Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

1984. OKTOBER 3., SZERDA 5 Jelvény­paradicsom Egy jelvénygyüj- tó bizonyára el­kábulna a lát­ványtól: az Álla­mi Pénzverő tá- piószelei jelvény- üzemében valósá­gos jelvényparadi­csom fogadja a né-) zol. Az elkövetkező időszakban a leg­nagyobb munka, a hazánk felsza­badulásának 40. évfordulójára ado­mányozott kitün­tetések elkészítése. Hogy ki csinálja, azt már tudjuk. Hogy ki kapja?... Fiatalok fóruma a Tuntfsramban Elérni a nemzetközi színvonalat Az elmúlt héten számvetés­re gyűltek össze a fiatalok a Tungsram Rt. váci Fényforrás Gyárának kultúrtermébe. Kiss László, a gyár igazgatója be­számolójában reális képet adott az elmúlt időszakról. Elemezte az előző évek tervle­maradásának okait, kiemelve, hogy a létszámproblémák mel­lett a szervezetlenség, techno­lógiai és munkafegyelem be nem tartása és irányítási prob­lémák is közrejátszottak. A jelenlegi eredmények jobbak az eddigieknél. A mennyiségi termelés meg­felelő, azonban óva intett mindenkit ezek túlértéke­lésétől. Az idén több aktívagyűlésen volt szó a feladatokról és a vállalati gazdasági munkakö­zösségek tevékenységéről. A tanácskozások legtöbbjén részt vettek a gyár fiataljai is. A közeljövő feladata sem ki­sebb: jobban és többet kell dolgozni, javítani a termékek minőségét és -felzárkózni a nemzetközi színvonalhoz. Az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtása az elmúlt évek­ben kielégítő volt és a tervnek megfelelően hajtották végre — olvashattuk a beszámolóból. Jelentős eredmények szület­tek a munkaversenyben, mi­vel nyolc aktív ifjúsági brigád alakult meg a gyár területén. Az elmúlt három év alatt a harminc éven aluliak közül tizenhatan adtak be újítást. A káderfejlesztési tervben Is megfelelő arányban szere­peltek a fiatalok, de ugyanez volt tapasztalható a lakásel- osztásoknái és a részükre biz­tosított anyagi támogatások tekintetében. Jónak értékelték a fiatalok bevonását a művelődési és sportprogramokba, a szakmai és politikai továbbképzések­be. Az elmúlt időszakban csökkent az általános képzés­ben résztvevők száma, de nö­vekedett a középszintű < okta­tásban résztvevőké. Azonos szintű volt a politikai képzés­ben, valamint a főiskolai, egyetemi oktatásban részt ve­vők aránya az előző tervidő­szakhoz képest. Az elmúlt három év alatt a tanműhelyben mintegy negyvenen szereztek szak- képesítést gépszerelő szak­mában, de sajnos ezek kö­zül csak tizenhatan ma­radtak a gyárban. Növekedett a pályakezdő fia­talok bére is 18,50 forintról 20,50 forintra. Kiemelten fog­lalkoznak a harminc év -alatti új belépőkkel és elősegítik a beilleszkedésüket ifjúsági bri­gádokba, kollektívákba. Je­lentősen nőtt a fiatalok bér- színvonala az elmúlt években és a jutalomban, kitüntetésben részesülők aránya is. A gyesről visszajövő kisma­mák, valamint a sorkatonai szolgálatból leszerelő fiatalok minden esetben megkapták a távollétük ideje'alatt kieső át­lagos bérfejlesztést. Kivették részüket a fiatalok a társadal­mi munkában is, és csupán az A Duna-viJéki Vendéglátó Vállalat versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 1985. januór 1-től 1987. december 31-ig: 240. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Raktár u. 1. (A Hűtőipari Vállalat székesfehérvári gyárában.) 250. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Tótra utca (A Bútoripari Vállalatnál.) 272. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Sóstó (Az Ikarus gyárban.) 2ő2. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Berényi u. 43. (A Videoton gyárban.) 274. sz. munkahelyi büfé, Székesfehérvár, Honvéd u. 2. (Az Ingatlankezelő Vállalatnál.) 718. sz. Barátság bisztró (III. osztályú, Százhalombatta, Hága László Munkásszálló.) 1985. január 1-től 1938. június 30-ig: 300. sz. Béke étterem (II. osztályú), Dunaújváros, November 7. tér. 306. sz. Mezőföld étterem (II. osztályú, Dunaújváros, Béke II. városrész, Szabadság körút 1985. május 1 -tői 1987. szeptember 30-ig: 367. sz. Muskátli vendéglő (II. osztályú), Zamárdi felső. Zalka Máté u. 8. 1985. január 1-től 1989. december 31-ig. 343. sz. honvédségi tiszti eszpresszó 4M. osztályú) Börgönd. (A pályázatban szerepelnie keli az illetékes katonai parancs­nokság egyetértő nyilatkozatának.) Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a vállalat köz­gazdaság! osztálya ad. A pályázatokat október 31-ig nyújtsák be a vállalat központú­ban, a jogügyi osztályon, cím: Dunaújváros, Vasmű út 41. in. emelet. A versenytárgyalás november 9-én, pénteken, 14 órakor lesz, a dunaújvárosi Hangulat eszpresszóban. elmúlt évben 1054 munkaórát teljesítettek. Jelentősen csökkent az üze­mi balesetek száma a fiatalok körében, de a legfőbb ok még mindig a figyelmetlenség. Nem volt megfelelő a fia­talok aránya az újítási mozgalomban, tőlük több ötletet vár a gyárvezetés. Az elmúlt három év alatt tizennyolcán nyolc újítást adtak be. Az ezekből eredő megtakarítás 14 millió forint volt. Jelentős fellendülés mutatkozott ez év­ben az újítások területén, hi­szen az elmúlt fél évben ti­zenkét fiatal öt újítási javasla­tot nyújtott be. A beszámoló megtárgyalása és elfogadása után intézkedé­si terv született, amely 1987- ig tartalmazza az ifjúsági fel­adatok végrehajtását. Az új feladatok fokozott felelősséget rónak a gyár fiataljaira, mű­szaki és szakembergárdájára. Körvonalazza egy dinamiku­san fejlődő gyár gazdasági, po­litikai, kulturális feladatait, nem kis szerepet szánva ben­ne a fiatalok tevékenységének, kezdeményező készségének és tenni akarásának. Papp László Százezrek egy halom papírért? Ennyire futotta az erejükből Tápióságon, a tanácsházával szemben tekintélyes épület áll. Faláról leverték a vakolatot, újak az ablakkeretek, vagy százesztendős ház fiatalodik meg. A buszmegállóban erről beszélget egy fiatalasszony — karján egyévesforma csöppség — és a fejkendős nénike. Ha akarom, ha nem, fültanúja va­gyok a beszélgetésnek. Mostoha körülmények — Csak elkészülne már — mutat a néni a tatarozott épü­let felé. — Látod, ilyen nya­valyásán is mehetek Szecsőre, mert az a kenőcs, amit felírt a doktor, nincs a patikánkban. — Igaz, hogy gyógyszertár is lesz az egészségházban, de vajon megnyitják-e? Mert mi az alvégről hordjuk a vizet — a fiatalasszony a kisgyerekre mutat —, abban a vízben, ami a mi Akutunkból jön, még fü- röszteni sem szeretem. De az egészségháznak kút kell, ide nem hozhatják a falu túlidé­ról. Gulyás Károlyné, a tápiósá- gi tanács vb-titkára sem tel­jesen elégedett, pedig ablaké* ból az épülő