Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

1984. OKTOBER 14., VASÁRNAP Év vége előtt Dobogós helyen A Remofix sikere Nemzetközi karrier előtt Közel a célhoz Két és fél hónappal az év vége előtt úgy tűnik, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár az idén is teljesíti vállalt felada­tait. Kétmilliárd 173 millió fo­rint árbevételre számítanak. A hazaiak és a szocialista orszá­gok vevőinek igényeit már ki­elégítettek, illetve folyamato­san kielégítik. Ám a terve­zett 44 millió forintos tőkés árbevételből pillanatnyilag csak 30 millió forintot támasz­tanak alá a megrendelések. A mintegy 15 millió forint érté­kű szerelvények exportálása érdekében jelenleg is tárgyal­nak partnereikkel, de nem könnyű a vevők hajlandósá­gát megnyerni. A tervben vállalt 185 millió forintos nyereséget valószínű­leg 190 millió forintra fogják teljesíteni. Bár a vállalat egészében nem kell a dolgozóknak év végi hajrára számítaniuk, a magló- di járműalkatrész-gyáregység­ben miég karácsonykor is akad majd tennivaló. Lemaradást kell pótolniuk, mert év közben akadozott az alaptengelyek szállítása, s így az ISG is csak nagyobb nehézségek árán tudja a Csepel Autógyárnak a mellső és utánfutóten.gelyeket a kért határidőre és mennyi­ségben elkészíteni. A Ramóna Szövetkezet gö­di üzeme évente mintegy 400 tonna fonalból készít külön­böző kötöttárukat, zömmel gyermek kötöttárukat. Az üzem új terméke, a Ramofix kötözőanyag rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert az orvosok körében, mert megkönnyíti és meg­gyorsít] á'ab é leg e k " éll'á í ásá f. Fontos felszerelése a házi- patikának is, ezért az idén már nemcsak a kórházak ré­szére készítik, hanem 11 kü­lönböző méretben, 30 tonná­nyi mennyiségben gyártják, hogy a gyógyszertárakban a nagyközönség is hozzájusson az ötletes sebkötözőhöz. A Ramofix — hazai sikerei után, úgy tűnik —, elindult a nemzetközi karrier útján is, miután számos külföldi országból - egyebek között Ausztráliából és Indonéziá­ból is —, megérkeztek az el­ső megrendelések. A választékból nyereség lesz ABC az egyik is, ABC a má­sik is. Ha sietős a dolgom, és nem vágyom különféle ízes hidegkonyhai készítményekre, netán külföldi sörre, a köze­lebbi boltot választom. Ám, ha ínyenckedni akarok, nem saj­nálom a fáradságot, s a több saroknyira levő Csemege-emb­lémásba megyek. S ezzel nem állok egyedül, sokan ragasz­kodnak egy-egy változatos kí­nálatot nyújtó bolthoz. Pest megyében a Duna-lánchoz tartozó egységek vívtak ki ma­guknak ilyen népszerűséget. A Duna Élelmiszer és Ve­gyiáru Kereskedelmi Vállalat az év eddig eltelt időszakában 15—20 százalékkal teljesítette túl nyereség-előirányzatát, 3—4 százalékkal a forgalmi tervét, ami a tavalyihoz ké­pest 10 százalékos növekedést jelent. A tíz azonos szakmá­ban dolgozó vállalat között ve­zető helyet elfoglalva ezzel. A forgalomnövekedés értékét aláhúzza, hogy számos áru­cikkből nem zavartalan az el­látásuk; nehézségek vannak például a konzervek (savanyú­ság, főzelék, paradicsom), va­lamint a díszdobozos desszer­tek beszerzésénél. Ennek elle­nére.nagy súlyt helyeznek ar­ra, hogy míg az általuk kínált cikkek köre egyre bővül, a hiányzó termék mind keve­sebb legyen. A vállalat égisze alatt mű­ködő kereskedelmi hálózatban, a Duna-láncban megyénk­ben Érd, Dabas, Vecsás és Pá­céi egy-egy nagy forgalmú áruháza vesz részt. S hogy a jól kitalált ötlet is csak akkor kamatozik, ha a megvalósítók szívügyüknek tekintik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rangsorolni lehet ezeket a boltokat, noha a lehetőségek lényegében azonosak. Mind­annyian élhetnek például a vállalat URH-rendszerű ren­delésével, a felvevő gépkocsik­nak megadott kívánságlistára legkésőbb két nap múlva meg­kapják az árut a monori rak­tárból. Dabason és Vecsésen jól sáfárkodnak mindazzal, «unit a hálózathoz tartozás je­lent. A Duna ÉVKV nem pihen a babérjain, keresi a módot, ho­gyan