnyel fordultak hozzánk a falubeliek, sokszor kellett azt mondanunk: most nem lehet, kell a pénz a vízműre. A nitrátos víz egyre nagyobb fejfájást okoz a körzeti védőnőnek is. A közelmúltban hét csecsemő elkékült a fertőzött víztől, egyikük állapota kórházi kezelést igényelt. — Ügy érzem, kevés település van a megyében, amelyik annyi? tett az egészséges ivóvízért, mint Tápióság. De többre nem futja az erőnkből. Tavaszra bizonyosan elkészül az egészségház, amely a település másiik gondján enyhít majd, ám csak akkor, ha közben a nagyobb problémát, a vízellátást sikerül megoldani. Móza Katalin Sorszám szerint osztják szét Népszerű lába kistraktor A győri Rába Magyár Vagon- és Gépgyár legújabb terméke, a Rába 15-ös traktor rövid idő alatt népszerűvé vált. Eddig 380 készült el az univerzális kisgépből,' s egyelőre sorszám szerint osztják szét azokat. Különösen a kisgazdaságok, szakszövetkezetek érdeklődnek élénken az új gép iránt. Ugyanakkor az üzemeken belüli anyagmozgatásra vagy parkok gondozására, utcák tisztítására is felhasználható a Rába—15, hiszen a talajművelő eszközökön kívül még sokféle más berendezést is tud vontatni. Győrött elkészültek az első új Rába-motorok is, amelyek teljesítménye jóval nagyobb az eddig gyártottaknál, s az elsőket már be is építették néhány autóbuszba, mezőgazda- sági erőgépbe, tehergépkocsiba. A motorok vizsgáztatása a következő hónapokban folytatódik. Bába Mihály: ^lz utolsó fid N yár elején meghalt a barátnője. Húsz esztendeig laktak ugyanazon az emeleten, húsz esztendeig voltak szinte mindennapos vendégek egymásnál. Az első napokon, hetekben nehezen viselte el a magányt, nehezet tudta megszokni, hogy már nem mehet át a harmadik szomszédba egy kis tercierére, nem mehetnek együtt bevásárolni a piáéra, ahol mindig kaptak olcsó belsőséget. Ágika néni akkor lett izgatott, amikor barátnője lakásában megjelent annak lánya, veje, majd idegen asszonyok meg férfiak jöttek-mentek, mint egy átjáróházban. A kíváncsiság űzte, hajtotta át barátnőjének lakásába. Megdöbbent a rendetlenségtől. Halomban hevertek a holmik a padlón, a fotelekben, az asztalon, a heverőn. Matróna korú alakok turkáltak benne. Alkudoztak. — Mi történik itt? — kérdezte barátnője lányától. — Ó, semmi, Ágika néni — mondta a fiatalasszony kedvesen — A lakást le kell adni a tanácsnak, üresen, meg kell szabadulni a sok felesleges holmitól. Szegény mamika olyan váratlanul ment el, hogy... — Értem, értem — sóhajtott Ágika néni. — Nem is zavarok akkor. Szédelegve ment haza. Nem tudott szabadulni a tátongó szekrénytől, a kiborított fiókoktól, a fehérneműhalmaztól, a szétszórt levelektől, fényképektől. Szipogott, sírdogált. Vásárolni se ment, hogy ne találkozzon a turkáló, a kedves emlékeket becsmérlő furcsa alakokkal. Harmadnap reggel már korán J>tt állt a szekrény előtt és rendezgetett. A kopottas ágyneműk, fehérneműk külön csomóba kerültek. Ezeket elégetem, hogy ne kerüljenek idegen kézbe, gondolta. A szekrény polcára, fogasára már csak néhány darab került vissza. Ami még feltétlenül kell — zárta be az ajtót. A nehezebbje még csak ezután következett: a fiókok, a kicsi, teletömött bőröndök, táskák, retikülök, szatyrok. Az egyikből színes szalaggal átkötött levélcsomag került elő. Első vőlegényszerelme féltve őrzött levelei. A szeszélyes fiú egyszer köszönés nélkül otthagyta. Sose látta többé. Azután ment férjhez Edéhez, akit később a maga módján megszeretett, akivel szépen is éltek, amíg a gyerekek disszidálása után össze nem roppant, és meg nem halt. Nem bontotta ki a köteget, a kályhába