egészségházra lát. — Nagy szükségünk van er­re a létesítményre — mondja. — A védőnőnk egy magán­házban rendkívül mostoha kö­rülmények között dolgozik. A fogorvos az óvoda épületében rendel, és igencsak útban van, hiszen rendelője egy csoporttól veszi el a helyet, akárcsak a patika a fiataloktól, ez ugyan­is már egy ideje az ifjúsági házban működik, és egész sor gyógyszert nem tart, lévén ki­segítő státusban. Á munka egy éve kezdődött. Akikor még kétséges volt, hogy folytathatják-e az épület tata­rozását, hiszen a tanács saját pénzeszközei csak a renoválás megkezdésére voltak elegen­dőek. A nagykátai költságve tési üzem vállalta a csaknem lsét és fél millió forint érté­kű munkát. A tanács egymil­liós felújítási keretösszegét hamar „elnyelte” a masszív, de azért alapos felújításra szo­ruló régi iskolaépület. A mun kát végül is a megyei tanács 857 ezer forintos póthitelével tudjuk majd befejezni. A munka üteme nyáron le­lassult, mivel a kivitelező isko­lafelújításon dolgozott. Az is gyakori, hogy a tanács vezetői futkosnak alvállalkozók után. A falu adta az ácsot és a bá­dogost. Ennek ellenére a köz­ponti fűtéses, korszerű egész­ségház és a gyógyszertár elér­hető közelségbe került. A vb- titkár mégsem tud igazán örül­ni a gyarapodásnak. — Fojtogat bennünket a víz­hiány — magyarázza. — Az idejét sem tudom, hogy a ta­nácsházán mikor volt utoljára víz. Az egészségházat egy kö­zeli kútra terveztük. Ebből akartuk ellátni a sok vizet kí­vánó létesítményt. A kút azon­ban elapadt. Papíron már megvan Érthető a tanácsi vezető ke­serűsége. Hiszen évek óta min­den mozdítható pénzt a víz­gond megszüntetése érdekében használtak fel. Saját keretből fizették azt a tanulmányter­vet, amely a vízműre készült. Két kutat felújítottak, egyet pedig fúrattak. Sőt, készül már a vízmű kiviteli terve, a vezetékhálózati része már pa­píron van, és idén meglesz a gépészeti terv is. Ehhez a több millió forintos előkészülethez ebben az évben kértek először támogatást a megyei tanács­tól, s kaptak is félmilliót. Am a 125 méteres kúton kí­vül — amely egyelőre még egészséges vizet ad és alkal­mas lenne a vízmű ellátására is — a tápióságiak nem sok eredményét látják az előké­születeknek. Jogos felháborodás — Amikor mutatom a ha- lornnyi tervet a vízgond meg­oldásáról érdeklődő állampol­gároknak — mondja Gulyás Károlyné —, nemegyszer meg­kapom, hogy miért adtunk ki annyi pénzt holmi papírokra. Megértem az emberek felhá­borodását. Tápióságon évek óta nem épült egyetlen méter járda sem, ha valamilyen reá­lis igénnyel fordultak hozzánk a falubeliek, sokszor kellett azt mondanunk: most nem le­het, kell a pénz a vízműre. A nitrátos víz egyre nagyobb fejfájást okoz a körzeti védő­nőnek is. A közelmúltban hét csecsemő elkékült a fertőzött víztől, egyikük állapota kórhá­zi kezelést igényelt. — Ügy érzem, kevés telepü­lés van a megyében, amelyik annyi? tett az egészséges ivó­vízért, mint Tápióság. De több­re nem futja az erőnkből. Tavaszra bizonyosan elkészül az egészségház, amely a tele­pülés másiik gondján enyhít majd, ám csak akkor, ha köz­ben a nagyobb problémát, a vízellátást sikerül megoldani. Móza Katalin Sorszám szerint osztják szét Népszerű lába kistraktor A győri Rába Magyár Va­gon- és Gépgyár legújabb ter­méke, a