gyarapíthatja tovább a forgalmat, a nyereséget. Házon belül átalakítják az áruforgal­mi szervezetet, élőbbé, vállal- kozóbbá téve a kereskedelmi tevékenységet. Ehhez igazodik az érdekeltségi viszony is — több jövedelemhez lehet jutni az új fölállásban, jobb piaci munkával. Céljuk az is, hogy bekapcsolódnak a nemzetközi árucserébe, hasonló profilú vállalatokkal teremtve kapcso­latot. Sz. T. Kicsi, de nélkülözhetetlen Hiába a legszebb, a legmodernebb bútor, ha nincs hozzá vasa­lás. Hogy ez se legyen gond, közényíló bútorpántokat készíte­nek a MEKOFÉM szövetkezet veresegyházi telepén. A csukló­pánt helyett készülő új vasalás könnyebben felszerelhető és tartósabb is Trencsényl Zoltán levétele E z a Padányi Mihály helyezte negyven évvel ezelőtt a Göm­bös-szobor talapzatához a robbanótöltetet, vezette a Ma­rót fedőnevű partizáncsoportot és haj­totta végre a párt utasítását? Kockáz­tatta életét akkor és mindannyiszor, ahányszor az illegális mozgalomban így követelte a helytállás? Ez az a Padányi Mihály, aki a szoborrobbantás évfordu­lós emlékezése előtt makacsul ellenállt minden rábeszélésnek: nem nyilatkozott újságírónak. Egyszerűen megtiltotta, hogy róla egyetlen sort is írjanak. Ez az a bátor ember, aki negyven esztendővel ezelőtt oly sokszor dacolt a halállal és vállalta a legnehezebbet is? A bátrak bátrai közé tartozott, s most az elmúlt pénteken este úgy feszengett a Vigadó pódiumán, ahol ő tartott tör­ténelmi emlékezést, mint egy félszeg fiatalember, akinek nagy ez a pódium és sehogysem találta helyét, mintha éle­te első nyilvános szereplése lett volna ... De ahogyan teltek a percek és egy­mást követték a pódiumon a neves művészek, már nyilvánvaló volt, hogy valamennyien egyformán elfogódottak, mert ez a péntek esti műsor a Vigadó nagytermében minden más emlékezés­től különbözött. A színpad fölött meghívó függött. Rajta Parragi György, Hont Ferenc, Darvas József neve. Ady emlékétől Jó­zsef Attiláig — hirdette a plakát. Er­délyi költők. Fiatalok. Munkásköltők . .. A negyvenkét év előtti meghívót és az irodalmi estet a cenzúra egyetlen szó­val illette: BETILTVA. Betiltották a Rendületlenül sorozat estjét. S amit akkor nem adhattak elő, a művészek közül a ma i.s élő kevesek —, most előadták. Eltávozott már az akkori bátrak-közül Vándor Sándor, őt a nyila­sok hurcolták el, Sopronbánfalván lelte halálát. Horváth Árpádot a nyilas szá- monkérő szék verte agyon. Meghalt az ellenálló Baló Elemér, elment Ascher Oszkár, Várkonyi Zoltán, Hont Ferenc, Hont Erzsébet, Basilides Mária... és még sokan. Az 1942-es vigadói estek közül nem mindet tarthatták meg. Az irodalomhoz, a zenéhez mit sem értő rendőrséget azonban sikerült többször kijátszani. Major Tamás így mondta el ezen a pén­tek estén: Figyelmeztettük Hont Feren­cet, a rendőrség úgysem engedi elsza­valni a kiválasztott verseket. A rendező nyugtatott bennünket, bízzuk csak rá. Egy-két géphiba elég a cenzúrához. Any- nyi bizonyos, hogy a Forradalom című költeményt nem engedik elszavalni. De figyeljetek — mondta Hont Ferenc —, Forr a dalom —, ez kinek szúrhat sze­met? S nem adták címnek azt sem: Thomas Mann üdvözlése. A kérelmen így állt: „Mini gyermek, aki már pihen­ni vágyik”. Amikor az előadó közönsége elé állt a fenti „címmel”, az előadást szigorúan figyelő egyenruhások sehogysem értet­nék, miért morajlik fel egyszerre a mun­kástömeg: Thomas Mann, Thomas Mann ... Í gy történhetett pontosan, ahogy Major Tamás idézte, mert az előttem ülők az emlékesten bó­logattak. Azok, akik negyvenkét esztendeje is ott tüntettek jelenlétük­kel a Vigadóban, pedig sem művész, sem hallgató nem tudhatta bizonyosan, hazakerül-e akkor este. Kállai Gyula (aki természetesen 12-én is ott ült a. Vigadóban) így ír Életem törvénye című könyvében: „A magyar irodalmi nép- és nemzetmentő hivatásá­ra gondoltam. Arra, hogy nagy költőink a ,csillagoltó sötétségben’ is virrasztot- tak, mindenkor