dobta, nehogy avatatlan kezébe kerüljön. A fiától, a lányától kapott leveleket tette csak félre, meg a képeslapokat. Még egy lánykori barát- nőjéét is, aki állandóan külföldről küldözgetett neki színes lapokat, hogy bosszantsa: milyen jó neki, hogy őt a férje jxmden évben más és más országba viszi nyaralni, ök Edével csak Bécsig jutottak el. Apró emlékek lapultak a fiókokban, söralátétek aláírásokkal. Olvasgatta a neveket, de némelyik mögé már nem tudta az arcot elképzelni. De akadt ott gesztenye, dió, gyermekrajzok, újságból kivágott receptek. Ezeknek sem kegyelmezett. A szalagocskáknak, a művirágoknak sem. A féltve őrzött vasúti menetjegyek is hasonló sorsra jutottak. Vajon miért rakta el őket? Hiába töprengett, nem jutott eszébe semmi kedves történet. Még a pecsét, az évszám sem ébresztett fel benne emléket. Férje apróságai között semmi különöset nem talált. Mintha valaki már megtizedelte volna. Valamikor három fiókot is lefoglalt magának. Hová lettek? Persze, persze, egyszer a férje rendezgette, aztán meg ő. Zsugorodott hát össze, mint Balzac szamárbőre. Napokig tartott ez a rendezgetés, mert amit nem tudott elégetni, apró csomagocskákban hordta le a kukába. Az utolsó fióktól félt a legjobban. Abban őrizgette a fényképeket. Azokat vette elő a leggyakrabban. Forgatta, nézegette őket. Milyen is volt ő kislány korában, milyen is volt az apja, anyja, a régen halott kisbátyus? Sírt is, mosolygott is valahányszor kihúzta a fiókot. Nagylánykori, fiatalasszony-éveit' idéző fényképeket album őrizte. A gyerekekét is. Csak a kirándulásokon készült alkalmi fotókat rejtegette a vastag borítékok hada. A legtöbbet a fia készítette. Szétterítette őket az asztalon. Nézegette őket, kereste rajtuk a fiát, a lányát, de alig egy-kettőn fedezte fel őket. Ezeket meg azokat is, ahol ő meg a férje volt a gyerekekkel, szépen egy csomóba tette. Majd lassan elküldöm nekik, gondolta, talán egy csepp boldogságot is szerzek vele. Érettségi képek, tablók. Aztán a férjével valami teljesen ismeretlen társasággal. Biztosan alkalmi ismerősök voltak, vagy valamelyik gyerek osztálytársának a szülei. Hiába töprengett, idegen arcok néztek rá a képről. Óvatosan széttépte és a kályhába dobta őket. Az egyik borítékban férje katonakor! fényképei. Talán ezeknek is örülnek majd a gyerekek, és az unokák is, ha lesznek. Minden levélben küldök majd egyet-kettőt, őrizzék ők. Itt ki tudja, mi lenne a sorsuk. Talán ugyanaz, mint a barátnőm féltett fényképeinek! Reggeltől estig rendezgette az utolsó fiókot. Csak annyi szünetet tartott, amíg evett egy cseppecskét és megitta a kapucinerét. A nagyobb csomókat újra meg újra átnézte és lassan azt vette észre, hogy egyre soványabbak lesznek a borítékok. Néhány képet a re- tiküljébe tett, hogy naponta elővehesse, ha vágyakozik a gyermekei után, akikhez már nem bír kiutazni, ők meg nem jönnek, csak ígérgetik, hogy egyszer majd hazalátogatnak. J ócskán beesteledett, mire végzett az utolsó fiókkal is. A kályhába a tűz elhamvadt, kitakarította a szobát, a kukába szánt apróságokat zacskókba rakta és az előszoba ajtaja mellé állította őket, hogy ha vásárolni megy, akkor levigye őket. Mégegyszer körülnézett a kis lakásban, a szekrényekben, a fiókokban. Maga is meglepődött, hogy tíz, húsz. harminc éve féltve őrzött emlékekből, a régi ruháiból, cipőiből, harisnyáiból alig maradt valami. Roppant fáradtnak érezte magát. Leült kedvenc foteljébe az ablak elé. Nézte a nyüzsgő utcát. És elszendere- dett. Hajnalban ébredt fel. Fázott. Ügy érezte olyan a kis szobája, mint/ egy üres, jéghideg pince.
