Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

1984. OKTOBER 13.. SZOMBAT 3 a DECT 11 Ff VEI Till AFC Ili TEE 9 SZÁZEZREK MINDENNAPJAIRA A PEST MEGYEI TANACS ULESE . ÖSSKHMKOlI összefogás A Jóváhagyott napirend menetét követő tudósítás olvasható lapunk első oldalán a Pest megyei Tanács pénteken tartott üléséről. Amint az összefoglalóból kitűnik, a megye lakosságának képviselői szervezeti, sze­mélyi ügyekben hozott döntéseken túl megtárgyalták és elfogadták a megye hosszú távú vízgazdálkodás-fej­lesztési koncepcióját, amely az 1981—2000 közötti időszakra jelöli meg a jelenlegi állapotokra támaszkodva a követhető fejlesztési irányokat a vízellátásban, a szennyvíztisztításban, csatornázásban, a fürdők korsze­rűsítésében, a felszíni vízrendezésben. Az alább következő beszámolóban az írásos előterjesztés, a szóbeli kiegészítés és a vitában elhangzottak témák köré csoportosított ismertetését adjuk. AZ ELLÁTÁS EGYRE FONTOSABB ELEME JÓ ALAPOKRA TÁMASZKODVA AMI A VÍZHEZ KAPCSOLÓDIK Nyaranta sok helyen a vízfelhasz­nálás korlátozása, települések egy csoportján az ivóvíz elszennyeződése, az egyre több gondot okozó szenny­víz, mind-mind figyelmeztető jel ar­ra, hogy akárcsak a világ bármely táján és országosan, úgy a megyében is a közművek, közszolgáltatások e részterepén tetemes feszültségek hal­mozódtak fel és joggal foglalkoztat­ják a közvéleményt. Érthető és indo­kolt volt tehát, hogy egy korábbi, hasonló koncepció felülvizsgálatával — hangzott el a megyei tanács ülé­sén —, az érintett szervek, hatóságok széles körének bevonásával, új fej­lesztési terv készüljön el. DINAMIKUS MINIT A most megtárgyalt és elfogadott koncepciót sokrétű elemzés, egyez­tetés előzte meg, az összeállítók — a megyei tanács végrehajtó bizottsága építési és vízügyi osztálya és a Kö- zepdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság — hatóságok, vállalatok, intézmé­nyek seregével működtek együtt, ko­rábban elkészült dokumentumok, tervek, programok sokaságára tá­maszkodtak szembetűnő a haladás a több emeletes lakások kialakításéra szolgáló terüle­teken. Mindezek és a nem említett, de ide tartozó tények hatására a ha­todik ötéves terv végére, azaz 1985- re a megye százharminckét telepü­lésének közműves vízellátásával a te­rületek közötti aránytalanságok to­vább mérséklődnek. Sajnálatosan még mindig akad feszültség így is, Érden, Nagykörösön és Dabas térsé­gében elmaradnak a megyei átlagtól az ellátottságot jelző mutatók. örvendetesen gazdag lista erősíti a tapasztalatot a haladásról, hiszen az 1981 és 1985 közötti években olyan vízművek, vízrendszerek épültek, épülnek meg, mint például a Tököl— Szigetszentmiklós kistérségi, a Ke­mence—Bernecebaráti, a Perőcsény— Tésa körzeti, a Nagykovácsi községi, a Valkó—Vácszentlászló körzeti, a Tápiószentmárton, a Szentmártonká- ta, a Piliscsaba községi vízmű. Je­lentős fejlesztések valósultak meg a többi között a Galga menti regioná­lis rendszerben, Cegléd, Nagykőrös, Dunakeszi városokban, Budaörsön, az Érd térségi alapközműveknél. Fi­gyelmeztető ugyanakkor, hogy az egyedi víznyerőhelyek fokozatos el­mítás óta a mennyiség növekedett, s ami még nagyobb baj, nőtt annak a szennyvíznek a mennyisége, amely minden beavatkozás, tisztítás nélkül a talajba szivárog. A témával összefüggésben a me­gyei tanács képet kapott a fürdőel­látásról is, meglehetősen szomorúan véve tudomásul az egy évtized alatt kényszerűen