ott voltak a strázsán. Ady költészete, és publicisztikája világ- raszólóan szép költői hadüzenet a há­ború, a tömegmészárlás, a gyújtogatok — nevén-nevezve —: a geszti bolondok ellen. S Ady mellett az írók, költők és publicisták egész sora fújta a riadót.” Szakasits Árpáddal 1944. március 12- én — éppen egy héttel az ország német megszállása előtt — találkoztam az ut­cán — emlékezett Major Tamás. Kért, menjek el a Magdolna utcai Vasas klub­ba, egy műsoros estre. Tiltakoztam —, ezt. a műsort már betiltották, nem lehet előadni. Tele lesz még a környék is rendőrrel. Szakasits Árpád garantálta: egyetlen rendőr sem lesz ott. Jó, mond­tam és elmentem. Amikor színre léptem, az első sorban megláttam egy rendőrt. Civilben volt, de ráismertem. Cikáztak fejemben a gondolatok, mit tegyek? Kí­nomban Karinthy Frigyes jutott eszem­be, amikor Petőfi Sándor egyik versét elemezte nekünk: milyen játszi könnye­dén, vidáman indítja Petőfi a versét, de csak azért, hogy néhány sorral odébb csavarjon egyet rajta és mint mindig, eljusson a szabadság gondolatáig, ahol már lángra lobban a költemény „.. így kezdtem én is Petőfi Sándor Vas­úton című versét szavalni. „Tenger kéj vészén körül... (s jutottam el:) Miért nem csináltatok J Eddig is már? ... vas hiányzott? / Törjetek szét minden lán­cot, / Majd lesz elég vasatok!” Akik akkor mindezt vállalták, nem tettek mást, csak embertelen korban emberként viselkedtek. Neményi Lili nem a vigadói esteken lépett fel, hanem a munkásotthonok lakói nyomorult életébe lopott szép da­laival vigasztaló perceket. Most pénte­ken Hont Erzsébet elhalt hangját pótol­ta. Csak nem A proletárfiú versé-1 éne­kelte, jobban illett hozzá Ady Endre— Reinitz Béla Őrizem a szemed... és Reményi József zongora'.dséretável a Betlehemi királyok. Mindezen korona volt Juhász Gyula Testamentuma. „Nek­tek hagyom ha innen elmegyek, / E búcsúzót, jövendő emberek!” Hogyan lehet úgy énekelni, hogyan lehet úgy átölelni tekintetével a Viga­dót, hogy a sok mindent átélt, meglett emberek a sorokban egyszerre emel­jék szemükhöz zsebkendőjüket?! H ogyan lehet úgy szavalni, ahogyan még soha nem hal­lottam a Szózatot? Berek Katalin kiváló előadómű­vész, de most valami különleges képes­ség, szívmelegság áradt belőle. Mint Bánki Zsuzsából, a Vándor Kórusból, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesé­nek férfikarából, Mádi Szabó Gáborból, Horváth Ferencből, Ilosvay Katalinból, Zámbó István, Révész László karna­gyokból, Gábor Miklósból. Az új nem­zedék előadói: Csernák János, Szabó Csilla is megérezte, itt pénteken este valami egészen szokatlan történt. Bartók Bála, Kodály Zoltán, Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila, Ba­bits Mihály tette emlékezetessé 1984. ok­tóber 12-e estiét..Nem. ök és azok, akik tolmácsolták. És a közönség: a valahai és a mai közönség. Padányi Mihály mondotta emlékező- jáben: mostanában, egészen jövő eszten­dő áprilisáig sokszor fogunk emlékez­ni. Azt nem tette hozzá: csak ilyen hő­fokon, csak ilyen színvonalon szabad. Ügy, ahogy Szendrő Ferenc e csodaszép perceket rendezte. Sági Ágnes A hét híre FELSALFERTALY © Budapest adott otthont a Nemzetközi Közgaz­dasági Társaság konferenciájának. 9 Állandó kiállítás nyílt Petőfi és kora címmel a Petőfi irodalmi Múzeum­ban. © A fővárosban nemzetközi szimpozion foglalko­zott az adatvédelem, -biztonság és -ellenőrzés kérdé­seivel. © Kétnapos tudományos tanácskozás témája volt a nemzetiségi művelődés Magyarországon. © A hét híre az is, hogy a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesületben vitaülés elemezte a húsipar helyzetét. JokSÍ Mór, amikor egy 1882-ben írt cikkében felso­rolta azt a harminchat ma­gyar ételt, amelyet a legjel­lemzőbbeknek ítélhetünk, az első helyre a — töltött káposz­tát tette ... Igaz, akkor még aligha volt külön rovata az új­ságokban oz egészséges táplál­kozásnak, mint van ma. bár könnyen meglehet, ma