Rába 15-ös traktor rövid idő alatt népszerűvé vált. Eddig 380 készült el az univerzális kisgépből,' s egye­lőre sorszám szerint osztják szét azokat. Különösen a kis­gazdaságok, szakszövetkezetek érdeklődnek élénken az új gép iránt. Ugyanakkor az üzeme­ken belüli anyagmozgatásra vagy parkok gondozására, ut­cák tisztítására is felhasznál­ható a Rába—15, hiszen a ta­lajművelő eszközökön kívül még sokféle más berendezést is tud vontatni. Győrött elkészültek az első új Rába-motorok is, amelyek teljesítménye jóval nagyobb az eddig gyártottaknál, s az elsőket már be is építették né­hány autóbuszba, mezőgazda- sági erőgépbe, tehergépkocsi­ba. A motorok vizsgáztatása a következő hónapokban foly­tatódik. Bába Mihály: ^lz utolsó fid N yár elején meghalt a barátnője. Húsz esztendeig laktak ugyanazon az emeleten, húsz esztendeig voltak szinte mindennapos vendégek egymás­nál. Az első napokon, hetekben nehe­zen viselte el a magányt, nehezet tud­ta megszokni, hogy már nem mehet át a harmadik szomszédba egy kis tercie­rére, nem mehetnek együtt bevásárol­ni a piáéra, ahol mindig kaptak olcsó belsőséget. Ágika néni akkor lett izgatott, ami­kor barátnője lakásában megjelent an­nak lánya, veje, majd idegen asszonyok meg férfiak jöttek-mentek, mint egy átjáróházban. A kíváncsiság űzte, haj­totta át barátnőjének lakásába. Meg­döbbent a rendetlenségtől. Halomban hevertek a holmik a padlón, a fote­lekben, az asztalon, a heverőn. Matró­na korú alakok turkáltak benne. Alku­doztak. — Mi történik itt? — kérdezte ba­rátnője lányától. — Ó, semmi, Ágika néni — mondta a fiatalasszony kedvesen — A lakást le kell adni a tanácsnak, üresen, meg kell szabadulni a sok felesleges holmitól. Szegény mamika olyan váratlanul ment el, hogy... — Értem, értem — sóhajtott Ágika néni. — Nem is zavarok akkor. Szédelegve ment haza. Nem tudott szabadulni a tátongó szekrénytől, a ki­borított fiókoktól, a fehérneműhalmaz­tól, a szétszórt levelektől, fényképektől. Szipogott, sírdogált. Vásárolni se ment, hogy ne találkozzon a turkáló, a ked­ves emlékeket becsmérlő furcsa ala­kokkal. Harmadnap reggel már korán J>tt állt a szekrény előtt és rendezgetett. A kopottas ágyneműk, fehérneműk külön csomóba kerültek. Ezeket elégetem, hogy ne kerüljenek idegen kézbe, gon­dolta. A szekrény polcára, fogasára már csak néhány darab került vissza. Ami még feltétlenül kell — zárta be az aj­tót. A nehezebbje még csak ezután kö­vetkezett: a fiókok, a kicsi, teletömött bőröndök, táskák, retikülök, szatyrok. Az egyikből színes szalaggal átkötött levélcsomag került elő. Első vőlegény­szerelme féltve őrzött levelei. A sze­szélyes fiú egyszer köszönés nélkül ott­hagyta. Sose látta többé. Azután ment férjhez Edéhez, akit később a maga módján megszeretett, akivel szépen is éltek, amíg a gyerekek disszidálása után össze nem roppant, és meg nem halt. Nem bontotta ki a köteget, a kályhába dobta, nehogy avatatlan ke­zébe kerüljön. A fiától, a lányától ka­pott leveleket tette csak félre, meg a képeslapokat. Még egy lánykori barát- nőjéét is, aki állandóan külföldről kül­dözgetett neki színes lapokat, hogy bosszantsa: milyen jó neki, hogy őt a férje jxmden évben más és más or­szágba viszi nyaralni, ök Edével csak Bécsig jutottak el. Apró emlékek lapultak a fiókokban, söralátétek aláírásokkal. Olvasgatta a neveket, de némelyik mögé már nem tudta az arcot elképzelni. De akadt ott gesztenye, dió, gyermekrajzok, új­ságból kivágott receptek. Ezeknek sem kegyelmezett. A szalagocskáknak, a művirágoknak sem. A féltve őrzött vasúti menetjegyek is hasonló sorsra jutottak. Vajon miért rakta el őket? Hiába töprengett, nem jutott eszébe semmi kedves történet. Még a pecsét, az évszám sem ébresztett fel benne emléket. Férje apróságai között semmi külö­nöset nem talált. Mintha valaki már megtizedelte volna. Valamikor három fiókot is lefoglalt magának. Hová let­tek? Persze, persze, egyszer a férje ren­dezgette, aztán meg ő. Zsugorodott hát össze, mint Balzac szamárbőre. Napokig tartott ez a rendezgetés, mert amit nem tudott elégetni, apró csomagocskákban hordta le a kukába. Az utolsó fióktól félt a legjobban. Abban őrizgette a fényképeket. Azokat vette elő a leggyakrabban. Forgatta, nézegette őket. Milyen is volt ő kislány korában, milyen is volt az apja, anyja, a régen halott kisbátyus? Sírt is, mo­solygott is valahányszor kihúzta a fió­kot. Nagylánykori, fiatalasszony-éveit' idéző fényképeket album őrizte. A gye­rekekét is. Csak a kirándulásokon ké­szült alkalmi fotókat rejtegette a vas­tag borítékok hada. A legtöbbet a fia készítette. Szétterítette őket az aszta­lon. Nézegette őket, kereste rajtuk a fiát, a lányát, de alig egy-kettőn fedez­te fel őket. Ezeket meg azokat is, ahol ő meg a férje volt a gyerekekkel, szé­pen egy csomóba tette. Majd lassan el­küldöm nekik, gondolta, talán egy csepp boldogságot is szerzek vele. Érettségi képek, tablók. Aztán a férjé­vel valami teljesen ismeretlen társaság­gal. Biztosan alkalmi ismerősök voltak, vagy valamelyik gyerek osztálytársának a szülei. Hiába töprengett, idegen ar­cok néztek rá a képről. Óvatosan szét­tépte és a kályhába dobta őket. Az egyik borítékban férje katonakor! fényképei. Talán ezeknek is örülnek majd a gyerekek, és az unokák is, ha lesznek. Minden levélben küldök majd egyet-kettőt, őrizzék ők. Itt ki tudja, mi lenne a sorsuk. Talán ugyanaz, mint a barátnőm féltett fényképeinek! Reggeltől estig rendezgette az utolsó fiókot. Csak annyi szünetet tartott, amíg evett egy cseppecskét és megitta a kapucinerét. A nagyobb csomókat újra meg újra átnézte és lassan azt vet­te észre, hogy egyre soványabbak lesz­nek a borítékok. Néhány képet a re- tiküljébe tett, hogy naponta elővehesse, ha vágyakozik a gyermekei után, akik­hez már nem bír kiutazni, ők meg nem jönnek, csak ígérgetik, hogy egyszer majd hazalátogatnak. J ócskán beesteledett, mire végzett az utolsó fiókkal is. A kályhába a tűz elhamvadt, kitakarította a szobát, a kukába szánt apróságokat zacskókba rakta és az előszoba ajtaja mellé állí­totta őket, hogy ha vásárolni megy, ak­kor levigye őket. Mégegyszer körülné­zett a kis lakásban, a szekrényekben, a fiókokban. Maga is meglepődött, hogy tíz, húsz. harminc éve féltve őrzött emlékekből, a régi ruháiból, cipőiből, harisnyáiból alig maradt valami. Roppant fáradtnak érezte magát. Leült kedvenc foteljébe az ablak elé. Nézte a nyüzsgő utcát. És elszendere- dett. Hajnalban ébredt fel. Fázott. Ügy érezte olyan a kis szobája, mint/ egy üres, jéghideg pince.

Next

/
Oldalképek
Tartalom