megszüntetett hét strandfürdőről szóló híradást. Igaz, ami a mesterséges vízfelületű für­dőknél veszteség akadt, azt némileg ellensúlyozta a természetes vízfelüle­tű strandfürdők számának egy évti­zed alatti 11-ről huszonhétre történő bővülése. Mindez azonban — több­ször szóba került a napirend tárgya­lásakor — nem egyenlő az igények kielégítésével, mert a jelenlegi befo­gadóképességnek — különösen a Dunakanyarban — a sokszorosára lenne szükség! Egyszeri befogadóké­pessége ezeknek a strandoknak 28 ezer fő, azaz könnyen kiszámítható, mekkora a távolság az igények és a tényleges lehetőségek között, ám a tanácsoknak nincsen — erre sincsen — pénze a fejlesztésre, bővítésre, hi­szen a korszerűsítéseket is csak kü­lönböző szervek támogatásával lehe­tett megoldarii. Ennek tudatában, ha nem is ör­vendetes, de elfogadható a fejleszté­sek szerény mértéke. A jövő eszten­dő végéig Gödön, Százhalombattán és Albertirsán könyvelhető el új mesterséges fürdő átadása. A ter­mészetes vízfelületű strandoknál a víz minősége nem tesz lehetővé kü­lönösebb fejlesztést, bővítést. Sokfajta gond, baj forrása az ún. felszíni vízrendezésben- felhalmozó­dott adósság. A kiépített vízelvezetés 1970-ben harmincszázalékos színvo­nalat ért el a megye településein. A negyedik és az ötödik ötéves tervben a költségvetési pénzek felhasználá­sával a tanácsi kezelésben levő csa­tornák hossza 476 kilométerrel növe­kedett — megközelítve a 2700 kilo­méteres hosszúságot —, ami már negyvenszázalékos vízelvezetést tesz lehetővé. Ez ugyan haladás, de — nem övezte csend a tanácsülésen — a nem kellő kiépítettség hiányában 1980-ig csapadékos időszakban gya­koriak voltak a belvízelöntések Gö­dön, Nagykátán, Cegléden, Budake­szin, de esetenként a megye további nyolcvan településén ...! LEVEZETŐ FŐVONAL A hatodik ötéves tervben éppen: ezért az ún. levezető fővonalak újabb szakaszainak kiépítése adta a meghatározó teendők csoportját. Ide tartozik Cegléden a G-jelű rend­szer, Gödöllőn a Rákos-patak, Nagy­kőrösön a Körös-ér, Nagykátán a Kérektói-mellékág és a lakótelepi rész fő vízelvezetési vonalainak a meg-, illetve továbbépítése. A jövő év végén még mindig hatvan olyan települése lesz a megyének, ahol vízkár veszélyével kell számolni, kritikus helyzet áll fent a többi kö­zött a Hosszúréti pataknál és mel­lékágainál, a csömöri, a mogyoródi pataknál, más vízfolyásoknál. FELELŐSSÉGET VISELVE A HOLNAPÉRT Ennek köszönhetően sikerült elér­ni — amint azt a testületi ülés meg­állapította —, hogy a fejlesztési koncepció a légutóbbi egy évtized ta­pasztalataiból kiindulva az ezredfor­dulóig jelölje, meg a települések víz­gazdálkodásának feladatait, alapot adva a középtávú tervezéshez. A program figyelembe veszi a népesség és a lakásállomány várható alakulá­sát. a hidrogeológiai adottságokat — ezzel összefüggésben az űn. vízbe­szerzési lehetőségeket —, a közmű­vekkel kielégíthető igényeket, a víz- és környezetvédelem követelményeit és nem utolsósorban a településfej­lesztés céljait. Ami roppant fontos: az eddig elért eredmények viszony­lag megfelelő alapot kínálnak a to­vábbi haladáshoz. Jelentős és dinamikus fejlődés ment végbe — mutatott rá a szót ké­rők egyike — a megye közműves vízellátásában a legutóbbi évtized­ben. Amiben nagy szerepe volt a lakossági hozzájárulásokkal bővült pénzügyi lehetőségeknek. Ebben az időszakban alakult ki a megye hosz- szú távú ellátását meghatározó ún. kistérségi