több töltött káposztát töltünk a ha­sunkba, mint tették volt elő­deink akkor. Áremelés ide vagy oda, ta­valy egy főre számítva a me­gyében átlagosan 75,6 kg hús és húskészítmény fogyott el, ami öt kilogrammal több, mint az 1980. évi, s héttel nagyobb, mint az 1975. évi mennyiség. Ami bizony nem csekélység, mert több mint az angliai, az olaszországi polgár eltüntette jó falatok súlya, megegyező a hollandusokéval. Ami tehát a húsiparban történik vagy nem történik, az bizony — pénz­tárcán át is, hason át is' — mindannyiunkat érinti, az áruválasztéktól a minőségig, a súlycsonkítástól a többletszá- molás'fig. azaz az ipartól a ke­reskedelmen át asztalunkig. Sok minden történt, történik a húsiparban. A megyénél ma­radva: a riasztóan elmaradott technikai körülmények né­mely elemét sikerült javítani, sor kerülhetett a hűtőterek nö­velésére, ám az tagadhatatlan, hogy fontosságához képest .— mind kivitelben,, mind. a hazai, ellátásban betöltött szerepéhez mérten — ez az iparterüilet mostohán kapott és kap a fej­lesztési, korszerűsítési lehető­ségekből. már ami az átlagot, s nem néhány, az export szem­pontjából kiemelt fontosságú üzemét illeti. A húsipar teljes áruértékesítésének 45—47 szá­zaléka a csontos nyers hús, 30 —32 százalék a hús- és szalon­nakészítmény. Ami töprengés­re okot adó arány, mert táp­lálkozás-élettani szempontból kedvezőbbnek bizonyulnak a feldolgozott ízes falatok, mint az ún. tőkehúsok. Felsálfertá­lyokon járva nem ez az egyet­len ellentmondás, elgondolkoz­tató mozzanat. Extrém, azaz osztályon felüli a levágott marhák 22—24 százaléka, első osztályú további 25—26 száza­lék. azaz vannak itt tartalé­kok, jószágtartók és -feldolgo­zók együttműködését nézve, nem részletezve most a kül- és belpiaci igényeket. Az 1650-es években készült Az köz-étkeknek főzéséről való rövid megjegyzés receptjeinek' egyike így hangzik: „Az tehén- ' húst félig megsütni és levesen felmetélni, hagymát bőven be­lé (némelyek almát is adnak hozzá). Zsályát, tárkont, bort, ecetet, vizet, amennyi elég; fenyőmagot is hozzá adni egy keveset és jól megfőzni; né­melyek borsot, sáfránt vetnék belé." Kérdés, előírható-e re­ceptként, kinek van igaza a szakemberek azon vitáiban, - hogy a ma 110—115 kg-os át­lagsúllyal levágott sertéseknél feljebb lehet-e menni, avagy éppen lejjebb kell ereszkedni? Lelhető-e recept arra. tűrhe­tő-e, avagy elfogadható a húsipari marhavágásoknál a 17 százalékos vágási veszteség, hiszen a jószág élősúlyának csupán 56—57 százaléka ala­kulhat így át — amint szak-' szerűen jelölik — főtermékké, a többi melléktermék, vágási veszteség. A vitákra nem sokat ad, a vitákért semmit sem fizet « piac. Azt már inkább értékeli,, hogy ma az összesen feldolgo-. zott marhák négyötödét gép­pel fejtik, azaz a korábbiak­hoz képest javult a termeié-, kenység, a húsbontás minősé­ggé, amint kedvezően fogadja az új termékeket, a friss izé-, két Is. Eközben azonban ügyelj ni kell — kellene a régi izék-1 re, mert a különféle szempon­tokat. összefoglaló, s maximá­lisan négy pontot elérhetővé tevő hivatalos osztályozás sze­rint a párizsi 3,15-ös, az olasz, felvágott 3,14-es, a füstölt kol­bász 3,18-as. a gyulai kolbász 3,40-es érdemjegyre jogosult, A megyében az élelmiszer­iparhoz tartozó húsipari üze­mek 23 ezer tonna csontos nyers húst bocsátottak ki ta­valy, nyolcvan százalékban sertések darabjait kínálva. A húsüzemek és az üzletek ’kö­zötti viták — például a túlzot­tan zs'""'' miatt — arra intene'- ' • óvatosan a jó étv' ' '""1... 03 Ottó Savanyúság DuttdksszirSl Szovjet exportra Naponta 14 vagon nyers terméket dolgoznak fel a Dunakeszi Konzervgyárban. Az üzem ezekben a napokban folyamatosan dolgozik. Képünkön Kis Gabriella és Balázs Ágnes a töltőgép­ből kikerülő vegyes, darabos savanyúságot készíti, amely szov­jet exportra kerül Hancsovszki János felvétele FORR A DALOM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom