Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

1984. OKTÓBER 12., PÉNTEK 'Fókusz DURVA VÁDASKODÁS £ Reagan elnök szerdán meg- > küldte a törvényhozásnak azt a 2 jelentést, amely a Szovjetuniót Y a leszerelési egyezmények meg­Y szegésével vádolja. A konzer- ^ vatív törvényhozók követelésére ^ összeállított jelentés, amelynek í csak a nyilvánosság számára v készült változatát tették közzé, 1 a szélsőséges erők szovjetelie- S nes hadjáratának egyik eleme s bár Reagan korábban teljes ^ mellel kiállt mellette, most be- ^ vezetőjében igyekezett valame­2 lycst elhatárolni magát a poli- 2 tikai következményektől, jól­Y lehet maga is csatlakozott a Z vádakhoz. A korábban nagy hűhóval beharangozott jelentés a fegy­verzetkorlátozási egyezmények negyedszázadát áttekintve ösz- szesen 17 „szerződésszegéssel” vádolja a Szovjetuniót — többet a legnagyobb akarattal sem tudtak összehozni. A „vádak” között olyanok sze­repelnek, mint radarrendsze­rek kiépítése — erről egyéb­ként korábban Shultz külügy­miniszter is csak feltételes módban beszélt —, nukleáris tengeralattjárók állítólagos ál- lomásoztatása kubai kikötőik­ben, vagy egy új típusú raké­ta kipróbálása. Még a jelen­tés is kénytelen bevallani, hogy a felsorolt esetek jó ré­sze nem minősülhet „szerző­désszegésnek”, hanem legfel­jebb „megkerüli” — a szerzők szerint — a fennálló megálla­podásokat A jelentést egyéb­ként egy magas beosztású külügyi tisztviselő — akinek véleményét az NBC televízió híradója idézte — ostobaság­nak nevezte. Ismeretes, hogy szovjet részről számos esetben bebi­zonyították: az Egyesült Álla­mok konkrétan megszegi a fennálló fegyverzetkorlátozási egyezményeket, fejlesztési ter­vei pedig nem egy esetben azok nyílt felrúgását jelentik. A jelentés közzétételét egyébként már korábbra ter­vezték, a Fehér Ház azonban elhalasztotta a publikálást Gromiko szovjet külügymi­niszter washingtoni tárgyalá­sai előtt. Ehhez a témához szorosan kapcsolódik, hogy Caspar Weinberger amerikai hadügy­miniszter a The Christian Science című lapnak adott nyilatkozatában kereken kije­lentette: az Egyesült Államok „figyelmen kívül hagyia a ten­geralattjárókra telepített ra­kétákra vonatkozó jelenlegi korlátozásokat, ha Moszkva nem lesz engedékenyebb a genfi tárgyalásokat illetően”. A NATO-hadügyminiszterek tanácskozására készülő Wein­berger azt is aláhúzta, hogy a Reagan-kormányzat erőtelje­sen folytatni fogja nukleáris fegyverkezését, ha. az elnököt újraválasztják, és mindenkép­pen korszerűsíti az Egyesült Államok hadászati rendsze­reit. A hadügyminiszter példa­ként azt • a Trident tenger­alattjáró-rendszert, az MX-ra- kéta kifejlesztését és a B—1 hadászati bombázó gyártását említette, amelvek hadrendbe állítása a Szovjetunió megíté­lése szerint megsérti a fenn­álló * fegyverzetkorlátozási megállapodásokat. Kiss Csaba TA SZSL tudósítás a Reagan jelentésről Megalapozatlan megállapítások Durva szovjetellenes hamisít­ványnak minősítette a TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtö­kön azt a jelentést, amely a fegyverzetellenőrzési megálla­podások megszegésével vádolja a Szovjetuniót. Washingtonból keltezett tu­dósításában a TASZSZ rámu­tat: a jelentés — amelynek ki­vonatát szerdán küldte meg a képviselőháznak Reagan elnök — egyetlen egy tényt sem tar­talmaz, amely alátámasztaná a dokumentumnak azt a vég­következtetését, hogy a Szov­jetunió „valószínűleg vagy bi­zonyosan” számos alkalommal sértett meg szerződést, megál­lapodást, kötelezettségvállalást. A dokumentum megállapítá­sai olyan mértékben megala­pozatlanok, hogy a Fehér Ház sem vállalkozott annak teljes támogatására: mint a jelentés­hez mellékelt elnöki levél meg­állapítja, a „jelentésben meg­fogalmazott tételeket hivatalo­san nem vizsgálták