és regionális vízellátó rendszerek alapja, elsősorban a Duna kavicsteraszára telepített művekkel, a síkvidéki területen a rétegvizeket felhozó mélyfúrású kutakkal, vala­mint a fővárosi vízellátó rendszer­hez való kapcsolatokkal. Amíg 1970-ben a lakosság vízzel Való ellátottsága lényegesen alatta maradt az országos átlagnak és tá­vol állt a szükségletektől is, addig 1990-ra a közműves vizet igénybe ve­vők aránya a megye teljes lakossá­gán belül hatvanhét százalékra emel­kedett. Ezzel a megye elérte a ha­sonló közigazgatási területek ellátott­sági színvonalát. Érdemes emlékez­tetni rá: akkor, 1970-ben különösen rossz volt a helyzet a megye sok te­rületén, így Nagykőrösön, Százha­lombattán, Gödöllőn, s bár erős el­térések voltak az egyes területré­szek ellátottságában, elfogadhatónak csak a szentendrei, a váci és a Bu­daörs térségi állapotokat lehetett tar­tani. A fejlődést jól érzékelteti — és rzt a szót kérők közül többen alá­húzták —, hogy a víztermelő képes­ség az 1970. évi napi 73,5 ezer köbméterről 1980-ra 207 ezer köbmé­terre növekedett. LÉTEZŐ FESZÜLTSÉG Nagy szerepe volt a változásokban a térségi és regionális rendszerek mellett az egyre több önálló telepü­lés vízmű építésének, különösen szennyeződése következtében a köz­egészségügyileg veszélyeztetett tele­pülések száma növekszik. Ezért az­után, bár a hatodik ötéves tervben, 1985. végéig, kilenc helyen valósul meg a részleges ellátást tjeremtő víz­mű, várhatóan még mindig tizen­négy községben kell **- a csecsemők részére — a palackos rendszert fenn­tartani. A jövő esztendő végére a vízter­melő képesség 263 ezer köbméterre nő, ennek ellenére sem számolhat­nak az érintettek — és ez a téma tárgyalásakor megkülönböztetett fi­gyelmet élvezett — a gondok teljes megszűnésével. Szárazabb nyári Idő­szakokban — főként a hétvégi tel­kek, házak benépesülése, illetve a lo- csolási többletfogyasztás következté­ben — vízhiánnyal kell számolni to­vábbra is a megye néhány terüle­tén, így Érd térségében, a Duna bal és jobb parti üdülőhelyein. Érzékel­teti az ellentmondásos helyzetet, hogy míg nyáron sok helyen a víz­termelő berendezések kihasználtsága százszázalékos, addig az éves átlag csupán 55—60 százalék között van. FIGYELMEZTETŐ JEL Mindössze kilenc településen volt a megyében 1970-ben közmű rend­szerű szennyvízcsatorna. Mind ak­kor, mind 1980-ban a megyei hely­zet sokkal rosszabb az átlagosnál, az országosnál és lényeges változásra a következő esztendőkben sem lehet számítani, bár a haladás nem lebe­csülendő. Amíg 1970-ben a lakások­nak csupán a három százaléka kap­csolódott a közművek e fajtájához, addig 1985 végére ez az arány ti­zenhárom százalék lesz, a városok­ban pedig 36 százalék. Nyomatékos figyelmeztetés ugyanakkor — és ez a felszólalásokban erőteljesen hangot kapott, bár korántsem azonos elő­jellel —, hogy o vízellátás és a csa­tornázottság közötti eltérés változat­lanul növekszik. Eredményként könyvelhető el az a minőségi válto­zás, amely a szennyvizek mechanikai és biológiai tisztítása arányaiban végbemegy 1985 végéig. így elérhető, hogy 1985-ben az elvezetett szenny­vizeknek csak a tizenöt százaléka lesz nem kellő módon tisztított, míg 1980-ban ez a szám negyven százalék volt, megyei átlagban, mert terüle­tenként érthetően nagyok az eltéré­sek. Mind a helyzet jellemzésére, mind a feladatok sürgősségének érzékelte­tésére érdemes megemlíteni, hogy 1980-ban naponta átlagosan 145 ezer köbméter települési szennyvíz kelet­kezett a megyében. Ezen utolsó szá­Az 1985-ig terjedő időszak fejlesz­tési eredményeit mérlegelve alakult ki a koncepció az ezredfordulóig. A hidrogeológiai szakvélemények sze­rint 2000-ben is a megye vízellátásá­nak fő forrása a Duna parti szűré­sű része, valamint a rétegvíz marad. Fokozatosah növékszik — az érintett szervek közötti egyeztetés megtörtént a koncepció kidolgozásakor — a főváros vízmüvétől, valamint a szomszédos megyék — Fejér, Komá­rom — regionális rendszereitől át­vett vízmennyiség is.-1 - • . . MAJDNEM TELJES Érzékletessé teszi mind a felada­tokat, mind a gyarapodó igényeket az a számadat, hogy 2000-ben a me­gye teljes víztermelő képessége 460— 500 ezer köbméter, lesz naponta, ezen belül a fővárostól tervek szerint át­vett mennyiség 150—160 ezer köb­métert tesz ki. Az elképzelések sze­rint két regionális rendszer és hu­szonhét település kapcsolódik majd Budapest hálózatához. Amint a kon­cepció kidolgozói megállapították — és ennek nagy visszahangja volt a felszólalások során — az ezredfor­dulón a települések vízellátása teljes körben megoldható lesz. A fogyasz­tásban észlelhető és természetesnek vehető ingadozások kiegyenlítését szolgálja a tárolóterek 145 ezer köb­méterre történő bővítése. Mindezek­nek és a nem említett tényezőknek a hatására a század, végére a megye lakosságának 90—98 százaléka ré­szesülhet közműves ellátásban. Ha most azt nézzük, a lakásoknak mi­lyen hányadát öleli fel ez az adat, akkor azt láthatjuk, az otthonoknak 60—65 százalékában lesz a falakon belül e nélkülözhetetlen szolgáltatás, a városokban ez az arány 85 száza­lék körül alakulhat, míg az agglo­merációs övezetben Várhatóan 75 százalékot ér el. A vízművek ki- használtsági foka 65—70 százalékra emelkedik, az egy lakosra számított felhasznált vízmennyiség pedig na­pi 200—210 liter lesz. Fontos mozza­nat, hogy a területi aránytalanságok kiegyenlítődésével járnak a fejlesz­tések. Ha nagy horderejű, váratlan té­nyezők nem szólnak közbe, akkor 1990-ig a megyében 152-re növekszik a közműves vízellátásban részesülő települések csoportja. Sokaknak jó hír: az évtized végére a közegész­ségügyileg veszélyeztetett községek ellátása megoldódik. Annak érdeké­ben, hogy a következő évtizedekre is legyen elegendő jó ivóvize utódaink­nak, megkezdődik az ún. hirdogeoló- giai védőterületek kialakítása. A megye alföldi településein — pél­dául Cegléd, Nagykőrös, Dabas, Nagykáta, Monor, de idetartozik ilyen értelemben Gödöllő is — a vízellátás alapja továbbra is a vé­dett rétegvíz marad. Újdonság, hogy külön ipari vízellátó. rendszer meg­teremtésével iehet számolni Vácott és Százhalombattán.' EZ A REÁLIS CÉL Fontos kapocs az, előbbiekhez — és a megyei terület ennek megkü­lönböztetett figyelmet szentelt — a csatornázás, a szennyvíztisztítás helyzetének változtatása, bár — és ezt őszintén tükrözte a téma tár­gyalása — javulásról és nem teljes megoldásról lehet csak szólni. Az ez­redfordulóig, a most elfogadott kon­cepció szerint a megye nyolcvan - négy településén lesz közüzemi szennyvízcsatorna és -tisztítás. A la­kásállománynak minimálisan a har­minc százaléka használja e közmű­vet, az agglomerációs övezetben va­lamivel magasabb lesz ennél az arány, a jelenlegi nyolc városban pedig átlagosan 55 százalékos ellá­tottsággal kalkulálnak a tervezők. Az erőfeszítések, a jelentős anyagi kiadások ellenére is szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy — ugyan ez nem csekélység — a vízellátottság és a csatornázás közötti viszony nem romlik tovább, de nem is javul. A század végén a közcsatornán elveze­tett szennyvizeknek a hatvan száza­léka részesülhet biológiai tisztítás­ban, húsz százaléknál mezőgazda- sági hasznosítást •— Nagykőrösön és Cegléden — ír elő a terv, további húsz százaléknál pedig csak a mini­mumot, a mechanikai tisztítást lehet megoldani. Jelzi a távoli jövőt sem könnyűvé tevő gondokat, hogy a csatornázat­lan területeken az ezredfordulón napi 100 ezer köbméter szennyvíz kerül a talajba, s új feladat lesz — amint azt a felszólalók egyike han­goztatta — a tisztítóművekben ke­letkező. víztelenített szennyvíziszap elhelyezésének, esetleg mezőgazda- sági hasznosításának megnyugtató megoldása. A fejlesztés első lépcső­je természetesen 1990-ig vezet, ak­kor a csatornával való ellátottság a megyében 18—20 százalékosnak ígér­kezik, több település — így Diósd, Göd, Kiskunlacháza, Leányfalu — gondja a szomszédos csatornamű­vekhez való kapcsolódással oldódik meg. Lényeges lépés lesz Budaörs és Törökbálint közös szennyvíztisztí­tó műveinél az áteresztőképesség kétszeresére növelése. A koncepció részletesen foglalkozik a megyében meglehetősen sok kritikát kiváltó szippantottszennyvíz-elhelyezéssel, az Itt szükséges fejlesztésekkel. Szerteágazó hatásai vannak a megnövekedett szabad időnek, s e hatások egyik eleme például, hogy 200(í*re a megyében huszonöt tele­pülésen kerülhet sor új strandfürdők kialakítására. Ezeknek egyidejű be­fogadóképessége 55 ezer főre tehető. A munká nagyságát világítja meg, hogy körülbelül 3Ó0 hektárnyi terü­letet kell igénybe tenni a fürdők számára’, s a műszaki, közegészség- ügyi feltételeknek eléget téve, ötven kút fúrására lesz a tervek szerint szükség. Á koncepció a többi között Cegléden, Gödöllőn, Dunakeszin, Szigetszentmiklóson, Gödön tervezi. új fürdő megteremtését, bővítéseket pedig a Dunakanyarban, Ráckevén Tóalmáson, Nagykőrösön. Családok sokaságának mindennap­jait érinti a koncepciónak az a ré­sze, amely a felszíni vízrendezéssel foglalkozik. A tervek szerint olyan folyamatos fejlesztést kell megvaló­sítani, aminek következtében a víz-, kárral veszélyeztetett településeken a veszélyhelyzet megszűnik; A ren­dezés, illetve a fejlesztés több mint száz települést érint a század végéig. Ennek keretében a városokban 150, a községekben 755 kilométer hosz- szúságban kell új vízelvezető háló­zati vonalakat kiépíteni. Ha ez meg­történik, akkor az állami, illetve a tanácsi kezelésű fő vízlevezető vo­nalak lehetővé teszik a belvizek károkozás nélküli befogadását és el­vezetését. Ezzel párhuzamosan ter­mészetesen a meglevő rendszerek folyamatos karbantartásáról is gon­doskodni szükséges. HELYI ERŐFORRÁS A megyei tanács, elfogadva a hosszú távú tervet, határozatban je­lölte meg azokat a teendőket, ame­lyek a tanácsokra, a szakigazgatás érintett szerveire 1'árulnak. Rendkí­vüli fontosságot tulajdonít a testület annak, hogy a helyi tanácsok, kö­zéptávú terveik készítésekor tá­maszkodjanak a helyi erőforrásokra és kezdeményezésekre, éljenek a jö­vőben is a koordináció, a társulati forma kínálta előnyökkel. A határo­zat tételesen megjelöli a fejleszté­sek fő irányait és csomópontjait, kérve e nagy fontosságú ügyhöz a társadalmi szervezetek támogatását. M. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom