Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
LUOS A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1984. OKTOBER 16., KEDD Tisztaság és minőség Remélik, ok a megszállottak Így léhsm á3J a vé&nJat Motor nagy sorozatban Nagy sorozatban készülnek villamos motorok különböző célokra az iklaöi Ipari ^lőszergyárban. Képünkön: Martoiiosi Imréné az F—90K4-es típusú motort szereld. Hancsovszki János felvétel« Másféle prémet akar a piac Kockázat nélkül mm megy Kukorica Ifit esz Idény Már a kukoricaszállítmányokat fogadják a Gabona Tröszt vállalatai. A termésnek hozzávetőleg egyharma- dát vásárolja fel az állami ipar, a nagyobb rész a gazdaságokban marad, és az állatok takarmányozására szolgál. A termés elhelyezésére megtették az előkészületeket: kitakarították, fertőtlenítették a tárolókat. A mezőgazdasági nagyüzemek betárolásra is vállalkoztak, mintegy félmillió tonna terményt helyben tartanak addig, ameddig sor kerülhet a kereskedelmi értékesítésre, vagy a feldolgozásra. A kukoricát a. meghirdetett feltételek szerint veszik át. A tröszt vállalatai a mezőgazda- sági üzemekkel egyeztették a betakarítási idény menetrendjét. Szükség esetén szárítóberendezéseket helyeznek üzembe, s ezekkel távolítják el a szemek túlzott víztartalmát. r r Árammérőgyár MSlBI-csoportek lófegotása A megyei ipari üzemek MSZBT-tagcsoportjai tanácskoznak ma a Ganz Árammérőgyárban. Az összejövetelen országos, megyei és helyi vezetőkkel konzultálnak az időszerű feladatokról, utána gyárlátogatáson vesznek részt, s oroszteával fejezik be a napot. fi nap prcgs-ísraja Gödöllő, művelődési központ: Napközis nevelők alaptan- folyama, 8 órakor. Művelődéstörténeti játszóház, 15 órakor. Történelem az otthonokban, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. mm Mozihh Ma, kedden: No, megállj csak! Szovjet mesesorozat. Csak 4 órakor. Casablanca cirkusz. Színes dán film. 6 és 8 órakor. Kézilabda Megyei tarsus A város felszabadulásának 48. évfordulója alkalmából több sportágban rendeznek tornát. A kézilabda-szakszövetség sem marad ki ebből, a tervek szerint a jövő év februárjában tartják meg a férfi és női csapatok számára kiírt versenyt. Azon Pest megyei csapatok szerepelhetnek, az NB I. B-s gárdáktól a megyei másodosztályban küzdő együttesekig. A viadal színhelye az Agrártudományi Egyetem nemzetközi méretű csarnoka lesz. Örömmel tapasztaljuk, hogy soraink írása közben újra működnek a városközpont kereszteződésének forgalomirányító lámpái. Egy kis probléma mégis van velük, s lehet, hogy az nem is olyan kicsi a forgalom biztonsága szempontjából. Aszód felől érkeztem a csomóponthoz, gépkocsival'. Az Ady sétány felé igyekeztem kanyarodni. Egy pillantást vetettem a jelzőlámpákra, s megállapítottam róluk; hogy már megint nem működnek. Csupán a Dózsa György útra vezető sáv forgalmát irányító lámpa égett sárgán. Nekem van tehát elsőbbségem mint főútvonalon haladónak, csak a szemből érkező járműveket kell elengednem, s mehetek. Ezek után az Ady sétányra kanyarodtam. Visszafordulva megdöbbenve vettem észre, hogy a többi lámpa szabályosan működött. A művelődési központ előtt leparkolva, s újra a csomópont lámpáinak működését figyelve rájöttem a titok nyitjára. Két jelzőlámpa működéséből hiányzott a sárga fény, valószínűleg kiéghetett A munkahelyi vezetők rendszerint kínosan ügyelnek arra, hogy az ifjúsági parlamentek, amelyek megtartását törvény írja elő, részükről érdemben, alaposan előkészítve, megfelelő beszámoló szolgáltatásával ülésezhessenek. Az a ritkább, hogy a széksorokban ülők is élvezetessé teszik ezt az eseményt, vagyis élve jogaikkal, véleményt mondanak a vállalat vagy a szövetkezet munkájáról, helyzetéről. Milyen jó lenne, ha a kivételek nem erősítenék a szabályt. — Önök a műszaki előkészítés területén dolgoznak, a termékek önköltségét döntően meghatározhatják. — így kezdte beszámolóját az előadó a Ganz Árammérőgyár egyik