meg, s azokat a kormány semmilyen hivatala sem hagyta jóvá”. A szovjet hírügynökség nem tartja véletlennek, hogy a már decemberben az elnök elé ter­jesztett jelentést csak most hozták nyilvánosságra. Nyugati hírügynökségekre hivatkozva a TASZSZ megállapítja, hogy a választási küzdelemben a há­ború és béke kérdései kerültek előtérbe, s ezen a téren a leg­gyengébbek az elnök pozíciói a választók körében. A doku­mentum — vagy legalábbis an­nak kivonata — nyilvánosságra hozása választási manőver, amelynek segítségével a kor­mány félre kívánja vezetni az amerikai közvéleményt, el akarja hárítani magáról a fe­lelősséget a fegyverzetellenőr­zési folyamat zsákutcába jut­tatásáért. Á szovjet tudósítás a továb­biakban rámutat: a Pentagon­nak a világűr militarizálásával kapcsolatos előkészületei elke­rülhetetlenül oda vezetnek, hogy az Egyesült Államok sér­ti meg — s nem először — a fegyverzetellenőrzési megálla­podást, s a szerdai jelentés egyebek között igazolni kíván­ja ezt a politikát. Az inszinuációk közzététele egyben nyílt kísérlet arra, hogy igazolják a fegyverkezési hajsza, mindenekelőtt a nuk­leáris fegyverkezési hajsza fo­kozására irányuló amerikai po­litikát. Közismert, hogy a je­lenlegi kormányzat négy év alatt egyetlen megállapodást sem írt alá a nukleáris fegy­verek korlátozásáról, sőt meg­szakította a nukleáris fegyver­kísérletek teljes és általános betiltásáról, az Indiai-óceán­ról, valamint a műholdelhárító fegyverrendszerekről folytatott tárgyalásokat. Az amerikai kormány megakadályozta a Salt—2 megállapodás érvénybe lépését, s új nukleáris rakétái­nak nyugat-európai telepítésé­vel megkísérli megbontani azt a stratégiai egyensúlyt, amely­nek fenntartásáról a Salt—2 megállapodás kidolgozásakor egyeztek meg a felek. Ugyan­csak a megállapodások meg­sértését jelenti a kozmikus ál- lomásoztatású elemeket is tar­talmazó rakétaelhárító rend­szer gyors ütemű kidolgozása — mutat rá végezetül a TASZSZ hírügynökség tudósí­tása. Andrej Gromiko Nsgy-Britanniába látogat A konzervatív kongresszus vitája A brit konzervatív párt- kongresszus csütörtök dél­utáni, külpolitikai vitájában Sir Geoffrey Howe külügymi­niszter bejelentette, hogy szovjet kollégája, Andrej Gromiko Londonba szóló meghívást fogadott el, s ket­tejük párbeszéde, amely az idén júliusban kezdődött el Moszkvában, a jövő év fo­lyamán, a brit fővárosban folytatódik. Beszéde egyéb részeiben Sir Geoffrey a brit külpolitika tárgyalási és megegyezési szándékát, „a valódi és ki­egyensúlyozott fegyverzetkor­látozásban” való érdekeltségét hangoztatta, de az általános elvek rögzítésén nem ment túl. A Munkáspárt „egyolda­lú leszerelési” programját elutasította. Bőségesen foglal­kozott a Közös Piaccal és A NATO nukleáris tervezőcsoportjának ü’.éso A Pentagon sürgeti a telepítést Az észak-olaszországi Stre- sában csütörtökön 14 NATO- tagország hadügyminiszterei­nek részvételével megkezdő­dött a NATO nukleáris ter­vező csoportjának ülése. Áttekintették, hogy hol tart az amerikai 'Pershing—2 ra­kéták és a nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítése. Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter a telepí­tés meggyorsítását, illetve Washington űrfegyverkezési terveinek támogatását kérte szövetségeseitől. Indokként a szovjet fenyegetésről” szóló ismert' szólamokat hangoztat­ta. Először fejtette ki hivatalo­san is a telepítéssel kapcsola­tos holland álláspontot Jacob de Ruiter hadügyminiszter NATO-beli kollégái előtt. Szavai szerint kormánya egye­lőre nem szándékozik befo­ACh zllsnger várhatóan szambaion érkezik a iáidra Asztronautáié a vilégűrbon Csütörtökön amerikai űrha­jósnő is kilépett a világűrbe: a 32 éves dr. Kathryn Sulli­van, a Challenger űrrepülőgép személyzetének tagja David Leetsma űrhajós társaságában washingtoni idő szerint rövid­del délelőtt háromnegyed 12 óra előtt kezdte meg három éSt fél órásra tervezett munká­ját a világűrben. Mint isme­retes, az első női űrhajós, aki több órán át dolgozott a vi­lágűrben, űrhajón kívül a szovjet Szvetlána Szavickaja volt. Sullivan és Leetsma az űr­repülőgép nyitott csomagteré­ben dolgozott. Feladatuk 0,7. volt, hogy kipróbálják az üzemanyag-áttöltés lehetősé­geit a súlytalanság körülmé­nyei között. Az amerikai or­szágos űrhajózási hivatal, a NASA ugyanis azt tervezi, hogy a későbbiekben az űrre­pülőgépek segítségével pótol­ja a különböző mesterséges holdak kimerült üzemanyag- készletét. Sullivan és Leetsma felada­tai közé tartozott az űrséta során, hogy megvizsgálják a Challenger két elromlott an­tennáját, a radarantennát és a hírközlő antennát. A Challenger várhatóan az eredeti tervnek megfelelően, szombaton száll le a floridai Cape Canaveral űrrepülőté­ren, mert a térségben elmúlt a hurrikánveszély. Felújították a tárgyalásokat Londonban csütörtökön fel­újították a tárgyalásokat a hét hónapja sztrájkoló szénbányá­szok és az országos szénhiva­tal képviselői. A csütörtöki fordulóban a kilencedik meg­egyezési javaslatot terjesztet­ték elő/Ian McGregor, az or­szágos szénhivatal elnöke a tanácskozás után kijelentette: még nem tudni, történt-e ha­ladás. gadni a Hollandiába telepí­tendő 48 manőverező robotre­pülőgépet. Hongkonggal. Az előbbi eset­ben a különböző nemzeti kor­látozások teljes felszámolását sürgette, az utóbbi jövőjére vonatkozó brit—kínai megál­lapodást pedig nemcsak tör­ténelminek, hanem a világ számára példamutatónak is nevezte. Eltérően Heseltine hadügy­minisztertől, aki Nagy-Bri- tannia biztonságának megerő­sítése szempontjából, értékel­te az amerikai robotrepülőgé­pek brit földre telepítését, Howe-nak az volt a rövid véleménye a történtekről, hogy a „Nyugat szolidaritását sikerült megőriznünk”. Magyar felszólalás az ENSL-bsn Az ENSZ-közgyűlés VI. (jo­gi) bizottságában az erőszak alkalmazásának ~ tilalmáról folytatott vitában felszólalt Szelei K. Gyula, a magyar küldöttség tagja. Támogatásáról biztosította azt a szovjet kezdeményezést, hogy kössenek nemzetközi szerződést az erőszak alkalma­zásának tilalmáról. Elutazott Moszkvából Száhh elnök Előrelépés a kritikus helyzetben Ali Abdullah Száleh, a Je­meni Arab Köztársaság ál­lamfője rendkívül pozitívnak nevezte a Szovjetunió közel- keleti békekezdeményezéseit, s azt mondta, hogy a szovjet ja­vaslatok előrelépést jelentenek a nyolcpontos arab béketerv megvalósítása szempontjából. Az észak-jemeni politikus a KUNA hírügynökségnek adott nyilatkozatot csütörtökön ab­ból az alkalomból, hogy aznap fejeződött be háromnapos hi­vatalos, baráti látogatása a Szovjetunióban. Száleh elmondta, hogy az észak-jemeni és szovjet béke­kezdeményezések egyaránt összhangban vannak az 1982- es fezi arab csúcsértekezletnek a közel-keleti válság rendezé­sére irányuló határozataival. Az j interjú további részében Száleh kifejtette, hogy a közel- keleti helyzetet nem csupán a térség szempontjából tartja súlyosnak, de a válságot olyan mérvűnek ítéli meg, ami már veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát is. A kritikussá vált helyzet IzraeJ arabellenes agresszív politikájának és erő­szakos hódításainak következ­ménye — hangsúlyozta az észak-jemeni államfő. Alii Abdullah Száleh, a Je­meni Arab Köztársaság állam­fője csütörtökön háromnapos hivatalos baráti látogatása be­fejeztével elutazott a Szovjet­unióból. Az észak-jemeni politikus a legfelsőbb tanács elnöksége és a szovjet minisztertanács meghívására érkezett a Szov­jetunióba. Látogatása során ta­lálkozott Konsztantyin Cser- nyenkával, az SZKP KB főtit­kárával, a legfelsőbb tanács elnöksége elnökével, valamint Andrej Gromikóval, az SZKP KB PB tagjával, a miniszter- tanács első elnökhelyettesével, külügyminiszterrel. Ali Abdullah Szálehet eluta­zása előtt a kremlbeli nagy palota előtti téren Konsztan­tyin Csernyenko búcsúztatta, s elutazásakor a repülőtéren megjelent Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a mi­nisztertanács elnöke, Gejdar Alijev, az SZKB KB PB tag­ja, a miniszterelnök első he­lyettese, Vitalij Vorotnyikov, az SZKB KB PB tagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, első miniszterelnök- helyettes, külügyminiszter és több más hivatalos személyi­ség. A libanoni demokratikus front küldöttsége Líbiában Élénk diplomáciai tevékenység A libanoni baloldal pártjait tömörítő Nemzeti Demokrati­kus Front küldöttsége csütör­tökön délután Líbiába érke­zett. A delegáció tagjai — kö­zöttük Valid Dzsumblatt, a Szocialista Párt elnöke >és Geor­ges tíSui, a Libanoni TŐP KB főtitkára — ismerteti a líbiai vezetéssel a héten megalakult új politikai front törekvéseit, s áttekintik a legutóbbi liba­noni, illetve közel-keleti fej­leményeket. E napokat az intenzív liba­noni—arab megbeszélések jel­lemzik. Dzsiddai jelentés sze­rint hamarosan Bejrútba érke­zik egy szaúdi delegáció Fahd király megbízásából. Damasz- kuszban is számos libanoni po­litikus tárgyalt az elmúlt 43 órfHal7*'így Valid Dzsumblatt, Nabih Berri, valamint Moha­med Samszeddin, a legfelsőbb siita tanács alelnöké, s oda várják Adel Oszeiran hadügy­minisztert és Robert Franzsi- jét, a befolyásos maronita ve­zető fiát is. Pintér István cikksorozata 1944. október 15. évfordulójára Idiótáiéi lett nemzetvezetó fi radio kormánybiztosa, Hlatky Endre, a kormányzó bi­zalmas embere még oda sem ér a stúdióhoz, amikor alig 20 perccel Veesenmayer távozá­sa után Rahn nagykövet, Hit­ler külön megbízottja jelent­kezik kihallgatásra. Nem tá­mad gorombán Horthyra, ha­nem higgadtan azt magyaráz­za neki, hogy most a szovjet csapatok a németek hátába kerülhetnek, s így a kormány­zó tulajdonképpen hátba tá­madta szövetségesét. A kor­mányzó ingadozni kezd, azt mondja, elismeri, hogy politi­kai ügyetlenség történt, a leg­szívesebben visszacsinálná az egészet, de ezt már aligha te­heti meg... Valóban, a kormányzónak erre nincs módja, mert miköz­ben Eahnnal tárgyal, a rá­dió éppen beolvassa a prokla- mációt, amelyből előző este — Lakatos javaslatára és Horthy hozzájárulásával — Ambrózy kihúzta a legfontosabb mon­datot, amely a Moszkvában vállalt kötelezettségre, a né­metekkel való szembefordulás­ra utalt volna. A nevezetes szózat első részében Horthy szánalmasain gyenge érveket igyekszik mentségére felhozni, s azt magyarázgatja, hogy a geográfiai helyzet az oka, hogy belesodródott az ország a háborúba. Hol van már az a Horthy, aki 1941 júniusában kijelentette, hogy lesülne a bőr az arcáról, ha kimaradna a Szovjetunió elleni hadjáratból! Igyekszik mentegetni Cseh­szlovákia és Jugoszlávia meg­támadását, majd rátér a lé­nyegre ! Ma már minden józanul gon­dolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazá­juk sorsáért felelős kormány­zatok le kell, hogy vonják en­nek következtetéseit, mert amint azt a nagy német állam­férfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségesük oltárán. Törté­nelmi felelősségem tudatában meg kell, hogy tegyek minden lépést az irányban, hogy a to­vábbi felesleges vérontást el­kerüljük. Olyan nép, amely egy már elvesztett háborúban szolgalelkűséggel, idegen érde­kek védelmében utóvédharcok színterévé engedné tenni apái­tól örökölt földjét, elvesztené a világ előtt megbecsülését. A proklamáció végén Horthy a nemzet becsületének megőr­zésére hivatkozva bejelenti, hogy közölte a Német Biroda­lom itteni képviselőivel, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, és velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének, folyto­nosságának, békés céljainak megvalósítását biztosítani. Eleve lehetőséget biztosít e kétértelmű szöveg a parancs­nokságot átvett nyilasoknak, hogy folytassák a szovjetek elleni harcot. S a honvédek­hez intézett külön hadparancs nem szól arról, hogy meg kell támadni a németeket. Csupán arról, hogy a honvédség min­den egyes tagja e súlyos hely­zetben kötelességtudó és vég­sőkig menő fegyelmezett ma­gatartást tanúsítson. Horthy kínos perceket él át, amíg végre Rahn távozik. A Führer küldötte megérti, hogy hiába tárgyal tovább Horthyval, olyan emberrel áll szemben, akinek kezéből kicsú­szott az események irányítása. Azaz: Rahnnak az a benyomá­sa, a kormányzó szándékosan tétovázik, mert nem akar ha­tározottan cselekedni, úgy igyekszik magáról a felelőssé­get elterelni, hogy szinte kény­szeríti a németeket az ő félre- állítására, hiszen ezzel meg­menekül a fegyverszünet vég­rehajtásától. Pedig Rahn csak később, amikor visszatér a né­met követségre, ismeri meg a proklamáció teljes szövegét. Ebből bizony senki nem tud­hatja meg, vajon mi a kor­mányzó igazi szándéka: tár­gyal a fegyverszünetről, s ad­dig tovább harcol csapataival, vagy a maga részéről a hábo­rút befejezte, s leteszi a fegy­vert. Mindenesetre egyetlen szó sem esik arról, hogy a csa­patok fordítsák fegyvereiket a német megszállók ellen, s ez a megszállók számára hatalmas könnyebbség. A németek ter­mészetesen hozzálátnak, hogy végrehajtsák a Panzerfaust- tervet, s nem közömbös szá­mukra, milyen ellenállással számolhatnak, sőt a magyar hadsereg szembefordulása meg is hiúsíthatja elképzelései­ket ... Horthy, miután kézfogással búcsúzik Rahntól, visszatér miniszterei körébe, akiktől kiveszi az esküt. Azután, mivel itt az ebéd ideje, elbocsátja őket, s maga is az ebédlőjébe vonul. Csupán Vö­rös János számára szab még egy teendőt: meghagyja neki, juttassák el a csapatokhoz azt a titkos jelszót, amelynek értel­mét már ismerik a hadsereg­parancsnokok: 1920. március 1-i rendeletem végrehajtandó. Ez annyit jelent, hogy végre kell hajtani az 1. és 2. magyar hadsereg parancsnokainál levő titkos parancsot Be kell szün­tetni a harcot a szovjet csapa­tokkal, fel kell venni velük az érintkezést és meg kell kezde­ni a németek elleni harcot. A parancs tartalmát a 2. magyar hadsereg parancsnokának ösz- ezekötő tisztje már előzőleg el­árulta a németeknek. Így a ve­zérkari főnökségen a nyilas zsoldban álló tisztek megaka­dályozzák a távmondat kiadá­sát. fi kormányZG azonban min­denről mit sem tud. Családjá­val az ebédlőasztalhoz ül. Üre­sen marad az utolsó Horthy- gyerek helye. Magdolna as:’.- Bzony sírdogál, alig eszik né­hány falatot és a férjének sincsen étvágya. A rádió nyit­va, de a megállapodás ebene­re nem ismétli a kormányzói proklamációt, hanem német katonai indulókat közvetít. Sőt, Vörös János nevében sű­rűn ismételgeti, hogy a magyar csapatok folytatják a háborút. A vezérkari főnök, miután megjelenik a szobájában Vee­senmayer, hozzájárul ahhoz, hogy nevében parancs menjen ki: a legfőbb hadúri szózatból senki ne vonja lé azt a követ­keztetést, hogy a magyar had­sereg leteszi a fegyvert. A fegyverszüneti tárgyalások be­fejezéséig folytatni kell a har­cot ... A kormányzó felkapja a fe­jét— ez vajon mit jelent? Jön Vörös János, megkérde­zi tőle magától. A vezérkari főnök azt állítja, hogy a had­parancs hamisítvány. A kor­mányzónak eszébe sem jut, hogy azt vissza kellene vonni, s más parancsot adni a csapa­toknak. Egyetlen óhaja van: Utassy és Nádas ezredesek in­duljanak útnak Szegedre Ma- linovszkijhoz, hiszen a szovje­tek a részletek megbeszélő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom