Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

VÁCI ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1934. OKTOBER 16., KEDD Megérni a szőlőből Szüretelik - puttony nélkül '* "*>*■ s*fcS Klucsik Józsefné és Králik Józsefné ládákba válogatják az érett törtöket. Hancsovszkl János felvétele A barátság nemzetközi estfain Zöld csillagos lobogó ilitt á váci eszperantócseport kizgyiiése Valamikor, még századokkal ezelőtt honosodott meg itt, a várost övező dombok lankáin a szőlőművelés kultúrája. A csö­rögi és a penci szőlősgazdákat a múlt századi szüretek, idején még Morvaországból is meg­keresték a bort vásárló keres­kedők, sátras szekereiken. Dokumentumok bizonyítják, hogy az ezernyolcszázas évek­ben több mint ezarötszáz hold szőlő termését Szedték le a penoiek. A Menyecske-hegy, amely hét évszázadon keresz­tül a tüzes bor szülőanyja volt, ma parlagon hever. Csak a fiatalok idézik fel néha egv- egy rendezvényen a hajdani nagy szüreti mulatságok em­lékét. Kertekben A községek és a város utcáit járva, azt tapasztalom, hogy mégsem pusztult ki a terület­ről a szőlő. Csak bekerült a há­zi kertekbe, udvarokba, meg­adva az egy-két hektó bornak való termést és az ízletes gyü­mölcsöt. A nagyüzemi telepí­tésről pedig az Alagi Állar'i Tangazdaság szakemberei gondoskodtak. Miég 1958-ban kezdték a telepítést, és ma már mintegy száznyolcvanegy hek­táron szüretelhetik a különbö­ző fajtájú csemege- és borsző­lőket. A máriaudvari völgyekből lassan felszállott a pára, de egyre ritkábban süt ki a nap. Pedig a napfényt most nagy becsben tartják a szőlőter­mesztők. Nemcsak itt, a város közelében, hanem az ország­ban mindenütt. — Sajnos, nem süt a nap — panaszkodik Horváth Gábor, a máriaudvari körzet szőlészeti ágazatának vezetője. — Pedig még három-négy cukorfok kí­vánatos lenne a szemekben. Ebben az esztendőben olyan későn tudtuk csák elkezdeni a szüretet, hogy a korábbi évek­ben ilyenkor már alig volt fürt a tőkéken. A két-három hetes csúszást, a kora tavaszi fagyok és a szemeket érlelő napfény hiánya okozta. A fagykárok miatt például mint­egy negyvenszázalékos lesz a terméskiesésünk. Csemegeszőlőből és borszőlő­ből százötven-százötven tonná­nyit szedtünk le eddig. Ez va­lamivel nagyobb terület az ül­tetvényünk egyharmadánál. A csemegeszőlő szüretelését sze­retnénk a héten befejezni. A jövő héten mindenki a borsző­lőt szedi majd. Amíg kedvező az idő, felesleges elsietnünk a szüretet. Viszont a rothadás már nagyobb kárt okozna, mint amit a gyengébb cukor­tartalom jelent. — Napjainkban a nagyüzemi mezőgazdaság több területén születnek kimagasló eredmé­nyek. Vonatkozik ez a szőlő termelésére is? — Erről talán csak annyit, hogy a korszerű termesztési technológia és fajta széles kö­rű elterjesztésével a mai napig adós a szakma. Akárcsak a gépgyártás az igazán jó talaj­művelő és szüretelőgépekkel. Nekünk úgynevezett Moser, magas művelésű telepítéseink vannak. Ez lehetővé teszi a gé­pi talajművelést, a gyomirtó­zást és a növényvédelmet. Eze­ket a munkákat kézi erővel ma már nem győznénk, hiszen minden szőlővel foglalkozó tudja, hogy a tőkék között a munkát csak abbahagyni le­het, de befejezni nem. A met­szés és a szedés kézzel törté­nik. Ügy vélem, megtaláltuk azokat a szervezési módszere­ket, érdekeltségi rendszereket, amelyek kizárólag a jó és oda­adó munkát díjazzák. ‘Csak a rengeteg törődést, a jé mun­kát honorálja igazán jó ter­méssel a szőlő. — A környékünkön élők szakértelmét kamatoztatja a gazdaság? — Igen. Harmincegy jelent­kezővel alakítottunk egy szak­csoportot. A tizenegy hektár­nyi közös telepítésen a gazda­ság gépei elvégzik a talajmű­velést, a vegyszerezést. A többi munka a gazdákra vár. A ter­mést majd fétvásároljúK, míg a különböző gépi munkáért fi­zetnek a szakcsoport tagjai. Mikor táröl meg ? — Szőlővel manapság igen kevesen foglalkoznak, nagyobb területen. Meg lehet ebből él­ni? — Tavaly például az ágazat egyedül több nyereséget ho­zott, mint a csaknem 4 ezer hektáros növénytermesztés összességében. A szőlőtelepítés azonban több tíz ezer forintba kerül hektáronként. A ráfor­dítás csak több jó termőév után térülne meg. A termő- éveket viszont négy-öt olyan esztendő előzi meg, amikor alig Ik« termést az ültetvény. Hosszú időre kell nagyobb ősz- szeget lekötni. Ezért nagyobb telepítésre ma csak az képes, akinek egyéb üzletág évről év­re elegendő pénzt hoz a kony­hára. — Hol értékesítik a ter­mést? — A csemegeszőlőt többnyire a budapesti Zöldért és az áfé- szek vásárolják meg tőlünk. A ZOMBORKA MARTA mú­zeumigazgató, néprajzos mu­zeológus, huszonéves, kevés beszédű, rendszerető ember, nem rajzanak szét a gondo­latai. Első kérdésemtől, hogy beszéljen önmagáról, elzár­kózott. Annyit megtudtam, hogy Debrecenből jött, gya­korlatot a karcagi múzeum­ban szerzett, és amikor Vác- ra érkezett, megállt Tmgor Ignác szobra előtt, tele két­ségekkel : Milyen örökséget vesz át, hogyan fogadják a városban ? A harmadik na­pon a Városi Tanács műve­lődési osztályán, a jövő évi kiállítási tervek egyeztetése­kor, már találkozott a kultu­rális intézmények vezetőivel, az üzemek népművelődési előadóival. Egy hónapja múlt, hogy elfoglalta a váci mú­zeum igazgatói székét. — Olyan rövid ez az idő, hogy még mindig külső szem­lélőként látja az itteni gon­dokat, eredményeket, de elég arra, hogy gondolatait kezd­je tettekre váltani: — Hogyan ítéli meg a je­lenlegi helyzetét? — Meglepetten tapasztal­borszőlő értékesítésére hosszú távú együttműködési szerződé­sünk van a Móri Állami Gaz­dasággal. Évenként mintegy száz vagonnal vesznek át tő- I lünk., Mai képek — Milyen ma a szüreti han­gulat? — Ha jó idő van és széip a termés, akkor a hangos, víg hőtáz'ás, kacagás, kiáltozás vál­tozatlanul hozzátartozik ma is a szürethez — mondja a fia­tal szakember. De ma már hiába keresnénk a festménye­ken megörökített mulatságo­kat; a copfos lányokat, a csiz­más, kalapos férfiakat, a sze­kéren kuporgó asszonyokat, a mezítlábas gyerekeket. Viszont amíg szőlő lesz, a hangulat mindig ugyanaz marad. Azon­ban a nagyüzemi szüret külső­ségekben és méreteikben is más. Az étkezési szőlő ládákba, a borszőlő pedig a műanyag ládákból a szüretelő puttonyos kocsikba kerül. — Jelenleg Nézsa és Keszeg községből szerződtetett alkal­mi munkások szedik a cseme­geszőlőt — mondja Helembai Mihályné brigádvezető. Tel­jesítménybérben dolgoznak az asszonyok. A leszedett szőlő kilójáért hetvenöt fillért kap­nak. A jövő héten egészen más lesz itt, a sorok között a han­gulat, mert a váci középisko­lák diákjai is segítenek szüre­telni. tam — válaszolt —, a város lakosainak egészséges város- szeretetét, történelmi érdek­lődését. Érről megfeledkezni nagy hiba lenne. Ezért job­ban odafigyelünk a váci Mú­zeumi Egyesület kezdeménye­zéseire, mely egyesület hű tükre lehet a múltját becsü­lő lakosságnak, segítség a múzeum munkájában az igé­nyek felmérésében. Ezért még szélesebb körben külön rendezvényeket szervezünk a múzeumi és műemléki hónap keretében. így, díjtalan veze­tés mellett „Történelmi sé­ták a városban” címmel min­den kedden délután 4 órakor, „Vác műemlékeinek és templomainak megtekintése” címmel, minden hétfőn dél­előtt 9 órakor, minden csütör­tökön délután két órakor. Mindkét esetben a múzeum előtt várjuk a vendégeinket. Díjtalan szakvezetés van a múzeum állandó kiállításán, minden pénteken két órakor. Meglepően sokféle külföldi kapcsolatokat teremtettek a váci közösségek. A testvérjá­rási együttműködés kapcsán gyakran érkeznek vendégek Csehszlovákia érsekújvári és lévai járásából, nemcsak lá­togatóba. A munkában is kö­zösen kisegítik egymást a ha­tár két oldalán működő szö­vetkezetek, gazdaságok. Gya­kori a kapcsolat, csereüdülte­tésekre, kölcsönös tapasztalat- cserékre is gyakran kerül sor. A közel fél évszázados ha­gyományokat ápoló váci esz- perantisták Dunakanyar cso­portja a legrégibb nemzetkö­zi kapcsolatokkal dicsekedhet. Irattárukban a világ minden tájáról érkező baráti leveleket őriznek, emlékeikben pedig külföldi utakat, találkozásokat más utazással össze nem ha­sonlítható élményeket. Ez a magyarázata annak, hogy Vá­cott és a város körzetében egy­re népszerűbbé válik a nem­zetközi nyelv gondolata. Sárközi János, a váci Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban működő Dunakanyar eszperantócsoport titkára egy esztendő szép eredményeiről számolt be a múlt hét végén megtartott közgyűlésen. Zöld csillagos zászló lobogott, bolgár vendégeket is fogadtak májusban a törökmezői béke­napon. Vác eszperantistái ott voltak a pardubicei, a prágai béketalálkozóri, a gyulai esz­perantó nyári egyetemen. A Vácrátóton lakó eszperantis- ták kisebb méretű humorfesz­tivált is rendeztek. Több résztvevője volt Váe- ról és Dunakesziről az idén Szófia megyébe látogatott esz- perantista delegációnak, akik szíves fogadtatásban részesül­tek, élmények gazdag terhén könnyítve mesélnek a bolgá­rok és magyarok közös ba­rátságáról. E gyümölcsöző kancsolat eredményeként má­sodik éve kerül sor csereüdü­lésre bolgár és magyar út­törők között. A bolgár gye­rekek már jól ismerik és megkedvelték a pokolszigeti úttörőtábort, s az idén a gö­di táborral is megismerked­hettek. A CkT.2 csillaga Csehszlovákiából újabb kap­csolatfelvételre is érkezett ajánlat. Nyítra város eszpe­rantistái javasolnak csere­üdülést, közös találkozásokat. Az elmúlt évben két váci kö­zépiskola igazgatója és az idegenforgalmi hivatal veze­tője is érdemesnek látta, hogy megtanulja az eszperantó nyelvet. Közülük Rátóti Jó- zsefné az idén már tanfolya­mot is vezet a Művelődési Központban. A jelentkező­ket most szervezik. Eszperantó tanfolyam zaj­lott a Sztáron Sándor Gim­náziumban, a gödi Duna- menti Mgtsz Dunaszolg. GT csoportjának dolgozói között, akik a Duna csillaga néven új csoportot alakítottak. A Hajós Alfréd Űttörőház­A HINCZ MÚZEUMBAN minden szerdán és pénteken délelőtt 9 órakor tárlatveze­tés. Tervezzük az iskolák múzeumba kihelyezett törté­nelemóráit. Képzőművészeti vetélkedőre készülődünk. Újabb múzeumi kiadványo­kat, levelezőlapokat szeret­nénk árusítani. Természete­sen emellett aprómunkával, szívós akarással, tematikusán feltárni rejlő kincseinket. Amíg sorolta terveit, új felfogás, új légkör kezdett ki­bontakozni előttem: Zombor- ka Márta nemcsak őrnek jött közénk, a múlt omladékáiból megmentett értékeinkre vi­gyázni, hanem kultúrát szol­gálni és szolgáltatni. Kilépni az elzártságból, a múzeumi csendből az életbe, a fény­re, ahol őseink örökségén nemcsak csodálkozni, de be­lőle tanulni is lehet. A váci Múzeumi Egyesü­letre tereltük szavainkat. ban szerzett nyelvtudásuk­kal eredményesen szerepeltek a váci lányok a bulgáriai Pisanicában működő eszpe­rantó nyelviskolán. 1983 ősztől 1984 júniusáig eszperantó tanfolyam zajlott a Madách Imre Művelődési Központban és a sződligeti községi művelődési házban is. — Az idén nehezen indult be a klubélet, a csütörtöki klubestéken alig vettek részt néhányan — állapította meg Sárközi János, de mint a köz­gyűlés népes résztvevő tagsá­ga bizonyítja, az érdeklődés ismét felélénkült. Csütörtök esténként elő­adásokat hallgatnak, társal­gási esteket rendeznek, a klubtagok a különböző or­szágokban kiadott eszperantó nyelvű folyóiratokat böngész­hetik, s kölcsönözhetnek a csoport évtizedek óta gyara­pítóit gazdag könyvállomá­nyából. Ät a tengeren A közgyűlésen részt vevő Bebesi József, a Magyar Eszperantó Szövetség Pest megyei Bizottsága titkára ar­ról tájékoztatta a résztve­vőket, hogy Vác körzetén túl, a megyében is szépen gyarapodik a dr. Ludwig Za- menhof alkotta nemzetközi nyelvet beszélők tábora. Első­sorban eszmei céljai vonzóak, s a béke és barátság nyelve negyedannyi idő alatt tanul­ható meg, mint a nemzéti- nyelvek, s más idegen nyel­vek mellett is megéri az el­sajátítása. Másrészt azok ta­nulásához is jó alapnak bi­zonyult. Várható, hogy hamarosan tanfolyam kezdődik Foton, Zsámbékon, Aszódon, Duna­keszin. Kitűnő eredményeket értek el a szervezés és okta­tás terén Vecsésen. Szóba ke­rült egy eszperantista utazási társaság létrehozása az orszá­gos szövetség közreműködésé­vel. Ennek a feltételei reá­lisnak látszanak, mivel a Világszövetség útján megte­remtődött, szervezett kapcso­latok elősegítik a különböző országokkal való együttműkö­dést. Addig is, amíg egy ilyen társulás nem alakul, a megye­bizottság maga is szervez uta­kat kialakított kapcsolatai révén Bulgáriába, Lengyel- országba, ahonnét pár napra Svédországba is át lehet utaz­ni a tengeren. A törökorszá­gi utak érdekessége, hogy az eszperantót jól beszélők há­Verőcemaroson, a Lugosi u. 15. szám alatt lakom. Négy hónapja az utcában nincs köz­világítás. Ez többször majd­nem súlyos balesetet is oko­zott. Este nem merünk kimen­— Az egyesület tagjait ok­tóber 14-re, vasárnap délután négy órára hívtuk össze köz­gyűlésre, amikor a televízió­ból) jól ismert Ráday Mihály városvédő tartott előadást. — Mikor jelenik meg a Vá­ci könyvek sorozat legújabb kiadványa? — Reméljük, hogy még ok­tóberben. Most kötik az Al­földi Nyomdában. Ez a mú­zeumunk fegyvergyűjtemé­nyéről szól. A következő kö­tet kéziratainak többsége el­készült. Ez egy gyűjtemény, mely városunk és környékén folyó régészeti kutatásokról, természet- és társadalomtu­dományról ad tájékoztatást. Így mondja: városunk, kincseink, múzeumunk... A HAZAI FÖLDNEK átala­kító ereje van. Ez különösen érvényes Vácra, ahol min­den Idegen rövid időn belül vácinak érzi magát, szémé- lyes sértésnek veszi, ha mű­emlékeinkben. muzeális érté­keinkben, valaki kárt tesz. Zomborka Márta határo­zottan és tudatosan ezen az úton akar haladni. Mészáros Gyula rom utitárs szervezése ellené­ben díjtalan szállást és ellá­tást kaphatnak egy török uta­zási irodától. Sárközi János a mozgalom továbbfejlesztése érdekében szorgalmazta a csoportok köz­ti nyelvi vetélkedők rende­zését, s hangsúlyozta, a fej­lődés alapfeltétele, hogy pe­dagógusokat nyerjenek meg « nyelv elsajátítására, akik ak­tív közreműködésükkel ké­sőbb emelnék az oktatás szín­vonalát. Szívesen látja A Dunakanyar eszperantó­csoport továbbra is szívesen látja az érdeklődőket, a pár­toló tagokat, s ajánlja a nem­zetközi nyelv tanítását a kör­nyék művelődési házaiban. A közgyűlés résztvevői egy­perces néma felállással adóz­tak elhunyt tagtársuk, Dom- bai Endre emlékének, s dísz­táviratban kívántak gyógyu­lást a betegeskedő Bénik Gyu­la elnöknek; a váci eszperanf tisták veteránjának. Kovács T. István 'C&rszerííbb Takarékosabb A Sztáron Sándor Gimná­ziumban befejeződött a fűtő­berendezések korszerűsítése. A kazánház. a hőkö.zpont át­adása és a radiátorok felszere­lése után szeptember óta gáz­zal fűtik az épület helyiségeit.. Az átalakítás mintegy 2,7 millió forintjába került a vá­rosi tanácsnak. ÉDASZ, TSGÁZ, Rsmoviü Fof^aszfók fóruma A Hazafias Népfront Fo­gyasztók Tanácsa október 22- én (hétfőn) 15 ómkor a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont 8. számú termében a sze­mélyi szolgáltatásokról (fod­rász, kozmetikus, cipő- és szabó-ja vitás, tv-rádió szere­lés. Patyolat-szolgáltatás, AFIT, ÉDÁSZ, TIGÁZ. RA- MOVILL) rendez fórumot. A résztvevők kérdéseiket le­vélben, a váci Hazafias Nép­front bizottságának (Lenin u. 45. Pf. 81.), vagy személyesein, a fórumon, a szolgáltatóegy­ségek vezetőinek és szakembe­rei résziére tehetik fel. ni az utcára. Négy hónappal ezelőtt azt, hogy nincs az ut­cánkban villany, bejelentettük a tanácsnál legalább három­szor. Megígérték, hogy azon­nal intézkedni fognak. Az ígé­retet nem követte intézkedés. Végső kétségbeesésemben önökhöz fordulok. Rózsahegyi Gézáné Verőcemaros, Lugosi u. 15. Qrszágcs verseny lövészet A Honvéd Kupa lövészver­seny országos, bajnokságát a napokban Kaposváron rendez­ték meg. Pest megyét az MHSZ városi lövészklub tagjai kép­viselték. ' A két kategóriában rende­zett Versenyen Nagy Sándor (ifjúsági), Mezei Gáborné (női), Horváth Lóránt (felnőtt férfi), a légpuska-, míg Szabó Tibor (ifjúsági), Rehálc Etelka (női), és Kovács Péter (felnőtt, fér­fi szám) a kispuskalövészet­ben álltak rajthoz. Az összesítésben a húsz csa­pat közül 991 köregységgcl a tizennyolcadik helyen végzett a csapat. Az egyéni küzdel­mekben a váciak közül az if­júsági Szabó Tibor érte el a legjobb helyezést; a hatodik lett kispuskalövészetben. ÍSSN 01M-Í76J (Viel Hinan Surányi János Múltjukat becsülő emberekkel Gyarapítsa! az ©rökségot Vác, Pf. 32. Esténként setét az utca

Next

/
Oldalképek
Tartalom