részlegének ifjúsági parlamentjén. A későbbiekből ki is tűnt. hogy az érintett fiatalok meglepően — illetve munkakörüknek megfelelően? — jól tájékozottak a cég dolgaiban. De a kritika a beszámolóból sem hiányzott. Igaz. a tervidőszak első három éve sikeres volt, sorra valósultak meg az elképzelések. Növekedett az árbevétel, a nyereség, javult a jövedelmezőség, emberibbé váltak a munkakörülmények. Felgyorsult a műszaki fejlesztés, fokozták a célgépesítést. Hamarosan a robogok is megjelennek a gyártási folyamatban. Az ár a döntő Ám a holnap nem ilyen egyszerű, az idén ugyanis gondokkal küzd az üzem. Erősödött a konkurrencia, a szocialista táboron belül is vetélytársak jelentek inog azokon a piacokon, amelyeken cégünk keresi a kenyerét. S hiába jobb minőségű az a termék, melyet itt készítenek, a piacon jelenleg az ár a döntő. Csökkenteni kell tehát az árat, ha labdába akarunk rúgni, hangzott a sommás megállapítás. Melyek a feladatok? Javítani kell a technológiai fegyelmet és a minőséget. Ugyanis az sem gondtalan. A műszaki fejlesztés sem maradhat el, s az izzó. így, aki éppen a sárga vagy piros-sárga ideje alatt nézte a lámpát, s várta utasításait, az megtévesztő információt kapott! Arra is ráébredtem, hogy a Dózsa György útra vezető sáv melletti lámpa nem villogó sárgát jelzett, hanem éppen a közeledő tilosra figyelmeztetett. Csak hát mivel olyan sokáig csupán sárgán villogtak a kereszteződés lámpái, s csak ránéztem arra is, abból is a rendszer hibájára következtettem. Mi a tanulság a vezető számára? A lámpára figyelő pillanatot meg kell hosszabbítani, s ha nem látunk semmilyen fényt, abból nem szabad arra következtetni, hogy sehol sem működik ... Ebben maradtam, amikor az esetet követően, körülbelül tíz perc múlva, ismét a csomópontnál járva erős fékezést kísérő csikorgásra figyeltem fel. Egy autós szintén Aszód felől érkezve ugyanúgy járt, mint én. Csak ő a hirtelen felvillanó pirosat is észrevette. Mindaddig elsőbbsége tudatában, vezetett. B. G. be kell fejezni a rekonstrukciót. Oj, illetve kiegészítő profilokat kell keresni! Eddig a beszámoló, s a továbbiakban a felidézett mondatokban keverednek a kérdések és a válaszok. Nem baj, mert a válaszokból is következtetni lehet a kérdésekre. A piac elkényelmesítette a vállalatot. Nincs minőségi alkatrészgyártás. (Ezúttal ne beszéljünk a háttériparról, mert annak milyenségéről nem a vállalat tehet.) A tisztasági helyzet nem felel meg egy ilyen termékszerkezetű vállalat követelményének... Vissza kellene állítani a minőségellenőrzést a gyártás folyamatában is. Jelenleg ugyanis a meó csak a végeredménnyel tud foglalkozni. És is" mét csak okként szerepel a hanyag munkavégzés, a fegyelmezetlen munka, ugyanaz, több változatban. Most mit tsfistiisük? Közbeszólás: mindezért ki a felelős? Csali a dolgozóknál találni hibát? Egy újabb felszólaló: nem a dolgozó tehet arról, hogy egyéni anyagi érdeke — a minél nagyobb mennyiség gyártása — nem egyezik a vállalat egészének érdekével! Mindig bátortalanuUéptürik, amikor változtatásra szántuk el magunkat. Most mit tegyünk? A pályázati rendszer is a nagy termékmennyiségre és nagy értékű termékre ösztönzi a fejlesztőket. Az ilyen ötletek megvalósításához viszont nagy beruházás kellene, arra viszont nincs mód! A kisebb lehetőségeket kellene kihasználni. Hosszú távú tudaA gödöllői Dózsa György út egyik lebontásra ítélt házának földszinti lakásában vagyunk. Hűvösödik, begyújtották az olajkályhát. Azzal fűtenek, Ide nem vezették be a gázt, hiszen az épületet szanálják majd. A házigazdával, Czangár Gyula nyugdíjas fényképésszel Gödöllőről beszélgetünk. Múltjáról, jelenéről, jövőjéről Vendéglátónk gödöllőinak vallja magát, noha nem itt született, fiatalemberként került ide, 1935-ben, s néhány év múlva megnyitotta üzletét. Fényképészként hamar megismerte a települést, s szakmájából fakad, hogy az embereket, a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó lakókat is jól megismerte. Beszélgetésünknek azonban más oka is van. Czangár Gyula ma is élénken érdeklő*- dik minden iránt, ami ezen a településen történik. Tisztsége nincsen, de véleménye van. Udvari mester — Sosem elégedtem meg a látvánnyal — fejtegeti halkan —, kíváncsi voltam, mióta láthatják azt a bizonyos falut, várost, épületet. Érdekelt a története. Ilyen alkatú vagyok, teszi hozzá kérdésünkre. Majd egyik nagybátyját említi, aki a kisgyerek Czangár Gyulát múzeumokba vitte. — Milyen volt Gödöllő tosságra van szükség' a holnap kialakításához. Egy lábon áll a vállalat, s ezért is sebezhető. Ez újabb indok arra, hogy kiegészítő profilokat keressünk. Az ifjúsági parlament hangulata. mégsem volt olyan, hogy „na most elmondtuk a magunkét”. Éppen az egyik legkritikusabb hozzászóló fejtette ki: sok emberről lerí, hogy neki mindegy, mi történik a vállalattal. Ezt nem szabad megengedni. Több gondot kellene fordítani a fiatalok megtartására. A mi üzemünkről mindenki tudja — folytatta —, hogy aki akar, az itt megtanulhatja szakmája csínját-bínját. Csak utána sokan munkahelyet változtatnak. Szükséges és eíégságc-s Személyes magukról is szóltak a fiatalok: merjük remélni. hogy mi a megszállottak csoportjába tartozunk. Arra utaltak, amit mostanában oly sok munkahelyen hallunk: itt már csak a hülyék és a megszállottak maradtak meg. Ez a hozzáállás a szükséges feltétele a nagyüzem jó hírneve megóvásának. De még nem elégséges feltétele. Sok jó intézkedés, van, de hiányzik a következetes számonkérés. Az ifjúsági parlamenten is feltárt ellentmondások megszüntetésén át vezethet talán a kiút. Nem igaz ugyanis az az óhaj, hogy legalább úgy a továbbiakban, mint eddig. A múlt, az onnan idevezető út lehet szép, biztos küzdelmes is volt, de a holnapnak nem ad kenyeret. azokban az időkben, amikor idekerült? — Gödöllőn akkor minden a kastélyhoz kapcsolódott. Minden iparos, kereskedő arra törekedett, hogy ott kaphasson munkát, s így kiérdemelje az udvari mester, szállító címet. Akinek sikerült bekerülni, az hencegett vele. Itt a sarkon, a jelenlegi 20- as népbolt helyén fodrászat volt. emlékszem, annak a tulajdonosa milyen boldog volt, ha eldicsekedett, hogy egy- egy ismert személyiséget borotvált, nyírt meg. Büntessenek — A község scükkal rendezettebb volt, mint a mai város. Az Alsó-park, az Erzsé- bet-park szép volt. Senki sem merte rongálni. Mintha jobbak lettek volna az emberek. A község lakóinak nyolcvan százaléka tősgyökeres gödöllői volt, s a többiek igyekeztek hozzájuk hasonulni. Emlékszem, Besnyőn, a fenyvesben egy Winkler nevű orvos , gyermeküdülőt tartott fenn. Hetven-nyolcvan gyerek volt ott egyszerre, gazdag szülők adták be, ha nyaralni mentek. Ez a hetven-nyolcvan gyerek, semmiféle galibát nem csinált, pedig nem volt velük annyi felvigyázó, mint manapság, ha ennyien összejönnek valahol. — Mit gondol, ma miért rosszabbak az emberek? — Én úgy látom, hogy az Kilátástalanná vált a nut- riatartók helyzete. Értékesítési gondokkal küszködnek, nem találnak gazdára a prémek, öt éve még a tenyészállat és a prém keresett volt. — Mi a jelenlegi helyzet magyarázata? — kérdeztük Patay Ernőtől. — Nem olyan a prémek minősége, mint amilyet a piac keres. Ót évvel ezelőtt 18 jelentkező 300 anyával indult. A vállalkozás komoly befektetést igényelt. A nutriák igényesek a tartásra, mert betonépítmény az ajánlatos. Fürdő kell, ahol naponta cserélni kell a vizet. Á takarmányköltség ugyanakkor minimális. A leghitványabb dudvától a takarmányig mindent elfogyaszt. Naponta többször kell etetni. Előnye viszont, hogy korán, már 6—8 hónapos korban érett a prém.. >— A vállalkozásban kezdettől megvolt a társulási szándék, de a szervezett forma mégsem jött létre. Miért? — A prémek értékesítését nem tudják biztosítani. A hiba ott kezdődött, hogy az ország minden részéből ismeretlen nutriákat szereztek be. Most ott tartunk, hogy egy 100-as állományból nem tudnánk összeválogatni három, színben és méretben egyforma gerezdet. Változott a divat is. öt éve még a standard nyers prém volt a keresett a nemzetközi piacon, ma már a grönlandi zafírt keresik. irányítók nem mernek akkora fegyelmet tartani, amekkora kéne. A rongálókkal, szetmetelőkksl szemben is határozottabban kellene fellépni. Büntetni kell, ha másképp nem megy. Pedig nem megy, ahogy évek óta tapasztaljuk. — ön az utóbbi negyven esztendőt Gödöllőn töltötte, nyitott szemmel járt, mi a véleménye a város alakulásáról, fejlődéséről. A régi vagy a mai Gödöllő tetszik jobban? — A mai jobban tetszik. De azt hiszem, hogy a fejlesztést másképp is lehetett volna irányítani. Én több régi házat hagytam volna meg. S ez nem jelentett volna olyan nagy feladatot, mint sokan hiszik és állítják. Ott volt Gödöllő egyik legrégibb iskolája, a Ganz Árammérőgyárral szemben. Valamivel lejjebb a szegényház... Talán legenda — Bocsánat, hogy közbevágok, mi volt az a szegényház? — Az a Grassalkovichnál dolgozott öregek otthona. Szociális otthon, 250 évvel ezelőtt. De említhetem a Fető- fi-házat is. Annak tulajdonosa nagyobb épületet akart, kérte, adjanak neki telket, hogy megmaradhasson a ház. Nem adtak, ő erre lebontotta, helyébe nagyobbat húzott fel. — Ilyenkor mindig eszembe jut, hiszen mások is felpanaszolnak hasonlót, mit te— Aki standard állományt alakított ki jelentős beruhá-. zással, az most kénytelen azt fillérekért elvesztegetni és zafírszínűre áttérni. Ezért sokan inkább felszámolják a telepeiket. Van, aki úgy akar segíteni magán, hogy a standard állatait zafír állatokkal összékeresztezi és így még inkább ront a helyzeten, mert jellegtelen, csúnya prém a következménye. — A másik probléma, hogy eddig_ szőrrel kifelé, fára húztuk a gerezdeket, felakasztottuk a padlásra, ahol magától kiszáradt. Ma egyik nap kifelé, a másik nap befelé fordítva kell szárítani, ventillátort használni. Így sokkal több munka van a nyers prémmel. Ezt kell tenni, mert ez ma a' piac igénye, különben eladhatatlan a prém. Ma már sem a kikészített, sem a szőrrel befelé szárított bőrt nem veszik át. — Mi hát a teendő? — Kimondottan törzsköny-■ vezeti, kiváló zafírt kell vásárolni, s azt szaporítani. A * meglevő állományt már nem lehet rendbe hozni, fel kell számolni. — Állandóan változik a piac igénye, a divat, a kereslet. — Kockázatvállalás nélkül ez sem megy. Csak az marad meg a piacon, aki eleget tesz a követelményeinek és alkalmazkodik hozzá. Sz. Ä. hetett a lakó, akinek ez fájt? Szólhatott? — Nem tudtam szólni senkinek. De ha mégis megtettem, ismerős vezetőnek, nyomban ‘ azzal vágott vissza, hogy én talán visszakívánom a régit, j — A város közepén voit parkot is meghagytam volna. ■ Nem igaz, hogy ne találtáéi ■ volna megfelelő helyet az v odakerült középületeknek. Én í is tudtam volna ajánlani. Akarat kérdése az egész. Jár- ' tam az NDK-ban, ott azt tapasztaltam, hogy a régit na- : gyón megbecsülik. Egy helyen például Schiller-házat mutogatnak, noha nem is olyan biztos, hogy a nagy alkotó valóban járt ott. Lehet, hogy csak legenda. Ök mégis meghagyták. Az erdőkért Czangár Gyulát a jövőről is kérdeztük. Milyennék szeretné látni a várost. Legyintett, az már őt nem érdekli, idős ember, miért is érdekelje. Ám nyomban megcáfolta magát, amikor valahogy szóba került a város terjeszkedése. — Itt már nincs hely, be- ; építhető terület. Az erdőkhöz pedig nem szabadna nyúlni, azokból vétek területeket ki- hasítani. — Majd pedig arról beszélt, hogy csónakázátavat lehetne kialakítani a művelődési központ mögött, az erdőkben sportólásra alkalmas helyet, ahol fiatal és idősebb megmozgathatná tagjait, felfrissülne. Mint egy felelős városter- I vező. Kör Pál ISSN 0133-185? tmáitim Hírlap* Megtévesztő információ Zöld, fekete, piros Balázs Gusztáv G&Rf&iofek — GStRSfloroi Több régi maradhatott volna
